Vogelbergsteig

Egy ebéd előtti étvágygerjesztőre indulunk Dürnsteinből a Vogelbergre, a Vogelbergsteigen. Az elmúlt napokban némi hó hullott, ami a turistaút egyes részeit kissé bizonytalanná tette. A hőmérséklet nulla fok körüli. Odafenn legfeljebb öt centi vastag az összefüggő hótakaró. Az időjárás-jelentés reggeltől estig napsütést igért, aztán lám mennyi, nemsok maradt belőle, mármint a kék égről ragyogó napból.

Vogelbergsteig_2D Vogelbergsteig_3D

VogelbergsteigProfile

lila A kiruccanás mindössze 7 km, 440 m szintemelkedés bruttó 2:50 óra alatt.

DSC06059

A körút egy klasszikus, Kremsben és környékén mindenki ismeri. A melegebb évszakokban a cél a Fesselhütte lehetne, de télre az is bezárja portáit, holott még nagyobb hó esetén is ellátható lenne az odáig vezető erdészeti úton. Egyébként is itt a Wachauban, már évtizedek óta ritkaságnak számít, hogy a hó megmaradjon és napokon át fehérítse a tájat.

DSC06061

DSC06062

DSC06066

DSC06070

DSC06077

DSC06090

DSC06092

DSC06097

DSC06100

DSC06116

DSC06122

DSC06126

DSC06131

DSC06138

DSC06142

DSC06148

DSC06171

DSC06178

A séta (mert túrának alig-alig nevezhető) különlegessége, hogy számtalan helyen kínál pazar kilátást a Duna völgyére és kanyarulatára. Itt Dürnsteinnél, az északi irányba tartó medrét hirtelen délre, majd kicsivel odébb keletnek fordítja. Ez a látszólag önkényes irányváltás a környező, helyenként ugyancsak meglepően nyers sziklavilág kényszerű hozománya.

DSC06187

DSC06192

DSC06198

DSC06203

DSC06207

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

De mi köze mindehhez az irokézeknek ?

Miközben a megpróbáltatások 40 napjából, máris eltelt majdnem két hét, a felfokozott várakozás, hogy a jóslat értelmében, bármi is történjen, kihunyóban van. Messze földön, széltében-hosszában, semmi sem utal a beharangozott radikális változásokra, bár annyit el kell ismerni, hogy az Európát és a világot is foglalkoztató konfliktus egyre jobban elmérgesedik. Miközben a köznapi halandó számára csak ama „lejátszástechnikai felszínen” végbemenő események láthatóak, nem tudni, mi történik a háttérben.

Lehet, korai még pálcát törni, de amennyiben a valóság talaján maradunk és nem állunk bizonyos tudatmódosítók hatása alatt, akkor mégiscsak kézenfekvőbbnek tűnik, hogy újfent csak, naiv csodavárók jóhiszeműsége lett megstrapálva. Jelen esetben a legfőbb ígéret, hogy a németség felszabadul. Eközben érdemes feltenni a kérdést, hogy miért kell egy amerikai professzornak ébresztgetnie a német lakosságot, hisz mint látjuk, emezek nem igazán kérik. A legtöbbnek fogalma sincs, semmiről.

Egyébként is, ahogy a történelem süllyesztőjében eltűntek az avarok, a szkíták, a hunok meg a rómaiak, úgy most miért lenne kivétel a germán? Ha egy nép, olyan bénult és erőtlen, hogy önként, taszigálás nélkül és büszkén vonul a vérpadra, akkor megérdemli sorsát. Ha nem képes békében, tisztességben, becsületben, szeretetben felnevelni az új generációt, akkor mit akar? Majd köszönettel átveszik a stafétát a törökök, szírek, afgánok, meg egyéb más népek, és a német nyelv majd valami olyanná fajul, mint a mai latin nyelvcsalád egyes ágai. Sok bennük a közös, mert római tőről fakadnak, de mégis mind más. Persze ehhez tudni kell azt is, hogy egy ilyen esetleges “önkéntes” német döntés mögött céltudatos tengerentúli ármánykodás, kifejezett gonoszkodás húzódik meg.

Megérzésem szerint inkább a nyugatrómai birodalom pusztulásának adekvát időszakban vagyunk, semmit valami ezeréves aranykor kezdetén (ahogy egyes ezoterikusok hitegetni próbálnak). A valósághoz tartozik felismerni azt is, hogy ha végignézünk a történelem eseményein, minduntalan csak egytelen minta mentén alakultak az események. A vadabb, agresszívebb, brutálisabb és technológiájában fejlettebb, pusztított, gyilkolt és győzött. Hiába éltek spirituális értelemben is példamutatóan teljes életet az irokézek (the six nations of the iroquois confederation), amit még Benjamin Franklin is méltatott, az indián népek nagy szelleme sem tudta őket megmenteni a gyilkos gőzhengertől. Most sem fog a meditálás, sem egyéb ilyen jóhiszemű lelki-szellemi gyakorlat, törekvés bárkit is megmenteni… Mehetünk mind a levesbe…

Kategória: Humanity, soul, mind, News and politics | Megjegyzés hozzáfűzése

Hoher Lindkogel via Merkenstein

Merkenstein romvára, Mátyás király egykori hódítása, nem újdonság, csak most szeretném jobban szemügyre venni. Tudniillik még pénteken reggel is gyenge időjárás-kilátásokat közöltek szombatra a portálok, így eredetileg nem készültem sehová. Aztán pénteken kora-este egyszeriben megváltozott a kép, és nulláról 7 órára emelkedett a várható napsütéses órák száma. Ehhez csendesedő szél, afféle kora-húsvéti időjárás került elő a pakliból. Nem hiszek még a jóslatnak, így aztán szombat reggelre halasztottam a döntést. Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Valóban pont most?

Miközben gyors léptekben közeleg ama megjelölt péntek 13.-a, a 14 napos időjárás előrejelzés nem mutat semmiféle szokatlan fenomént. Minden a rendes téli viszonyoknak megfelelő elképzelés mentén látszik haladni. Illetve hát, inkább a rendhagyóan meleg január dominálja továbbra is a képet és az érzékeket. Drámai hidegbetörésre semmiféle jel nem utal.

image

Lehet áldozatai vagyunk az évszázadok óta élő hamis reménynek, miszerint hirtelenjében VÉGRE majd megszólalnak az egek harsonái és az angyalok gyűrűjében, hófehér ruhában megjelenik Krisztus, hogy igazságot tegyen itt a Földön? Eközben a világ, valljuk be, nemcsak hogy megérett, de egyenesen, túlérett egy isteni beavatkozásra, mert a morál, a birodalmi erkölcs mint rothadt, penészes, összeaszalt alma csüng a kiszáradóban lévő fán. Erről egy korábbi bejegyzésem jut eszembe, ahol egy Popper Péter idézetet szellőztetek: „Jung szerint a világ elég rohadt, mocskos és kegyetlen ahhoz, hogy a benne élő ember jogosan legyen rosszkedvű, sőt depressziós. S ebben az esetben depressziósnak lenni szinte erkölcsi kötelesség – teszem hozzá én. Talán azt kellene gyógyítani, aki vidáman lubickol ebben a mocsárban.” (Popper Péter: Egy illúzió halála)

Kategória: Humanity, soul, mind, Mystery, Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Naiv csodavárás?

A William Toel féle jövendölés annyira meredek, annyira elképesztő és annyira irracionális, hogy nehéz felette nyugodt lélekkel napirendre térni. Egyébként pedig nem elégséges csupán ezen mostani üzenete alapján véleményt formálni, még akkor sem, ha ez most minden eddiginél súlyosabb. Toel munkásságát az elmúlt két esztendő tükrében kellene látni, melynek során lepésről-lépésre készítette fel hallgatóságát a mostani pillanatokra.

Toel 2020 novemberétől kezdve ébresztgeti a németséget, sajnos nem sok sikerrel. Eközben nemcsak a fősodrú média viseltetik iránta teljes közömbösséggel, hanem az alternatív hírportálok is, holott lenne miről beszélni vele kapcsolatban. Különös, hogy ha itt-ott mégis ráterelődik a figyelem, akkor kifejezetten kedvezőtlen értelemben. Némely, gondolkodásmódjában felvilágosultnak hitt blogger egyenesen Klaus Schwab cimboráját látja benne, pedig kettejük felfogása között áthidalhatatlan a szakadék.

Toel a kezdetektől a konzervatív értékrendet, a házasságot, a német családokat és majdan születendő gyermekeiket tekinti egy eljövendő szebb (német) világ erkölcsi talapzatának. A szeretet az egyedüli igaz válasz, mondja. Ez a szó, szeretet, K. Sch. disztópikus repertoárjában teljesen ismeretlen fogalom. Toel nézetei minden szempontból távol állnak a WEF alapítójának transzhumanista, bal-liberális ideológiájától. Nincs abban semmi elvetendő, ahogyan Toel az elmúlt két évben tisztázta Németország újkori történelmének eleddig elhallgatott, fel nem derített foltjait.

Németországi feltűnése után, 2020-ban, azt vártam, hogy gyorsan, sok megértőre fülre fog találni. Sajnos ez nem így lett, és ez Toel számára is teljesen világos. Aktív követői csak maroknyian vannak. Amennyiben Ken Jebsen (eredeti nevén Kayvan Soufi-Siavash) félmilliós rajongótáborához viszonyítom, akkor az a húszezres lélekszám, mely feliratkozott Toel üzeneteire, valóban elenyésző. Éppen ezért már-már arra gondoltam, hogy egy évvel korábbi kijelentését, „Change is just around the corner” majd revidálja és visszakozik arra a logikus érve hivatkozva, hogy hát sajnos hiába tette ki a lelkét, hiába járta az országot és lökdöste, ébresztgette a mélyen szendergő népet, tevékenysége eredménytelen volt. Ezért majd aztán bejelenti, hogy sajnálja, de a németség még nem érett meg a változásokhoz. Elfogadható kibúvó lett volna.

Ám, mint látjuk-halljuk, Toel nem használta ki a kiskapu nyújtott lehetőséget ahhoz, hogy csendesen és észrevétlenül távozzon a porondról és maga mögött hagyja a tudatlanok alvó hadát, akiket egyik barátom nagyon találóan úgy jellemez, hogy „sajnos a németség nagy részével az ( lesz ) a baj, hogy ők nem is tudják, hogy nekik fel kellene szabadulniuk valami alól”. Uff! Ez a kijelentés minden téren megállja a helyét, személyes tapasztalataim is ezt támasztják alá.

Nosza akkor, nem marad tehát más mint hátradőlni és várni, hogy vajon mi fog majd most történni. Úgy értem január 14.-ével kezdődően 40 napig. Persze nem árt legalább két-három hétre bespájzolni, tudniillik arra az esetre, ha a jóslat mégis elvinné a főnyereményt.

Ám nézzük meg kicsit közelebbről, hogy miféle eseményekre kell számítanunk. Elsősorban olyan nagy hidegre, ami túlmutat akár egy átlagosnál keményebb tél keretein is. Hisz voltak már errefelé nagy hidegek, amikor odakünn, napokon át -10, -20 C fok volt a hőmérséklet (pl. 2012-ben), de a víz nem fagyott meg a vezetékekben. Mi kell tehát ahhoz, hogy ilyen brutális esemény megtörténjen? Esetleg olyasvalami, ami egyébként ritkán, ha egyáltalán bekövetkezik (pólusváltás?), és melynek során a poláris régióban felhalmozódott sarki levegő akadálytalanul öntheti el Európát? A 14 napos meteoblue.com előrejelzés, jelenleg, ilyesmire nem utal.

A német szabadság elnyerésének alapvető feltétele pedig, hogy a birodalom kivonuljon. Németországban cirka 120 amerikai és vagy két tucatnyi brit katonai támaszpont van. Miféle csodának kellene ahhoz megtörténnie, hogy a megszállók önként és dalolva távozzanak, miután persze a hatalmat átadták a helybélieknek? Jelen szempontból vizsgálva ennek valószínűsége szinte nulla. Nem is szinte, hanem kifejezetten nulla, de inkább negatív.

Nagyobb esélye van annak, hogy a háború szikrája, sajnálatos okok és mulasztások miatt, átpattanjon ide, közép-nyugateurópába. A medve épp ezen a héten állította hadrendbe legújabb csoda rakétáját, a szuperszonikus, hadihajókról indítható, 1000 km hatósugarú Zirkont (Mach 9), melyet semmiféle légvédelem elfogni, nem képes. Eközben a repülőkről indítható, hasonszőrű Kinzhal (Mach 14) már hónapok óta teljesít szolgálatot. De vajon mi kell ahhoz, hogy ilyen, vagy ezekhez hasonló fegyverekkel támadjanak Németországra?

Summa-summárum, a Toel féle vízió beteljesüléséhez csodára, igazi, jelenlegi felfogásukkal összeegyeztethetetlen, teljesen elképzelhetetlen isteni csodára, illetve csodák egymásba kapcsolódó sorozatára lenne szükség. A cél önmaga is csodás és kívánatos, hiszen, ha Németország felszabadulna, akkor az nekünk, magyaroknak is jót tenne. Egyébként is, mint Bogár Lacibácsi mindig is mondja, az EU tulajdonképpen a negyedik német birodalom. Németország nélkül nincs EU, és az EU-n belüli légkört és a viszonyokat Németország mindenkori belügyi és külügyi helyzete határozza meg.

Kategória: Humanity, soul, mind, Mystery, News and politics | 2 hozzászólás

A megpróbáltatások 40 napja jön

William Toel (az ameriaki professzor, a németség prófétája) legutóbbi drámai üzenetében pontot tesz az elmúlt két évre, melyet a németség szellemi és kulturális újraélesztésének szentelte. Alább jövendölése magyar fordításban (“Készüljetek”, mondja):

A 2023 január 13.-ról 14.-re virradó éjjel, megkezdődik a megpróbáltatások, a kihívások és a megmérettetések azon időszaka, amit ki kell állnotok. Ez 40 napig, egészen pontosan 2023 február 22. éjfélig fog tartanai.

Ami jönni fog: egy extrém hideg időszak. A vízvezetékek a lakásaitokban és a házaitokban befagynak. A kormány nem fog segíteni. Egy élelmiszerhiánnyal tetézett időszak. Szállítási gondok miatt az ellátás kiesésével kell számolni. Az önellátás nem lehetséges, a kormány, nem biztosított számotokra ehhez szükséges mezőgazdasági területeket.

Egy félelemmel és veszélyekkel terhelt időszak. Sok városban kell majd légiriadóval számolni. Repülőgépek és rakéták zaja lesz hallható. Egy olyan időszak, melyben megszabadultok az idegen hatalmak béklyójától. Németország megtisztul attól az új világrend (NWO) befolyásától, mely most még rejtőzködik, mindennel összefonódik, és titokban megtéveszt.

Az összpontosítás és az odafigyelés időszaka jön, hogy újra rendezett viszonyok teremtődhessenek, és helyes prioritások mentén, újra egyesülhessetek Istennel. A visszatérések időszaka. Az önmagatokból fakadó visszatérés az eredethez, a belétek ültetett, tartós németséghez.

Egy átmeneti időszak, melyben magatok mögött hagyhatjátok az öreg párt- és koalíciósrendszert, mely idegen érdekeket szolgált és mely hamis bűntudatot keltve, szemérmet színlelve fosztotta meg a németeket teljesítményeik gyümölcseitől és jólétüktől.

Eljött az idő, hogy végre a saját érdekeitek kerüljenek előtérbe és szeretetben a német családokról legyen gondoskodva. Egy felemelő időszak küszöbén vagyunk. Aki nem ide tartozik, majd hazamegy. Aki ide tartozik, az visszajön a hazájába. Visszakapjátok az országotokat, mely megáldatik.

Újra olyan nép lesztek, mely biztonságban élhet, jövedelmezően gazdálkodhat, erőteljesen alkothat, ahol a házasságok tartósak, a kapcsolatok jól működőek, és ahol erős gyermekek cseperedhetnek fel. Egy olyan nép lesztek, ahol a szeretet az egyedüli helyes válasz. Ne féljetek. Isten valamennyiteket megsegít, de aminek meg kell történnie, annak most kell bekövetkeznie. Ez egy utolsó lépés a szabadságba.

Kategória: Humanity, soul, mind, Mystery | Megjegyzés hozzáfűzése

Krummbachstein, avagy az első újévi

A Duna-menti medencét egésznapos, szitáló köd borítja. A hegyekben ezzel ellentétben ragyogó napsütés van porondon. Nosza akkor kövessük meg a magaslatok szellemeit és menjünk egy imára oda fentre. Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

A mégis évzáró az Unterbergen

Miután a hörghurutom enyhébb válfaja elég gyorsan lecsengett és közben az idő is felderült, Attilával úgy gondoltuk, hogy az kihunyóban lévő esztendő, valamiféle berekesztésére mégiscsak illene vállalkoznunk. A hagyományos Göller, hótlanul, nem feltétlenül éri meg, mert messze is van, válasszunk hát valami kézenfekvőbb megoldást. Mondjuk a közeli Unterberget, ami Attilának még teljesen szűzi terep. Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Az idén az évzáró elmarad

A hagyomány szerint, december 26. és 31.-e között illene elbúcsúztatni a 2022-es esztendőt, mégpedig egy ilyenkor szokásos Göllerre vezető túrával. Tudniillik azért, mert a Kernhof-Gscheidből vezető út egy gerincen fut, és tehát akár lavinaveszély esetén is elég biztonsággal járható (eltekintve a fokozott lavinaveszélytől). Idén viszont se lavina, se hó, csak tavaszi hangulat, egy kis hörghuruttal vegyítve. Olyan az idő, akár március-április derekán. Lassan-lassan rügyeznek a mogyoróbokrok is. Ha visszatekintek, ilyen 10 fok körüli extrém meleggel még nem találkoztam. Nem tudom, ki hogyan éli meg, de idén maradok inkább a völgyben. A globalisták minden bizonnyal kisegítenek minket, nehogy földgáz hiányában megfagyjunk. Elrendezték tehát egy kis chemtrail-permettel, hogy ne legyen nálunk tél. Ők ezt, Billyvel az élükön, geoengineeringnek mondják.

Volt már ugyan párszor kevés hóval megáldott szezon, de ilyen, mint a mostani, még nem pipáltam. Nos vegyük csak számba:

  1. 2012-ben fagyos, havas, szeles túrával indítottam a hagyományos évzárót
  2. 2013-ban Robert Rosenkranzzal ostromoltuk a téli viharokba burkolódzó hegyet
  3. 2014-ben szélvihar építette hóbucka és köd miatt visszafordulásra kényszerültem
  4. 2015-ben Cirmivel, fagyban, jeges ösvényeken, de gyakorlatilag hómentesen
  5. 2016-ban ismét Cirmivel, tökéletes téli időben
  6. 2017-ben egy kerülővel, a Göllerlifteken át fogtuk be a csúcsot
  7. 2018-ban rengeteg hóval megküzdve értünk fel a hegyre
  8. 2019-ben a legszebb téli időben zártuk le az évadot
  9. 2020-ban Péterrel, Philippel és Cirmivel remek téli időjárásban jártunk odafenn
  10. 2021-ben Philippel és Cirmivel mosolygott ránk az ég a szép téli időben
  11. 2022-ben pedig semmi sem lesz…. Vége… befejeztem…

Mint látható, 10 éven át, folyamatosan garantált volt a téli élmény, hol kevesebb, hol több hóval, de mindig volt TÉL. Most nincs és nem is lesz. Lehet komplett felhagyok a túrákkal és valami mást fogok csinálni. Levezetésként, mondjuk kézimunkázni! Nagyanyám valamikor, szegény, Isten nyugosztalja, tanított a keresztöltésre, zoknit stoppolni meg ilyesmit. Azt lehet minden időben. Vagy festegetni, mázolgatni, rajzolgatni. Esetleg főzni, táncolni beiratkozni, mint egyik munkatársam tette. Ezek értelmében, boldog új esztendőt minden ide tévedőnek.

Kategória: The Problem of Civilization, Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Egy más, karácsonyi litánia

William Toel, az amerikai professzor és próféta (akiről már többször is írtam), most decemberben, Salzburgban és Németország-szerte tart megemlékező előadásokat. Tőle lehet megtudni azokat a II. világháborúval kapcsolatos eseményeket, amikről a győztesek diktálta történelemírás hallgat.

Az angliai Bletchley Parkról például tudni lehet, hogy ott fejtették meg az Enigma titkos kódját, de az már nem éri el a köztudatot, hogy ugyanitt egy más csapat is dolgozott. Ezek feladata a németség, háború utáni, teljes szellemi és kulturális megsemmisítése volt, azaz egy olyan stratégia kidolgozása, mely nyomán a németek lebutított, öngyűlölettől fűtött, engedelmes és alázatos haszonállatokká válnak majd. Ezt legkésőbb Bogár László videó-beszélgetéseiből is megtudhatják a magyarok, hogy tudniillik, ezt a kifejezetten sátáni angolszász projektet teljes siker koronázta.

Miközben a háborúk előtti időszakban a világ tudományos, zenei és kulturális életét a németség dominálta, a világháborúk után ez tejesen elapadt. A németeknek megengedték, hogy jó autókat gyártsanak és hogy találékonyságukat kizárólag ide összpontosítsák, de ezen felül semmit. Bogár László viszont meglehet nem tudja, hogy az általa is sajnálattal konstatált válság ellen pont egy amerikai professzor veszi fel a küzdelmet, aki meglett kora ellenére fáradhatatlanul turnézik, dolgozik a németség ébresztésén. Ez idáig (privát véleményem) sajnos kevés sikerrel járt, bár Toel továbbra is optimista. A két évvel ezelőtt felvetett idő horizonton nem változtatott. Szerinte február közepére Németországnak új, független, szabad, család szerető kormánya lesz. Az új vezetőség tagjainak a nevei még nem ismertek, illetve a sajtóban, médiában még nem lehetett róluk olvasni, hallani.

Toeltól lehet megtudni az úgynevezett Rheinwiesen-Lager tragédiáról is. Az amerikai-angol erők a háború vége felé illetve az után, fogolytáborokat hoztak létre a Rajna partjain. Magyarul a Rajna mezei táborok néven lehetne a létesítményeket nevezni, bár nálunk is kizárt, hogy érdemben bárki is hallhatott volna róluk. Minden olyan férfit és gyereket ide internáltak, akikről a leghalványabb gyanú is felmerült, hogy valamilyen kötelékben szolgált, vagy (és) egyenruhát viseltek. Tehát nemcsak a hadsereg, a Wehrmacht akkorra már kizárólag kiskorúakból álló, lefegyverzett osztagai voltak érintettek, hanem tűzoltókat, postásokat és egyéb karbantartó tevékenységet folytatók is.

A Rajna mentén fogvatartottak száma elérte a több mint egymilliót. A felszabadító hatalmak részéről elkövetett, előre megfontolt tömeggyilkosságáról van szó, mert a táborokat tudatosan kiéheztették. A fogvatartottak nem kaptak semmiféle ellátást. Asszonyok, szülök, akik megpróbáltak a kerítéseken át élelmet átdobni a nyomorultaknak, az amerikai őrség egyszerűen lelőtte. Így történhetett, hogy mintegy 800 ezer, többségükben 14-17 éves fiatal halt itt éhen-szomjan, szenvedte ki lelkét.

clip_image001

A Rajna mezei táborok mind a mai napig tabu-téma, nem illendő felhozni, gyakorlatilag nem szabad róla beszélni, nehogy csorbítsa a felszabadító angolszászok dicsét. Toel tematizálja a Drezda teljesen felesleges szőnyegbombázását is, ami kizárólag a civil lakósság elleni tudatos pszichikai megtorlás része volt.

Toel arról beszél, hogy a meghamisított történelem szerinti győztes hatalmak 1944 és 1948 között mintegy négymillió lélek elkerülhető halálát okozták. Túlnyomórészt anyákról, csecsemőkről, gyerekekről és serdülőkről volt szó, akik a háború bűneiben teljesen ártatlanok voltak. Jaj a legyőzötteknek! William Toel könyvében (Constanzes Kind), mely mind angolul mind pedig németül megjelent, a világháborút befejező időszakról ír izgalmas, lebilincselő kémtörténetet, melyben megdöbbentő dolgokat szellőztet meg önmagáról és származásáról. A könyv tulajdonképpeni mondanivalója, hogy az apák bűnei nem terhelhetik a következő generációkat. Ezt legfőbbképpen William Toel személye bizonyítja. Hogy miért? Olvasd el a könyvet és megtudod.

December 21.-én este, Toel kérésére, éjfélig mi is gyertyát gyújtottunk a háborúban ártatlanul meghurcoltak lelkéért. Eközben bizakodó vagyok, hogy jóslata megvalósul, bár bevallom, fogalmam sincs, hogyan ébredhet öntudatra a Bletchley Park nyomán a mátrixba kényszerített németség még ma is kisdeden szunnyadó 95%-a. Miféle isteni csodának kell ahhoz megtörténnie, hogy felébredjenek és ledobják magukról az amerikai gyarmati igát, merthát ismét csak Bogár Lászlóra hivatkoznék, hogy Németország legjobb esetben sem egyéb, csak a birodalom vazallusa. Máskülönben mindez a magyarságra is igaz. Velük együtt mi is, hazug narratívák táplálta, teljes tudatlanságban cseperedtünk fel. De még csendesen megjegyzem, sajnos sok mindenben kellet már csalatkoznom.

Nos itt a végén, a fentiek értelmében és azoktól vezérleve kívánok minden kedves idelátogatónak meghitt és boldog karácsonyi ünnepeket.

Kategória: Humanity, soul, mind, Mystery, Zeitgeist | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Az utolérhetetlen, mesebeli Hinteralm

A Traisner Hinteralmnak és a Muckenkogel alatti vidéknek, télen, van egy varázsa, amit még eleddig sehol máshol nem tapasztaltam. Ez csak a havas hónapokra érvényes, mert bár szép-szép a többi évszak is itt, de nem úgy, nem olyan mértékben mint a tél. Jártam már pedig csodás téli panorámával megáldott vidékeken, de ez a jelző, hogy „mesebeli”, amit annak idején, első ittlétem során, spontán felmerült bennem, az évek múlta során sem halványult. Pontosan érzékelteti az ide tévedők érzékeire ható benyomásokat. Másfelől, meglehet, csak a véletlen konyhájának a műve, hogy ha ide tervezem a kirándulásomat (és csak olyankor), mindig pompázatos, gyengéd és kedves téli időjárásba botlom, ami a „mesebeliség” alapja, sava-borsát adja. Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , | 1 hozzászólás

Kieneck, avagy kis hal is hal

Nem, mára nem terveztem semmit. Az időjárás-jelentés még tegnap sem igért semmi jót. Egyébként ma december 8.-a, ünnepnap és munkaszüneti nap van. Reggel tovább nyomom az ágyat a szokásosnál. Reggeli után megnézem a web-kamerákat és íme, a Kienecken napsütés (lásd lejjebb egy képen). Az időjárás-jelentés is meggondolta magát és csendes időt sugall mára. Nosza, akkor gyorsan nyergeljek. Bővebben…

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése