Großes Wolfstal, amikor nem a csúcs a cél

Valahogy rákattantam az egykori jelöletlen vadászösvények felderítésére. Ezúttal a Großes Wolfstal van soron, amit Szépfalusi Csaba is ismertet könyvében (Nur für Geübte). Jó egynéhány beszámolót tanulmányozok, mielőtt nekilendülnénk a Rax eme ismeretlen szegletének. A leghasznosabbnak Mucker képes ismertetője bizonyult.

 GrWolfstal_2D  GrWolfstal_3D

 GrWolfstalProfile

black A megtett táv (Kaiserbrunn, Großes Wolfstal, Praterstern, Ottohaus, Jakobskogel, Bergstation Rax Seilbahn, Brandschneide, Kaiserbrunn) kb. 12 km, 1230 m szintemelkedés bruttó 7:15 óra alatt.

 GrWolfstal_2D_detail

Pirossal karikázva a két sziklafal-akadály helye, amik három természetes szakaszra osztják a Wolfstalban vezetö utat.

8 óra napsütést és száraz időt ígér a meteorológia a Rax területére. Miután aznap sűrű szürke felhőkön és minduntalan eleredő esőn kívül napsütést nem nagyon látunk, komoly kétségeim vannak, hogy ez vajon egzakt tudományág-e avagy inkább csak jóslás.

DSC02376
A Brandschneide itt balra felfelé hajlik, míg a Wolfstal egyenesen elöre nyílik

8:40 lehet, amikor Cirmivel elindulunk Kaiserbrunnból. Kezdetben a közismert Brandschneide vonalát követjük, de hamarosan elhagyjuk a sárga jelöléssel ellátott turistautat és egyenesen bemasírozunk a Nagy Farkasvölgybe (Großes Wolfstal – fenti kép). Széles erdészeti úton haladunk mely egy hajtűkanyarban balra fordul. Mi itt a kerítés mentén egyenesen továbbmegyünk.

DSC01684

Jól látható piros foltokra leszünk figyelmesek (lásd a sziklán, fenti kép). Erről még egyetlen beszámolóban sem olvastam, tehát feltételezhetően frissek lehetnek (1-2 évesek?). Követjük tehát a jeleket, melyek ugyancsak hasznosnak bizonyulnak.

DSC01685
A Großes Wolfstal ízlelgetése

DSC01687

Az első fix checkpoint egy függőleges vaslétra (9:30 – fenti kép), mely egy cirka 10-12 méter magas sziklafalat hidal át. A létra nélkül itt mindjárt vége is lenne a bandukolásnak.

DSC02398

A létra felső részén újonnan telepített drótkötelekre leszünk figyelmesek (fenti kép), melyek nagyban megkönnyítik a kilépést. Odafenn aztán egy a földön keresztben heverő új vaslétrába botlunk (kép), mely valószínűleg a muzeális értékű öreg vasat fogja lecserélni (a két létra fokainak a száma megegyezik).

DSC01692

DSC02411
Ajánlatos a bal odalon lévő erdő szélen maradni

DSC02417
Minduntalan sziklagörgeteget keresztezve. Nem sokkal e kép készülte után a jelek az erdőbe visznek. A háttérben a Schneeberg burkolódzik fellegekbe.

A továbbiakban a Wolfstal jobb oldalát borító sziklagörgetegen harántolunk (fenti képek), majd egy helyen balra betérünk az erdőbe. A piros pontok remekül vezetnek. A létrától számítva egy óra elteltével érjük el a második checkpointot. Az elsőhöz hasonló sziklafal állja el a haladás útját (lenti kép). Létra nincs, de jobbra fel, egy meredek vályú kikerüli az akadályt. A vályú bár optikailag nem tűnik nehéznek, mégis elég vesződséges a megmászása.

DSC02423
Itt jobbra fel a görgetegen, ami egy vályúba vezet

DSC02426
Fentröl visszapillantva a vályúba

Közben eltűnnek a piros pontok, melyeket az előttünk nyíló meredek mezőt (lenti kép) jobbról határoló fák törzsén fedezünk fel ismét. Érdemes a továbbiakban is tehát precízen ezek mentén haladni.

DSC02431

Egy helyen a jobboldali bükkfaligetből áttraverzál az út a baloldali fenyvesbe. Ez egy logikus irányváltás, hiszen az imént említett sziklafalt kerüljük jobbról. Azon a ponton, ahol visszaérkezünk a Wolfstal aljára, eltűnnek a piros foltok és ezen meglepődve eleinte tanácstalanulok vagyunk.

Spontán felfelé, azaz déli irányban húzódunk a Wolfstal vélt természetes folytatásán, miközben tudjuk, hogy a helyes irány inkább délkelet felé mutat. Keressük tehát az irányváltás mihamarabbi lehetőségét. Kisvártatva feljebb egy jól látható csapásra lelünk, melynek iránya pontosan egybeesik a kívánttal.

DSC01700

Néhány perces kaptatás után a Wolfstal keletre hajló felső nagy katlanja szájában találjuk magunkat (11:10 – fenti kép). Közben elered az eső.

DSC01704

A katlan bal oldalán néhány vörösfenyő árválkodik. Az első törzsén mindjárt lelünk egy piros pöttyöt (fenti kép), majd a másodikon is. A foltok balra (tehát keletre) terelnek, ami azonban ellenkezik a beszámolók alapján feltételezett helyes iránytól. Nekünk itt tudniillik a katlan felső széle felé, délkeletnek kellene haladnunk és egy meredek rámpát jobbról határoló barlangívet keresni. Ezen lehet ugyanis elhagyni a völgyet.

Engedünk azonban a piros jeleknek, melyek a Wolfstalt keletről határoló falak mögé vezetnek. Tévesen azt gyanítom, hogy sziklamászók jelölték az utat valamiféle beszállóhoz. Némi tétovázás után tehát úgy döntünk, hogy maradunk az eredeti klasszikus változatnál és inkább keressük a barlangot.

DSC01710

Sziklagörgeteget keresztezünk, majd kapaszkodunk rajta felfelé a feltételezett helyes irányba. Négykézláb a legjobb megoldás. Végre felismerem a még csak képeken látott barlangot és előterében a rámpát (11:40 – fenti kép). Tehát jó helyen vagyunk.

DSC02452

A rámpán szép kihívás a fefelé kapaszkodás (a fenti képen Cirmi jön). Odafenn a fák törzsén megleljük az elveszettnek hitt piros jeleket is, amiből utóbb is azt feltételezem, hogy ha maradunk a jelzett ösvényen, akkor ugyanitt lyukadunk ki. Közben megspórolhattuk volna a kellemetlen átkelést a sziklagörgetegen. Véleményem szerint, tehát aki teheti, kövesse csak a piros jeleket, ám garanciát nem vállalok érte. 

A továbbiakban, mielőtt kilyukadnánk a füves platón, még egy rövid és könnyü traverz következik az erdőben. Közben már jól esik az eső, de csak a hátizsákra terítek köpenyt, nehogy elázzon a benne szunnyadó száraz gúnya. Úgyis olyan csapzott vagyok, hogy a külső eső-permet nem sokat változtat a tényálláson.

DSC01712

Jól kilépünk, hogy mihamarabb elérjük az Ottohaust (12:10). Közben kiérünk a helyi “autópályára”, amin nagymamák, nagypapák, fiatalok és gyerekek tarkabarka seregei  (ceprek) igyekeznek a kötélpálya hegyi állomásából az Ottohaus irányába.

Leelőzünk néhány fürtökbe szerveződött túracsoportot, de így is tömött vendégházba toppanunk be. Kivárjuk a pult előtt kanyargó hosszú sort, majd a tálcáinkkal sikerül két szabad helyet találni egy asztalnál. Átöltözés következik a kellemesen száraz tartalékba.

DSC02463

DSC02476

Cirka háromnegyed órás pihenőnk alatt valamelyest csendesedik az eső és így nem látjuk akadályát, hogy még bevegyük a Jakobskogelt is (13:10). Ezután már csak lefelé kanyarog az utunk. A kötélpálya hegyi állomása mellet ereszkedünk lefelé. Egy pontban jobbra leválik a Gsolhirnsteig. Mi követjük a Brandschneide vonalát balra (14:00). A feketével jelzett tábla azt hirdeti “csak tapasztaltaknak”. Ám úgy legyen.

DSC01723

DSC01726
A Brandschneiden lefelé, nem semmi….

DSC01729
Kilátó a Kleines Wolfstalba a Brandschneideröl. Amikor részben kitisztul az ég..

A Brandschneidéhez már egyszer volt szerencsém, felfelé menetben. Lefelé sokkal kellemetlenebb, de még így is gyengeség az iménti Großes Wolfstal vadságához képest. Így-e avagy úgy, nagy odafigyelést követel. A fekete kategória megalapozott. Eltévedni viszont nem lehet.

DSC02498

DSC02503

DSC02512
Szivárvány (a kép közepén), miután ismét elállt az esö

Éppen 16:00 órát mutat az óra, mire visszaérkezünk Kaiserbrunnba. Minden ízében remek, kihívó, változatos túra. Tapasztalt hegyi túrázóknak és jó tájékozódási készséggel rendelkezőknek ajánlott, akik már unják az ismert és hivatalosan is jelzett turistautakat és valami változatosságra vágynak.

DSC02516

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Schöpfl

Meggyőződésem volt, hogy a Bécsi-erdő legmagasabb pontjára (szerény magassága miatt) legfeljebb csak MTB-vel mászom fel, de tévedtem. Szóval az úgy történt, hogy szombaton már kitomboltam magam a bringámmal és így vasárnap valami gyengéd levezetésnek lett aktualitása. Egyébként is zivatarokat ígér a meteorológia a Bécsi–Alpok területére miközben Angika sem járt még Schöpfelen. Különben is ünnepnap van. Maradjunk hát a szelíd dombokon.

 Schöpfl_2D  Schöpfl_3D
 SchöpflProfile

blue A Schöpfelgitter – Schöpfl táv hossza oda-vissza 12 km. Eközben 520 méter szintemelkedés megtétele szükséges. A kirándulás időtartama bruttó 5:00 óra, nettó 3:30 óra.

Apropó, a Schöpfl csúcsán még egy kilátó is található, a Matraswarte, amit még én sem láttam. Tudniillik számomra valahogy összeegyeztethetetlen kilátókba sompolyogni, amikor MTB-vel vagyok úton. Nos, a terv jól beválik.

DSCF3605
Három MTB-útvonal is erre visz, de bringásokat egyelőre nem látunk, csak majd délután

9:00 órakor indulunk át a csendes erdőn. Legnagyobb csodálkozásunkra, madarakon kívül, élő lénnyel nem találkozunk, pedig azt hittük, tömegek özönlik majd el ezt a népszerű kirándulási célpontot. Csak már közvetlenül a csúcs közelében ér minket utol egy fiatal pár.

DSCF3609

Az út eleinte széles erdészeti úton, enyhe emelkedőn visz. Később a jelzés bekalauzol egy erdei ösvényre. Nagyon laza tempóban, szinte percre pontosan 2 óra alatt érünk fel a Matraswarte legfelső platformjára. A déli szél meg-megborzol odafenn. A kilátó nyilvánvaló célja, hogy az erdővel borított magaslatról rá lehessen kukkantani a külvilágra. Ez működik is remekül.

DSCF3613

DSCF3626

DSCF3623

Ezután lehuppanunk a Schöpfelschutzhaus napsütötte teraszán. Közben, mint az várható volt, egyre többen érkeznek. Bringások és gyalogosok egyaránt. Nem sietünk. Olyan szép az idő, hogy órákig el lehetne itt ücsörögni. 12:30-kor aztán mégiscsak felkerekedünk és nyugodt tempóban, 14:00-ra érkezünk vissza a kiindulópontba.

DSCF3636
Meglepetésünkre még egy kereszt is van a Bécsi-erdő legmagasabb hegyén

DSCF3640
A Schöpflschutzhaus egy felettébb érdemes célpont

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Plattenstein

A Plattenstein és a Dürre Wand a legkorábbi túráimra emlékeztetnek. Ez a szelíd hegyvonulat északkeltről délnyugati irányba mutat. Waidmannsfeldnél kezdődik és a Mamauwiese tesz pontot a nyújtózkodására. Legmagasabb pontja a Schober (1213m) de a legközkedveltebb kiemelkedése mégis csak a Plattenstein (1154m).

 Plattenstein_2D  Plattenstein_3D

 PlattensteinProfile

blue A megtett táv (Miesanbach/Tiefenabch, Schwaighofer, Wurzelsteig, Plattenstein, Ochsenweg, Haselbauer, Miesanbach/Tiefenabch) 10.3 km, 650 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 3:30)

Amit a Schober nem tud nyújtani, mindazzal szolgál a Plattenstein. Például egy nagy, milléniumi kereszttel és velejáró szép kilátással, valamint egy vendégházzal, merthogy a Schoberen az erdő miatt sem kilátás nincs, sem pedig falatozásra invitáló kunyhó.

Angikával a hosszú Dürre Wand egy kis szakaszát kívánjuk csak bejárni. A Miesanbach melletti Tiefanbachból indulnánk. Némi bonyodalom, hogy a turistaút kezdetén kiszemelt parkolót a helyi vendéglős lefoglalta magának. Tiltó táblákkal kirekeszti a túrázókat (biztos jól mehet neki). Jó alternatíva a cirka 100 méterrel tovább található teniszpálya parkolója.

DSCF3513

9:10-kor tehát elindulhatunk a jelzett úton. Először ama bizonyos vendéglő melletti hídon átkelünk a Tiefenbach patakon aztán erdőben haladunk majd egy csendes aszfaltút visz mérsékelten emelkedve Haselbauerig (fenti kép).

A forgalom szerencsére gyér, mindössze két autó halad el mellettünk. Mint később kiderül a Haselbauer tanya alatti parkolóba igyekeztek, ami viszont kifejezetten a túrázóknak van szánva. Aki tehát még ezt a háromnegyed órás bevezető szakaszt is meg akarja spórolni, indulhat onnan.

DSCF3525

A továbbiakban a Schwaighofer tanyánál (10:15) nekifordulunk a Dürre Wand gerincének és a Wurzelsteigen (fenti kép) kaptatunk egészen a csúcsig (11:25). Előttünk, tisztes távolban, egy cirka 15-18 fős csapat baktat ugyanabba az irányba. Hát, bevallom, nem vagyok elájulva a hadseregnyi túrázó, elefántátok dúlásához hasonlatos vonulásától.

DSCF3538
Kilátások a Dürre Wandról (érdemes néhány pillantra rácsodálkozni a világra)

DSCF3547
A magukat kínáltató padokat pedig sorra ki kell próbálni

DSCF3551

Mire felérünk, a nagy csapat már lefoglalta magának a Gauermannhütte előtti teraszt. Szerencsére odabenn a kunyhó elég tágas, sikerül is gond és várakozás nélkül elkölteni déli elemózsiánkat. Utána még felmegyünk a kereszthez és a Plattenstein szikláin sütkérezünk hosszasan, nézelődünk, élvezzük a panorámát.

DSCF3579
A Schneeberget sajnos máris zivatarfelhök takarják

DSCF3583

DSCF3557

A közelben felvonuló zivatarfelhők láttán aztán tanácsosnak látjuk elindulni vissza (12:25).  Lefelé menet aztán eltűnik a nap, elkezd dörögni, először csak halkan, majd egyre erősebben és sűrűbben. Néhány ártalmatlan csepp esővel megússzuk.

DSCF3594 
Akad néhány rendhagyó és fotogén függöles sziklafal ezen a szelíd Dürre Wandon

DSCF3598

A Plattenstein mai variánsa egy könnyű kis kirándulást ígérő, szép és érdemes célpont. Haladóknak és kemény fából faragottaknak természetesen lehet kibővítve tálalni, például valahogy így: Plattenstein és Großer Neukogel

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

A felejtésre ítélt Kuhsteigen a Krummbachsteinre

A Schneeberget a Krummbachsteinnel, az 1333 méteren fekvő Krummbachsattel köti össze. A nyereg lankásan nyugatra lejtő része a Krummbachgrabenben folytatódik. A két hegy közé itt egy lefelé szűkülő hegyi legelő (Schlossalm) ékelődik be. Valamikor régen, tehenek kérődztek a réten, és ahová a Kuhsteigen hajtották fel a csordát. Nos, az idevágó beszámolók elemzése után, Cirmivel és Sanyival úgy döntünk, hogy felderítjük ezt a történelmi ösvényt.

 Kuhsteig_2D  Kuhsteig_3D

 KuhsteigProfile

black A táv (Kaiserbrunn, Kuhsteig, Schlossalm, Krummbachsattel, Krummbachstein, Knofeleben, Miesleitensteig, Kaiserbrunn) 14 km, 1150 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra alatt

Az útvonal hivatalosan bár nem jelölt, de több térképen is be van rajzolva (pl. “bergfex OSM”, openmtbmap, etc.). Kaiserbrunnból indulunk 9:10-kor. Elhaladunk a Bécsi Vízvezeték Múzeum mellett majd egy hármas útelágazás előtt találjuk magunkat. Jobbra fel a hivatalosan is kijelölt turistaút, a Miesleitensteig visz, egyenesen és balra pedig egy-egy kapu zárja el a haladás irányát. Mi egyenes továbbmegyünk. A kapu mellett jobbra a kerítésben legalább egy évtizede megtűrt lyuk tátong. Ezen át lehet kelni a lezárt területre.

DSC02220

A lezárás oka valószínűleg az a vadetető lehet (fenti kép), melyet a széles erdészeti út keresztez. Eleinte nincs is más dolgunk csak emezt követni. Átkelünk az időszakos Krummbach patakon (jelenleg teljesen kiszáradva) majd egy hajtű-szerpentin után véget ér a széles út. Egy “T” formájú elágazás előtt állunk (lenti kép), melyet egy vadles alapján is be lehet azonosítani.

DSC02225

Balra a Krummbachgrabenbe vinne az út, mi viszont befordulunk jobbra a Miesletengrabenba, melyben a Kuhsteig kanyarog. Eleinte nincs más dolgunk, mint a jól látható csapáson haladni (lenti képek). Az árok később északnak fordul. Mindkét oldalról sziklafalak határolják és tehát eltévedni egyelőre még nem lehetséges.

DSC02228

DSC01635

DSC02243

A tájékozódás kulcspontja a Kuhsteig közepe táján található, ahol hirtelen eltűnnek az eleddig még jól kivehető nyomok és egy sziklagörgetegen találjuk magunkat (10:10 – a fenti kép közepén). A továbbhaladás, illetve tehát a felfelé kaptatás egyszeriben igényessé, vesződségessé válik. Két-három felfelé történő lépés közé minduntalan egy-egy lecsúszás is beékelődik. Hátul kullogók vigyázat! Az elöl mászók kőomlást idézhetnek elő (Cirmit majdnem eltalálja egy nagyobb szikladarab).

DSC02245
Átkelés a sziklagörgetegen (igen, valóban ilyen meredek) 

Nos, itt, jól oda kell figyelni. A széles görgeteg-folyamot jobbról könnyebb ostromolni. Ennek következtében egy északkeletre nyíló és önmagát módfelett kínáltató árok szájában találjuk magunkat. Oda nem szabad bemenni! A helyes út egy traverz balra (fenti kép), északnyugati irányba, át a görgetegen és be az átellenben nyíló erdőbe. A fák között halványan bár, de újra felsejlik a követendő út fonala. Innentől kezdve már nem lehet elvéteni.

DSC02251

DSC01644

DSC02255

Mindvégig az erdő legmélyebb pontján maradunk és követjük az árok lassan-lassan jobbra hajló vonalát. Ez itt a Brettschacherboden (10:30 – fenti képek). Néhány perces gyaloglás után meredek sziklafal, a Brettschachermauer állja utunkat (10:50). Itt ismét érdemes nyomot olvasni és a fal alatt jobbra felfelé vezető ösvényt meglelni.

DSC02267
Tizóraiszünet közvetlenül a Bretschachermauer után

DSC02268
Vigyázat, ez egy őserdő, néha csak csúszva-mászva jutunk tovább

Az út fonala egyre nyilvánvalóbbá válik. Egy erdőháton traverzelünk. Jobbról maga a Krummbachstein törekszik a fejünk fölé, balra pedig a Krummbachgraben árka emelkedik lassan de biztosan haladásunk szintjére.

DSC01646
Schlossalm, egy salátás. Vajon mennyire ízlene a teheneknek? Lehet, régen itt még fü volt.

DSC01653

Az ösvény a frissen zöldellő Schlossalmba torkollik (11:20 – fenti képek). Térdig érő salátásban kaptatunk felfelé. Hamarosan meglátjuk a Wassersteiget jelző sárga táblákat, miáltal is elérjük az immár jól jelzett turistautat.

DSC02285

További 20 perces kaptatás árán érkezünk a Krummbachsattelba (11:40 – fenti kép), majd meredeken jobbra fel a Krummbachstein gerincére. 12:20-kor vagyunk a csúcskeresztnél.

DSC02310

DSC02326

Fő célunk elérése után megkezdhetjük a jó meredek ereszkedést. Szinte pontosan 13:00 órakor érjük el a Knofelebenhaust, ahol megtartjuk jól megszolgált déli pihenőnket.

DSC02338

DSC02351
Itt kinyílik a Miesletensteig és az egyik legszebb kilátást nyújtja a Schneebergre

13:50-kor kelünk fel ismét az asztaltól és a jól jelzett standard turistaúton (Miesleitensteig) indulunk vissza a völgybe. A Miesleitensteig középső szakasza drótkötelekkel biztosított, sziklamorzsalékkal felszórt, alattomos és meredek. Az ereszkedés így sem tart 2 órát. Már 15:40-kor kibukkanunk Kaiserbrunnban.

DSC02362

Ismét véget ért egy minden ízében pompázatos, változatos túra. Vadromantikus árkok, mély szakadékok, fejünk fölé tornyosuló sziklafalak, csodálatos panoráma, kellemes túra idő. Kívánni sem lehetne jobbat. Mindazonáltal meg kell említeni, hogy a Kuhsteig bár technikailag nem nehéz, alapvető tájékozódási készség jelöletlen úton mindenképpen alapfeltétel.

DSC02370

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Alpesi lazacpecsenyén

image_thumb4

Újra nyitva Mária országa (Marias Land am Schneeberg) névre hallgató halvendéglő Rohrbach im Grabenban. Semmi sem áll tehát újfent egy páratlanul finom hallakoma útjában. Kivéve egy kiadós séta, hogy előtte alaposan megéhezzünk. Angikával indulunk egy körútra, mely annyiban különbözik a tavalyitól, hogy most a Ternitzerhüttet is érintjük. Ezzel a cifrázattal az út egy picivel hosszabb.

 Rohrbachgraben_2D  Rohrbachgraben_3D

 RohrbachgrabenProfile

blue A táv (Rohrbach im Graben, Himbergerhaus, Ternitzerhütte, Hengsthütte, Rohrbachklamm, Rohrbach im Graben) cirka  11 km, 630 m szintemelkedés bruttó 4:10 óra alatt (nettó 3:00)

DSCF3456
A Rohrbachgraben végéhez közelítve (a Himbergergehaust elhagyva)

DSCF3460
Visszapillanásban a Himbergerhaus

DSCF3470
Pihenő és szomjoltás a Bilekalm tövében (a Ternitzerhütte mellett)

DSCF3487
Robog felfelé a Szalamandra fogaskerekü

DSCF3491
Hengsthüttet érintjük

DSCF3502
Visszafelé ezen a szép alpesi legelőn át (tehenek még nincsenek)

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Türnitzer Höger XXL méretben

Körülbelül 4 liternyi folyadékot csurgatok le a torkomon a túra folyamán, mert elvileg ugyan tavaszi, de ami a hőmérsékletet illeti, egy nyári túráról van szó. Bővített változat mentén tervezünk, nehogy unalmas legyen, miután a Türnitzer Höger és környéke korábbi telekről, tavaszokról és egyéb őszi kiruccanásokról már jól ismert.

 Höger_2D  Höger_3D
 HögerProfile

red A megtett táv (Hohenberg, Sturmkogel, Furthof, Dachsgraben, Türnitzer Höger, Stadelwand, Linsberg, Paulmauer, Zdarszkyhütte, Grabenalm, Linsberg, Gschwendthütte, Bergerhöhe, Hohenberg) 26.7 km, 1730 m szintemelkedés bruttó 9:30 óra alatt (nettó 7:30)

Pontban 8:00 órakor indulunk. Ezt onnan tudni, hogy éppen megkondul Hohenberg templomának a harangja. A főútról a Wurmabch utcába fordulunk majd egy kék tűzoltó csapnál (lenti kép) jobbra megcélozzuk a Hohenberg feletti Sturmkogelt.

DSCF3299

DSC01579
Pillantás Hohenbergre a Sturmkogel tövéböl

Az út hivatalosan nem jelölt, de mindvégig jól követhető. Az ösvény a helyi futball stadionba vezet, ezért tanulva tavalyi bénázásomból, most még ideérkezéskor megnézzük nyitva van-e a stadion ajtaja (hogy ne kelljen kerítéseken át mászni). Az ajtó tárva-nyitva, tehát nincs gond (lenti kép).

DSCF3314

A továbbiakban átkelünk Furthofon és a Högerbach patak völgyében folytatjuk. Az itteni széles erdészeti útról később derékszögben jobbra rákanyarodunk az ugyancsak meredeken felfelé kanyargó Dachsgrabenba (9:22 – lenti kép).

DSC01583

Mintegy félórás menetelés után érünk ki a Höger napsütötte keleti oldalára. Az összes közül ez, a Högerre vezető legderekasabb felmenő. A téli viharok döntötte fák között lavírozunk (később odafenn, egy tábáról megtudjak, hogy az ösvény pont e vihardöntések miatt le van zárva). A turistaút egyre kitettebb és meredekebb. Ezt kiegyensúlyozandó, folyamatosan úsznak be a képbe a legszebb kilátások az átellenben helyet foglaló Muckenkogelra, Reisalpere és a Schneebergre.

DSCF3330
A távolban  a Schneeberg

DSC01592
A fejem felett a Reisalpe látszik

DSCF3336

Nem sokkal 11:00 óra után, azaz az indulástól számítva 3 óra elteltével, érkezünk a már nyitva tartó Türnitzer Hütte vendégházhoz. A keresztnél (lenti képek) tett kötelező látogatásunk után elszürcsölünk egy-egy sajtgombócos levest, amit én még egy elektrolitként szolgáló korsóval is meglocsolok.

DSC01602

DSCF3354

DSCF3359

11:40 körül indulunk tovább, következő célunk a Paulmauer felé. Ehhez először leereszkedünk egy nyeregbe, majd felkaptatunk a Stadelbergre. Alattunk előbukkan Gschwendthütte. Ezután már a Linsberg jön (12:50 – lenti kép). Jó tempóban, megállás nélkül folytatjuk és 13:15-kor Paulmaueron vagyunk. Az itt található csúcskereszt a környékbéliek közül a legszebb (további képek lejjebb).

DSCF3381

DSCF3395
A távolban a már sokszor meglátogatott Göller

DSC01614

Ezután jöhet a jól megszolgált ebéd, amihez még el kell érnünk a Zdarszkyhüttet. 13:51-kor, tehát az indulástól számítva majdnem 5 óra elteltével huppanhatunk le a menedékház udvarán található padok egyikére (lenti kép). Gyengéd félárnyékban, langyszellő kíséretében a mondásos vasszöget is elfogyasztanánk. Helyi, tradicionális klasszikust falatozunk, húsgombócokat káposztával.

DSCF3406

Délután félhárom lehet, amikor megkezdjük az aznapi legnehezebb szakaszt, a teli gyomorral való visszatérést a kiindulópontba. Ehhez, A Starkhöhen át (lenti kép – jelentése Erős Magaslat) vissza kell másznunk a Linsbergre, majd az egyszerű Steinparztalon át történő ereszkedés helyett Cirmi a Bergerhöhet választja. További 80 méteres szintemelkedéssel bővülhet tehát aznapi teljesítményünk.

DSCF3422

DSCF3437
Már mások is érdeklődtek, hogy vajon mire szolgálhat ez a különlegesség az erdő kellős közepén

DSCF3440
Visszérkezés Hohenbergere, lásd a templomot, mely a kiindulási pontot jelzi

Szép és jólesően megerőltető volt. Inkább csak haladó túrázóknak javallott.

Kategória: Action, Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Reisalpe körút

Angikával indulunk az Ebenwaldhöhe parkolóból, tavaszi kikeletet köszönteni a Reisalmra. Tudvalevő, hogy a Reisalm  a Reisalpen található, melynek tövében pedig a Kleinzeller Hinteralm foglal helyet. Nem is kivánhattunk volna pompásabb kirándulóidőt a vasárnapinál. Egy szemernyivel hűvösebb, mint a már-már rendhagyó kánikulai szombat.

 Reisalpe_2DKomp  Reisalpe_3D

 ReisalpeProfile

blue A táv (Ebenwaldhöhe, Kleinzeller Hinteralm, Reisalm, Nagellandalm/Brennalm, Kleinzeller Hinteralm, Ebenwaldhöhe) 13.5 km, 680 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 4:00 óra)

DSCF3214
Még hófoltok virítanak a Reisalpen (pedig havat az idén már nem akartm látni)

9:10 órakor veselkedünk a magaslatoknak. Elhaladunk a Hochstaff északi tövében. Erről az erdészeti útról annyit érdemes tudni, hogy télen, nagy hó esetén lavinaveszélynek van kitéve. Most pedig kőomlás nyomaira bukkanunk lépten-nyomon. Szerintem egy sisak nem is lenne rossz ötlet, de ilyesmivel nem számoltunk.

DSCF3224

9:55-re érkezünk a Kleinzeller Hinteralmra, (fenti kép) ahol megkezdődik az út tulajdonképpeni érdekesebb, “tüdőköptető” része. Angikát rendesen igénybe veszi az első idei kondíciós kiruccanás. Állhatatosan küzd a kaptatókkal, aminek meg is van az eredménye, mert már 11:00 órakor lehuppanhatunk a menedékház (Reisalpenschutzhaus) kertjében a jól megszolgált déli betevőnkre.

DSCF3243
A lentröl látott hófoltok tehát valósak!

DSCF3250
A tetőre érkezve

DSCF3259
Bámulatos kilátás, szemben a Göller fehérlik még derekasan

Visszafelé a Nagellandalm/Brennalmon át vezető hosszabb variánst választjuk. Ehhez, 1399-ről leereszkedünk 988 méter szintre, majd egy szerény hágón, vissza 1250 méterre. A továbbiakban a Kleinzeller Hinteralmon lyukadunk ki és a reggeli úton bandukolhatunk Ebenwaldhöhe felé a kiindulási pontba.

DSCF3260 
Kellemesen elfárdva és az emilyen kulisszába ágyazva a falat is jobban ízlik (idilli)

DSCF3292
Újra a Kleinzeller Hinteralmon, jobbról a Hochstaff

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Gebirgsvereinssteig & Wildenauer

Már van jó négy éve, hogy hasonlót dupláztam a Hohe Wandon. A különbség csak annyi, hogy most Cirmivel szaladunk le még munka után Zweiersdorfba, hogy az est beálltáig végigmásszuk ezt a két klasszikust. Nem is traktálok senkit részletes elemzéssel, sem pedig nyomvonalakkal. Amit érdemes volt ezekkel kapcsolatban ismertetni, azt már jó egynéhányszor elmeséltem:

Bruttó négy órával azért számolni kell, de ebbe még belefér egy vacsora is a Hubertushausban. Megjegyezem, a Gebirgsvereinstieget is utoléri a népszerű Klettersteigek sanyarú sorsa, a bakancsok talpa nyomán beálló tükörsimára “fényesedés”. Csontszáraz szikla, déli fal ellenére is jó pár helyen csúszik. Ott is, ahol pedig nem is várnád. A nemjóját! Ez alattomos. Mert vannak szakaszok, ahol ránézésre is politúros és ott előre vigyázunk.

DSC01553
Valahol a Gebirgsvereinsteig elején, a sárga fal tövében

DSC02176
Cirmi a sárga fal tetején

DSC02196
Cirmi éppen lelép a létráról…

DSC02214
A Gebirgsvereinsteig végeztével, lefelé, itt hagyjuk el a Springlessteiget a Wildenauer felé

DSC01564
Közvetlenül a falak alatt vezet az út a beszállóhoz (piros foltok jelzik az irányt)

DSC01567
A Wildenauer “új” kezdeti szakaszán (a beszálló felett)

DSC01571
A “régi” beszálló felett cirka 1+ szinten, néhány méteren biztosítás nélkül (balra húzódj)

DSC01573
Közvetlenül a kürtő alatt

DSC02199
A kürtő szájából, visszapillantásban , Cirmi jön mögöttem

DSC02206
A kürtő felsö nyílásából kimászva (a képen sajnos nem látszik a lyuk)

DSC02213
És itt a vége, szép volt, jó volt, szívesen máskor is

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | 2 hozzászólás

MTB hétvége

Két Kahlenberg és kétszer 50 km után kezd visszatérni a lábaimba a tavaszi élet. Havat már nem akarok látni (legfeljebb a jövő télen)! Ezért is a legmenőbb tavaszi foglalatosság a hegyi biciklizés. Per pillanat az erdő alja is száraz, ergo, iszapcsatát sem kell vívni. Az idei évad különlegessége, hogy kategorikusan vége az önkímélgetésnek! Ezentúl nincs pardon! A Kahlenbergere csakis a Fast After 50 by Joe Friellegmeredekebb feljutás jöhet szóba. Az idén tehát már harmadszor, a hírhedett Eiserne Handgassen át.

Érzem, fokozatosan javuló tempóban gyötrődöm felfelé. Pontról-pontra, szakaszról-szakaszra limiten. Tennivaló van, lesz is még bőven. Maximális pulzus, maximális taposó erő. Égnek a combizmok! Mindent bele, ne sajnáld, nem anyád, nem apád! A pihenőhelyeken zihálva kapkodom a levegőt. Az arcom majd szétdurran, ahogy a szívem pumpálja vért az ereimben. Azt olvastam, ez az életelixír, nem a tabletták. Legalább is Joe Friel szerint. Megelőlegezem a bizalmam.

A könyvet karácsonyra kaptam Cirmitől (Fast after 50). Állítólag csakis így érmes tréningezni. Na, ezen ne múljon! Szóval, ha be-bekukkantasz ide hozzám, apránként elmondom majd az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat. Ha tehát sokáig nem jelentkeznék, akkor baj van (Cirmire kenjétek).

Kategória: Biking, Books, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Hoher und Niederer Hengst, a tavaszi klasszikus

Amikor az alpesi legelőket még nem népesítik be a tehéncsordák, szabadon és gond nélkül lehet kószálni a füves platókon. Az olyanokon, mint például a Hoher Hengst, ahová jelzett turistaút nem vezet.

 HoHengst_2DKomp  HoHengst_3D

 HoHengstProfile

red A táv (Rohrbach im Graben, Himbergerhaus, Ternitzerhütte, Bilekalm, Adolf Kögler-Haus, Hoher Hengst, Niederer Hengst, Hengsthütte, Rohrbach im Graben) cirka 16.7 km, 1020 m szintemelkedés bruttó 6:20 óra alatt (nettó kb. 5:00)

DSCF3102

Immár harmadszor szemelem ki egy tavaszi túra célpontjának a Hoher Hengstet, melyre most Cirmi is elkísér. Annyit változtatok a mókán, hogy kiterjesztjük a barangolást az eleddig még számunkra ismeretlen Niederer Hengstre is. Az időjárás ragyogó, napos, de szeles időt ígér.

Majdnem pontosan fél kilenckor (8:30) indulunk Rohrbach im Grabenból, mely az egyik kedvenc kiindulópontunk. Ezúttal a Himbergerhaus felé vesszük az irányt, melyet nem egészen egy óra alatt (9:20) érünk el.

DSCF3106

Két hajtűkanyar után a még téli álmát alvó Ternitzerhütte alá érünk (10:05 – fenti kép). Itt egy kis pihenőt szúrunk be, majd a meredek Bilekalmon át (lenti kép) érkezünk a Szalamandra fogaskerekű sínpárjához, illetve az Adolf Kögler-Haus tövébe.

DSC01501

DSCF3120
A pad az Adolf Kögler-Haus tövében, ahonnan az ösvény indul. A szél csapdos és itt beöltözünk.

DSCF3125
Odalenn az Adolf Kögler-Haus teteje és a Szalamandra sínpárja látszanak

A Hengst tetejére vezető titkos kis ösvényt még tavaly becserkésztem, így most keresgélés és feles izgalmak nélkül vesszük a rövidke, de helyenként ugyancsak jó meredek kaptatót (10:30). Itt jártam óta megszaporodtak a tájékozódást megkönnyítő piros foltok. Egy jó lélek felfrissítette a már ugyancsak megfakult régi jelzéseket (lenti kép).

DSC01511

Alig egy negyedórácska csak a kaptatás (10:45), máris fenn vagyunk a Hengst még bőven hó fedte platóján (lenti képek). Itt-ott beszakadunk az olvadós masszába, máshol viszont szépen kikerülhetőek a még nagy kiterjedésű hófoltok. Egy vörösfenyőre szegezett kis fakereszt jelzi a csúcsot, gyorsan megleljük. Nem csodálkoznék, a sok tövestől kicsavart fa láttán, ha majd egyszer ez is egy vihar áldozatává válna majd.

DSCF3142

DSCF3147

DSC01533

A továbbiakban árkon-bokron át, gallyakon és kidőlt farönkökön át ereszkedünk a Nagy Nyeregbe (Große Sattel), ahonnan egy erdészeti út vezet a völgybe. Mi itt tovább követjük a gerincet és egy önmagát kínáltató más erdészeti utat követünk, a GPS szerint a helyes irányban.

DSC01547
Ereszkedés a Hoher Hengstről, szemben az erdővel borított Niederer Hengst

Az iránnyal csak az a gond, hogy a Niedere Hengst csúcsa alatt visz el. Mikor ezt észrevesszük, balra fel azonnal elhagyjuk az utat és felkapaszkodunk a Niedere Hengst tetejére, ahol megkeressük a hegy jelöletlen, legmagasabb pontját (11:45 – lenti kép).

DSCF3177

A továbbiakban északkeleti irányban ereszkedünk tovább a gerincen. Mivel kijelölt út nincs, vadregényes ösvényvadászat kezdődik. Egy helyen olyan sűrű az erdő, hogy inkább az alattunk jobb kéz felöl érkező erdészeti úton folytatjuk. Az út soron következő, szerpentines kanyarjában azonban ismét visszabátorkodunk az erdőbe (lásd a nyomvonalon). Az aljnövényzet itt gyérebb, a haladás egyszerű.

Hamarosan kiérünk a Niedere Hengst gerincét keresztező széles erdészeti útra, melyet a továbbiakban egészen a Hengsthütteig követünk. A vendégházhoz délután egy órakor (13:00) érünk. Bő félórás ebédszünet következik a langymeleg napon. Szerencsére nincs tömeg, a túrázók száma még elég gyér.

DSCF3184

Laza, bő egy órás séta visszaérkezni a kiindulópontba. Az ilyenkor szokásos Rohrbachklamm helyett a napsütötte erdészeti utat választjuk, valahogy kellemesebb érzés az erre vezető tavaszi séta.

Ismét véget ért egy remek és főleg élvezetes, változatos kiruccanás. Némi tájékodázódási készség a vadonon át történő útkereséshez elengedhetetlen, de egyébként különösebben nem megerőltető vállalkozás. Szívesen a jövő tavasszal is.

DSCF3198

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése