I’m back: Klosterwappen

Egy önsanyargató kísérlet boldog áldozata vagyok. Vajon mit lehet kihozni a négy hete tespedő testből (tudniillik egy hét síelés és az ezt követő három hét hörghurut)? Az időjárás-jelentés olyan pazar hegyvidéki időt ígér, amit egyszerűen nem lehet, nem szabad kihagyni! Nincs idő a pedáns, legalább egy-két hetes fizikai felkészülésre. A Klosterwappen jeges csúcskeresztjével vágyom fotózni. Mindenáron! Abban reménykedünk, hogy a felmelegedés ellenére a jégkristályok még kitartanak addig, míg felérkezünk.

Klosterwappen_2D Klosterwappen_3D

KlosterwappenProfile

lila A táv (Losenheim, Almröserlhüte, Fadensattel, Fadensteig, Fischerhütte, Klosterwappen, Schauerstein, Fadenweg, Edelweißhütte, Losenheim) 15.7 km, 1300 m szintemelkedés bruttó 7:50 óra (nettó 5:50)

Ahogy az ilyenkor szokás, Losenheimből, a Szalamandra libegő völgyi állomásából indulunk, de gyalog (mivelhogy mások csapatostul veszik igénybe a könnyed feljutás lehetőséget – amit valljuk, be, most, tekintettel a kondimra, azért elviseltem volna. De Cirmivel ez lehetelen elképzelés.).

A hóviszonyok miatt most inkább az Almröserlhütte felé vezető hosszabb, de szelídebb erdészeti úton kaptatunk felfelé (lenti kép). Cirka egy óra elteltével 9:30-kor érkezünk az 1220 méteren fekvő Fadensattelba.

DSC04625

DSC02953

Az Edelweißhütte felett mindjárt elő vesszük a hágóvasakat, mert eddigi tapasztalataink szerint a Fadensteig beszállójához vezető erdei úton még mindig szükséges volt a használatuk. Most sincs másképp. A meredek szerpentines ösvényt alig lehet felismerni a rengeteg hótól és különösen pedig a hódűnéktől. Meredek párkányokra mászunk, a hágóvasak remek szolgálatot tesznek.

DSC02957

DSC04630

DSC04636

DSC02964

DSC02969

DSC04641

A Fadensteig alsó része (10:20) viszont mint rendesen (fenti képek), most is hómentes. Az egyik valószínű ok, hogy az uralkodó széljárás elhordja a havat és lejjebb rakja le, tudniillik az ide felvezető úton. A hágóvasakat nem vesszük le, mert tudjuk, hogy a Fadensteig felső részén elengedhetetlen szükség lesz még rájuk. Ez, valóban beigazolódik (lenti képek).

DSC02982

DSC02986

DSC02988

A felső Fadensteig (10:50) nagy katlanjából kivezető ösvényen a drótkötél teljesen a hó fogságában van, így nincs mibe fogódzkodni. Számomra ez teljesen új. Nagy odafigyelés szükséges az egyensúlyozó átjutáshoz. A továbbiakban kevesebb a hó, de több, vastagabb és alattomosabb a sziklák jégbevonata. Ezen a ponton bekövetkezik az, amitől tartottam. Az edzettség hiánya miatt a combon minden izomkötege panaszkodik, ég és görcsöl. Mivel az állapot számomra már ismerős, nincs semmi pánik, itt-ott meg-meg állok és a fájdalmak ellenére eltorzult arccal rendületlenül mászom tovább. 11:30-ra sikerül kilyukadnunk a napos platón.

DSC02996

DSC02999

DSC04650

DSC04657

DSC04661

Még hosszú út áll előttünk. A hágóvasaktól megválunk és a kényelmesebb haladást biztosító hótalpainkat vesszük elő. Bő egy órás kaptatás után (fenti képek) 12:35-re érkezünk a szép jégbordával bevont Fischerhüttehez. Ma sokan vannak. Rengeteg sítúrázót csalogatott fel a hegyre a pazar időjárás. A nap olyan melegen ragyog, hogy egy szál trikóban is kellemes. Megjegyzem nyáron 2:40 óra alatt tettük meg ugyanezt az utat. A tavalyi télen 3:00 óra alatt sikerült az, ami most, a fent említettek miatt egy egész órával tovább tartott. Hamu fejemre!

12:50-kor, azaz indulástól számítva 4:20 óra elteltével vagyunk Alsó-Ausztria legmagasabb bércén és én legnagyobb örömömre megkapom azt amire vágytam. Ujjongás! Egy képet a jégvirágokkal bevont csúcskereszttel. Ezt egyetlen télen sem szabad elmulasztani.

DSC04664

DSC03009

DSC04680

DSC04693

Lefelé a Schauersteint választjuk, tudniillik a más éveken preferált Wurzengraben most egy forgalmas sípálya. A sítalpas túrázok túlnyomó többsége ott érkezik és ereszkedik is alá. Ezzel szemben a Schauersteinen csak felfelé tartó forgalom van. A Fadenwegre érve kifújjuk magunkat és hibásan feltételezzük, hogy kellemes kis séta lesz az út maradék része. De tévedünk.

DSC04714

DSC04720

A széles Fadenweg többméteres hózátonyok, hó átfúvások tarkítják. A legkellemetlenebb, hogy 30-40 fokos dőlés szögű lejtökön kell harántolnunk, ami ugyancsak megviseli a bokát. És ez így megy megállás nélkül egészen az Edelweißhütteig. Sajnos, szó sincs élvezetes hótalpazásról! Kemény küzdelem az út, végig. Vékony nyomon is haladni képes síelőké az előny. Nekik a haránthaladás nem jelent gondot.

DSC04729

Utunk végső szakasza az Edelweißhütte alatti jeges sípályán visz. Tudniillik az alternatív lejutás a jelölt turistaúton egy hómentes szakaszon vinne át. Mivel nincs semmi kedvünk levetni a hótalpakat, marad tehát az önmagát kínáltató sípálya. Érdekes, hogy a tavalyi bruttó 7:30 óra helyett 7:50 a körünk időtartama. Hmm. Lefelé menetben tehát még így is behozzuk a felfelé elvesztegetett egy órát (?).

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Hegymászó zsenikről és egyéb más tehetségekről

Mindig is sejtettem, hogy a kemény, szorgalmas, küzdelmes munka egymagában nem záloga a különleges sikereknek, az átlagon felüli teljesítményeknek (mint azt az uralkodó kultúra megpróbálja belénk sulykolni). Az ultimatív szerencsetényező mellett szükségeltetnek még egyéb más faktorok is, az olyanok mint a veleszületett (öröklött), vagy pedig a különös (nem hagyományos) úton szerzett készségek is.

Kezdjem ott, hogy évekkel ezelőtt volt nekem olyan munkatársam, aki mosolyogva, már-már fennhéjázva mesélte, hogy a minap felült a repülőre és az út 3 órája alatt megtanulta az anyagot, amit kiszállás után úgy egy órával, népes hallgatóság elött sikerrel adott elő. Nekem hasonló esetben akár egy hétig is kellett készülnöm. Vért izzadtam, mire átrágtam magam az összetett témák zegzugain.

Nos, nevezzük Péternek, vagy hazudott, hogy így fricskázza a többieket, vagy valóban van valami a dologban? Tudakoltam miről is tartott előadást, mire az asztalomon heverő szakkönyvre bökött. Elég egyszer átlapoznia, jegyezte meg mosolyogva. Nos, azonnal kaptam az alkalmon, hogy levizsgáztassam. Találomra felütöttem a könyvet és megkértem, mondaná el, mi van a 142-ik oldalon (már persze pontosan nem emlékszem a lap számára)? Péter, szinte szóról szóra idézte a bekezdéseket, sőt az ott található ábra alatti legendát is hibátlanul felmondta. Tettem még egy próbát, egy más oldallal, de az ott fellelhető tartalmat ugyanolyan könnyedséggel recitálta.

Péter különleges képességgel rendelkezik. Az agya egyszerűen lefényképezi, amit megnéz és akár napokig képes tárolni. Később ugyan a felvételek élessége foszladozni kezd, de ha a könyvet még egyszer-kétszer átnyálazza, akkor ez akár huzamosabb ideig is a fejében marad. Nahát!

A minap egy cikket olvastam egy bizonyos amerikai Derek Amatoról, aki egy komoly fejsérülés után, 40 éves korára lett úgy zongoravirtuóz, hogy korábban semmi hajlamot nem mutatott a muzsikálás iránt. Csak úgy a semmiből! A balesete után ellenállhatatlan vonzalmat érzett leülni egy zongora elé, és kottaismeret nélkül, egyszerűen csak elkezdte játszani a fejében addigra ott tolongó dallamokat.

Az ilyen és ehhez hasonló esetek nem ismeretlenek. Bár a savant-szidrómát olykor az autizmussal szokták egynapon említeni, egyáltalán nem kell autistának lenni ahhoz, hogy esetenként megdöbbentő képességek buggyanjanak elő az emberből. Ezek nyilván nem csupán csak a zene világára szorítkoznak. A lényeg, hogy az agyunk hardverjén, az egyes idegsejtek közti különleges összeköttetéseken, a drótozáson múlik. Ez azért valamelyest fejleszthető, de kimagasló teljesítmény csak akkor jön ki, ha már az a bizonyos “alaplap” is gazdagon terített.

Nos, mit is akarok ezzel mondani. Hát csak azt, hogy itt vagyunk mi, a nagy átlag (úgymond a töltelék), a mi szerény kis testi-szellemi képességeinkkel, aztán meg ott vannak ők (a sztárok), akik csak egyet csettintenek, és megerőltetés nélkül ontják a leghihetetlenebb zenei teljesítményeket, a legösszetetteb matematikai-fizikai megoldásokat, avagy emberfelettinek tűnő fizikai teljesítményeket.

Itt van például a Mt. Everest Messner/Habeler-féle oxigénpalack nélküli megmászása (tavaly volt a 40 éves évfordulója). Mert szerintem egy csupán csak „nagyon jó” hegymászó még annyi odaadó tréning árán sem lesz képes erre a tettre. Ehhez valamivel több kell. A több mint 6000 sikeres oxigénpalackos Mt. Everest csúcsostrommal szemben a mai napig csak 150 az oxigénpalack nélküli megmászások száma. Nem azt akarom mondani, hogy Messner csak úgy tréning nelkül nekiment és megcsinálta, mert bizony komoly edzés elözte meg a sikeres próbálkozást, de még annyit is edzhetett volna, ha nincs benne az isteni szikra.

A tiroli David Lama, az egyik legkimagaslóbb jelenkori hegymászó tehetség. 2018-ban meghódította az eddig még érintetlen Lunag Rit. Egymagában. Merthogy korábban már az amerikai Conrad Anker társaságában is próbálkozott, de Anker infarktust kapott, feltehetően egy magashegyi betegség következtében. Így-e avagy úgy, Anker egy szuper felkészült fickó, de egy David Lama árnyékába sem ér (minden vele kapcsolatos elismerés ellenére sem). Nos tehát, mi ebből a tanulság? Csüggedj csak, de emelt fővel, mert ha kőkeményen neki is állsz és vért izzadva dolgozol, lehet belőled, akár Mozart kottatartója is, de nem több. He!

Kategória: Health, Humanity, soul, mind | Megjegyzés hozzáfűzése

Lobau

Lábadozásom lassabb a kívántnál, így aztán egy olyan alternatív kiruccanást tervezek a hétvégére, ami nem irritálja a légzésem. Csak semmi tüdő köptető kaptatás! Maradok hát sima felületen, a Duna árterében, a gyengéd Lobauban. Sikerül összekaparnom cirka 17 kilométert.

Lobau_2D Lobau_2Db
green A táv (Ettrichstrasse, Freudenau, Donauinsel, Jamaika Beach, Lobau, Napolenstein, Josefsteg, Dechantlacke, Nationalparkhaus, Steinspornbrücke, Freudenau, Ettrichstrasse) 17 km, bruttó 3:45 óra (nettó 3:20)

Szombat, szép napos idő, a Freudenau melletti kicsiny parkoló feltehetően színültig telített, ezért már jóval előtte, az Ettrichstrassen állítom le az autóm. Átcammogok a vízierőmű gátján (lenti kép) a Duna szigetre, majd délkeltnek fordulok, ugyanis lejjebb van egy neve nincs híd, amin majd átkelhetek a Duna északi oldalára.

DSCF5002

DSCF5014
A pontonokból álló Walolisobrücke, amit csak nyáron helyeznek üzembe

DSCF5022

Freudenautól számítva háromnegyed óra elteltével érkezem a hídon át a Jamaika Beachre. Így télvíz idején elég elhagyatott. Északnyugatnak tartok továbbra is szigorúan a Duna mentén. Félórás séta után elérem a Lobau kapuját. Átkelek az országúton és megkezdem a tulajdonképpeni sétát az ártéri erdőben.

DSCF5028A neve nincs hídon átkelvén, a túlsó partról fotózva

DSCF5032
A Jamaika Beach

DSCF5036
A hódok minden fán fenik a fogaikat

Jobbkéz felől az olaj kikötő ormótlan óriástartájai rondítják a táj optikáját. Valahányszor erre járok, eszembe jut, mekkora szellemi degeneráció kell ahhoz, hogy valaki ide, a zöldövezet szívébe találjon építeni egy ilyen potenciális környezetkárosító bombát. A szél hozta fenolok bűze még elkísér egy jó darabig.

DSCF5043

DSCF5048
A nádas-lápon átvezetö Josefsteg

DSCF5059
A látogatóközpont elöterében

A Napóleon emlékkőnél már tiszta a levegő. Itt balra fordul az út, majd egy láp fölött vezető hídon a Lobau látogatóközpont érintésével (Nationalparkhaus) a Steinspornbrücke hídon (lenti kép) sétálok vissza a Duna szigetre. A továbbiakban újra Freudenauhoz érkezem, amivel lényegében a túra végére érek, csak még pár per az út szélén leállított autómig. Nos, remélem nem ártott meg a friss levegő. Ha mégis, majd rá lehet fogni a fenol bűzre.

DSCF5060

DSCF5065
A Toter Grund

DSCF5070

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

I’ll be back

Az idei tél nem csak az időjárás szempontjából rendhagyó. Alaposan szorongatja az egészségemet is. Nagyot csalódtam. Önmagamban. Mert tudniillik abban az illúzióban ringattam magam, hogy tulajdonképpen egészséges életmódot folytatok, tehát bizonyos védettséget kellene élveznem a ránk leselkedő fertőző betegségekkel szemben. Ezzel szemben rövid időn belül immár harmadszor kapitulálok. Annyit viszont megígérhetek, hogy I’ll be back.

Kategória: Health | 3 hozzászólás

Flachau, avagy egy síkirándulás utózöngéi

Sanyival együtt izgultuk végig a januári évszázados hóesést, hogy vajon mire útra kelünk Wagrainba, csillapodik-e a havazás ereje. Hát nagy szerencsénk volt, mert azon túl, hogy abbamaradt a szakadatlan hózápor, még napsütésnek is jutott hely az égen.

IMG_20190125_152435
Kilátás a wagraini völgyre szállásunk balkonjáról

IMG_20190122_131300
Cirmi a Dachsteinnel a háttérben

IMG_20190122_124256
A wagraini részen, a távolban a Hochköng

Egyszóval ismét Falchau/Wagrain volt terítéken. Tavaly annyira megtetszettek a síterep szerénységemhez mért adottságai, hogy újfent csak ide vágytam. A szelídebb flachaui lejtőket lehet kombinálni a meredekebb wagraini lesiklókkal. Kétséges időjárás esetén, amikor odafenn erős szél dudorász és köd köntöse kendőzgeti a szél építette hó dűnéket (mert ilyen is volt), ki lehet térni az alsóbb régiókba, ahol a feltételek sokkal kedvezőbbek. A magasabban fekvő síterepek ilyenkor gyakorlatilag használhatatlanok (pl. Zachuensee mert 1400m-em kezdődik). Flachau esetében pedig a 900 és 1400 m közötti pályákon még az emilyen zord idő esetén is van jó esély a zavartalan síelésre.

A már régen gyengélkedő térdem elég jól bírta a megterhelést, csak az utolsó napon jelentett unalmast (néhány tőrdöfés szerű, hirtelen fellépő fájdalom formájában). Szombaton (az utólsó napon) ugyanis egész délelőtt havazott és mint ez várható, a friss hó hamarosan nehéz állagú buckákba gyúródva vetett gáncsot síelési kedvünknek.

IMG_20190122_150448_BURST001_COVER
A Flying Mozart hegyi állomása a Hochköniggel

IMG_20190125_124625
Kati és Sanyi

Mindent összevetve egy eredményes kirándulást zárhatok, mert a túlnyomórészt elfogadható, sőt kiváló sí időn kívül sikerült egy újfajta síelési stílust, a szorosan egymáshoz zárt bokával történő lesiklást is megtanulnom. Ez nem csupán elegánsabb, hanem abban is különbözik az idáig praktizált („nagy tanmese” szerinti) módszeremtől, hogy sokkal egyenletesebben terheli a léceket (40%-60% arányban). Ennek következtében könnyebben lehet mélyebb havon is áttörni, mert a sűrűbb állagú hó nem rántja el oly könnyen a domboldal szerinti felső, lebegő lécet. Nos, nem tudom jól magyarázom-é, de a lényeg, hogy a klasszikus kanyarodáskor a terhelés túlnyomó része a domboldal szerinti alsó lábon/lécen van, míg a felső majdnem teljesen tehermentesítetten siklik (10%-90% arány) az alsó mellett. Az új technikám még persze csiszolgatásra szorul, már amennyiben a térdem ezt a jövőben jóváhagyja.

20190125_125547Kilátás a Flying Mozart pályáról

20190125_140546

Utóirat: tekintettel az ősszel és tél folyamán rám szakadt makacs derékfájára, így utólag kijelenthetem, hogy e kór egyik leghatásosabb ellenszere a síelés. Valóban! A szép, lendületes kanyarokhoz szükséges ringó csípő a legjobb gyógyír, már amennyiben nem úgy síelsz mintha karót nyeltél volna.

Kategória: Hobbies, Skiing, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Az első idei túra: Reisalpe

Végre megtömörödött, megkérgesedett és megülepedett az elmúlt hetek hozta több méteres hótakaró. Elmúlt az akut lavinaveszély. Az időjárás is a mosolygós arcát mutatja. Ideje tehát szemügyre venni, vajon mi a helyzet odakünn a bérceken.

Reisalpe_2D Reisalpe_3D
ReisalpeProfile

A táv (Ebenwaldhöhe, Hochstaff, Kleinzeller Hinteralm, Reisalpe, Ebenwaldhöhe) cirka 9 km, 770 m szintemelkedés, bruttó 4:15 óra, nettó 3:10 óra

Utunk a jól ismert, Kleinzell község feletti Reisalpere visz. Az Ebenwaldhöhe magaslatra vezető alpesi út jeges. Néhányan előttünk hóláncok feltevésével küszködnek. Ilyenkor jól jön az összkerék meghajtás. Odafenn a parkolót teljesen elnyelte a hó, de mostanra ki lett szabadítva. Cirka háromméteres hótakarón át martak egy keskeny jégfolyosót az ideérkezőknek. Ezen fordulunk be egy megtisztított részre.

9:15-kor indulunk. Máris felvesszük a hótalpakat. A hódűneék fogságába került utat csak sejteni lehet. Odébb egy lánctalpas munkagép preparálja a sífutópályákat. Na, ezt a sportot még eddig nem próbáltam.

DSC04529

DSC02915

A hó jól megbír, keményre fagyott, nem süpped, csak néha szakadozik be súlyunk alatt. Első célunk a Hochstaff. Az északi gerincén át közelítjük. Vannak követni való nyomok, amit megköszönünk szépen. Érdekes, hogy a téli ösvény eltér a nyáron használt útvonaltól, átlendül a Hochstaff keleti oldalára és egy tisztáson át éri el ismét a gerinc vonalát. Nyilván a feljutás legszelídebb módja. Így is jól meg kell küzdeni a meredekebb részeken (fenti kép).

DSC04536

DSC02927

DSC04539

DSC04551

DSC04553

DSC04562

Nem telik el egy óra sem, és már a csúcskeresztnél csodálhatjuk a környező hegyi panorámát. Odalenn ködtenger, idefenn verőfény (fenti képek). Némi pihenő után megkezdjük az ereszkedést a valamelyest szelídebb déli gerincen. Itt sem lehet maradéktalanul követni a tulajdonképpeni nyári ösvény vonalát, hanem inkább csak az égtájak és a terep domborzata alapján választjuk az útirányt.

DSC04571

DSC02936

DSC02944

DSC04589

DSC02947

10:35-kor érjük el a Zeißlalm felől érkező széles erdészeti utat, mely viszont majdnem hómentes. Feltehetően a két hegy közti nyeregben fuvolázó szél hordhatta el. A Kleinzeller Hinteralm vastag hóréteg alatt álmodja téli álmát (kép feljebb).

A továbbiakban a sítúrázók húzta nyomok mentén, az indulástól számított 2:30 óra múltán érkezünk fel a Reisalpe csúcskeresztjéhez (11:45). Sajnos a menedékház betegség miatt zárva, de sebaj, olyan kellemes az idő, hogy a hóban félig-meddig ácsorogva is jól elköltjük magunkkal hozott déli elemózsiánkat. Napsütés ide, ritkán lebbenő szél oda, az ujjaink azért mégiscsak alaposan elgémberednek a fagyban.

DSC04590

DSC04598

A Hochstaff nyugati oldala alatt vezető erdészeti utat is szinte teljesen elnyelték a hódűneék. Olyan, mintha fagyott hóval pótolták volna a hegy oldalából, az út miatt kivájt anyagot. Szokatlan harántolással tarkítva érkezünk tehát a Graseralmra, majd a jó másfél-kétméteres hó alatt szunnyadó legelőn át vissza reggeli kiindulópontunkba.

DSC04617

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Az áldozatokat megtalálták

Szerdán 2019 január 16.-án 11:30-kor, a jelzett helyen találták meg a két, január 5.-e óta keresett, sítúrázót. Három méteres hóréteg alatt 1000 m tengerszint feletti magasságban, valahol a Gschwendthütte alatt. Egy lavina áldozatai lettek. A valamikori sípályán! Elvileg egy veszélytelen övezet. És mégis! Amikor régen, még minden télen sok hó hullott, itt két csákányos lift működött. Az alábbi térképen még a látogatóknak szánt parkoló helye is be van jelölve. A sípályák azóta elvadulóban vannak, előbb-utóbb visszahódítja őket az erdő.

clip_image002

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

A tomboló tél

Nos, barátaim, az idei tél jól kimutatja a foga fehérjét. Pedig bevallom, a túl meleg nyár/ősz után egy szerény hó termésű, bágyadt téllel számoltam. Lám, a jövőt nehéz akár csak megközelítően is megjósolni.

Az egyébként szelíd domborzatú Türnitzi Alpokban két sítúrázó után kutatnak. Hohenbergből indultak, 3-as fokozatú lavinaveszéllyel dacolva. A vidéket jól ismerem. Hohenberg számtalan téli/nyári túrám kiindulópontja. A Gschwendthütte feletti hegyoldal a háklis rész (lásd a lenti képen még 2016-ból), de aki a Steinparztalban igyekszik felfelé, azt is érheti meglepetés egy-egy oldalról jövő hó párkány formájában. A fent belinkelt cikk megjegyzi, hogy a helikopteres felderítés több lezúdult lavina nyomát is felfedte. A barátságos Högeren és környékén! Részemről mindennemű túra tabu és mindaddig komplett berekesztve, amíg 3-as fokozat alá nem csökken a lavinaveszély.

image

DSC01187
Ilyen kék égről, pazar, napos téli időről per pillanat csak álmodozhatunk.

Update 2019 január 7.: A Hochkar síterpet ma 14:00 órakor evakuálják.  Lavinaveszély miatt mindenkinek el kell hagynia a vidéket. Az oda felvezető szerpentines alpesi utat bizonytalan időre komplett lezárják. Pechje van aki most oda foglalt. Nem emlékszem rá, hogy valaha is ilyesmi megtörtént volna.

Update 2019 január 12.: A Hochkar és az Ybbstaler Alpen at elmúlt napokban katasztrófa sújtotta vidékké lett nyilvánítva, miközben a legmagasabb 5-ös fokozatra emelték a lavinaveszély szintjét. Mára ugyan már “csak” 4-re csökkent a veszélyszint, de a síterep elérhetetlen, továbbra is zárva marad. A Högeren eltűnt sítúrázókat még most sem találták meg. Valószínű, hogy majd csak olvadáskor derül fény a hollétükre.

image

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

B.Ú.É.K. 2019

Ha így a kalendáriumi év végén, visszapillantok a kihunyóban lévő esztendőre, akkor, szembeötlő, hogy 56 projekttel, mennyiségileg, az elmúlt 10 év legmozgalmasabb túra évét zárhatom. Ebből 3 Klettersteig, 6 MTB és 47 hegyvidéki túra.

A mixben akadnak mind új utak, mind pedig a már bevált és jól ismertek ízlelgetése. Nehéz lenne bármelyiket is kiemelni a sorból, mert az esetek felében, valamilyen okokból, számomra legalábbis, egy-egy kifejezett különlegességről van szó. Említsem meg tán a téli hágóvasas Schwarzauer Gippel megmászást, mely minden tekintetben az elmúlt időszak egyik legnagyobb kihívása volt. De itt vannak a régi vadászösvények kalandos becserkészései is (Kuhsteig, Großes Wolfstahl), ahol a súlypont a ritkán látogatott, jelöletlen környezetben történő tájékozódáson, a nyomolvasáson volt.

Folytattam az ismeretlenség homályába burkolódzó Schneealpe felderítését (Donnerwand, Baumtal). A Hochschwab vidékén is nagyban csökkentettem az eddigi fehér foltok kiterjedését (Aflezer Stritzen, Großer Ebenstein, Fölzalm). A túraév csemegéje minden bizonnyal Ost-Tirol/Matrei túraparadicsoma felfedezés volt, köztük első háromezresemmel, az Ochsenbuggal.

Kelttersteigek tekintetében is, komoly erőnléti felkészülést követően, újra nekilendültem, pedig már-már azt hittem, koromból kifolyólag, végleg berekesztem a műfajt. Becserkésztem a felújított és átnevezett ÖTK-Steiget valamint a nagy kihívásként megélt Königschußwandsteiget.

MTB vonatkozásában kipróbáltam egy downhillt, ami nem igazán nyerte el tetszésemet, de ennek meg kellett történnie. Még sokáig folytathatnám a felsorolást, mert valamennyi túra, valamilyen személyes vagy egyéb más okból kifolyólag emlékezetes marad.

Boldog újesztendőt, szép és gazdag túraévet, jó egészséget, sok szerencsét kívánok a cirka kéttucatnyi vissza-visszatérő látogatómnak, de a véletlenszerűen idevetődő vendégeimnek is.

Kategória: Hobbies, News and politics | Megjegyzés hozzáfűzése

Göller 2018/19, az évzáró

Az idei hagyományos évzáró túránk majdnem elmaradt. Tudniillik egy akut vírusos fertőzés miatt karácsony estéje napján még 39 fokos lázban dideregtem és két napon át teán kívül egy falat sem ment le a torkomon. 4 kilót lefogyva 28.-ára sikerült úgy talpra állnom, hogy bízva testem fizikai emlékezőtehetségében, vállalhattam az ilyentájt szokásos, évi utolsó csúcsostromot. A túra másik különlegessége, hogy Cirmi szeptemberi lábtörése után, 3 hónapos szünetet követően, most először indulhatott újra a hegyeknek.

Göller_2D Göller_3D
GöllerProfile

lila A táv a kijelölt turistaúton mindössze 8.6 km, 850 m szintemelledés bruttó 4:50 óra alatt (nettó 3:45). A profilon jól látható “szakállakból” következtetni lehet a szél erejére.

A körülmények, azaz az időjárás pedig nem kifejezetten optimálisra sikeredtek. Elvileg 5 óra napsütéssel, de 7-es fokozatú nyugati széllel (Beaufort skála) riogatott az aktuális jelentés. Ebből mindössze a szél jött be, mert napot nem sokat láttunk.

DSC04459
Közel már az erdőhatár, itt előbukkan célunk a Göller (Cirmi feje felett)

DSC02863
Rengeteg hó, jobbra fent a képben a Gippel

DSC04468
A kép közepén a távolban az Ötscher

Az ez elmúlt napok olvadásai és esőzései nyomán speciális halmazállapotú hóval van dolgunk. Nagyrészt jeges kérgű, durvára fagyott hó kínáltatja magát. Eleinte a hótalpainkat a hátizsákra csatolva visszük, de egy ponton, még a Gsenger alatt jobbnak látjuk használatukat. Nem is a hó mélysége ad okot erre, hanem a vaskarmok, melyek remekül stabilizálják a járást és garantálják a kicsúszás mentességet. Mások, látjuk, könnyű hágóvassal felszerelkezve is jól elboldogulnak, bár speciell most, szerintem a szpájkok apró karmai alulmaradnak a hótalpakkal szemben.

DSC02868

Az erdőhatáron túl, fokozódik a szél ereje. A törpefenyős sávot csak sejteni lehet, mert a cserjéket komplett hó borítja. A Göller gerince teljesen eljegesedve. Itt akár közönséges hágóvassal is boldogulni lehetne, de a mi hótalpaink karmai is elégségesek. A sítúrázók viszont, pusztán fókaszőreik hátán nem merik bevállalni és jobbról, azaz nyugat felöl, kerülik nagy ívben a hegyet. Feltételezzük, hogy majd valahol a Terzer Göller irányából fognak kilyukadni.

DSC02872
Az utólsó kemény felszökés elött (a kép nem adja vissza a valós meredekséget)

DSC02877
Az eljegesedett, kérges havon jól jönnek a hótalpak vaskarmai

DSC04472

DSC02892

DSC04490
A háttérben a Schneeberg még felhösapkában

Mi viszont toronyiránt, a jeges burkolatot bevállalva, érkezünk a csúcsra. Odafenn, legnagyobb csodálkozásunkra a szél ereje valamelyest gyengül, így nem sietünk lefelé. A pazar kilátást csak kelletlenül hagyjuk magunk mögött. Az alászállás a teljesen eljegesedett hegygerincen maximális odafigyelést igényel. A megjósolt 7-es erősségű szél itt valóban kimutatja foga fehérjét és minduntalan belénk mar.

DSC04494
Lefelé: a kép közepén a Schneeberg

DSC04508
Pont az Ötschert világítja meg a gyér napsütés

DSC04517
Fel, a még érintetlen Gsengerre

Ahogy az a hagyományőrzéshez illik, a Gsengeren is tesszük tiszteletünket. Az érintetlen hótakaróból ítélve, a nagy havazás óta mi vagyunk itt az elsők. A hó állaga is inkább porszerű, csak vékony, törékeny jégkéreg borítja. Tapasztalataink szerint itt általában gyengébb szokott lenni a légmozgás. Most sincs másként. A terep tehát alkalmas a tízóraizásra.

Mindent összevetve egy szerencsés kimenetelű túrával zárhatunk egy jó túraévet.

DSC02907
E kápolnával szemben található  a kis parkoló, ahonnan indultunk és ahová érkezünk

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése