Sztefano-Space

Ma felvirradt az én napom. Tavaly az időjárás szeszélye meghiúsította ezt a tervezetemet. Mire rászántam volna magam, ripsz-ropsz bejött egy hidegfront. Nos, hogy újra a Seiser Almon vagyunk, ahhoz bizony, bevallom, van némi köze annak is, hogy tovább vigyem az elvarratlan szálakat. És íme, az idén minden tekintetben kegyesek hozzám az égiek. Stabil túraidő várható. Nincs forróság, csak kellemes meleg, helyenként felhők úsznak be a nap orcája elé és olyankor egy hűvös gyenge szellő is fellendül, ami kifejezetten kellemes. Különösen amikor padlóig nyomom a kenyérgázt.

A megtett táv Compatschból, Gstasch Schwaige és a Saltner Hütte mentén fel a Petzre és ugyanígy vissza cirka 18 km, 1040 m szintemelkedés bruttó 6:40 óra alatt (nettó 5:30 óra)

Mai célom nemcsak elméletileg lebeg a szemem előtt, hanem valóban ott is van és érzem, ez most sikerülni fog

Compatschban, 8:42-kor indítom a GPS-feljegyzésem. Angika elkísér a Saltner Hütteig, ahol kipróbáljuk, vajon tudunk-e majd kommunikálni. A mobilom kicsörög amikor hív, tehát van jó esélyünk a kapcsolattartásra. Amíg én a hegyet ostromlom, addig ő felderíti idelenn a terepet.

A Saltnerhütte. Innentől már egyedül folytatom

Visszapillantásban a Seiser Alm zöldje

Utam lejt a Schwarzgriesbach patakig (9:52; 1800 m szinten). Átkelek egy hídon majd nekidurálom magam a kaptatóknak. Az ösvény nem nehéz, végig T2 kategóriás, de alaposan kunkorodik felfelé. Egy háklis szakasz ott leselkedik, ahol az út rövid szerpentinekben tekeredik és határozott vonalon törekszik fel a Schlern meredek szikláin (10:24). Itt-ott kézzel is besegítek, de túlnyomórészt a túrabotokra lehet hagyatkozni. Az út egyébként meglepően jó állapotban van. Helyenként, hosszú szakaszokon kirakott kőburkolattal találkozom. Sziszifuszi munka lehetett. Ilyet még, bevallom, nem láttam. Később kiderül, az itteni alpesi szervezetek részéröl ez itt szinte hagyomány (lenti képen).

A kép bal oldalán a Kesselkogel 3004 m, majd tőle jobbra a hegyvonulat közepén a Rosengartenspitze 2981 m

2200 m szinten elérem a Schlern füves platóját (10:45). Hosszú gyaloglás következik mérsékelt emelkedővel. Kitárulkozik előttem a környező panoráma. Lélegzetelállító! Annál is inkább, hogy már régen volt részem ehhez hasonló tájra rácsodálkoznom. Számomra még ismeretlen hegyvonulatok bukkannak elő keleti és délnyugati irányban. A Langkofel-csoport, a Sella-csoport, a Rosengarten hegyei és tovább déli irányban a Latemar-csoport vonulatai de elég magasan vagyok ahhoz, hogy a Marmolata Punta Penia 3343 méteres csúcsát is lássam. És valóban! 11:33-kor érkezem a Schlernhaushoz (menedékház) ami 2457 méteren trónol. Innen még cirka 100 m szint a sziklás csúcs, a Petz, amit 11:48-kor érek el, azaz indulástól számítva majdnem pontosan 3 óra alatt.

A Schlernhaus felett illetve kissé jobbra a Latemar csoport, legmagasabb csúcsa a Diamantiditurm 2842 m

Ezt most kifejezetten megérdemlem

Némi kötelező csúcsfotózás után megejtem déli ebédszünetem a Schlernhausban (Rifugio Bolzano; 12:15), amire csak valamikor régen lehetett ráfogni azt, hogy „kunyhó”, mert most inkább olyan benyomást kelt, mint egy palota. Egy jó félórás pihenőm után megkezdem az alászállást (12:45). Kicsit izgulok, hogy majd miként érződik a meredek és kitett kulcs-szakasz, de aggódásom felesleges. Minden megy simán, és könnyebben, mint azt gondoltam volna.

Indulok vissza a völgybe

A kép baloldalán a csipkés gerinc a Rosszähne (Rozmárfogak)

A Schwarzgriesbach patak völgye, tőle jobbra a Rosszähne

14:15-kor vagyok a Schwarzgriesbach jelezte terep mélypontján (fenti képek), majd ismét némi kaptatás következik vissza Compatschba (15:12). Remek, nem nehéz túra, de a piros jelzést elviszi. Jó állóképeség és némi tapasztalat magashegyi alpesi terepen kívánatos előfeltétel. A hozzá való stabil idő meg magától értetődik.