Muckenkogel és Hinteralm

A Muckenkogel számomra mindeddig téli élménynek számított. A Traisner Hinteralm az emlékezetemben lobogó lángú kályhával élt, kinti falának támasztott sítalpakkal és síbotokkal. Egy áldott, meleg oázis a napfényben csillogó hókristályok birodalmában, tudniillik mint Mesebeli Hinteralm. Most viszont megtört a jég-varázs, mert egy kora őszi napon találunk erre tévedni Angikával.

 Muckenkogel_2DKompass  Muckenkogel_3D

 MuckenkogelProfile

blue A táv (Grünes Tor, Lilienfelderhüte, Klöstertreppe, Muckenkogel, Traisner Hinteralm, Zdarsky-Panoramaweg, Klosteralm, Lilienfelderhütte, Grünes Tor) 11 km, 670 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 3:30)

A “grünes Tor”, ahonnan indulunk, egy zöldre pingált sorompó úgy 720 m szinten, melynek előterében egy parkoló várja a Muckenkogel látogatóit (Kolmstrasse). Ez 300 méterrel magasabban van, mint az alternatíva, az egyszemélyes lift völgyi állomása előtti.

DSC03647

A széles erdészeti út, amin a Lilienfelderhütte felé bandukolunk (9:40 – fenti kép), idén harmadik éve nagy becsben áll a hegyi biciklisek körében. Történt ugyanis, hogy hosszan tartó bírósági huzavona után, melynek során több helybéli kerékpárost pénzbírságra büntettek, végre feloldották a behajtási tilalmat és 2015-ben az utat szabaddá tették a hegyi biciklisek számára. A Traisner Hinteralm, a Klosteralm és maga a Lilienfelderhütte is tehát ezen túl nemcsak gyalog és sítalpon, hanem biciklivel is legálisan elérhetőek.

DSC03656

DSC03659

10:50-kor bukkan elő a Muckenkogelra épült torony (fenti kép), majd 11:00-kor nekilendülünk a Klöstertreppenek, ami egy ugyancsak meredek és keskeny, de viszonylag rövidke ösvény, ami a Muckenkogel tetejére visz. Mindössze 15 perc alatt érkezünk fel a szép kilátással megörvendeztető hegytetőre (Klösterpunkt).

DSC03664

A továbbiakban a túlsó oldalon szelíden visszaereszkedünk az erdészeti útra, hogy nem sokkal később a kanyar után egy jelzett helyen ismét elhagyjuk, balra fel a gerinc irányában. Ezen az úton nem kell a biciklisekre ügyelnünk, száguldhatnak odalenn a kedvükre.

DSC03674

DSC03670

11:40-kor érjük el tulajdonképpeni fő célunkat, a most speciel nem kifejezetten mesebeli Traisner Hinteralmot. Odabenn ugyanis egy hangos és garatra jól felöntött társaság legénybúcsút tart. Húzzák a harmonikát, néhányuk tekintete már megüvegesedett. Örülünk, hogy odakünn a teraszon viszonylagos nyugalomban falatozhatunk. 12:10-kor odébbállunk és a Klosteralmon át érkezünk vissza a valamikori síterepre, majd a Lilienfelderhütte érintésével, nem sietve, élvezve a langy napfényt. 14:30-kor vagyunk újra a grünes Tor parkolóban.

DSC03682
A kép közepén még a távolban a Klosteralm

DSC03683
…közelítve

DSC03693
Kilátás a Zdarsky-Panorámaútról az Ötscher felé

DSC03699
Idill a Klosteralmon

DSC03703
Klosteralm visszapillantásban, felette a Muckenkogel a toronnyal

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Novembergrat

Szeretem a Novembergratot, mert szubjektív véleményem szerint, a Schneeberg platójára vezető utak közül a legélvezetesebb. Jól fogható sziklák, kevés kellemetlen morzsalékos gyalogúttal, miközben a technikai nehézségek sehol sem szárnyalják túl az 1+ szintet.

Novembergrat_2D Novembergrat_3D

NovembergratProfile

black A megtett táv (Schneebergdörfl, Schneidergraben, Nördlicher Grafensteig, Novembergrat, Klosterwappen, Kiaserstein, Fischerhütte, Baumgartner, Mieseltal, Schneebergdörfl) 16 km, 1450 m szintemelkedés bruttó 7:40 óra alatt (nettó 4:50)

Indulástól számítva 4 óra elteltével találkám van Cirmivel odafenn a Fischerhütteben. Ehhez a Novembergrat tűnik a legmegfelelőbb útvonalnak. Cirmit ugyanis 8:30-kor teszem ki Puchbergben az állomáson, hogy 4 óra alatt lefussa az ÖhlerSchoberMamauwiese – Dürre LeitenEdelweißhütteFadenwegSchauerstein útvonalat (20km, 2000m szintemelkedés). Én még Schneebergdörflig hajtok és remélem, hogy a maradék 3:50 óra alatt 12:30-ra nekem is sikerül a megbeszélt helyen lennem.

DSC03557

DSC03559

2015-ben jártam utoljára ezen az útvonalon. Nem várok tehát meglepetéseket, és pedig mégis ér egy, pozitív. Tudniillik a Nördlicher Grafensteigre vezető Schneidergraben (fenti kép) mindezidáig a szenvedéssel telített kellemetlen küszködések megtestesítője volt, melynek végén úgy éreztem, oda minden erőm és energiám. Most meg, zihálok bár rendesen, de amikor kilépek a sárga útjelző táblák alatt az árokból (lenti kép), csak kifújom magam egyszer-kétszer és kész. Semmi több. Frissnek és üdének érzem magam. Sehol a korábban rám telepedő kimerültség. Vajon mi ez most? Lehet, hogy az évek során begyűjtött szintemelkedések folyamatos sorozata végül is kezdi meghozni gyümölcseit? Hát, örülnék neki.

DSC03560

DSC03570
Sitzstatt

DSC03566
Kilátás a Sitzstattból (Schober és az Öhler, Cirmi valahol ott fut most)

DSC03571
Itt indít a Novembergrat

További 10 perc még a Sitzstatt, egy kilátó a Nördlicher Grafensteigen, ami éppen a Schober-Öhler irányában nyit. Itt benyakalom Chia “csodaitalomat” és nekilendülök a kilátóval pontosan átellenes irányban nyíló Novembergratnak.

A túrabotokat már eltettem, és égek a vágytól, hogy ismét úgymond “kezet emelhessek” a sziklákra. Amit nyomban észreveszek, hogy a korábban jól látható piros jelzés mintha jelentősen megfakult volna (lenti képek). Hát, gondolom, 3 év távlatában ez tán nem olyan meglepő. Aztán néhány helyen, miközben keresgélnem kell a régebben nyilvánvaló útvonalat, olyan, mintha a fakón derengő piros sárral lenne bekenve.

DSC03572

DSC03579

DSC03587

DSC03591

Egy további helyen már biztos vagyok benne, hogy valaki tudatosan festette át a jeleket. Jobban megvizsgálom a foltot, és íme, teljes bizonyossággal állíthatom, szürke festékkel vannak átmázolva a piros foltok. Nos, mire gondoljak? Első heves reakcióm “vajon miféle őrült tette ezt” csitul? Aztán az a verzió látszik valószínűnek, hogy a régi sötétpiros fakuló foltokat (maradtak ilyenek is) valaki rikító neonfestékkel felfrissítette. Ez kicsit félresikeredhetett. Elképzelem a kiabáló (inkább ordító) neonfoltokat. Az ilyen fusimunka eredménye zavaró is lehetet. Nos, meglehet ezen kívánt valaki segíteni a szürke mázzal. Így-e avagy úgy, de ködben nem lesz könnyebb a tájékozódás, hisz olyankor még a harsány jeleket is nehéz meglelni.

DSC03608

Eltekintve a ténytől, hogy most kétszer olyan nagy figyelmet kell fordítanom a helyes út követésére, jól haladok. Eltévedni nagyon nem lehet, de vannak villában végződő elágazások, ahol meg kell hányni-vetni, hogy jobbra-e avagy inkább balra. Egy-egy szürke takaróréteg alatti piros folt felfedezése meg-megnyugtat (fenti kép – a szürke fedőréteg is elüt a szikla színétől, egyébként ott jobbra lefelé van a menet és nem a tornyon át).

DSC03613

DSC03621

Nem sokkal 12 óra előtt bukkanok ki a platón (fenti kép). Egyenesen a Kloterwappenra gyalogolok fel, majd percre pontosan 12:30-kor érkezem a Kaisersteinhez. Cirmi alig 2-3 perc elteltével tűnik fel a Schauerstein karói mentén (lenti kép). Küzdi felfelé magát. A randi ismét tökéletes. Egyikünknek sem kell várni, a terv jól bejött.

DSC03631

DSC03639

Ezután ebédidőre kongatnak delet a gyomrunkban. Nem sietünk, már csak a kedélyes és laza ereszkedés következik. Baumgartnernél még megállunk egy-egy kávé és almás pitére, majd a Mieseltalon át érkezünk vissza Schneebergdörflbe.

DSC03643

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Großer Ebenstein 2123m

Tán nem annyira közismert, de már-már közhely, hogy a Hochschwab nem csak a Hochschwabra (2277m) szorítkozik. A legmagasabb csúcs megmászásán kívül egy seregnyi más cél és látnivaló is akad (lásd pl. Aflenzer Staritzen), miközben ez utóbbiak, esetenként akár többet is kínálnak és adnak, mint azt feltételeznénk.

 Ebenstein_2DKompass  Ebenstein_3D
 EbensteinProfile

red A megtett táv (Bodenbauer, Häuselalm, Sakwiesenalm, Sonnschienalm, Großer Ebenstein, Kleiner Ebenstein, Sonnschienhütte, Sackwisensee, Häuselalm, Bodenbauer) 23 km, 1610 m szintemelkedés bruttó 8:30 óra alatt

Példának jó okáért itt van az Eisenerzi-Alpok felé terjeszkedő szeglet, ahol a magas, nagy kiterjedésű, de lényegében szelíd Hochschwab-plató, tagolt és vad hegyi kulisszába megy át (Schaufelwand, Brandstein, etc.). E rész legmagasabb hegye a Großer Ebenstein, alig valamivel marad csak el Hochschwab 2277 méteres kiemelkedésétől.

DSC03420-Pano-168
Panoráma teljes felbontásban, balról jobbra Sonnschienhütte, Kleiner Ebenstein, Großer Ebenstein

A Großer Ebenstein megmászásához, hossza miatt tartósan stabil időjárás szükséges (mint az egyébként is az egész Hochschwab vidékére is érvényes). Tulajdonképpen Jassing felől valamivel rövidebb lenne, de a Grüner See és környéke az utóbbi időben annyira felkapott lett (minden kínai és japán turista látni akarja), hogy aki csendesebben szereti, az inkább Bodenbauertól indul, mint azt teszem jómagam is.

DSC03396-7
Indulás reggel hétkor, még zimankós köd dominál

Nem mintha Bodenbauer egy elhagyatott szeglet lenne, mert az itt található parkoló méretéből és látogatottságából ítélve inkább túra-csúcsforgalmi. A Hochschwabcsúcsra vezető via G’hackte is innen indul, de Jassinghoz viszonyítva szinte “kihaltnak” tekinthető (mondják a rossz nyelvek).

DSC03405-16

Tehát nem sokkal 7 óra után indulok. Első köztes célom a Häuselalm, (fenti kép) aminek cirka másfél órás kaptatás az ára. Ezzel felérek egy cirka 1400 és 1500 méter tengerszint körüli fennsíkra. Elhaladok a Sakcwisenalm mellett majd a Sackwiesen-See mellet (visszafelé gondoltam majd megkerülni).

DSC03416-27
A Sackwiesensee alig látható az útról amin haladok (majd a visszaúton körbejárom)

DSC03417-28
Beúszik a képbe a célom, a kép közepén az Ebenstein

A Häuselalmnál kitett útjelző tábla szerint 45 percnyi út a második köztes célom, a Sonnschienalm és a Sonnschienhütte. Mivel általában gyorsabb vagyok, mint az efféle sárga táblák adatai szokták sejtetik, az itt megadott időtartamot most tévesnek kell megítélnem. Inkább egy órányi a járás. Végül is tehát indulástól számítva cirka 2:30 óra alatt érkezem a Sonnschienhüttehez.

DSC03423-34
Az Ebenstein 2123 és mellette jobbról a nagyobb tömegü de jóval alacsonyabb Polster 1994 m

A Sonnschienhütte után egy kifejezetten, girbe-gurba bokaficamító útszakasz következik. Ingoványos csúszós sáros, nagy sziklákkal gazdagon áldott egyenetlen terep, mely egy szikla szorosban, keresgéli a továbbjutást. Lenge vászoncipősök, tornapapucsosok, figyelmeztetve voltatok. Zárt, sziklás hegyi terepre való lábbeli, itt, kifejezetten előnyös.

DSC03424-35
A Sonnschienalm házikói

DSC03426-37
A bokaficamítóban

DSC03432-43
A Kleiner Ebenstein sziklái

A végső kaptatók sorozata csak később, a Sonnschienbründelnél található leágazás után kezdődik. Az út itt derékszögben északnak fordul, és alaposan felfelé kunkorodik. A végső cél még sokáig takarásban marad. Elsőként az 1943 méter magas Kleiner Ebenstein bukkan elő. A csúcsa hétköznapi ember számára visszautasítónak és főleg megmászhatatlannak tűnik. Csak amikor már elhaladok mellette, visszapillantásban veszem észre, hogy az ellenkező oldalról simán fel lehet rá gyalogolni. Nos, ezt is majd a visszaútra halasztom.

DSC03438-49
És végre a Großer Ebenstein is a látótérbe kerül

DSC03444-55
Egy drótkötéllel biztosított szakasz a vége felé

A Kleiner Ebenstein vállán áthaladva előbukkan végre őméltósága a Nagy Ebenstein. Elég félelmetes látvány, de jól kivehető a turistaút szerpentinje, ami, második pillantásra mindjárt elveszi a dolog élét. Még tehát 200 m szintemelkedés következik. Majdnem végig lehet használni a túrabotokat, csak csúcs közelben jön egy rövid, drótköteles, kissé kitett, de nem igazán nehéz traverz (fenti kép). És íme, lőn csúcs!

DSC03445-56

DSC03450-61
Pillantás a csúcsról a Sonnschienalmra

11:17-kor, azaz bruttó 4:15 óra leteltével érkezem a csúcskereszthez, ami tudvalevő nem a hegy legmagasabb pontján helyezkedik el. Csak ide tették, hogy a lenti almokról jól látszódjon. Ez sikerült is, de nekem még a valódi csúcsot is meg kell keresnem. Először tévesen egy a kereszttel szemközti csúcsra hágok, majd onnan látom, hogy még tán 10-15 méterrel feljebb kőhalom jelzi a Großer Ebenstein igazi csúcsát. Felkeresem tehát azt is.

DSC03459-70
Az Ebenstein  tulajdonképpeni legmagasabb pontja

DSC03461-72
Köhalom jelzi a csúcsot, pillantás a kereszt felé (a kép közepén halványan látszik)

DSC03466-77
Pillantás a Hochschwab platója felé

DSC03472-83
A Brandstein és az elötérben a Schaufelwand

11:30-kor kezdem meg a jó tempójú ereszkedést. Azért jó tempójú, mert a terep viszontagságai megengedik a sebesebb lefelé tartó közlekedést. Szándékom szerint útközben megejtem a Kleiner Ebensteint is. Gond nélkül átverekszem magam a bokatördelő-ficamítón és összességében cirka egy óra elteltével már 12:30-kor a Sonnschienhütte csodás teraszán csillapíthatom szomjam és éhem.

DSC03502-113
Panoráma a Kleiner Ebenstein tetejéröl, jól látszik az út szalagja

DSC03520-131
Sonnschienlam

DSC03522-133
Sonnschienhütte

A Häuselalm felé vezető úton, reggel megfogant elhatározásom szerint, körbejárom még a zöld színű Sackwisenseet, (lenti képek) majd teli gyomorral meredek kaptatón felfelé fújtatva érkezem 14:30-kor a Häuselalmhoz. A házikó teraszán olyan sokan vannak, hogy inkább eltekintek a betervezett kávézásról, és mivel még elég innivaló van a tömlőmben, megkezdem a végső ereszkedést. 15:30-ra szerencsésen leérkezem. Nagyon hosszú, de összességben véve legszebb túráim egyikeként vonul be emlékezetembe.

DSC03540-151

DSC03543-154

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | 2 hozzászólás

Ez meg az

Szinte percre pontosan, heves zivatarok kíséretében érkezett meg a meteorológiai ősz. Az előbb akkorát dördült az ég, hogy rendesen megijedtünk. De ez nem újság, mindenki tudhatja, hogy fronttal jön a változás. Csak a rend kedvéért jegyezem meg. Egy darabig most nem lesz új túra. Már-már szinte terhes volt a sok-sok jó túra-idő végtelennek tűnő láncolata. Vegyült bele egy csipetnyi kényszer is, hogy na, még most lehet menni, használd ki. Ki tudja, mi következik majd! Hát úgy is lett.

A biciklimet pár napja elvittem éves karbantartásra, hogy fit legyen az őszi szezonra. Ma egész nap zuhog az eső, és amikor kicsit alábbhagyott, elmentem érte, mert állítólag elkészült (késéssel, mert eredetileg tegnapra ígérték). Útközben hazafelé észrevettem, hogy kattog valami és mindjárt meg is fordultam, hogy visszaviszem a szakihoz, nézze csak meg mi akar ez lenni. Alig tekertem még kettőt, elszakadt a vadonatúj feltett lánc. Pedig a hátsó fogaskerék koszorút is kicseréltettem, hogy összepasszoljanak. Sajnos rosszak a tapasztalataim, senkiben sem lehet manapság megbízni. Úgy általában se. Ritka, és egyre ritkább, a hozzáértő, lelkiismeretes ember. Csak a felületes gágogás és szemfényvesztés folyik nagy garral. Nyerők a hasbeszélők.

A szokásos tréningadagjaimat mostanában szobabiciklin teljesítem. Ma is. Mivel hogy a kocogástól durván megfájdul a csípőm. Nem merek elmenni orvoshoz, mert hátha valami felcserre akadok, aki csak a pénztárcája vastagságában érdekelt. Persze, ha sokáig nem múlik, akkor kénytelen leszek. Biciklizés közben nincsenek ilyen gondjaim, ezért a tavasszal vettem egy ergométert. Eddig nem bántam meg, nagyon jó hasznát látom. Mintha segítene a hosszú és megerőltető túrák során fellépő belső combizom (adductor) görcsök leküzdésében (beszámolóimban megemlítem). De még ez ügyben korai kimondani a végső verdiktet. Különösen a Wattban mért teljesítményorientált tréningeket szeretem. Alapadagban 50-60 percig tekerek, a teljesítményt átlagban 160-240 W között variálgatom (itt-ott rövid, néhány másodperces 300/340 Wattos csúcsrajáratással tüzdelgetve) , 1100-1300 kcal égetéssel egybekötve. Úgy csöpög rólam a verejték, hogy konyhai papírtörlővel rakom körbe magam, ne legyenek tócsák.

Szép és hosszú vénasszonyok nyarát kívánok mindenkinek. Legyen sok szép kalandotok.

20180817_132737-1

Update hétfő, szeptember 3. Végre hazahoztam a bringám. Az utat a lánc kibírta, ami ugyan biztató, de a puding próbája még odébb van. Majd jelentkezem.

Update csütörtök, szeptember 6. Megvolt a puding-dolog. A bringa, a váltó, a lánc jól viselkedik egyetlen apró és nagyon furcsa szépséghibával. A tízfokozatú hátsó váltó, második legkisebb fogaskerekén itt-ott ugrik egyet a lánc. Tehát csak ezen ez egy fokozaton. Az egyesen, a legkisebben nem, a másodikon igen, a harmadikon és az ezt követő összes további fokozaton nem. Mi az ördög akar ez lenni? A lánc új, a hátsó fogaskerék-koszorú is új, tehát kopás szóba sem jöhet. Csak valami beállítási probléma lehet. Oké, egyelőre mellőzöm második fokozatot. Ha lenne valakinek ötlete, kérem, jelentkezzen.

Update szerda szeptember 19. Sikerült! Útközben a Kahlenbergre eljátszadoztam az úgynevezett bowdenfeszítővel. Van tudniillik egy csavarszerűség a váltókar bowden-csatlakozásánál. Először az óramutató járásával ellenkező irányban tekergettem, amitől már a harmadik fokozat is köhécselni kezdett. Na, erre aztán visszaállítottam az eredeti pozícióba, majd jobbra, az óramutató járásával azonos irányban csavarintottam rajta, egyet, kettőt. A harmadiknál láss csodát, megszűnt a lánc ugrása. Minden fokozat remekül megy.

Kategória: Biking, Humanity, soul, mind, Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Preintalersteig és Gaißlochsteig

Tavaly kérésemre Robert Rosenkranz kalauzolt a Preintalersteigen, most viszont rám hárult a feladat, Cirmit elkísérni erre a nagyon szép, de kihívásokban gazdag mászásra (1+/2-). A beszálló meglelése és következetes elérése gyakorlatilag már fél siker.

Preintaler_2D Preintaler_3D

PreintalerProfile

black A táv (Höllental, Schönbrunnersteig, Großes Höllental, Preintalersteig, Wachthüttelkamm, Jakobskogel, Ottohaus, Gaißlochsteig, Großes Höllental, Schönbrunnersteig, Höllental) 12.7 km, 1240 m szintemelkedés bruttó 7:00 óra alatt (nettó 4:25 óra)

Az első, bevezető szakasz elég nyilvánvaló és nem kíván különösebb felfedezői munkát. A Schönbrunnersteigen, a hosszú és ugyancsak magas vaslétrán át szépen begyalogolunk a Großes Höllentalba. Nos, miután kiérünk a szinte vízszintesen déli irányba futó ösvényre, kezdődnek a dolgok érdekesebb és velősebb részei.

DSC03303
A Wandfußsteigen…

DSC02764
…sziklagörgetegen felfelé

Az ösvény bal oldalán keresem a Loswand tövéhez vezető leágazást. Egy fiatal facsoport tövében halomba hányt sziklatörmelék (Steinmann) jelzi a meredek kaptatók bevezetőjét. Tulajdonképpen nem vagyok teljesen biztos a dolgomban, ezért le sem fotózom. Később majd elválik.

DSC02770
A helyreigazító piros feliratnál

DSC02771
… utána meredeken lefelé

DSC02773
… majd a falba kapaszkodva ismét felfelé

Szerpentinek fordulatain át közelítünk a Wandfußhoz, majd a meredeken az égig törő falak mentén haladunk tovább felfelé. A kaptató legmagasabb pontján egy sziklára pingált piros feliratot kell találnunk. Meg is van, tehát akkor jó helyen vagyunk. A felirat mellett elhaladva ereszkedünk a Wandfußon, majd az út legmélyebb pontját elérve ismét meredeken felfelé.

Érdemes szorosan a Loswand tövében maradni és a falban támaszt keresve vesződni felfelé a sziklagörgetegben. Később ismét egy piros feliratot kell találnunk, mely egyben a követendő irányt is mutatja. Ezután már nincs messze a beszálló, melyhez jól elvezetnek a sűrűsödő piros csíkok.

DSC03307
A facsoport alatti bevágás a miénk

A beszálló előtt kipihenjük az idáig érkezés nem alábecsülendő fáradalmait és felvesszük sisakjainkat. Nem az első széles bevágásban kell az utat megkezdeni, hanem a másodikban, mely egy facsoport alatt található. Egyébként pedig elég a piros jelek konzekvens követése. Ez fokozottan igaz az út további részére is.

DSC02775
A bevágás tetején egy szük résbe bepréselödni

DSC03309
A résben a jobboldoli falon fel

DSC03318
Kellemes és élvezetes mászás jó fogást biztosító tornyok között

DSC03323
Helyenként gyaloglás

DSC02789
…majd újra mászás (itt a Preintaler Turm tövében)…

DSC03330
Nagyon vad terep

A mászás végig nem túl nehéz, nem igazán kitett és éppen ezért nagyon élvezetes. Itt-ott gyaloglós szakaszok is akadnak, de túlnyomórészt legalább 1-es szinten mászunk. A kulcspont mindjárt az elején a szorosban keresendő, míg a kulcsszakasz szerintem a kiszálló fal a Preintaler Turm tövében. Technikailag legfeljebb 2-, de inkább csak 1+.

DSC02794
A kiszálló falon

DSC02796
Az utólsó fogások és kész vagyunk

DSC03340
Na, ez érdekes volt. A háttérben a Preintaler Turm

Indulástól számítva 2 óra elteltével érjük el a tulajdonképpeni Preintalersteig végét. Erdőben haladunk tovább meredeken felfelé a piros jelek mentén mindaddig, míg el nem érjük a Teuflebadstubensteig felöl érkező turistautat. Ahol a két út egymásba torkollik, van egy szép kilátásra csábító szirt. Innen látni lehet a Großes Höllental végében elhelyezkedő Gaißlochsteiget (amin majd szándékaink szerint, lefelé jövünk).

DSC03347
A kilátóban: a kép közepétöl kissé balra a Gaißloch

DSC03349

Közben enyhül a terep meredeksége, de messze még az Ottohaus. Bő egy órás menetelés után érkezünk a Pratersternhez majd még gyorsan felszaladunk a Jakobskogelre (lenti kép) és csak ezután ülünk ebédhez az Ottohaus kellemesen napsütötte teraszán.

DSC03359

A félórás ebédszünet után jön a szó szoros értelemben vett levezetés a Gaißlochon át. Először széles úton mérsékelt emelkedőn, majd letérünk jobbra, egy keskenyebb ösvényre, ami egy nagy mezőn át (lenti kép) vezet a Großer Kesselgraben felé. Mi odáig nem megyünk, hanem egy táblával jól jelzett helyen jobbra letérünk a Gaißloch felé (a második lenti kép).

DSC03363

DSC02808

DSC02814

DSC03375

A Gustav Jahn Steig beszállója környékén újra sisakot öltünk, felvesszük a ferratás kesztyűket és nekivágunk a drótkötéllel biztosított, hosszantartó szárazság után is csuszamlós, síkos, nedves Klettersteignek. Nem nehezebb B-nél, de a nyálka és a folyamatos vízpermet miatt nem árt a fokozott óvatosság (fenti képek). Kánikulában kifejezetten kellemes érzés. Mindössze 20 percig tart a kényes, de sehol sem nehéz ereszkedés. Néhány falba vert, tán évszázados nitt szanálásra szorulna, mert bizony lazán elforognak a falban.

DSC03382
Közvetlenül az örökké sötét és nedves Gaißlochban

A Gaißloch beszállójától jó meredek lejtőn érjük el a Großes Höllental alját, majd a Schönbrunnersteiget a hosszú vaslétrával.

DSC02820

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Uncategorized | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Luckerte Wand és Speckbacherhütte

A Semmering-béli Luckerte Wandról (1128m) szép kilátás nyílik a Schneebergre és a Rax komplett déli falára. A gyorsan növő vörösfenyők (Lerche) viszont már részben most is belelógnak a panorámába, és ha nem tesznek ellene, hamarosan benövik majd a kilátást.

LuckerteWand_2D LuckerteWand_3D

LuckerteWandProfile

blue A táv (Fußballverein Breitenfurt/Adlitzgraben, Luckerte Wand, Orthof, Speckbacherhütte, Breitenstein, Adlitzgraben, Fußballverein Breitenfurt) 11.6 km, 620 m szintemelkedés, bruttó 6:00 óra (nettó 3:50)

A kissé elvarázsolt hangulatú Adlitzgrabenból (9:00) indulunk felfedező utunkra a Semmeringen. A breitensteini focipálya parkolója az aznapi kiindulópont. Mindjárt egy híres építészet-történeti alkotás, az egyik semmeringi viadukt alatt haladunk el. Szeretnénk a vasút tervezőjének és megalkotójának (Carl Ritter von Ghega) szentelt múzeumot is megtekinteni, de az sajnos csak a hétvégén és ünnepnapokon tart nyitva (ezt azért tudtuk előre).

DSC03248

DSC03255

DSC03256

Utunkat tehát a Falkenstein alatt folytatjuk, a lyukacsos szikláiról híres fal mellett (fenti képek). Vannak itt barlangok is, de útmutatás, útjelző stb. hiányában egyszerűen csak elporoszkálunk a falak előtt. Az itt-ott befelé vezető jelöletlen ösvényeket rendre ignoráljuk, gondolván, hogy sziklamászók használják. Mint később kiderül, ez hamis feltevés, valóban beljebb kellett volna bátorkodni. Csak hát nem tudni hol? Sebaj, majd legközelebb.

Első célunkat, a Luckerte Wand tulajdonképpeni csúcsát 10:43-kor, azaz nem egészen két óra alatt érjük el. Angikát az elmúlt héten olyannyira megigézték a tiroli nagy hegyek, hogy hatásuk alatt most bizony némileg csorbul a szegény Rax és a Schneeberg látványa. Hmmm, ez itt Alsó-Ausztria.

DSC03271

DSC03257

DSC03259

A csúcs-szemle után leereszkedünk és a Speckbacherhütte felé vesszük az irányt. Részben aszfalton, részben árva legelőn át, további bő másfél óra alatt, 12:23-kor érkezünk el odáig. A déli elemózsiaszünet után még elég hosszú az ereszkedés. Különösen, hogy ismét egy legelőt kell kereszteznünk, ami viszont be van népesítve. A tehenek meg jusztból is elállják az utat. Jámbor jószágok, de nem mindenki kenyere lazán átvágni az általuk uralt “kritikus zónán”.

DSC03281

DSC03285

14:45-kor érjük el Breitensteint, majd további 20 perces séta árán érkezünk vissza délelőtti kiindulópontunkba, a focipályához. Egyébként, aki a Ghega múzeum iránt érdeklődik, annak is itt javallják a parkolást.

DSC03301
A viadukt egy más szakasza, gyönyörü

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Unterer Herminensteig a mumus

A „jóindulatú” Felső Herminensteigen már jártam néhányszor, de az alsó részét, mely a Nördlicher Grafensteigbe torkollik, mindig nagy ívben elkerültem. Tudniillik, mert olyan rossz a híre (tehát nem igazán jóindulatú). Egy tiszta II-es fokozatú sziklalépcsőről van szó, mely valamikor régen csak 1+ volt, de az idő vasfoga kitördelte a jó fogódzókat, a sziklák kisimultak a bakancsok talapi alatt és így egyre nehezebb lett (tartja a fáma).

UntHerminst_2DKompass UntHerminst_3D

UntHerminstProfile

black Az út (Rohrbach im Graben, Arbestal, Kleiner Sattel, Schneebergdörfl, Mieseltal, Unterer Herminensteig, Nördlicher Grafensteig, Baumgartner, Bilekalm, Hengsthütte, Rohrbachklamm, Rohrbach im Graben) 17.6 km, 1100 m szintemelkedés, bruttó 6:50 óra alatt (nettó 5:00 óra)

Nos, ideje volt kitörölnöm e fehér foltot a térképemről és kezet nyújtani személyes mumusomnak. Nincs még 8:00 óra amikor Rohrbach im Grabenból elindulok át a Hengsten, Schneebergdörflbe. Ez a variáns is új, még nem jártam ezen az útvonalon. Az ösvény széles erdészeti utak és dzsungelszerűen benőtt keskeny ösvények, salátások szövedéke. A GPS jó szolgálatot tesz.

DSC03202

9:14-kor érkezem Schneebergdörflbe, ahol elbaktatok a helyi önkéntes tűzoltók épületéig (fenti kép). Itt a villában balra fordulok a már jól ismert Mieseltalba. Enyhe emelkedőn érkezem az Unterer Herminesteig elágazásig (9:44).

DSC03205
A Mieseltal felé

DSC03207
Itt balra fel, az Alsó Herminensteig kezdete

Az út jellege gyorsan változik. Kemény és még keményebb kaptatók folyamatos egymásutánján tajtékzom az egyébként is kánikulai időben. 10:25-kor feltűnik mai fő célom az a bizonyos sziklalépcső. Még pár percnyi tüdőköptető emelkedő következik a közvetlen beszállóig.

Megjegyzendő, hogy a sziklalépcsőket ki lehet kerülni, csak a jól látható sárga táblák útmutatásait kell követni. Nekem persze ez nem alternatíva, hiszen nem azért jöttem, hogy újfent elmeneküljek, mumusom elöl.

DSC03210
Az elsö sziklalépcső, kattint rá teljes felbontáshoz

DSC03213
A második lépcső, kattint képre teljes felbontáshoz

DSC03215
A II-es fokozat alatt, na gyerünk szépen fel

Az Alsó Herminensteig két lépcsőfokból áll. A követendő útvonal pirossal jól jelzett. Az első fokozat a könnyebb, cirka 1+. Egy Z-betű formában mászom félig-meddig traverzben jobbról balra, majd egy rámpán balról-jobbra, aztán odafenn ismét vissza.

Egy kisebbfajta katlanban találom magam. A katlannal szemben állva mindjárt meglátom a baloldali falon a pirossal rikítóan jelzett folytatást. Ez lesz a 2-es fokozat. És valóban úgy is érződik. Srég vonalban egy bevágásban felfelé. A mászást segítendő kötelek nyújtanak segítséget, de én mellőzöm ezeket a segédeszközöket. Nem lehet tudni hány évtizede rothadoznak már itt télben-nyárban.

Inkább választom a klasszikus sziklafogást, amivel szintén nem árt óvatosnak lenni. Most értem meg, miért terjed rossz híre a helynek. Megkapaszkodnék egy látszólag jó fogást biztosító szikla-kidudorodásban, de hoppá, laza, kitörne, ha rácsimpaszkodnék. Tessék, másikat választani!

DSC03217
Az Unterer Herminensteig folytatása közvetlenül a szikalépcsők után

DSC03219
Visszapillantásban…

10 perc alatt végzek. 10:42-kor már az ösvény viszonylag zökkenő- és mászásmentes, de továbbra is meredek folytatásán vagyok. 11:03-kor érem el a Nördlicher Grafensteig vonalát. Egy napsütötte, füves tisztáson kénytelen vagyok pihizni, mert közben begörcsöl jobb talpam. Ilyet sem pipáltam még! Leveszem a cipőm és mezítláb járkálom szét a keményedéseket.

DSC03224
A Nördlicher Grafensteigen

DSC03237
Baumgartner visszatekintésben a Schneeberg felé

11:50-kor érkezem Baumgartnerhoz, majd a Bilekalmon át folytatom utam a Hengsthüttehez, ahol találkám van Cirmivel. Ö egy 24 kilométeres hegyi futótréninget abszolvál ma, 1850 m össz-szintemelkedéssel Rohrbachból a Krummbachsteinre, majd az Emmysteigen fel a Waxriegelre, aztán a Klosterwappenra. Úgy egyeztünk meg, hogy a Hengsthütteben látjuk ismét egymást.

DSC03246

Percre pontosan 13:00 órakor, alig 50 méterrel a Hengsthütte előtt futunk össze. Tökéletes timing! Közös ebédünk után szép nyugodt tempóban ballagunk vissza Rohrbach im Grabenbe.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Zunigalm via Arnitzalm

Az utolsó tiroli túránk a Matrei feletti Zunigalmra vezet (1855m). Ez egy szerencsés döntés, mert végre megpillanthattuk a Großglocknert is, ami az elmúlt napokban folytonosan felhők blokádjától maradt rejtve előttünk.

Zunigalm_2D Zunigalm_3D

ZunigalmProfile

red A táv (Guggenberger, Arnitzalm, Lasörling Höheneweg, Zunigalm, Zunigsee, Ganitzle, Zunigsee, Zunigalm, 317-es út, Guggenberger) 14.3 km, 1120 m szintemelkedés bruttó 6:40 óra alatt.

Guggenberg parkolóból 1148 méterről indulunk (9:10) az idén sajnos bezárt Arnitzalm irányában. A nagy hőségtől nagyrészt védett, árnyékos erdőkön át haladunk egészen az Arnitzalm alatti gazdasági épületekig, melyek valószínűleg az alm előfutárai lehetnek (11:10). Maga az Arnitzalm ugyanis még valamivel feljebb trónol, és miután mi egy hajtűkanyarban balra térünk a Lasörling Höhenwegre, nincs különösebb okunk oda felmenni.

DSCF4767
Felfelé menetben a hegygerinc a Virgental túlsó oldalán. A legmagasabb skalpja, az Ochsenbug 3007 m, már a zsebemben

DSCF4774
Kilátás a Virgentalba

DSCF4789
Útban az Arnitzalm felé

DSCF4796
Az Arnitzalm faházai a kép közepén

Alternatívaként, jó kondíciónak örvendő túrázóknak, persze szóba jöhetne a Ganitzlen át vezető út is a Zunigalmra. Ez utóbbi ugyanis még legalább plusz 350 méter szintemelkedés leküzdésével járna. A Lasörling Höhenwegen viszont csupán csak 100 méter szintemelkedést kell még teljesítenünk.

DSCF4810
A Lasörling Höhenweg egyik kanyarulatában feltünik a Zunigalm

DSCF4827
Célban…

DSCF4834
A Ganitzle az almról a kép közepén…

DSCF4843
… és a látvány a Ganitzle csúcsáról.

12:20-kor érkezünk tehát az általunk választatott egyszerűbb variánson át aznapi célunkba. Festeni sem lehetne szebb időt. Az alm teraszáról egyenesen a Großglockner integet. Amíg Angika elmajszolja déli császármorzsáját, én teszek még egy kis kitérőt a 2196 méter magas Ganitzlera. Oda-vissza egy óra alatt megjárom, igaz nem sajnálom magam, jó nagy tempót diktálok.

Utam a Zunigsee mellett halad el. Reményeim szerint egy szép tengerszemet fotózhatok majd, de minő csalódás! A két Zunig (Kleiner Zunig, Großer Zunig) közri völgyben elterülő tónak hűlt helye, teljesen ki van száradva. Csak egy hatalmas folt éktelenkedik a helyén. Az idei szárazság áldozata. Nem sikerült megtudnom, hogy előfordult-e már hasonló helyzet a múltban.

DSCF4858
A sajnos kiszáradt Zunigsee

DSCF4868
Egy kép a Großglocknerral a fejünk felett

A sikeres adalék kiruccanásom után még jómagam is asztalhoz ülök, hogy feltöltsem az imént elhasznált tartalékaimat. Nem sietve, lazán és derűsen indulunk vissza a völgybe. Reméljük, majd újra jövünk, de az még a távoli jövő titka.

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Clarahütte via Umbalfälle

Ilyen sok szépséget, ilyen tömény mennyiségben adagolt természeti csodát, egy helyen, még nem láttunk. Tiroli tartózkodásunk alatt megejtett túráink közül a Lessensteigen vezető út a Clarahütteig volt az, amely leginkább elnyerte tetszésünket. Minden eddigi kirándulásunk közül spontán is a legelső helyre soroljuk. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a követésre csábító út viszonylag hosszú, több mint 700m szintemelkedést követel és stabil időjárás az abszolút előfeltétel.

Umbalfälle_2D Umbalfälle_3D

UmbalfälleProfile

red A táv (Ströden, Islitzeralm, Lessensteig, Clarahütte és vissza Strödenbe) cirka 16 km, 750 m szintemelkedés bruttó 7:10 óra alatt.

Az Isel egy vad hegyi patak, mely a Venediger-csoport olvadó gleccsereinek a vizét vezeti a Drávába. Umbalfällenek nevezik azt a részt, ahol a tomboló víztömeg sziklalépcsők sorozatán zuhan a Virgental felé. A továbbiakban a patak megszelídülve folytatja útját a Virgentalban, Matrei felé, majd a község határában délnek fordul és a patakról elnevezett Iseltalba szélesedik.

DSCF4581
Ströden, a kiindulópont

DSCF4587
Az Umbaltal bejárata

A Virgental egy zsákutca. Matrei felől érkezve legkésőbb Strödenben vége az aszfaltútnak és az érkező túrázók az itt található tágas, de fizetős parkolóban állíthatják le gépjárműveiket.

Széles, árnyékos erdészeti úton kezdődik a menetelés az Isel bal partján (9:30). Alig 30-35 perc elteltével elérjük az Islitzeralmot. Az út szalagja itt egy hídon átvált az ellenkező oldalra és tekintélyes kaptatatókon felfelé araszolgatva megkezdjük látványban gazdag menetelésünket az Umball-zuhatagok mentén. A vízesések hűsítő permetjét a patak fölé belógó panorámahidakon lehet közvetlenül is megélni.

DSCF4596
Az elsö zuhatag

DSCF4606
Islitzeralm

Indulástól számítva cirka egy órán át élvezhetjük a vízesések folyamatos tombolását. Aki belefáradt az emelkedőkbe, az itt egy alternatív ösvényen visszafelé indulhat az Islitzeralmra. Mi viszont folytatjuk utunkat a magas kétezresek határolta Isel völgyében, az Umbaltalban. A patak itt még nyugodtan csobog medrében, de fogadja mellékágai vizét (Zoplabch, Reggenbach), melyek többnyire látványosan zuhannak belé. Egy hídon vált az út vissza az Isel bal partjára.

DSCF4612
Großbach vizesés

DSCF4627
Umbalfälle

DSCF4631
Az út itt az Isel jobb partján, a kép bal oldalán fut felfelé

DSCF4639
Itt közvetlenül elérhető a patak medre is, a távolban felső Umballfälle

Később lélegzetelállító látványban van részünk, amikor a patak völgye a gleccserekkel borított Rötspitze (3496m) felé fordul. A kontraszt zöld lejtök és távoli fehér hegyek között nem is lehetne nagyobb. A panoráma a továbbiakban elkísér egészen a Clarahütteig (12:37).

DSCF4653
A Lessensteigen a Clarahütte felé, a távolban kezdenek kirajzolódni a gleccserek

DSCF4657
Közelítéseben

DSCF4662
Átkelés a patakon ezen a hídon

DSCF4677
Csodás úton egyre tovább és egyre feljebb

DSCF4683
Előbukkan a vidék őre, a Rötspitze 3496m

DSCF4680
A Rötspitze közelítve

A Clarahütte egy különleges lavina biztos építmény, afféle földalatti barlang. Érdemes jól megnézni. Felülről valószínűleg megkülönböztethetetlenül belevész a füves mezőbe. Csak az ablakok nyílnak a patak felé. Az építmény háta viszont teljesen beleolvad a hegyoldalba.

 DSCF4688
Elérjük a Clarahüttet 2038 méteren, amihez egy “csúcskereszt” is dukál, íme…

DSCF4702
Csalóka kép. A kereszt alatti mezön van a menedékház, amiből innen semmi sem látszik, illetve csak a kép bal oldalán egy kis épület-nyúlvány. A jobbról lezúduló lavinák elleni védelem része.

Itt tehát megejtjük esedékes ebédszünetünket. Nem sietünk. Az idő kellemes, napos, de nem forró. Itt-ott gomolyfelhők árnyéka vetül a tájra. Olyankor még kellemesen didergünk is egy picit. Egy órás pihenő után indulunk vissza ugyanazon az úton, amelyen érkeztünk.

DSCF4716
Visszafelé ismét át a patakon

DSCF4724
Egy sziklaszirt az Isel medrében

Körülbelül két és fél órás, immár főleg lefelé tartó séta után érkezünk vissza az Islitzeralmra, ahol betérünk még egy-egy kávéra majd további 30 perc múltán vagyunk a délelőtti kiindulópontunkban.

DSCF4738
A Wiesbauerspitze 2767m keresztjének a másolata Strödenben. Az eredeti skalpjának a begyüjtését sajnos jövőre kell halasztani

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Kristallkopf 3006m

Augusztus 16.-án csütörtökön végre stabil túraidő! Juhé! Délután sem kell aggódni a légköri boszorkánykonyha kicsapongásaitól. Jöhet egy ízig-vérig gatyarohasztó nagy kaland. Nosza, ejtsük meg első háromezresemet és látogassam meg az Ochsenbugot (más néven Kristallkopf).

Ochsenbug_2DKomp Ochsenbug_3D

OchsenbugProfile

black A táv (Strumerhof, Nürnitzköpfl, 60-as turistaút, Ochsenbug és vissza ugyanúgy) cirka 16 km, 1750 m szintemelkedés, bruttó 9:25 óra alatt. Csúcs elérése 4:35 alatt.

Egy háromezrest nem szabad lebecsülni. Még akkor sem, ha csak +7 méterrel szárnyalja túl a mágikus határt. Mászni sehol sem kell, nem kitett, de a terep végig meredek és természetesen kifejezetten magashegyi. A beszámolók csúcs közeli hómezőkről tudósítanak, melyek akár augusztus végéig is kihúzzák. Viszek tehát könnyű hágóvasat, nehogy meglepetés érjen. Aztán szerencsére nincs rá szükség, mert hó, odafenn, csak mutatóban akad.

DSC03051

7:05-kör indulok a Strumerhof alatti felújított parkolóból, ami a Zedlacher Paradies kapujában fekszik (fenti kép). Friss még reggel. Egy sárga útjelző tábla szerint 4:30 órányira van a csúcs, egy más, utána következő tábla viszont 6:30 órában szabja meg az adagot. Most akkor mi van? Elkönyvelem tehát az arany közép igazságát, azaz feltehetően 5:30 órára lesz szükségem a célom eléréséhez. 

DSC03052

Jól kilépek a széles erdészeti úton mely Hinteregg gazdasági udvarnál ér véget (7:25 –fenti kép). A követendő út fonala itt elhagyja a széles utat és balra felfelé visz, legelők mentén terelget.

Még legalább fél órán át szelíd ösvényeken haladok, néhány kapun át (Gatter), fel és le olyan jóságosan, hogy magam sem hiszem hova indultam. Na, de 7:55-kor aztán bekeményít a terep. Az út kezd felfelé kunkorodni és afféle meredek tüdőköptető válik belőle.

DSC03055

Északi irányba kaptatok a Hintereggkogel (2638m) alatt. Meredek és még meredekebb erdészeti utakon, majd kiérek egy elhagyatott hegyi legelőre. A szebb napokat is látott gazdasági épületeket falja az enyészet vasfoga (fenti kép). Érdekes viszont, hogy a mező kaszálva van. A sárguló széna viszont ott fekszik haszontalanul a frissen sarjadó fű között. Korábbi kaszálások gyümölcse fák tövébe halmozva rothadoz magának.

DSC03058

Feljebb egy juh-alm mellett haladok el, ami a kitett tábla szerint a Hohe Tauren Nemzeti Park határán fekszik. 8:45-kor belépek tehát a természet eme szentélyébe (fenti kép). Az út meredeksége szerencsére itt valamelyest enyhül.

DSC03063
A Hintereggkogel

DSC03066
Nürnitzköpfl 2025m

DSC03156

Először balra, azaz nyugatnak, majd délnyugatnak fordul az út menete. Egy kört leírva, a Nürnitzköpflen át (2015m – a Hintereggkogel északi nyúlványa; 9:05; fenti kép) kerüli tehát az említett hegyet. Később a Hintereggkogel északi oldalán fut szinte már-már gyanús szelídséggel, sziklagörgetegeket átszelve (lenti kép). A csendes szakasz után ismét feljebb lendül, be egy kelet-nyugati irányú, elnyújtott katlan belsejébe. A katlan végében trónol önagysága a Kristallkopf.

DSC03074

A csúcs már csak akkor tűnik elő, amikor beérek a katlanba (10:28, lenti kép). Egyre kiterjedtebb párafelhők kezdik birtokba venni a célomat. Veszély nem fenyeget, mert csak ártalmatlan ködről van szó, de ha teljesen beborítja a csúcsot, oda a panorámámnak.

DSC03077

DSC03078
Csúcskereszt közelítve

A jelölt út a katlan jobb oldalán fut. Érdemes jól odafigyelni és a helyenként gyér piros jelek szerint orientálódni. Néhány alkalommal ugyanis jelöletlen ösvények invitálnak követésre, melyek ugyanolyan hirtelen vesznek a semmibe, mint ahogyan előtűntek.

DSC03093

A csúcsostrom ismét meredekre sikeredik, de alig-alig van szükség a kezek támaszára. Bátran lehet mindvégig használni a túrabotokat. Amitől tartottam, bekövetkezett. A csúcs, amit pontban 11:40-kor érek el, párafelhőben (fenti kép).

4:35 óra menetidővel teljesítem a papírformát. A 6:30 órás tábla odalenn a völgyben tehát egy humbug, tessék ignorálni.

DSC03099

DSC03102

Szerencsére nyugati és északi irányba valamelyest oszladozik a pára, így van egy résnyi kilátásom (fenti képek). Dél felé viszont makacsul zár és elfed mindent. A köd jól láthatóan változtatja alakját, gyérül, majd sűrűsödik és vonul. Kivárok tehát egy kicsit, hátha fellebbenti fátylát, de hiába. Közben felveszek magamra egy pulcsit. Az ujjaim meg kezdenek elgémberedni a hidegtől. Kesztyűt ugyan hoztam, de lusta vagyok előkotorni a hátizsákom aljából. A hőmérséklet nem sokkal lehet plusz felett. Na, hallod, 3000 méteren vagyok!

DSC03124
A Hintereggkogel szinte eltörpül alattam (a kép, illetve a katlan jobb oldalán)

Elindulok lefelé. Cirka 15 perc elteltével kiköp magából a köd és végre körülnézhetek. Még mindig ama 2638 méter magas Hintereggkogel felett vagyok (fenti kép). Vicces, ahogy így eltörpül ez a lentről oly zordnak és hozzáférhetetlennek tűnő hegy.

A katlan szájában pihenek egy nagyot és elmajszolom magammal hozott uzsonnámat. Eredetileg odafenn terveztem elvégezni ezt a rituálét, de az ott egy kellemetlen jégszekrény. Itt lejjebb, simogat a langymeleg nap. Öröm lehuppanni egy sima lapos köre.

DSC03137
Szemben a Nussingkogel 2989m, szintén egy majdnem háromezres amire fel lehet menni

A továbbiakban sok-sok képet készítve ereszkedem. Immár nem sietős a dolgom. Az idő tartja magát az ígérethez, zivatarnak nyoma sincs. A Strumerhof mellett elhaladva, úgy gondolom, benézek, hátha szolgálnak a majd 10 órás túra után valami finom falattal, de tévedek. Nincs főtt étel, mert legújabban már csak heti egy-két alkalommal főznek. Na, bumm! Kár ide bejönni. Pontban 16:30-kor teszek pontot aznapi kalandomra.

DSC03168

DSC03175
A Strichwandkogel 2638m

DSC03177
Nürnitzköpfl lefelé menetben

Utózöngék: úgy tűnik, hegyi túrákra fogékony körökben, egy háromezres skalpjának, mintha nagyobb jelentőséget tulajdonítanának. Ez bár nem teljesen alaptalan, de inkább egy csalfa tünemény. Jó egynéhány kétezres megmászása sokkalta nehezebb, ha csak jó példának okáért a Planspitzere gondolok. Mindazonáltal engem is elragadott a háromezresek varázsa, hiszen választhattam volna magamnak a Virgental kapuja őrzőjét a Großer Zunigot (2776m), vagy magát a Hintereggkogelt is (2638m). De majd legközelebb…

DSC03140-Pano
Panoráma a katlanból keleti irányba tekintve. Kattint a képre teljes felbontáshoz.

Kategória: Uncategorized | 2 hozzászólás