Sztefano-Space

Szombaton jelenésem volt Puchbergben és később a Szalamandra Hochschneeberg hegyi állomásában, ugyanis szeptember 29.-én volt az immár 7. éve megrendezett Schneeberg-Trail, mely 32 km és 2400 méter szintemelkedés leküzdésével jár. Nos, nem én futok, hanem Cirmi, akivel a nyáron többször is voltunk itt tréningen (beszámoltam) errefelé.

A táv felfelé (Puchberg am Schneeberg, Schneebergdörfl, Mieseltal, Kaltwassersattel, Baumgartner, Emmysteig, Waxriegel, Hochschneeberg majd a Szalamdrával lefelé Puchberg am Schneebergbe) 11.5 km, 1320 m szintemelkedés bruttó 4:15 óra alatt

A rajt 7:30-kor van Puchbergben (fenti kép). A futók az Öhler, Schober, Mamauwiese, Dürre Leiten, Edelweißhütte, Fadenweg, Wurzengraben, Fischerhütte, Hochschneeberg vonalon próbálják fizikai erőnlétüket. Ezalatt én gyalog serénykedem lentről “célba érni”. Az irány-idő, 5:00 óra bruttó. Így válunk el egymástól, viszlát, 5 óra múlva odafenn.

Jómagam a Schneebergbahn melletti legegyszerűbb út helyett Schneebergdörfl felé veszem az irányt. Tudniillik látom elég sokan haladnak a legkönnyebb úton felfelé, ami a magányosabb és valamivel nehezebb variáns irányába ösztökél.

Utam első része közönséges baktatással kezdődik Schneebergdörflig, amit 8:30-kor érek el (fenti kép). Az idő hagy némi kívánnivalót, mert az eget vastag és fenyegetően szürke felhőrétegek takarják. Remélem esni nem fog. Egy gyenge hidegfront hírnökei. A hőmérséklet idelenn 10 C fok körüli és helyenként élénk fuvallatok hűtögetnek.

A Mieseltalban aztán verejtéket fakasztó a kaptató, de nekem személyesen jobban smakkol egy ilyen útvonal, mint a mélázó séta sík terepen. 10:10-kor vagyok a Kaltwassersattelban, majd néhány perc elteltével érkezem Baumgartner megállóba. A hegy még mindig durva felhők mögé rejtőzve fogad, de kelet felöl mintha szakadozna (lenti kép).

Mivel az időjárás jelentés előző nap északi/északnyugati széllel riogatott, a déli irányú Emmysteiget választom további utamul. A másik ok pedig abban rejlik, hogy 10:00 órakor rajtolt odalentről a közönséges Schneeberg-futás, és tehát 11:00 óra körül várható az első érkezők hulláma. Jobbnak látom tehát nem zavarogni a futásra kijelölt egyszerűbb klasszikus útvonalon.

A jó meredek Emmyn

A Rax felett még felhődunna-takaró (kilátás az Emmystegről)

Választásom optimális. Alig kezdem meg a kaptatást, máris felderül az ég és ettől a pillanattól kezdve, mintegy varázsütésre, folyamatosan ragyog a nap (fenti képek). 11:30-ra érkezem a Waxriegelre. Eközben tehát a Trail-futók 4 teljes órája vannak már úton. Látom amint az élen lévő elit-futók érkeznek a Fischerhütte irányából. Van még tehát egy egész órám, bár nem zárom ki, hogy Cirmi, optimális esetben akár 5 órán belül is végezhetne.

Pöfög fefelé a nosztalgia Szalamandra

Zúzmara jégkristályok (Raureif) a Waxriegelen

Lebandukolok tehát a Waxriegelröl. A célbefutó a Szalamandra hegyi állomása előtt van felállítva és várok. A nap ugyan ragyog a legszebb kék égről, de fagyos hideg van. Először csak a mellényem veszem fel, majd a kabátom, később a kesztyűm is előkerül a batyumból. 5 óra elteltével Cirmi még sehol. Kezdek aggódni. A rajttól számított 5:10 óra elteltével már tudom, hogy valami baj van. Nyugtalanságom percről percre fokozódik. Vajon mi történhetett Cirmivel?

Amikor már-már elviselhetetlen magasságokba ér az aggodalmam, Cirmi feltűnik a látóhatáron (fenti kép). Érkezik a Waxriegel alatti ösvényen. Felismerem a rikító sárga térdzokni-trikó kombinációról. Fájdalmas arccal érkezik a célba. A Damböckhaus tövében, cirka egy kilométerrel a cél előtt, megbicsaklott a bokája.

Ekkor még nem tudjuk, hogy a lábfeje eltörött. Ilyen cudar állapotban, cirka 10-15 perces késedelemmel, bicegve érkezik. Kész csoda, hogy képes egyedül, segítség nélkül célba érni. Szerencsére lefelé a Szalamandrával utazhatunk. Most amikor e sorokat írom, már gipszben a lába. Gyors felépülést kívánok Cirmi, bár tudjuk, a lábadozás bizony hosszú lesz.

A Muckenkogel számomra mindeddig téli élménynek számított. A Traisner Hinteralm az emlékezetemben lobogó lángú kályhával élt, kinti falának támasztott sítalpakkal és síbotokkal. Egy áldott, meleg oázis a napfényben csillogó hókristályok birodalmában, tudniillik mint Mesebeli Hinteralm. Most viszont megtört a jég-varázs, mert egy kora őszi napon találunk erre tévedni Angikával.

A táv (Grünes Tor, Lilienfelderhüte, Klöstertreppe, Muckenkogel, Traisner Hinteralm, Zdarsky-Panoramaweg, Klosteralm, Lilienfelderhütte, Grünes Tor) 11 km, 670 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 3:30)

A “grünes Tor”, ahonnan indulunk, egy zöldre pingált sorompó úgy 720 m szinten, melynek előterében egy parkoló várja a Muckenkogel látogatóit (Kolmstrasse). Ez 300 méterrel magasabban van, mint az alternatíva, az egyszemélyes lift völgyi állomása előtti.

A széles erdészeti út, amin a Lilienfelderhütte felé bandukolunk (9:40 – fenti kép), idén harmadik éve nagy becsben áll a hegyi biciklisek körében. Történt ugyanis, hogy hosszan tartó bírósági huzavona után, melynek során több helybéli kerékpárost pénzbírságra büntettek, végre feloldották a behajtási tilalmat és 2015-ben az utat szabaddá tették a hegyi biciklisek számára. A Traisner Hinteralm, a Klosteralm és maga a Lilienfelderhütte is tehát ezen túl nemcsak gyalog és sítalpon, hanem biciklivel is legálisan elérhetőek.

10:50-kor bukkan elő a Muckenkogelra épült torony (fenti kép), majd 11:00-kor nekilendülünk a Klöstertreppenek, ami egy ugyancsak meredek és keskeny, de viszonylag rövidke ösvény, ami a Muckenkogel tetejére visz. Mindössze 15 perc alatt érkezünk fel a szép kilátással megörvendeztető hegytetőre (Klösterpunkt).

A továbbiakban a túlsó oldalon szelíden visszaereszkedünk az erdészeti útra, hogy nem sokkal később a kanyar után egy jelzett helyen ismét elhagyjuk, balra fel a gerinc irányában. Ezen az úton nem kell a biciklisekre ügyelnünk, száguldhatnak odalenn a kedvükre.

11:40-kor érjük el tulajdonképpeni fő célunkat, a most speciel nem kifejezetten mesebeli Traisner Hinteralmot. Odabenn ugyanis egy hangos és garatra jól felöntött társaság legénybúcsút tart. Húzzák a harmonikát, néhányuk tekintete már megüvegesedett. Örülünk, hogy odakünn a teraszon viszonylagos nyugalomban falatozhatunk. 12:10-kor odébbállunk és a Klosteralmon át érkezünk vissza a valamikori síterepre, majd a Lilienfelderhütte érintésével, nem sietve, élvezve a langy napfényt. 14:30-kor vagyunk újra a grünes Tor parkolóban.

A kép közepén még a távolban a Klosteralm

…közelítve

Kilátás a Zdarsky-Panorámaútról az Ötscher felé

Idill a Klosteralmon

Klosteralm visszapillantásban, felette a Muckenkogel a toronnyal

Szeretem a Novembergratot, mert szubjektív véleményem szerint, a Schneeberg platójára vezető utak közül a legélvezetesebb. Jól fogható sziklák, kevés kellemetlen morzsalékos gyalogúttal, miközben a technikai nehézségek sehol sem szárnyalják túl az 1+ szintet.

A megtett táv (Schneebergdörfl, Schneidergraben, Nördlicher Grafensteig, Novembergrat, Klosterwappen, Kiaserstein, Fischerhütte, Baumgartner, Mieseltal, Schneebergdörfl) 16 km, 1450 m szintemelkedés bruttó 7:40 óra alatt (nettó 4:50)

Indulástól számítva 4 óra elteltével találkám van Cirmivel odafenn a Fischerhütteben. Ehhez a Novembergrat tűnik a legmegfelelőbb útvonalnak. Cirmit ugyanis 8:30-kor teszem ki Puchbergben az állomáson, hogy 4 óra alatt lefussa az Öhler – Schober – Mamauwiese – Dürre Leiten – Edelweißhütte – Fadenweg – Schauerstein útvonalat (20km, 2000m szintemelkedés). Én még Schneebergdörflig hajtok és remélem, hogy a maradék 3:50 óra alatt 12:30-ra nekem is sikerül a megbeszélt helyen lennem.

2015-ben jártam utoljára ezen az útvonalon. Nem várok tehát meglepetéseket, és pedig mégis ér egy, pozitív. Tudniillik a Nördlicher Grafensteigre vezető Schneidergraben (fenti kép) mindezidáig a szenvedéssel telített kellemetlen küszködések megtestesítője volt, melynek végén úgy éreztem, oda minden erőm és energiám. Most meg, zihálok bár rendesen, de amikor kilépek a sárga útjelző táblák alatt az árokból (lenti kép), csak kifújom magam egyszer-kétszer és kész. Semmi több. Frissnek és üdének érzem magam. Sehol a korábban rám telepedő kimerültség. Vajon mi ez most? Lehet, hogy az évek során begyűjtött szintemelkedések folyamatos sorozata végül is kezdi meghozni gyümölcseit? Hát, örülnék neki.

Sitzstatt

Kilátás a Sitzstattból (Schober és az Öhler, Cirmi valahol ott fut most)

Itt indít a Novembergrat

További 10 perc még a Sitzstatt, egy kilátó a Nördlicher Grafensteigen, ami éppen a Schober-Öhler irányában nyit. Itt benyakalom Chia “csodaitalomat” és nekilendülök a kilátóval pontosan átellenes irányban nyíló Novembergratnak.

A túrabotokat már eltettem, és égek a vágytól, hogy ismét úgymond “kezet emelhessek” a sziklákra. Amit nyomban észreveszek, hogy a korábban jól látható piros jelzés mintha jelentősen megfakult volna (lenti képek). Hát, gondolom, 3 év távlatában ez tán nem olyan meglepő. Aztán néhány helyen, miközben keresgélnem kell a régebben nyilvánvaló útvonalat, olyan, mintha a fakón derengő piros sárral lenne bekenve.

Egy további helyen már biztos vagyok benne, hogy valaki tudatosan festette át a jeleket. Jobban megvizsgálom a foltot, és íme, teljes bizonyossággal állíthatom, szürke festékkel vannak átmázolva a piros foltok. Nos, mire gondoljak? Első heves reakcióm “vajon miféle őrült tette ezt” csitul? Aztán az a verzió látszik valószínűnek, hogy a régi sötétpiros fakuló foltokat (maradtak ilyenek is) valaki rikító neonfestékkel felfrissítette. Ez kicsit félresikeredhetett. Elképzelem a kiabáló (inkább ordító) neonfoltokat. Az ilyen fusimunka eredménye zavaró is lehetet. Nos, meglehet ezen kívánt valaki segíteni a szürke mázzal. Így-e avagy úgy, de ködben nem lesz könnyebb a tájékozódás, hisz olyankor még a harsány jeleket is nehéz meglelni.

Eltekintve a ténytől, hogy most kétszer olyan nagy figyelmet kell fordítanom a helyes út követésére, jól haladok. Eltévedni nagyon nem lehet, de vannak villában végződő elágazások, ahol meg kell hányni-vetni, hogy jobbra-e avagy inkább balra. Egy-egy szürke takaróréteg alatti piros folt felfedezése meg-megnyugtat (fenti kép – a szürke fedőréteg is elüt a szikla színétől, egyébként ott jobbra lefelé van a menet és nem a tornyon át).

Nem sokkal 12 óra előtt bukkanok ki a platón (fenti kép). Egyenesen a Kloterwappenra gyalogolok fel, majd percre pontosan 12:30-kor érkezem a Kaisersteinhez. Cirmi alig 2-3 perc elteltével tűnik fel a Schauerstein karói mentén (lenti kép). Küzdi felfelé magát. A randi ismét tökéletes. Egyikünknek sem kell várni, a terv jól bejött.

Ezután ebédidőre kongatnak delet a gyomrunkban. Nem sietünk, már csak a kedélyes és laza ereszkedés következik. Baumgartnernél még megállunk egy-egy kávé és almás pitére, majd a Mieseltalon át érkezünk vissza Schneebergdörflbe.