Rólam

Dióhéjban

Egy nem egészen fiatalon a hegyekbe szeretett amatőr túrázó feljegyzései. Az alpinizmus nem családi hagyomány, tanítómester hiányában tapasztalataim olykor alaposan megszenvedettek.

Bővebben

Felnőttként, gyakorlatilg  két évtizeden át couch-potato élemódot folytattam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy csak a multinak, a munkámnak éltem napi 10-12 órában. Aztán 46 évesen, félelmetes érzések uralkodtak el rajtam. Éjszakánként egyre gyakrabban ébredtem arra, hogy fulladok. Beindult az éjjeli ablaknyitogatás-csukogatás. Ezen felül a bal lábamban zsibbadás, bénulás tüneteit észleltem, ami még jobban megrémített. Hetek-hónapok teltek el, mire megértettem testem üzeneteit. Tudatosult bennem, hogy radikális életmódváltásra, aktív és rendszeres mozgásra van szükségem.

Elkezdtem kocogni. A kezdeti 3-4 kilométeres laza kis kiruccanásokat hamarosan 10-14 majd 20-24 kilométeres tréningek követték. Élvezetes volt megfigyelni, hogy egyre többet bírok, és egyre gyorsabb vagyok. Egy évvel később rajthoz álltam és lefutattam életem első fél-maratoni versenyét. Ezt aztán több más futóverseny is követte. A legfontosabb pedig, hogy egyszeriben megszűntek az éjszakai rohamaim, a lábam sem zsibbadt többé már (és azóta sem). Ezen felül, szerencsés ráadásként kitárulkozott előttem egy eleddig számomra teljesen ismeretlen világ kapuja.

50 évesen vásároltam meg első túrabakancsomat és elindultam a magaslatok felé. Azóta szinte heti rendszerességgel járom a hegyeket és kóstolgatom az ezzel kapcsolatos különféle műfajokat. Két évvel később  úgy döntöttem, hogy a lehullott hó nem jelentheti a túraszezon végét és elindultam első téli hótalpas túrámra.

53 évesen tanultam meg síelni, azóta ha tehetem, nem hagyom ki a teleket. 55 voltam, amikor beiratkoztam egy több napos sziklamászó tanfolyamra. Mi ebből a tanulság? Hát csak annyi, hogy sosem késő újrakezdeni és újragondolni az életet és prioritásait!

Ami fájdalommal jár

Nem lenne becsületes elhallgatni, hogy a korral járó fizikai hanyatlás jeleit nem minden esetben tudom kielégítően kompenzálni. Példának jó okáért, fél-maratoni táv után próbálkoztam a teljes távval is, de tréning közben fellépő fájdalmak miatt ezen tervem soha nem sikerült megvalósítanom. Pedig nagyon hajtottam. Utóbb is, konok deréktáji és csípő fájdalmak miatt teljesen fel kellett hagynom a kocogással. Jó alternatíva a hegyi biciklizés és a „konzervsport”. Az ergométeremre gondolok. Kifejezetten remek invesztíció. Nagyon jó hasznát veszem.

Világnézet, vallás

Mély, szinte vallásos tiszteletet érzek az életet, az élő természet vad erőit működtető csodálatos intelligencia iránt. Mindez nem lehet a puszta véletlen műve. Akár csak egyetlen sejt működésébe plántált tudás és az itt felhalmozott összefüggések tárháza is kimeríthetetlennek tünik. Jelenleg félbarbári szinten próbálgatunk hozzáférni, a működési elvekhez, valahogy úgy, mint amikor egy majom rázogatja a kezébe került modern digitális fényképezőgépet. Közben az erre irányuló kutatások szándékai a legtöbb esetben legalábbis megkérdőjelezhetőek.

Legnagyobb igyekezeteink ellenére is, még (szerencsére) képtelenek vagyunk holt anyagból élőhöz hasonlót létrehozni. Hiányzik belőlünk, illetve a tudományból is az a fajta, élet iránti tisztelet, az alázat, ami dimenzióiban új felismerésekhez vezethetne. Kultúránk legfőbb foglalatossága, amiben jók, sőt nagyon jók vagyunk, és ami minden figyelmünket leköti, a profit agresszív gyarapítása és az elő természet holt anyaggá történő átalakítása.

Kultúránkat kívülről tanulmányozó, feltételezett (alien) képzeletbeli, vagy valós szemlélődő valószínűleg nem lát különbséget egy cukoroldatban szaporodó, minden forrást felélő baktériumtenyészet és az emberiség hasonló minta mentén történő gyarapodása között. Mindkét esetben egy evolúciós program valósul meg. Sajnos az ember egyedülálló képességeinek túlnyomó hányadát túlszaporodásunk feltételeinek a biztosítása foglalja le, és csak töredékeiben vagyunk érdekeltek az élet őszinte megértésében.

A virtusom

Van, aki a bölcsőtől a sírig, egy, a sors kegyéből, avagy szeszélyéből kirótt úton marad, mely lehet rögös és veszélyes, vagy széles és csillogó, de mindvégig jól követhető. Mások ilyen vagy olyan okból a kereszteződésekben egy pillanatra megtorpannak, mérlegelnek és új lendülettel, olykor bizarrnak tűnő, előre nem látható elágazásokon folytatják. Valahogy így van ez velem is. Tán azért, mert mint egy csavargó, lelkem legmélyén hazátlan voltam, vagyok, és minden bizonnyal maradok is. Vagy tán azért, mert valami ismeretlen eredetű trauma, tűz, nyughatatlanság hajt és hajszol, minduntalan idegen mezsgyékre kormányoz. Az egymást követő újjászületések hullámain lovagolok, és nem tudhatom, melyik lesz, vagy marad az utolsó.

Amit a jövőről gondolok

Bármely oldalról is nézem, nem lehetek optimista. A domináns hatalmi felfogás céljai, a közre kirótt feladatai és terhei alapvetően élet ellenesek. Olyan pályára kényszerítik a humán társadalmakat, melyek legalábbis nem harmonizálnak az evolúció évszázezredei során létrejött alapvető tulajdonságainkkal. Ránk kényszerített életmódunk legsarkalatosabb tulajdonsága a környezetünk szinte folyamatos, életvitel szerű pusztítása és a minket éltető biológiai rendszerek (Gaia) tudatos károsítása. Egy olyan világ, ahol az ezt igazolni igyekvő kultúra, tudathasadásos debilitása határozza meg a normál állapotot és ennek megkérdőjelezése önmagában is tabu. Egy olyan világ, ahol egy virtuális valóság produktuma, a profit, a mindent meghatározó egytelen üdvözítő cél. Az új globális világvallás alapja, amit így is hívnak. Hódolata mentén történik minden, értsd MINDEN. Közben nincs politikai erő, sem akarat, amely ezt lényegileg megkérdőjelezné, legyen az jobb- vagy baloldali, bevándorláspárti, avagy ellenes, zöld, kék, avagy piros színekben tündöklő. Mindegy. Ebből a szemszögből az is megérthető, hogy miért nem szaporodnak a domináns kultúra nemzetei. A környezet rezzenéseire még tudat alatt érzékeny női lelkületeket nyilván megérintette a rémület, a szebb jövőbe vetett hit teljes elvesztése. Felelőtlenséggel határos könnyelműség, nemde bár, gyermekeket vállalni, egy önmagát kárhozatra ítélt világban. Éljen a Spassgesellschaft, ahogy a német találóan kifejezi (vidám szórakozás-alapú társadalom == vígan megyünk tönkre, mondja a magyar)

GPX-nyomvonalak és kapcsolat

Ha valaki igényelné túráim GPX – nyomvonalát, szívesen megosztom. Beszámolóimban igyekszem kitérni a normáltól eltérő részeltekre is. Amennyiben valami mégsem lenne világos, kérdezz, felelek. Kapcsolat emil formájában hotmail címre lehetséges; srepas kukac meg a többi (pont com a végén).

Utóirat

Ha egyik-másik beszámolóm elnyerné tetszésedet, jutalmazz csillagokkal (lásd a lenti képet – ehhez a főcímre kell kattintani). Ha kevesebbre tartasz, akkor üzend meg azt is, hogy mit hiányolsz. Szerinted mi maradt ki, mit lehett volna jobban is megfogalmazni? De tán felesleges is mondanom, hogy ez a honlap nem tolakodó. Csak azok felé nyit, akik aktívan felkeresik, és ez így van rendjén.

image

Copyright © 2007 – 2019. A honlapomon közölt tartalomra minden jog fenntartva. Az itt közölt információ  előzetes engedélyem nélkül nem másolható és nem terjeszthető.