Megnéztem a 300 című amerikai filmet, mely Frank Miller képregénye alapján készült. A rendező, Zack Snyder elsődleges célja a klasszikus rajzolt változat hű feldolgozása volt, mely háttérbe szorított minden egyéb szempontot. Ezt a célt kihangsúlyozva jól ki lehetett fogni azon kritikusok vitorláiból is a szelet, akik a cselekmény történelmi hűségét kérték volna számon. Frank Miller a film függelékanyagában meghatottan konstatálja megelégedettségét, hiszen a képregény hangulata és számtalan jelenete szinte egy az egyben fellelhető és könnyen azonosítható a filmvásznon is.

A film – amiért szólok róla – tökéletes mintapéldánya a minket fogyasztókat ért kulturális ártalmak feltartóztathatatlan tombolásának. A benne rejlő tömény üzenet a példás helytállásról, hősiességről, a hazaszeretetről és tágabb értelemben is vett szabadságharcról hint port szemünkbe, mely így a nyugati „civilizált” világ alapeszméinek hivatott oltárt állítani. A film feltétlen kitartásra, lojalitásra és egységre szólít a gonosz ellen vívott harcban (hirtelen nem is tudom mely szabad és demokratikus állam áll jelenleg is hadban a perzsa uralkodó késői utódaival). Leonidász maga is hasonlatossá válik egy szenthez, amikor Xerxész felajánlja neki a világ fölötti hatalmat cserébe, ha leborul előtte és imádja őt (hogy is van az, amikor a sátán megkísérti Jézust a pusztában).

A film (és nem vitás, a képregény is) és belőle Anyakultúra azt sugallata, hogy lám a derék Leonidász és az odaadó hős spártaiak, akik kultúránk szabadságeszméit hivatottak megtestesíteni, szembeszálltak a túlerőben lévő zsarnoksággal és hősi helytállásuknak köszönhetően a nyugati (akkori görög) világ megőrizhette függetlenségét. Könnyű ezt eladni, ma, a léha, akciós videó kultúra csecsein nevelkedett generációk korában, amikor is jószerint semmit sem tudunk a korról, melyben a történet lejátszódik. Könnyű és eredményes a tömegpszichózis, hisz az iskolai tananyag is – hűen tükrözve a Nagy Felejtést – hasonló színben tárgyalja az ókori Görögország eme küzdelmét.

Közben a madárperspektívából megvizsgált valóság egészen mást mutat. Spárta és a perzsa birodalom összecsapása egyáltalán nem a jó és a gonosz küzdelméről szól, de nem is a szabad világ megvédelmezéséről és végképp nem az emberiség nemes eszméiről, hanem sokkal inkább két azonos gyökereken felnőtt elvevő kultúra anyagi erőforrásokért vívott kegyetlen párharcáról, az ikrek, Kelet és Nyugat vad egymásba botlásáról.

Spártát csak történelmi tények otromba elferdítésével lehet olyan kedvező színezetben feltüntetni, mint azt a film teszi. Spárta az akkori „nyugati” világ egyik kegyetlen rabszolgatartó társadalma volt. Becslések szerint minden egyes szabad spártaira nyolc, más források szerint tíz helóta (rabszolga) jutott. A rabszolgaság egész életre szólt. A helóták eredetükre nézve a vidék őslakosai illetve Messzéné leigázott polgárai voltak. Fő foglakozásuk a totalitárius mezőgazdaság volt, így megteremtve Spárta létezésének anyagai alapjait. Egyes megítélések szerint Spárta, rabszolgalázadástól való félelmében nem merte huzamosabb ideig a távolban állomásoztatni hadseregét, így utalva a kisszámú (300) seregre, mely Thermopülét védte. A rabszolgák felügyeletét a krypteia látta el, melynek mai rokon értelmű megfelelője a titkosrendőrség. A szó eredeti jelentése rejtőzködés, a spártai fiatalok katonai gyakorlata, amelynek során rejtekhelyükből előtörve legyilkolták a megbízhatatlannak tartott, ám fegyvertelen helótákat, hogy ezzel is szokjanak a vérhez (Az ELTE BTK Történelem Szakos Portál alapján).

A perzsa birodalom lényegét tekintve hasonló alapelvek szerint működött és maga is rabszolgatartó társadalom volt. A totalitárius mezőgazdaság különösen hatékony formáját művelték ezért sikeresen folytathatták expanziós politikájukat, melynek során törvényszerűen jutottak el a görög városállamokig. A különbséget a két szembenálló fél között az említett totalitárius mezőgazdaság hatékonysági foka jelentette. A perzsák a termékeny félhold jóvoltából az akkori világ leghatékonyabb mezőgazdaságát űzték, aminek köszönhetően létszámban és erőforrások tekintetében felülmúlták minden versenytársukat. A görögök szorongatott helyzetét a hegyvidék dominálta földrajzi viszonyok következtében a sokkal kisebb hatékonyságú mezőgazdaság okozta. Gondoljuk csak meg, hogy a későbbi évszázadokban Róma hegemóniája is csak azután lett teljessé, miután bekebelezte Egyiptomot és annak kulcsfontosságú totalitárius mezőgazdaságát, így biztosítva terjeszkedése erőforrásait.

Linkek:

• http://simple.wikipedia.org/wiki/Ancient_Greece
• http://simple.wikipedia.org/wiki/Sparta
• http://en.wikipedia.org/wiki/300_(film)
• http://www.imdb.com/title/tt0416449/
• http://www.imdb.com/title/tt0416449/faq#.2.1.10

Magyarul:

• http://bumm.sk/blog/webdir/?p=59
• http://crowland.uw.hu/images/sparta/tortenelem.html
• http://hu.wikipedia.org/wiki/Antik_G%C3%B6r%C3%B6gorsz%C3%A1g