Olvadunk…

de mérföldes tempóban. Teljesen bevörösödött a korábban a zöld és a kék árnyalataiba burkolódzott hőmérséklet térkép. A hegyekben nedves-hó lavinák spontán kioldódása fokozottan valószínű. Az erdőhatár felett hármas az aktuális veszélyfokozat. Az alacsonyabban fekvő síterepek barnulgatnak. Hó még van, de helyenként már tocsogó vízben síelnek. Miattam ugyan jöhet a tavasz.  

image

image

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Eisenstein 1185m

Folytatom a számomra még fehér foltokkal tűzdelt Türnitzi-Alpok felderítését. Az elmúlt vasárnap az Eisenstein került terítékre. Tudniillik pont egy héttel előtte a Tirolerkogelról mintha az Eisnstein szelíd, hóval fedett nagykiterjedésű tisztásait pillantottam volna meg. Ez felkeltette az érdeklődésemet. A Türnitzből induló kerülő hátránya a hosszú aszfalt utas fel és levezető szakasz, melyek összességében kitesznek vagy 4 kilométert.

 Eisenstein_2DKo  Eisenstein_3D

 EisensteinProfile

lila A táv (Türnitz, Knedelhof, Ortbauer, Eisenstein, Hochgraser, Türnitz) 15.5 km, 830 m szintemelkedés bruttó 4:50 (5:00 lazábban) óra alatt

8:15 lehet, amikor megkezdem körutam. A meteorológia de-lux túraidét ígért aznapra, felhőtlen kék éggel, amiből egyelőre nem sok látszik. A reggeli hőmérséklet fagypont alatti, minek köszönhetően az aszfalt utakat alattomos vékony jég burkolja. Optikailag csalóka, mert olyan, mintha csak nedvességtől csillogna. Óvatosan araszolgatok tehát a Paulinenhöhe tövében, majd Knedelhof után, valhol Ortbauer környékén (8:50) végre magam mögött hagyom a síkos utat és hóban gázolhatok.

Közben kisüt a nap is. Úgy tűnik, egész napra maradni fog, de mire az Eisenstein tövébe érek (10:10), ismét beborul. Szerencsére a felhők elég magasan úsznak és a kilátást nem blokkolják. A panoráma királya a Türnitzer-Höger (kép) és a csúcsára törő nyugati gerinc (már bejártuk).

DSC07300
A kép közepén a Türnitzer-Höger 1372m  és a felvezetö nyugati gerince

10:51-kor, azaz valamivel több, mint két és fél óra alatt érem el a csúcskereszt tövében elhelyezkedő Julius Steiner-Hüttet. Belépek. Benn félhomály. Három idősebb vándor ül az egyik asztalnál. A szoba a rossz huzatú kandalló csípős füstjével megtelve. Szebb napokat is megélt a bútorzat. Feslő, nem kifejezetten patyolat tisztaságú üléshuzatok. Az egész így együtt nem unszol maradásra. Az elém tett étellel gyorsan, szinte már sietősen végzek.

11:10-kor máris indulok lefelé. Átvágok a nehéz, tömör hóval még gazdagon borított réten. Hótalpakra sem eddig, sem pedig ezután nincs szükségem, maradnak tehát a hátizsákra csatolva. Az út a továbbiakban egy fenyőerdő mélyén halad. A tegnapi nem túl kiadós havazás még nem tüntette el teljesen a korábbi túrázók nyomát. A fák törzsén a kék-piros jelek is elég sűrűn mutatják a helyes irányt.

13:10-kor érkezem vissza Türnitzbe. Az Eisenstein önmagában kiváló hótalpas túracél. Egy esetleges nyári látogatás a Hohensteinnel kibővítetve változatban máris távlati tervbe van véve.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Egyperces (43, a jólét arroganciája)

Nem tudok a hír mellett szó nélkül elmenni. Egy Vorarlberg (Ausztria) tartománybéli falu, Gaißau polgárainak sí lesikló verseny megrendezésére fájdult meg a foguk. Mert tudniillik egyébként más gondjuk ebben az ebadta életben nincs is. A világ és az EU kevésbé szerencsés települései az iskolák fűtésére kapirgálják össze a kis vagyonkájukat, meg, hogy legyen ebéd az óvodában, és hogy kijavíttassák a télvíz viselte útburkolatot. Gaißauban az ilyen dimenziójú gondok ismeretlenek. Annyi csak a problémájuk, hogy körös-körbe sík a vidék, nem alpesi terep. Nosza, pénz van dögivel, csak fejni kell. Építtettek tehát maguknak egy sí lesikló pályát a mezőre. A havat teherautó-konvoj hozta volna a hegyekből. A terv csak egy hivatali engedélyen bukott el, mert rendnek lennie kell. A sánc ugyanis már elkészült, de olyan nagyra sikeredett, hogy méretei miatt extra engedélyezésre szorult. Az eljárás lefutási ideje még további 3 hetet igényelne. Ám legjobb az egészben, és hogy a versenyt mégis meg lehessen tartani, építtettek maguknak a nagy felsleges sánc mellé egy kisebbet, amihez már az engedélyt korábban megkapták. Na, bummmm…. ezt add össze!

image image
Kategória: Egypercesek, News and politics, The Problem of Civilization | Megjegyzés hozzáfűzése

Tirolerkogel 1380 m

A Tirolerkogel nevét meghazudtolva nem Tirolban, hanem csak itt Alsó-Ausztriában trónol. Utólag és a nem kifejezetten ragyogó időjárás ellenére is meg kell állapítanom, hogy az egyik legszebb körpanorámát kínáló kilátóhegyről van szó. Csak kapkodom a fejem, amint a horizonton sorra bukkannak fel régi jó ismerőseim (és majdani céljaim), mégpedig az óramutató járásával megegyező sorrendben: Gemeindealpe, Dürrenstein, Ötscher, Eisenstein, Muckenkogel, Türnitzer Höger, Schneeberg, Gippel és a  Göller.

 TirolerKogel_2DKo  TirolerKogel_3D

 TirolerKogelProfile

lila A táv (Annaberg, Am Gscheid, Ahornberg, Annaberghaus, Tirolerkogel, Lindkogel, Ebenbaueralm, Törlstein, Am Gscheid, Annaberg) cirak 11 km, 760 m össz-szintemelkedés bruttó 4:30 óra alatt

A túra egyik fő gondja, hogy ha a kijelölt annabergi P2-es parkolóból indulnék és a szigorúan jelzett turistaúton maradnék, akkor az egész kiruccanás túl rövidre sikeredne. Olyannyira rövidre, hogy szinte már-már meg sem éri az idáig vezető autóutat. Ki kell tehát bővíteni! Szokásomhoz híven Robert Rosenkranznál keresgélek és találok is egy remek alternatív útvonalat. Igaz a kerülő, a bővítésekkel túlnyomórészt jelöletlen úton, illetve tehát úttalan havas hegyoldalakon és mezőkön át vezet.

Pontban 8:45 indulok. Az első rendhagyás az Ahornberg meglátogatása. Am Gescheid kereszteződésben elhagyom a jelzett utat és egy erdőligeten át kiérek az Ahornberg tövébe (9:15). Vihar döntötte fák csonkjaival szórt jó meredek hegyhát próbál meghátrálásra bírni, de ha már egyszer eldöntöttem, hogy juszt is itt megyek fel, akkor nincs ínyemre tágítani. A kérdés, hogy milyen stratégiát válasszak. Diretisszima legyen-e, a már hótól mentes helyek kihasználásával, avagy valami alternatíva mentén történjem meg a kaptatás?

DSC07119
Az Ahornberg meredekségét és a jeges felületet jól szemlélteti a kép

Kapóra jön tehát, hogy cikk-cakkban felfelé vezető, több napos sítalpnyomokra leszek figyelmes. A maradék hó tömör, jól elbír. Egy vékony jeges réteg borítja, amire ha rálépek, mindjárt darabjaira törik. Az alóla előbukkanó durva kristályszerkezetű megvénült hó jó támpontot ad, nincs szükségem hágóvasra. Tüdő-köptető kaptatásom jutalma a kitárulkozó panoráma. Mellbe vág ez a csodálat! Még soha nem láttam az Ötscher őméltóságát ilyen közelről!

Pontban 10:00 órakor elérem az Ahornberg csúcsát. Nem tudom pontosan, hol lehet a legmagasabb pontja, elhatározom tehát, hogy megkeresem. Ehhez viszont fel kell csatolnom a hótalpaimat. Fenn bizony helyenként még porhó is található, amibe jócskán be lehet süppedni.

Az Ahornbergről, mély hóban meredeken lefelé vezet az út, mégpedig a Tirolerkogellel alkotott nyeregbe. Komor, szürke felhők takarják el a napot, így a fényviszonyok sajnos nem a legjobbak. Mindezek ellenére szinte ujjongok, amint jobbról sorra bukkannak fel a Schneeberg, a Gippel és a gyönyörűséges Göller. Ez utóbbit sem láttam még ilyen közeli perspektívából.

10:30-kor érkezem az Annaberghaushoz illetve a Tirolerkogel szomszédos csúcskeresztjéhez. Meg vagyok hatódva a látványtól. Egy icipicivel több napfényt kívánnék a fényképezéshez, de így sem panaszkodhatok. Ahornberg ide, úttalan barangolás oda, még mindig túl korai az idő egy kiadós ebédhez. A vendégházat mégsem akarom kihagyni, betérek tehát egy kis melegedőre és egy palacsintás levesre. Odabenn barátságosan lobog a láng a kandallóban, ízlésesen felújított belső tér fogad. Aznap elsőként érkezem a völgyből.

11:10-kor folytatom a körutam. Célom a közeli Lindkogel és az Ebenbaueralm. A szó szoros értelmében, hótalpasan, árkon és hóval fedett bokrokon át vágok át egy legelőn, melyről, mint kiderül, a sítúrázók afféle mini paradicsoma. Rengetegen kaptatnak szembe velem, nyilvánvalóan az Annaberghaushoz. A Lindkogelról meredeken lefelé egy völgybe majd ráadásnak fel a Törlsteinre. 12:05-kör érem el a csúcsát, majd ugyanazon az úton, ahogy érkeztem, indulok vissza.

A továbbiakban eseménytelen ereszkedés következik, jobbára széles erdészeti utakon, melyek így télen, kedvező hótakaró esetén, sífutó tereppé vannak átpreparálva. 13:15-kor érkezem vissza a kiindulópontba. Először, de valószínűleg nem utoljára jártam itt. Nyárra már kiszemeltem egy alternatív útvonalat a Falkeschluchton (Sólyom-szakadék) át.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | Címke: | 3 hozzászólás

Gahnsleiten 2017

Nyolc éve ostromlom a környező hegyvilágot, de (szerencsére) még mindig találok új, ki nem próbált utakat, ösvényeket. A mai túra a Gahnsra is egy ilyen felderítésre váró sziporka volt. A Gahns egyébként a Schneeberg déli-délkeletei nyúlványa, egy nagy kiterjedésű plató, amit a Krummbachstein felügyel és melynek meredek déli lejtői a Gahnsleiten. Nos, a Gahnsleitenhez már volt kétszer is szerencsém, ám hogy trilógia legyen belőle, íme, kellett a harmadik felvonás.

 Gahns_2Dk  Gahns_3D

 GahnsProfile

lila A táv (Payerbach, Gahnsleiten, Schedwiese, Waldburganger-Hütte, Jubiläeumsaussichtr, Payerbach) 10.4 km, 850 m szintemelkedés bruttó 4:20 óra alatt

Payerbachból, a vasútállomás előtti parkolóból indulok (8:35). Kis dilemma, hogy vajon vigyek-e hótalpakat is? Már három napja olvadozik a hótakaró. Lentről a Gahnsleiten napsütötte falai szárazak, csak itt-ott kandikál némi fehérség. Rossz emlékektől űzve úgy döntök, hogy inkább viszem a cuccot.

A maradék hó állaga kellemetlen, számtalan bakancs tömörítette alattomos jég formájában riogat. Kerülgetem és próbálok még érintetlen hóba lépni, már amennyire lehet. A hótakaró a kaptatókon elég foghíjas. Gyakran keresztezek teljesen szikkadt szakaszokat. Mintha lenyúzták volna a hegy bőrét, kilátszik a barna talaj.

A platóhoz közeledve aztán egyre több a még megmaradt hó. A kitaposott nyomok kérgesek, néha beszakadnak alattam. Minden ötödik lépés, azaz 20% lehet a beszakadás részaránya. Ez érvényes a platón is (10:40). A különbség annyi, hogy itt mélyebbre és alaposabban szakadok be. Árkokban, átfúvásokban lehet egy-másfél méter is a hó. Nincs kedvem a hótalpakkal bíbelődni. Inkább azt kutatgatom, hogyan léphetnék a testsúlyomat megbíró jól tömörített, fagyott felületre.

DSC07060

11:05-kor érem el a télen elhagyatottan ásítozó Waldburganger-Hüttet. Felbaktatok a menedékház napsütötte teraszára is, ahol az egyik padon töltök magamnak némi frissítőt. Ejnye, de jól esik! Sikerült jól megizzadnom, köszönet a langymeleg plusz fokoknak.

Nem időzöm sokáig, indulok lefelé. Útba ejtem még a kilátót (11:40) a Geyersteinen (Jubiläumsaussicht). Utána folytatom, egyre tikkadtabban, az ereszkedést. A nap szilaj hevétől hajtva az erdő madarai is mintha már a tavaszt köszöntenék.

Személy szerint én is kiegyeznék egy korai kikelettel. Úgy érzem, elegem volt a télből. Sikerült síelni, megejteni pár szép hótalpast, sőt két sítúra is bekerült a csomagba, panaszra nincs okom. Imígyen tűnődöm magamban, amikor kiérek az aszfaltútra, majd átvágok a sínek alatti alagúton és felbaktatok a vasútállomás még csúszós-jeges parkolójába.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Regenerálódás

Oda kell figyelnem a testem halk panaszaira. Az elmúlt héten kihagytam tehát a rendszeres futótréningeket (a térdem miatt) és nem emelgettem súlyokat sem (ínszalagok köszönik a könyökömben). Úgy döntöttem, hogy februárban kicsit lazábbra veszem, és majd, márciussal, a tavasz beköszöntével újra teljes gőzre kapcsolok. Ez persze nem jelenthet abszolút semmittevést. Egy kis könnyed gimnasztika jól esik és persze némi hátgerinctréning a mozgékonyság megőrzése érdekében. Uff!

Kategória: Health and wellness, Hiking-Climbing | Megjegyzés hozzáfűzése

Jochart

Még nem jártam az 1266 méter magas Jocharton, pedig már két éve tervezem. Nos, ideje volt orvosolni a mulasztást. A mai hótalpasom tehát ide tervezem. Kiindulópont a hegyek közé beszorult, mélyen behavazott falucska, Rohr im Gebirge. Csak szerpentines alpesi utakon megközelíthető. Ha sűrűn havazik, el tudom képzelni, hogy akár napokra el lehet vágva a külvilágtól.

 Jochart_2Dk Jochart_3D 

 JochartProfile

lila A táv (Rohr im Gebirge, Schacherkreuz, Jochart, Hammerleck, In der Öd, Rohr im Gebirge) 10 km, 630 m szintemelkedés bruttó 3:40 óra alatt

A falu központjában parkolok. Sehol egy lélek. A hőmérő –16 C fokot mutat. Negyed kilenckor kezdem meg a túrám. Az ujjaim gyorsan elgémberednek. A fagy valóban csípős. Szaporázom a lépteim, hogy bemelegedjek. Ennek az a vége (mármint a sietségnek), hogy elsőre elvétem az út kezdetét. Így aztán pár méter megtétele után visszafordulok és egy gazdasági udvaron át jutok ki a megfelelő útra. A helyi gazda valószínűleg nem szereti, ha a portáján át araszolgatnak a turisták, mert egy fatábla értelmében 200 méteres kerülőre sarkallja az idegeneket. Letojom.

Mire a Schacherkreuzhoz érek (8:50), máris enyhül a fagy maró ereje. Még néhány lépés a kékkel jelzett napsütötte ösvényen és máris vetkőznöm kell. Ingujjra – úgy szoktuk mondani, még ha ing nincs is rajtam. Egy szál trikóban kaptatok tovább a langymeleg emelkedőn. Hja, ez a tipikus inverzió. Kemény fagy a völgyben, meleg napsütés a hegyen.

Rengeteg a hó. Optikailag olyan benyomást kelt a táj, mintha néhány napja havazott volna. Pedig, eltelt már legalább két hét az utolsó égi pihe lehullása óta. Könnyű dolgom van, már ami a tájékozódást illeti. Csak követnem kell a számtalan hótalp döngölte nyomot. A Jochartra történő utolsó felszökésen mégis hirtelen a semmiben, illetve egy fenyőrengeteg kellős közepén találom magam. A korábban még jól kivehető nyomok eltűnésében főleg az elmúlt napok olvadása lehet a ludas. Nincs így sem gond, mert a GPS szerint toronyiránt gyorsan meglelem a csúcsra törő utat.

A Jochart fakeresztjét valahogy  furcsán állították fel (10:10). Mintha valaki direkt is el akarta volna dugni egy domb mögé (mert nem a domb, akarom mondani nem a hegy tetején áll). Szusszanásnyi pihenő után folytatom a Hammerleck felé (ami nem egy más csúcs, hanem csak egy kereszteződés). A Jochart és a Hammerleck közti szakasz a túra legszebb része.

Utam szél építette egy-két méteres hó dűnéken, majd ezek tövében vezet. Sajnálom is, amikor beérek az erdőbe és magam mögött hagyom a dűnéket. Amit még tán érdemes elmondani, hogy a Hammerleckről lefelé vezető hegyhát jó meredeken hull alá. Az ereszkedés megkívánja a jó odafigyelést.

Ahogy így közeledem a völgy felé, érzem ám, hogy egyre hűvösebb légrétegek kezdenek nyaldosni. Először a pulcsim veszem fel, majd a völgy alján a kabát is meg a vastag kesztyűm is szolgálatba állítom, mert újra a csípős fagy fogad. 11:55-kor érkezem vissza Rohr im Graben határába.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Sítúra a Hochwurzenre

Miként lehet úgy valamely schladmingi sí-hegyre feltornázni magunkat, hogy elkerüljük a síelőktől forgalmas és hangos pályákat? Némi keresgéléssel a neten megvan a megoldás: a négy évszak vándorút. Egyéb más gyakorlat próbálta ötletet szívesen fogadok.

 Hochwurzen_2D_  Hochwurzen_3D

 HochwurzenProfile

A táv (Rohrmoos, 4-Jahreszeitenweg, Hüttecksattel, Hochwurzenhütte, 31-es és 35-ös sípályaák) alig 9 km, 600 m szintemelkedés bruttó 3:10 óra

P1190276

Indulás pontban 8:15-kor a Hochwurzen II libegő állomása előtti parkolójából. Sítalpak csissz-csussz “vándor-üzemmódra” állítva. Hátizsákban a legszükségesebbek: termoszban meleg tea, némi tartalék ruhanemű (tekintettel az induláskor mért kétjegyű mínuszfokra) és nekilendülés. Mint általában, kissé izgulok a még teljesen ismeretlen, hivatalosan két és félórásra szabott kaptatástól, ami mint kiderül, teljesen felesleges.

P1190288
A panoráma: balról jobbra a Schober és a Gasselhöhe

Az út, mint a mellékelt képeken is jól látni, teljes hosszában simára preparált. Laza emelkedő, megerőltető kaptatók nélkül. Kezdő sítúrázóknak kiválóan alkalmas terep. Haladók nem nagyon fogják szeretni, mert mellőz minden fűszeres kihívást. Oda lehet tehát figyelni a jobbról kitárulkozó panorámára melyet a már napsütötte Gasselhöhe (2001) és a Schober (2133m) dominálnak. Az út maga viszont a hegy árnyékos, nyugati oldalában kanyarog.

P1190302
A szerpentin elsö kanyarulatában

9:30-ra érem el a szerpentines szakasz első fordulóját és alig egy órával később (10:25) már felérek a Hochwurzen naptól langymelegen beragyogott gerincére. A hegytetőn lévő vendégházat 10:40-kor érem el, tehát a nagykönyv szerinti két és félórába simán beleférve. Szokásomhoz híven megtartom félórás (elég korai) ebédszünetemet, majd átvedlek síelőnek. 11:15-kor pedig megkezdem a kiindulópontba történő visszasíelést, ami még két pluszból beiktatott szusszanásnyi megállóval kombinálva is csak 10 percig tart. Remek alternatív kikapcsolódás a negyedik síelő nap után.

P1190321
A napsütötte Hüttecksattelben

P1190324
Már látszik a vendégház a hegy tetején

P1190330
Lefelé egy szusszanásnyi pihenö

P1190332
Visszaérkezés a kiindulópontba

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Skiing, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Síelünk

Most már elárulhatom, hogy a betervezett egyhetes síelés miatt aggódtam a térdem hogyléte felől. Mint kiderült, okkal. Az első napon délig még meg sem szólalt, de délután, amikor már igényesebbek a pályák (buckák, jeges szakaszok, porhóból rakott dombok és árkok) bizony időnként mintha tőrt döftek volna belé. Aztán kisilabizáltam egy spéci technikát, mellyel sikerült túlnyomórészt kiküszöbölnöm a fájdalom jelentkezését: több tudatos combizom munkával, illetve a kanyarokban megfelelő előfeszítéssel.

P1190215
Sanyi a Reiteralmon

Most Sanyival cikáztuk sorra a schladmingi Négy-hegyet. Álomszerű viszonyoknak örvendhettünk. Mindvégig napsütés, kék ég, szélcsend és a hegyen zsenge mínuszfokok. Csak a mélyen fagyos völgyek csontig hatoló hőmérsékletei okoztak némi kellemetlenséget. A gyógymód könnyűnek bizonyult. Inkább a napos felsőbb szinteken tartózkodtunk és csak hébe-hóba ereszkedtünk az alsó szintekre.

P1190218
… ugyanott

P1190232
Reiterealm

P1190268
Hauser Kaibling

Kategória: Hobbies, Skiing, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Séta közben

A térdem próbálgatom a Kahlenbergen. Érdeklődöm, mit szól az eljegesedett Waldbachsteighez? Nincs ideje válaszolni, mert egy szembejövő férfiú épp kicsúszik az egyébként csak szerény meredekséggel megáldott turistaúton. Zuhan is egy akkorát a derekára, hogy azt hittem, nekem itt menten riasztanom kell a mentőket. De mire odaérek hozzá, már fel is tápászkodik. Figyelmeztet, feljebb is ilyen a terep, leporolja magát és folytatja az ereszkedést.

Okulva az intermezzón, visszafordulok, mert van az autómban szpájk. Nem is tudom, miért nem hoztam magammal. Egyszóval felfelé még csak-csak elmegy, de lefelé valóban korcsolyapálya. Szpájkkal felszerelkezve érkezem vissza, minek köszönhetően szinte harapom a jeget. Hallani, ahogy a kis acélkarmok beleroppannak a jég felületébe. Így olyan, mintha teljesen száraz talajon haladnék. Egy áldás. A mai kék ég is az, na, meg a kétjegyű mínuszfokok..

Van időm gondolkodni ezen a rendhagyóan hideg télen. A ZAMG a várható hidegre vonatkozó, sárga figyelmeztetést adott ki az elkövetkező napokra. Hajlamossá tesz azt hinni, hogy egyszeriben megtorpant a globális felmelegedés. De ha a cci-reanalyzer oldalra kattintok, kiderül, csak egy lokális, európai fenoménnel van dolgunk. Az északi félteke pillanatnyilag +1.22 C fokkal melegebb az évszázados átlagnál. Az Arktisz pedig majdnem +4 egész C fokkal. 

A legalsó ábrán jól látszik egy rendhagyóan hideg (kék – európai) sáv és felette, az északi sarkkörön túl, egy rendhagyóan meleg övezet, aminek az átlagából jönnek ki az említett értékek. Ki érti ezt, hogy pontosan miért van így? És milyen lesz a nyár? És a következő tél?

image

image

Kategória: Global Warming, Health, Weather | Megjegyzés hozzáfűzése