Érdemes levonni az előző cikk (lásd a fordítást) tanulságát, ami nem úgy szól, hogy ihaj-csuhaj , a csernobili katasztrófa nem is volt olyan nagy tragédia, mert lám a természet újraéledt és azok az elvárások, melyek évszázadokra holdbéli pusztasággal számoltak, nem igazolódtak be. Szóval határozottan tagadom ezt a fajta szerencsétlen, cinikus álláspontot. A számomra egyedül lehetséges konzekvencia imígyen hangzik: A csernobili lezárt zónában újraéledő természet példája a napnál világosabban bizonyítja, hogy az élet egyetemes közösségére nézve a leghalálosabb radioaktív sugárzásnál is ártalmasabb a civilizált ember normálisnak elfogadott hétköznapi tevékenysége. A mi kultúránk olyan hatásosan irtja önmaga körül az élet mindazon formáit, melyek nem közvetlen elemei az élelmiszerláncnak, hogy ebben a tekintetben az emberiség történelmének legszörnyűbb atombalesete sem ér fel a civilizáció békésnek titulált, de halálos pusztítással járó gőgős magatartásával.