A Cixin Liu trilógia (Trisolaris)

Az időjárás olyan amilyen, túrára nem kifejezetten alkalmas, lehet tehát nyugodtan olvasni. Éppen befejeztem Cixin LiuThe Three Body Problem” című sci-fi trilógiáját. Lenyűgöző! Lassan meg kell szoknunk, hogy nem minden kínai termék ócskaság. Sőt! A kínaiak elkezdtek minden téren világszínvonalú dolgokkal előrukkolgatni. Ebben a konkrét estben egy díjnyertes nagy lélegzetű tudományos fantasztikus műről van szó. És, hogy az a bizonyos nemzetközi elismerés jogos volt, azt jómagam is tanúsíthatom. Régen nem olvastam ilyen jó, izgalmas, friss és újszerű gondolatokkal, filozófiai elméletekkel megtűzdelt regényt. Méltán lép Cixin Liu az egykori nagyok, I. Asimov és A.C. Clarke nyomdokaiba.

book1a book2 book3

Pedig az első kötet olvasásának a megkezdése elég döcögősre sikeredett. Tudniillik bár angol fordítás (megjelent magyarul is), lévén egy kínai alkotása, hemzseg a távol keleti furcsa hangzású nevektől. Ezt bizony meg kell szokni, mert nem John, Robert, Walter, Smith & Co. a főszereplők, hanem Ye Wenije, Yang Dong, Ding Yi meg a többiek. Ráadásul a történet, sci-fihez inkább szokatlan módon, valamikor az hatvanas évek Kínájában, a kínai kulturális forradalom idején kezdődik. Ye Zhetai a forradalom áldozata, fizikus, a kapcsolat sci-fi és valóság között tehát ez által adott.

Háromszor kezdtem el az olvasást, mindannyiszor félbe hagyva, majd egy-két hét elteltével újra a kezembe vettem. Azért voltam ilyen kitartó, mert egyrészt valamennyi kritika pozitív, másfelől pedig valóban érdekelt, hogy miként aknázza ki egy sci-fi író a tudomány eleddig megoldhatatlan három test-problémáját. A harmincadik oldalig eljutva aztán már ment minden, mint a karikacsapás. A könyvet le sem tudtam tenni a kezemből.

————————————————————————–

Az első kötetben tehát az író eljátszik azzal a gondolattal, hogy vajon milyen életforma alakulhat ki egy olyan bolygón, mely egy hármas csillag körül, instabil pályán kering. Mert bizony akad ilyen csillag, a relatív értelemben tőlünk nem is olyan messzire lévő Alpha Centauri A és B kettőscsillag valamint egy harmadik, eme kettő vonzásában keringő vörös törpe, a Proxima Centauri.

Feltelezzük továbbá, hogy a két nagy csillag valamelyike körül egy a mi Földünkhöz hasonló bolygón élet keletkezett. Egy ilyen konstelláció esetén vannak olyan korszakok, amikor a bolygó stabil érának örvendve, évszázadokig zavartalanul kering csillaga körül. Megesik azonban, hogy a kiszámíthatatlan, véletlenszerű gravitációs kölcsönhatásoknak köszönhetően a bolygót eltéríti, magához ragadja a másik csillag, esetenként pedig a vörös törpe is beleszól a történésekbe. Ilyenkor zord körülmények köszöntenek be a bolygón, kibírhatatlan forróság vagy fagyhalál, amit az ottani élőlények e körülmények kivédésére kialakult evolúciós trükkel oldanak meg (nem árulom el hogyan).

Feltételezzük a továbbiakban, hogy ez, a nem túl rózsás helyzetben lévő civilizáció, technológiailag magasabban fejlett, mint az emberiség, és a könyvben taglalt történések nyomán, a tudomásukra jut, a Naprendszerünk, Föld stabil mivolta. Ilyen körülményekről ők, az otthonukban csak álmodhatnak. Birtokukban van viszont olyan űrtechnika, melynek segítségével elérhetik a Naprendszert. Hogyan védekezhet a földi civilizáció? Egyáltalán van esélyünk? Nyilakkal, számszeríjjal tankok, repülök ellen harcolni?

És itt van az a fajta önpusztító emberi magatartás is, mely érdekelt a földi civilizáció likvidálásában. Vannak tehát olyanok, akik titkos mozgalmat (pl. Earth Trisolaris Organisation = ETO) alapítanak, az invázió oldalára állnak és azon munkálkodnak, hogy meggyorsítsák a földi civilizáció lerohanását. Cixin Liu még 2008-ban írta le ezeket a gondolatokat, melyek az európai kultúrák számára csak 2015 után materializálódtak, látszólag a semmiből.

————————————————————————-

A második, az elsőnél jóval hosszabbra sikeredett kötet címe a „The Dark Forest”, azaz a sötét erdő. Szerintem ez még az előzőnél is izgalmasabb fordulatokat rejteget, miközben egy más megoldatlan paradoxonra próbál újszerű, de hátborzongató választ adni.

A Fermi-paradoxnról van szó, mely egy ellentmondást fogalmaz meg. Eszerint, bár az univerzumban milliárdnyi galaxis és bennük milliárdnyi csillag létezik, valamennyi melegágya egy-egy intelligens élet kialakulásának, mi mindennek mégsem tapasztaljuk nyomait. Holott, ha feltételezzük, hogy intelligens élet már korábban, évezredekkel, évmilliókkal korábban is kialakulhatott, akkor a technológiai fejlődés következtében ennek mégiscsak konkrét jeleit kellene látnunk. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy a végtelen univerzumban egyedül vagyunk. Valóban? Teszi fel a kérdést Cixin Liu is, és előrukkol egy, a valóságtól nem is annyira elrugaszkodott magyarázattal, melybe minden jóérzésű embernek beleborsókázik a háta. Szerintem, Cixin LiuDark Forest” elmélete jól megállja a helyét minden eddigi, a Fermi-paradoxont magyarázni, illetve feloldani próbáló teória között. Jó és tartalmas szorongást az olvasáshoz.

—————————————————————————

A harmadik kötet (Death’s End) a másodiknál is hosszabb és az író még tovább lép. Kozmológiai elméleteket gyárt. Ezen túl, nem lesz elég, ha az emberiség „csak” a Föld létének az állapota miatt aggódik, mert majd még, az univerzum állapota miatt is lesz jó oka az aggódásra. Legalábbis Cixin Liu szerint. Az okokat pedig, anélkül, hogy a könyvből túl sokat elárulnék, egy példával szemléltetném.

Mindenki hallott már az Aral tóról. Nos, tegyük fel, hogy egy idegenből szakadt tudós társaság, melynek tagjai nem ismerik az ökológiai szerencsétlenség okát, ellátogat az Aral tó körüli sivatagba. A térség valamikor a tó feneke volt. A tudósok, jól ismerik a geológiai és földtörténeti folyamokat, megpróbálják tehát ezek fényében megválaszolni a kérdést, miért van itt egy sivatag. Merthogy az ö nézetik és feltételezések szerint, ott egy tengernek kéne hullámzania. A tudósok, mivel más planétáról valók, nem tudják, mire képes az ember, így hiába csűrik-csavarják az általuk ismert törvényszerűségeket, úgy vélik, egy természeti anomáliával van dolguk. Hibás következetés!

Az univerzumra kivetítve az előbbieket, meg kellene tehát kérdőjelezni, hogy az, amit a tudomány ma lát és felfog, és amit még nem tudunk sem helyére tenni sem megválaszolni, egy-egy új, még meg nem fejtett fizikai-természeti törvényszerűséget tükröz vissza, avagy egészen más áll a háttérben? Mondjam ki, netán egy intelligens lény ténykedése? Valahogy úgy, mint az Aral tó körüli sivatag esetében is? Netán valaki, vagy valakik máris olyan mértékben pusztítják az univerzumot mint a nyugati civilizáció az élö Földet?

Mindezeken felül, illetve mindezekkel összhangban, valamennyi fizikai-természeti törvényszerűséget fegyver gyanánt is lehet használni, posztulálja Cixin Liu. A kinetikai energiát lőfegyverek gyilkolásra hasznosítják. Az atombomba esetében a maghasadás törvényszerűségeire alapoznak es a sort hosszasan lehetne folytatni. De mi van akkor, ha egy nálunknál évmilliókkal korábban kialakult értelmes civilizáció hasznosít pusztításra olyan, az emberiség által csak nemrégiben felfedezett törvényszerűségeket, mint a kvantumelmélet illetve a kvantumdimenziók? Izgalmak, soha nem látott-hallott elképzelések, elméletek tárháza a harmadik kötet is. Az író kérdéseket tesz fel, és megpróbál mindezekre válaszokat adni. Még akkor is érdekes olvasmány, ha esetenként úgy tűnhet, hogy már túlságosan messzire vetette el a sulykot. Olvasd, érdemes ezt a kínait forgatni!

Kategória: Books | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Unterberg, mégis tél…?

A web kamerák tanúsága szerint újra sűrűn havazik az Unterbergen, íme:
https://www.bergfex.at/unterberg/webcams/c86/ == a kilátások is kifejezetten téliesek.

image

image

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Unterberg, mégsem

Az Unterberg nyilvánvalóan nem tartozik sem a megmászhatatlan sem pedig a nehéz kategóriás hegycsúcsok közé. És most, a legutóbbi vele való találkozás mégis az ellenkezőjéről győz meg. Ebben persze ludas szerénységem is. A túra megtervezésekor ugyanis nem veszem precíz alapossággal figyelembe az adott hó-viszonyokat. Pedig hasonló eset már történt velem/velünk, és most újonnan vétkezem.

Unterberg_2D Unterberg_3D

UnterbergProfile

lila A megtett táv (Ramsental-P, Bettelmannkreuz, Kirchwaldberg, Wiener Walfahrerweg, Unterberg-gerince, Schneiderlifthütte, Unterbergschutzhaus, Karnerboden, Heuriss-Klamm, Lamwegtal, Ramsental-P) 12.4 km, 850 m szintemelkedés bruttó 5:12 óra (nettó 4:15)

Történt pedig, hogy a meteorológiai ősz november végén nem várt intenzitású hóeséssel búcsúzkodik. Az tél beköszöntője viszont abban tér el az elmúlt évek mintájától, hogy a havazás forró centruma a Hochschwab – Rax – Gutensteiner Alpen hegyláncolat (és nem Tirol-Salzburg). Ráadásul az egyetlen kétnapos égi adag olyan volumeneket hoz, amely túlszárnyalja a korábbi telek hónapnyi hó áldását.

DSC04403
A Ramsentalban egyelőre szerény emelkedőn felfelé

Jómagam ugyan tudatában vagyok a történéseknek, de a számomra belátható web-kamerák nem tükrözik a valós viszonyokat. Másfelől pedig tudván, hogy az Unterberg síterep kizárólag natúr hóra épít, meggyőződésem, hogy amennyiben elégséges szállítmány érkezik Holle anyótól, ők bizonnyal kapnának az alkalmon és beindítanák a szezont.

A lényegre térek, sem sítalpat sem pedig hótalpakat nem viszek. Ez a tény még Pernitzbe érkezve sem látszik nyomasztónak. Az Unterberg felé autózva csak a Myra-vízesések mentén kezd „cukrozódni” a vidék. A Ramsental szájában lévő parkolóban aztán már sejteni lehet, hogy esetleges gondjaim akadhatnak.

DSC04413
1985 az erdő éve emlékére állíttatott

DSC04417
Bettelmannkruez, a világháborúkból szerencsésen hazatértek lelki üdvéért

Így-e avagy úgy, rosszabb, gondolom, biztosan nem lehet, mint ama télen a Krummbachsteinen, amikor ugyancsak hótalpak segédlete nélkül bátorkodtunk nekivágni. Az Unterberg mégiscsak eltörpül a Schneeberg de még a Krummbachstein árnyékában is.

Szóval ez a kis hegy aztán mégis kivillantja a foga fehérjét. Tudniillik a Kirchwaldbergen át (ama emlékezetes első sítúrám tárgya) vezető variáns mentén kívánom elérni célomat. Kemény fagyban indulok, -11 C fok a külső hőmérséklet. A hótakaró vastagsága felfelé menetben egyre csak gyarapodik, de állaga könnyű, inkább porszerű, és még sehol sem éri el a gamáslim felső szélét. Normál esetben persze máris hótalpakra váltanék, de erről az opciómról tervezési hiányosságaim miatt elesek.

DSC04419
Kilátások a távoli mgasabb hegyek és a Gippel felé

A felfelé baktatás nem éppen leányálom, de még jól vállalható. Ebben maradok mindaddig, amíg utam ki nem ér az erdőből. Tulajdonképpen abban a (hamis) meggyőződésben ringatom magam, hogy elérve a platót, gyakorlatilag ledaráltam a kaptatók lényegi szakaszát. Meg is pillantom a jelenleg még gondozatlan sípályákat szegélyező biztonsági palánkokat. Aztán hirtelen azon kapom magam, hogy egyre mélyebbre bukok, elnyel a hótakaró.

DSC04421
A Kirchwaldberget követő lejtőkön

DSC04422
Első (és sajnos utolsó) rápillantás az Unterberg még távoli csúcsára

DSC04428
Az Unterberg és Kirchwaldberg közti nyeregben

Próbálok úgy könnyíteni magamon, hogy teljes súlyommal a túrabotokra nehezedem, de emezek tövig merülnek a hóban. Jesszusom! A szél hordta gerinc mentén több mint egy méteres, nagy kiterjedésű hófúvás kellős közepében találom magam. Megpróbálok kijutni a sípályára, mert azt feltételezem (egyébként helyesen), hogy a szél feltehetően onnan hordta el az itt lerakott havat. Az a pár, odáig vezető méter olyan, mint egy laikus cepernek a négyméteres függőleges sziklafalon való átjutás.

DSC04431
A Wiener-Wallfahrerwegen

DSC04434
Ott feljebb, a kép közepén játszódik le a nemulass (optikailag tejesen ártalmatlan terep)

Mennél jobban igyekeznék, annál jobban nyel el a hómező. Egy ponton teljesen beragadok, a köldkömig ér hó és se hátra, se előre, semerre sem szabadulok, de lassan süllyedek is. Bevillan, hogy aki vékony jégen jár, hasra fekve segíthet magán. A gondolat kivitelezése kisebb katasztrófa, mert immár mindenestől elbukom. Felállás jön, küszködve.

Na, most mitévő legyek? Ha jön is valaki, segíteni nem tud, mert ha ki is húzna, egy újabb lépés után újfent elmerülnék. De emberfia nem jár erre. Már-már a hegyi mentők 140-es száma dereng fel bennem, amikor is utolsó megfeszített erőbedobással buldózerszerűen nekimegyek a hó falnak. És, képzeld, ez működik! Túrom teljes erőmből az anyagot, mint egy vaddisznó, és kiverekszem magam az immár „csak” térdig erő réteggel áldott sípályára. Huh! Megmenekültem! A továbbiakban egyetlen célom van, uzsgyi, lefelé!

DSC04435
A Schneidlift felé vezető, jó mélyen behavazott Schneidabfahrton

A többnyire szűzies, alig-alig egy-két lesikló nyomaival tarkított mély havon lefelé menetben a derékig besüppedés sem tragikus, mert segít a gravitáció. A Schneidlifthütteig érkezem szerencsésen. Itt el kell döntenem, merre, hová a továbbiakban. Megbátorodva, elérhetném az Unterberg Schutzhaust. Számítok rá (tévesen), hogy nyitva van. Bezzeg, ha tudom, hogy december 7.-ig szabadságon vannak, folytatom az alászállást vissza a völgybe. Így viszont extra 100 méteres szintemelkedés árán (mivel a Schneidlifthütte ennyivel lejjebb van) még felkapaszkodom az Unterberg menedékházig, hogy megtudjam, zárva van. Na, ma nincs kifejezett szerencsém, de sebaj, akad még fél liter forró mézes teám a termoszban és némi csoki megteszi kalóriapótlás gyanánt.

DSC04437
Elérem az Unterrbergschutzhaust, de sajnos zárva

Ezután már semmi olyan nem történik, amiről még érdemes lenne részletesen beszámolni. Az ereszkedés folyamatos, a hó bár vastag, lefelé nem gátolja a haladást. Később rátérek a Heuriss szikla szoroson át a Lamwegtalba vezető Karnerboden Abfahrt vonalára, ahol a natúr-síelők már keményre vasalták a havat. Mivel már korábban felvettem a könnyű hágóvasaimat (mert azt azért betettem), itt a helyenként eljegesedett terepen remekül elboldogulok.

DSC04445
A Karnerschlag sípályán lefelé. A kép közepén alig láthatóan a Schneeberg bontakozik ki a ködből

Nos, mindent összevetve egy kifejezetten izgalmas, kalandos túrában volt részem. Ilyen tapasztalatokkal, ha csak dísznek is, de a hótalpaimat a jövőben, havas túrákra kötelezően vinni fogom. A tervezés tehát akkor jó, ha egy csipetnyi pesszimizmus fűszerezi.

DSC04453
A szoros fölé emelkedö Heriss sziklái

DSC04454
A Heuriss-szoros, sziklamorzsalékkal hintett, na itt egytelen sítúrázó sem úszhatja meg karcolások nélkül

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing | Megjegyzés hozzáfűzése

Heukuppe via Gretchensteig

A Raxenmäuer a hegyvilág vad falai közüli egyik legszelídebb. A távolból szinte áthatolhatatlannak látszó sziklavilágot egy seregnyi könnyű mászást ígérő ösvény töri át, az olyanok, mint a Großes Fuchsloch, a Reistalersteig, Karl Kantnersteig, a Martinsteig illetve a Gretchensteig. A felsoroltakból Sanyi még csak a Karl Kantnert ismeri, így tehát a mai napon egy újabbal bővülhet (Rax-) ismereti kincstára.

Gretchensteig_2D Gretchensteig_3D

GretchensteigProfile

red A megett táv (Preiner Gscheid, Reistalersteig, Gretchensteig, Heukuppe, Altenbergsteig, Karreralm, Preiner Gscheid) 11.5 km, 1050 m szintemelkedés bruttó 5:20 óra alatt (nettó 4:00 óra).

Szép napos, de viszonylag hideg idővel számolunk, ami túlnyomórészt be is jön. A völgyben szinte szélcsend, de odafenn alaposan megdudáltatnak a jéghideg fuvallatok.

Preiner Gscheidböl indulunk 8:40-kor és a Reistalersteig alsó részén gyújtjuk be az energiákat szolgáltató test-kemencéket. Hamarosan megválunk az induláskor magunkra szedett melegebb ruharétegeinktől. A Reistalerhütte előtt elhagyjuk jobbra fel a vadászkunyhóról elnevezett Steiget és meredek fordulókon kaptatunk a sziklafalak felé. Eközben fennhangon dicsérjük a remek időt, az alig-alig lebbenő áramlatokat. Bár ne tettük volna! A hegyek turpis szellemei tudniillik, hallván ilyenféle szólamainkat gyorsan fricskát mutatatnak és direktből is ránk szabadítják eleddig láncon tartott szibériai szeleiket.

DSC04342
Itt elhagyjuk a Reistalersteiget

DSC04350
A Raxenmäuer felé törpefenyők között lavírozva

DSC04359
A Gretchensteig beszállója előtt, a távolban balról a Veitschalpe látható

Na, a nemjóját, gondolom, ha ez így fuvoláz majd végig, akkor abban nem lesz sok irgalom. Szerencsére a falak tövében, a Gretchensteig beszállójánál (10:17) enyhül a légáram és újra érezhető a ragyogó nap ereje is. A mászás élvezetes, tulajdonképpen az egész túra legkívánatosabb része, sajnos elég rövid is.

DSC04362
A Grethcenstieg közepe táján, itt indul a második szakasz drótkötelekkel biztosítva

DSC04370
A Gretchentseig vége felé

Alig érünk ki a platóra (10:35), máris lecsapnak ránk a keleti szelek. Szerencsére jobbára hátulról dudálnak, így a hátiszák nagyrészt pajzsként használható. Percre pontosan 11:00 órakor elérjük a Heukuppe (2007m) tetején lévő emlékművet, melynek mindig akad egy-egy szélárnyékos oldala. Most sincs ez másként.

DSC04372
Zúzmarával díszítet törpefenyők, tipikus Rax-plató, jobbra a Karl Ludwighaus

Lefelé az Altenbergersteiget választjuk, mivelhogy Sanyinak még ehhez sem volt szerencséje. A füves plató után a jelzett turistaúton nagy odafigyelés szükséges. A sziklamorzsalékos meredek szerpentineken a bakancs talpa alatt meg-meglóduló görgetegekkel minduntalan számolni kell. A turistaút szemet gyönyörködtető kulisszavilágon halad át. Egy napsütötte, fűvel párnázott sziklaszirten 12:00 órakor letelepszünk, hogy falatozzunk a magunkkal hozottakból. Később, a GPS vonalát tanulmányozva észreveszem, hogy a térképen is kilátóként van jelölve az ösztönösen kiválasztott pihenőhelyünk (alsó kép).

DSC04378

DSC04379

DSC04386
Itt balra fordulunk az Altenbergsteigre,  aháttérben a Schneelape (a Hangyadomb látszik Sanyi feje felett)

DSC04390
Az Altenbergsteigen

DSC04395
Visszapillantásban az Altenbergsteig jellegzetes sziklaszirtje

image

A Karreralmra érkezve (12:40) még mindig ragyog a nap, feltételezzük tehát, hogy kitart túránk végéig. Sajnos hamarosan beborul az ég és véget ér a ragyogás, de nekünk már mindegy, hiszen legfeljebb egy órányira vagyunk kiindulási pontunktól. 14:00 órakor érkezünk vissza tehát Preiner Gscheidbe.

DSC04399
Karreralm

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Uncategorized | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Hochschwab–Mitteralm–Fölzalm

Mint azt már korábban is említettem, a Hochschwab csoport, a hegység koronás fője nélkül is kínál lehetőségeket kifejezetten nagy lélegzetű túrákhoz. Az olyanhoz mondjuk, mint az a már régen tervezett kör, amelyet a múlt vasárnap volt szerencsém kivitelezni. Az időjárás egyszerűen pompás, novembert meghazudtoló langymeleg napsütés, kék ég és tiszta, száraz légkör, akár 100 kilométeren túl terjedő tiszta látóhatárral.

HochschwabFölz_2D HochschwabFölz_3D
HochschwabFölzProfile

red A megtett táv (Fölzklamm, Hans Leitner Alpinsteig, Bürgeralm, Höchstein, Zlacken, Mitteralmkogel, Plattensteinkuppe, Fölzsattel, Fölzalm, Fölzklamm) 18 km, 1400 m szintemelkedés bruttó 7:06 óra alatt (nettó 6:00 óra)

A korai felkeléssel induló nap pedig nyomott hangulatú. Sötét és hideg van odakinn. Közömbösen, fásultan végzem az ilyenkor szokásos beidegzett reggeli teendőimet. Később is még, az üres autópályán, számtalanszor belém hasít a gondolat, hogy minek csinálom ezt? Alhatnék még édesdeden a jó meleg paplan alatt. Helyette a túra előtti stresszhormonokkal telítődik óhatatlanul a vérem, görcsöl a gyomrom.

A Fölzklamm bejárata előtti parkolóban szitáló köd és vacogtató 4 fok fogad. Nem árt tudni, hogy mindkét itt található parkoló (P1 + P2) fizetős. 3€ a napi parkolódíj, amit egy automatában lehet megváltani és a szélvédő mögé, jól látható helyre tenni.

DSC04184
Itt reggel jobbra tartok, de majd balról érkezem

DSC04186
Itt kezdödik a nemulass (az Alpinsteig)

DSC04188
Oszladozik a köd az Alpinsteigen

DSC04190
És lőn Halleluja! Köszötelek napsütés! A kép közepén a völgy/szurdok amin majd lefelé jövök

A hangosan csobogó Fölzbach patak mentén kezdem aznapi komoran induló kalandom. A Fölzklamm (szurdok) előtt villában ágazik szét az út (8:00; képek feljebb). Én jobbra megyek, és ha minden a terveim szerint zajlik, akkor cirka 7-8 óra elteltével majd bal felől, a szurdokból érkezem vissza.

A Gasthof Schwabenbartl mögül indul a jó meredek Hans Leitner Alpinsteig, mely a Bürgeralmra vezet. A borongós, nedves időben a betyáros kaptatókon gyorsan begyullad a testem energiát szolgáltató kemencéje. Cifra szerpentinek egymásutánját legyűrve hamarosan kilépek a köd birodalmából és felragyog a nap. Ezzel szinkronban az ég angyalai megfújják aranytrombitáikat és kórusban zengik a gyönyörű Halleluját. Kedélyem egyetlen pillanat alatt vált mély depresszióból, feldobott, tettre kész, nyugodt, de mindenre eltökélt derűbe (9:12).

DSC04197
Ott lenn ágazik le az ösvény az erdészeti útról (kép visszapillantásban)

DSC04204
A völgyben ködtenger, amiből kibukkantam

DSC04206
Cudar egy kaptató (afféle “tüdőköptető”) a Bürgeralm felé

Az immár napsütötte Alpinsteig kiér egy széles erdészeti útra (9:26). Balra ágazik le egy hasonlóan meredek ösvény a Schönleietenhaus felé. A hivatalosan bár nem jelzett, mégis jól követhető csapás a Bürgeralm feletti füves síterepen lyukad ki, egy karnyújtásnyira az 1800 m szinten lévő Schönleietenhaustól. Az vendégház ajtaja nyitva, feltehetően aznap van vendégfogadás is. Nem tudom meg, mert el vagyok jól látva otthonival. Nem számítok nyitott Hütte-támaszpontokra. Egyébként is korai még az idő (10:12).

DSC04209
A Bürgeralm házikói odalenn

DSC04220
Schönleitenhaus

Ezzel tehát teljesítem aznapi szintemelkedésem oroszlánrészét, bár ami még jön egyáltalán nem elhanyagolható. Tudniillik utam a továbbiakban lejt a Zlacken felé, ami nem más, mint egy föld-nyelv, mely összeköti a Bürgeralmot a tulajdonképpeni Hochschwab masszívummal (lenti kép).

DSC04224
A kép közepén a mélypont a Zlacken: kilátás utam következö szakaszára

DSC04227
Pillantás a Veitschalpe felé

DSC04228
… közelítésben: a magas hegy mellett (ami a Hohe Veitsch) balról a Große Wildkamm

Mielőtt ismét nekiveselkednék a Mitteralm magaslatainak, teszek egy kitérőt a magányos, 1741 m magas Höchsteinre. Érdekes, hogy a hegycsúcs megmászása ez esetben nem felfelé menetben, hanem alászállva történik, lévén kiindulópontom valamivel magasabban, mint maga a megmászandó hegycsúcs (mennyiben a Bürgeralmot vesszük alapul; 10:50).

DSC04236
Már látszik a Hochstein nyúlványa, de kicsivel alattam van a csúcsa

DSC04241
A Hochsteinre vezető út, oda-vissza 15-20 perc (a hátteret a Hohe Veitsch dominálja)

DSC04243
A Hochstein csúcsát kőhalom jelzi

A Zlacken tehát a fennsíkvándorlásom mélypontja cirka 1740 méteres szinten. A Mitteralmra még vagy plusz 250-300 méter szintemelkedés visz. Az idő kellemes, stabil, délután nem fenyeget zivatar, mint a forró nyárban. Amint felérek a platóra, kedvem szottyan egy kis pihenőre. Letelepszem tehát egy kényelmes kősziklára (11:25), melyen egy réteg moha szolgál puha párnaként. Itt elköltöm aznapi egyszerű ebédem, mert időközben alaposan meg is éhezek.

DSC04245
Zlacken, a nyereg

DSC04256
Visszapillantásban a Zlacken és a Bürgeralm felől érkezö út

Kb. 20 percnyi szusszanás után még némi kaptatás jön. Szorgalmi feladatként megmászom a turistaút mentén balról található dombokat. Az egyiken fa névtáblát is találok, mely úgy azonosítja a csúcsot, mint a Plattsteinkuppe 1982 m (12:00). Van tehát két vadonatúj, begyűjtött csúcsom is.

DSC04273
A Mitteralmon. Az út szalagja melletti névtelen csúcsra is felgyalogolok

DSC04283
…egy következő ilyen csúcson “névkártyára” is lelek: Plattensteinkogel (mögötte a Hochschwabcsúcs)

A Plattsteinkuppe után az út jelleget vált és le-föl stílusban kanyarog, mintha keresné a legjobb lefelé vezető ösvényt. Később meg is találja, mert hirtelen morzsalékos, meredek szerpentinre lyukadok ki mely egyenesen a Fölzsattelba vezet (13:00). Az alászállás nagy odafigyelést és óvatosságot igényel, bár el tudom képzelni, hogy afféle hegyre születettek itt csak egyszerűen leviharoznak. Én sajnos nem, különösen pedig azért nem, mert tekintettel kell lennem a korosodó térdemre is.

DSC04289
A Bärmauer és a jobboldali hegygerinc csipkéi az Edelspitz, mögöttük jobbra a Hochschwab csúcsa

DSC04294
A tábla informál, hogy itt átellenben kilátás nyílik a Hofertalturmra…

DSC04296
… kilátás “átellenben”, jobbról a Hofertalturm (a torony) és a távolban a Hohe Veitsch

A Fölzsattelben tévesen azt hiszem, vége a meredek ereszkedések sorozatának. Pedig a tény, hogy még mindig 1624 méteres szinten vagyok, óvatosságra int. Indulok tehát az előzőkéhez képest immár szerény lejtőkön a Fölzalm felé. A Fölzalmot téli álomba szenderülve találom (13:25), de ez nem lep meg, mert tudtam előre.

DSC04305
Fölzsattel

DSC04315
Érkezem a Fölzalmra

DSC04317
Az a bizonyos hamisítatlan “Dolomiten fíling”

DSC04318
A Fözalm egyik házcsoportja a Grasserhütte (merthogy van még egy jobbra, ami nincs a képen)

Az Almról aztán újra vad ereszkedés következik a Fölzboden felé. A terep extra vadságát nem utólsó sorban a turistautat két oldalról szegélyező sziklafalak is adják. Balról a Mitteralm helyenként igazi csipkékben kicsúcsosodó falai valódi „Dolomiten feeling” stílusban törnek a magasba.

DSC04323
A jó meredek út lefelé a Fölzboden felé

DSC04326
Visszapillantásban a lefelé vezetö út (a képen jobbra fenn látszik az út csíkja)

DSC04330
A Fölzstein a völgy túlsó oldalán

Az út végére a Fözklamm és a Fölzbach patak teszik fel a pontot. Odafenn még trikóra vetkőzve sétálgattam a langymeleg platón, itt meg minden egyes lefelé tett lépéssel zuhan a levegő hőmérséklete. A napot már régen nem látni, mert leárnyékolják a sziklák. A könnyű acélkék árnyalatban csillogó patak jéghideg lehelete pedig egyre határozottabban gyűrűzik be a pulcsim mögé. A szurdokot egyre szorosabbra záró sziklafalak tevéből elfogy az ösvény is, minek következtében a patak fölé szerkesztett palló segítségével lehet csak áthidalni a természet szabta akadályt (14:45).

DSC04334
A szurdokban

Ismét vége egy remekre sikerült körnek, mely bár nem, rejt különösebb technikai nehézségeket, de szerény véleményem szerint megköveteli az átlagon felüli erőnlétet, különösen pedig az első, a Bürgeralmig vezető szakaszon.

DSC04337
A pallókon, két sziklafal között lehet kijutni

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Rax platóséta 2018

Az őszi inverzió idején csak egyet tehetsz a mindenhonnan rád köszönő, ködbeborult depresszív hangulat ellen, kirándulni a felhők fölé. Legalábbis elég magasra ahhoz, hogy még a mély tél beállta előtt némi D-vitamin tartalékokat sajtolhass ki az immár nem túl magasra hágó, de mégis ragyogó napból. Mi is így teszünk Angikával. A kabinos felvonóval felvitetjük magunkat a Rax fennsíkjára, hogy egy kiadós nyugodt, lazító sétát tegyünk a magashegyi környezetben.

RaxPlateu_2D RaxPlateu_3D

RaxPlateuProfile

blue A táv (Gasthof Bergstation, Ottohaus, Kammweg, Preinerwandkreuz, Neue Seehütte, Seeweg, Ottohaus, Gasthof Bergstation) 11.3 km, 450 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 3:45)

A túra vonalvezetése annyira közismert és közkedvelt, hogy részleteibe kár is belemenni. Aki tudniillik először jár a Raxon, az minden bizonnyal ezzel kezdi. Mint azt tettem jómagam is, annak idején, még 2010-ben, totális zöldfülűként.

DSC04122
A Bécsi-medencét (a háttérben) tartósan bojkottálja a köd

DSC04131
A Schneeberg is ma a legszebb arcát mutatja

DSC04136
Az Ottohaus felé ( felette a Jakobskogel)

Annyit tán mégis érdemes megjegyezni, hogy a Kammwegen, a törpefenyők között vezető utcácskákban (a Preinerwand csúcskereszt felé) helyenként sár-iszaptengerrel kell számolni (ez már évek óta így van). A viszonylagos értelemben vett száraz idő ellenére is. Kikerülni a csapdákat nem minden esetben lehetséges, de a bakancs a napon gyorsan szárad. Ha valaki lenne olyan kedves, néhány nagyobb szikladarabbal, amire rá lehetne lépni, megoldhatná a problémát. Később majd, segít a fagy (ha az idén ugyan lesz).

DSC04141
Törpefenyök között terelget a Kammweg kezdete

DSC04146
Fel és le visz a turistaút, de mindvégig remek panorámát nyújtva

DSC04153

Érkezünk rendre a Preinerwandhoz (fenti kép), majd lefelé menetben a kurta, de jó meredek lejtőn a Neue Seehüttehez, ami még most is nyitva. Mint megtudtam, azért Neue (új), mert volt egy régi Seehütte is, tóval egyetemben (der See = tó), valahol ott, ahol ma a Holzknechtsteig leágazik. Bécs városa elbontatta, az ivóvízforrások szennyeződését megelőzendő. A tó vize pedig egy szép napon elfolyt, senki sem tudja miért és hová. Innen származik a máig fennmaradt Seeweg elnevezés (a turistaút, mely összeköti az Ottohaust a Neue Seehüttevel), merthogy egy tó partján futott.

DSC04159
Valahol a kép közepén látható sziklák alatt lehetett az öreg Seehütte

DSC04161
A Neue Seehütte

Olyan remek az idő, olyan langymelegen süt a novemberi nap, hogy élvezet odakünn a padokon elkölteni déli elemózsiánkat. Félórás ebédszünet után a teljesen szelíd (és garantáltan sármentes) Seewegen bandukolunk vissza az Ottohaushoz, majd pedig a felvonó hegyi állomásához.

DSC04177
Sziklamászók hajmeresztö mutatványára leszünk figyelmes. Jobra lent a szirten a Haidsteig híres fekete madonnája

DSC04183
Odalenn a völgyben Payerbach/Reichenau

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Scheibwaldhöhe 1943 m via Schüttersteig

Keresgélek, hogy van-e még olyan hivatalosan is jelzett ösvény a Raxon, amin még nem, jártam. És képzeld, igen, még van, például a Naßbachtalból a Schüttersteig. Nem tartozhat a közkedvelt turistautak közé, de a mindvégig jól kivehető csapás a bizonyítéka, hogy azért elég sokan használják. Valószínűleg az olyanok, mint jómagam is, akik tudniillik a népszerűeket már bőven kimerítették.

Schüttersteig_2D Schüttersteig_3D
SchüttersteigProfile

red A megtett táv (Naßbachtal, Schüttersteig, Kesselgraben, Gloggnitzerhütte, Scheibwaldhöhe és ugyanígy vissza Naßbachtalba) 17 km, 1340 m szintemelkedés bruttó 7:23 óra alatt (nettó 5:45)

A Naßbach patakon átívelő híd ugyan le van zárva, de a korlát mellett van egy résnyi hely, amin a hídra lehet jutni. Sárga tábla jelzi a turistaút kezdetét. Innen indulok aznapi túrámra (7:25 van). Kíváncsi vagyok, miféle meglepetéseket tartogat ez a számomra még ismeretlen kaptató.

DSC04116
A Schüttersteig itt a kidöntött táblánál ágazik le az erdészeti útról

DSC04055
Egy sziklafalat tör át a turistaút (ami mögött az Übeltal jön)

DSC04060
A képen balra fel húzó ösvény végében szükséges lehet “kezet emelni” a sziklára

DSC04062
Végre kilátás nyílik a szemközti hegyvilágra. A kép közepén a Großer Sonnleitstein 1639m

Annyit mindjárt el is árulok, hogy végig jó meredek, helyenként csak vékony csíkban traverzál, de kezet, úgymond, csak egy helyen kell a sziklákra emelnem. A szomszédos Peter Jokel-Steighez képest valamivel szelídebb turistaútról van szó. A Schütersteig vonala egyetlen helyen tör át egy sziklafalon (8:25) majd később egy nyeregbe ér (8:40), ahonnan az ugyancsak zord és barátságtalan Übeltalba lehet bekukkantani. Itt, a magasba törő sziklafal és a mély szakadék láttán kissé összerándul a gyomrom, de ez gyakorlatilag nincs kihatással a követendő út technikai nehézségére.

DSC04065
A tábláknál lyukad ki a Schütersteig…

DSC04069
… és ilyen széles út visz tovább a platón

Cirka másfél órás kaptatás után pontosan 9:00 órakor érkezem fel a nagy kiterjedésű platóra 1350 méteres szinten. Itt valóban olyan benyomása van az embernek, mintha sík vidéken lenne, valahol odalenn. Széles erdészeti úton folytatom egy elágazásig, ahol el kell döntenem, hogy a Habsburghaus avagy a Gloggnitzerhütte felé menjek-e. A Habsburghaus lenne a logika diktálta követendő célom, de november lévén már télre szenderedett, mígnem a Gloggnitzerhütte vasárnap nyitva. Étellel ugyan nem szolgálnak, de egy meleg leves (plusz elektrolit) képzete nagy vonzerővel bír.

DSC04074
A napsütötte Gloggnitzerhütte

DSC04078
A köhalommal jelzett Schiebwaldhöhe 1943 méteren

DSC04083
Kilátás a Schneealpe felé

DSC04093
Lefelé mindíg szemközt a Schneeberg

Irány tehát a Kesselgraben, ahová továbbra is a széles erdészeti út baktatok. Kaptató egyelőre nincs, sima a terep. A Kesselgrabent elérve (9:30) változik meg egycsapásra az út jellege. Még fél óra és érkezem a Gloggnitzerhütte tövébe (10:00). A gazda éppen talicskázza az eresz alá a tűzifát. Megbeszélem vele, hogy majd cirka 2 óra múlva visszafelé benéznék egy levesre (mert kb. 1 órára van még az aznapra kiszemelt csúcsom).

DSC04097
Az útról már látszik a Gloggnitzerhütte (kép kellös közepén)

DSC04098
… zoom oda

Folytatom tehát a kaptatást a Scheibwaldhöhere (1943m; 11:00 óra), ami a Rax második legmagasabb kiemelkedése. Jellegénél fogva inkább csak egy nagyobbacska dombról lehet beszélni, semmint hegycsúcsról. Szépen süt a nap, de felfelé menetben egyre erősödik a déli szél. Az út, amit követek, eminnen, a túlsó oldalról keríti a Habsburghaust. Elvileg tehát egy kört is leírhatnék. Ha történetesen nem egyezkedem a gazdával, akkor folytathattam volna arrafelé. Így viszont illik tartani magam a megállapodáshoz, tudniillik az ilyen menedékházak gazdái szemfülesek, és ha valaki ígéri, még aznap visszatér, akkor meg is várják. Ha nem jön, egy idő elteltével riasztják a hegyi mentőket. Másfelől meg a visszaúton tényleg jól esik a tésztásleves.

DSC04103
A Gloggnitzerhütte felé: a távolban A Gippel – Schwarzauer Gippel – Obersberg hegygerinc

DSC04106
Újra a Gloggnitzernél

Nem sokkal déli 12:00 óra előtt érkezem vissza a Gloggnitzerhüttehez. 12:30-kor pedig már végzek is a levessel és folytatom a megkezdett ereszkedésem a Kesselgrabenben. Alig egy óra múltán vagyok a Schüttersteig fenti beszállójánál (13:23). Vajon hogy ízlik majd az út lefelé menetben? Hát, nem is olyan rázós, mint azt reggel még elképzeltem. Nyugodt tempóban 1 óra 25 perc alatt végzek. Ha úgy adódna, hogy valamikor a jövő szezonban ismét erre járok, akkor majd a Habsburghaus felé írom le a körömet. De az egy távoli terv.

DSC04110
A Lochhütte mellet elhaladva (egy vadászkunyhó)…

DSC04111
… a töszomszédságában egy másik vadászkunyhó a Schütterhütte

DSC04112
Itt vége a platónak, hiába szeretne az út továbbkanyarogni.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Ködös Kieneck

Ezúttal nem hiszünk az időjárás jelentésnek, ami bár semmi jót nem ígér, Angikával mégis nekivágunk a Kienecknek. Az Enzianhütte ugyanis minden időben egy biztonságosan elérhető célpont. Nincsenek szakadékok, nem kitett és a Viehgraben mélyén vezető út heves széllökések esetén is jól védett.

Kieneck_2D Kieneck_3D

KieneckProfile

blue A táv (Thal, Viehgraben, Matrassteig, Enzianhütte, Enziansteig, Thal) 11 km, 610 m szintemelkedés bruttó 5:30 alatt (nettó 3:40)

Elég későn indulunk, de a fent említettek miatt ez megbocsátható vétek. A Viehgrabenben bandukolunk lazán felfelé. A helybéliek fakereszttel jelzett kegyhelye után (lenti kép) jócskán felfelé görbül az eleddig kellemes kis sétát megengedő kaptató.

DSC04019

Hamarosan azonban még egy lapáttal ráteszünk, ugyanis elhagyjuk a széles erdészeti utat. Egy jelzett helyen jobbra fel leágazik a Matrassteigen. Ezen közelítjük célunkat. A Kienecken bár már számtalanszor jártam, a Matrassteiggel még soha nem próbálkoztam. Kicsit izgulok is (mivel nem ismerem), hogy Angika vajon hogyan birkózik majd meg az út feltételezhető meredekségével. De nincs gond! Jutalmul még a nap is beragyogja a hegyoldalt így megédesítve a kaptatás verejtéket fakasztó “örömeit” (lenti kép).

DSC04023

Nem várt gyorsasággal érkezünk a platóra, miközben még egy párost is megelőzünk. Nocsak, minő erőtartalékok munkálkodnak Angikában! Odafen, aztán belegyalogolunk az éppen terjeszkedőben levő ködbe. Közel már a jól fűtött menedékház. Az iménti napsütésnek köszönhetően még szép számmal ücsörögnek vendégek az Enzianhütte teraszán. Mi viszont egyenesen a még szinte üres vendégszobába megyünk. Utóbb is jó döntés, mert cirka fél óra elteltével az alaposan megsűrűsödő hideg köd miatt még a legedzettebbek is bemenekülnek.

DSC04025
Angikának láthatóan tetszett a Maressteig (szívesen máskor is hasonlót)

DSC04032
Lassan-lassan minden a ködbe vész, így a Hütte is

DSC04034
Az elmaradhatatlan csúcskerszt-fotó (kicsivel a vendégház alatt)

Jó étvággyal elköltött déli elemózsiánk után az Enziansteigen ereszkedünk, ami jóval hosszabb a Viehgrabenben vezető viszonylatában. Igényesebb is, tudniillik be van toldva egy nagyobbacska kaptató és két hosszabb szakaszon a meredek lejtő csúszósságát a köd nedvessége is fokozza. Ráadásul a lehulltot levelek apróbb-csepergőbb, kicsúszásra serkentő meglepetéseket takargatnak. Eme szerény hegy minden gáncsoskodása ellenére is szerencsésen érkezünk vissza Thal községbe.

DSC04038
Misztikus ködbe borul minden

DSC04051Az Enziansteig alsó részén magunk mögött hagyjuk a csúcsközeli ködöt

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Anninger, az igénytelen

A gyengélkedő derekamra és a felsőbb régiókban várható erős déli szélre való tekintettel csak egy „kék” túrára indulnánk az Anningerre. Különféle kisokos portálok borús jóslatai miatt aztán Angika inkább mégsem jön. Kár, mert mint később kiderül, az előrejelzések köszönő viszonyban sincsenek a valósággal (már megszokhattuk, de most érzelmileg feldúl, hogy az időjósok hibája miatt megint csak egyedül baktathatok). Az erdővel borított szelíd hegyhátakon többnyire szélcsend honol. Kifejezetten kellemes őszi túraidőbe botlom, csak hébe-hóba lendül friss fuvallat, ám az sem zavaró.

Anninger_2D Anninger_3D

AnningerProfile

blue A táv (Gumpoldskirchen, Wilhemswarte, Anninger Schutzhaus, Jubiläumswarte, Rodelbahn, Krauste Linde, Beethoven-Wanderweg, Gumpoldskirchen) 12.6 km, 540 m szintemelkedés, bruttó 3:45 alatt (nettó 3:00 óra)

Gumpoldskirchenből indulok és legelsőnek az itt található könnyű kis Klettersteiget szemlélem meg, hogy tudniillik van-e még. Régi szép időkben itt gyakoroltunk Cirmivel. Ahogy elnézem a drótköteleket, nem tűnik nehéznek (B/C), nagy kedvem lenne akár így pusztán, felszerelés nélkül is nekirugaszkodni. Aztán győz a jobbik eszem és inkább hagyom, mára mást terveztem.

DSC03928
Ahol sziklafalat nem is várnánk, a szőlőtőkék végében egy igazi kis Klettersteig

DSC03934
A Klettersteig sziklafala tövében

DSC03932
Rálátás Gumpoldskirchenre

A továbbiakban alulról kerülve a dombokat a Wilhelmswartet (kilátó) célzom meg. Amint odaérek, felszaladok a tetejébe, ahol, szöges ellentétben az lenti légmozgással, élénk szél fogad. Némi nézelődést követően aztán egyenesen az Anninger Schtuzhausban kötök ki, ahol elköltöm déli elemózsiámat.

DSC03941
Bágyadtan ugyan, de itt-ott a nap is kisüt

DSC03946
Színek pompája teszi változatossá a barangolásomat

DSC03949
Wilhelmswarte

DSC03960
Kilátás fentről északi irányba. A szemközti domb fantasztikus neve “Vierjochkogel”, akár egy háromezres is megirigyelhetné

DSC03964
Anninger-Schutzhaus

Mielőtt még elindulnék lefelé, elnézek a Jubileumswarteba. A tetejében itt is fütyül és rángat a szél. Na, legalább ennyi igazuk lehet az időjósoknak. Visszaballagok az Anninger Schutzhaushoz majd a valamikori Rodelbahnon, azaz a szánkópályán ereszkedem, mely nem sokkal a Krauste Linde vendégház előtt torkollik a hivatalosan jelölt széles erdészeti útba. A pálya betonkockákból rakott kanyarpalánkjai helyenként leomlóban, emészti erősen az idő vasfoga. A klímaváltozás egyik korai áldozata. Mióta a hegyekbe járok, figyelem a hóviszonyokot. Itt az Anningeren, nemhogy ródlizás, számottevő hó sem igen volt már nagyon-nagyon régen.

DSC03965
Jubiläumswarte

DSC03967
Kilátás a tetejéböl az Anninger-Schutzhuas irányában

DSC03985
Az a bizonyos szánkópálya

DSC03989
Az utólsó balra kanyar

DSC03991

A Krauste Linde mellett elhaladva (fenti kép) ismét elhagyom a széles „túra-autópályát” hogy csendesebb ösvényen poroszkáljak a Beethovenről elnevezett turistaútig. Megjegyzem, ismét szélcsendben. A híres zeneszerző Mödlingben (is) lakott, és a fáma szerint gyakran sétálgatott ezen az útszakaszon. Innen az elnevezés.

Ezután gyönyörködöm még egy kicsit a nyugovóra szenderülő szőlőhegy szép rikítósárga leveleiben, majd Gumpoldskirchenen átsétálva érkezem vissza kiindulópontomba.

DSC03993

DSC04006
Vissza Gumpoldskirchenbe

DSC04008

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Wow Hungary Error 404

Szörfözöm a neten (nézegetem a várható időjárás jelentéseket) és egy Magyarországot reklámozó bevillantásra leszek figyelmet (lásd az alábbi képsorozatot). Na, nézzem meg, vajon mit ajánl? Mutatja az esti Budapestet (nagyon szép) és kínálja “Learn more”. Rákattintok, és íme “404 Page not found”. Szóval, ha megbocsátotok, ez biztosan nem hoz több turistát Budapestre! Kár, mert további zavarbaejtő hibákat is találok (legalsó kép: Hoppala ein Fehler ist aufgetreten == Hoppá, egy hiba történt)!

image

image

image

image

Kategória: Humanity, soul, mind, Humor | Megjegyzés hozzáfűzése