Tovább tart a minden szempontból remek túra-időt nyújtó aranyló ősz. Keresek magamnak valami jó kis variánst odafenn a magasban, hogy minden érzékemmel rácsodálkozhassak a páratlan formában levő vénasszonyok nyarára. Legyen a Rax, a Habsburghaussal mint cél, de most az ellenkező irányból. Tudniillik nemrégiben Attilával jártunk ott, de akkor Hinternaßwaldból, most meg akkor a túlsó oldalról, Prenier Gscheidből tervezem az indulást.
 |
 |
|
|
|
A Raxenmäersteiget választom feljutni a platóra. Van már jó öt éve, hogy utoljára arra vetődtem, most akkor aktuális ismételni. A Preiner Gscheid hágón ma, nincsenek sokan, hétköznap általában elég laza a hangulat. Majd hétvégén jön a túlcsorduló érdeklődés. Hamar meglelem a Raxenmäersteig beszállóját, ami jellegében majdnem azonos a Schneebergen található Emmysteiggel (hasznos tudni annak, aki ismeri).
Itt-ott ajánlatos kezet emelni a sziklákra és a kulcspontban van kifeszített drótkötél biztosítás is, de egészében véve nem nehéz. 1:40 óra alatt érem el a Karl-Ludwighaus szintjét (1810m).
Érkezem a pontba, ahol az ösvény áttöri a sziklafalat
A Raxenmäersteig vonala pirossal jelölve a kulcspontban
A Raxenmäersteig itt egyesül a jobbról lentről érkező Karl-Kantnersteiggel
A továbbiakban, az ilyenkor szokásos Heukuppe megmászásától eltekintek és inkább a tagolt felföld völgyében vezető utat választom, ami a térképeken a Taupentalalm néven fut. Ez a völgy tehát akkor a Taupental. Túrázók ritkán választják, ám ilyenkor ősszel, a tipikus hangulata megéri. Jómagam is eddig talán csak egyszer tévedtem erre. A mindössze félórás út folyamatosan lejt addig a kereszteződésig, ahol több turistaút is összefut (1570m). Az olyanok mint a Bärenlochsteig kiszállója, illetve a Grasbodenalmról érkező ösvény.
Pillantás az Eckbauerhütte felé
Itt az Ebnerhütte tövében jobbra térek el, szemben a Grasbodenalm (lejjebb közelítésben)
A sárguló vörösfenyők mint ékkövek ágyazódnak bele a zöldbe
Jól ismert kilátások a Schneealpe felé
Ismét kaptatás következik 1786 m szintre, a Grieskogelre, ahol a Habsburgház található. Indulástól számítva, bruttó 3:00 óra menetidő után érkezem fel idáig. Megéheztem, megszomjaztam, gondolhatod. A ragyogó napsütéshez némi friss, de kellemetlennek nem nevezhető légmozgás társul. Ma nincsenek sokan. Rajtam kívül csak egy középkorú páros ücsörög egy asztalnál. Bő félórás ebédszünetem után megkezdem a visszafelé vezető utat, amit most nem a széles erdészeti úton tervezek, hanem át a hegyláncon. Ez ad még 100/150m plusz szintemelkedést, de a vidék arculata miatt megéri.
A Karl Jahn kereszt alulról majd felülröl nézve
A szelíd Heukuppe
A hajó a Trinksteinsattelban
Jó 1:15 órás barangolás után a Prédikálószéken (1902m) kötök ki, miután már csak lefelé menet következik, a Schlangenwegen. Gondolkodtam, hogy ismét csak a Waxriegelsteigen szállhatnék alá, de legutóbbi tapasztalataim értelmében ott inkább csak felfelé, amennyiben lehetséges. Remek kiruccanás így különös tekintettel az őszi hangulatra, melegen merem tovább ajánlani.
