Rólam

Hányszor lehet újjászületni? Többször is? Van, aki a bölcsőtől a sírig, egy, a sors kegyéből, avagy szeszélyéből kirótt úton marad, mely lehet rögös és veszélyes, vagy széles és csillogó, de mindvégig jól követhető. Mások ilyen vagy olyan okból a kereszteződésekben egy pillanatra megtorpannak, mérlegelnek és új lendülettel, olykor bizarrnak tűnő, előre nem látható elágazásokon folytatják. Valahogy így van ez velem is. Tán azért, mert mint egy csavargó, lelkem legmélyén hazátlan voltam, vagyok, és minden bizonnyal maradok is. Vagy tán azért, mert valami ismeretlen eredetű trauma, tűz, nyughatatlanság hajt és hajszol, minduntalan idegen mezsgyékre kormányoz. Az egymást követő újjászületések hullámain lovagolok, és nem tudhatom, melyik lesz, vagy marad az utolsó.

IMG_5655
Boldogsághormonoktól telten, 2016 aug. (Schermberg 2369m, Totes Gebirge) ©

Ha valaki igényelné túráim GPX – nyomvonalát, szívesen megosztom. Beszámolóimban igyekszem kitérni a normáltól eltérő részeltekre is. Amennyiben valami mégsem lenne világos, kérdezz, felelek. Kapcsolat emil formájában hotmail címre lehetséges; srepas kukac meg a többi (pont com a végén).

Utóirat

Ha egyik-másik beszámolóm elnyerné tetszésedet, jutalmazz 4 vagy 5 csillaggal (lásd a lenti képet – ehhez a főcímre kell kattintani). Ha ennél kevesebbre tartasz, akkor írd meg nekem azt is, hogy mit hiányolsz. Szerinted mi maradt ki, mi lett elfuserálva? Netán csapnivalóan unalmas? Egyébként (tán felesleges is mondanom) ez a honlap a legkevésbé sem tolakodó. Csak azokhoz szól, akik aktívan felkeresik, és ez így van rendjén.

image

Copyright © 2007 – 2016. A honlapomon közölt tartalomra minden jog fenntartva. Az itt közölt információ nem másolható és nem terjeszthető előzetes engedélyem nélkül. Aki viszont kér, kap is Smile

2 hozzászólás a(z) Rólam bejegyzéshez

  1. Thiele Csekei Enikő szerint:

    diagnózis – életben maradás

    A pillanat mindig fontos.
    Azok a percek, amelyek függetlenek
    évszak vagy napszaktól,
    apró impulzusokként szurkálják agytekervényeidet.
    A meghatározó pillanatok a fontosak.
    Külső befolyások és a belsődből jövő válaszok –
    a pillanatnyi lelkiállapotod függvényében,
    de hosszú távon stabilan, egységes válaszként.

    Amikor végre megtalálod a középpontot:
    magad köré gyűjtöd az eddig átélt tapasztalatokat, élményeket, a megélt, átélt, túlélt, vágyott,
    vagy megtagadott helyzetek tragikomédiáját.
    Az eredmény negatív vagy pozitív élményként
    való elfogadása döntő lesz a számodra.
    Mindegy mi volt, s az is, hogy mi lesz.
    A középpont, a napfolt – mint arkanum – megszületett,
    és irányítja cselekvésedet.

    Talán így jó, vagy így is elfogadható.
    A vélt titok. Ami nincs többé,
    de örök lehetőségként, reményként éltet.
    Ha eddig azt hitted: a varázs tényekké vetkőzteti le magát, hát tévedsz! A varázs újra és újra megújul,
    te teszed újjá és különlegessé.
    Kicsiny téglákból építkezel, néha mások boldogságából,
    de főképp a magadéból, a visszajelzésekből,
    a mosolyokból.

    A benyomások néha megtévesztőek,
    de a végére szelektálódnak és letisztulnak.
    Amit ma felépítesz, holnap leomlik.
    Nem „Déva vára” – ez a te saját várad.
    Ezt építed. Az életed.
    Senki nem lép ok nélkül kapcsolatba veled.
    Minden lélek a te kisugárzásod felelete.

    Az vagy, akit az életed során
    mágnesként vonzol magadhoz.
    Megmutatja számodra, hogy mit kell változtatnod,
    hogy egy járhatóbb ösvényen mehess tovább.
    Tiszta és magabiztos lépéseid feloldják a káoszt,
    és azokat az embereket vonzza köréd,
    akik hozzád illenek.

    A szeretet rejtélyes erő – tőled függetlenül
    működik.
    Akaratod mozgósíthatja a belső erőidet,
    amelyek a világot pozitív irányban, aktívan megváltoztathatják.

    Az vagy, amit az adott pillanatban megélsz,
    érzel, gondolsz. Ezzel a tudattal akár
    új realitás is teremthető, amely már
    nemcsak a megélt múltra épít.
    Így lehetsz szabad – a számodra méltatlan
    körülmények ellenére.”

  2. Thiele Csekei Enikő szerint:

    ösvény
    sokszor el kell hagyni a járható ösvényt, hogy a járhatatlan kihívásait és rejtelmeit megismerjük és legyőzzük. megköszönve tanításaikat és intelmeiket, sokszor el kell búcsúznunk tanítóinktól, akik az ösvényre vezettek. a csúcsot egyedül kell megmászni, előre nézve. így ismerhetjük, szerethetjük, majd tisztelhetjük meg az egyedüli bizonyosságot. önmagunkat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s