Sztefano-Space

A Langkofelhütte fekvése sok mindenben hasonlatos a Lienzi Dolomitokban található Karlsbaderhüttehez. Vad, magas, csipkés hegyek karéjában cirka 2200 méteren trónol egymagában, kitéve az elemek dúlásának és természetesen utóbb is a látogatók hadának. A Langkofelhütte nyers környezeti mivolta, és hegyek közé való beszorítottsága azonban valamivel felülmúlja a Karlsbaderhüttet is.

A fenti nyomvonal szerint megtett út hossza a Plattkofel tövében a Langkofelkarba és a Langkofelhüttehez majd vissza 12 km, 760 m szintemelkedés bruttó 6:25 óra alatt (nettó 4:25 óra)

Újra Saltriába buszozunk Compatschból, hogy felszálljunk és hagyjuk magunkat fellendíteni a Florian lift hegyi állomásába. Most azonban nem jobbra vesszük az irányt, mint a Friedrich August Weg esetében, hanem balra, a Plattkofel alatt vezető turistaútra térünk. A Rother-turistakalauz ajánlása szerint egészen a Plattkofelhütteig kellene felmasíroznunk, ami belátásunk szerint teljesen felesleges mutatvány, hisz van egy sokkal megfelelőbb áthidalás a Murmeltierhütte irányában.

A Murmeltierhütte visszapillantásban (itt nincs vendéglátás)

Csodás Plattkofel panoráma

Úgy tervezzük, hogy majd ugyanezen az úton érkezünk vissza és éppen ezért már oda-vissza (Berg und Talfahrt) megvettük a liftre a jegyeket is. Utólag megítélve ez nem a legoptimálisabb variáns, de erről majd később. A Murmeltierhütten át vezető kaptatós ösvény hamarosan eléri a fő csapásvonalat, ami lejtőben folytatja, hogy valahol úgy 1950 méter tengerszinten újra felfelé kunkorodjon, de alaposan. Ez az emelkedő tendencia meg is marad aztán egészen a menedékházig.

Fontos részlet tudni, hogy a szorosban (Langkofelkar) két egymástól nagyban különböző jellegű út is vezet felfelé a kunyhóhoz. Az egyik egy széles, minden bizonnyal járművek részére kiképzett sziklás út (fenti képen), illetve egy másik, keskeny, de gyalogosoknak alkalmasabb variáns. Amennyiben valaki a Plattkofel felől, illetve úgy mint mi is, a Florian lift felől érkezik, a terep adottságai jóvoltából automatikusan a széles sziklás útra jut ki, ami nem kifejezetten gond, csak éppen meredekebb és durvább, mint a másik. Van persze egy áthidaló kis bekötő, de tudni kell, hogy hol. Nos, mi nem tudjuk, nem találjuk (nem is keressük), de ettől függetlenül, bár csapzottan de boldogan küzdjük fel magunkat a menedékház teraszára.

Sikerül egy szabad asztalt is találnunk, ahol meglepően gyors és kedves a kiszolgálás. Tudniillik a ház, népszerű, és rengetegen veszik célba, különösen és természetszerűleg akkor, amikor erre megfelelő az időjárás, mint éppen ma. Miután mi is  fogyasztottunk, megkezdjük a háklisnak ígérkező visszautat. Ez némi bonyodalmat okoz. Tudniillik lefelére inkább ama másik, keskenyebb sávot választjuk, mert az idefelé vezető murvás, görgős szakaszon felfelé még csak-csak elmegy a nóta, na de meredeken lefelé meggondolandó.

Tervezetünkkel ellentétben tehát nem az idefelé vezető úton kezdjük meg az alászállást, hanem a másik ágon, amin elvétjük azt az áthidalást, ami visszavezetne a Florian lift felé. Tudniillik tetszik, hogy ez az ösvény kellemesen csavarodik lefelé és még sziklarögökben is hiányt szenved, ami csak a javára írható. Már későn vesszük észre, hogy nagyon messzire tévelyedtünk eredeti utunktól. Két lehetőségünk van. Vagy folytatjuk tovább ezen az úton, amit Monte Pana néven emlegetnek, vagy valahogy visszaküzdjük magunkat a délelőtti érkező utunkra. Sajnos a Monte Panára nem készültem, így azt sem tudom így hirtelenjében felmérni milyen messze lenne még a végcél, Saltria.

Ott az a jól látható sáv a Plattkofelhütte felől érkező turistaút, amin mi is jöttünk

A másik lényegesnek tűnő szempont, hogy már megvettük a jegyeinket a Florianra. Választjuk tehát az ismertet az ismeretlennel szemben, ami így utólag nem egy bölcs döntés, már amennyiben a fő szempont a legegyszerűbb és legkönnyebb variáns mentén történő visszaérkezés. Akinek viszont kedve szottyan még plusz szintemelkedéseket begyűjteni, az méltán választhatja azt, amit mi is, tudniillik a visszamászást (lásd a nyomvonalon).

Ezzel a kalandunkkal Angikának sikerül felülmúlnia önmagát, legalábbis ami a méterekben mért és megtett szintemelkedéseket illeti. Bravó! Mindazonáltal nem ajánlható ez a variáns. Vagy simán oda-vissza, vagy pedig a Monte Panán át, de nem a kettő kombinációját választani. Így aztán nem is csoda, hogy óriási megkönnyebbülés újra felülni a liftre és levitetni magunkat Saltriába.

Pirossal meghúzva az ereszkedésre alkalmasabb variáns vonalát