Én Rezső…


 

A minap egy hír a Kossuthon arról szólt, hogy az Ausztrál kontinensen a kutatók olyan varjakra leltek, melyek a belátáson alapuló intelligenciában még a csimpánzokon is túltesznek. Ez lényegében azt jelenti, hogy ezek a madarak előzőleges gyakorlati tapasztalatok nélkül is, pusztán elképzelt, azaz virtuális lehetőségek alapján képesek bonyolult feladatokat megoldására. Ebben nyilván túltesznek a civilizált emberen is. Nekünk ugyanis minduntalan katasztrofális gyakorlati tapasztalatokra kell szert tennünk, mielőtt hajlandóak lennénk bármit is jól elsajátítani. Itt van jó példának okáért a Mexikói-öböl ahol a szó szoros értelmében is a BP olajtársaság kinyitotta Pandora szelencéjét. Mintha nem tudnánk, miféle veszélyeket rejt magában az olaj, mintha soha nem hallottuk volna, hogy ez az ásvány tömény méreg az élet minden formája számára.

image

Az ausztrál varjak soha nem engedték volna meg, hogy házuk tája előtt olajfúrótornyok tegyék bizonytalanná az életet. Mi viszont bátran vállaljuk az úgynevezett kalkulált rizikót – ez most modern. Azt jelenti, hogy az egyes multinacionális cégek kiszámítják, hogy ha minden kötél szakad, akkor a felmerült gondokból ez nekik mennyicskébe kerül, de főleg pedig azt, hogy mennyit lehet majd áthárítani a gyügén tűrő és balga népre.

Mint tette ezt mondjuk az Esso amikor az Exxon Valdez 1989-ben zátonyra futott és környezeti katasztrófát okozott Alaszka mintegy 2000 kilométeres partvonalán. Bár az olajtársaságot majdnem hárommilliárd dollár kártérítésre ítélték, és a több mint húsz éve kiömlött olaj mind a mai napig mérgez és öl, az Esso még nem fizetett a károsultaknak. Ezt nevezik kalkulált rizikónak, hogy tudniillik én Rezső, te meg Pofafog. Egyébként a közvetlen károsult fóka-, rozmár-, hering-, kagyló- és más állatcsaládok nyilván rettenetesen sokat tudnának kezdeni a zöld bakjegyekkel. Odáig voltak örömükben, amikor a bíróság kimondta az ítéletet, melyet aztán ügyes és derekasan vívott jogi csűrcsavarok után 2008-ban 500 millió dollárra csökkentett, ami majd lassan úgyis elévül. Ezt Joel Bakan a The Corporation című könyvében externalizációnak, azaz a költségek a közre történő áthárításának nevezi.

Kategória: Humanity, soul, mind, News and politics | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s