Gebirgsvereinssteig & Wildenauer

Már van jó négy éve, hogy hasonlót dupláztam a Hohe Wandon. A különbség csak annyi, hogy most Cirmivel szaladunk le még munka után Zweiersdorfba, hogy az est beálltáig végigmásszuk ezt a két klasszikust. Nem is traktálok senkit részletes elemzéssel, sem pedig nyomvonalakkal. Amit érdemes volt ezekkel kapcsolatban ismertetni, azt már jó egynéhányszor elmeséltem:

Bruttó négy órával azért számolni kell, de ebbe még belefér egy vacsora is a Hubertushausban. Megjegyezem, a Gebirgsvereinstieget is utoléri a népszerű Klettersteigek sanyarú sorsa, a bakancsok talpa nyomán beálló tükörsimára “fényesedés”. Csontszáraz szikla, déli fal ellenére is jó pár helyen csúszik. Ott is, ahol pedig nem is várnád. A nemjóját! Ez alattomos. Mert vannak szakaszok, ahol ránézésre is politúros és ott előre vigyázunk.

DSC01553
Valahol a Gebirgsvereinsteig elején, a sárga fal tövében

DSC02176
Cirmi a sárga fal tetején

DSC02196
Cirmi éppen lelép a létráról…

DSC02214
A Gebirgsvereinsteig végeztével, lefelé, itt hagyjuk el a Springlessteiget a Wildenauer felé

DSC01564
Közvetlenül a falak alatt vezet az út a beszállóhoz (piros foltok jelzik az irányt)

DSC01567
A Wildenauer “új” kezdeti szakaszán (a beszálló felett)

DSC01571
A “régi” beszálló felett cirka 1+ szinten, néhány méteren biztosítás nélkül (balra húzódj)

DSC01573
Közvetlenül a kürtő alatt

DSC02199
A kürtő szájából, visszapillantásban , Cirmi jön mögöttem

DSC02206
A kürtő felsö nyílásából kimászva (a képen sajnos nem látszik a lyuk)

DSC02213
És itt a vége, szép volt, jó volt, szívesen máskor is

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB hétvége

Két Kahlenberg és kétszer 50 km után kezd visszatérni a lábaimba a tavaszi élet. Havat már nem akarok látni (legfeljebb a jövő télen)! Ezért is a legmenőbb tavaszi foglalatosság a hegyi biciklizés. Per pillanat az erdő alja is száraz, ergo, iszapcsatát sem kell vívni. Az idei évad különlegessége, hogy kategorikusan vége az önkímélgetésnek! Ezentúl nincs pardon! A Kahlenbergere csakis a Fast After 50 by Joe Friellegmeredekebb feljutás jöhet szóba. Az idén tehát már harmadszor, a hírhedett Eiserne Handgassen át.

Érzem, fokozatosan javuló tempóban gyötrődöm felfelé. Pontról-pontra, szakaszról-szakaszra limiten. Tennivaló van, lesz is még bőven. Maximális pulzus, maximális taposó erő. Égnek a combizmok! Mindent bele, ne sajnáld, nem anyád, nem apád! A pihenőhelyeken zihálva kapkodom a levegőt. Az arcom majd szétdurran, ahogy a szívem pumpálja vért az ereimben. Azt olvastam, ez az életelixír, nem a tabletták. Legalább is Joe Friel szerint. Megelőlegezem a bizalmam.

A könyvet karácsonyra kaptam Cirmitől (Fast after 50). Állítólag csakis így érmes tréningezni. Na, ezen ne múljon! Szóval, ha be-bekukkantasz ide hozzám, apránként elmondom majd az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat. Ha tehát sokáig nem jelentkeznék, akkor baj van (Cirmire kenjétek).

Kategória: Biking, Books, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Hoher und Niederer Hengst, a tavaszi klasszikus

Amikor az alpesi legelőket még nem népesítik be a tehéncsordák, szabadon és gond nélkül lehet kószálni a füves platókon. Az olyanokon, mint például a Hoher Hengst, ahová jelzett turistaút nem vezet.

 HoHengst_2DKomp  HoHengst_3D

 HoHengstProfile

red A táv (Rohrbach im Graben, Himbergerhaus, Ternitzerhütte, Bilekalm, Adolf Kögler-Haus, Hoher Hengst, Niederer Hengst, Hengsthütte, Rohrbach im Graben) cirka 16.7 km, 1020 m szintemelkedés bruttó 6:20 óra alatt (nettó kb. 5:00)

DSCF3102

Immár harmadszor szemelem ki egy tavaszi túra célpontjának a Hoher Hengstet, melyre most Cirmi is elkísér. Annyit változtatok a mókán, hogy kiterjesztjük a barangolást az eleddig még számunkra ismeretlen Niederer Hengstre is. Az időjárás ragyogó, napos, de szeles időt ígér.

Majdnem pontosan fél kilenckor (8:30) indulunk Rohrbach im Grabenból, mely az egyik kedvenc kiindulópontunk. Ezúttal a Himbergerhaus felé vesszük az irányt, melyet nem egészen egy óra alatt (9:20) érünk el.

DSCF3106

Két hajtűkanyar után a még téli álmát alvó Ternitzerhütte alá érünk (10:05 – fenti kép). Itt egy kis pihenőt szúrunk be, majd a meredek Bilekalmon át (lenti kép) érkezünk a Szalamandra fogaskerekű sínpárjához, illetve az Adolf Kögler-Haus tövébe.

DSC01501

DSCF3120
A pad az Adolf Kögler-Haus tövében, ahonnan az ösvény indul. A szél csapdos és itt beöltözünk.

DSCF3125
Odalenn az Adolf Kögler-Haus teteje és a Szalamandra sínpárja látszanak

A Hengst tetejére vezető titkos kis ösvényt még tavaly becserkésztem, így most keresgélés és feles izgalmak nélkül vesszük a rövidke, de helyenként ugyancsak jó meredek kaptatót (10:30). Itt jártam óta megszaporodtak a tájékozódást megkönnyítő piros foltok. Egy jó lélek felfrissítette a már ugyancsak megfakult régi jelzéseket (lenti kép).

DSC01511

Alig egy negyedórácska csak a kaptatás (10:45), máris fenn vagyunk a Hengst még bőven hó fedte platóján (lenti képek). Itt-ott beszakadunk az olvadós masszába, máshol viszont szépen kikerülhetőek a még nagy kiterjedésű hófoltok. Egy vörösfenyőre szegezett kis fakereszt jelzi a csúcsot, gyorsan megleljük. Nem csodálkoznék, a sok tövestől kicsavart fa láttán, ha majd egyszer ez is egy vihar áldozatává válna majd.

DSCF3142

DSCF3147

DSC01533

A továbbiakban árkon-bokron át, gallyakon és kidőlt farönkökön át ereszkedünk a Nagy Nyeregbe (Große Sattel), ahonnan egy erdészeti út vezet a völgybe. Mi itt tovább követjük a gerincet és egy önmagát kínáltató más erdészeti utat követünk, a GPS szerint a helyes irányban.

DSC01547
Ereszkedés a Hoher Hengstről, szemben az erdővel borított Niederer Hengst

Az iránnyal csak az a gond, hogy a Niedere Hengst csúcsa alatt visz el. Mikor ezt észrevesszük, balra fel azonnal elhagyjuk az utat és felkapaszkodunk a Niedere Hengst tetejére, ahol megkeressük a hegy jelöletlen, legmagasabb pontját (11:45 – lenti kép).

DSCF3177

A továbbiakban északkeleti irányban ereszkedünk tovább a gerincen. Mivel kijelölt út nincs, vadregényes ösvényvadászat kezdődik. Egy helyen olyan sűrű az erdő, hogy inkább az alattunk jobb kéz felöl érkező erdészeti úton folytatjuk. Az út soron következő, szerpentines kanyarjában azonban ismét visszabátorkodunk az erdőbe (lásd a nyomvonalon). Az aljnövényzet itt gyérebb, a haladás egyszerű.

Hamarosan kiérünk a Niedere Hengst gerincét keresztező széles erdészeti útra, melyet a továbbiakban egészen a Hengsthütteig követünk. A vendégházhoz délután egy órakor (13:00) érünk. Bő félórás ebédszünet következik a langymeleg napon. Szerencsére nincs tömeg, a túrázók száma még elég gyér.

DSCF3184

Laza, bő egy órás séta visszaérkezni a kiindulópontba. Az ilyenkor szokásos Rohrbachklamm helyett a napsütötte erdészeti utat választjuk, valahogy kellemesebb érzés az erre vezető tavaszi séta.

Ismét véget ért egy remek és főleg élvezetes, változatos kiruccanás. Némi tájékodázódási készség a vadonon át történő útkereséshez elengedhetetlen, de egyébként különösebben nem megerőltető vállalkozás. Szívesen a jövő tavasszal is.

DSCF3198

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Öhler & Schober, az első tavaszi

Ha már éjjel is olvad, akkor a téli túráknak befellegzett. A gyorsan kásásodó hónak nincs tartása, hágóvas nem fogja. Jöjjön tehát egy tavaszi cél. Reményeink szerint a Schober (1213m) és az Öhler (1183m) szerény magasságuknak köszönhetően már teljesen hó-mentesek, de a biztonság kedvéért a könnyű hágóvasakat becsomagoljuk. És milyen jó, hogy ilyen előrelátóak vagyunk!

 SchoberÖhler_2DKomp  SchoberÖhler_3D

 SchoberÖhlerProfile

red A táv (Puchberg am Schneeberg, Sierningtal, Hanselsteig, Öhlerschutzhaus, Öhler, Schober, Schoberalm, Mamauwiese, Dürre Leiten, Edelweißhütte, Losenhiem, Sonnleiten, Puchberg am Schneeberg) 22.6 km, 1150 m szintemekedés bruttó 8:00 óra alatt (nettó cirka 6:30)

DSCF2968

Pillantás Schneeberg felé a Sierningtalból

Puchberg am Schneebergben a vasútállomás melletti parkolóból indulunk (8:40). Aszfaltút vezet a Sierningtalba, mely később közönséges erdészeti úttá vedlik. Egy jobbra tartó elágazás fémjelzi a kaptatós szakaszok kezdetét. Hónak ugyan híre már van, mert a felsőbb régiók ugyancsak fehérlenek (lenti kép), ami nem jó ómen, de a hegyoldal, amelyen haladunk, egyelőre száraz, tavalyi avar, elszáradt fű borítja.

DSCF2978

10:00-kor érkezünk az Öhlerschutzhaushoz és bizony elcsodálkozunk az itt fellelhető, igaz csak parciális, hótömegeken, melyek a továbbiakban kelletlen útitársunkká szegődnek (lenti kép). Az Öhler csúcsáig (10:35) még jól elboldogulunk, de az ereszkedés a Schober felé elég kalandos.

DSCF2983

DSCF3001
Gyönyörü panoráma az Öhler tetejéről a még hófedte Schneebrggel

DSC01459
Na, itt ugyancsak van még elég hó (úton a Schober felé) 

Az ösvény az Öhler sziklafal árnyékában, északi oldalon fut (lenti kép). Az elmúlt napokban az erre tévedt túrázók kompakt jéggé döngölték az ösvényt borító havat. Felmentő érzés elővenni a könnyű hágóvasainkat. E segédeszköz nélkül elég nagy bajban lennénk, mert balkéz felöl sziklafal, jobbról pedig jelentős mélység tátong, az ereszkedés pedig nyaktörő.

DSC01465
Eljegesedett alattomos és meredek szakaszok.

DSC01470
A Schoberen nepáli imazászlókkal díszítették fel a keresztet

DSCF3037
Pillantás a Schoberalmra, álomszép a képen is, a valóságban káprázatos

A Schober tetején (11:35) aztán annak reményében tesszük el a hágóvasakat, hogy többé már nem lesz rájuk szükség. Jelentősebb mennyiségű hóra aztán még a Dürre Leitenen lelünk. Ez hátráltat a tempóban. Elmúlik fél kettő, mire asztalhoz ülhetünk az Edelweißhütteben. A már ismert és az itt megszokott indiai lencseételt rendeljük.

DSCF3070
A kép kellős közepén az Edelweißhütte (elég piciny)

14:00-kor indulunk vissza Puchbergbe. A túra unalmasabb, de nyugodtabb része. A nyeregből történő leereszkedés során még egyszer fulladozunk a nedves, helyenként térdig erő hóban. Amilyen hirtelen bukkan elő, ugyanolyan hirtelen is ér véget.

DSCF3081
Az utólsó hókontakt az Edelweißhütte alatt

Losenheimben aszfaltúton folytatjuk, majd egy szép turistaúton, napos ligeteken át érkezünk Puchberg házai tövében. A településen a Sebastianbach mentén menetelünk vissza az állomásig.

DSCF3092

A havas szakaszoknak köszönhetően a túra legalább egy/háromnegyed órával lett hosszabb a tervezettnél. Az Öhler északi oldalát száraz viszonyok esetén sem szabad alábecsülni, szédülősök esetleg megilletődhetnek.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Schwarzauer Gippel

Ragyogó téli napsütés, csendes, stabil idő, cirka egy-másfél méteres hó, reggel enyhe fagy, később zsenge plusz fokok. Cakk-cakk-cakk! Egyenletes tempóban vágom a hágóvas orrát a napsütésben megpuhult hóréteg alatti keményebb, jeges rétegbe. Egy tucatnyi ilyen “cakk-cakk…” után pihenő következik. Éppen csak kifújom magam, aztán folytatódik a Schwarzaur Gippel keleti gerincének az ostroma. Bizony mondom, ehhez képest a téli Fadensteig egy kellemes kis séta csupán.

 SchwGippel_2DKomp  SchwGippel_3D

 SchwGippelProfile

lila A táv (Preintal, Schlagerbauer, Bärenboden, Preinecksattel, Schwarzauer Gippel, Gippelmäuer, Gippeltörl, Gippelalm, Gscheidlhöhe, Preinbachtal, Preintal) 15 km, 1000 m szintemelkedés bruttó 8:00 óra alatt flex-alp-snowshoes

Mielőtt még új kísérletet tennék az Ötscheren (Rauher Kamm), kellene valami hasonló dimenziójú próbatétel. Nosza, itt van a Schwarzauer Gippel meredek keleti gerince. Nyáron már megmásztam, akkor sem semmi, de télen, egy átlagos túrázó szemszögéből, extrém kihívás. Cirmi szerint is. A végeredmény dióhéjban pedig annyi, hogy bőven van még mit tennem.

DSC01874_ 
A Schwarzauer Gippelt az Oberbsergalmról. Pirossal jelöltem körülbelüli utunk vonalát. Balra a Perschkogel (1613m) jobbra a Göller (1766m). Kattint a képre teljes felbontáshoz.

Eredetileg a Schneealpe lett volna vasárnapi célunk (Stájerország), de ott 3-as fokozatú a lavinaveszély. Túl rizikós! Marad tehát Alsó-Asztria hegyvilága, itt 1500 méter (az erdőhatár) felett sárga, tehát csak kettes fokozat van érvényben. A Schwarzauer Gippel (1605m) és gerince mindenképpen biztonságos (fenti kép).

DSC01414
Bärenboden: a tábla ugyan balra mutat de a GPS szerint egyenesen kell továbbmennünk

Az éjjel átállították az órát. Az új, nyári idő szerint 9:10-kor kezdjük meg Cirmivel aznapi kalandunkat. A bevezető szakasz kissé unalmas, széles erdészeti úton, méltóságteljes, gyengéd emelkedőkön át cammogunk, egészen Bärenbodenig (10:20), ahol hirtelen a mélyen behavazott semmiben találjuk magunkat.

Reméltem, hogy majd lesznek követnivaló nyomok, de ez ma hiú ábrándnak bizonyul. Most nekünk kell friss nyomokat döngölnünk a szűz hóba. A GPS útmutatására hagyatkozunk, mert hiába is kutatunk a turistaút jelzései után. Később, itt-ott azért fel-feltűnik egy-egy kék jelzés, amiből megnyugtató arra következtetni, hogy jó nyomon haladunk.

DSC01419
Már a kicsúszás után a nyereg felé (valóban nagyon meredek)

Az erdőbe érve vége mindenfajta lazaságnak és kőkemény kaptatás következik. Igazi küzdelem a hóval. Sajnos a hótalpaink vaskarmai sok helyen nem érik el a puha hóréteg alatti jegesebb részeket, és hát az egyik traverznél kicsúszom. Lassan de megállás nélkül szánkázom a lejtőn lefelé. A kaptatás hevében még kesztyű sincs rajtam, így puszta kézzel próbálom magam fékezni, minek következtében, csak később látom, sikerül szép véres horzsolásokat begyűjtenem. Szerencsére egy fa megállít, komoly veszély nem fenyegetett. Első ijedtségemben befejezettnek tekintem aznapi akciónkat, mert ha ez itt ilyen terep, feljebb vajon még milyen lesz!

DSC02109
Közel már a nyereg (Preinecksattel)

Aztán sikerül lehiggadnom, összeszednem magam és a kicsúszás nyomán a jeges rétegig “letisztított” részen visszamászom. Ezután óvatosabbak vagyunk, változtatunk  a technikán, traverznél az emelkedővel szembefordulva, oldalazva haladunk úgy, hogy a hótalpak orra mindig a kaptató felé nézzen.

DSC02113
Célunk a Schwarzauer Gippel gyönyörü látványa

A nyeregbe 11:10-kor érünk (Preinecksattel –fenti kép). Itt sincsenek nyomok, ez elbizonytalanít, na, de lássuk a medvét! Nyugati irányba fordulunk és tekintélyes hóbuckákon át folytatjuk. Újabb, nem várt akadályokba ütközünk. 20-30 méteres, északi szél döntötte fenyők barikádjai keresztezik utunkat. A torlaszok néha szélesebbek, mint maga a gerinc. Néha úgy tűnik, egyszerűen nincs mód átjutni. Ilyenkor nem marad más hátra, mint leereszkedve megkerülni a blokkolt részeket, majd újra fel a gerincre. Kimerítő! Itt döntöm el másodszor, hogy visszafordulok, de Cirmi iránti betyárbecsületemnek engedve, némi habozás után folytatom a küzdelmet.

DSC01428

Később, ahogy a terep egyre meredekebben tornyosul semmiségünk feje fölé, felvesszük a hágóvasakat. Ez sokat segít. Néhány lépes után, gyorsan rájövök a biztonságos haladás nyitjára és jöhetnek az egyenletes “cakk-cakk” sorozatok (fenti kép – a valóságban meredekebb). Bevallom, ez olyan kimerítő, hogy semmit sem veszek észre a pazar időből, sem a táj szépsége nem hatja át a lelkem, mert a küzdelem minden idegsejtem figyelmét lefoglalja. Ha síterepről lenne szó, akkor a dőlésszög minden bizonnyal fekete jelzésre lenne jogosult.

DSC01430
Már közel a cél

DSC02118
Cirmi a Schwarzauer Gipel elvékonyodó gerincén, jobbra a Schneeberg

Végre 13:00-kor felérünk a Schwrazuer Gippel csúcsára (kereszt nincs) és szusszanhatunk egy nagyot. Sajnos nem vagyok képes ellazulni (mint ilyenkor általában), mert tudom, a Gippelmaueron két-három méteres hóátfúvások várnak még ránk. És valóban, a combizmok továbbra is, kénytelen-kelletlen, nekifeszülnek az olykor falként elénk tornyosuló hótorlaszoknak.

DSC02122
Schwarzauer Gippel csúcsfotó Cirmivel. A háttérben a Schneeberg

DSC01442
“Bozótos akadályfutás” a Gippelmäeron át

DSC02128
A Gippelmäuer taréján: szemben a Gippel, töle jobbra az Ötscher

A Gippeltörl (13:50 – lenti kép) felé úgy félúton jelentkeznek a megerőltetés okozta lábizom görcs jelei. Jobbnak látom tehát, Cirmi legnagyobb sajnálatára, a Gippel végső ostromát ejteni. Oda-vissza még egy-másfélóra plusz lenne és önmagamért már nem tudok jótállni. Közben már az idő is délutánba hajlik.

DSC02135
Ezt a póstaládát nem ürítik. Érdekes lenne megtudni ki hozta fel ide 

Döntésem helyesnek bizonyul, mert a Gippelalmon át történő “lefelé” vezető út először egy árokba visz, majd újabb, számomra véget nem érő kaptatás árán bukkanunk ki egy dombon épített havasi legelő (Alm) kunyhói tövében (14:35). Itt elköltjük a magunkkal hozott elemózsiát (lenti kép).

DSC02141

Körös-körbe érintetlen hó. Remek segédeszköz a GPS. Uzsonna után sikerül is rendre meglelnünk a helyes útirányt. A domboldalon meredeken ereszkedünk egy formájában vélhető, de szinte a felismerhetetlenségig behavazott erdészeti útra. Emberi lélek hetek óta nem járhatott erre. Az út, szerencsére, a továbbiakban jól követhetővé válik. Már a GPS szolgálataira sincs szükség.

DSC02146
Lefelé, érintetelen hótakaró, emberi lény régen nem járt erre 

Gscheidlhöhenél (16:05) kiérünk a Mariazellbe vezető zarándokútra (lenti kép). Az erdőben haladó ösvény mindkét oldalát keresztek, halottakra emlékező képek, táblák, plakettek és fohászok szegélyezik. Később elérjük a Preinbach patak völgyét és eseménytelenül, 17:10 órakor érkezünk vissza a kiindulópontba.

DSC02160 

Nagyon kihívó, megterhelő, nem alábecsülendő túra! Csak eltökélt, jó erőnlétnek örvendő, vállalkozó kedvű túrázóknak merem ajánlani, akiknek a hágóvas használata nem újdonság és átlagon felüli állóképességgel bírnak.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | Címke: , | 1 hozzászólás

Mi akar ez lenni?

Március 12. Vége a tavasznak? Szerinted elromlott a modelljük, vagy mi..?

image

Update március 15. A hidegjóslat tartja magát, viszont a fogyóban a hómennyiség.

image

Update március 18, és hát ennyi lett (mármint a hó), tehát, a három napos elörejelzés korrekt volt.

image

image

Sajnálom (tényleg), de mára nem terveztem túrát. Az este még eső esett. Egy hosszabb futótréninget iktatok majd be. Egyébként pedig megfigyelhető, hogy a túrára kifejezetten alkalmas napok aránya átlagosan 20-30%, azaz négy-ötnaponta akad valami jó kis túra idő. Az úgynevezett Kaiserwetter pedig, amikor reggeltől estig kék égről ragyog a nap (az igazán szép kihívások alapfeltétele), pedig legfeljebb 10%-ban van jelen. Nem túlságosan biztató tényállás a hegyi túrázás szerelmeseinek. Persze, mint már néhányszor megjegyeztem, kimozdulni azért gyakrabban is lehet (50%), csak éppen nem érdemes, mert felhő, köd, eső vagy erős szél fricskáznak. Van olyan, hogy ilyen-olyan okok miatt (pl. mert már régen nem voltunk) tudatosan vállaljuk a viszontagságokat (fotóalbumaim igazolják), de ez rám inkább nem jellemző.

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: az első tavaszi

Tavaly is pont ilyentájt, március elején indult be a bringa–szezon. Az időjárás akkor is erős főnviharral csengette be a tavaszt. Valszeg vége a szép téli kalandoknak. Igaz hó még akadna odafönn elég, de az már nem az igazi. Főleg, ha közben sártengerré válnak a hóhatár alatti mezők.

A mai kiruccanásom pedig, sajnos, egy nagy csalódás. A mindenkori állóképesség megállapítására a legalkalmasabb terep az Eisernehand-Gasse ultra meredek aszfaltbetyárútja. Ezt választottam, vesztemre.

image

Általában két rövid pihenővel szoktam bevenni az útszakaszt (a lilával jelölt helyeken a fenti képen), és most reméltem, hogy legutóbbi megtántorodásom óta szigorú rendszerességgel végzett kemény tréningjeim majd gyümölcsöznek (alul a tréningnaplóm egy részlete ). De nem! Képtelen voltam feltekerni. Téli leépülés? Vagy mi akar ez lenni?

Az első szakasz az első pihenőig még ment derekasan. A második szakaszon, valahol a kertvendéglő alatt viszont le kellett szállnom. Aztán még visszaszállingóztam az első pihenő szintjére és újra próbálkoztam (mert úgy egyszerűen nem adom meg magam), de a második nekifutás sem sikerült. Nem maradt más hátra, mint szégyenszemre tolni a bringámat. Az ilyesmi pedig már régen nem fordult velem elő. Na, de majd adok én neked! Van, tehát mint dolgoznom.

image
A mai nekilendülés pulzus/sebesség

image
Aktivitás-naptáram részlete. Sárgával (ma) az MTB, kékkel a síelések, zölddel a rendes túrák, szürkével a futótréningek, pirossal az izomzafejlesztö gyakorlatok napja

Kategória: Biking, Hobbies, Sport | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Krummbachstein 1602m

A téli Krummbachstein valahányszor túlteljesíti önmagát. Hasonló “hótalpas hegyek” viszonylatában a nehezebbek közé kell sorolnom. Lekörözi a szintemelkedésben pedig vele majdnem egyenértékűnek számító Heukuppet (2007m) vagy akár a Göllert (1766m). A Klosterwappen (2076m) elérését sem élem meg olyan keménynek mint ezt az ebadta Krummbachsteint. Vajon mi lehet az oka?

 Krummbachstein_2DKomp  Krummbachstein_3D

 KrummbachsteinProfile

lila A táv (Rohrbach im Graben, Gahns Plateu, Alpleck, Krummbachstein és ugyanígy vissza) 15.5 km, 1070 m szintemelkedés bruttó 7:10 óra alatt flex-alp-snowshoes

Ezen morfondírozok vasárnap is, amikor levegő után kapkodom a kaptatókon és minden pillanatban azt várom, hogy a görcs, a szokásos alattomos módon megcsavarja combom belső izmait, ami most szerencsére mégsem következik be. 

 DSC01333

Vasárnap hármasban vágunk neki a Krummbachstein ostromának (9:10). Cirmi és Jakub is elkísérnek. Alig térünk le a letisztított aszfaltútról, máris hóban kaptatunk. Kisvártatva szűz hórétegre lelünk és jobbnak látjuk azonnal hótalpainkra váltani (fenti kép).

Kissé aggaszt, hogy erdei vadak nyomain kívül emberi jelenlétre utaló jelet nem látunk. Ez kemény nyomtaposást ígér, de elvégre hárman vagyunk. Majd váltakozunk az élen. A fák törzseire festett kék jelek mentén haladunk, de a legjobb útmutató mégis a szarvasok csapását követni, mert irányuk jól fedi a feltételezett turistautat.

DSC01337

A legkacifántosabb szakaszok ott vannak, ahol haladásunk iránya, több alkalommal is, széles erdészeti utak szalagját keresztezi (fenti kép). Az erdészeti út szintje, az ilyen helyeken, hó dűnek vértje mögött, több méter magasan tornyosul fölénk. Pattanásig feszülnek a lábizmok a feljutásért folytatott sziszifuszi küzdelemben. Érdemes, többnyire jobbra, könnyebb rések után katatni.

Egyre feljebb egyre meredekebbek a szakaszok és egyre mélyebb a hó. Már követhető nyomok sincsenek. A kék jelzések gyérülnek, a fenyves meg sűrűsödik. A GPS útmutatása szerint lavírozunk a fák ágai között. Az irány helyes. Végre, úgy 1150 méteren, megpillantjuk a Gahns platójára felvezető végső szakaszt. 11:00-kor érjük el a platót, az út felénél lehetünk (lenti képek).

DSC01339

DSC02005

Alpleckig hosszabb séta következik sima terepen. A széles erdészeti út hol lejt, hol meg enyhén emelkedik. A Gahns közkedvelt hótalpas terep, így nem is csoda, hogy itt erre utaló nyomokra akadunk. Ez, nagyban könnyíti haladásunkat.

Alplecktől aztán egyetlen szembejövő hótalppárra szűkül a követhető nyom-repertoár. Mint általában, most is ez visel meg a legjobban.  De készültem és vártam rá, tehát meglepetés nincs. Az út szerpentinekben kanyarog felfelé. Többször is szusszanunk egyet-egyet, hogy a testkazánban csituljon a túlnyomás.

DSC02011

DSC02012

Végre elérjük a lankásabb erdőhatárt és a Krummbachstein legelőt (Alm) a téli álmát alvó kunyhóval (12:30 – fenti képek). Még innen fel a hegy szelíd gerincére ahol kitárulkozik előttünk a Schneeberg panorámája. Szerencsénk lesz az idővel. Lassan-lassan oszladoznak a komor felhők és egyre gyakrabban kacsint ránk a nap. Az ég hirtelen előbukkanó kékje olyan, mintha az elemek urai, jókedvükben, békepipát kínálnának. Nosza, szívjuk el velük!

DSC02020

Új erőre kapunk amint feltűnik a Krummbachstein csúcskeresztje. Gyorsítunk és láss csodát, odafenn a legcsodálatosabb téli napsütés fogad. Pazar idő! Ezúttal tökéletesen beválik az előző napi meteorológiai jelentés, mely a délutáni órákra ígért felhőtlen időt.

DSC02032

13:05, azaz majdnem 4:00 egész óránkba került elérni a csúcsot. Minden bizonnyal ez lehet a túra igényességének legfőbb fokmérője. Vesd össze, a Heukuppe össz-időtartama nem sokkal több (fél órával). Bármennyire is marasztal a környezö hófehér hegyek látványa (lenti képek), alászállunk, hogy a napos Alpenfreundehütte tövében elköltsük a magunkkal hozott uzsonnát.

DSC02038

DSC01379

Langymelegen ragyog a nap. Tankoljuk a sugarait. Lassan iszogatjuk a forró teát és falatozunk. Van már 13:45 mire véget vetünk a pihenőnek és kelletlenül visszaindulunk a völgybe.

DSC02074

DSC02076

Eredetileg az északi fekvésű Krummbachsattelon át terveztem a visszatérést, de arrafelé nem látunk nyomokat. Nincs tehát kedvem az utat keresgélni. Másfelől pedig arrafelé a hegy árnyéka vetül. Kényelmesebb és kellemesebb napsütésben a már meglévő nyomainkat követni. A finom porhóval takart lejtökön itt-ott belegázolunk a szűzies, mély fehérségbe. Ez az igazi hótalpazás!

DSC02090

Lefelé tehát majdnem kétszer olyan gyorsan haladunk, akarom mondani, úszunk, mint felfelé. Alig múlik el 16:00 óra és már elérjük azt a pontot, ahol reggel felvettük a hótalpakat. Ismét egy remek túranap ér szerencsés véget. A tanulság pedig, hogy a Krummbachstein az egyik legkevésbé alábecsülendő téli hegy. Csak mindenre elszánt, tapasztalt téli túrázóknak javallott. De ez így szép és így van jól.

DSC01407
Visszaérkezés a völgybe. A lemenő nap aranyló meleg fényében a táj. Pillantás a Krummbachsattel felé

További képek az albumban:

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Heukuppe via Karlgraben

Preiner Gscheid hágót, a Raxra induló túrák legnépszerűbb bázisát, nem kell külön bemutatni. Aki itt rajtol, az nyáron a Schlangenwegen juthat fel legkönnyebben a Karl Ludwig-Haus szintjére. Télen a vidék átalakul, a tulajdonképpeni Schlangenweget (Kígyó-zó út) felfalja a hó. Helyét átveszi a Karlgraben, ami ugyan ott van a nyárban is, csak éppen senki nem jár rajta le-föl.

 Heukuppe_2D  Heukuppe_3D

 HeukuppeProfile

lila A táv (Preiner Gscheid, Siebenbrunnen Kessel, Karlgraben, Karl Ludwig-Haus Heukuppe, Karl-Ludwig Haus, Karlgraben, Waxriegelhaus, Preiner Gscheid) cirka 10 km, 1000 m szintemelkedés bruttó 4:35 óra alatt. flex-alp-snowshoes

DSC01907
Az ember minden ízében ujjong az ilyen téli panoráma láttán! Juhé! 

A mostani és az ehhez hasonló havas viszonyok közepette a Karlgraben a lokális “autópálya”. Nos, ez a hótalpas túra még hiányzik a gyűjteményemből. Egyébként is, a Schneeberg viszonylatában a Raxot, télen, mintha hanyagolnám. Ez mindenképpen kiigazításra szorul.

DSC01911

Szombaton ragyogó napsütésre számítok, a –5/-10 C fok közti hőmérséklettel, gyenge széllel és nem csalódom. Már-már idilli! Tetszik, hogy induláskor (8:35) azonnal felvehetem a hótalpakat és teketória nélkül neki lehet veselkedni az emelkedőknek.

DSC01914

A ködtenger szintje éppen a hágóig ér és tehát a legpazarabb, kristálytiszta téli napsütésben kaptathatok egyenesen bele a nagy Siebenbrunnen Kesselbe (katlan – fenti kép), melynek bal oldalán található a Karlgraben (lenti kép).

DSC01916

A napnak már van jól érezhető ereje. Ennek következtében hamarosan megválok a kabátomtól, majd később a pulcsimtól is és csak ingujjban verejtékezem felfelé. A katlanban egyelőre teljes a szélcsend (lenti kép).

DSC01921

Eredetileg egy diretissima stílusú felszökés lett volna a célom, de ez természetesen csak akkor lehetséges, ha a hó jól megbír. A német a “harsch” szót használja az ilyen kompakt, nagy jégkristályokból összeállt kemény hórétegre. Erről most szó sincs. Finom, cirka 20-25 centis porhó fed egy más régebbi, de szintén elég puha hótakarót.

DSC01924
Pillantás a Karlgrabenból a ködtengerből kiemelkedő Stuhleck felé

A sítúrázók cikk-cakkban ostromolják a Karlgrabent. Két hajtűkanyar közti részen megpróbálok rövidíteni, részleges sikerrel. Tudniillik a haladás tempója a 3:2 arány szerint alakul, azaz cirka három lépés felfelé után, két lépes lecsúszás következik. Helyenként meg helyben taposás. Ilyen tempóban képtelenség lesz feljutni. Maradok tehát a hótalpak és sítalpak gyúrta nyomvonalon.

DSC01928

A terepet jól ismerő sítúrázók húzta vonal alsó része lényegében a Schlangenweget követi (mint később a GPS tanulmányozásakor kiderül). Az út felső része viszont nem a Predigstuhlsattelba vezet, hanem a meredekebb, láncokkal is biztosított alternatíva mentén visz fel egyenesen a Karl Ludwig-Haus alá (10:22 – fenti és lenti képek).

DSC01934

Nos, idáig felérve belém mar az északi szél, mely felfelé haladtomban egyre virgoncabb módon fuvoláz. Először a pulcsim veszem fel, majd a kabátom, később a kapucnim húzom a fejembe, majd jön a vastag kesztyűm, arcom elé a kendőm. 11:05-kor érem el a 2007 méter magas csúcsot (lenti kép).

DSC01942

DSC01949
A távolban biztos felismered a jellegzetes Schneeberg/Klosterwappen kupoláját

Szép mívű jégréteg fedi a jól ismert emlékműt a Heukuppen. Szerencsére a tömb méreténél fogva a tövében mindig akad egy széltől védett szeglet. Ott lehet rendezni tépett soraimat, inni a termoszból és harapni hozzá egy kis nápolyit. Elbóklászom itt a szélárnyékban vagy 10 percet, mielőtt még elindulnék vissza a völgybe.

DSC01959

Bevallom, némi irigységgel bámulom a porhóban mellettem kurjongatva elsuhanó síelőket. A sí tudásom egyelőre nem alkalmas a natúrterepen történő lesiklásra, bár vélek önmagamban olyan hangokat is felfedezni, melyek azt bizonygatják, hogy képes lennék megbirkózni ezzel a feladattal.

DSC01978

Közben sajnos a ködtenger szintje megemelkedik és ellepi a korábban még tiszta Karlgrabent. A láthatóság csökken, ami bizony sí lesiklás esetén komoly gondok forrása lehet (fenti kép). Hótalpakon még lassan csak-csak elbotorkál az ember.

DSC01982

Lefelé menetben még elnézek a Waxriegelhaus felé (fenti kép – közben újra ragyos a nap). Eredetileg itt szándékoztam megebédelni (12:30) de a táblán kitett menü elég ahhoz, hogy azonnal elálljak a szándékomtól. Sertéshús sertéshússal, és akinek ez nem elég, az még választhat sertéshúst is. Valahogy így lehetne összefoglalni röviden a kínálatot. Nem mintha bigott vegetáriánus lennék, de ez azért laza túlzás. Bár örüljünk, hogy így kemény télben van nyitott vendégház. Most mégsem örülök.

DSC01990
Lefelé, már jóval a Waxriegelhaus alatt

13:15-re érek vissza a hágóra. Remek kiruccanás, nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam. Ha még egyszer erre járok, akkor a Waxriegesteigen vezető variánst fogom kipróbálni. Vélhetően az idén már nem, majd egy más szezonban. Ja, és persze majd inkább kihagyom a számításból a Waxriegelhaust.

DSC01995
Visszapillantásban a Rax

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | 2 hozzászólás

Minden relatív

A minap költői túlzásra ragadtattam el magam és Himalája szintjére emeltem a téli Ötschert, amit néhányan tán meg is mosolyogtak. Pedig minden relatív. Kinek-kinek, a saját erejéhez és képességeihez mérten, egy szerény magaslat megmászása, vagy egy dolgozat megírása is jelenthet extrém kihívást. Nem lehet mindenki egy Reinhold Messner. És lám a minap, ahogy Manfred Baumgartner túrakalauzait nézegetem a neten, íme, ezt találtam “Der Mount Everest Niedrösterreichs”. Mármint az Ötscher, Alsó-Ausztria Mount Everestje. Milyen igaz! Kattints az alább képre ha Baumgartner könyvei érdekelnek. Egyébként pedig, még megjegyzem, az Ötscher árokrendszerét is Osztrák Grand-Canyonként emlegetik. datenblatt_Baumgartne-Oetscherr-Kopie

Kategória: Books, Hiking-Climbing | Megjegyzés hozzáfűzése