Ybbstaler Hütte

Nem emlékszem rá, hogy valaha is vacogtam vagy fáztam volna a hegyen. Még kemény mínusz fokokban sem. De most lilák az ujjaim és annyira elmerevedettek, hogy alig-alig engedelmeskednek a felszólításaimnak. A bakancsomban, érzem, víz van. Pedig elvileg vízhatlan. Közben rájövök, a zoknim kilátszó szárán át szivárog le az esővíz. A szürke felhőkből folyamatosan permetez. Néha erősebben, néha alig érezhetően, de megállás nélkül. Elátkozom a percet, amikor szép túraidő fanatikus létem és felfogásom ellenére elindultam.

 YbstalerHütte_2DKomp  YbstalerHütte_3D

 YbstalerHütteProfile

red Steigergraben – Ybbstalerhütte, 12 km, 880 m szintemelkedés bruttó 4:40 alatt

Az úgy volt, hogy Göstling an der Ybbsben volt dolgunk szombaton. Nos, ha már egyszer ott jártunk, akkor szinte kínáltatja magát a Dürrenstein. A pénteki hidegfront szombaton mintha végleg kitombolta volna magát, mert koraestére már előmosolyogta magát a napocska is. A jelentés vasárnapra még legfeljebb 8:00-ig ígér esőt, ezután folyamatosan kellene oszladozni a fellegeknek. Erről persze odafenn mit sem tudnak, így aztán csak áztatnak. Közben elmúlt 10:00 óra is. Nem lehet már pontosan tudni, hogy a kaptató fakasztotta izzadságtól, avagy az eső permettől vagyok-e loncsosabb.

Annyi biztosnak látszik, hogy a Dürrensteinig ma, eljutni nem fogunk. Folyamatosan vizslatok a cirka félúton lévő Ybbstaler Hütte után, ám egyelőre hűlt helye. Fokozom a haladás tempóját, hogy ne fázzak. Közben mondogatok és esküdözöm, hogy ha a jövőben akár egy bárányfelhő nem sok, de annyi is van az égen, neki nem eredek.

DSC00345

Két óra ilyenféle baktatgatás után kiérünk a ködös platóra, ahol élénk szél fogad. Milyen öröm, a teljesen átázott gúnyához szelet aratni. Amikor végre a köd mögött felsejlik egy kunyhó körvonala, kocogni kezdek. Mihamarabb a védett falak mögé!

Szerencsétlenségünkre ez egy olyan menedékház, ahol csak 12:00 után van ebéd, Mivel mi már 11:15-kor bedurranunk, csak levest kapunk. De az is jó, forró. Végre valami meleg. Hallani, amint odakünn visít a szél. Na, akkor most egy picit tombolhat, legalábbis addig, amíg mi idebenn vagyunk.

DSC00346

Átöltözünk szárazba, aztán duplázok levesből. Dideregni kezdek, mert benn sincs valami oltári meleg. Jobbnak látjuk tehát elindulni vissza a völgybe. Az ereszkedés a vártnál jobban megy, mert közben teljesen eláll az eső. Az ebadta! Amint elhagyjuk a platót, jól érezhető a hőmérséklet emelkedése. A felhők viszont még elkísérnek egészen vissza a kiindulópontig. Na, annyi biztos, a Dürrrensteinre alkalomadtán csak makulátlan időben indulok.

DSC09771

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Az Osztrák Grand Canyonon át a csúcsra

Az Ötscher déli tövében futó árokrendszert, az Ötschergräbent, gyakran illetik a hízelgő “Osztrák Grand-Canyon” névvel. Bár méreteiben eltörpül nagy amerikai névadója mellett, közép-európai viszonylatban mégis egy olyan különlegességről van szó, amit egy hobby-túrázónak érdemes az életben legalább egyszer megélni.

 ÖtscherGraben_2DKomp  ÖtscherGraben_3D

 ÖtscherProfile

black A megtett táv (Erlaufstausee, Ötscherhias, Mirafall, Beim Jäger Herz, Geldloch, Rauer Kamm, Ötscher, Ötscherschutzhaus, Riffelsattel, Spielbichler, Schleierfall, Mirafall, Ötscherhias, Erlaufstausee) 27 km, 1530 m szintemelkedés bruttó 9:08 alatt 

Az árokrendszer megtekintését ki lehet bővíteni a hegy 1893 méteres csúcsának a megmászásával. Mi is így teszünk. Megjegyzendő, átlagon felüli állóképesség elengedhetetlen feltétel. Elsődleges célunk az Édes Taréj (Rauher Kamm) beszállójának mihamarabbi elérése, és tehát az Ötschergraben lehető legrövidebb átszelése. Ennek okán az Erlaufstausee partjáról indulunk 7:15-kor. A duzzasztott tározó nem összekeverendő a tulajdonképpeni Erlaufseevel, mely pár kilométerrel délebbre fekszik.

DSC09628

Mivel az út kezdete mindvégig lejt, jó tempóban fél óra alatt elérjük a még igazak álmát alvó Ötscherhias csomópontot (kilenckor nyit). A fahídon átkelünk (fenti kép) a hangosan csobogó, széles patak túlsó partjára és megkezdjük a hidakon, pallókon és sziklába vájt utakon való menetelést. Az út változatos. Kietlen, kitett, száraz és kopár hegyhátak közé oázisként ékelődnek be az árnyékos, nedves ligetek, ahol az út közvetlenül a patak szintjén fut.

Valamivel 9:00 óra előtt érkezünk az elágazásba, ahol egy jelzett ösvényen elhagyjuk az árkot és meredek kaptatón kiérünk a hegy napos lábához. Széles erdészeti úton bandukolunk nyugati irányban, majd az Ötscher falai felé, jobbra fordul a turistaút. A továbbiakban a déli nap hevétől megóv a fölénk hajló sűrű zöldnövényzet. Az áldott, hűvös árnyék elkísér mindaddig a pontig, ahol már elfogynak a fák (lenti kép). Az út közvetlenül az Ötscher déli fala alatt lyukad ki úgy 1400 méteres szinten.

DSC09659

Innentől kezdve tehát pirít a nyári nap. Hamarosan elérjük a Geldloch jégbarlangot. A bejáratából jeges áramlatok fuvallata csap meg. Egy más alkalommal tán érdemes lesz benézni, fejlámpa mindenképpen kell hozzá. Most viszont folytatjuk a tempós menetelést. 1533 méteren 10:30 előtt érjük el a hegy gerincét, ami egyben az Érdes Taréj beszállója is.

Valahányszor nekiveselkedem, lenyűgöz a Taréj vad látványa. Kissé össze is kapja a gyomrot, a tudatosult szándék, hogy pont ezen az úton kívánunk feljutni. Egy rövid pihenő után kezdjük meg a legfeljebb 1+ technikai szintű mászást. Időnként megerősödő, de jobbára kellemes déli szél hűt. Stájerország felé pillantva jól látható a főn okozta felhők torlódása a Hochschwab felett. Ránk viszont felhőtlen kék ég ragyog.

DSC09694

A mászás sehol sem túl nehéz. A helyenként megkopott piros jelekre bár oda kell figyelni, az út szalagja tulajdonképpen nyilvánvaló. Egy óránál nem sokkal több a mászásunk nettó időtartama. Fél tizenkettő előtt bukkanunk ki a füves hegytetőn, majd további fél óra elteltével már a csúcskeresztnél járunk. Nagy a forgalom errefelé. Hja, a csúcs elérése a menedékház felől jóval egyszerűbb.

Iramodunk az Ötscherschutzhaus felé. A cirka egy órás ereszkedés során képzeletemben már egy korsó hideg sörrel játszadozom. De óh! Minő csalódás! Az Ötscherschutzhaus keddenként zárva. Ezt sajnos rosszul derítettem fel. Na, de sebaj! Innivalónk még van bőven, különben is, ha a visszaúton elérjük az Ötscher árkát, friss forrásvízből korlátlan mennyiség áll rendelkezésre. Az éhség ellen fogyasztunk a tartalékokból, miközben reméljük, hogy a visszaúton még zárás előtt (17:00) elérjük az Ötscherhiast. Úgy számolom, jó esélyünk van rá, hogy legkésőbb 16:00 órára odáig érjünk, ami jelen kiindulópontból (Ötscherschutzhaus) 3:30 órás ereszkedést jelentene.

DSC00330

A valóságban a vártnál gyorsabbak vagyunk. Már 13:30-ra elérjük a kanyon torkolatát, majd 13:35-re a Schleierfall vízeséshez érkezünk. Egy órás menetelés még a másik nagy vízesés, a Mirafall, ahol Cirmi felforrósodott testével belemerül az Ötscherbach jéghideg hullámaiba. Magam is a vízbe gázolok, de nem sokáig bírom a friss hideget. Jóllakottan minden bizonnyal tovább tartana a fürdőzésünk, de miután majd kilyukad a gyomrunk, folytatjuk mihamarabb az Ötscherhias felé.

A vendégház szerencsére nyitva (már ebben sem voltunk biztosak). Negyed négykor végre asztalhoz huppanhatunk. A menü nem éppen királyi, de per pillanat a mondásos vasszöget is elfogyasztanánk. Evés után nem könnyű folytatni a gyaloglást. Kaptatók sorozata vár az árokból kivezető úton.

16:30-kor érkezünk vissza az Erlachstausse partjára. Nagy és változatosságát tekintve páratlan túráról van szó, mely egy jövőbéli ismétlés érdemes tárgya marad. Meg kell persze jegyezni, hogy stabil túraidő és jó kondíció abszolút alapfeltételei a kör sikeres befejezésének.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Naßkamm, az ötvözet

Az ötvözet pedig a Schneealpe és Rax összetevőkől áll össze. Új utakat keresek, illetve tehát olyanokat, amelyeken még nem jártam. Így jön a képbe a Naßkamm, ez a két hegységet összekötő ugyancsak virgonc taréj. Az út egyéb részei ismert ösvények egyvelegéből áll össze. További célom, az átlagosnál több szintemelkedést begyűjteni és imígyen egy majdani igazi nagy túrát “modellezni”. Ez sikerül is.

 Nasskamm_2DKomp  Nasskamm_3D

 NasskammProfile

black A megtett táv (Altenberg an der Rax, Lohmgraben, Lurgbauerhütte, Naßkamm, Zahmes Gamseksteig, Heukuppe, Altenbergsteig, Moassa, Kerngraben, Altenberg an der Rax) 22 km, 1820 m szintemelkedés bruttó 8:50 óra alatt

A Schneealpe tövében lévő Lohmgrabenból indulok pontosan 7:00 órakor. Derekas tempót diktálva első köztes célom a Lurgbauerhütte elérése, mely nagyjából másfél óra alatt sikerül. Innen megállás nélkül folytatom utam a Naßkamm felé, melyet, mint említettem, még nem ismerek, illetve annak csak egy szegletéhez volt eleddig szerencsém.

A Naßkamm meg is lep, mert elvárásaimmal szöges ellentétben hajmeresztően meredek utakon visz le a nyeregbe. 9:35-kor érkezem a taréj 1210 méter szinten lévő legmélyebb pontjába, tudniillik oda, ahol a Hinternaßwaldból érkező turistaút is betorkollik.

DSC09490
A kép közepén a Naßkamm vonala, jobbra fenn a Heukuppe még reggeli párába burkolódzva

10:11-kor vagyok a Zahmes Gamsek és a Wildes Gamsek felé vezető utak elválásában. Az előbbi hivatalosan jelzett, az utóbbi nem jelzett, de jól látható az arra vezető kitaposott ösvény. Ha arra vetődnél, jobb, ha alaposan megfigyeled, merre indulsz tovább.

10:30-ra érkezem a Zahmes Gamseck (A/B Kletterseig) beszállójához. Gyakorlatilag nem szükséges hozzá a ferrata-szett, de ez részemről nem felhívás így cselekedni. Aki bizonytalan, jobb, ha akasztja a karabinereket. Ez mindvégig lehetséges, mert a drótkötél a platóra vezető út nagy részén rendelkezésre áll. Jómagam próbálok inkább kizárólag sziklát fogva mászni. Olykor-olykor azért csak-csak elfogadom a drótkötelet is, különösen a törékeny és laza sziklákkal megszórt részeken.

DSC09522
Visszapillantások a Zahmes Gamsecksteigen, a képen balra az Amaißbichl (a Hangyadomb)

11:17-kor érem el a Rax/Heukuppe füves platóját. Az eget szürke hasú fellegek fedik, a hőmérséklet inkább didergető, így semmi sem gátol a tempózásban. 11:35-kor vagyok a Rax legmagasabb pontján. Aznap nagy itt a jövés-menés. Közben a nap is bágyadtan kisüt, majd egyre határozottabban oszlatgatja a felhőket.

Elemózsiaszünetet tartok és 11:50-kor indulok vissza a völgybe. A Moassa vendégházat célzom meg az Altenebrgsteigen át. Hegyi vándor “karrierem” legelején 2011-ben ez a turistaút volt a legelsők közüli, melyen tiszteletem tettem a Raxon.

DSC09592
A Moassa vendégház

13:40-kor huppanhatok le a Moassa napsütötte teraszán, hogy gyorsan lecsurgassak egy korsó hideg elektrolitot. Finom pisztrángot rendelek hozzá, és most nem csalódom, a kiszolgálás gyors, az étel nem is lehetne jobb. Soha nem ettem még ilyen finom alpesi halat. Remélem, majd még jövök errefelé.

A továbbiakban a Kerngrabenon át érkezem vissza Altenberg szintjére. 14:20-kor állok fel az asztaltól és majdnem pontosan egy óra alatt érek a völgybe. Innen még egy félórás kaptatás a Lohmgraben tövében lévő parkoló. 15:50-kor fejezem be a mai majdnem 9 órás változatos, csodás tájakban és szolid kihívásokban bővelkedő köröm. Jó állóképesség, kiváló kondi azért, ne felejtsem el megjegyezni, alapfeltétel.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: variációk egy örökzöld témára

A hegyi biciklizéseim 2017-es listája még üres. Nincs ott egyetlen beszámoló sem. Pedig nem arról van szó, hogy feladtam volna a műfajt. Szó sincs róla! Ellenkezőleg. Ha csak tehetem, keményen belelépek a pedálba. Viszont a kaptatókat ott gyilkolom, ahová a legkönnyebben érek, különösen pedig olyankor, amikor a hegyekben labilis a légkör, cikázós villámlás van előre jelezve. GPS-re nincs szükségem, a terepet már jól ismerem, így az ábrákon csak kézzel rajzolt vonalakkal illusztrálom az egyes variánsokat (van még több is). Szintemelkedés (variáns szerint) cirka 500-700 m, a maximális pulzusszám elérése több szakaszon is garantált (pl. Eisernehand Gasse avagy a Hermannskogelre felvezető szakaszon).

KahlenbergMTB KahlenbergMTBVar

image

Kategória: Biking, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Ómega dilemma

Egynéhány sikerrel elért idei célom ellenére (pl. régi Nandlgrat, Preintalersteig, Schneealpe I. és II.) a mérleg még sovány. A tennivalóim listája (“ToDo”) egyre csak bővül, nehezen megy a feldolgozása. Egy jó kis Ómega időjáráshelyzet kellene ide. Hja, hol van az a csodás, Ómegákban bővelkedő 2015-ös év! Eleddig inkább csak a villámok csattognak hevesen.

image

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Gebirgsvereins-Klettersteig és Steirerspur

Az idén mostohán bánok a Klettersteigekkel. Ennek több oka is van, de egyelőre maradjunk csak annyiban, hogy a legnagyobb örömömre újra Cirmivel vághatunk neki az idei évad legelső ferratáinak. Hosszú a nyári nap, akár munka után is le lehet ugrani egy körre a Hohe Wandra.

 Gebirgsverein_2D  Gebirgsverein_3D

 GebirgsvereinProfile

Zweiersdorf/Parkoló, Wandfußsteig, Gebirgsvereins-Steig (50 perc), Hubertushaus, Steirerspur (15 perc), Springlessteig, Zweiersdorf/Parkoló, alig 5 km, 520 m szintemelkedés bruttó 3:00 óra alatt

Szokásunkhoz híven a zweiredorfi parkolóból indulunk a Wandfuß felé. Az idő nem is lehetne jobb. Fátyolfelhők takarják a napot, szellő sem rebben. Meleg van, de nem tikkaszt. A talaj száraz. Már-már rémisztően száraz. Arra gondolok, ha itt valaki eldob egy cigarettát, akkor pillanatok alatt belobbanhat az erdő. A dolog jó oldala, hogy egy sziklafal megmászásához a viszonyok kedvezőek.

Árnyékos idő ide, kellemes 24 fok oda, a verejték mégis patakokban csorog rólam, mire kb. 40 perc alatt elérjük a beszállót. A kései időpontnak tudhatóan, szerencsére, senkivel sem találkozunk. A hétfő a Hohe Wandon egyébként is egy holt nap (idegenforgalmi szempontból).

DSC00020

Nincs tehát akadálya, hogy a saját tempónkat diktáljuk. Ez azért jó, mert ilyenkor ki lehet iktatni a tudatot és a flow állapotában karizmozhatunk. Ez akkor világosodik meg bennem, amikor a sárga falon (Weningerwand – fenti kép), ami szerintem a ferrata kulcsa, egy pillanatra bekattan a rendes hétköznapi tudatom és felfelé pillantva elborzadok a látványtól, hogy „úristen, hol a fenében lógok én itt a semmi szelén”. Szerencsére amilyen gyorsan jön, megy is az áldatlan gondolatot és lehet hagyni, hogy a műveletek szinte automatikusan, a tudat közvetlen vezérlése nélkül menjenek végbe.

A labilis kötélhídon való átkelés azért más. Ott csak-csak elkel a tudatos mérlegelés (legalábbis az első három-négy lépésnél), hogy miféle koordinált mozdulatok árán lehet a legjobban a túlsó partra átjutni.

DSC09418

Alig érünk át a hídon, hangokat hallunk, majd meg is látjuk az előttünk bóklászó, négytagú lengyel csapatot. Inkább szenvedésnek látszik az, amit csinálnak. Tempójuk alapján, már legalább két órája a falban vannak. A karokból hiányzik az erő, a lábak remegnek. Jaj! Tudatjuk velük, hogy szeretnénk előzni, amit nagyobb gond nélkül meg is ejtünk. A kielőzést az utolsó D felszökés előtti traverznél (13-as szakasz, lásd a falrajzot) vezényeljük le.

50 perces mászás után úgy döntünk, hogy lazító levezetésnek, meg afféle habnak a tortán jöhet a közeli Steirerspur is. Persze csak semmi elbizakodottság. Egy Klettersteig mindig 100%-os odafigyelést igényel. Ezt megbeszéljük, és csak azután indulunk. Emlékszem legelső alkalommal milyen sok gondot okozott az U alakú patkó felfelé ívelő szárán való feljövetel. Most is úgy vélem, ez itt inkább egy C/D ízű szakasz. Íme:

DSC09455

A továbbiakban nyugodt tempóban leereszkedünk a Springlessteigen. Elhaladunk a két éve szerencsétlenül járt családapa emléktáblája mellett, aki gyerekestül zuhant itt a mélybe. Nem tudom, hogy az óta húzták-e fel a plusz drótkötél biztosítást. Egy zerge figyeli egészen közelről, hogy az ő szemszögéből, milyen szerencsétlenül araszolgatunk. Remek akció, kissé kései, de kiváló rajt a szezonba. Máskor is szívesen.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Az ismeretlen Schneealpe II.

Kiindulópontom a Neuwald-béli Leitner Jausestation, a Schneealpe egyik legtávolabbi szegletébe van rejtve. Kár, hogy a Hinternaßwaldhoz hasonló pazar természeti adottságokkal megáldott helyről csak egyetlen hivatalosan is kijelölt turistaút vezet a Schneealpe platója felé. Ráadásul a Melkbodenen át felfelé kanyargó is egy fekete kategóriás besorolású, legalábbis az egyik útjelző tábla állítása szerint. Így utólag, nem ellentétes a tapasztaltaimmal.

 Burgwand_2DKomp  Burgwand_3D

 BurgwandProfile

black A megtett táv (Neuwald/Leitner, Dirtlschlucht, Burgwandalm, Kleiner Burgwand, Windberg, Michlbauer, Melkboden, Neuwald/Leitner) 22 km, 1200 m össz-szintemelkedés bruttó 8:15 óra alatt

Folytatom tehát a számomra még mindig hatalmas fehér foltnak számító Schneelape nyugati részeinek a felderítését. Közben megtudtam, hogy a fent említett egyetlen jelzett úton kívül léteznek még más alternatív ösvények. Keresek tehát egy kiadós körutat.

Hosszú meneteléssel kezdődik aznapi túrám. A délután ismét zivatarokkal riogat, így még a szokottnál is korábban, néhány perccel 7:00 óra előtt indulok. A Kalte Mürz mentén visz a széles erdészeti út. Jól kilépek, minek köszönhetően fél óra elteltével elérem a pontot, ahol az a bizonyos jelölt út leágazik a Melkbodenbe. Ha minden terv szerint alakul, akkor a koradélutáni órákban majd itt lyukadok ki a Kalte Mürz partjára.

Felfelé a Dirtlschluchton át (Dirtlszakadék) szeretném elérni a két Burgwand jelezte hegygerincet. Folytatom tehát menetelésem az erdészeti úton. Hamarosan jobbra fordulva elhagyom jelzett út folytatódó szalagját (mely Hinternaßwaldba vinne). Egy fatörzsre szegezett piros nyilat keresek, figyelek és találok. Egyenesen a Dirtlschluchtba irányít. A Dirtlschucht mélyén futó időszakos patak haladásom szerinti jobb oldalán folytatom (kép).

DSCF0922
A Dirtlschlucht szájában, balról a Große Burgwand

Az erdészeti út elfogy, illetve egy jól látható kitaposott ösvényre vált, amit könnyen követek mindaddig, amíg bele nem torkollik az időszakos patak sziklagörgeteges medrébe (8:00). Lám, egy ér is csordogál benne. Itt gyorsan kiszúrom magamnak azt a kőemberke-sziklarakást, mely a túlsó parton futó ösvény kezdetét jelöli.

A további haladás problémamentes. A kitaposott ösvényt jobban lehet követni, mint sok más jelölt turistautat. Verejtéket fakasztó kaptatást követően 8:50-kor bukkanok ki a Große Burgwand tövében. Erre a kiemelkedésre 2/2+ szintű mászás vezet, amit nem vállalok. Mindazonáltal elbandukolok a tövébe, hogy közelebbről is meglessem, majd egy hátra arccal elindulok testvérhegye, a magasabb, Kleine Burgwand (1887m) felé (kép).

DSCF0961
Szembern a Kleine Burgwand, jól látható az út szalagja

9:30-kor érem el a Kleine Burgwand csúcsát. A további utam a Windbergre, a Schneealpe legmagasabb pontjára visz (10:18). Ott nem időzöm sokat, hanem alászállok Michlbauerhoz, hogy megejtsem korai ebédemet (10:35).

Aznap én vagyok az első vendég. A gazda még éppen csak készülődik a déli forgalomra, megjelenésem mégsem ejti őt zavarba. Gyorsan felszolgálja nekem az ilyenkor szokásos lencsefőzelékem, amit bőven locsolok elektrolittal. Loncsra izzadtam, kiszáradtam.

DSCF1006
Windberg

11:15-kor már a visszafelé vezető kalandos úton vagyok. Valamennyire aggaszt a fekete jelzés, amit még a Kalte Mürz parján láttam. Mindazonáltal egy pillanatra sem gondolom, hogy olyan nehézségekre bukkannék, melyek képességeimet túlszárnyalnák.

Michlbauertól jövet fel kell kaptatnom a Windberg csúcsa tövébe, ahol a Melkbodenbe vezető út ágazik le. A lágy, friss virágos legelő láttán ötletszerűen levetem a cipőm és mezítláb megyek fel a szelíd dombon. Már nem is emlékszem mikor érintkeztem utoljára ilyen formában természet anyával. Talpam kellemesen simogatják a fűszálak. Bárkinek ajánlhatom kipróbálni, nagyszerű érzés.

DSCF1040
Irány lefelé a Melkbodenbe

A Melkbodenbe vezető meredek, sziklamorzsalékkal bőven hintett út előtt természetesen újra felveszem a túracipőm. A hajmeresztő mélységek láttán tanácsosnak ítélem a mindezidáig a hátiszákomra erősített túrabotok bevetését (11:45).

A jó odafigyelést igénylő meredek szakasz után az ösvény eléri a Melkboden erózió formálta alját. Az út itt mérsékelten lejtve, nyílegyenesen halad mezőkön és törpefenyők utcácskáin át. A laza gyaloglásnak vége azon a ponton, ahol a Melkboden aljából egy vékony patak, a Kleinbodenbach fakad. A patak itt-ott kisebb zuhogókat formálva mélyen bevágja magát a völgy aljába. A turistaút hol az egyik, hol pedig a patak túloldalán kanyarog. A meder keresztezése során áthidalt meredek szakaszok igazolják a “fekete” besorolást.

14:12-kor, azaz majdnem két és félórás ereszkedés után érkezem vissza a Kalte Mürz partjára. Kicsit megfáradtam, így a visszafelé vezető menetelésem a reggeli fél óra helyett háromnegyedórásra sikeredik.15:05-kor érkezem vissza a Leitner fogadó előtti parkolóba.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Egy érdekes fejlemény

A cci-reanalyzer.org naprakész adatokkal szolgál a Föld időjárási viszonyairól és nyomon követhető mind a bolygó egészének, mind pedig a pólusok átlaghőmérséklete. Legutóbb meglepődtem, mert hónapok óra most először fordul elő, hogy a sarkkör hidegebb az átlagosnál. Télen az Arktisz, hónapokon át kirívóan, +5, sőt +10 fokkal is melegebb volt. A világ globális felmelegedése jelen pillanatban +0.20 C fok. Jól látható, hogy Európa (különösen pedig Grönland) így július elején az átlagosnál valamivel hidegebb. Kivétel Skandinávia, mivel ott a szokásosnál valamivel melegebb levegő áramlik.

image

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

HTL-Steig a Hohe Wandon lezárva

Az idén a HTL-Steig még nem nyitott a nagy nyilvánosság felé. Története jól illusztrálja azt a nyomor-mentalitást, melyet az irodából, munkahelyről a természetbe időnként kiszabadult felelőtlen őrültek hada képvisel. A lezárás egyik oka ugyanis, mint azt a Bergsteigen írja, a gyakori kantárba-beülőbe történő zuhanások nyomán megrongálódott nittek és a drótkötelek állapota. Egy komplett felújítás elkerülhetetlen volt, ami ugyan hosszadalmas, de önmagában mégsem elegendő ok a hónapok óta tartó szünetre (ismeretlen az újranyitás dátuma).

A késedelem másik (főbb) oka az, hogy a helyi alpesi mentőszolgálatnak egyszerűen elege van a sok-sok oda nem való köcsögből, akiket heti rendszerességgel kell kihozniuk a falból. Tudniillik, a Hohe Wandra rászabadított félőrültek nem ám valami könnyebb falattal kezdik képességeik próbálgatását, hanem mint azt jómagam is megfigyeltem, mindjárt a legnehezebbre, a HTL-re vetik rá magukat. Nem tudni miért. Kinek, mit akarnak bizonyítani? Ezért kétséges, hogy vajon lesz-e még HTL a Hohe Wandon. Köszönjük meg tehát a tökök hadának, akik ily sikeresen elszórakoztatták a hegyi mentőket.

A legutóbbi Bergsteigen-megjegyzés szerint, ha nyit is még a HTL, az egy valamelyest módosított útvonal lesz „… der Steig mit leicht geänderter Routenführung wieder eröffnet werden wird”. Két variáns is elképzelhető. Nehezebb lesz még a mostaninál is, hogy a köcsögöknek végképp elmenjen a kedvük, vagy fordítva, könnyebb lesz, hogy mindenki meg tudja csinálni. Várjuk ki a végét.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | 2 hozzászólás

Preintalersteig (1+/2-)

Aki a Nagy Pokolvölgyben (Großes Höllental) a Loswand tövéből tekint a sziklafal felé, óhatatlanul görcsbe rándul a gyomra a gondolatra, hogy ezen a bevehetetlennek tűnő függőleges falon át jusson fel a Rax platójára. Pedig van egynéhány útvonal, mely a lehetetlennek látszó feladattal birkózik. Az egyik legkönnyebb variáns a Preintalersteig 1+/2- szintű mászást ígérve és igényelve. Egymagamnak túlságosan rázósnak látszott, jó lenne egy tapasztalt társ – gondoltam. Robert Rosenkranzot kérem meg, kísérne el a vállalkozásra, és ő legnagyobb örömömre igent mond.

 Preintaler_2D  Preintaler_3D

 PreintalerProfile

black Az út (Höllental, Schönbrunnersteig, Preintalersteig, Ottohaus, Jakobskogel, Ottohaus, Gaißloch, Großes Höllental, Schönbrunnersteig, Höllental) cirka 15.7 km, 1200 m szintemelkedés bruttó 6:40 óra alatt (Megj: a GPX-nyomkövetés a Großes Höllentalban a visszeverödések miatt gyakorlatilag használhatatlan – mint mindíg)

8:30-kor találkozunk a Höllental kicsiny parkolójában, mely a Goßes Höllentalba vezető ösvények torkolatában van. Izgatott vagyok. Értsd úgy, hogy az átlagosnál jobban. Vajon képes leszek-e végigmászni a Loswandot? Bízom magamban, egyébként neki sem indulnék.

A Schönbrunnersteig hosszú vaslétráján kisebbfajta torlódás. Egy nagyobb csapatot érünk itt utol, majd gyorsan magunk mögött hagyjuk a társaságot. Az Ottohausig aztán emberi lélekkel nem találkozunk.

Egy kőhalom-emberkével jól jelzett helyen balra fel elhagyjuk a Schönbrunnersteiget és nekiveselkedünk a Loswand tövébe vivő meredek kaptatónak. Sziklamorzsalék tengeren át küzdünk. Szakaszonként a “két lépes felfelé, egy lecsúszás lefelé” minta alkalmazására kényszerítenek a körülmények. A Loswand tövében nagy betűkkel a sziklára pingált piros “Preintaler” felirat igazít útba. A felirat után meredeken lefelé visz az út fonala mielőtt ismét újra felfelé kanyarognának a követendő nyomok.

DSC08734

Egy hajtűkanyarban balra fordulunk és az indulástól számítva 40 perc elteltével megérkezünk a beszálló tövébe. Itt felvesszük sisakjainkat, szusszanunk egy nagyot, kortyolgatunk a magunkkal hozott elektrolitból és megkezdjük a mászást. A szívem a torkomban dobog a felindulástól, de érdekes módon egyetlen pillanatra sem gondolok visszavonulásra. Izgatott, de teljesen eltökélt vagyok.

DSC09345

Az első fogások a sziklán megnyugtatnak. Megy minden, mint a karikacsapás. Robert mutatja előttem az utat. Az első próbatétel 2- szinten egy szűk szakadék falán feljutni egy kisebbfajta gerincre. Sok a jó fogódzó, a mutatvány nem is okoz gondot. Minden kétségem elszáll, ha ezen a szinten marad az út, akkor itt gond nem lehet.

A piros jelzések végig jól mutatják a mászás irányát. Tájékozódási problémák tehát kizártak. Egyébként is csak követnem kell tapasztalt vezetőmet. Ottléte egyébként is megnyugtat. Az útvonal tulajdonképpeni kulcsa a Preintalerturm és a Loswand alkotta tekintélyt parancsoló szakadékból való kimászás. A piros csíkok itt is jól mutatják, merre kell haladni.

DSC09364

Sajnálattal konstatálom, amikor 10:00-kor elérjük az erdőt, ami az egy órás mászás végét is jelzi. A piros jelzések továbbra is vezetnek a meredek erdőháton keresztül, mígnem az ösvény eléri a Teufelbadstube Klettersteigböl kivezető turistautat illetve később beletorkollik a Wachthüttelkammba.

DSC09369

Jó tempót diktálva 11:30-ra fenn vagyunk a Jakobskogelon majd 11:45-kor helyet foglalhatunk az Ottohaus teraszán, hogy elköltsük déli betevőnket. Nem sietünk. Egy egész órát pihenünk és beszélgetünk mielőtt 12:45-kor a Gaißlochot megcélozva elindulnánk vissza a völgybe.

DSC09380

A Gaißloch egy A/B Klettersteig, kantár beülő nélkül is vállalható (bár ez mindenki saját döntése). Tudni kell még róla, hogy egész éven át nedves, sikamlós. A Gaißloch falán egy patak csurgadoz széltében lefelé, párás, lokális trópusi klímáról gondoskodva. A legnagyobb gond a kicsúszás megakadályozása a nyálkával bevont létrákon és sziklafokokon. Ilyen szempontból a kantár ajánlatos segédeszköz lenne.

14:00-kor elérjük a Gaißloch beszállóját. Az út továbbra is meredeken kanyarog szűk szerpentinek lefelé a Nagy Pokolvögy aljába. További egy óra elteltével érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba.

A Preintalersteig egy élvezetes élménymászást nyújtó útvonal, mely a tapasztalt túrázókat aligha fogja zavarba ejteni. Nézetem szerint valamivel könnyebb, mint a Wildes Gamseck, de technikailag kicsivel igényesebb a Schneeberg jól ismert északi 1/1+ útvonalainál (Herminensteig, Nandlgrat, Novembergrat).

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése