Az idei nyár első ómegája?

Úgy tűnik, amire hetek-hónapok óta vártunk, most megérkezett. Bakancsot, sisakot előkészíteni és indulás! Stabil légköri viszonyok várnak ránk.

image 

image

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: Laaben-körút variáns

Annyiban variáns, hogy nem Innermanzingból indulok, mint a hivatalosan kijelölt kör javallja, hanem Schöpflgitterből. A változtatás következménye, hogy a körút, az extra bevezető szakasz miatt cirka 9-10 kilométerrel hosszabbra sikeredik. Ez azért jó, mert legalább így a kiruccanás kitölt majdnem 3 órát. Ennél rövidebb körút már kérdésessé teszi az egész akció effektivitását: kerékpártranszport, oda-visszaút, stb.

 Laaben_2DK  Laaben_3D

 LaabenProfile

A táv (Schöpflgitter, Schoderleh, Innermanzing, Wolfsgrub, Barbaraholz, Wirtshaus zur Luft, Malenthof, Laaben, Kratzberg, Forsthof, Schöpflgitter) 34.7 km, 870 m szintemelkedés bruttó 2:50 óra alatt.

A Laaben-körút legalább 1/3-a valódi élvezetes erdei single-trail, amit nem minden Wienerwald körútról lehet elmondani. További 1/3 részen erdészeti út, illetve a maradék 1/3 rész aszfalt (csak saccolom). 

P1190151
Itt, jobbra felkanyarodom egy szaftos köptetőre és elérem a hivatalosan kijelölt utat.

P1190153
Az első kaptató teteje, innen ereszkedés jön eredeti single-trailon

P1190155
A sár már szikkadt állapotban, de így is van mit kerülgetni

P1190159

Ebben a balra hajló hajtűkanyarban leválik az út a Pfalzberg-Streckeről

P1190168

Elérem Innermanzingot (ahonnan eredetileg indulna a körút)

P1190174

Sajnálatos, hogy vége a single-trailnak és most emilyen félig-meddig elhagyatott aszfaltúton folytatom

P1190177

Na, de egy parasztgazdaságnál ismét érdekesebb szakasz jön (bringát tessék átemelni)

P1190178

Aki fél a csalántól, itt jobb, ha nem rövidnadrágban karikázik

P1190180

Jobbról beúszik a képbe a Schöpfl

P1190183

Balról meg Brand község és temploma köszönget

P1190186

Átkelés a Laabenban a Laabenbach patakon (a körút névadója). Itt kezdődik az utolsó, viszonylag hosszú és megerőltető kaptató.

Kategória: Biking, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Mittagskogel, Natterriegel és Grabnerstein

A Hallern Mauern tucatnyi csúcsa közül még csak egyet látogattunk meg (Admonter Warte). Úgy döntünk, hogy kedden, augusztus 16.-án, próbálkozunk még néhány továbbival is. Kulcsfontosságú az időjárás, mely az előzőnapihoz hasonló labilis légköri viszonyokról és gyorsan felfejlődő zivatartornyokról szól. Mindezek tükrében a Hexenturmot megcélozni ugyancsak nagyvonalú elképzelés.

 Grabnerstein_2D  Grabnerstein_3D

 GrabnersteinProfile

A táv (Buchauer Sattel, Grabneralm, Admonterhaus, Mittagskogel, Natterriegel, Admonterhaus, Jungfernsteig, Grabnerstein, Grabneralm, Buchauer Sattel) cirka 19 km, 1400 m szintemelkedés bruttó 8:30 óra alatt.

A 2172 méteres Hexenturmra egy B/C-C Klettersteig, a Hexensteig vezet. A beszálló a 2065 méteres Natterriegelen van. A gond csupán csak abban rejlik, hogy a Hexenturm egy totális zsákutca. Onnan nincs tovább. A visszaút a Rosskaron át vezet, ahová 1- szinten kell lemászni. Oda-vissza legalább 2 óra az időigény. Visszük tehát a szükséges felszerelést, próbáljuk meg.

Reggel 7:00-kor rajtolunk ismét csak a Buchauer Sattelból. Minden csöpög-csurog az előző napi és az éjszakai zivataroktól. A köd is makacsul elkísér egészen a Grabneralmig (már ismerjük a járást). Ott a köd ugyan már kezd oszladozni, de ami elénk tárul sem nyugtatja meg túlságosan a kedélyeimet. Egyátalán! A hegyek csúcsai körös-körben felhőkben.

DSC04137
Jobbra fenn a boszorkánytorony (Hexenturm), csúcsa nem látszik a felhőktől

8:30-ra érkezünk a Grabneralmra majd nyugodt tempóban 9:20-ra az Admonterhaushoz. Már látszik a szürke égboltozatba ágyazott Mittagskogel keresztje, majd feltűnik a Natterriegel is. A Mittagskogelre vezető turistaút egy részen drótkötéllel biztosított, de máshol is akad dolga a kéznek. 10:10-kor a csúcson állunk. Hideg szél vacogtat. A nap szürke hasú fellegek mögött. Jobban esne valami kék ég és napsütés.

Alig tízpercnyi járás a Natterriegel. Ami ott elénk tárulkozik, attól mindjárt görcsbe rándul a gyomrom tájéka. Felhők és párafoltok amerre szem ellát. A Hexenturm mint egy valódi boszorkánytorony, fellegek árnyékában trónol és visszataszító. Aki hébe-hóba benéz ide hozzám, tudja, hogy nem rettenek meg a nehéz ferratákól. De ettől most elmegy a kedvem, különösen, ha arra gondolok, hogy mi van akkor, ha a kétórás kerülő során ránk találna szakadni az ég. Visszavonulót fújok. Majd egyszer, máskor, ha a stabil túraidő biztosított. Nem éri meg a rizikót. Cirmi ettől rettenetesen elszomorodik, fel sem vidul egész álló nap.

DSC04176
A Jungfernsteigen

Alászállunk tehát és az Admonterhausnál rátérünk a Jungfernsteigre (A-B) hogy imígyen jussunk el aznapi harmadik csúcsunkra a Grabnersteinre. A beülőt-kantárt nem vesszük fel, bár nem hiba, ha valaki teljes ferrata vértezetben teljesíti a távot. Sőt! Jómagam még annyira indiszponált vagyok a Hexenturm miatt, hogy a sisakról megfeledkezem, ami hiba. Csak amikor az utolsó felszökésnél egy öklömnyi szikladarab marad a kezemben, tudatosul bennem a vétségem. A sziklát szépen elhelyezem úgy, hogy egykönnyen ne essen le, ám ha valaki fejére pottyan, az sisak nélkül garantáltan nem éli túl. 

12:11-kor érjük el a Grabnersteint, azaz az Admonterhaustól számítva egy teljes óra. Itt egy kis időre kisüt a nap is, majd ismét gyorsan mozgó párafelhők kísértenek. De már nyugodt vagyok, mert ha ki is törne valami nemulass, a Grabneralm alig egy órányi járásra van, tegyem hozzá, teljesen szelíd turistaúton.

13:15-re érkezünk a Grabneralmra, ahol megejtjük déli pihenőnket. Közben az ég és a környező csúcsok kezdenek kitisztulni. A párfelhők felszívódnak, zivatarnak nyoma sincs. Amikor elindulunk a völgybe, kifejezetten kellemes, békés langymeleg az idő. Ez bosszant, meg egyben örülünk is neki. Bosszant, hogy a Hexentrum mégiscsak kivitelezhető lett volna. Öröm, hogy nem kell rohanni az elemek elől.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Kalbling, Sparafeld és Rifflspitz, avagy a három kétezres

Az Admonter Reichensteingruppe a Gesäuse legnyugatibb hegysége. A térképen balról jobbra a Kreuzgogellel kezdődik és az egyik legnehezebbnek számító kétezressel az Admonter Reichensteinnel végződik (nem összekeverendő az Eisenerz Reichensteinnel).

 Kaiserau_2D  Kaiserau_3D

 KaiserauProfile

A táv (Kaiserau, Oberst-Klinke-Hütte, Kalbling, Sparafeld, Rifflspitz, Oberst-Klinke-Hütte, Kaiserau) 15.7 km, 1320 m szintemelkedés bruttó 6:10 óra alatt.

Az időjárás szempontjából augusztus 15.-e hétfő egy kritikus nap. Már a kora délelőtti óráktól megkezdődik a zivatargócok kialakulása. Ennek megfelelően tervezem meg az Admonter Reichensteingruppe meglátogatását. Egy nagy kiterjedésű fennsíkról, a Kaiserauból indulnánk. Első szerény célunk az Oberst-Klinke-Hütte. Amennyiben az égbolt ott még barátságos arccal köszönt, elindulunk a menedékház feletti Kalblingra (2196m). Szükség esetén természetesen azonnal visszafordulunk. Ha a Kalblingot elérve, veszélynek továbbra sincs nyoma, akkor még megpróbálhatjuk a szomszédos Sparafeldet (2247m) is becserkészni. Ha az időjárás továbbra is kegyes marad, akkor útban lefelé még a Rifflspitz (2106m) is szóba jöhetne. Ennyi a terv, ami pedig beválik.

DSC04265_

Verőfényes reggelre ébredünk. Ártalmatlan fátyolfelhők az égen, szélcsend, langymeleg. Amolyan ideális túraidő hívogat a természetbe. 7:30-kor rajtolunk Kaiseruaból és legnagyobb csodálkozásunkra alig 45 perc alatt elérjük a Klinke-Hüttet. Mivel az égen változásnak semmi jele, tétovázás nélkül indulunk is tovább a Kalblingra. A hegy hatalmas tömege szinte összenyomja az Oberst Klinke-Hüttet

Napsütéses déli oldalon araszolgatunk felfelé. Bár égi veszélynek egyelőre semmi jele, mégis éber maradok, és egyik szemem folyvást az égen tartom. Mire a hegy árnyékos sziklás nyugati oldalába érünk, már megjelennek az első, még ártalmatlan fehér gomolyfelhő-csemeték. Nagy ívben, jobbos kannyarral kerülünk a Kalblingra. A technikailag kifejezetten ártalmatlan feljutás a csúcsra szinte meghazudtolja a lentről még oly bevehetetlennek tűnő hegyet. 9:45-kor, azaz az indulástól számítva 2:15 óra elteltével a csúcskeresztnél vagyunk.

A szomszédos Sparafeldet könnyű párafelhők rejtegetik. Nem látom okát a meghátrálásnak. Leereszkedünk a nyeregbe, majd nekiiramodunk tehát a második célunknak is. A Sparafeld jóval igényesebb, sziklás terep, helyenként a kezeknek is be kell segíteniük a mászásban. Az út a Kalblingról durván 50 perc. 10:15-kor érjük el utunk legmagasabb, 2247 méteres pontját.

A szomszédos mély tiszteletet parancsoló Admonter Reichenstein is folyvást alakzatot változtató párafelhők mögött bujkál. Út innen odaát semmiféle út nem vezet, hiszen a két hegy között egy irdatlan szakadék, a Wildscharte tátong. Még belenézni is szédülést okoz. Lentről is csak egy kemény és kitett UIAA 2-es mászással lehet a Reichensteinre törni.

DSC04027

Az ég barátságos kulisszáin cseperedett sikereinken felbátorodva immár futólépésben vesszük be az aznapi legkönnyebb kétezresünket, a Rifflspitzet. A Sparafeldről alig 55 perc. 11:05-kor már készülhet a harmadik csúcsfotó is. Közben a távoli Tauern hegység felett egyértelmű, szürke, fenyegető fellegek képződnek. Ereszkedés közben már halljuk is a távoli dörgések hangját, így hát ösztönösen is megszaporázzuk lépéseinket. Simán, alig egy óra alatt újra a Klinke-Hüttenél vagyunk, ahol megejtjük déli pihenőnket. A zivatar immár nem nagyon izgat, hiszen innen 30-35 perc alatt, akár zuhogó esőben is simán visszaérkezhetünk Kaiserauba.

Az ebédszünetünk eltart jó háromnegyed órát. Van már 13:00 óra, mire az egyre csak szürkülő égbolt alatt elhagyjuk a Klinke-Hüttet. Alig érkezünk 13:30-ra a parkolóba, máris hullanak az első esőcseppek. Az időjárás egyre csak romlik. Estig több hullámban jön az égzengés és a mindent eláztató kiadós eső. Csak valamikor az éjjeli órákban szünik a zenebona. Jó érzés tudni, hogy a rendelkezésünkre álló nap minden percét sikerült jól kihasználni.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Admonter Warte (1804)

A Haller Mauern hegylánc a stájerországi Admontot és a Gesäuset határolja északról. Csúcsai alig valamivel emelkednek csak 2000 méter fölé. A Großer Phyrgas a maga 2244 méterével a vonulat legmagasabbja. A többi kétezres nyugatról keletre a Scheiblingstein, a Kreuzmauer, a Hexenturm, a Natterriegel és Mittagskogel.

 AdmonterWarte_2D  AdmonterWarte_3D

 AdmonterWarteProfile

A táv (Buchauer Sattel, Grabneralm, Admonterhaus, Admonter Warte, Admonterhaus, Grabneralm, Buchauer Sattel) cirka 12.4 km, 920 m szintemelkedés, bruttó 5:30 óra

Terveink A, B és C variánsai

Az időjárás jelentés szerint augusztus 13.-án, szombaton a nap első felében még borult ég várható, majd délben felszakadozik a felhőzet és előjön a nap. A gondunk csak az, hogy tartós esőről nem szólt a prognózis, a vidéket mégis bőven áztatja egész éjjel, reggel és még a délelőtti órákban is. Tanakodunk is erősen, vajon mitévők legyünk. 11:00 órakor aztán felkerekedünk a Weng feletti Buchauer Sattelba, hogy legalább az 1400m szinten fekvő Grabneralmra megpróbáljunk eljutni. Ha az idő engedné, akkor akár egy emelettel feljebb, az Admonterhausig (1723m) is elmerészkedhetnénk. Ha meg tényleg kitisztulna, megmászhatnánk a vendégház sajátjának tekintett csúcsát, az Admonter Wartet (1804m).

Még szitál az eső, amikor 11:15-kor nekiveselkedünk. Esőpalástot húzunk a hátizsákokra (benne száraz gúnya), mi meg ázunk egy picit. Nem árthat meg, a kaptatásban több nedvesség is fakad belülről. Eleinte még próbáljuk kerülgetni a felázott, mélyen sáros részeket, de hamarosan belátjuk a dolog képtelenségét. Masírozunk hát, ahogy jön, de inkább csak a viszonylag még tűrhető állapotban lévő, széles erdészeti úton. Lemondunk a szerpentinek rövidítéseiről, teljesen használhatatlanoknak néznek ki.

Első emelet: Grabneralm

Másfél óra elteltével megérkezünk az első emeletre, az almra. Az eső közben eláll, sőt itt-ott még a nap is bátorkodik életjelet adni magáról. Utunk további sorsát eldöntendő, először is betérünk megebédelni. Adunk időt az égieknek, hogy rendezzék a meteorológusok által megjövendölteket. Csoda ugyan nem történik, de legalább már nem esik, sőt, mintha valóban pozitív változások elé tekintenénk.

Második emelet: Admonterhaus

Háztűznézzünk tehát egy kicsivel feljebb, a második emeleten. A Grabneralmról már nem döngölt erdészeti út vezet tovább, hanem közönséges ösvény. Ez még nem lenne gond, hanem a felázott hegyhát, és az utána következő ingoványos legelő. Ilyen sáros, csúszós, helyenként bokáig besüppedő mocsár-úton még nem jártam. Szerencsére felfelé haladtunkban lassan, de biztosan sziklásodik a terep. Az Admonterhaus tövében aztán még az ég legszebb kékje is mutatja magát.

Harmadik emelet: Admonter Warte

Neki is eredünk azon nyomban a harmadik szintnek. Az Admonter Warte lábánál még csak szerénykedve kanyarog a kaptató, de hamarosan akad dolga a kéznek is. A csúcs alatti kitett rövid sziklás szakasz drótkötéllel biztosított. Sikerül hát az aznapi célok maradéktalan teljesítése. Fenn még beazonosítanánk a Mittagskogelt és a Nattenriegelt, ha történetesen nem lennének felhőbe burkolódzva. Csak a Grabnerstein látszik tisztán, lévén kétezres társainál valamivel alacsonyabban.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Last minute Gesäuse

Augusztus 11. és 12.-én egy hidegfront söpört végig Közép-Európán. Utána, úgy tűnt (főleg a meteorológusok szerint), hogy néhány napra (augusztus 13.-17.) valódi nyár lesz, stabil túraidővel. Ezen felbuzdulva, azonmód valami szállás után néztem Stájerország szívében, a Zúgó-Suttogó Nemzeti Parkban (Gesäuse). Admont lett belőle, bár szigorúan véve a történelmi városka és környéke nem a nemzeti parkban fekszik. Inkább a Bencés apátság (lásd Kolostor könyvtár) miatt kelt vonzó híre, semmint hegyeiről. Ám, ennek ellenére, vagy éppen ezért, úgy hirdeti magát, mint a Gesäuse kapuja. Szóval pár napra, főhadiszállásunkat áthelyeztük ide “a kapuba”. Végül is a front makacsabbnak bizonyult az elvárásoknál (ebadta időjósok, ha előre tudom, inkább nem jövök) és stabil túra idő sem kényeztetett, csak egyetlen egy napon, vasárnap, amikor is Cirmi 10:30-kor Eisenerzben állt az Erzberg hegyi futás rajtjához. Ergo, valamennyi túránkból afféle borotvaélen táncolás lett, szép napos idő és heves zivatarok mezsgyéjén. Mindezek ellenére sikerült túlteljesíteni önmagunkat és begyűjteni 7 új csúcsot, köztük 5 darab kétezrest is (bár nem túl nehéz bércekről van szó). Folyt. köv.

DSC03696

Pára és fellegek a Grabneralm felett. A háttérben a Gesäuse központi része, a Hochtor-csoporttal.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Új Klettersteig-park a Spielmäueron

A Hochschwab és a Veitschalpe közé valósággal beszorult Wegscheid és a Spielmäuer méltóságteljes sziklafalai korábban teljesen jelentéktelennek, turisztikailag szürke foltnak számítottak. Nem is csoda, hiszen eddig még jelölt turistaút sem volt arrafelé, nemhogy Klettersteig. Nos, az idén májusban a vidék egy kisebbfajta metamorfózison esett át és valóságos ferrata-eldorádó lett belőle (Kletterpark Spielmäuer). Klettersteigből mindjárt lett itt három is, turistaútból meg kettő. Sziklamászóknak vagy kéttucatnyi útvonal lett kijelölve, valamennyi UIAA 6 feletti, azaz nagyon-nagyon haladós.

 Spielmäuer_2D  Spielmäuer_3D

 SpielmäuerProfile

A táv, két Klettersteiget megejtve, cirka 10 km, 5:45 óra bruttó és mintegy 950 m szintemelkedés

 SpielmäuerKompass_

A turisztikai térképen kijelölt útvonalat még hiába is keresnénk

Mi csak ferratázni jövünk. A Spielmäuerral szembeni vendéglő (Gathof Post) parkolójából indulunk. Az út sárga táblákkal jól jelzett, eltévedni nem lehet. Egy sima bevezető után cirka 30-40 perces afféle meredek tüdőköptető visz fel a sziklafalak tövébe. A déli lejtőre tűző nap hevét jól árnyékolja az hűvös erdő, mégis loncsra izzadva érkezünk a beszállóhoz.

Kezdjük a papírforma szerinti legnehezebbel, Felix égig érő létrájával (Felix’ Himmellsleiter), mely egy D, de csak egyetlen pontban. Tudniillik ott D, ahol elhagyjuk a fő attrakciónak számító kötélhágcsószerű felettébb libegős Felix-létrát és karizmozva fellendülünk a maradék áthajláson. Ezután könnyebb, némi C/D ízzel tarkított C terep jön. A falrajz szerinti cirka egy óra alatt végzünk.

IMG_5033

A platóról a jelzett úton indulunk lefelé, hogy a Tristans Kirchbogensteigjét is kipróbáljuk. A turistaút egy helyen elágazik. Balra direkt Wegscheid felé veszi az irányt, illetve egyenesen tovább egy érdekes természeti képződmény, az Ördög-hídja alatt, kisebb kerülővel visz Wegscheidbe.

Mi a rövidebb változat mellett döntünk, meghagyva az “ördögi” attrakciót a követekező ereszkedésünkre. A turistaút nem vezet egyenesen a beszállókhoz, hanem valahol 950m szinten egyesül a lentről érkező úttal és 200 m szintemelkedés leküzdésével, durván számolva egy óra alatt érkezünk vissza a sziklafalak tövébe.

A Tristan-féle változat elvileg könnyebb, de a gyakorlatban nem érzek túl nagy különbséget az előzőhöz képest. Az útvonal viszont érdekesebb, furfangosabb és meglepő elemekkel tarkított. Van itt egy bevágás, mely elviszi a C/D-t, majd egy kitett fapad, ahol lehet kicsit ücsörögni és a tájat bámulni. Ezután érkezünk egy nagyon érdekes, sötét szakadékba, mely egy templom hajójára emlékeztet. A tetőzetet tartó pillérek mintha már összeomlottak volna, csak egy maradt még, ez a Kirchenbogen, melyről az útvonal is a nevét kapta. A kánikulai meleg ellenére is itt hűvös fuvallatok dominálnak. A haladás trükkös elemekkel tűzdelt, kifejezett csemege.

DSC03606

A Tristannal is végzünk egy óra alatt. A platón még látogatást teszünk a vadonatúj csúcskeresztnél (1360m) majd komótosan elindulunk lefelé, ezúttal a hosszabb útvonalon. Megcsodáljuk Tristan templomi pilléréhez hasonló ördögi hidat, majd a Gollradbach patak jéghideg vizében felfrissülve érkezünk vissza a kiindulópontba.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Maltodextrin a jobb cukor

Melegebb nyári napokon, átlagos termetű férfiember lévén, hegymászás közben, óránként másfél-két liter folyadékot is izzadhatok. Hegynek felfelé menetben ugyanennyi idő alatt kb. 600-700 kcal energiára van szükségem. Három-négyórás kaptatás során tehát akár 4-5 liter folyadékot is veszíthetek, illetve 2400-2800 kcal energiára van szükségem. Ráadásul a csúcsról még le is kell ereszkednem, ami mondjuk plusz 3 további órát, másfél liternyi izzadságot és plusz 1500-2000 kcal energiaszükségletet jelent.

hydrated_header

Ha útközben nincs menedékház, az különösen megnehezítheti tervet, hiszen összességében 6 liternyi folyadékvesztéssel és 4000 kcal energiaszükséggel kell megküzdenem (olykor még többel is). A kérdés, hogy miként lehet ezeket a veszteségeket pótolni, avagy hatásosan kompenzálni?

A testi tartalékok határai

Annyival persze tisztában kell lenni, hogy egy átlagosan edzett, jó fizikumú egyén belső testi tartalékai lehetővé teszik, hogy különösebb gond nélkül akár 2 liternyi folyadékot is kiizzadjon. Elméletileg a test tömegének a 10%-t lehet még maradandó károsodás nélkül elveszíteni, de már 2-3% testsúlyvesztés is kimutatható teljesítménycsökkenéssel jár.

A folyadékon kívül az izomrostokban és egyéb belső szervekben cirka 1600-1800 kcal szénhidrát tartalék lelhető fel. Élsportolóknál ez akár 2500 kcal is lehet. Hosszantartó fizikai megterhelést természetesen nem lehet kizárólag a szénhidrát tartalékokból fedezni. A könnyen bevethető szénhidrát-tüzelő mellet nagy szerepe van a test zsírégető képességének. Ha a szénhidrát a fa-tüzelő, akkor a zsírok jelentik a nagy energia értékű feketeszenet.

A bökkenő, hogy a zsír, kizárólag a szénhidrátok lángjában éghet el. Ha tehát nincs cukor, mert elfogyott, akkor testünknek nem marad más hátra, mint fehérjékből cukrot szintetizálni és az így keletkezett lángban hozzáférni a zsírokhoz. Az immunrendszer fehérjéi és az izomrostok lesznek a cukorszerzés áldozatai, amit mindenáron meg kell akadályozni.

Némi elméleti folyadékfelvétel

Az első kérdés tehát, hogy ha viszünk is magunkkal elengedő innivalót és kalóriát, akkor azt milyen formában és főleg, hogy ebből mennyit képes a test effektíve hasznosítani?

Az emberi bél hossza 3 és 5 méter közötti. A folyadékfelvétel óránként kb. 1ml per 1 cm vékonybél, azaz 1 méter vékonybélből átlagosan 100 ml folyadék szívódhat csak fel. Összességében tehát a szervezet óránként átlagosan legfeljebb fél liter folyadék pótlására képes (0.3 – 0.5 liter). Ha tehát óránként több mint egy liternyit izzadunk, akkor valamit ki kell találnunk, mert a tiszta víz egymagában nem alkalmas a veszteségek pótlására. A jó hír viszont, hogy megfelelően kevert izotonikus italokkal a vékonybél vízfelvétele akár a négyszeresére is növelhető. Eszerint akár 1.2 – 2.0 liter óránkénti effektív folyadékfelvétel is elérhető, ami megfelel az elvárásaiknak. Amint azt sportegészségügyi tanulmányok bizonyítják, a felszívódási folyamat hatásfokának a kulcsa az ital megfelelő szénhidrát és konyhasó koncentrációjában rejlik.

Aki a számtalan izotonikus előre gyártott por és ital ellenére (pl. IsoStar), a változatosság kedvéért saját sportitalt szeretne készíteni, annak a tiszta víz mellé csupán csak maltodextrienre és konyhasóra valamint némi ízesítő szerre (szirupra) van szüksége.

Maltodextrin 6, 12 és 19

maltodextrin19A maltodextrien egy poliszacharid, amit a főleg kukoricából kivont keményítő lebontásával készítenek. A gyakorlatban a maltodextrin DE 6, 12 és 19 jelzésű variánsai léteznek. Amennyiben csupán csak a vékonybél folyadékfelvételén kívánunk javítani, akkor mindegy melyiket használjuk. A tanulmányok szerint 1 liter vízhez 80 de legfeljebb 100 gramm (azaz cirka 8 – 10 evőkanálnyi) maltodextrin és 2 grammnyi só az optimális (egy egész kávéskanálnyi só cirka 5-6 gramm, tehát 3 liternyi izotonikus ital elkészítéséhez elégséges). Nem mindegy viszont, hogy milyen gyorsan áll majd a keverék és a szénhidrátok a szervezet rendelkezésére. Mivel itt 10 perc és 2 óra közti különbségekről is beszélünk, nem árt tán többet is megtudni a maltodextrin variánsairól.

maltodextrin12A matodextrin mellett feltüntetett 6, 12 és 19 számok a por Dextróz Ekvivalensét jelentik. A DE 100 egyszerű szőlőcukrot (glükóz néven is ismert) a DE 0 (nulla) pedig a teljesen íztelen keményítőt jelenti. Nagyobb szám tehát édesebb matodextrinre utal, ami azt is jelenti, hogy a Matodextrin 19 több egyszerű cukrot tartalmaz, míg a Maltodextrin 6 jóval kevesebbet (viszont több keményítőt).

maltodextrin6A szénhidrátégetés során a szervezetnek a hosszú molekulájú szénhidrátokat előzőleg le kell bontania dextróz szintre. Ez időbe telik. Maltodextrin 19 használata esetén már 10-15 perc elteltével hasznosulhatnak az energiát szolgáltató cukrok. Maltodextrin 12 esetén viszont, az ivástól számítva, még akár egy egész órát is várathat magára a hatás, tudniillik a gyomor csak ennyi idő után üríti a folyadékot a vékonybélbe. Ezt követően viszont biztosított a szervezet folyamatos szénhidrát ellátása (a megivott mennyiség függvényében). A maltodextrin 6 lebontása pedig akár 2 órát is igénybe vehet, viszont ezt követően a szénhidrát-felszívódás hosszú ideig is nagyon stabil szinten marad.

Inzulin

Mindezeket tükrözi az inzulin jelenléte a vérben. Szőlőcukor fogyasztása után impulzusszerűen, akár egy bomba, nagy adag érkezik a véráramba, ami néhány perc alatt úgymond végez az egyszerű cukorral. Ezzel szemben már maltodextrin DE 19 fogyasztása esetén is megfigyelhető, hogy inzulin csak mérsékelten és főleg nagy kilengések nélkül választódik ki.

Az inzulin szintjének további stabilizációját az egyre csökkenő, DE-számú maltodextrin fogyasztása teszi lehetővé. A sportoláshoz szükséges mennyiségű szénhidrátok maltodextrin formájában történő fogyasztása tehát megóvhat akár egy esetleges (másodlagos) cukorbetegség kialakulásától, neutralizálja az inzulinbombákat.

Összegzés

Az elmondottakból tehát az következik, hogy legfeljebb 1 órás intenzív mozgás, sport nem igényel különösebb figyelmet, a folyadék és kalóriaveszteségeket gyakorlatilag a test minden megerőltetés nélkül tudja kompenzálni.

Két-három órán át tartó sport, futás vagy hegyi-biciklizéshez a legjobb választás a gyorsan a szervezet rendelkezésére álló maltodextrin 19. Amennyiben 4-6 órás túrát tervezünk, maltodextrin 12 keverése javallott, míg ennél is hosszabb, 8 – 12 órás megerőltetések kompenzálásához maltodextrin 6 az ideális választás. A konyhasó ajánlott mennyiség minden esetben ugyanaz.

image

Tapasztalataim

Saját tapasztalatom szerint 8 – 10 evőkanálnyi maltodextrin 19 plusz az ízesítést szolgáló szirup együtt mégiscsak túl édes, ezért én csak 4 – 5 kanálnyit keverek 1 literbe. Ennek a további előnye, hogy ha éhes vagyok, az italom mellé még nyugodtan elmajszolhatok valami csokit, vagy kekszet, a gyomromban még nem keletkezik hipertonikus folyadék. Ha a maximális 10 evőkanálnyi maltodextrint használnám fel, akkor a nápolyimat már tiszta vízzel kellene leöblítenem. Amennyiben ugyanis hipertonikus folyadék jut a vékonybélbe, a testből, egy ideig, víz áramlik a bélbe (és nem fordítva) és rövid ideig tartó folyadékhiányt okozhat. Ettől felborulhat a test vízháztartása, ami ráadásnak görcsöt is okozhat – tanúsíthatom.

100 gramm matodextrin energiaértéke 400 kcal. Ha tehát maximális koncentrációjú maltodextrin itallal indulunk útra, akkor 3 literes tömlőbe 3 x 100 = 300 gramm, tehát 1200 kcal energia fér el. Feles koncentráció ezt természetesen felezi, ami miatt időnként ajánlatos egy-egy nápolyi vagy valami hasonló betolása. Ennyicske kalória nyilván nem fedezheti több órás aktív sport energiaszükségletét, mert azt a szervezetnek a zsírok elégetéséből kell megoldania. Az izotonikus italban lévő kalória csupán csak a zsírégetést lehetővé tevő szénhidrátok tüzéhez szolgáltat utánpótlást.

Kategória: Health, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Vad Feistringstein

A Hochschwab-Csoport természetesen nem csak a Hochschwabból (2277m) áll. Legalább vagy kéttucatnyi más csúcs vár meghódításra, miközben nem mindig a magasabbakra vezet a nehezebb út. Ellenkezőleg. Itt van, mondjuk a Großer Feinstringstein a maga 1836 méterével, szigorúan a magasság szemszögéből véve, még labdába is alig-alig rúg a nagyok mellett. Feljutni rá mégis sokkal, de sokkal kalandosabb és nehezebb, mint a csoport koronás főjére.

 Feistringstein_2D_1  Feistringstein_3D_1

FeistringsteinProfile_

A táv (Seewiesen, Hackenalm, Hackentörl, Mitteralm, Feistringstein, Mitteralm, Fölzsattel, Vosithalerhütte, Franzosenkreuz, Seewiese) 22 km, 1430 m szintemelkedés 9:00 óra bruttó alatt

A túránkat nem csak a felhők árnyékolják be jóságosan, hanem egy zivatar kitörésétől való félelmem is. Esküdözöm is szaporán, hogy legközelebb nem megyek hosszú túrára, ha csak egyetlen időjárás-portál is villámokat jósol aznapra. Végülis egy seregnyi szürke hasú felhővel megússzuk. A zivatar Voitsberg (Stájerország) környékén tör ki, golflabda nagyságú jégzáport ágyúzva a termésre.

Ismét Seewiesenben parkolunk, mint három hete, csak most az ellenkező irányba indulunk, hogy az óramutató járásával azonos irányú kört írjunk le. A Hackenalmon és a Hackentörlön át érkezünk az erdőhatár fölé. Kétórányi kaptatás után elérjük a Mitteralmot, ahol elhagyjuk a fő turistaút vonalát. A Feistringsteinre egy jól látható kitaposott ösvényen ágazik le jobbra. A sziklákon időnként piros karika jelzi, hogy helyes úton járunk, bár anélkül is jól elboldogulnánk.

Egy füves, zsákutca szerű plató legvégére visz a turistaút. A Feistringstein önmagában egy sziklaszigetet képez, mely egy széles szakadékkal van elválasztva az idevezető platótól. Az átjutáshoz tehát először le kell ereszkedni egy drótkötéllel biztosított B/C Klettersteigen, majd a nyeregből ellenkező oldalon egy C Klettersteigen mászunk fel.

DSC03448

A Klettersteig kissé meglepő, mert nem tipikusan C, hanem inkább II fokozatú mászás, ahol a biztonság érdekében ki-ki odabiztosíthatja magát a drótkötélhez. Nos, miben különbözik ez a ferrata a “rendesektől”? Főleg a drótkötél teljesen laza voltában. Egy ferratázó megszokhatta, hogy a drótkötél így-e avagy úgy, de mindenképpen biztos pontot jelent  a kéznek. Aki ilyen felfogással érkezik, az nagyot fog csalódni. Hamar rákattanok viszont a dolog lénygére és inkább sziklamászom kb. II-es szinten, miközben a karabinereket csak húzom magam mögött a drótkötelén. Mivel a nittek elég távol vannak egymástól, kétségeim vannak afelől, hogy alkalmasint nyújtana-e valamiféle effektív védelmet. Szerintem nem nagyon.

Az indulástól számítva valamivel több, mint három óra elteltével, 10:30-kor a Feistrinsgtein csúcsán állunk. Van itt egy más, kisebb kereszt is, mely optikailag és a GPS szerint is néhány méterrel magasabban van elhelyezve. Nem lehet tehát tudni, mely kiemelkedés a hivatalos Großer Feistringstein. A Kleiner Feistringstein nem lehet, mert az még tovább lenne kelet felé, és oda tényleg nem vezet semmiféle út.

A feljutásnál sokkal furfangosabb a leereszkedés. Feszes drótkötélen rendesen le lehetne csúszni. Itt viszont, aki így tesz, helyenként kilenghet, mint egy zászló. Jobb tehát ismét csak sziklát fogva szépen leereszkedni úgy, mintha a drótnak csak mellékes szerepe lenne.

Egy további óra elteltével, 11:30 körül érkezünk vissza a Mitteralmon lévő kereszteződésbe. A Vosisthalerhütte felé még egy derekas emelkedővel kell megküzdenünk, mely majdnem felvisz 2000m szintre, de csak majdnem, mert valahol 1970 méteren aztán slussz van és jöhet némi kaptatókkal meg-megtűzdelt, de nagyobbrészt hajmeresztő ereszkedés a Fölzsattelig. Innentől számítva még 20 perc a menedékház. 13:30-ra, tehát az indulástól számítva 6 óra után érjük el.

A Voisthalerhütte teraszán elemózsiázunk. Kínálata választékban mesze elmarad a Schießtelhaus menüitől. Ám ez nem okoz különösebb gondot, az éhes gyomornak gyakorlatilag bármi jöhet. Közben apró cseppekben szemerkélni kezd az eső, ami nem fejlődik tovább. Marad a jóleső spriccelődésnél, így a vendégek közül senki nem menekül be a tető alá (bár néhányan esőkabátot kapnak elő – feleslegesen).

Legalább egy órányi megszolgált ebédszünet után két órás ereszkedés után érkezünk vissza a kiindulópontba. Nagyon kemény túra! Felülmúlja a három héttel ezelőttit. Teszi ezt annak ellenére, hogy szigorúan vett paraméteriben (megtett szintemelkedés és táv) némileg mégiscsak alulmarad.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Az ebadta…

A tavalyi nyár valósággal elkényeztette a hegyvilág szerelmeseit a sok-sok, stabil ómega időjárási helyzettel. Az idén meg ugyanolyan zsinórban záporok, zivatarok, villámok ijesztgetnek. Ha kitör a haddelhadd, szörnyű pusztítást visz véghez. Az igazsághoz tartozik, hogy ez az idei nyár amolyan “normál” avagy “standard” lefolyású. Ifjúkoromban, a 70-es, 80-as években voltak pontosan ilyen nyarak, úgyhogy nem érdemes panaszkodni. Nem is célom, hanem csupán csak feljegyezni az “utókornak” – úgymond, ha majd visszatekintenék a jövőben.

image

Jégverés után Alsó-Ausztriában 2016.07.22 (Karlstein an der Thaya)

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése