A sokadik mesebeli Hinteralm

A véletlen műve lehet, hogy valahányszor a Traisner Hinteralmon járunk, abból egy mesebeli túra, ragyogó napsütéssel kerekedik. Vasárnap sem alakult másként. A célunk kiválasztásában a múltkorihoz hasonlóan erős szél elkerülése, illetve minimalizálása motivál. Ez be is jön, mert később rácsodálkozhatunk a távolibb hegyek viharos szél hordta különleges, kiterjedt és félelmetes porhó fátylaira.

 Hinteralm_2DKomp  Hinteralm_3D

 JinteralmProfile

lila A megtett táv (Lilienfeld/Liftstrasse, Wasserfallsteig, Lilienfelder Hütte, Klöstertreppen, Muckenkogel,  Traisner Hinteralm, Lilienfelder Hütte, Kolm, Mitterriegelsteig, Lilienfeld/Liftstrasse) 13.1 km, 1050 m szintemelkedés bruttó 5:45 óra alatt (nettó 4:00)

Az öregecske együléses lift völgyi állomásából indulunk 8:40 körül. Első célunk a nagy és a kis vízesés. A csikorgó reggeli fagy valószínűsíti, hogy mindkettőt jégbe fagyva találjuk. Valóban. Újdonság a vonalvezetésünkben, hogy a nagy vízesés után most ráfordulunk a kis vízesés felé vezető ösvényre, melyen még nem jártunk. Ez egy vadromantikus variáns, mely járhatatlan benyomást keltő sziklavilágon át keres utat. Könnyű hágóvasainknak köszönhetően biztos a járásunk az eljegesedett kaptatókon (mindenkinek melegen ajánlott).

DSC01103

A továbbiakban azt kapjuk, amit vártunk. A Lilienfelder-Hütte felett, sítalpak döngölte széles lankás kaptatót sok-sok napsütéssel. A Muckenkogelra vezető Klöstertreppen irdatlan mennyiségű hóval birkózunk. Egy vihar döntötte, az úton keresztben fekvő szép szál fenyőn is át kell, verekedjük magunkat (10:45 – Muckenkogel).

DSC01135

Hasonló hóviszonyokra lelünk a Traisner Hinteralmhoz vezető gerincen is, mely a széles erdészeti útról egy táblával jelzett helyen ágazik el balra fel. Térdig süppedve gázolunk a porhóban, miközben Cirmi ujjai jéggé gémberednek a fagyban. Eltart egy jó félórát, mire a jól kifűtött vendégházban újra életre kelnek (11:10 – Hütte). Ezen okból kifolyólag nem nagyon sietünk, hisz jó tempóban korán elérjük fő célunkat.

DSC01193

Amíg odabenn pihengetünk, jócskán megélénkül a szél. A nap ugyan még szépen ragyog, de kilépéskor (12:00) arcul csapnak a jeges fuvallatok. Visszafelé a Klosteralmon át terveztük a visszatérést, de az oda vezető elágazásnál elbizonytalanodom. Másfél méteres átfúvások és hótorlaszok sorozata tarkítja az ösvényt. Nyomokat arrafelé nem látunk. Megpróbáljuk mégis, de olyan mélyre süppedünk, hogy nyilvánvalóvá válik, hótalpak nélkül (az autóban maradtak) erre ugyancsak szenvedés lenne. Maradunk hát a sítúrázók által szépen egyengetett erdészeti úton.

A Lilienfelder-Hütte szintjén (12:48) változtatunk egy cseppet a megszokott útvonalon és Kolm elhagyott tanya felé vesszük az irányt. Ez annyiban jó döntés, hogy csendes és nyugalmas a közkedvelt “sípálya” ellentézise. Ott ugyanis tarka sokaság szánkázik és síel lefelé, helyenként hajmeresztő felelőtlenséggel (a ródlisokra vonatkozóan).

Ismét vége egy remek kiruccanásnak. Azt kaptuk, amit elvártunk, szép téli tájat, sok napsütést, egy kis izzasztó küzdelmet a hóval és jó meleg kunyhót déli pihenőre. Ha még a hótalpainkat is magunkkal vittük volna, akkor az előre betervezett útvonal is bejárható lett volna. Uff! Ismét beigazolódott, hogy ha választani kell, akkor téli viszonyok esetén, vinni kell ezeket a remek segédeszközöket.

Reklámok
Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Stuhleck via Planetenweg

A Planetenweg, a bolygók útja. Vélhetően az egyes égitestek közti távolságot próbálja szemléltetni. A turistaút kezdetén van a Nap, Rettenegg központjában, és tehát a végén pedig, a Plutó, valahol a Stuhlecken.

 Planetenweg_2DKomp  Planetenweg_3D
 PlanetenwegProfile

lila A megtett táv (Rettenegg, Planetenweg, Stuhleck, Alois Günther-Haus, Grazer Stuhleck, Pretul, Jogllandroas, Rettenegg) 18 km, 1110 m szintemelkedés bruttó 7:05 (nettó 5:00 óra)

A Mars az első bolygó amivel Rettenegg végében találkozunk. A Merkur, Vénusz és a Föld valahol a község centruma irányában keresendők. A mi kiindulópontunk ezeket elvéti. 8:45 lehet, amikor elindulunk ebből a hegyek közé szorult, álmos kis faluból. Rajtunk kívül senkit sem látni. Hótalpaink egyelöre hátizsákjainkra csatolva visszük. Nem igazán tudjuk, lesz-e rájuk valóban szükség. Tavalyi kesernyés tapasztalataink azt sugallják, hogy nem árt az óvatosság.

Már a völgyben is lengedez a szél, ami a –8 C fokos csikorgó faggyal párosulva még okozhat gondokat a Fischbacher Alpen gerincén vezető úton, amit tudniillik mára beterveztünk. A kaptatók szerények, de kitartóak. Utunk kezdetén még a nap is süt, de látszik, hogy a felsőbb régiók fehér párafelhőkbe burkolódznak. Úgy döntök, ez kedvemre való állapot, mert a napszemüvegem az autóban felejtem.

DSC00949

Sorra leljük a kisbolygók övezetét, majd a Jupitert, Szaturnuszt és az Uránuszt. A Neptunuszra csak a visszafelé vezető úton lelünk. A Plútót nem is próbáljuk megkeresni, mert elég bajunk van a lassan-lassan viharossá fokozódó széllel.

Nem sokkal a hegy gerince alatt úgy döntünk, hogy a hóréteg határozott kövéredése következtében érdemes lesz felvenni a hótalpakat, ami érezhetően megkönnyíti a lépéseinket. Tejfehér ködbe bukkanunk ki odafenn, amihez a már korábban feltételezett szél húzza a nótát, de alaposan ám. Már régen nem bugyoláltam be magam téli túrán ennyire, mint most. Kapucni nélkül biztos lefagyna a fejünk. A rendszeres távolságokban leszúrt útjelző karókat követjük (lenti kép), amik nélkül nehéz lenne a tájékozódás. Panoráma tehát egyelőre nincs, csak sarkvidéki hideg.

DSC00931

A szél sebessége a Beaufort skálán elérheti a 6-ost majd délután visszafelé haladva már a 7-es fokozat szerinti 50-60 km/h sebességet. A definíció alapján gondolom (“Whole trees in motion; inconvenience felt when walking against the wind”)

Hirtelen bukkan elő a ködből a Stuhleck sílift hegyi állomása, majd a köd végében felsejlik, vélhetően, az Alois Günther-Haus sötét foltja is. Meg vagyunk mentve! Odabenn meleg és sítúrázók tömegei. A vendégseregek ostroma ellenére találunk szabad asztalt és hát semmi gátja az ebédszünetnek. El is nyújtjuk a pihenést, száradjanak, melegedjenek csak jól át izzadt, jéghideg cuccaink a cserépkályhán.

DSC00986

Kész sokk, kilépni a vendégházból, bele a délelőttinél még egy fokkal erősebben vágtázó szélbe. Tanakodunk is erősen, hogy érdemes-e belevágni a betervezett körút folytatásába Pretulig, avagy az ide felvezető úton szálljunk mihamarabb alá. Az útkereszteződésig érve a szél ereje ugyan nem csökken, de oszladozni kezd a köd és végre látunk valami szép téli panorámát is. Így aztán vállaljuk a gerincen vezető, szélnek kitett út folytatását, és ez így van jól.

DSC00940

Fenyőfaligetek tövében a hóréteg vastagodik, a szél pedig csendesedik, hogy amikor kilépünk a védtelen platóra, ismét belénk könyököljön. Újdonság a sok-sok szélkerék, amiket az utóbbi egy-két évben telepíthettek. Legutóbbi itt jártamkor (immár lassan 4 éve) még nem csúfították a környezetet.

A többszöri fel és lefelé tartó menetelés végét a Peter Bergner-Warte, majd az ezt követő Roseggerhaus jelzi (a vendégház pillanatnyilag zárva, gazdát keres). Itt derékszögben balra kanyarodunk és próbáljuk meglelni a völgybe vezető ösvényt. Útjelző tábla ugyan van, de utána hóbuckák és átfúvások teszik átláthatatlanná a terepet. Követnénk egy nyompárt, de vigyázz, elcsavarodik nyugati irányba és tehát nem a mi általunk keresett úton halad. Előkerül a GPS, minek a segítségével aztán elég gyorsan megleljük a helyes csapást. Egy piros jel egy fiatal fenyő kérgén nyugtázza az irány helyességét.

DSC00964

Pozitív fejlemény, hogy a gerincet elhagyva, szélárnyékba kerülünk. Juhé! Végre csend! Nyugodtan lehet inni a termoszból. Egy álom! A hó vastagsága gyorsan csökken, így hótalpaink cirka 1300 méter szinten visszakerülnek a hátizsákra. További bonyodalmak nélkül érünk vissza reggeli kiindulópontunkba.

Utólag is, a mostoha körülmények ellenére, vagy éppen az miatt, kifejezetten kedvünkre való túra volt. Az elemekkel való küzdelem mindenképpen emlékezetessé teszi. Szélben-e avagy napsütésben, a túra kifejezetten alkalmas hótalpazásra.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Waxeneck via Hohe Mandling

A Waxencek, Pernitztől északra egy szerény hegyvonulat, legmagasabb csúcsa alig-alig éri el a 800 métert. Helyi nevezetessége a Waxeneck vendégház, mely télen-nyáron látogatható. Zimankós késő őszi időben, amikor már a menedékházak jelentős része bezár, túrák kedvelt célpontja. Ezúttal a miénk is.

 Waxeneck_2D  Waxeneck_3D

 WaxeneckProfile

blue A túra (Ortmann, Hohe Mandling, Fotzeben, Geyersattel, Waxeneckhaus, Feichtenbacher Schneide, Spatzenwälderkogel , Feichtenbach, Ortmann) 17 km, 930 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra alatt (nettó 4:50)

Ortmann vasútállomás parkolójából indulunk nem sokkal kilenc után. Ma két társam is akad, Jakub és Cirmi.  Első köztes célunk, a Hohe Mandling, amit ugyan már jól ismerünk, de ezen az Ortamnn felőli ösvényen még nem jártunk. Sűrű és makacs ködben menetelünk. Hangot adunk reményeinknek, hogy valahol, előbb-utóbb azért csak-csak kibukkanunk majd a ködtenger fölé. Ez a Mandling alatt, úgy 850 méteres szinten meg is történik (lenti kép). Az inverzió miatt érezhetően melegebb is van a 967 méteres csúcson és élénk szél fúj hozzá (10:23).

DSC00844

A Waxeneck felé vezető út sajnos lejt és újra belemerülünk a ködbe, tudniillik azon a ponton, ahol 1866-ban az utolsó alsó-ausztriai farkast elejtették (10:42). Emléktábla utal a sajnálatos eseményre (kép). A lombját vesztett erdő éjjel hízott zúzmarái erősen olvadoznak, amitől olyan, mintha záporeső hullana fejünkre. Nem kifejezetten idilli. Ha nem tudnának, mi az égi csapadék forrása, azt hihetnők, tényleg esik az eső. 

DSC00866

A Geyersattel utunk mélypontja (11:34). Innentől számítva ismét emelkedőn kaptatunk, aminek az áldásos következménye, hogy újra kibukkanunk a köd birodalmából. Halleluja, ismét napsütés (lent kép)! Az alsóbb régiókra telepedett pára okozta misztikus hangulat továbbra is megmarad. De végre nem csöpög fentről semmi. 12:10-kor érjük el déli pihenőnk célpontját, a Waxeneckhaust.

DSC00892

Odabenn kellemes meleg. Két öreg kutya fogad. Az egyik ugatva köszönt, nem tudni, hogy sopánkodik-e avagy csak így szokta meg. Egyébként szelíd jószágok. A kiszolgálás gyors, a falat ízletes. Nem sietünk. Átizzadt cuccainkat szárítgatjuk a radiátorokon. 12:55-kor kerekedünk ismét fel.

A Spatzenwälderkogel (750m) felé vesszük az irányt abban a reményben, hogy a hegygerincen vezető út a köd felett marad. Ez a feltételezés valóban be is jön. A Feichtenbacher Schneiden át (769m – lenti kép) vezet a turistaút az említett Spatzenwälderkogelig (14:06). Mivel az ösvény Pernitzbe vezet, itt mi visszafordulunk és úttalanul, az erdőn át megpróbálunk meglelni egy térképen feltüntetett csapást. Ez némi GPS támogatta bolyongás után sikerül is.

DSC00913

A továbbiakban elérjük a jelzett turistautat majd Feichtenbachon át kijutunk az aszfaltútra (14:44). Cirka 20 perces séta után érkezünk vissza kiindulópontunkba. A makacs köd gondoskodott róla, hogy ne legyen unalmas a kerülö. Mindazonáltal egy remek hangulatú, minden évszakban és kétséges idöben is vállalható kirándulás.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Körút a Semmeringen

Törvényszerűen az időjárás szabja meg, hogy hol, merre keresgéljünk még ismeretlen körutak után. Választásunk az Alsó-Ausztria és Stájeország határvonalán futó turistaútra esik, mely Semmering községből indul és a Pinkenkogel érintésével a Kampalpet célozza meg.

 Kampalpe_2DJPG  Kampalpe_3D

 KampalpeProfile

blue A megtett táv (Semmering, Pinkenkogel, Ochnerhöhe, Kampalpe, Probststeig, Kerschbaumer, Semmering Bahnwanderweg, Semmering) kis híján 20 km, 950 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra alatt

A téli idényre készülődő Zauberberg/Hirschenkogel sílift völgyi állomása előtti parkolóból indulunk kicsivel 8 óra után. Könnyű emelkedőn baktatunk a szebb napokat is megélt híres Panhans hotel mellett, ahol az ösvény elhagyja a lakott területet és betéved az erdőbe.

A sárga útjelző 1:15 órában megszabott menetidejét erősen nyirbálva már 9:00 órakor elérjük a Pinkenkogel tetején átépítés miatt bezárt vendégházat (lenti kép). Egy lejtős erdészeti úton haladunk tovább. Egy jobbos kanyarban elénk tárulkoznak a Rax és a Schneeberg szakadozó felhőkbe bújtatott havas csúcsai. Itt elhagyjuk a széles utat és egy jó meredek ösvényen szállunk alá egy köztes nyeregbe.

DSC00851

A nyeregből aztán végig méltóságteljes, könnyű emelkedőn haladunk erdőkön és mezőkön tovább. Úgy 1400 méteren megszaporodnak a hófoltok. A Kampelpe tövében (11:10) pedig már összefüggő a hóréteg. Itt-ott hózápor emlékeztet rá, hogy idefenn telet harangoztak az elemek, majd kisvártatva április bolondját járatva, kisüt a nap.

A fellegek jobbkor nem is oszladozhattak volna, amikor éppen azon tanakodunk, hogy hol és miként költsük el a magunkkal hozottakat. Még érezni is lehet a nap áldásos melegét. Így még a korhadó padra terített asztalkánkról is jobban ízlenek a falatok.

DSCF2871

11:35-kor kezdjük meg az alászállást a Probststeigen. Szerencsére a déli oldal hó és jégmentes, bár ellenkező esetre is készültünk könnyű hágóvasakkal, amik most szerencsére maradhatnak a hátizsákban.

Nem megyünk végig a Probston, hanem egy ponton balra térünk egy széles erdészeti útra, mely Steinhaus felé visz. A turistaút az S6 autópálya egyik alagútja felett kel át a túloldalra, majd a Semmering Bahnwanderwegen (Semmering-vasút sétaút – lenti kép) baktatunk vissza Semmeringbe.

DSCF2947

Tulajdonképpen ez egy kihívásoktól mentes, kissé elnyújtott, gondtalan körút. Ajánlott mindazoknak, akik még nem ismerik a Semmering valódi ízét.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Gahns via Gahnsleiten

A Gahns egy szelíden tagolt fennsík a Krummbachstein keleti oldalán. A Gahnsleiten pedig a plató déli fala melyen legalább négy jelölt turistaút vetekszik egymással a túrázók kegyeiért. Az 1325 méter magas Schwarzenberg a Gahns legmagasabb hegye (akarom mondani dombja), nosza, gyűjtsük be a skalpját.

 Gahns_2DKomp  Gahns_3D

 GahnsProfile_

blue A követett táv (Prigglitz, Gahnsleiten, Waldburgangerhütte, Schwarzenberg, Kaiserwiese, Hartriegel, Rote Wand, Potschaherhütte, Prigglitz) 15 km, 900 m szintemelkedés bruttó 5:30 óra alatt (nettó cirka 4:00 óra). S == Schwarzenberg, H == Hartriegel

Előtte hiába keresgélek a neten, egyetlen túrára sem lelek, mely a Schwerzenberget ismertetné. Ebből arra a következtetésre jutok, hogy valami okból vagy megközelíthetetlen (kerítés, árok, tilalmi tábla, stb.), vagy pedig teljesen jelentéktelen. Az utóbbi látszik valószínűnek. Majd meglátjuk, tudniillik a Schwarzenberg felderítését tűztük ki aznapi fő célunknak.

DSC00823

8:45-kor indulunk Prigglitzből és a Gahnsleitenen át közelítjük meg az immár téli álomba szenderült Waldburgangerhüttet (10:30). Itt pihenünk egy keveset a kunyhó szép napos teraszán, majd indulunk tovább a tulajdonképpeni felderítésre.

Egy darabig még felfelé kaptatunk a Gahnsleten gerincén, majd egy erdészeti utat keresztezünk, mely irányát tekintve pontosan a Schwarzenberg felé halad. Úgy döntünk tehát, hogy itt elhagyjuk a jelölt turistautat. Az északnyugat felé mutató széles út egy szép napos és tágas mezőbe torkollik (lenti kép). Nyáron minden bizonnyal legelőként szolgálhat.

DSCF2696

A legelőn egy jól látható széles csapást fedezünk fel (fenti kép), mely egy szögesdróttal ellátott kapuszerűség felé vezet északnak. Az irány továbbra is stimmel, követjük tehát. Átmászunk a szögesdróton és, mindaddig el sem hagyjuk, míg az út el nem vész valahol a fák között az erdőben. A GPS szerint úttalanul próbáljuk tehát meglelni a szelíd domb legmagasabb pontját (lenti kép), melyet sikerül is beazonosítanunk (11:06). Semmi jel nem utal rá, hogy az elmúl hónapokban járt volna itt emberi lény. Kilátás nincs, csak az erdő fenyőfái sóhajtoznak a szélben körös körbe.

DSC00833

A Schwarzenberg déli lejtőjén ereszkedünk vissza egy a térképen berajzolt erdészeti útra. Északkeli irányba követjük mindaddig, amíg el nem érjük a hivatalosan is zölddel jelölt turistautat. Közben Cirminek még nem volt elég a cserkészetből, és javasolja a Hartrigel (1204m) bevételét is. Elhagyjuk tehát a jelölt ösvényt és toronyiránt úttalanul, az aljnövényzetet óvatosan kerülgetve beazonosítjuk a természetesen ismét csak egy erdő kellős közepén árválkodó Hartriegelt (11:55).

A továbbiakban a legkisebb ellenállás útján, illetve tehát amerre az erdő ritkásabb, próbálunk visszatalálni a Gahnsleiten taréján futó turistaútra. Ezután még elnézünk a Rote Wand tetején trónoló kilátóba (12:10 – lenti kép), melyet téli hótalpazásomkor elvétettem. Ha az élénk déli szél nem hűtené oly hevesen kedélyeinket, a remek látványra való tekintettel még bizonyára elidőznénk itt. Közben meg is éhezünk. A december végéig nyitva tartó Pottschaherütte felé vesszük tehát az irányt.

DSCF2727

12:50-kor érjük el a vendégházat. Az őszi nap olyan erővel ragyog még az égről, hogy odakünn a teraszon foglalunk helyet. Igaz beöltözünk, mert az időnként feltámadó fuvallatok üzenete egyértelműen fagyos tartalommal bír. 13:30-kor kezdjük meg a rövid alig 40 perces ereszkedést vissza Priglitzbe.

Remek túra mely bizonyítja, hogy nem kell okvetlenül mindenáron az erdőhatár fölé tolakodni, hogy érdekes ösvényeket követve el lehessen tölteni egy szép túra-napot.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Egy kép a legszebbek közül

DSC00550-Pano
Gesäsuseberge ősz

Kattint a képre teljes felbontáshoz (3759 x 1219). Balról jobbra a Hochtor, a Planspitze majd kissé hátrább a Großer Buchstein és a Kleiner Buchstein. A Planspitze csúcsa mögött a Hallern Mauern látható. A képhez tartozó túra ismertetése emitten található.

Kategória: Hiking-Climbing, Photo | 2 hozzászólás

Lurgbauernél

Az idén még sem Lurgbauernél nem jártam (Schneelape), sem pedig Hintenaßwaldból nem indultam túrára. Tudniillik a túra-eldorádóból. A két hely közvetlenül is összeköthető egy arra szolgáló turistaúttal. A kirándulást aztán még lehet egy kicsit tupírozni a Hangyadomb (Amaißbichl 1828m) és a Schauerwand (1812m) meglátogatásával.

 Lurgbauer_2DKomp  Lurgbauer_3D

 LurgbauerProfile

red A megtett táv (Hinternaßwald, Karlalm, Naßkamm, Lurgbauer, Schauerstein, Lurgbauer, Amaißbichl, Naßkamm, Karlalm, Hinternaßwald) 14 km, 1200 m szintemelkedés bruttó 5:45 óra (nettó 4:30)

Szokatlanul későn, 9:00-kor indulok Hinternaßwaldból. A sárga útjelző Lurgbauerig 3:30 órás meneteléssel riogat. Egyáltalán nem hiszem, hogy ilyen sok időre lenne majd szükségem. A felsőbb régiók határozottan “cukrozott” lejtői viszont kissé nyugtalanítanak, mert jelentősebb hóval aznapra egyáltalán nem számoltam (lenti kép). Ráadásul csak a könnyű túracipőmbe bújtam, hisz a jelentés szerint. aznap 1500 méteren is 10 fok feletti hőmérséklet várható.

DSCF2436

9:47-kor vagyok a Gamskogel alatt, tehát azon a ponton, ahol a széles és immár évek óra nem használt erdészeti út hirtelen véget ér. Az ösvény itt jó meredeken fordul balra és afféle pihenős szakaszok nélkül kanyarog felfelé határozott akaratossággal az ugyancsak elhagyatottnak kinéző Karlalmig (10:25).

A Karlalmnál a turistaút kettéágazik. Nem árt odafigyelni. Amit én követek, az továbbra is virgonc kaptatós kedvvel nyomul egyenesen északnak, míg a leváló ág kissé balra tart és csak enyhén emelkedik.

DSCF2453

A Karlalm felett kiterjedt hófoltokra lelek (fenti kép). Helyenként bokáig gázolok a nedves hóban ami még nem lenne baj, hanem bizony egyszer-kétszer jó alaposan ki is csúszom. Szerencsére a terep nem kitett, így lezuhanás közvetlenül nem fenyeget. Elbizonytalanodásra viszont jó okot ad, mivel még nem tudhatom, Holle Anyó feljebb mekkora asztalt terített meg.

DSCF2456

10:45-kor érkezem a Naßkammra (fenti kép). Ezzel vége az út meredekebb részeinek. Innétől kezdve mérsékelt és napos emelkedőn bandukolhatok tovább. A nap jóságos sugarainak köszönhetően a hófoltok is jelentősen olvadoznak, így tehát megnyugodhatok. 11:13-kor érkezem Lurgabuerhez, azaz a beharangozott 3:30 helyett 2:13 óra alatt. Ennyire nem lehetek jó! Inkább a tábla adatai szorulnak javításra, gondolom.

Nincs igazán sok hó, de mintha a menedékház vonzotta volna az elmúlt napok hópihéit. Körös-körbe hótorlaszok. A gazda éppen serénykedik, hogy szabaddá tegye a bejáratot. Mivel az ebéd még korán lenne, meglátogatom még a Schauersteint (lenti kép) majd dolgom végeztével, cirka 25 perc elteltével térek be a vendégházba.

DSCF2470

A gazdasszony sajnálkozik, hogy az elmúlt napokban fagyott és le kellett ereszteniük a víztartályt. Minek következtében tehát a Hütteben nincs víz, miből pedig az is következik, hogy nem tudnak főzni. A lényeg pedig, hogy tehát palackozott innivalón és meleg levesen kívül nincs más a jelen kínálatban. A forró levest és az elektrolitot elfogadom. Jobban zavar, hogy hideg is van odabenn. Befűteni tán még azért lehetett volna. Hm.

DSCF2498

12:00-kor már távozom is tehát (még mielőtt vacognék), egyenesen neki a Hangyadombnak. Odafenn meghányom, vetem, hogy esetleg az Amaißbichl gerincén menjek le. Az utat már ismerem, két éve arra jöttünk fel Cirmivel. Hajlanék is a mókára, de olyen erővel tép a nyugati szél, hogy rögvest el is vetem az ötletet. Inkább a szélárnyékos ereszkedést választom ugyanazon az úton, ahogy feljöttem.

13:08-kor vagyok ismét a Karlalmon, majd 13:48-kor érek ki a széles útra. Még majdnem egészen pontosan 1 óra a kiindulási pontig. Ez esetben viszont a Gamskogel alatt elhelyezett sárga tábla alulértékel. 45 percben szabja meg az út hosszát Hinternaßwaldig. Ja, persze, futólépésben ki is jönne. Nyugodtan poroszkálva viszont csak 14:43-kor fejezem be aznapi kirándulásomat.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

A hegyivadászok ösvényén a Sonnwendsteinre

A Sonnwendsteinen ugyan már egyszer jártam, de mint a német mondja „Einmal ist keinmal”. Ráadásul Cirmi sem ismeri, aki most újra elkísér. A mai szombat a Tányáról elnevezett magasnyomású Ómega szomorkás búcsúcsókja, tehát még elvileg megkockáztatható túraidő. Változtatok egy kicsit a múltkori vonalvezetésen. Most a Hirschenkogel síterepen át zárjuk a körutat Maria Schutz felé.

 Sonnwendstein_2D  Sonnwendstein_3D

 SonnwendsteinProfile

blue A táv (Maria Schutz, Gebrirgsjägerstieg, Pollereshütte, Sonnwendstein, Pollereshütte, Erzkogel, Hirschenkogel, Maria Schutz) cirka 14 km, 980 m szintemelkedés bruttó 5:20 óra alatt (nettó 4:10)

Közben észreveszek dolgokat, amik két évvel korábbi itt jártamkor elkerülték a figyelmemet. Például a turistaút elnevezése, a Hegyivadászok Ösvénye és a Pollereshaus melletti emlékmű (lenti kép), valamint a Sonnwendstein tetején lévő kápolna. Valamennyi a II. világháború egy kései epizódjának állítanak emléket. A sebtében megalapított 9. Hegyivadász-Divízió próbált meg a Semmeringen 1945 márciusa és májusa között a Vörös Hadseregnek ellenállni. Több-kevesebb sikerrel.

DSCF2260

Annak ellenére, hogy nullapercnyi a napsütés aránya, panaszunk az időre nem lehet. Elég későn, 9:20-kor indulunk Maria Schutzból a tűzoltóság előtti tágas parkolóból. Az ugyancsak meredekre sikeredett hegyivadász ösvényen 1:20 alatt érkezünk a Pollereshütte szintjére. A szebb napokat is látott vendégház zárva és lepusztulóban. A hírek szerint jövő tavasszal gazdát cserél, és újra fogadja majd a túrázó vendégsereget.

10:50-kor vagyunk a Sonnwendstein csúcsán (1523m), ami egy remek kilátó. Pompás rálátást nyújt az Elő-Alpok hegyeire (Veitschalpe, Schneealpe, Rax, Schneeberg). Az élénk légáram hűtő hatása miatt a kívántnál kissé hamarább búcsúzunk a panorámától.

DSCF2283

11:20-kor érkezünk köztes célunkra az Erzkogelre (1504m), majd hegyek gerincén, szép kilátásnak örvendve szállunk alá a Hirschenkogel felé. Emlékezetem nem csal. Kései síelő karrierem kezdetén pont ott próbálgattam nyitogatni szárnyaimat, ahol most kilyukadunk az erdőből, a kék síterepen. Innen még egy újabb rövid, de borsos kaptató visz fel az Erwin Pröll kilátóhoz. Felmegyünk. Az időjárás tulajdonképpen már csak egy vén Tánya. A szél alaposan tép. Itt sem időzünk tehát sokáig.

DSCF2313

Az Erzherzog Johann Steigen szállunk alá (helyenként nehéz követni). Betérünk az útba eső Enzianhüttébe (12:42; nem összekeverendő a Kienecken lévő hasonnevű menedékházzal). Odabenn kellemes meleg fogad. Kész mázli. Alig lépünk be, elered az eső. Na, bumm! Mire végzünk az ebéddel, már csak enyhén szitáló esővel van dolgunk, ami később teljesen abbamarad.

Érkezünk az ilyenkor a downhill MTB-sek Mekkájába, a kabinos felvonó völgyi állomásába (13:25). Számtalan hegyi biciklis ostromolja, hogy aztán nyaktörő tempóban száguldjanak alá az ilyen célra átfunkcionált piros síterepen. Még cirka gyenge 1 órás séta innen vissza Maria Schutzba. Csendes őszi erdőn át egy újabb sikeres és változatos, három csúcsot is befogó túra kellemes lecsengése.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Preinerwandsteig és Bismarcksteig (A-A/B)

Végre sikerült Sanyival újra egy közös túrát összehoznunk. Nem is akármilyet! Bárki megirigyelheti! Közben kivasaltuk a Bismarcksteig múltkori sikertelen bejárását is, mivel hogy akkor még hó és jégpáncél alatt volt a beszálló.

 Preinerwandsteig_2D  Preinerwandsteig_3D

 PreinerwandsteigProfile

black A táv (Griesleiten, Bachinger Bründl, Preinerwandsteig, Preinerwand, Neue Seehütte, Bismarcksteig, Schlangenweg, Waxriegelhaus, Griesleieten) 14 km, 1200 m szintemelkedés bruttó 7:00 óra alatt (nettó 5:00 óra)

Griesletenből indulunk (9:10) a legpompásabb őszi napsütésben, tudniillik onnan, ahonnan a Hans Haidsteiget is ostromolják. Az út első fele is azonos és csak a Bachinger Bründl (forrás) előtt válik el jobbra fel a Preinerwandsteig felé vezető ösvény. A kereszteződésbe érve (10:00) látjuk, hogy a Haidsteig leágazása erdészeti munkálatok miatt le van zárva. Aki oda tart, ne ijedjen meg, mert egy terelőúton át (nyilak szerint) a Haidsteig továbbra is megközelíthető.

DSC00689

Minket tehát a bonyodalom nem érint. Egyre meredekebbé váló kaptatón érünk ki a törpefenyős magashegyi környezetbe (10:20), ahol a biztonság kedvéért aztán felvesszük sisakjainkat. Klettersteig szettre nincs szükség, de a ferrata kesztyű legkésőbb a Bismarckon jól jön majd.

A Preinerwandsteigen nem árt jól odafigyelni a helyenként alaposan megfakult piros jelzésekre. Amennyiben valaki sziklagörgeteg tengerben találja magát, tudniillik olyan helyen ahol két lépés felt egy lépés visszacsúszás kísér, akkor biztos elvétette. Mi is, de aztán gyorsan megleljük az út kijelölt folytatását.

Élvezetes mászás következik, ahol elég gyakran akad dolga a kéznek is. A laza drótkötél biztosítást lehet hanyagolni. Nézetem szerint a legjobb pusztán sziklát fogva 1- szinten szépen, folyamatosan felfelé dolgozni magunkat. Közben rá lehet csodálkozni az alattunk egyre mélyebben nyíló perspektívákra.

DSC00750

11:35-kor, azaz az indulástól számítva 2:25 óra alatt érkezünk a Rax platójára, alig pár lépésnyire a csúcskereszttől. Némi fotózás után a Neue Seehütte felé vesszük az irányt (12:05). Itt elköltjük ebédünket és meghányjuk, vetjük a továbbiakat.

Mivel még gyerek az idő, bevállaljuk még a Bismarckot is. 12:30-kor indulunk tovább. Először szerény emelkedőn közelítünk meg a Bismarck beszállóját (13:15). Itt újra felvesszük a sisakot, kesztyűt és indulunk a harántolós, drótkötéllel jól biztosított Klettersteigre. A nehézségek sehol sem haladják meg az A/B-t és szerintem, aki itt B szintről beszél, az túloz egy kicsit.

DSC00760

A mászás nem tart tovább fél óránál és 13:50-kor már a széles Schlangenwegen araszolgatunk nyugodt tempóban a Waxriegelhaus felé. 14:50 lehet, amikor idáig érünk. Szomjasak vagyunk és betérünk tehát egy korsó elektrolitra. 16:05-re érünk vissza a kiindulópontba. Nagyszerű túra volt Sanyi! Remélem újabbak követeik majd a közeljövőben.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | 1 hozzászólás

Mária országa körül

image

Évek óta kerülgetjük Mária országát (Marias Land) Rohrbach im Graben kistelepülésen. Egy seregnyi túra kiindulópontja, szép nagy parkolóval, ahol még az olyanokat sem zavarják el, akik nem kívánnak rögvest betérni alpesi lazacpecsenyére (Saibling). Garantáltan nem fagyasztott limlomot kap a vendég, hisz a halak ott úszkálnak helyben, a tisztavizű patakok táplálta tavacskákban.

 Rohrbachgraben_2DKomp  Rohrbachgraben_3D

 RohrbachgrabenProfile

blue A fenti nyomvonal szerint megtett táv a Rohrbachgrabenben cirka 10 km, 510 m szintemelkedés bruttó 3:50 óra alatt (nettó 2:50 lenne)

Nos, ideje volt hát kivasalni évek óta halasztgatott látogatásunkat Máriánál. Természetesen előtte érdemes jól megéhezni, aminek legjobb módja egy kiadós kis séta-túra a Schneeberg tövében. Az őszi napsütés, a stabil időjárás egyébként is kicsalogat mindenkit, aki nem restelli ily módon köszönteni a természet csodáit.

DSCF2134

Nyugodt tempóban vágunk neki a körútnak, mely betyáros kaptatóval indít, tudniillik a Rohrbachklammon (egy szurdok == fenti képen) át. A gyorsan leküzdött kezdeti nehézségek után a továbbiakban csak szelíd és még szelídebb emelkedőkkel és lejtőkkel van dolgunk.

Első célunk a Hengsthütte, a Szalamandra fogaskerekű egyik köztes állomása melletti vendégház (lenti kép). Itt megengedünk magunknak egy-egy kávét, majd csendes nyugalommal továbbállunk.

DSCF2175

Elnézünk a Vinzenzkapelle (kápolna) felé is, de sajnos le van zárva (vandál biztosan). Még az ablakán sem tudunk bepillantani. A továbbiakban elbandukolunk a Rohrbachgraben végéig. Ott követjük a hajtűkanyarban keletnek forduló erdészeti utat, ami a Himbergerhaus mellett visz vissza Mária országához. Itt aztán le is huppanunk, és nem csalódunk. Az alpesi pisztráng nem is lehetne jobb. Bizonyosan nem ez volt itt az utolsó látogatásunk.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése