Ezt hirdeti a tábla a schwechati pincehegyen (Kellerberg), mely nevét a gyomrában megbújó számtalan kisebb nagyobb borospincéről és a tövében lévő hangulatos kisvendéglőkről kapta. Szőlőtőkét ezen az inkább dombszerű lokális kidudorodáson nem nagyon találni, ám helyette egy új erdő cseperedik a semmiből. A zöld paradicsommá történő határozott átváltozást jólesően nyugtázom erre tévedt futóedzéseim alkalmával. Különösen most tavasszal, hogy a levegő telítve van mámorító virágillattal és ez fokozza a boldogsághormonok kibocsátását. Hát kérem, ilyen is van, azaz olyan hely, ahol nem vágják, hanem tudatosan 23 hektáron nevelik az erdőt, kilencvenezer kiültetetett facsemetével. Szóval biztosan nem lenne haszontalan dolog példát venni, másoknak, ha már a Güssing-i éppenséggel túl meredek…