Mai célunkat, bevallom, azok a hírek is motiválták, amik a Habsburgház új haszonbérlőjéről jelentek meg az utóbbi időkben. Mert 2025-ben vette át a kunyhót és állítólag csodás kínálattal áll a túrázók szolgálatában. Nos, mi a szösz? Ezek szerint a második kategóriás vendégház felküzdötte volna magát első kategóriába (lásd a kategóriák leírását)? Na, lássuk a medvét, erre kíváncsi vagyok.
 |
 |
|
|
|
Attila még nem ismeri az ugyancsak gatyarohasztó Peter-Jokel-Steiget, amin még felfelé csak-csak elboldogul az emberfia, de miután már volt szerencsém lefelé menetben is kipróbálni, óva intenék mindenkit tőle. Egy kifejezetten meredek, fenyvesben induló majd ugyanilyen erdőben végződő útról van szó, mely középtájt áttör egy morzsalékos sziklarengeteget, ami lényegében egy A (max. A/B) ferrata. Kantárszett nem szükséges, de kesztyű és sisak javallott.
Az utat lélekben nehezíti, hogy szinte mindvégig árnyékban fut, tehát komor és hűvös szél borzolja a kedélyeket. 1:50 óra alatt jutunk ki végre a napsütötte platóra. Juhé! Kellemes végre minden idegszállal befogni a nap ragyogó erejét (lenti képek). Eközben a szél is teljesen alábbhagy, ami felettébb különös, mert arra számítunk, hogy odafenn majd még erőteljesebben fog dudorászni.
A távolban, kissé balra fenn, még cirka egy órányi járásra a Habsburghaus trónol a Grieskogel tetején (lent közelítve)
Napos erdőkön mezőkön történő laza levezető (vagy bevezető) gyaloglás következik (fenti képek) egészen a Zikafahnlergrabenig, ahol újra nekiveselkedünk a kaptatóknak. Na, persze, ez a szerpentines kanyarokban bővelkedő ösvény a Peter Jokel viszonylatában csak apró gyengédségnek tűnik.
Majdnem pontosan 3 óra elteltével érkezünk a Habsburgházba. Na, lássunk csodát, vajon mivel szolgálnak? Nos, a bevezetőmben említett pozitív változásokra semmi sem utal. Aki ismerte milyen volt, meg sem lepődik. Minden maradt a régiben, a kínálat gyakorlatilag ugyanolyan mint azelőtt volt. Szóval ennyi a reklám és ilyen a valóság. A Habsburgház tehát maradt a második kategóriában, tudniillik ha már ideértél, akkor betérsz, de extra nem azért túrázol ide, hogy betérj (első kategóriás).
Egyébként, jegyezzem meg, vasárnap lévén, a Höllentalban reggel már dugig a parkolók, és aki csak teheti, ma biztos felnéz valamelyik hegyre. Na, ebből itt, szinte semmit sem lehet észrevenni. A Peter-Jokelen meg aztán végképp nem. Arra ugyanis még madár sem jár, bár Hinternaßwaldban is színültig telt a parkoló. Itt, a kunyhó körül jönnek mennek párok, de tömeg még véletlenül sincs. Szerencsére. Tulajdonképpen nem is csoda, hiszen a Habsburgház nem tartozik a könnyen becserkészhető objektumok közé. Legalább 3 órás kaptatás és 600/1000 m szintemelkedés az ára, attól függően, honnan van az indulás.
Odaát a Schneealm és a Hangyadomb púpja tövében a Lurgbauerhaus (lent közelítve)
Mivel gyönyörű és szelíd napos időnk van, nem nagyon sietünk. Érdemes gyönyörködni a tájban, hisz a látvány ritkán adatik meg. Van már 14:00 óra, amikor elindulunk lefelé a Kaisersteigen, ami bár szintén bír drótkötél biztosítással, de lényegesen könnyebb a Peter-Jokelnél. Kényelmes tempóban cirka 2:45 óra alatt érünk vissza Hinternaßwaldba.
Sztefano-Space 