Változások – de milyenek?


 

Az utóbbi hetekben, hónapokban sokan fűznek nagy reményeket az újonnan megválasztott amerikai elnök személyéhez. Helyenként messiásként tekintenek fel rá, aki most majd rendezi a világ gondjait és begyógyítja a szenvedők sebeit. Én sem tudtam kivonni magam az euforikus hangulat hatása alól és nem szégyellem bevallani, hogy minden szkepticizmuson ellenére jóleső érzéssel nyugtáztam Obama győzelmét. Az már nyilván eleve egy nagy pozitívum, hogy az erősen indoktrinált Amerikában most éppen a vallási fanatikusok és a szélsőjobboldali radikálisok maradtak alul a választási küzdelemben.

Valóban elérkeztünk volna ahhoz a fordulóponthoz, amit Quinn az új reneszánsznak mond, Steve Taylor pedig a beteg indoeurópai psziché saját diszharmóniája felismerésének nevez? Ahhoz, hogy erre a kérdésre egyértelmű választ lehessen adni, el kell telnie egy kis időnek. A jelek reményt keltőek, de lehetnek hamisak is. Vajon mik azok a mérföldkövek, melyek alapján egy alapvetően új korszak beköszöntéről lehetne beszélni? Vannak-e egyáltalán ilyenek? Nyilván több is.

Megkísérelnék itt most néhányat ezek közül felsorolni. Ez csak egy minimál csomag, mely nélkül sem őszinte akaratról, sem pedig a változások szükségességének valódi felismeréséről nem lehet beszélni. A lenti pontok foganatosítása nélküli reformtervek csak a továbbra is gyengélkedő angolszász (indoeurópai) psziché gyermeteg kísérleteinek tekinthetőek, melyek a létező merev keretekben gondolkodásról illetve az ilyen keretek váltogatásáról szólnak, de nem gyökeres újrakezdésről, vagy reneszánszról.

  1. Tudni fogjuk, hogy beköszöntött az új reneszánsz, ha az Egyesült Államok kormánya és a törvényhozás képviselői bocsánatot kérnek Amerika őslakosaitól az őket ért évszázados atrocitások, az elkövetett népirtás miatt és komoly elszántsággal megpróbálják jóvátenni, rehabilitálni a még élő indián törzseket illetve azok leszármazottait. Az indiánok rehabilitációját el kell fogadtatni az USA minden polgárával, hogy legalább annyian támogassák, mint Obama megválasztását.
  2. Ugyanennek a kormánynak a behurcolt fekete rabszolgák utódaitól is bocsánatot kell kérnie és messzemenően rehabilitálnia a leszármazottakat. Nem elég a szőnyegalásöprés vakpolitikája, mely csak megtüri, de inkább nem feszegeti a múltat és tudatosan elhallgatja, hogy pl. a szövetségi bankjegyeken megörökített neves történelmi személyiségek legtöbbje rabszolgatartó volt.
  3. A fenti erkölcsi beismeréseket és jóvátételeket konkrét politikai gazdasági reformlépéseknek kell követniük. Legelőször is meg kell reformálni a pénzpiacot. Meg kell szüntetni azt a minden határon túli gazdasági növekedést serkentő piramisjátékot, mely a nagy felfedezések korában lett kitalálva és bevezetve. Ez a 16. és a 17. században a Brit nemzeti pénzintézményben létrehozott extenzív modell mára teljesen túlhaladott és az utóbbi hónapokban világosan megmutatta alkalmatlanságát és bebizonyosodott, hogy nem szolgálhat egy minden szempontból fenntartható gazdaság alapjául.
  4. Az utolsó, de nem a legelhanyagolhatóbb követelmény annak a nyílt kimondása lenne, hogy vége az állandó exponenciális növekedés bálványára helyezett gazdaságpolitikának, hogy ez a fajta gyakorlat és a demagóg hozzáállás egyértelműen és bizonyíthatóan károsítja a környezetünket, károsítja a bolygót, és halálos veszélyt jelent az életet egészére és az emberi faj létére nézve is.

Kategória: News and politics | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s