Tallózom, avagy a minta…


 

Renáta, egy egyedül élő irodai alkalmazott panaszolja, hogy négy év alatt háromszor volt kénytelen elköltöznie. Első lakásából a szomszédos balkonon szakadatlan hévvel folyó lárma és ünneplés űzte el, a másodikban szörnyülködve vette tudomásul, hogy a válaszfal mögötti lakó hajnalok hajnalán jár haza dorbézolásából és ilyenkor hangos dübörgő diszkózással fejezi be a napot. Nem segített a csendháborítás miatt többször kihívott rendőrség, sem pedig a panaszok a házkezelőségnél. Renátának ismét csak a költözés jelentette az egyedüli kiutat. Sajnos harmadik, utcára néző lakásában sem pártolt mellé a szerencse. Ott ugyanis szinte elviselhetetlen a nagyvárosi forgalom beszűrődő zaja.

P1010045 Ki az, kérdezi az esetről a mai vasárnapi újságban tudósító evangélikus lelkész, aki megvédi az ilyen és Renátához hasonló tisztességes munkát végző, becsületes ember jogait, aki stresszel terhelt munkanapja után nem vágyik semmi egyébre csak némi csendre és pihenésre a saját négy fala között? Gyakorlatilag nincs segítség. Sem a törvény erejére számítani nem lehet, sem a társadalom nem érdekelt az ilyen és ehhez hasonló gondok hatékony orvoslásában. Szinte kivétel nélkül mindig a pusztítók, az arrogáns magatartással fellépők a konfliktusok győztesei. Ők a vastagbőrű közömbösek, a fogyasztói társadalom primitív mintapolgárai, a civilizáció mérgező csecsein felnevelkedett degeneráltak. Mintha a szociális közösség is kivetné és kiközösítené a csendeseket, a szerényeket a gondolkodókat, egyszóval mindazokat, akik nem kívánnak aktív részesei lenni a kollektív tébolynak.

Az általános minta itt is jól felismerhető. Renátával ugyanaz történik, mint az élet közösségével ezen a bolygón. Ugyanaz, mint a jegesmedvékkel, a méhekkel, a gorillákkal és más veszélyeztetett fajokkal. A világ és a környezet szennyezése nem szorítkozik a fizikai hulladékra és a folyókban landoló mocsokra. A pusztulás csápjai meghosszabbodnak, és messze beleérnek mind az elektromágneses tartomány spektrumába, mind pedig a mentális pszichikai folyamatokba. A zajszennyezés, a fényszennyezés és az ózonlyuk egy-egy kirívó példái a hullámokban terjedő feltarlózhatatlan lavinának, a butító reklám, a televízió, a médiák pedig a szellemi folyamatokat hatásosan degeneráló démonok.

A társadalom hipnotikus, jobbára tetszhalott, cselekvésre képtelen állapotának bizonyítéka, a jelenben folyó pitiáner és lényegtelen politikai csatározások harsonái. Például a halvaszületett „népszavazás”. Ez olyan, mint amikor a halálraítéltet kiviszik a szakadék szélére, és még mielőtt a végrehajtó farba billenti, szavazhat arról, hogy piros vagy zöld legyen-e a szemkötője. Az univerzum és az emberi butaság végtelenek, jegyezte meg állítólag Einstein egy alkalommal. Harmadrangú kérdések feletti csatározásokkal tömegeket lehet kivinni az utcára. Az élet lényeges kérdései viszont hollywoodi produkciók szintjére lett száműzve. A hetvenes évek elején ígéretesen beinduló zöldmozgalmak mára teljesen kifulladtak, korrumpálódtak. Pedig az azóta eltelt negyven évben nem javult egyetlenegy lényeges környezeti mutató sem. A „business as usual” minden tekintetben közelebb sodorta a világot ökológiai egyensúlya elvesztéséhez és a teljes kollapszushoz. Néhány mazsolázott tény:

· Minden olajfúrás húsz négyzetkilométernyi tengerfeneket szennyez be. Az aljzat egyharmada mentes minden élettől.

· A Rába szennyezése minden kormányközi megegyezés és teátrális gesztus ellenére folytatódik.

· Az izraeli Haifa Chemicals a Földközi tenger legnagyobb szennyezője. Százezer tonnákban kifejezhető csak a mérgező ólom, kadmium és króm ürített mennyisége, mely az áramlásokkal Ciprusig is eljut (sok jó üdülést kívánok az ide készülődőknek).

· A Tunéziai-öbölbe a gyárak naponta, mintegy 12 ezer tonna foszfátos gipszet szivattyúznak, mely a műtrágyagyártásból marad vissza.

· Magyarországon nagyüzemi stílusban lopják és vágják az erdőket az erre hosszútávon is jól berendezkedett alvilági csoportosulások. Az MR1 múlt heti adása szerint nem is csoda, hiszen az erdőlopás bűntette tízezer (sic!) forinttal bírságolható, az illegális tevékenységből származó haszon pedig milliós. A rendőrség tehetetlen, apatikus – nem is érdekli. Ha a trend folytatódik, akkor Magyarországon néhány évtizeden belül nem lesz egyetlen erdő sem. Történik ez akkor, amikor a globális felmelegedés elleni egyik leghatásosabb intézkedése a nagyfelületű erdősítés lehetne, mely természetesen köti meg a széndioxidot. De tán az lesz a legjobb, ha elmész népszavazni, az biztosan megoldja…

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s