Johannesbachklamm via Schrattenstein

A Würflach település melletti, János (Johannes) patak hasonnevű, vadregényes és sötét szurdoka, főleg kisgyermekes családok, idősek és elesetteket kedvelt kirándulási célpontja. Aki némileg többre vágyik és ha már ide rándult, ki szeretné használni az arra szánt napot, leírhat kiegészítőnek egy nagyobbacska kört a Dürrenberg körül. Tudniillik a szurdok önmagában oda-vissza sem kíván többet 30-35 percnél. Mind a keleti bejáratnál (Pecherhittn), mind pedig a szurdok nyugati kijáratánál (Johannesbach-Hütte) található egy-egy vendégház. Aki tehát kulináris örömökre is vágyik, válogathat.

JohannesbachKlamm_2D JohannesbachKlamm_3D

JohannesbachKlammProfile

blue A megtett táv (Johannesbachklamm, Beim Roten Kreuz, Lärbaumkreuz, Schrattenstein, Schrattenbach, Greith, Johannesbachklamm-Hütte, Johannesbachklamm, Pecherhittn) 12.5 km, 400 m szintemelkedés bruttó 4:25 óra alatt (nettó 3:30)

Zöldfülű túrázó koromban, 2011-ben jártam már egyszer erre. Most Angikát invitálom egy hasonló körre, mely az óramutató járásával azonos irányban a szurdok bejáratától indul és ugyanoda érkezik vissza. Utolsónak hagyjuk tehát a fő attrakciót és az említett kulináris örömöket, tudniillik mire visszaérkezünk a Pecherhittnhez, már jó nagy lyuk kerekedik a gyomrunkban.

DSCF5796

A Klamm elötti parkolóból visszafelé bandukolunk az aszfaltúton, hogy átkeljünk egy hídon a Johannesbach túlsó oldalára. Egy aránylag meredek kaptatón, de árnyékos erdőben sétálunk át a Dürrenberg gerincén és jobbra fordulunk az MTB útvonalra.

DSCF5797

DSCF5800

DSCF5803

DSCF5806

Egy széles erdészeti úton (amit a hegyi biciklisek is használnak) gyér fenyőerdő (Föhrenwald) mentén kaptatunk enyhe emelkedőn felfelé (fenti képek). A „Beim Roten Kreuz” (piros keresztnél = pirosat sajnos nem találok sehol, lenti kép) elnevezésű útkereszteződésben elhagyjuk az erdészeti utat és keskeny ösvényen folytatjuk. Később újra erdészeti útra érkezünk, majd a Lärbaumkreuznál északnak fordulva elhaladunk a Dürrenberg csúcsa alatt (haladó túrázók esetleg próbálkozhatnak a meghódításával) és egy lejtős szakaszon érkezünk Schrattenstein várroma tövébe.

DSCF5810

DSCF5813

DSCF5816

DSCF5820

Aki nem átall egy évszázadok óta omladozó várba besétálni és az ott található cudar kaptatókon felmászni a vár legmagasabb pontjába, az egy szép kilátással lesz megajándékozva (fenti kép). A vár becserkészése után ereszkednénk vissza Jánospatak völgyébe, de az egyenesen oda vezető turistaút olyan meredek, hogy túrabotjaink nélkül (nem hoztuk) inkább az egyszerűbb megoldásra szavazunk. Leereszkedünk tehát Schrattenbachba és nagy ívben érkezünk vissza a patak völgyébe.

DSCF5827

Nyolc évvel ezelőtti látogatásom óta Schrattenbach felett mintha eljárt volna az idő vasfoga. A helyi kisvendéglő (Gasthaus zum Alten Schlossteich) évek óta bezárva. 2011-ben még volt itt egy nagy vadaspark is, őzikékékkel, szarvasokkal, aminek már csak a helye maradt meg. Ugyancsak hiányzik, mert kiszáradt a térképeken még berajzolt Alter Schlossteich tó is.

DSCF5829

DSCF5830

Cirka 10 perces aszfaltút-gyaloglás után beérkezünk Greith falucskába, ahol egy tábla végre a Johannesbachklammba terelget. A Greith fölé magasadó várhegy adja meg a vidék hangulatát (fenti kép).

DSCF5832

DSCF5835

DSCF5839

DSCF5846

A szurdok végében (mivel ellenkező irányból érkezünk) a hasonnevű vendégház hívogat, de mi még ellenállunk, mert a pihenés csak akkor jöhet, ha már a fő célpontunk is be lett cserkészve. Ez nem is tart sokáig, legfeljebb egy negyed óráig, mert máris érkezünk a szurdok szájába és lehuppanhatunk Pecherhittn teraszán.

DSCF5852

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: Klammhöhe

Öt éve már, hogy 2014-ben kipróbáltam a Klammhöhe hegyi biciklis körutat. Tulajdonképpen egy teljesen normális Wienerwald Strecke lenne, hacsak nem úszna be a képbe a 885 m magas Gföhlberg a teljesen lehetetlen 622-es számú turistaútjával egyetemben. Thomas Rambauske már annak idején is óva intett mindenkit ettől a durva kaptatótól, mert úgymond “csak a naprendszer legjobbjai” képesek vele megbirkózni, mint azt kalauzában megjegyzi.

Klammhöhe_2DKompass Klammhöhe_3D
KlammhöheProfile

A megtett távot S2-re értékelem (Schöpflgitter, Forsthof, Brand-Laaben, Burhof, Kreuzwirt, Gföhlberghütte, Klammhöhe, Schöpflschutzhuas, Schöpflgitter) 37.5 km, 1100 m szintemelkedés bruttó 4:00 óra alatt (nettó 3:25)

Miután elbántam a Herrmanskogellal és vettem a vaskézutcai lapot, arra gondoltam, hogy imígyen fizikailag-lelkileg feltupírozva, tán majd kifogok ezen a szörnyűségen is. A mai napon kulminál a kánikula soros hőhulláma (37 C fok), ezért már reggel 7:30-kor Schöpfelgitterben vagyok, kihasználni a nap még hűvösebb óráit. A stratégia teljes siker. Helyenként még meg is borzongok a hűvös légáramlatokban. A napot minduntalan összefüggő, alig-alig szakadozó szürke felhők palástolgatják. Ez így még jobb.

Aszfaltúton kezdem Schöpfelgitterből, fel a szebb napokat is látott, bezárt Forsthof vendégházig, melynek végében, egy balra kanyarral elhagyom a főutat. Jön az első, a legkönnyebb dombra mászás (tudniillik három van összesen). Ez zökkenő mentesen meg is történik.

Brand-Laabeneon, majd Burhofon át, a már messziről kiabáló Kreutzwirt fogadó mellet elhaladva, lefelé ereszkedem a Gföhlberg tövéig. A széles aszfaltútról egy balos kanyarral be az erdőbe és uff, jöhet a fő próbatétel. Jön is, vegyítve mindenféle gáncsoskodó hozzávalóval. Nem elég, hogy a kaptatón helyenként ágaskodik a paripám, még öklömnyi és gyerekfej nagyságú sziklákkal is fel van szórva az erdészeti út, nehogy már csak úgy egyszerűen nyeregben maradhasson itt bárki is.

A második kaptató csúcsa előtt az erdészeti utat egy sorompó zárja le és az útjelző tábla egy irdatlanul meredek kaptatóra terelget. Mindjárt beugrik az emlékezetembe, hogy ez az a szakasz, amin annak idején tolni kényszerültem a bringám. Közben észreveszem, hogy a sorompót ki lehet cselezni. A GPS-re vetett pillantás elárulja, hogy az erdészeti út folytatása egy nagyobbacska ívű kanyarral szintén a Gföhlberghütte szintjére vezet. Indulok tehát arra.

A választásom szerencsés, mert a legkisebb megtorpanás nélkül, tán két-három perc elteltével máris érkezem a menedékházhoz. Na, ez simán megment. Korai még az idő betérni, bár néhány villanybringás már sörözget a teraszon. Megállás nélkül folytatom tehát utamat és izgatottam várom azt a bizonyos lehetetlen 622-es út ereszkedőjét.

Eleinte ártalmatlan, széles erdészeti úton hagyom hatni a gravitációt és már-már kételyeim támadnak, hogy jól emlékszem-é az öt éve itt elszenvedett szörnyűségekre. Amik aztán atyai pofonok erejével mégis csak beúsznak a képbe.

Képzelj el egy cirka 3-4 méter széles, 2-3 méter mély árkot, amiben az avar és száradó félben levő sár emberfejnyi sziklákat takar. A lejtő dőlés szöge (ahogy azt Thomas Rambauske is konstatálja) gyakorlatilag kizárja azt, hogy itt Tour de Francén nem nevelkedettek labdába rúgjanak. Próbálok azért derekasan helytállni és nyeregben maradni, de az út hepehupái kidobnak az egyensúlyomból és leszállni kényszerülök.

Valószínűnek tartom, hogy ez itt most egy hardware probléma is. Tudniillik, el tudom képzelni, hogy egy 29 colos kerekű fullyval, jó hosszú menetű villával azért képes lennék megbirkózni a tereppel. Ezt csak akkor tudom majd biztosra, ha beszerzek egy ilyet. Addig tehát egy XC hard taillal kár ide jönni. Nem ide való.

Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy Klammhöhe nyerget (618m) elérve magam mögött hagyom a 622-es utat. A továbbiakban egy hosszabb száguldás jön aszfaltúton a harmadik és tehát végső kaptató előtti legmélyebb pontig (518m). A mászás mindvégig jóindulatú emelkedőn történik egészen a Schöpflig, a Wienerwald legmagasabb pontjáig. Azazhogy csak a Schöpflschutzhausig, ami néhány méterrel a csúcs alatt fekszik. Egy korsó elektrolittal és bablevessel jutalmazom aznapi teljesítményemet.

IMG_20190615_105724

IMG_20190615_105706

Ezután már csak lefelé visz az út. Igaz az ereszkedő igényes, de sehol sem éri el a 622-es úton tapasztaltakat. Afféle jó odafigyelést megkívánó hegyi bringás szakasz. Sziklákkal és gyökerekkel bár szépen megszórt, de az én 26 colos kerekeimmel is jól megoldható feladat.

A Klammhöhe-Strecke egyetlen szakasza, a 622-es út kivételével egy tipikusan Bécsi-erdőre jellemző vonalvezetésű bringa-kör. Aki nem átallja próbára tenni képességeit a Gföhlberg délkeleti gerincébe ágyazott árokban, annak melegen ajánlom.

Kategória: Biking, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Krummbachstein via Eng

Az 1602 méter magas Krummbachsteinre elvileg 3 irányból lehet feljutni. Északról a Krummbachsattelon át, délnyugatról a Knofeleben felől és keletről a Bodenwiese/Alpleck irányából. Sanyival a klasszikusnak számító utóbbi változat mentén, az óramutató járásával ellentétes irányban írjuk le körünket. Payerbach vasútállomás parkolójából indulunk és az Eng szurdokon majd a Lackabodegrabenon át érkezünk a Krummbachstein keleti gerince tövébe.

Krummbachstein_2D Krummbachstein_3D

KrummbachsteinProfile

red A megtett táv (Payerbach, Eng/Mariensteig, Lackabodengraben, Lackaboden, Alpleck, Krummbachstein, Knofeleben, Naturfreundehaus, Eng, Payerbach) 17 km, 1150 m szintemelkedés bruttó 7:20 óra alatt (nettó 5:20 óra)

DSC05091

DSC05094

A túra, mintha kifejezetten kánikulai hőség esetére találták volna ki. 8:45-kor indulunk. Szinte mindvégig árnyékos erdőben baktatunk, majd a Mariensteigen, a szurdok mélyén meg-megborzongatnak az itt honos kellemesen hűsítő légáramlatok. Afféle természetes légkondicionálás. Már-már gyanús, hogy jól értettük-e az aznapra előre jelzett 34 C fok körüli hőmérsékletet, mert még a napos helyeken sem érezzük a nap nyomasztó melegét.

DSC05097

Az elmúlt század közepég (1957), a favágók, ilyen csúszdán eresztgették alá a 10-20 méteres fatörzseket. A szorosban, az eredetileg 7 km hosszú csúszda, egy 1980-ban rekonstruált darabja látható.

DSC05101

Az út gyengéden emelkedik, a kaptató sehol sem ejt minket zavarba. 10:00 óra körül érkezünk Alpleckbe, ahol elénk tárul a Schneeberg panorámája. Ez egyben bevezeti az út fűszeresebb részét is, mert a kaptatók meredeksége itt valósággal bevadul. Az utolsó 200 m szintemelkedés, ahogy az mondani szokás, kiveszi az ember spikkjét (a szó német eredetű, spikk == Speck, zsírt jelent, azaz lecsapolja zsírunkat).

DSC05103

DSC05106

10:35-kor érkezünk a nagy kiterjedésű Alplwiesere, ahol, ha emlékezetem nem csal, eleddig még, nyáron, mindig békésen kérődző tehéncsordával találkoztam. Jelen esetben a legelő elhagyatott, nem lehet pontosan tudni, hogy a gazda feladta-e a foglakozását, avagy csak késedelemben van.

DSC05109

DSC05119

DSC05122

IMG_20190612_115602

DSC05129

DSC05142

DSC05144

Szinte pontosan déli 12:00-kor, az előre megtervezett menetrend szerint, érkezünk a csúcsra. Egy seregnyi fotó elkészítése után megkezdjük az eléggé nyaktörő ereszkedést a nyugati gerincen. Elvileg ebből az irányból lenne ajánlatos felmászni a csúcsra és ott lejönni, ahol mi érkeztünk, de akkor még a csúcstámadás elött érintenénk a vendégházat a Knofelebenen. Az nem túl optimális, ugyanis, ha betérünk falatozni, akkor utána már, teli gyomorral, nem igazán élvezetes a csúcsokat ostromolgatni.

DSC05146

DSC05150

Nos, fő dolgunk végeztével, semmi sem akadályoz, hogy annak rendje és módja szerint orvosoljuk az elszenvedett elektrolithiányunkat és finom szarvasgulyással nyugtassuk meg ugyancsak fennhangon követelődző gyomrunkat. Sietségre nincs okunk, mert az idő kedvez, zivatarnak még jele sem mutatkozik, a lefelé vezető út pedig ismét árnyékban vezet majd vissza az Eng szurdokba.

DSC05152

Kellemes ereszkedés nyomán 16:00 órakor érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Alsó- és Felső-Herminensteig

Átlagember szempontjából nézve nagy és megerőltető túrát tervezünk. A jó okból gyakran elkerült és mellőzött Alsó-Herminensteigen kívánjuk elérni a Nördlicher Grafensteiget majd innen folytatva a Felső-Herminensteigen fel a Schneeberg platójára.

Herminensteige_2D Herminensteige_3D
HerminensteigeProfile

black A megtett táv (Schneebergdörfl, Unterer Herminensteig, Nördlicher Grafensteig, Oberer Herminensteig, Waxriegel, Fischerhütte, Klosterwappen, Elisabethkirchlein, Baumgartner, Miesental, Schneebergdörfl) cirka 18 km, 1500 m szintemelkedés, bruttó 8:25 óra (nettó 6:00 óra), 1+/egy pontban 2-es szintü sziklamászással

Mint általában igényesebb kihívások előtt, nyugtalanul alszom és már idejekorán felébredek. Az sem nyugtat meg teljesen, hogy kifogástalan túraidőre van kilátás. Minden, egy ilyen dimenziójú túrához elengedhetetlen és szükséges körülmény teljesül. Kék ég, napfény, gyenge légmozgás, csekély zivatarveszély és még viszonylag elfogadható, mindenképpen 30 fok alatti hőmérséklet. Majdnem pontban 8:00 órakor indulunk.

DSC03162

Egy valóban nyugtalanító pillantás: előbukkan az Alsó-Herminensteig sziklafala

DSC04980

Cirmi az Alsó-Herminensteig sziklalépcsője előtt

DSC04985

Az első mászás 1+ szinten, nem nehéz de kellemetlen (9:05)

DSC03172

Jó odafigyelés szükséges, mert kitett és nagy mélység van alattunk

DSC04990

Cirmi az Alsó-Herminensteig kulcspontjában, ez itt II-es szint. A fogódzókat kétszer is kell ellenőrizni. A sok-sok bakancs nyomán az egykoron még éles sziklák szélei kisimultak, lekerekedtek (9:15).

DSC03176Sikerült, a továbbiakban menetelünk a Nördlicher Grafensteigig. A piros jelzéseket mind most mind pedig a továbbiakban is érdemes és ajánlatos követni.

DSC05001

A Felső-Herminensteig eleinte gyaloglásra invitál, a mászós szakaszok később jönnek

DSC03182

Kifogástalan hegyi panoráma, a háttérben Dürre-Leiten, a Dürre-Wand, a Schober és az Öhler láthatók

DSC05007

Na, itt már a kéznek is akad dolga. 1/1+ szinten, sehol sem nehezebb.

DSC03191

Odalenn kiindulópontunk, Schneebergdörfl látszik

DSC05014

DSC05016

Balra a képben már a Hochschneeberg hegyi állomás, szemben a még megmászandó hegygerinc

DSC03201

Erről a sziklaszirtről egy lemászás jön (11:10), majd a kulcspont következik…

DSC05024

Az egyetlen (szerintem furfangos) 2-es szintü kulcspont, Cirmi éppen sikerrel lép fel és tovább. Előnyben a hosszú karú, magas termetüek.

DSC05032

DSC03202

Akad egy drótkötéllel biztosított rövidke szakasz is

DSC05038

Többnyire ilyen tornyok mentén és át vezet az élvezetes, sehol nem túl nehéz sziklamászás

DSC05046

Pillantás a Fischerhütte irányában

DSC03210

A Waxriegelen 3:30 óra elteltével, 11:30-kor

DSC05060

Vannak még szép, nagykiterjedésü hómezők is

DSC05062

A Fischerhütte alá egy feljebb csákányhoz kötött zsineg biztosítja a kapaszkodást, dugó alakul ki, mert kötél nélkül senki sem vállalja be a csúcszós havas lejtőt.

DSC03215

DSC05064

DSC05071

Visszafelé, szemben a Waxriegel és alatta a Damböckhaus

DSC03220

Baumgertner felett, átkelés a síneken

DSC03223

A Mieseltalból visszapillantásban a Schneeberg. Egy remek, de jó felkészültséget, kifogástalan erőnlétet, tapasztalatot igénylő túra ér véget, ami csak a maihoz hasonló barátságos időjárás esetén javallott.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Halpecsenyén a Máriához címzett kisvendéglőben

Schneeberg-vidéke legfinomabb édesvízi pisztráng halpecsenyéjét a Rohrbach im Graben-béli Marias Landban szolgálják fel, mint arról már néhányszor beszámoltam. Mióta felfedeztük, egy-egy szezonban Angikával többször is ellátogatunk oda. Idén első alkalommal. A kirándulást természetesen egy túrával kezdjük, hogy alaposan megéhezzünk. Ezúttal az Arbestalon át kaptatunk fel a fogaskerekű szintjére.

HalasRohrbachG_2D HalasRohrbachG_3D

HalasRohrbachGProfile

blue A megtett táv (Rohrbach im Graben, Arbestal, Hengsthütte, Waldwiesen, Himbergerhaus, Rphrbach im Graben) 10 km, 510 m szintemelkedés, bruttó 3:10 (nettó 2:45)

DSCF5746

Aszfaltúton indulunk, majd az újonnan létesített tónál (jobbra a képben) balra fel az Arbestalba

DSCF5753

Rálátások a tóra. Kifejezetten jót tett a vidéknek az új tó (legalábbis optikailag)

DSCF5760

A fogaskerekü sínpárja mentén lassacskán felfelé

DSCF5763

Minduntalan rácsodálkozásra invitál ez a tó

DSCF5766

Elérjük a Hengsthüttet. Éppen aegy mozdoany érkezik lentről.

DSCF5770

Rálátás a Hengsthütte alatti legelőre

DSCF5775

Waldwiesen

DSCF5777

Virágzik az illatos rét a Waldwiesen

DSCF5781

A Himbergerhaus mellett elhaladva

DSCF5791

És a nap fénypontja, a pisztrángsültre várva

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: A Vaskézutca

Hosszú a nap, későn sötétedik, délután még nekivághatok a hétköznapi hegyi biciklisek házi mumusának az Eisernehandgassenak. Egy meredek, aszfaltút, de ohó! Mázlim van kifogni a nehezítő körülményeket. Teljes a szélcsend, az útra tűz a nap. A burkolat fölött vibrál a völgyben megrekkent hőség. A nap legmelegebb órája? Italo-western hangulat. Fegyverem a bringám. Én vagy a kaptató! Sehol egy lélek. Nincs épeszű ember, aki ilyen körülmények között nekivágna. Azaz, egy, mégis?

Aki ezen az úton képes pihenés nélkül felkapaszkodni Josefsdorfig, az egy baromi fizikumú és állóképességű sportoló. Nekem két beiktatott pihenővel már párszor sikerült, de nem mindig. Tavaly egyetlen kísérletem sem jött be. A harmadik szakaszon mindannyiszor kidobott a nyeregböl.

Az Eisernehandgasset három részre lehet osztani (lásd a lenti térképrészletet). Az egyes részeket a két pihenőhely választja szét (pirossal karikázva). A bevezető szakasz meredeksége még elviselhető, de a végén jelentkező légszomj megköveteli az első 2-3 perces pihenő beiktatását (legalábbis én csak így tudom folytatni).

A második, legrövidebb szakasz, becsapós könnyedséggel indít, majd a közepétől bevadul. A meredekség ágaskodó paripává kívánja változtatni a bringát, amit csak a teljes kormányra dőlés gátol meg. Zihálva, maximális fordulatszámon érkezem a második pihenő helyre, de bizakodó vagyok. Nem ártott meg annyira, hogy ne lennék derülátó a harmadik és egyben utolsó, kulcs-szakasz tekintetében.

Éppen csak annyit szusszanok, hogy alábbszálljon a pulzusom és normálisan tudjak lélegezni, aztán nekiveselkedem. Érzem, hogy működni fog a dolog. Magam mögött hagyom azt a kutya részt, ahol tavaly mindannyiszor belebuktam, de még nem nyertem. Emelkedik a pulzus, a légszomj hatványoz, de tekerek, teperek tovább. Lassan, de biztosan haladok és amikor csökken a meredekség, tudom, ezt a játszmát ma, itt, megnyertem. Juhé! Josefsdorfig majd fel a Kahlenberg tetejére, ami jön, már csak suvix !

image

Kategória: Biking, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése