Hoher Hengst via Rohrbachklamm

Munkatársammal Oliverrel megyünk a Schneeberg darabontjára, mivelhogy ő még nem ismeri azt a rejtett kis ösvényt, ami a Hengst délnyugati gerincén visz fel a platóra. Az időjárás-jelentés ismét meghazudtolja önmagát, mivelhogy alacsonyan húzó felhőket meg élénk szelet ígér, alig valamicske napsütéssel. De ha már egész héten terveztük a kiruccanást, és vihar meg ilyesmi borzalom nincs beharangozva, vágjunk bele.

Hengst_2D Hengst_3D

HengstProfile

blue A megtett táv (Rohrbachgraben, Rohrbachklamm, Ternitzerhütte, Bilekalm, Adolf Kögler-Haus, Hoher Hengst, Großer Sattel, Hengsthütte, Bio-Hof Gschaider, Rohrbachgraben) 13.2 km, 850 m szintemelkedés bruttó 5:10 óra (nettó 4:00 óra)

A kora délelőtt aztán pont olyan ábrát mutat, mint az előző napi jelentés. De mire Rohrbachgrabenbe érünk már virít a kék ég, és úgy is marad egész nap. Gyakorlatilag mázlink van, mert január tekintetében, kívánni sem lehetne ragyogóbb kiránduló időt.

DSCF9212

A Rohrbachklamm (szurdok) szájában egy új ferrata csalogat. Megítélésem szerint a beszálló fal a nehezebbek közül való, elmegy legalább C/D-nek, de lehet D is. Sajnos erre vonatkozólag a neten semmiféle megbízható információt nem találtam. Majd a tavasszal próbát lehet tenni.

DSCF9215

DSCF9218

DSCF9221

A szurdokból kilépve szelíd erdészeti utak sorozatán át visz tovább az út, egészen a Ternizerhütteig. Ott a Bilekalmot elérve aztán némileg kunkorodik a kaptató, fel a Szalamandra fogaskerekű vonaláig (lenti kép).

DSCF9223

DSCF9226

DSCF9230

Az Adolf Kögler-Haus a legszebb délelőtti napsütésben pompázik. Alatta egy tábla figyelmezteti az önamukba roskadt, mélázó, figyelmetlen vándorokat a gyönyörű panorámára (fenti képen). A magántulajdonban levő házikó mellett indul az ugyancsak jó meredekre szabott jelöletlen kaptató a Hengstre. Egyébként aki megtalálja az elejét (egy asztal-pad mellett), már el nem vétheti, mert a nyomvonal jól követhetően ki van taposva.

DSCF9231

DSCF9238

DSCF9241

DSCF9243

Alig egy negyed óra, húsz perc alatt végzünk is az utolsó felszökésekkel és máris odafenn vagyunk, a Schneeberg-vidéke egyik legszebb kilátó hegyén. A légmozgás olyan gyenge, helyenként tökéletes szélcsenddel, hogy a fára szegezett csúcskereszt alatt azon nyomban le is telepszünk csak úgy a földre és elmajszoljuk a magunkkal hozottakat.

DSCF9246

DSCF9253

DSCF9255

Mióta, szinte rendszeresen meglátogatgatom a Hengstet, ilyenre példa még nem volt, hogy tudniillik itt ne fújjon a szél. Eleddig soha még csak eszembe sem jutott letelepedni a csúcsán és élvezni a kilátást. Többnyire igyekeztünk mihamarabb távozni az elemeknek kitett kiemelkedésről.

DSCF9272

DSCF9274

DSCF9278

Egy jó fél órát sziesztázgatunk és csak kénytelen kelletlen állunk tovább, mert lassan-lassan, nap ide, szélcsend oda, a csontjainkba azért mégiscsak beólálkodik a gyenge fagy. Úttalanul ereszkedünk a Hengst északkeleti gerincén le a Nagy Nyeregbe, ahol még van szép optikát mutató hóból is elég. Ezután már csak széles, szerpentinekben kanyargó erdészeti utak hálózatán át bandukolunk a Hengsthütte tövébe, majd tovább le, vissza a kiindulópontunkba.

DSCF9280

DSCF9284

DSCF9285

DSCF9287

DSCF9290

Csodálatos körút, kilátásokban gyönyörködtető variáns. Köszönöm Olivernek, hogy elkísért és remek társam volt az út során.

DSCF9295

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Krummbachstein via Miesleitensteig

Egy rövid, célratörő túrára vágyom ezen a ragyogónak ígérkező pénteki napon. Kék ég, enyhe légmozgással de kemény faggyal, ideális téli kiruccanónak néz ki. A lábam még nem tökéletes, ezért hosszú gyaloglásotól szeretnék eltekinteni. A Krummbachstein két kiindulópontból érhető el a legrövidebb úton. Payerbach felől, avagy Kaiserbrunnból. Az utóbbi a kevésbé frekventált, ennél maradok.

Krummbachstein_2D Krummbachstein_3D

KrummbachsteinProfile

lila A megtett táv (Kaiserbrunn, Miesleitensteig, Konfeleben, Krummbachstein és ugyanígy vissza) 13 km, 1175 m szintemelekdés bruttó 6:25 óra (nettó 5:10 óra)

DSC03390

DSC03397

9:20-kor rajtolok tehát Kaiserbrunnból. Közben persze rájövök, hogy napsütést a Miesletensteigen hiánycikk lesz (fenti képek), hisz az út egy árokban kanyarog fel a platóra. A Miesletensteig egy széles, alig-alig használt erdészeti útra ér ki, mely hosszúra nyújtott szerpentinekben, omladozó sziklafalak alatt kanyarog felfelé.

DSC03393

DSC03394

Az út kisebb nagyobb sziklatörmelékkel van felszórva, egyszóval nem éppen életbiztosítás erre járni. Később egy keskeny turistaút hidalja át a még maradék távot a platón feljebb futó más erdészeti útig.

DSC03400
A kép jobb oldalán a Hochgang. Nem vezet fel rá jelzett turistaút.

DSC03399
A képet dominálja a Bockgrubenriegel

DSC03407

Annyit viszont meg kell hagyni, ez a sziklatörmelékes út (valaha tán faipari célokat szolgálhatott) kifogástalan rálátást biztosít a Schneebergre és közvetlen szomszédjaira, az olyanokra mint a Hochganag, a Bockgrubenriegel és persze magára Krumbachsteinre is (fenti képen). Az árokban nagyrészt szélcsend honol. Odafenn viszont jéghideg libbenés fogad. Csapzott testemre nem éppen ajándék. Szerencsére kiérek az erőtlen de ragyogó napsütésbe (11:24).

DSC03413

DSC03414

DSC03420

Nehogy kihűljek, nekidurálom magam a Knofelebenről történő végső felszökésnek. Csak semmi lazsálás! Az út friss, vékony hóréteggel fedett, de alatta még ott bujkál a korábbi alattomos jeges réteg is. Egyetlen pár friss lábnyom fut előttem, hamarosan a tulajdonosát is felfedezem. Odafenn (12:22) összefutunk, váltunk néhány szót, felfrissítem orosz tudásom, mert mint kiderül a neve Анастасия (lenti képen).

DSC03425

DSC03426

DSC03429

DSC03432

DSC03435

DSC03437

DSC03440

Odafenn felhúzom a bakancsomra a csúszásgátlókat. Visszafelé, lefelé menetben remek szolgálatot tesznek. Nélkülük azért elég gondban lennék. Közben már lyukat harangoznak a gyomromban. Uzsgyi tehát a Friedrich Haller-Haus déli irányba tekintő napsütötte teraszára (lenti kép).

DSC03443

DSC03447

DSC03461

Egy tető alatti beugrásban még a nap bágyadt sugarai is kicsit megszorulnak. Kellemes lehuppanni a padra és elővenni az elemózsiatartalékokat. Egy negyedórás pihenő után pedig nem marad más mint újra felkerekedni és az árnyékos Miesleitensteigen visszacsorogni Kaiserbrunnba.

DSC03463

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | 1 hozzászólás

Jakobskogel via Törlweg

Három napon át melegfront olvasztotta hótömegekkel birkózva érjük el Attilával első újévi célunkat, a korábbi alkalmakról jól ismert, 1736 méter magas Jakobskogelt. A különbségek “odalenn” és “odafenn” között, tán nem is lehetnének nagyobbak. A völgyben afféle gyenge tavaszi hangulat terjed, a napsugár már-már rügyeket bontogatna. Feljebb viszont még jól érezhető, hogy a tél nem mondta ki az utolsó szót, sőt, a prédikációt, igazából még el sem kezdte. Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Göller: a pompás túra-évzáró

Karácsony és szilveszter között intenzívebben tanulmányozom az időjárás portálokat. Az olyanokat, mint a maradi ZAMG, az optimista bergfex, a pesszimista meteoblue avagy a modern ventusky. Egyik sem kecsegtet nagy reményekkel. A hétfői (december 27.) nap látszik még a legelfogadhatóbbnak a kínálatból. Ám, a túra előtti vasárnapon, a jelentésekben, nulla órára csökken a napsütéses órák száma. Na bumm! Mégis megyünk és majd meglátjuk, mit adnak az égiek. Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

A sokkal nagyobb veszély

Kategória: Humanity, soul, mind | Megjegyzés hozzáfűzése

Tökéletes tél, avagy a mesebéli Hinteralm

A tél már jelezgette korábban is jöttét, és íme, most, úgy 800 m szint felett, cirka 20-30 cm vastag hótakaróval, teljes mellszélességben meg is érkezett. Mivel odalenn a völgyben csak őszi, barna, száradt avar árválkodik, így ebből a perspektívából alig-alig sejteni, mi van odafenn. Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | 2 hozzászólás

Egy pedagógus nyílt levele

Kedves Ismerőseim! és Ismeretlenek! Pedagógusként nem tehetem meg, hogy hallgatok. Nyílt levéllel fordulok mindenkihez, aki képes kinyitni a lelkét arra, amit itt üzenek!Tisztelt Szülők!

Először is az összes gyermektől minden felnőtt nevében bocsánatot kérek, hogy ezt a hitvány világot zúdítjuk a nyakukba. Örömmel vártuk, s hoztuk őket a világra, s ott tartanak a családok, hogy képtelenek vagyunk arra, hogy egy boldog, önfeledt gyermekkort biztosítsunk számukra.

Szegények, már eddig is sok mindent elszenvedtek. Parancsra minden gyerek arcára maszk került. Parancsra haza zavarták őket, elszakítva kispajtásaiktól. Parancsra leültették őket napi sokszor 8 órára a monitor elé. Ezt parancsoltuk nekik, miközben arról papolunk, mi felnőttek minden nap, hogy ne lógjanak a számítógép előtt!

Aztán jöttek a szokásos őszi-téli betegségek. Csakhogy a járványra hivatkozva totálisan elterjedt a bizalmatlanság légköre. Az egészségügyben olyan súlyos helyzet állt elő, hogy a beoltott, tehát védett orvosok valamiért távgyógyítást folytatnak a gyermekeinkkel az esztendő 3-4 hónapjában. Az a kár, ami emiatt keletkezett – beláthatatlan. Teljesen aláásta a normális beteg-orvos viszonyt.

Egy társadalom szövetének a legfontosabb része a bizalom. Ez mára a legújabb törvényekkel teljesen megszűnt. Meghozták az élet sok területén a legújabb nürnbergi törvényeket, mely szerint a társadalom 2 csoportból áll. Felsőbbrendű, azaz többlet-jogokkal rendelkező emberek az oltottak, s alsóbbrendűek az oltatlanok. Erre ugyan eredendően senki nem tartott igényt, mert akik az oltást vállalták, elsősorban hittek abban, amit nekik biztatásul mondtak, hogy az egészségüket szolgálja majd, ha kérik az oltást. De mára oda jutottunk, hogy mesterségesen szétválasztották a társadalom tagjait.

Amióta bejelentették, hogy minden munkahelyen „lehetőség van” elbocsájtani az embereket egyetlen szempont alapján, azóta bebizonyosodott számomra, hogy ezt az összeuszítást valóban végre is kívánják hajtani.

Most a felnőtteket kezdik szétválogatni az alapján, hogy oltott, vagy sem, s rövidesen a szülőket, majd a gyermekeket. Illetve számtalan helyen már meg is tették! Mi oltatlan pedagógusok már össze vagyunk írva, számba vettek bennünket. Megkaptuk az első fokú ítéletet. Ez így szól: más bűnünk nincs, (azt elismerik, hogy nem azért kell távoznunk a gyermekek társaságából, mert valaki közülünk rosszul végezne bármit is) de egy van, nem szeretnénk beoltatni magunkat egy kísérleti vakcinával. A társadalom elhiszi, hogy ezáltal olyan veszélyesek vagyunk a gyermekekre, hogy nincs más lehetőség, meg kell tőlünk szabadulni? Egyetlen alternatívát sem kínáltak fel számunkra. Semmi mást.

Magam mindig azt tanítom a gyerekeknek, hogy minden ember azért jött a földre, mert ő egy egyetlen, megismételhetetlen emberke. Akinek az a dolga, hogy megtalálja, mit szeretne csinálni, amelyben majd kiteljesedik, maga s mások örömére. Hogy ebben fogadjuk el egymást, hogy mindenkinek van egy útja, amelyen vannak buktatók, de emelkedők is. Addig, amíg nem árt ezzel másoknak, addig joga van ezen az úton járni.

Számomra megtiltják azt, hogy ezen elvek alapján szeressem, s becsüljem a gyermekeket.

Lassan majd egyre több ember számára nyilvánvaló lesz, hogy a propaganda teljesen tönkre teszi az emberi kapcsolatokat, s ezt az egyetlen szempontot vezetik be az emberi érintkezésekbe. Nem célom történelem órát tartani, hogy micsoda beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha a lakosság elfogadja azt, hogy az össze-vissza hazudozó politikusok irányítsák még a magánéletüket is. Azok, akik eltitkolnak az emberek elől őket jogosan megillető információkat. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy sok embert átformál, önmagából kiforgat a félelem. Félelem a betegségtől, a haláltól. Mivel mindent, ami a halálról és a szenvedésről szól, magukba engednek, ezért ez megbénítja őket, s nem merik feltenni a jogos kérdéseiket, hisz a rengeteg ellentmondást, s hazugságot mindenki látja. De úgy gondolja, hogy ez természetes. Tudom, hogy a félelem, a propagandával karöltve nagyon torzító változást idéz elő. Sokan képesek lesznek attól a tanártól, akit tegnap még kedveltek, másnap teljesen elfordulni. E levelem előtti napon még tudták, hogy a tanárnő szigorú, de igazságos, s a gyerekek szeretnek órán lenni. Holnap ez már nem fog számítani, csak az, hogy nem vagyok beoltva. Azt nem fogja megkérdezni tőlem senki, hogy miért nem. Az sem fog eszébe jutni senkinek, hogy ja, tényleg, amióta a gyerekét tanítom, soha nem ment azzal haza, hogy elmaradt a magyar óra, vagy történelem óra, mert a tanár beteg volt. 5 éve nem voltam egy napon sem táppénzen. Ez most mellékes.

Tehát készül megvalósulni egy új világrend. Nyílván sok szülőnek ez nem tetszik, de alkalmazkodik. Ő felelős a családjáért, azok megélhetéséért. Egy pedagógusnak, véleményem szerint, több a felelőssége.

Ami most készül, az számomra teljesen elfogadhatatlan. Nem asszisztálok ehhez, hogy beleneveljem a gyerekekbe, hogy egy értékrend készül mindent áthatni: beoltott, vagy oltatlan. Soha nem tudnám eszerint számba venni a gyerekeket, de a szülőket sem.

Így aztán jobb lesz nekem ebből az oktatásból távozni. Nekem hiába ír a tankerület a kormány parancsára ultimátumot, hogy, ha felveszem a vakcinát, akkor visszaengednek az oktatásba. Nagy tévedésben vannak. Majd őszinte nyílt szívvel a munkámat akkor folytatom, ha a galád, embertelen törvényeket visszavonják.

Remélem, hogy marad olyan hely a világban, ahol eltűrik, hogy egészséges ember létemre ne kérjek oltást. Szerintem ezerszer jobb lesz bárhol, takarítani, egy raktárban polcokat rakosgatni, mint a hazugságokat támogatni.

Ha megengedem, hogy zsaroljanak engem, akkor utána csak lefelé lehet csúszni. Aztán megengedem azt, hogy másokkal ezt tegyék? A szülőkkel, a gyerekekkel? Teljesen kizárt! Soha az életben nem gyógyítottak erőszakkal. Soha a történelemben. Karantén volt, de az soha, hogy a betevő falatot elvették az elől, aki az egészségről máshogy, s hitelesen gondolkodott. A történelem ítélete nem a perc ítélete.

Végszóként pedig Szlávik professzor úr legújabb kijelentésére térnék ki, aki a következőt mondta az ország előtt:

“A gyerekeket azért kell most beoltani, mert nincs elég felnőtt, aki beoltatja magát…”

Ezt a súlyos félrevezetést, minden ember nevében kikérem. Még hogy a gyerekeket azért kell beoltani, mert a felnőttek dolgait velük fizettetik meg?! Ekkora szemen szedett hazugságot!

A tankerületnek megírtam a tiltakozó levelemet. Nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy az egész társadalmat terrorizálják. A félrevezető gépezetnek nem leszek a része.

Soha nem kérdeztem egy szülőtől sem, egy gyermektől sem, hogy ő mit gondol a járvány felől, azt sem, hogy a vakcinákról. Mindenki a pillanatnyi tudása alapján gondolkodik. Végtelenül sajnálom azt, hogyha a szülők, és oltott, vagy oltatlan pedagógusok nem állnak egymás mellé, mondván: Ez így nem lesz egy jó világ! A gyermekeinket társadalmi békében, kibékülésben szeretnénk felnevelni, s nem abban, hogy ha mersz bármiről mást gondolni, betörik a fejed.

Maradok tisztelettel ezután is mindenki irányában, s nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az életben egyetlen mérték ez a kérdés legyen. Az életben egyetlen mérték van: az emberség.

Százhalombatta, 2021. november 30.

Tóth Zsuzsánna Márta

Kategória: Humanity, soul, mind | Megjegyzés hozzáfűzése

Unterberg: csendes búcsú az ősztől

Kihasználom a vénséges ősz adta kiváló lehetőséget, hogy tisztelettel elbúcsúzhassak tőle. Az idén különösen kegyes volt hozzánk, rengeteg aranyszínű pillanattal megajándékozva. Sok-sok öröme akadt idén azoknak, akik még képesek értékelni a természet jóságos rezzenéseit. Merthogy, voltak évek, amikor heteken át hiába is vártam lencsevégre kapni a meleg árnyalatokban tündöklő hegyvilágot.

Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | 2 hozzászólás

William Toel, a remény embere

Diese Nation kann die Welt heilen – A nemzet, mely képes meggyógyítani a világot

Az elmúlt évek, hónapok tán egyik legtitokzatosabb személyisége az amerikai William Toel. Látnoki képességei birtokában 1988 júliusában megjósolta, hogy legkésőbb 2 éven belül  leomlik a berlini fal. Most azt álllítja, hogy a Nagy Újrakezdés kulcsa Németország kezében van. Ebből a csendes, nyugodt emberből sugárzik a jóság és a szeretet. Előadásain a legkeményebb fából faragottaknak is kicsordulnak a könnyei. Íme…

William Toel (@realwilliamtoel) • Instagram-Fotos und –Videos

Germany’s future | William Toel

Kategória: Humanity, soul, mind | Megjegyzés hozzáfűzése

Besötétedett

Mint arra már utaltam, itt, és itt, meg itt is, a dolgok menete a végkifejletéhez közeledik. Ahogy az várható volt, a gonosz, fagyos, sötét lelke elhatalmasodott a világon.  Aki a szívével gondolkodik, értelmez, az most tisztán láthatja. Börtönbüntetés fenyeget. A sátáni hatalom meghozta döntését: 2022 február lejesétől alanyi alapon kötelező lesz behódolni. Két lehetőségem van, menekülni (de Uram, hová?), itt hagyni csapot-papot, vagy pedig állhatatosságom, elhatározásom következményeit viselni. Vajon képes leszek-e a súly alatt nem megrogyni? Mi lesz, ha mégis megremegek majd, és gyengeségem áldozatául esek?

Olyan  ez, mint egy rossz álom, amit ép ésszel, még nehéz felfognom, de a világ rezzenései azt sugallják, igaz. EZ MIND IGAZ! Ez most vérre, becsületre, gerincre megy. És még aki mindig azt hiszi, hogy hamarosan vége lesz, el kell vennem a kedvét. Nem! Sajnos tévedés! Ha az uralkodó eliten múlik, akkor ennek jó vége soha nem lesz. Az út, egyenesen a pokolba, a rabszolgaságba, van kikövezve.

Kategória: Humanity, soul, mind, The Problem of Civilization | Megjegyzés hozzáfűzése

Nosztalgia ferraták

Vasalt utakon bejárt „karrieremet” a könnyebb ferratákon kezdtem, az olyanokon mint a Währingersteig, a Ganghofersteig meg a Pittentaler-Kletetrsteig. Immár egy évtizede. Mivel emezek ismételt megmászása után a cél az egyre nehezebb és hosszabb alpesi Klettersteigek lettek, létük lassan-lassan feledésbe is merült. Na, de most, hogy nálam óhatatlanul beköszöntöttek az elcsendesülés évei, talán érdemes lenne újra ízlelgetni a csokrot. Van-e még bennük kihívás? És képzeld, van! Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | 2 hozzászólás

Hengst via Novembergrat

A Hoher Hengstet nem biztos, hogy a Novembergraton át lehet a legkönnyebben elérni, de mint szokatlan variáns megteszi. Philipp már ugyan megismerkedett a Schneeberggel, de még sem a Hengsten nem járt, sem pedig a Novembergrat rejtelmeit nem ismeri. Cirminek egyik sem újdonság, de így a kettőt kombinálva, még sem ő sem jómagam nem kóstoltuk.

Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése