Dürnstein

A Duna szép kanyarulatairól és borvidékéről ismert Wachau szívében fekszik Dürnstein. Érdemes célpontja egy hirtelen gondolat nyomán kelt kiruccanásnak. Tudniillik a Wachau túratechnikai előnye, hogy az időjárás kedvezőbb alakulására jobbak az esélyek mint mondjuk a Schneebreg-Rax-Semmering vidékén. Ami az itteni hegyek jellegét és magasságát illeti, könnyen felveszik a versenyt a bécsi Kahlenber/Hermannskogel által nyújtottakkal, sőt ezeken túlmenően, helyenként kifejezetten sziklás/durva arculatot is tudnak mutatni.

Dürnstein_2D Dürnstein_3D

DürnsteinProfile

blue A táv (Dürnstein, Vogelbergsteig, Fesslhütte, Starhembergwarte, várrom, Dürnstein) 6 km, 430 m szintemelkedés, bruttó 3:30 óra (nettó 2:10)

10 óra előtt néhány perccel kezdjük meg aznapi körünket a Dürnstein alatti fizetős parkolóból (most nem kerüli el a figyelmem). Átvágunk Dürnstein óvárosán, amely gyakorlatilag egyetlen utcából, a Hauptstraßeból (Főutca) áll, ahol turisták népes csoportjai vadásznak emléktárgyakra és finom párlatokra a helyi butikokban.

DSC05353

DSC05355

A Vogelbergsteigen kaptatunk fel a Vogelbergre (fenti kép közepén), amiről annyit illik tudni, hogy számtalan kisebb-nagyobb szerpentinben kanyarog felfelé. Jellegében sziklás, meredek, helyenként keskeny traverzokkal. Közben néhány helyen pazar kilátást kínál a Dunára és az átellenben fekvő Dürnstein várromra (későbbi célpontunk).

DSC05362

DSC05364

DSC05370

A továbbiakban még egy drótkötéllel biztosított szakasz is belevegyül a turistaút kínálta repertoárba, amivel hangsúlyt kap az ösvény valóban alpesi jellege.

DSC05377

DSC05383

DSC05388

Fél tizenkettőre érkezünk a Fesslhütte tövébe, melynek napsütötte előterében megejtjük az esedékes ebédünket, amit a Wachau jellegzetes nyári kínálatával, egy adag sárgabarackos gombóccal zárunk.

DSC05393

DSC05394

DSC05396

Jó háromnegyed órás pihengetés után felmászunk még a Starhemberg kilátóba (12:20) majd megkezdjük az alászállást Dürnstein romvára irányában. A turistaút, a Vogelbergsteig viszonylatában jóval barátságosabb és tehát az ereszkedés is inkább erre javallott.

DSC05408

DSC05417

DSC05428

13:00 órakor érkezünk a jól látogatott várromhoz. Néhány perces kalandozás a vár egyes szintjei között, majd utána alig negyedóra alatt jutunk le, vissza Dürnsteinbe.

DSC05432

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Ötschergraben

2012-ben jártam először az Osztrák Grand-Canyonnak is titulált árokban. Az akkori beszámolóm azóta is dobogós helyen áll kattintások terén és még mostanában is tarol. Meglehet, nem utolsó sorban ennek is betudható, hogy a túra egyes részein, több magyar szót hallani, mint minden egyéb más nyelvet együttvéve.

Ötschergraben_2D Ötschergraben_3D
ÖtschergrabenProfile

blue A táv (Wienerbruck, Lassinggraben, Stierwaschboden, Ötscherhias, Jodlgraben, Mirafall, Moisengraben, Greimelbachgraben, Vorderötscher, Erlaufklause, Wienerbruck-Josefsberg) cirka 19 km, 500 m szintemelekdés bruttó 7:00 óra alatt (nettó 5:00 óra)

Mivel Angika még nem ismeri a vidéket, úgy döntünk ideje behoznia ezt a lemaradást. Pénteken este érkezünk Mitterbachba, hogy másnap időben és kényelmesen indulhassunk Wienerbruckból, a vasútállomás előtti parkolóból.

Mivel 7 évvel ezelőtt a parkolás itt még ingyenes volt, nem is számítok másra. Csak visszaérkezés után veszem észre a szélvédőm mögé biggyesztett büntetést. Mivel pl. a Fölzklammal ellentétben , erre vonatkozó figyelmeztetés nincs sehol, és a túrára induláskor sem találkozunk semmiféle jegyosztó automatával, fel sem merül bennem a fizetés gondolata. Mert ez itt ez most, személyes véleményem szerint, egy ún. Abzocke (azaz, valaki úgy kíván extra haszonhoz jutni, hogy ügyesen elkendőzi a balekok elől a felvilágosítást).

DSCF5897

DSCF5899

Na de mindegy, a kellemetlen intermezzo nem változtat semmit a lényegen. Cirka negyed kilenc lehet, amikor nekivágunk. A Wienerbruck Stausee (tó, fenti képen) láthatóan megszenvedi az idei júniust, mert a vízszint legalább másfél méterrel alacsonyabb a rendesnél. Ennek következtében a Lassingbach táplálása sem működik és tehát utunk első szakaszán az árok mélyén csak viseletes állóvizet látunk. Izgulok is egy cseppet, hogy vajon most miféle képet mutat majd a híres Ötscherbach az Ötschergraben alján?

DSCF5906

A Lassingbach eme bővizü mellékága gondoskodik róla, hogy a továbbiakban folyamatosan és hangosan csobogjon alattunk a patak.

DSCF5916

A távolban a völgyből kilátszik a Rauher Kamm egy szeletkéje (lásd a fenti kép közepén).

DSCF5927

Legkésőbb a Lassingfallnál kiderül (fenti kép), rendes folyóvíz még fakad jócskán a környező hegyekből. Igaz, nem olyan bőven, mint mondjuk közvetlenül a téli olvadás után, de vízhiányról beszélni itt nem lehet.

DSCF5928

DSCF5933

A sziklakapukon túl (akad négy is belőlük – fenti képek) hangosan csobog a kristálytiszta víz odalenn a szurdokban. A Stierwaschbodenben, a Wienerbruck vízerőműnél pedig már bőségesen ömlik, olyannyira, hogy szakadatlanul hajtja a víziturbinákat és termeli a villanyáramot. Meg is lehet tekinteni (lenti képek).

DSCF5939

DSCF5935

Pontban 10:00 órakor érkezünk az Ötscherhias vendégházhoz. Benézünk, de nem fogyasztunk semmit, hisz van még elég tartalékunk (lenti képek). Remélhetőleg kitart majd minden a Vorderötscher turistaházig.

DSCF5944

DSCF5954

DSCF5960

A Jodelgrabenon túl, a soron következő attrakció, a Mirafall (Mira-vízesés) viszont sajnos csalódást okoz, mert nagy magasból csak tétován csepeg némi nedvesség. Szó sincs igazi vízesésről, illetve hát csak a nyomaiból lehet sejteni, milyen is amikor teljes kapacitással ontja a vizet. A lenti kép körülbelüli közepén csak egy sötétebb sáv jelzi, a vízesés helyét.

DSCF5969

DSCF5972

DSCF5976

A Moisengrabenben (lenti kép) ágazik le egy turistaút, amelyen el lehet érni a Rauher Kamm beszállóját (mint ezt tettük mi is 2017-ben). Jelenleg viszont, egy, Wienerbruckban kitett figyelmeztető tábla szerint, az út járhatatlan, nem lehet tudni miért. Érdemes tehát tájékozódni, amennyiben a jövőben valaki erre kívánna túrázni.

DSCF5979

DSCF5982

Közben egyre jobban melegszik az árok. Kihasználjuk tehát az árnyékot adó ligeteket egy kis pihenésre (fenti kép).

DSCF5989

Még a déli hő tetőzése előtt, a bővizű Greimelbach mentén, kiszállunk a felföldre (lenti képek).

DSCF5991

DSCF5998

DSCF6001

Visszapillantásban a Greimelbach völgye végében a magasságos fotogén Ötscher gyönyörü képe bukkan elő.

DSCF6002

Negyed egykor, azaz 4 órás menetelés után, lehuppanhatunk a Vorderötscher turistaház árnyékot adó fái alatt (lenti képek). Cirka háromnegyedórás ebédszünet után folytatjuk a túra prózaibb részével.

DSCF6005

DSCF6008

Széles és poros erdészeti úton igyekszünk Erlaufklause vasútállomás felé. A nap úgy ragyog a felhőtlen égről, hogy az utat szegélyző fák sajnos csak alig-alig nyújtanak árnyékot (lenti kép).

DSCF6019

A fenti képen, az út végében a Gemeindealpe látható. A délutáni hőség már annyira nyomasztó, hogy Angika nem képes teljes szívéből örülni a látványnak. Mondjuk engem sem hagy érintetlenül a forróság.

DSCF6015

Kilépünk egy kicsit, hogy még elérjük a 15:19-kor induló Mariazellerbahn vonatot. Az Ötscherhias felé leágazó kereszteződésig élő emberi lénnyel nem találkozunk, de aztán a Hias felől egyszeriben ömlenek a tömegek. Gyorsan megértjük, hogy a későn útra kelők hada (lásd „ceprek”) csak az Ötscherhiasig megy, és ott egy kisebb (cirka 8 km) kör mentén haladva, kijön az árokból, hogy eljusson az Erlaufklause megállóig. Na, bumm! Mi is vonatozunk Wienerbruckba egy megállót.

DSCF6022

Az Erlaufstausee vízszintje (nem összekeverendő az Erlaufseevel illetve a Wienerbruck Stauseevel) is már láthatóan szenved a hőségtől és a szárazságtól.

DSCF6023

Egyszóval, elérjük a vonatot (fenti fotó) és mint kiderül, valóban csak Erlaufklasue és WienerbruckJosefsberg megállók közötti 10 perces úton van tumultus, mert egyébként félig üresen poroszkál tova a Himmelstreppe (égi lepcső) névre keresztelt kisvonat.

DSCF6025

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Fölzstein, avagy az XL-Hochschwab kerülő

Tavaly ősszel, a Hoschwabon jártamkor született meg az ötlet és a tervezet, meglátogatni a Fölzstein pompázatos sziklaszirtjét. Tudniillik, ahogy ereszkedtem a Fölzalmról, szemet szúrt ez a szinte bevehetetlennek tűnő orom, ahogy ott trónol nagy dölyfösen a völgy felett. A neten hamarosan rátaláltam Robert Rosenkranz 2011-es beszámolójára, mely aztán a túránk alapjául szolgált.

Fölzstein_2D Fölzstein_3D

FölzsteinProfile

red A mgetett táv, felerészt jelöletlen úton (Fözklamm, Mitterbachgraben, Zirbeneck, Waschenriegel, Fölzstein, Fölzkogel, Karlhochkogel, Hinterwiesen, Obere Dullwitz, Voisthalerhütte, Fözsattel, Fölzalm, Fölzklamm) 21 km, 1600 m szintemelkedés bruttó 10:00 egész óra alatt (nettó 7:00 óra)

Szombaton valamelyest alábbhagy a nagy kánikula. Odafennre legfeljebb 17-20 C fokról szól a fáma, ideális, felhőtlen, zivatarmentes túra idő vár ránk. Ez el is kell egy ilyen nagyszabású vállalkozáshoz, mely jórészt jelöletlen ösvényen fut és négy csúcs becserkészésével teszi fel a koronát a kirándulásra. Aznapi társaim Attila és Cirmi.

8:00 órára beszéljük meg a találkozót a Fölzklamm előtti fizetős parkolóban (3€ egy jegy egész napra). Lassan-lassan gyűlnek a nagy hegy szerelmesei, de mi így is az elsők között rajtolhatunk.

DSC05341

Mindjárt az elején egy kis talány megfejtése édesíti a túra kezdetét. Tudniillik a neten fellelhető riportok szerint a Fölzklamm előtt egy üzemen kívül helyezett kicsiny villanytelep után kell letérnünk balra a jelzett turistaútról, hogy fűszeres kaptatón kezdjük meg aznapi kirándulásunkat.

Az aprócska bonyodalom oka, hogy az említett villanytelep épületét időközben lebontották és így már nem szolgálhat tájékozódási pontként. Annyit viszont tudni lehet, hogy a Mitterbach patak folyása szerinti bal oldalon, azaz a turistaútról nézve a jobb oldalán kell felfelé kaptatnunk. Így aztán a jelöletlen, de mindvégig jól követhető csapás kezdetét szinte elvéteni sem lehet, mert közvetlenül a Mitterbach patakon átívelő híd után indít (fenti kép az ösvény beszállójával a korlát mellett).

DSC05160

Eleinte nagyon meredeken mászunk felfelé, de hamarosan szelídül, sőt teljesen kiegyenesedik az út szalagja. Mindvégig a patak (folyás szerinti) bal oldalán haladunk (fenti kép). A Mitterbachba később egy más, időszakos patak ömlik északról, melynek a neve nincs a térképeken feltüntetve.

DSC05162

DSC05163

Egy szebb napokat is látott korhadt fahíd vezet át felette, melyre szerencsére szükségünk nincs, ugyanis a névtelen patak medre teljesen száraz és tehát könnyen át lehet jutni a túloldalára (fenti képek). Az út itt egy gyönyörű vadvirágos mezőre vezet, ahonnan belátható utunk elsődleges célja, a magasztos és szinte elérhetetlennek tűnő Fölzstein.

DSC03225

A mezőn toronyiránt áthaladva egy erdei ösvényen találjuk magunkat. 1220 m szinten egy elhagyatott de jó állapotban lévő vadászkunyhó köszönt (9:30). Itt pihenünk egy sort, miközben Attila, az eleddig elszenvedett megpróbáltatások nyomán eljátszadozik a visszafordulás gondolatával, amit természetesen azonnal elvetünk.

DSC05169

DSC05176

DSC03230

DSC05201

DSC03243

Ezután hamarosan érkezünk a hegy gerincére, a Zirbeneckre, (10:10) mely enyhén kitett, de annál pompázatosabb kilátásokkal remekelő emelkedőn visz felfelé (fenti képsorozat). Első köztes csúcsunk a Waschenrigel (1860m; 11:10;lenti kép – egy kőhalom jelzi).

DSC03255

DSC05218

További gyengéd emelkedőn (fenti kép) érkezünk a Fölzstein füves platójára (lenti képek). A jó magas csúcskereszt tövében (11:40) engedélyezünk magunknak egy hosszabb jutalmi pihenőt. Még didergünk is egy sort a hűvös fuvallatok nyomán, ami szinte már-már csemegének számít a mostani szaharai kánikulában.

DSC05220

DSC05227

DSC05234

Következő célunk, a Fölzkogel felé vezető út továbbra is jól követhető. A 2022 m magas Fözkogel aznapi harmadik csúcsunk (12:15; lenti kép). Tudvalevő, Stájerország hagyományai szerint a „Stein” általában elő-csúcsot jelent, míg a „Kogel” megjelölés a magasabb, fő csúcsot illeti.

DSC03269

Negyedik és egyben utolsó csúcs-célunk, a Karlhochkogel felé viszont már nem hagyatkozhatunk jól látható csapásokra, mert az ilyenek ugyancsak fogyatkozóban vannak. Mintha az általános érdeklődés nyomait kitörölte volna a természet. Némi tájékozódási készség tehát elkel. Egy GPS nyomvonala vagy iránytű is jó segítséget nyújthat. Később, miután balról jobbra megkerültünk egy névtelen, de célunkat takaró hegyormot, előbukkan a Karlhochkogel elnyújtott gerince (lenti képek). Ez nagyban megkönnyíti a tájékozódást, már amennyiben a cél egyértelműen be van azonosítva.

DSC05250

DSC05257

DSC03281

DSC03283

A Karlhochkogel 2096 méteres csúcsára úgy nyúlik az út, mint a rétestészta. Amikor azt hiszed, már fenn vagy, még jön egy bukkanó, egy elő-domb meg ilyesmi. Mivel jócskán elmúlt már dél (13:10), nem sokat időzünk a csúcson, hanem igyekszünk megfejteni az Obere Dullwitzba vezető út fonalát. Tudniillik innentől kezdve abszolút semmiféle nyomot nem találunk és hát a GPS-t követjük toronyiránt, egy árkokkal, dimbekkel-dombokkal szétszabdalt de mégis ártalmatlan, szinte már jóságos benyomást keltő felföldön át. Az útkeresés végső fázisát néhány kisebb-nagyobb kőhalom (ún. Steinmänner) könnyíti, ezekből a jelekből tudjuk, hogy jó helyen járunk, jó irányban haladunk (lenti kép).

DSC03286

DSC05266

Megelégedéssel nyugtázom, amikor elérjük a Dullwitzban futó hivatalosan is jelzett turistautat (13:30), ami szerpentinekben ugyancsak rendesen zuhan az árok mélye felé, majd később jó hosszú szakaszon hómezővel borított. A télies lejtő keresztezése jó odafigyelést igényel, de elvileg nem igazán veszélyes. Egy esetleges kicsúszás ugyan semmiképpen sem ajánlott, de itt nem jelent halálos balesetet, mivel cirka 30-40 méter szánkázás után a csúszda a Dullwitz legalján érne véget.

DSC05274

DSC05278

DSC05287

A télen itt leereszkedett lavinák táplálta hómezők még hosszú szakaszokon töltik ki a Dullwitzot. Keresztezésük a továbbiakban semmiféle gonddal nem jár, mert az árok alján haladunk, gyengén lejtő terepen (lenti képek).

DSC03293

DSC05296

14:30-kor érkezünk a Voisthalerhüttebe, azaz, indulástól számítva 6:30 óra elteltével. Mivel a felhőtlen kék égről ragyogó napsugarakban eleddig sem szenvedtünk hiányt, inkább a kunyhó belsőjében foglalunk helyet, hogy elköltsük déli elemózsiánkat. Egy egész órányi időt szánunk a jól megszolgált pihenésre, miközben az elektrolitok pótlásáról sem feledkezünk meg.

DSC05306

Kénytelen-kelletlen kerekdpnk fel tehát, hogy a nap legmelegebb szakában, tegyük meg az azaznapi utolsó felvonásnak számító, majdnem 3 órás, a Fölzklammba visszavezető utat (lenti képen visszapillantásban a Voisthalerhütte).

DSC05317

DSC03299

DSC05329

DSC03302

DSC03305

A Fölzalmon, bár betérésre hívogat a nyáron nyitva tartó gazda, mi ellenálunk és megállás nélkül folytatjuk utunk egy kellemetlen, morzsalékos helyenként ugyancsak jó meredek ereszkedőn (fenti kép, a háttérben a Fölzstein). 17:45-kor kilépünk a Fözklamm sziklakapuján, minek utána egy fürdőzés és felüdülés következik a Mitterbach jéghideg vizében.

DSC05335

DSC05346

Egy nagyon hosszú, de kalandokban és páratlan kilátásokban, vad kulisszákban gazdag kirándulás. A túra elengedhetetlen feltétele a stabil időjárás. Esetleges köd komoly gondokat okozhat különösen az út, Dullwitzba vezető részén. Na, és persze az átlagosnál jóval igényesebb és szükséges erőnléti követelményekről sem szabad elfeledkezni.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: Úrnapi Thallern-Anninger

Az időjárás előrejelzéshez igazodva tervezem úrnapi MTB körömet az immár klasszikusnak számító Thallern-Anninger vonalon. Déltől (állítólag) komoly zivatarokkal kell számolni (aztán mint utólag kiderül, ennek a fele sem igaz). A hőgutát elkerülendő, idejekorán indulok. Háromnegyed nyolckor már nyergelek is Gumpoldskirchenben. Még kellemesen hűvös a reggel, jól bele lehet taposni a pedálba.

ThalAnninger_2D ThalAnninger_3D

ThalAnningerProfile

Tipikusan Wienerwaldos profil, három kaptatós szakasszal (Gumpoldskirchen, Baden, Helenental, Rosental, Siegenfeld, Gaaden, Gr. Buchtal, Anninger, Jubiläumswarte, Krauste Linde, Prießnitztal, Gumpodskirchen) 36.5 km, 750 m szintemelkedés, bruttó 3:00 óra, nettó 2:45 óra

Az útvonalon nincs túl sok árnyék, bár az erdei szakaszokon természetesen vannak ilyen részek is. Az Anninger lábánál fekvő terjedelmes szőlőkertek mentén már jól pirít a korai nap. Elvileg technikai kihívástól mentesnek néz ki a terep, gyengéd dombok, poros kocsiutak, aztán hirtelen az első kaptatón fejbe kólint egy sziklamorzsalékkel, szikladarabokkal hintett meredek dűlő. Emlékeztem rá, hogy lesz még itt egy kis furfang. Annyira durva, hogy ha nem figyelnék alaposan, kidobna a nyeregből is. Szóval így megtörténik az első radikális pulzus megemelés is (nehogy már elbóbiskoljak a nyeregben).

A továbbiakban, Siegenfeldet elhagyva, a második erdei kaptató hoz némi rövidke életet a bringázásba. Ezután jöhet a száguldás Gaadenon át és a letérő a harmadik, leghosszabb kaptatóra, ami a tulajdonképpeni fő cél, az Anninger tetejére vezet. Meglep, hogy a kaptató nem hoz zavarba. Még jobban meglep, amikor kibukkanok odafenn. Jé, ez ilyen könnyen megment?

Még elnézek a Jubiläumswarte tövébe, de felmenni nem lehet, mert le van zárva. A kihelyezett tábla szerint a vaskonstrukció felett eljárt az idő, már nem biztonságos, szanálni fogják. A vendégházba még korai betérni, a tömlőmben még van elég innivaló, így aztán meg is kezdem a lefelé menetet. Durván három óra elteltével érkezem vissza a kiindulópontomba.

Summa-summarum, mostanra, ez a kör, számomra már nem tartozik a komoly kihívást tartogatók közé. A paripa ritkán, ha egyáltalán ágaskodik. Sok az aszfalt, ami elvileg nem lenne baj, de helyenként elég élénk forgalmú aszfalt. Az árnyékos szakaszok jobbára magára az Anningerre szorítkoznak

Kategória: Biking, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Johannesbachklamm via Schrattenstein

A Würflach település melletti, János (Johannes) patak hasonnevű, vadregényes és sötét szurdoka, főleg kisgyermekes családok, idősek és elesetteket kedvelt kirándulási célpontja. Aki némileg többre vágyik és ha már ide rándult, ki szeretné használni az arra szánt napot, leírhat kiegészítőnek egy nagyobbacska kört a Dürrenberg körül. Tudniillik a szurdok önmagában oda-vissza sem kíván többet 30-35 percnél. Mind a keleti bejáratnál (Pecherhittn), mind pedig a szurdok nyugati kijáratánál (Johannesbach-Hütte) található egy-egy vendégház. Aki tehát kulináris örömökre is vágyik, válogathat.

JohannesbachKlamm_2D JohannesbachKlamm_3D

JohannesbachKlammProfile

blue A megtett táv (Johannesbachklamm, Beim Roten Kreuz, Lärbaumkreuz, Schrattenstein, Schrattenbach, Greith, Johannesbachklamm-Hütte, Johannesbachklamm, Pecherhittn) 12.5 km, 400 m szintemelkedés bruttó 4:25 óra alatt (nettó 3:30)

Zöldfülű túrázó koromban, 2011-ben jártam már egyszer erre. Most Angikát invitálom egy hasonló körre, mely az óramutató járásával azonos irányban a szurdok bejáratától indul és ugyanoda érkezik vissza. Utolsónak hagyjuk tehát a fő attrakciót és az említett kulináris örömöket, tudniillik mire visszaérkezünk a Pecherhittnhez, már jó nagy lyuk kerekedik a gyomrunkban.

DSCF5796

A Klamm elötti parkolóból visszafelé bandukolunk az aszfaltúton, hogy átkeljünk egy hídon a Johannesbach túlsó oldalára. Egy aránylag meredek kaptatón, de árnyékos erdőben sétálunk át a Dürrenberg gerincén és jobbra fordulunk az MTB útvonalra.

DSCF5797

DSCF5800

DSCF5803

DSCF5806

Egy széles erdészeti úton (amit a hegyi biciklisek is használnak) gyér fenyőerdő (Föhrenwald) mentén kaptatunk enyhe emelkedőn felfelé (fenti képek). A „Beim Roten Kreuz” (piros keresztnél = pirosat sajnos nem találok sehol, lenti kép) elnevezésű útkereszteződésben elhagyjuk az erdészeti utat és keskeny ösvényen folytatjuk. Később újra erdészeti útra érkezünk, majd a Lärbaumkreuznál északnak fordulva elhaladunk a Dürrenberg csúcsa alatt (haladó túrázók esetleg próbálkozhatnak a meghódításával) és egy lejtős szakaszon érkezünk Schrattenstein várroma tövébe.

DSCF5810

DSCF5813

DSCF5816

DSCF5820

Aki nem átall egy évszázadok óta omladozó várba besétálni és az ott található cudar kaptatókon felmászni a vár legmagasabb pontjába, az egy szép kilátással lesz megajándékozva (fenti kép). A vár becserkészése után ereszkednénk vissza Jánospatak völgyébe, de az egyenesen oda vezető turistaút olyan meredek, hogy túrabotjaink nélkül (nem hoztuk) inkább az egyszerűbb megoldásra szavazunk. Leereszkedünk tehát Schrattenbachba és nagy ívben érkezünk vissza a patak völgyébe.

DSCF5827

Nyolc évvel ezelőtti látogatásom óta Schrattenbach felett mintha eljárt volna az idő vasfoga. A helyi kisvendéglő (Gasthaus zum Alten Schlossteich) évek óta bezárva. 2011-ben még volt itt egy nagy vadaspark is, őzikékékkel, szarvasokkal, aminek már csak a helye maradt meg. Ugyancsak hiányzik, mert kiszáradt a térképeken még berajzolt Alter Schlossteich tó is.

DSCF5829

DSCF5830

Cirka 10 perces aszfaltút-gyaloglás után beérkezünk Greith falucskába, ahol egy tábla végre a Johannesbachklammba terelget. A Greith fölé magasadó várhegy adja meg a vidék hangulatát (fenti kép).

DSCF5832

DSCF5835

DSCF5839

DSCF5846

A szurdok végében (mivel ellenkező irányból érkezünk) a hasonnevű vendégház hívogat, de mi még ellenállunk, mert a pihenés csak akkor jöhet, ha már a fő célpontunk is be lett cserkészve. Ez nem is tart sokáig, legfeljebb egy negyed óráig, mert máris érkezünk a szurdok szájába és lehuppanhatunk Pecherhittn teraszán.

DSCF5852

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: Klammhöhe

Öt éve már, hogy 2014-ben kipróbáltam a Klammhöhe hegyi biciklis körutat. Tulajdonképpen egy teljesen normális Wienerwald Strecke lenne, hacsak nem úszna be a képbe a 885 m magas Gföhlberg a teljesen lehetetlen 622-es számú turistaútjával egyetemben. Thomas Rambauske már annak idején is óva intett mindenkit ettől a durva kaptatótól, mert úgymond “csak a naprendszer legjobbjai” képesek vele megbirkózni, mint azt kalauzában megjegyzi.

Klammhöhe_2DKompass Klammhöhe_3D
KlammhöheProfile

A megtett távot S2-re értékelem (Schöpflgitter, Forsthof, Brand-Laaben, Burhof, Kreuzwirt, Gföhlberghütte, Klammhöhe, Schöpflschutzhuas, Schöpflgitter) 37.5 km, 1100 m szintemelkedés bruttó 4:00 óra alatt (nettó 3:25)

Miután elbántam a Herrmanskogellal és vettem a vaskézutcai lapot, arra gondoltam, hogy imígyen fizikailag-lelkileg feltupírozva, tán majd kifogok ezen a szörnyűségen is. A mai napon kulminál a kánikula soros hőhulláma (37 C fok), ezért már reggel 7:30-kor Schöpfelgitterben vagyok, kihasználni a nap még hűvösebb óráit. A stratégia teljes siker. Helyenként még meg is borzongok a hűvös légáramlatokban. A napot minduntalan összefüggő, alig-alig szakadozó szürke felhők palástolgatják. Ez így még jobb.

Aszfaltúton kezdem Schöpfelgitterből, fel a szebb napokat is látott, bezárt Forsthof vendégházig, melynek végében, egy balra kanyarral elhagyom a főutat. Jön az első, a legkönnyebb dombra mászás (tudniillik három van összesen). Ez zökkenő mentesen meg is történik.

Brand-Laabeneon, majd Burhofon át, a már messziről kiabáló Kreutzwirt fogadó mellet elhaladva, lefelé ereszkedem a Gföhlberg tövéig. A széles aszfaltútról egy balos kanyarral be az erdőbe és uff, jöhet a fő próbatétel. Jön is, vegyítve mindenféle gáncsoskodó hozzávalóval. Nem elég, hogy a kaptatón helyenként ágaskodik a paripám, még öklömnyi és gyerekfej nagyságú sziklákkal is fel van szórva az erdészeti út, nehogy már csak úgy egyszerűen nyeregben maradhasson itt bárki is.

A második kaptató csúcsa előtt az erdészeti utat egy sorompó zárja le és az útjelző tábla egy irdatlanul meredek kaptatóra terelget. Mindjárt beugrik az emlékezetembe, hogy ez az a szakasz, amin annak idején tolni kényszerültem a bringám. Közben észreveszem, hogy a sorompót ki lehet cselezni. A GPS-re vetett pillantás elárulja, hogy az erdészeti út folytatása egy nagyobbacska ívű kanyarral szintén a Gföhlberghütte szintjére vezet. Indulok tehát arra.

A választásom szerencsés, mert a legkisebb megtorpanás nélkül, tán két-három perc elteltével máris érkezem a menedékházhoz. Na, ez simán megment. Korai még az idő betérni, bár néhány villanybringás már sörözget a teraszon. Megállás nélkül folytatom tehát utamat és izgatottam várom azt a bizonyos lehetetlen 622-es út ereszkedőjét.

Eleinte ártalmatlan, széles erdészeti úton hagyom hatni a gravitációt és már-már kételyeim támadnak, hogy jól emlékszem-é az öt éve itt elszenvedett szörnyűségekre. Amik aztán atyai pofonok erejével mégis csak beúsznak a képbe.

Képzelj el egy cirka 3-4 méter széles, 2-3 méter mély árkot, amiben az avar és száradó félben levő sár emberfejnyi sziklákat takar. A lejtő dőlés szöge (ahogy azt Thomas Rambauske is konstatálja) gyakorlatilag kizárja azt, hogy itt Tour de Francén nem nevelkedettek labdába rúgjanak. Próbálok azért derekasan helytállni és nyeregben maradni, de az út hepehupái kidobnak az egyensúlyomból és leszállni kényszerülök.

Valószínűnek tartom, hogy ez itt most egy hardware probléma is. Tudniillik, el tudom képzelni, hogy egy 29 colos kerekű fullyval, jó hosszú menetű villával azért képes lennék megbirkózni a tereppel. Ezt csak akkor tudom majd biztosra, ha beszerzek egy ilyet. Addig tehát egy XC hard taillal kár ide jönni. Nem ide való.

Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy Klammhöhe nyerget (618m) elérve magam mögött hagyom a 622-es utat. A továbbiakban egy hosszabb száguldás jön aszfaltúton a harmadik és tehát végső kaptató előtti legmélyebb pontig (518m). A mászás mindvégig jóindulatú emelkedőn történik egészen a Schöpflig, a Wienerwald legmagasabb pontjáig. Azazhogy csak a Schöpflschutzhausig, ami néhány méterrel a csúcs alatt fekszik. Egy korsó elektrolittal és bablevessel jutalmazom aznapi teljesítményemet.

IMG_20190615_105724

IMG_20190615_105706

Ezután már csak lefelé visz az út. Igaz az ereszkedő igényes, de sehol sem éri el a 622-es úton tapasztaltakat. Afféle jó odafigyelést megkívánó hegyi bringás szakasz. Sziklákkal és gyökerekkel bár szépen megszórt, de az én 26 colos kerekeimmel is jól megoldható feladat.

A Klammhöhe-Strecke egyetlen szakasza, a 622-es út kivételével egy tipikusan Bécsi-erdőre jellemző vonalvezetésű bringa-kör. Aki nem átallja próbára tenni képességeit a Gföhlberg délkeleti gerincébe ágyazott árokban, annak melegen ajánlom.

Kategória: Biking, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése