Sztefano-Space

Először is tán érdemes meghatározni, hogy kik az „igazi” fényképészek, legyenek bár csak lelkes amatőrök avagy profik. Nos azokhoz rendelném az „igazi” jelzőt, akik még értik és alkalmazzák is az olyan fogalmakat mint a lencsenyílás, záridő, bokeh (háttérhomályosítás), mélyélesség avagy ISO-szám, de sorolhatnám tovább is ezeket a „titokzatos” megnevezéseket. Tudniillik egy okostelefonnal is lehet hadonászni, szép, sőt csodálatos képeket készíteni (egyre inkább) anélkül is, hogy bárkinek a legkisebb elképzelése lenne az előbb felsorolt szakkifejezésekről. Merthogy az okostelefonokban alkalmazott úgynevezett „computational photography”, avagy számítógépes fényképezés (ami a háttérben több párhuzamosan készített felvételt olvaszt és tupíroz fel eggyé), levesz minden gondot az egyén válláról.

Míg régebben, aligha találtatott egy-egy amatőr, aki ne tudta volna mit jelent az hogy 400ASA, f/1.8, f/16 vagy 1/100, 1/250, ma mindez homályba vész. Ez is része az általánosan tapasztalható és széles néptömegeket érintő szellemi hanyatlásnak. Ma már az okostelefon mindent megmond, az MI felvilágosít és a GPS-alkalmazás célba visz. Nincs szükség a jól bevált térképolvasás vagy tájékozódás képességére, sem arra, hogy egy minimális elképzelés maradjon a fejekben arról, hogy miként képez le egy fény-nyaláb egy-egy fotót a lencse mögötti érzékelőn (szenzor, szép magyarsággal). Egyáltalán, tudja-e még valaki, hogy ki volt Ansel Adams (a fényképezés Thomas Mannja) és mi a zónarendszere lényege? Kell ez még valakinek?

Félreértés ne essék, nem akarok moralizálni, csak tényeket közlök mert teljesen megértem azt, hogy a technológiai fejlődés jóvoltából, távoli tájakon, szabadságon, kirándulásokon lőtt képek nem igénylik az effajta hozzáértést. A felvételek túlnyomó többsége (mondjuk 99.5%) úgyis csak az interneten lesz megosztva, egy alacsony felbontással rendelkező okostelefon képernyőjén megtekintve. Akkor meg minek a felhajtás? Régen még zavaró , sőt egyenesen kínos volt (jól emlékszem), ha az előhívott, vagy kinyomtatott képek, az albumokban nem adták vissza az elvártakat. Ez sokakat motivált, hogy nagyobb hozzáértéssel, legközelebb tán szebb felvételekkel büszkélkedhetnek. Ma viszont gyorsan végigfutunk egy tucat felvételen, melyek átlagéletkora nem lépi túl a milliszekundumokban mért idő-tartományt. Csak hébe-hóba akadnak „hosszabb”, néhány másodpercen is túl élő, szembetűnőbb, érdekesebb, megragadóbb képek. Minek akkor egy archaikus tudás iránti felhajtás?

Mindez számokba, statisztikába öntve is önmagáért beszél. A CIPA (Camera and Imaging Products Association) nyilvánosságra hozta a 2025-ös eladási adatait, ami némi szerény javulást mutat a világszerte megvásárolt „igazi” digitális fényképezőgépek száma tekintetében. Konkrétan azt lehet látni, hogy a 2023-as év volt a mélypont. Világszerte mindössze 7.7 millió kamerát sikerült eladni, miközben okostelefonból 1.1 milliárd (!) készülék került eladásra. Holott, 2010-ben még 121 millió digitális kamera talált gazdára.

A 2025-ös adatok azt mutatják, hogy 9.4 millió eladott digitális fényképezőgéppel, a mélyponthoz képest, cirka 22%-al élénkült a halottnak hitt piac. Bravó! Mégsem veszünk ki! Különösen a kompakt kamerák (ún. Point-and-shot; pl. Canon G7X, Sony RX100, stb. félék) iránt növekedett meg a kereslet. A piackutató szakemberek egyelőre nem értik a folyamat lényegét, hisz a nagy japán gyártók is immár stratégiát váltottak és teljesen átálltak a drága, profi minőségű fényképezőgépek gyártására (ún. FF & MF formát) és látszólag senki sem törődik az utca egyszerű emberével.

Nos, én még egy digitális dinoszaurusz vagyok, és maradok eme kultúra klasszikus művelésénél. Számomra örömteli foglalkozás egy-egy túra után, a nyers felvételeket (ún. RAW), nagy képernyőn (UHD/4k) a digitális sötétkamrában (Lightroom) feldolgozni, előhívni, illetve ott ahol kell, kissé felpofozni (apropó, tudja még valaki mi fán terem a fotózás sötétkamrája?). Itt-ott bele lehet merülni a részletekbe is (ún. pixel-peeping) és feltűnnek dolgok, amik akkor ott, a felvétel idején, elkerülték figyelmünket. Napcsillagot (fenti/lenti képek) készíteni sem nagyon lehet még okostelefonnal (vagy csak körülményesen). Hobby csupán az egész, semmi egyéb, hisz a végeredmény újra csak redukált méretben és minőségben kerül az internet jóvoltából bemutatásra.