Hochschwab–Mitteralm–Fölzalm

Mint azt már korábban is említettem, a Hochschwab csoport, a hegység koronás fője nélkül is kínál lehetőségeket kifejezetten nagy lélegzetű túrákhoz. Az olyanhoz mondjuk, mint az a már régen tervezett kör, amelyet a múlt vasárnap volt szerencsém kivitelezni. Az időjárás egyszerűen pompás, novembert meghazudtoló langymeleg napsütés, kék ég és tiszta, száraz légkör, akár 100 kilométeren túl terjedő tiszta látóhatárral.

HochschwabFölz_2D HochschwabFölz_3D
HochschwabFölzProfile

red A megtett táv (Fölzklamm, Hans Leitner Alpinsteig, Bürgeralm, Höchstein, Zlacken, Mitteralmkogel, Plattensteinkuppe, Fölzsattel, Fölzalm, Fölzklamm) 18 km, 1400 m szintemelkedés bruttó 7:06 óra alatt (nettó 6:00 óra)

A korai felkeléssel induló nap pedig nyomott hangulatú. Sötét és hideg van odakinn. Közömbösen, fásultan végzem az ilyenkor szokásos beidegzett reggeli teendőimet. Később is még, az üres autópályán, számtalanszor belém hasít a gondolat, hogy minek csinálom ezt? Alhatnék még édesdeden a jó meleg paplan alatt. Helyette a túra előtti stresszhormonokkal telítődik óhatatlanul a vérem, görcsöl a gyomrom.

A Fölzklamm bejárata előtti parkolóban szitáló köd és vacogtató 4 fok fogad. Nem árt tudni, hogy mindkét itt található parkoló (P1 + P2) fizetős. 3€ a napi parkolódíj, amit egy automatában lehet megváltani és a szélvédő mögé, jól látható helyre tenni.

DSC04184
Itt reggel jobbra tartok, de majd balról érkezem

DSC04186
Itt kezdödik a nemulass (az Alpinsteig)

DSC04188
Oszladozik a köd az Alpinsteigen

DSC04190
És lőn Halleluja! Köszötelek napsütés! A kép közepén a völgy/szurdok amin majd lefelé jövök

A hangosan csobogó Fölzbach patak mentén kezdem aznapi komoran induló kalandom. A Fölzklamm (szurdok) előtt villában ágazik szét az út (8:00; képek feljebb). Én jobbra megyek, és ha minden a terveim szerint zajlik, akkor cirka 7-8 óra elteltével majd bal felől, a szurdokból érkezem vissza.

A Gasthof Schwabenbartl mögül indul a jó meredek Hans Leitner Alpinsteig, mely a Bürgeralmra vezet. A borongós, nedves időben a betyáros kaptatókon gyorsan begyullad a testem energiát szolgáltató kemencéje. Cifra szerpentinek egymásutánját legyűrve hamarosan kilépek a köd birodalmából és felragyog a nap. Ezzel szinkronban az ég angyalai megfújják aranytrombitáikat és kórusban zengik a gyönyörű Halleluját. Kedélyem egyetlen pillanat alatt vált mély depresszióból, feldobott, tettre kész, nyugodt, de mindenre eltökélt derűbe (9:12).

DSC04197
Ott lenn ágazik le az ösvény az erdészeti útról (kép visszapillantásban)

DSC04204
A völgyben ködtenger, amiből kibukkantam

DSC04206
Cudar egy kaptató (afféle “tüdőköptető”) a Bürgeralm felé

Az immár napsütötte Alpinsteig kiér egy széles erdészeti útra (9:26). Balra ágazik le egy hasonlóan meredek ösvény a Schönleietenhaus felé. A hivatalosan bár nem jelzett, mégis jól követhető csapás a Bürgeralm feletti füves síterepen lyukad ki, egy karnyújtásnyira az 1800 m szinten lévő Schönleietenhaustól. Az vendégház ajtaja nyitva, feltehetően aznap van vendégfogadás is. Nem tudom meg, mert el vagyok jól látva otthonival. Nem számítok nyitott Hütte-támaszpontokra. Egyébként is korai még az idő (10:12).

DSC04209
A Bürgeralm házikói odalenn

DSC04220
Schönleitenhaus

Ezzel tehát teljesítem aznapi szintemelkedésem oroszlánrészét, bár ami még jön egyáltalán nem elhanyagolható. Tudniillik utam a továbbiakban lejt a Zlacken felé, ami nem más, mint egy föld-nyelv, mely összeköti a Bürgeralmot a tulajdonképpeni Hochschwab masszívummal (lenti kép).

DSC04224
A kép közepén a mélypont a Zlacken: kilátás utam következö szakaszára

DSC04227
Pillantás a Veitschalpe felé

DSC04228
… közelítésben: a magas hegy mellett (ami a Hohe Veitsch) balról a Große Wildkamm

Mielőtt ismét nekiveselkednék a Mitteralm magaslatainak, teszek egy kitérőt a magányos, 1741 m magas Höchsteinre. Érdekes, hogy a hegycsúcs megmászása ez esetben nem felfelé menetben, hanem alászállva történik, lévén kiindulópontom valamivel magasabban, mint maga a megmászandó hegycsúcs (mennyiben a Bürgeralmot vesszük alapul; 10:50).

DSC04236
Már látszik a Hochstein nyúlványa, de kicsivel alattam van a csúcsa

DSC04241
A Hochsteinre vezető út, oda-vissza 15-20 perc (a hátteret a Hohe Veitsch dominálja)

DSC04243
A Hochstein csúcsát kőhalom jelzi

A Zlacken tehát a fennsíkvándorlásom mélypontja cirka 1740 méteres szinten. A Mitteralmra még vagy plusz 250-300 méter szintemelkedés visz. Az idő kellemes, stabil, délután nem fenyeget zivatar, mint a forró nyárban. Amint felérek a platóra, kedvem szottyan egy kis pihenőre. Letelepszem tehát egy kényelmes kősziklára (11:25), melyen egy réteg moha szolgál puha párnaként. Itt elköltöm aznapi egyszerű ebédem, mert időközben alaposan meg is éhezek.

DSC04245
Zlacken, a nyereg

DSC04256
Visszapillantásban a Zlacken és a Bürgeralm felől érkezö út

Kb. 20 percnyi szusszanás után még némi kaptatás jön. Szorgalmi feladatként megmászom a turistaút mentén balról található dombokat. Az egyiken fa névtáblát is találok, mely úgy azonosítja a csúcsot, mint a Plattsteinkuppe 1982 m (12:00). Van tehát két vadonatúj, begyűjtött csúcsom is.

DSC04273
A Mitteralmon. Az út szalagja melletti névtelen csúcsra is felgyalogolok

DSC04283
…egy következő ilyen csúcson “névkártyára” is lelek: Plattensteinkogel (mögötte a Hochschwabcsúcs)

A Plattsteinkuppe után az út jelleget vált és le-föl stílusban kanyarog, mintha keresné a legjobb lefelé vezető ösvényt. Később meg is találja, mert hirtelen morzsalékos, meredek szerpentinre lyukadok ki mely egyenesen a Fölzsattelba vezet (13:00). Az alászállás nagy odafigyelést és óvatosságot igényel, bár el tudom képzelni, hogy afféle hegyre születettek itt csak egyszerűen leviharoznak. Én sajnos nem, különösen pedig azért nem, mert tekintettel kell lennem a korosodó térdemre is.

DSC04289
A Bärmauer és a jobboldali hegygerinc csipkéi az Edelspitz, mögöttük jobbra a Hochschwab csúcsa

DSC04294
A tábla informál, hogy itt átellenben kilátás nyílik a Hofertalturmra…

DSC04296
… kilátás “átellenben”, jobbról a Hofertalturm (a torony) és a távolban a Hohe Veitsch

A Fölzsattelben tévesen azt hiszem, vége a meredek ereszkedések sorozatának. Pedig a tény, hogy még mindig 1624 méteres szinten vagyok, óvatosságra int. Indulok tehát az előzőkéhez képest immár szerény lejtőkön a Fölzalm felé. A Fölzalmot téli álomba szenderülve találom (13:25), de ez nem lep meg, mert tudtam előre.

DSC04305
Fölzsattel

DSC04315
Érkezem a Fölzalmra

DSC04317
Az a bizonyos hamisítatlan “Dolomiten fíling”

DSC04318
A Fözalm egyik házcsoportja a Grasserhütte (merthogy van még egy jobbra, ami nincs a képen)

Az Almról aztán újra vad ereszkedés következik a Fölzboden felé. A terep extra vadságát nem utólsó sorban a turistautat két oldalról szegélyező sziklafalak is adják. Balról a Mitteralm helyenként igazi csipkékben kicsúcsosodó falai valódi „Dolomiten feeling” stílusban törnek a magasba.

DSC04323
A jó meredek út lefelé a Fölzboden felé

DSC04326
Visszapillantásban a lefelé vezetö út (a képen jobbra fenn látszik az út csíkja)

DSC04330
A Fölzstein a völgy túlsó oldalán

Az út végére a Fözklamm és a Fölzbach patak teszik fel a pontot. Odafenn még trikóra vetkőzve sétálgattam a langymeleg platón, itt meg minden egyes lefelé tett lépéssel zuhan a levegő hőmérséklete. A napot már régen nem látni, mert leárnyékolják a sziklák. A könnyű acélkék árnyalatban csillogó patak jéghideg lehelete pedig egyre határozottabban gyűrűzik be a pulcsim mögé. A szurdokot egyre szorosabbra záró sziklafalak tevéből elfogy az ösvény is, minek következtében a patak fölé szerkesztett palló segítségével lehet csak áthidalni a természet szabta akadályt (14:45).

DSC04334
A szurdokban

Ismét vége egy remekre sikerült körnek, mely bár nem, rejt különösebb technikai nehézségeket, de szerény véleményem szerint megköveteli az átlagon felüli erőnlétet, különösen pedig az első, a Bürgeralmig vezető szakaszon.

DSC04337
A pallókon, két sziklafal között lehet kijutni

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Rax platóséta 2018

Az őszi inverzió idején csak egyet tehetsz a mindenhonnan rád köszönő, ködbeborult depresszív hangulat ellen, kirándulni a felhők fölé. Legalábbis elég magasra ahhoz, hogy még a mély tél beállta előtt némi D-vitamin tartalékokat sajtolhass ki az immár nem túl magasra hágó, de mégis ragyogó napból. Mi is így teszünk Angikával. A kabinos felvonóval felvitetjük magunkat a Rax fennsíkjára, hogy egy kiadós nyugodt, lazító sétát tegyünk a magashegyi környezetben.

RaxPlateu_2D RaxPlateu_3D

RaxPlateuProfile

blue A táv (Gasthof Bergstation, Ottohaus, Kammweg, Preinerwandkreuz, Neue Seehütte, Seeweg, Ottohaus, Gasthof Bergstation) 11.3 km, 450 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 3:45)

A túra vonalvezetése annyira közismert és közkedvelt, hogy részleteibe kár is belemenni. Aki tudniillik először jár a Raxon, az minden bizonnyal ezzel kezdi. Mint azt tettem jómagam is, annak idején, még 2010-ben, totális zöldfülűként.

DSC04122
A Bécsi-medencét (a háttérben) tartósan bojkottálja a köd

DSC04131
A Schneeberg is ma a legszebb arcát mutatja

DSC04136
Az Ottohaus felé ( felette a Jakobskogel)

Annyit tán mégis érdemes megjegyezni, hogy a Kammwegen, a törpefenyők között vezető utcácskákban (a Preinerwand csúcskereszt felé) helyenként sár-iszaptengerrel kell számolni (ez már évek óta így van). A viszonylagos értelemben vett száraz idő ellenére is. Kikerülni a csapdákat nem minden esetben lehetséges, de a bakancs a napon gyorsan szárad. Ha valaki lenne olyan kedves, néhány nagyobb szikladarabbal, amire rá lehetne lépni, megoldhatná a problémát. Később majd, segít a fagy (ha az idén ugyan lesz).

DSC04141
Törpefenyök között terelget a Kammweg kezdete

DSC04146
Fel és le visz a turistaút, de mindvégig remek panorámát nyújtva

DSC04153

Érkezünk rendre a Preinerwandhoz (fenti kép), majd lefelé menetben a kurta, de jó meredek lejtőn a Neue Seehüttehez, ami még most is nyitva. Mint megtudtam, azért Neue (új), mert volt egy régi Seehütte is, tóval egyetemben (der See = tó), valahol ott, ahol ma a Holzknechtsteig leágazik. Bécs városa elbontatta, az ivóvízforrások szennyeződését megelőzendő. A tó vize pedig egy szép napon elfolyt, senki sem tudja miért és hová. Innen származik a máig fennmaradt Seeweg elnevezés (a turistaút, mely összeköti az Ottohaust a Neue Seehüttevel), merthogy egy tó partján futott.

DSC04159
Valahol a kép közepén látható sziklák alatt lehetett az öreg Seehütte

DSC04161
A Neue Seehütte

Olyan remek az idő, olyan langymelegen süt a novemberi nap, hogy élvezet odakünn a padokon elkölteni déli elemózsiánkat. Félórás ebédszünet után a teljesen szelíd (és garantáltan sármentes) Seewegen bandukolunk vissza az Ottohaushoz, majd pedig a felvonó hegyi állomásához.

DSC04177
Sziklamászók hajmeresztö mutatványára leszünk figyelmes. Jobra lent a szirten a Haidsteig híres fekete madonnája

DSC04183
Odalenn a völgyben Payerbach/Reichenau

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Scheibwaldhöhe 1943 m via Schüttersteig

Keresgélek, hogy van-e még olyan hivatalosan is jelzett ösvény a Raxon, amin még nem, jártam. És képzeld, igen, még van, például a Naßbachtalból a Schüttersteig. Nem tartozhat a közkedvelt turistautak közé, de a mindvégig jól kivehető csapás a bizonyítéka, hogy azért elég sokan használják. Valószínűleg az olyanok, mint jómagam is, akik tudniillik a népszerűeket már bőven kimerítették.

Schüttersteig_2D Schüttersteig_3D
SchüttersteigProfile

red A megtett táv (Naßbachtal, Schüttersteig, Kesselgraben, Gloggnitzerhütte, Scheibwaldhöhe és ugyanígy vissza Naßbachtalba) 17 km, 1340 m szintemelkedés bruttó 7:23 óra alatt (nettó 5:45)

A Naßbach patakon átívelő híd ugyan le van zárva, de a korlát mellett van egy résnyi hely, amin a hídra lehet jutni. Sárga tábla jelzi a turistaút kezdetét. Innen indulok aznapi túrámra (7:25 van). Kíváncsi vagyok, miféle meglepetéseket tartogat ez a számomra még ismeretlen kaptató.

DSC04116
A Schüttersteig itt a kidöntött táblánál ágazik le az erdészeti útról

DSC04055
Egy sziklafalat tör át a turistaút (ami mögött az Übeltal jön)

DSC04060
A képen balra fel húzó ösvény végében szükséges lehet “kezet emelni” a sziklára

DSC04062
Végre kilátás nyílik a szemközti hegyvilágra. A kép közepén a Großer Sonnleitstein 1639m

Annyit mindjárt el is árulok, hogy végig jó meredek, helyenként csak vékony csíkban traverzál, de kezet, úgymond, csak egy helyen kell a sziklákra emelnem. A szomszédos Peter Jokel-Steighez képest valamivel szelídebb turistaútról van szó. A Schütersteig vonala egyetlen helyen tör át egy sziklafalon (8:25) majd később egy nyeregbe ér (8:40), ahonnan az ugyancsak zord és barátságtalan Übeltalba lehet bekukkantani. Itt, a magasba törő sziklafal és a mély szakadék láttán kissé összerándul a gyomrom, de ez gyakorlatilag nincs kihatással a követendő út technikai nehézségére.

DSC04065
A tábláknál lyukad ki a Schütersteig…

DSC04069
… és ilyen széles út visz tovább a platón

Cirka másfél órás kaptatás után pontosan 9:00 órakor érkezem fel a nagy kiterjedésű platóra 1350 méteres szinten. Itt valóban olyan benyomása van az embernek, mintha sík vidéken lenne, valahol odalenn. Széles erdészeti úton folytatom egy elágazásig, ahol el kell döntenem, hogy a Habsburghaus avagy a Gloggnitzerhütte felé menjek-e. A Habsburghaus lenne a logika diktálta követendő célom, de november lévén már télre szenderedett, mígnem a Gloggnitzerhütte vasárnap nyitva. Étellel ugyan nem szolgálnak, de egy meleg leves (plusz elektrolit) képzete nagy vonzerővel bír.

DSC04074
A napsütötte Gloggnitzerhütte

DSC04078
A köhalommal jelzett Schiebwaldhöhe 1943 méteren

DSC04083
Kilátás a Schneealpe felé

DSC04093
Lefelé mindíg szemközt a Schneeberg

Irány tehát a Kesselgraben, ahová továbbra is a széles erdészeti út baktatok. Kaptató egyelőre nincs, sima a terep. A Kesselgrabent elérve (9:30) változik meg egycsapásra az út jellege. Még fél óra és érkezem a Gloggnitzerhütte tövébe (10:00). A gazda éppen talicskázza az eresz alá a tűzifát. Megbeszélem vele, hogy majd cirka 2 óra múlva visszafelé benéznék egy levesre (mert kb. 1 órára van még az aznapra kiszemelt csúcsom).

DSC04097
Az útról már látszik a Gloggnitzerhütte (kép kellös közepén)

DSC04098
… zoom oda

Folytatom tehát a kaptatást a Scheibwaldhöhere (1943m; 11:00 óra), ami a Rax második legmagasabb kiemelkedése. Jellegénél fogva inkább csak egy nagyobbacska dombról lehet beszélni, semmint hegycsúcsról. Szépen süt a nap, de felfelé menetben egyre erősödik a déli szél. Az út, amit követek, eminnen, a túlsó oldalról keríti a Habsburghaust. Elvileg tehát egy kört is leírhatnék. Ha történetesen nem egyezkedem a gazdával, akkor folytathattam volna arrafelé. Így viszont illik tartani magam a megállapodáshoz, tudniillik az ilyen menedékházak gazdái szemfülesek, és ha valaki ígéri, még aznap visszatér, akkor meg is várják. Ha nem jön, egy idő elteltével riasztják a hegyi mentőket. Másfelől meg a visszaúton tényleg jól esik a tésztásleves.

DSC04103
A Gloggnitzerhütte felé: a távolban A Gippel – Schwarzauer Gippel – Obersberg hegygerinc

DSC04106
Újra a Gloggnitzernél

Nem sokkal déli 12:00 óra előtt érkezem vissza a Gloggnitzerhüttehez. 12:30-kor pedig már végzek is a levessel és folytatom a megkezdett ereszkedésem a Kesselgrabenben. Alig egy óra múltán vagyok a Schüttersteig fenti beszállójánál (13:23). Vajon hogy ízlik majd az út lefelé menetben? Hát, nem is olyan rázós, mint azt reggel még elképzeltem. Nyugodt tempóban 1 óra 25 perc alatt végzek. Ha úgy adódna, hogy valamikor a jövő szezonban ismét erre járok, akkor majd a Habsburghaus felé írom le a körömet. De az egy távoli terv.

DSC04110
A Lochhütte mellet elhaladva (egy vadászkunyhó)…

DSC04111
… a töszomszédságában egy másik vadászkunyhó a Schütterhütte

DSC04112
Itt vége a platónak, hiába szeretne az út továbbkanyarogni.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Ködös Kieneck

Ezúttal nem hiszünk az időjárás jelentésnek, ami bár semmi jót nem ígér, Angikával mégis nekivágunk a Kienecknek. Az Enzianhütte ugyanis minden időben egy biztonságosan elérhető célpont. Nincsenek szakadékok, nem kitett és a Viehgraben mélyén vezető út heves széllökések esetén is jól védett.

Kieneck_2D Kieneck_3D

KieneckProfile

blue A táv (Thal, Viehgraben, Matrassteig, Enzianhütte, Enziansteig, Thal) 11 km, 610 m szintemelkedés bruttó 5:30 alatt (nettó 3:40)

Elég későn indulunk, de a fent említettek miatt ez megbocsátható vétek. A Viehgrabenben bandukolunk lazán felfelé. A helybéliek fakereszttel jelzett kegyhelye után (lenti kép) jócskán felfelé görbül az eleddig kellemes kis sétát megengedő kaptató.

DSC04019

Hamarosan azonban még egy lapáttal ráteszünk, ugyanis elhagyjuk a széles erdészeti utat. Egy jelzett helyen jobbra fel leágazik a Matrassteigen. Ezen közelítjük célunkat. A Kienecken bár már számtalanszor jártam, a Matrassteiggel még soha nem próbálkoztam. Kicsit izgulok is (mivel nem ismerem), hogy Angika vajon hogyan birkózik majd meg az út feltételezhető meredekségével. De nincs gond! Jutalmul még a nap is beragyogja a hegyoldalt így megédesítve a kaptatás verejtéket fakasztó “örömeit” (lenti kép).

DSC04023

Nem várt gyorsasággal érkezünk a platóra, miközben még egy párost is megelőzünk. Nocsak, minő erőtartalékok munkálkodnak Angikában! Odafen, aztán belegyalogolunk az éppen terjeszkedőben levő ködbe. Közel már a jól fűtött menedékház. Az iménti napsütésnek köszönhetően még szép számmal ücsörögnek vendégek az Enzianhütte teraszán. Mi viszont egyenesen a még szinte üres vendégszobába megyünk. Utóbb is jó döntés, mert cirka fél óra elteltével az alaposan megsűrűsödő hideg köd miatt még a legedzettebbek is bemenekülnek.

DSC04025
Angikának láthatóan tetszett a Maressteig (szívesen máskor is hasonlót)

DSC04032
Lassan-lassan minden a ködbe vész, így a Hütte is

DSC04034
Az elmaradhatatlan csúcskerszt-fotó (kicsivel a vendégház alatt)

Jó étvággyal elköltött déli elemózsiánk után az Enziansteigen ereszkedünk, ami jóval hosszabb a Viehgrabenben vezető viszonylatában. Igényesebb is, tudniillik be van toldva egy nagyobbacska kaptató és két hosszabb szakaszon a meredek lejtő csúszósságát a köd nedvessége is fokozza. Ráadásul a lehulltot levelek apróbb-csepergőbb, kicsúszásra serkentő meglepetéseket takargatnak. Eme szerény hegy minden gáncsoskodása ellenére is szerencsésen érkezünk vissza Thal községbe.

DSC04038
Misztikus ködbe borul minden

DSC04051Az Enziansteig alsó részén magunk mögött hagyjuk a csúcsközeli ködöt

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Anninger, az igénytelen

A gyengélkedő derekamra és a felsőbb régiókban várható erős déli szélre való tekintettel csak egy „kék” túrára indulnánk az Anningerre. Különféle kisokos portálok borús jóslatai miatt aztán Angika inkább mégsem jön. Kár, mert mint később kiderül, az előrejelzések köszönő viszonyban sincsenek a valósággal (már megszokhattuk, de most érzelmileg feldúl, hogy az időjósok hibája miatt megint csak egyedül baktathatok). Az erdővel borított szelíd hegyhátakon többnyire szélcsend honol. Kifejezetten kellemes őszi túraidőbe botlom, csak hébe-hóba lendül friss fuvallat, ám az sem zavaró.

Anninger_2D Anninger_3D

AnningerProfile

blue A táv (Gumpoldskirchen, Wilhemswarte, Anninger Schutzhaus, Jubiläumswarte, Rodelbahn, Krauste Linde, Beethoven-Wanderweg, Gumpoldskirchen) 12.6 km, 540 m szintemelkedés, bruttó 3:45 alatt (nettó 3:00 óra)

Gumpoldskirchenből indulok és legelsőnek az itt található könnyű kis Klettersteiget szemlélem meg, hogy tudniillik van-e még. Régi szép időkben itt gyakoroltunk Cirmivel. Ahogy elnézem a drótköteleket, nem tűnik nehéznek (B/C), nagy kedvem lenne akár így pusztán, felszerelés nélkül is nekirugaszkodni. Aztán győz a jobbik eszem és inkább hagyom, mára mást terveztem.

DSC03928
Ahol sziklafalat nem is várnánk, a szőlőtőkék végében egy igazi kis Klettersteig

DSC03934
A Klettersteig sziklafala tövében

DSC03932
Rálátás Gumpoldskirchenre

A továbbiakban alulról kerülve a dombokat a Wilhelmswartet (kilátó) célzom meg. Amint odaérek, felszaladok a tetejébe, ahol, szöges ellentétben az lenti légmozgással, élénk szél fogad. Némi nézelődést követően aztán egyenesen az Anninger Schtuzhausban kötök ki, ahol elköltöm déli elemózsiámat.

DSC03941
Bágyadtan ugyan, de itt-ott a nap is kisüt

DSC03946
Színek pompája teszi változatossá a barangolásomat

DSC03949
Wilhelmswarte

DSC03960
Kilátás fentről északi irányba. A szemközti domb fantasztikus neve “Vierjochkogel”, akár egy háromezres is megirigyelhetné

DSC03964
Anninger-Schutzhaus

Mielőtt még elindulnék lefelé, elnézek a Jubileumswarteba. A tetejében itt is fütyül és rángat a szél. Na, legalább ennyi igazuk lehet az időjósoknak. Visszaballagok az Anninger Schutzhaushoz majd a valamikori Rodelbahnon, azaz a szánkópályán ereszkedem, mely nem sokkal a Krauste Linde vendégház előtt torkollik a hivatalosan jelölt széles erdészeti útba. A pálya betonkockákból rakott kanyarpalánkjai helyenként leomlóban, emészti erősen az idő vasfoga. A klímaváltozás egyik korai áldozata. Mióta a hegyekbe járok, figyelem a hóviszonyokot. Itt az Anningeren, nemhogy ródlizás, számottevő hó sem igen volt már nagyon-nagyon régen.

DSC03965
Jubiläumswarte

DSC03967
Kilátás a tetejéböl az Anninger-Schutzhuas irányában

DSC03985
Az a bizonyos szánkópálya

DSC03989
Az utólsó balra kanyar

DSC03991

A Krauste Linde mellett elhaladva (fenti kép) ismét elhagyom a széles „túra-autópályát” hogy csendesebb ösvényen poroszkáljak a Beethovenről elnevezett turistaútig. Megjegyzem, ismét szélcsendben. A híres zeneszerző Mödlingben (is) lakott, és a fáma szerint gyakran sétálgatott ezen az útszakaszon. Innen az elnevezés.

Ezután gyönyörködöm még egy kicsit a nyugovóra szenderülő szőlőhegy szép rikítósárga leveleiben, majd Gumpoldskirchenen átsétálva érkezem vissza kiindulópontomba.

DSC03993

DSC04006
Vissza Gumpoldskirchenbe

DSC04008

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Wow Hungary Error 404

Szörfözöm a neten (nézegetem a várható időjárás jelentéseket) és egy Magyarországot reklámozó bevillantásra leszek figyelmet (lásd az alábbi képsorozatot). Na, nézzem meg, vajon mit ajánl? Mutatja az esti Budapestet (nagyon szép) és kínálja “Learn more”. Rákattintok, és íme “404 Page not found”. Szóval, ha megbocsátotok, ez biztosan nem hoz több turistát Budapestre! Kár, mert további zavarbaejtő hibákat is találok (legalsó kép: Hoppala ein Fehler ist aufgetreten == Hoppá, egy hiba történt)!

image

image

image

image

Kategória: Humanity, soul, mind, Humor | Megjegyzés hozzáfűzése

Októberi Kieneck

A mai napon, a meteorológia savanyú előrejelzését meghazudtolva, édesdeden búcsúzott a langymeleg, napsütéses vénasszonyok nyara. Mivelhogy a jövő héten – állítólag – a hegyeken havat hozva érkezik a valódi ősz. Szél csak ritkán lebben, de akkor valóban hűvösen. A napnak jól érezhető erőlködésébe kerül aranyló sugaraival hébe-hóba beragyogni a tájat.

Kieneck_2DKompass Kieneck_3D
KieneckProfile

blue A táv (Thal, Atz, Mareschsteig, Almeskogel, Kieneck, Enziansteig, Thal) 12.5 km, 810 m szinemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 4:00 óra)

8:45 lehet, amikor elindulok Thalból, hogy a Mareschsteigen bandukoljak fel a Kieneckre. Tudniillik, nem telhet el úgy október, hogy ne tenném tiszteletem az Enzianhütteben. Korábbi éveken az ilyenkor esedékes tökgulyás is csalogatott. Sajnos az elmúlt évben a Hüttet új bérlő vette át és még nem tudom, miféle falatokkal várja a vendégeit. Ezt is szeretném kideríteni.

DSC03878
Atz, néhány épületböl áll csak

DSC03884
Itt elhagyom a Mareschsteiget és egy gyengén látható csapáson északnak fordulok

DSC03886
Itt bukkanok ki a pirossal jelzett turistaútra

Hogy némi sava-borsa is legyen a menetelésnek, új, eleddig ismeretlen ösvénnyel próbálkozom, ami, mint kiderül, egy cirka 20-22 perces izzasztó. A jelzett helyen (9:35) jobbra fel elhagyom a jól ismert Marschsteiget, hogy egyenes úton mihamarabb elérjem a Kieneck gerincét (9:56). Halványan kivehető egy csapás, a tájékozódás egyszerű.

DSC03890
Az utólsó kaptató jön, ami már egyenesen a Kienckre vezet

A továbbiakban ismét jól jelzett turistaúton haladok, jobbára lefelé, majd közvetlenül a Kieneck tövében bekeményít az ösvény, hogy az utolsó negyedórában még megsanyargasson egy kicsit. Még nincs 11 óra, amikor elérem a menedékházat.

DSC03897
Megérkezem: az Enzianhütte előtere, a távolban az Unterberg sejlik

A teraszon is leülhetnék, de én inkább a kellemesen fűtött beltért választom. Még alig-alig van vendég, korai az idő. Gyorsan átfutom az étlapot, és képzeld, van tökgulyás! De minő csalódás! Ez az újfajta költemény köszönő viszonyban sincs a régivel. Nem rossz, de csak egy gyatra hamisítvány.

DSC03902
Visszapillantásban

DSC03904
Az idei ősz utólsó aranysárga színei

DSC03909

DSC03913
Az Enziansteigen: visszatekintés a menedékház felé, balra fenn a képben

11:20-kor kerekedem fel, hogy a klasszikus Enziansteigen cammogjak le a völgybe. Igen, cammogást írok, mert szépen, lassan, komótosan akarok elbúcsúzni a hosszantartó ősztől. A hangulatom követi a csendes elmúlást hirdető idő szomorkás mintázatát. Okkal, sajnos.

Még így a végén megjegyzem, hogy meglep a Thalban összeérő két patak, a Myrabach (lenti kép) és az Atzbach vízbősége. Pedig már hetek óta nem esett, és az ősz a szárazságról szól. A Duna alacsony vízszintje rekordokat döntöget, gyakorlatilag hajózhatatlan. Itt meg, sem olvadó gleccserek nem táplálják, sem magas hegyek nincsenek, mégis csörgedeznek ezek a tiszta vizű patakok. Honnan jön a víz? Csoda.

DSC03919

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Klosterwappen via Weichtalklamm

A derekamra való tekintettel valami olyan túrát tervezek, ahol a gerinc is jól meg van mozgatva. Tudniillik, a porckorongoknak jót tesz, az ide-oda mozgás. Tehát valami mászós túra legyen, lehetőleg szélárnyékos helyen, mert a meteorológusok szerint élénk déli széllel kell számolni. Így jön a képbe a Weichtalklamm. Már négy éve (2014) nem jártam ott, tehát aktuális lenne ismét.

Weichtalklamm_2D Weichtalklamm_3D
WeichtalklammProfile

black A táv (Weichtalhaus, Weichtalklamm, Kientalerhütte, Witzanikreuz, Klosterwappen, Fischerhütte, Wurzengraben, Krempelhütte, Witzanikreuz, Kientalerhütte, Ferdiand Mayr-Weg, Weichtalhaus) 14.5 km, 1580 m szintemelkedés bruttó 8:10 óra alatt (nettó 6:30)

Nos, mit ad a sors, éppen ráfordulnék a Weichtalhaus tövéből induló útra (7:55), amikor íme (kép), látom ám, hogy a szurdok le van zárva. Nem tájékozódtam idejében, pedig a gipfeltreffen.at oldalon “Wegsperren, Behinderungen, Sanierungen” címszó alatt olvasható (utólag megtaláltam).

DSC03800
A Weichtalklamm még 2018 október 20.-ig lezárva

Nos, tehát mit tegyek? Az alternatív Ferdinand Mayr-Weget lefelére szántam, elég unalmas. Fülelek, hallani-e láncfűrész sikítását, de csendes, nyugodt minden. Közben érdekes dolog történik velem. Amint alternatívák sorozata villan a képzeletembe, (Stadelwandgraben, Rax, Alpenvereinsteig, stb.) a lábaim maguktól átlépik a sárga “Sperre” táblát és már csak azt veszem észre, hogy haladok szépen a szurdokban. Na, most jól kibeszéltem magam.

DSC03802
A lejtőkön, a szurdok két oldalán, mintha frissen vágott fatörzsek hevernének

Fittyet hányok tehát a tiltásra, pedig törvénytisztelő ember vagyok, de már oly sok negatív tapasztalatot gyűjtöttem be az erdőgazdaság túltengő arroganciájával kapcsolatban. Mint a fent említett fórumon is megjegyzik, sok esetben ezek a tiltások csak az útfenntartó felelősségének az elhárítását szolgálják. Biztos, ami biztos. Így lehet ez most is. Erősen figyelek és kutatom a tájat, de amint haladok, minden csendes, lomb nem rezdül, szellő nem libben, csak az itt-ott hulló sárga levelek zizzenek amikor földet érnek.

DSC03804
Az első sziklaszoros kezdete

DSC03805
Már nem emlékszem hanyadik szakasz vége, de még biztos jön egynéhány

DSC03811
Az negyedik szakasz végében

Egyébként pedig tudvalevő, hogy a Weichtalklamm pontosan hat helyen tör át sziklahasadékokon. Minden egyes ilyen szakasz végében azt hihetnénk, hogy vége a dalnak és kiértünk a felszínre, de nem. További hasadékok jönnek rendre egymás után. Az utolsó, a hatodik a legszelídebb, sejteti, hogy lassan tényleg a végéhez érünk.

A szurdokból kilépve (9:33) ismét a tiltásba botlom, azoknak szól, akik fentről próbálkoznának. Szögezzük le tehát, én mindenkinek azt ajánlom, hogy tartsa tiszteletben a tiltásokat. Felelőtlen magatartásom nem lehet példakép.

DSC03815
A Kientalerhütte terasza még árnyékban

DSC03816
A Witzanikreuz

A szurdok végétől még cirka 25 perc kaptatás a Kientalerhütte (10:00). A következő tájékozódási pont a Witzani kereszt további 25 percnyire (10:23). A sárga útjelző itt 1:45-ben szabja meg a Klosterwappenig tartó utat. 11:44-kor érkezem a kereszthez, azaz 1:21 alatt. Nem tudom, hogy vajon jó formában vagyok-e, avagy csak a táblák veszik lazán, útközben ugyanis két virgonc fiatal páros is leelőz.

DSC03818
Kilátás a Schauerstein felé

DSC03820
Előbukkan a Klosterwappen is …

DSC03829

DSC03834

Déli 12:00-kor már a Fischerhütteben sorakozom a pult előtt hosszúra dagadt sorban. Aznap túlcsordulás van minden szinten. A szép őszi nap nagy csapatokba verődött cepreket csalogat a hegyre. A teraszon hideg áramlatok fuvoláznak, így mindenki igyekszik a fűtött beltérbe tódulni. A kiszolgálás tempójában most sem kell csalódnom. Rutinos mozdulatokkal darálják le a sort. Néhány perc elteltével már asztalhoz ülhetek.

DSC03835

DSC03837
Lefelé a Wurzengraben nyaktörőjében

DSC03842
Az elhunyt hegyiementők emlékmüve a Krempelhütte tövében

12:30-kor ismét úton vagyok. A széltől jól védett Wurzengrabenon ereszkedem a Krempelhütteig (13:30), ahol a Südlicher Grafensteigen balra fordulok és alig 10-12 perc elteltével ismét a Witzani-keresztnél vagyok majd pedig 14:05-kor érkezem a Kientalerhüttehez.

DSC03849
A délutáni napsütésben pompázó Kientalerhütte

DSC03855
A Weichtalklamm végében is ott díszeleg a tiltás

DSC03859
Visszapillantásban a Turmsetin (A Kientalerhütte feletti hegy)

DSC03861
Nagyításban…

14:30-kor haladok el a Weichtalkalmm végét lezáró tiltás mellett és megkezdem utam legunalmasabb szakaszát. A Ferdinand Mayr-Weg mindig is az. Ez persze inkább csak egy hosszú túra utáni fáradtság miatt van így, mert elvileg egy nagyon szép út. Különösen így ősszel. Cirka másfél óra az ereszkedés időtartama a Weichtalhaus tövéig.

DSC03869

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Amaißbichl via Baumtal

Folytatom a Schneealpe eleddig számomra még ismeretlen szegleteinek a felderítését. Ezúttal a Baumtalon át, egy jelöletlen vadászösvényen igyekszem feljutni a Hangyadombra (Ameißbühel vagy Amaißbichl 1828m). A Baumtal megközelítése nem igazán könnyű, mert induljak bárhonnan is, hosszú és nem túl izgalmas bevezetővel kell számolni. Az egyik lehetőség Neuwald felől a Kalte Mürz mentén, avagy Naßwald felől a Kaisersteigen át. Hosszas mérlegelés után az utóbbit választom.

Baumtal_2D Baumtal_3D

BaumtalProfile

red A megtett táv (Hinternaßwald, Kreuzsattel, Kaisersteig, Kalte Mürz partja, Baumtal, Baumtalhütte, Amaißbichl, Lurgbauerhütte, Ochsenboden, Karlalam, Hinternaßwald) 22 km, 1500 m szintemelkedés, bruttó 7:40 óra alatt, nettó 6:30

Majdnem pontosan 8:00 órakor indulok Hinternaßwaldból a jól ismert túraeldorádó központjából. Kellemes, napos őszi idő ígérkezik, csak az időnként felélénkülő déli széllel kell számolni. A Sonnleitstein felé vezető út favágás miatt lezárva, de ez szerencsére nem okoz bonyodalmat, mert a megtervezett utam balra kanyarodik még a kordon előtt (lenti kép).

DSC03714

9:30-kor vagyok a Kreuzsattelban, azaz utam első szakasza legmagasabb pontján, tudniillik a Hangyadomb gerincén. Elvileg itt balra fel úttalanul egyenesen a Hangyadomb tetejére lehetne kaptatni, de arra már jártam, így maradok a tervezett variáns mentén.

DSC03719
Pillantás a Hangyadomb felé

DSC03721
Előttem az Amaißbichl gerince. Át kell jutnom a túlsó oldalára (ilyen széles úton)

A Kaisersteig, egy széles erdészeti út, neve alapján mást vártam tőle. Szűk ösvényre számítottam, mivelhogy “Steig”, de nem az. A fakitermelés batárjai düböröghetnek errefelé. Nekem szerencsém van, mert egyetlen járművel sem találkozom. A lejtős út egyik különlegessége, hogy páratlan perspektívával ajándékoz: a Donnerwand, a Taborsattel és a Hohes Waxenegg (egy majdani cél) ritka perspektívából csodálhatóak.

DSC03727
A Kaisersteigen: a háttérben a Taborsattel, tőle balra a Donnerwand, tőle jobbra pedig a Hohes Waxenegg

DSC03734
Egy közelebbi perspetívából a fent említettek.

DSC03735
Pillantás a Kleinbodenbachgrabenba, jobbra a Donnerwand

Cirka 10:30 lehet, amikor elérem a Kalte Mürz partját és délkeletnek fordulva beérek tulajdonképpeni célomba, a Baumtalba. Először ugyanolyan széles erdészeti úton haladok, mint amin idáig értem. Elhaladok a piros nyíllal jelölt útelágazás mellett, mely egy hivatalosan nem jelzett úton a Dirtlschluchtba vezet és a Burgwandok felé visz.

DSC03740
A Baumtalban

DSC03742
Az elágazás a Dirtlschlucht felé

DSC03744
Pillantás a Dirtlschluchtba, a kép közepén a Kleine Mitterbergwand

DSC03747
Itt le az útrol, balra tartok

Az említette elágazásban még egy darabig maradok a széles “főúton” de nem sokkal tovább (11:06) egy kőhalommal és piros nyíllal jelzett helyen (kép) balra letérek. Itt egy kis odafigyelés szükséges, mert eleinte nincsenek követnivaló nyomok. Fontos tehát tudni, hogy a követendő út fonala itt elhagyja a völgyet és a Baumtalt balról határoló hegyhátra visz fel. Fák törzsén piros jelek vezetnek a megfelelő irányba és úgy 30-40 méter után jól kitaposott és tehát jól követhető csapásra lelek. A továbbiakban az ösvény vonalán kívül, fák törzsén látható sárga pöttyök is vezetnek.

DSC03748
A csapás jól kivehető

DSC03749
Ilyen sárga pöttyök is irányítanak

Közben kiújul a derékfájásom és kezdek kételkedni abban, hogy sikerül befejeznem aznapi körömet. Az intermezzo ellenére a letérőtől számítva úgy háromnegyed óra elteltével (11:48) érkezem a Baumtal-vadászkunyhóhoz (Baumtalhütte). A kunyhó melletti mező mögött jól láthatóan rajzolódik ki következő célom a tulajdonképpeni Hangyadomb. Kissé megijeszt (a derekam miatt), hogy még milyen távol van, de ez csak egy optikai csalódás.

DSC03751
A Baumtalhütte és jobbra a Hangyadomb, itt egyenesen tovább

DSC03755
Egy orientációs pont: az út itt a fenyő bal oldalán, a kép szélen vezet tovább

12:10 órakor elérem a Hangyadomb gerincét majd azt követve, keserves kaptatás kezdődik, élénk, helyenként viharossá fokozódó déli szélben. Érdekes, hogy a küzdelemben teljesen megfeledkezem a derekamról. Gyakorlatilag teljesen megszűnnek a fájdalmak. Ki érti ezt?

DSC03758
Visszapillantás a Baumtalhütte felé: a kép kellős közepén a mezőn keresd

A löketek olykor ki-kibillent egyensúlyomból, ami a “viharossá” fokozódás egyértelmű jele. 12:40-kor érem el a csúcsot. Még a fényképezés is nehezemre esik, mert a hátizsákomba kapaszkodó szél kisded játékait űzi velem. Bár nem emlékszem, hogy ezen a számomra már jól ismert csúcson, valaha is szélcsend fogadott volna.

DSC03763
Végre a csúcson, csak egy kőhalom jelzi. A távolban a Heukuppe

DSC03771
A Lurgabeurhütte jobbra a képben

DSC03773

Végre aztán megpillantom a Lurgbauerhüttet is. Alig 6 perc alatt szaladok le odáig. Lejjebb valamelyest gyengül a szél ereje, de még így is jócskán túltesz a kellemesen. Nem is maradok odakünn, hanem behúzódom a menedékházba és odabenn költöm el ebédemet.

DSC03775
Hófoltok, megvolt ez első idei hó-kontaktus is (mert beleléptem). A kép bal felén a Hangyadomb

DSC03780
A visszafelé vezető úton, szemben a Heukuppe

DSC03782

DSC03790
Karlalm

13:16-kor kerekedem ismét fel, hogy az immár sokszor megjárt úton, a Karlamon át érkezzem vissza Hinternaßwaldba (15:42). Elvileg akár 2 órán belül is megjárható, de nem sietek. Tudniillik a Naßkamm északi oldalán a déli szél szinte teljesen erejét veszti. Végül mégiscsak kellem langymeleg és főleg pedig szélcsendes úton poroszkálva fejezhetem be aznapi hosszúra sikeredett kirándulásomat.

DSC03798
Visszaérkezés Hinternaßwaldba

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Schneeberg-Trail

Szombaton jelenésem volt Puchbergben és később a Szalamandra Hochschneeberg hegyi állomásában, ugyanis szeptember 29.-én volt az immár 7. éve megrendezett Schneeberg-Trail, mely 32 km és 2400 méter szintemelkedés leküzdésével jár. Nos, nem én futok, hanem Cirmi, akivel a nyáron többször is voltunk itt tréningen (beszámoltam) errefelé.

SchneebrgTrail_2D SchneebrgTrail_3D

SchneebrgTrailProfile

red A táv felfelé (Puchberg am Schneeberg, Schneebergdörfl, Mieseltal, Kaltwassersattel, Baumgartner, Emmysteig, Waxriegel, Hochschneeberg majd a Szalamdrával lefelé Puchberg am Schneebergbe) 11.5 km, 1320 m szintemelkedés bruttó 4:15 óra alatt

DSCF4907

A rajt 7:30-kor van Puchbergben (fenti kép). A futók az Öhler, Schober, Mamauwiese, Dürre Leiten, Edelweißhütte, Fadenweg, Wurzengraben, Fischerhütte, Hochschneeberg vonalon próbálják fizikai erőnlétüket. Ezalatt én gyalog serénykedem lentről “célba érni”. Az irány-idő, 5:00 óra bruttó. Így válunk el egymástól, viszlát, 5 óra múlva odafenn.

Jómagam a Schneebergbahn melletti legegyszerűbb út helyett Schneebergdörfl felé veszem az irányt. Tudniillik látom elég sokan haladnak a legkönnyebb úton felfelé, ami a magányosabb és valamivel nehezebb variáns irányába ösztökél.

DSCF4923

Utam első része közönséges baktatással kezdődik Schneebergdörflig, amit 8:30-kor érek el (fenti kép). Az idő hagy némi kívánnivalót, mert az eget vastag és fenyegetően szürke felhőrétegek takarják. Remélem esni nem fog. Egy gyenge hidegfront hírnökei. A hőmérséklet idelenn 10 C fok körüli és helyenként élénk fuvallatok hűtögetnek.

A Mieseltalban aztán verejtéket fakasztó a kaptató, de nekem személyesen jobban smakkol egy ilyen útvonal, mint a mélázó séta sík terepen. 10:10-kor vagyok a Kaltwassersattelban, majd néhány perc elteltével érkezem Baumgartner megállóba. A hegy még mindig durva felhők mögé rejtőzve fogad, de kelet felöl mintha szakadozna (lenti kép).

DSCF4928

Mivel az időjárás jelentés előző nap északi/északnyugati széllel riogatott, a déli irányú Emmysteiget választom további utamul. A másik ok pedig abban rejlik, hogy 10:00 órakor rajtolt odalentről a közönséges Schneeberg-futás, és tehát 11:00 óra körül várható az első érkezők hulláma. Jobbnak látom tehát nem zavarogni a futásra kijelölt egyszerűbb klasszikus útvonalon.

DSCF4934
A jó meredek Emmyn

DSCF4939
A Rax felett még felhődunna-takaró (kilátás az Emmystegről)

Választásom optimális. Alig kezdem meg a kaptatást, máris felderül az ég és ettől a pillanattól kezdve, mintegy varázsütésre, folyamatosan ragyog a nap (fenti képek). 11:30-ra érkezem a Waxriegelre. Eközben tehát a Trail-futók 4 teljes órája vannak már úton. Látom amint az élen lévő elit-futók érkeznek a Fischerhütte irányából. Van még tehát egy egész órám, bár nem zárom ki, hogy Cirmi, optimális esetben akár 5 órán belül is végezhetne.

DSCF4940
Pöfög fefelé a nosztalgia Szalamandra

DSCF4944

DSCF4950

image
Zúzmara jégkristályok (Raureif) a Waxriegelen

Lebandukolok tehát a Waxriegelröl. A célbefutó a Szalamandra hegyi állomása előtt van felállítva és várok. A nap ugyan ragyog a legszebb kék égről, de fagyos hideg van. Először csak a mellényem veszem fel, majd a kabátom, később a kesztyűm is előkerül a batyumból. 5 óra elteltével Cirmi még sehol. Kezdek aggódni. A rajttól számított 5:10 óra elteltével már tudom, hogy valami baj van. Nyugtalanságom percről percre fokozódik. Vajon mi történhetett Cirmivel?

DSCF4956

DSCF4968

Amikor már-már elviselhetetlen magasságokba ér az aggodalmam, Cirmi feltűnik a látóhatáron (fenti kép). Érkezik a Waxriegel alatti ösvényen. Felismerem a rikító sárga térdzokni-trikó kombinációról. Fájdalmas arccal érkezik a célba. A Damböckhaus tövében, cirka egy kilométerrel a cél előtt, megbicsaklott a bokája.

 DSCF4971

Ekkor még nem tudjuk, hogy a lábfeje eltörött. Ilyen cudar állapotban, cirka 10-15 perces késedelemmel, bicegve érkezik. Kész csoda, hogy képes egyedül, segítség nélkül célba érni. Szerencsére lefelé a Szalamandrával utazhatunk. Most amikor e sorokat írom, már gipszben a lába. Gyors felépülést kívánok Cirmi, bár tudjuk, a lábadozás bizony hosszú lesz.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése