A huszonöt…


 

A minap azt kérdeztem valakitől, hogy szerinte milyen távol vagyunk egy totális összeomlástól? Szerinted? Tudniillik miután a szüleink, nagyszüleink két világégést meg kitelepítést, miegyebet is átélni kényszerültek, sokáig úgy tűnt, a mi generációnk simán megússza. Bársonyos forradalom, a szovjet nagytestvér füstnélküli elhamvadása, az ország (Csehszlovákia) békés szétválasztása meg miegyebek altatták éberségünket. Mostanra azonban mintha változna a minta. Olyan sötét fellegek gyülekeznek éppen a fejünk felett, hogy ha felnézek az égre, még a lélegzetem is eláll. Persze a legtöbben azt sem tudják, milyen irányból süt a nap. Megszokták ugyanis a férgekhez hasonlatos földalatti, vak, siket, elfásult életmódot.

Közben a majdnem hétmilliárdnyi pincelakó éli tovább rendes mindennapi küszködését. Fogyaszt, mint annak előtte, azaz jelenleg mintha csak annyit kérne mindenből, amennyire valóban szüksége van. Érted te ezt? Mitől van gazdasági válság? A kínaiak nem szűntek meg enni, mi is koptatjuk a cipőnket és a tengerentúlon is előbb vagy utóbb rendesen elkorhad a tető, amit ki kell cserélni. Mitől marad tehát mégis a raktárakban az áru nagy része? Valószínűleg nincs is szükség annyi Mercédeszre, Toyotára meg Sonyra, mint amennyit legyártottak belőlük? Lehet, bőven elég a fele is? Esetleg harmadrész is megtenné mindenből? Lehet, amit idáig eladtak a piacokon, szükségtelen luxuskacat volt, ami csak arra kellet, hogy az igazgatók és cégvezetők asztalán a negyedévi kimutatások felfelé íveljenek? Ezért a tömeghipnózis: vásárolj, vásárolj, sokat, még többet,…..

A valóságban ez e rengeteg ember jól ellenne egy olyan világban is, ahol csak fele annyit kéne dolgozni! Nemde bár? A napi négyórás munkaidő egy kitűnő közbülső megoldás lenne úgy hirtelenjében mindenre. Na, jó, sok mindenre! Fele annyi forgalom az utakon, fele annyi széndioxid a levegőbe, fele annyi por és fele annyi áru a polcokon, fele akkora tolongás a metróban és a négyes buszon. Nem csodálatos? Krízis jele sehol. Nekünk persze azt mondják nyakunkon a világcsőd, de a valóságban csak a gazdagok és a szuperburzsoázia krízisét próbálják leslukkoltatni velünk. Tudniillik azok, akiknek soha sem elég a hét- nyolc- kilencjegyű számmal kifejezett dollárprofit. Akik köpnek a kékbolygóra meg a te szép barna szemedre, csak dőljön a dohány, még ha utána veszik is az egész. Legalább lásd az arcukat, itt vannak ők huszonöten az első vonalból (Twenty-five people at the heart of the meltdown …) –> http://www.guardian.co.uk/business/2009/jan/26/road-ruin-recession-individuals-economy 

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s