A William Toel féle jövendölés annyira meredek, annyira elképesztő és annyira irracionális, hogy nehéz felette nyugodt lélekkel napirendre térni. Egyébként pedig nem elégséges csupán ezen mostani üzenete alapján véleményt formálni, még akkor sem, ha ez most minden eddiginél súlyosabb. Toel munkásságát az elmúlt két esztendő tükrében kellene látni, melynek során lepésről-lépésre készítette fel hallgatóságát a mostani pillanatokra.
Toel 2020 novemberétől kezdve ébresztgeti a németséget, sajnos nem sok sikerrel. Eközben nemcsak a fősodrú média viseltetik iránta teljes közömbösséggel, hanem az alternatív hírportálok is, holott lenne miről beszélni vele kapcsolatban. Különös, hogy ha itt-ott mégis ráterelődik a figyelem, akkor kifejezetten kedvezőtlen értelemben. Némely, gondolkodásmódjában felvilágosultnak hitt blogger egyenesen Klaus Schwab cimboráját látja benne, pedig kettejük felfogása között áthidalhatatlan a szakadék.
Toel a kezdetektől a konzervatív értékrendet, a házasságot, a német családokat és majdan születendő gyermekeiket tekinti egy eljövendő szebb (német) világ erkölcsi talapzatának. A szeretet az egyedüli igaz válasz, mondja. Ez a szó, szeretet, K. Sch. disztópikus repertoárjában teljesen ismeretlen fogalom. Toel nézetei minden szempontból távol állnak a WEF alapítójának transzhumanista, bal-liberális ideológiájától. Nincs abban semmi elvetendő, ahogyan Toel az elmúlt két évben tisztázta Németország újkori történelmének eleddig elhallgatott, fel nem derített foltjait.
Németországi feltűnése után, 2020-ban, azt vártam, hogy gyorsan, sok megértőre fülre fog találni. Sajnos ez nem így lett, és ez Toel számára is teljesen világos. Aktív követői csak maroknyian vannak. Amennyiben Ken Jebsen (eredeti nevén Kayvan Soufi-Siavash) félmilliós rajongótáborához viszonyítom, akkor az a húszezres lélekszám, mely feliratkozott Toel üzeneteire, valóban elenyésző. Éppen ezért már-már arra gondoltam, hogy egy évvel korábbi kijelentését, „Change is just around the corner” majd revidálja és visszakozik arra a logikus érve hivatkozva, hogy hát sajnos hiába tette ki a lelkét, hiába járta az országot és lökdöste, ébresztgette a mélyen szendergő népet, tevékenysége eredménytelen volt. Ezért majd aztán bejelenti, hogy sajnálja, de a németség még nem érett meg a változásokhoz. Elfogadható kibúvó lett volna.
Ám, mint látjuk-halljuk, Toel nem használta ki a kiskapu nyújtott lehetőséget ahhoz, hogy csendesen és észrevétlenül távozzon a porondról és maga mögött hagyja a tudatlanok alvó hadát, akiket egyik barátom nagyon találóan úgy jellemez, hogy „sajnos a németség nagy részével az ( lesz ) a baj, hogy ők nem is tudják, hogy nekik fel kellene szabadulniuk valami alól”. Uff! Ez a kijelentés minden téren megállja a helyét, személyes tapasztalataim is ezt támasztják alá.
Nosza akkor, nem marad tehát más mint hátradőlni és várni, hogy vajon mi fog majd most történni. Úgy értem január 14.-ével kezdődően 40 napig. Persze nem árt legalább két-három hétre bespájzolni, tudniillik arra az esetre, ha a jóslat mégis elvinné a főnyereményt.
Ám nézzük meg kicsit közelebbről, hogy miféle eseményekre kell számítanunk. Elsősorban olyan nagy hidegre, ami túlmutat akár egy átlagosnál keményebb tél keretein is. Hisz voltak már errefelé nagy hidegek, amikor odakünn, napokon át -10, -20 C fok volt a hőmérséklet (pl. 2012-ben), de a víz nem fagyott meg a vezetékekben. Mi kell tehát ahhoz, hogy ilyen brutális esemény megtörténjen? Esetleg olyasvalami, ami egyébként ritkán, ha egyáltalán bekövetkezik (pólusváltás?), és melynek során a poláris régióban felhalmozódott sarki levegő akadálytalanul öntheti el Európát? A 14 napos meteoblue.com előrejelzés, jelenleg, ilyesmire nem utal.
A német szabadság elnyerésének alapvető feltétele pedig, hogy a birodalom kivonuljon. Németországban cirka 120 amerikai és vagy két tucatnyi brit katonai támaszpont van. Miféle csodának kellene ahhoz megtörténnie, hogy a megszállók önként és dalolva távozzanak, miután persze a hatalmat átadták a helybélieknek? Jelen szempontból vizsgálva ennek valószínűsége szinte nulla. Nem is szinte, hanem kifejezetten nulla, de inkább negatív.
Nagyobb esélye van annak, hogy a háború szikrája, sajnálatos okok és mulasztások miatt, átpattanjon ide, közép-nyugateurópába. A medve épp ezen a héten állította hadrendbe legújabb csoda rakétáját, a szuperszonikus, hadihajókról indítható, 1000 km hatósugarú Zirkont (Mach 9), melyet semmiféle légvédelem elfogni, nem képes. Eközben a repülőkről indítható, hasonszőrű Kinzhal (Mach 14) már hónapok óta teljesít szolgálatot. De vajon mi kell ahhoz, hogy ilyen, vagy ezekhez hasonló fegyverekkel támadjanak Németországra?
Summa-summárum, a Toel féle vízió beteljesüléséhez csodára, igazi, jelenlegi felfogásukkal összeegyeztethetetlen, teljesen elképzelhetetlen isteni csodára, illetve csodák egymásba kapcsolódó sorozatára lenne szükség. A cél önmaga is csodás és kívánatos, hiszen, ha Németország felszabadulna, akkor az nekünk, magyaroknak is jót tenne. Egyébként is, mint Bogár Lacibácsi mindig is mondja, az EU tulajdonképpen a negyedik német birodalom. Németország nélkül nincs EU, és az EU-n belüli légkört és a viszonyokat Németország mindenkori belügyi és külügyi helyzete határozza meg.
Sztefano-Space 