MTB: pedálteszt

Kibántam magam a stoplis patentpedálokból. Két kerek évig próbáltam megszokni a használatukat, de nálam egyszerűen nem működött a dolog. Utóbb, a cipőim talpáról gondosan leszereltem a stoplikat, hogy még véletlenül se kattanjak bele a kötésbe. Ez nagy megkönnyebbülést jelentett. Aztán a minap egyik munkatársam elhozta megmutatni legújabb csodaszerzeményét, egy high-end enduro karbonvázas fullyt. Szóval minden technikai csodával és újdonsággal felszerelve, már ami manapság haladó MTB körökben dukál. Ne beszéljünk az áráról, mert az a csillagos ég.

Ámde, többek között arra is felfigyeltem, hogy nincs rajta patentpedál. Nocsak? Mi a szösz? Helyette nagy, fémkeretes, fémtüskékkel (non-slip cleats) ellátott pedálok voltak a hajtókarokra szerelve. Mint kiderült, sem free-ride sem pedig enduro körökben nem szeretik a cipő és a pedál fix nászát, mert kritikus helyzetben, gyakorlat ide, tapasztalat oda, a stoplival igencsak nagyot lehet bukni. A kompromisszumos megoldás tehát egy olyan (flat) pedál, ami, a tüskék által, megbízhatóan megvéd a pedálról való lecsúszástól és pluszban egy részleges (elölről – hátra) húzást is biztosít. Mintha csak nekem találták volna ki.

image

Nos, nem gondolkodtam sokáig, hanem felszereltem a bringámra egy pár ilyen, mindössze 29€ értékben kapható CXWXC flat-pedált (fenti kép). Ma pedig megtörtént a teszt, amin kiválóan szerepelt. Végre megtaláltam tehát a személyemre szabott legjobb technikai pedál-megoldást. Lefelé száguldás esetén, rázós, sziklákkal felszórt terepen, ahol korábban egy-egy bukkanó le-ledobott a pedálról, most stabilan álltam a sarat.

Megjegyzés.: a tüskés pedálok további rendkívüli előnye, hogy bármilyen gimitalpú sport-cipővel jól használhatók. Ajánlott ugyan, a talp, tüskékhez igazodó mintázata miatt, egy spéci freerider cipő (pl. a Five Tens modellek), már aki nem átáll kiadni még további 80-90€-t, de szerintem ez egyáltalán nem szükséges.

Kategória: Biking, News and politics, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Nicht einmal ignorieren

Kíváncsi vagyok, miként tálalják a sógorok az Orbán-Trump csúcstalálkozót. És ismerve az osztrák sajtóból áradó, Magyarországgal illetve a magyarokkal szembeni tapinthatóan barátságtalan, de legjobb esetben is lekezelő viszonyt, már meg sem lep, hogy sehogy! Számukra ilyen esemény nem is történt. Nincs! Náne! Egyetlen főcím sem szól róla. Sem az ORF, sem az OE24 de még a KRONE sem hozza érdemes hírként egy, történelmileg is Ausztriához szorosan kapcsolódó szomszédos ország kormányfőjének az USA elnökével történt találkozóját. Még a kétes tartalmú celebhírek is előbbre valók. Erre mondja a német találóan, hogy “Nicht einmal ignorieren”, azaz, a megvetésünket úgy tudjuk a leghatásosabban kifejezni, ha az illetőt semmibe vesszük, átnézünk rajta mint a szitán,  mintha egyáltalán nem is létezne. Sajnálatos.

Kategória: Egypercesek, News and politics | Megjegyzés hozzáfűzése

Az új liberális erkölcsi felfogás jegyében

Két német üdülő, Tirolban, február 3.-án hótalpas túrára indul, tudniillik juszt, amikor azért mégsem kéne. És ahogy az ilyenkor megesik, el is tévednek a mélyen behavazott hegyen. A lavinaveszély aznap hármas fokozatú. Gyorsan rájuk esteledik, miközben kétségbeesetten, átnedvesedve, fázva, vacogva keresik az elvesztett út fonalát. Ha nem kapnak segítséget, nem élik túl az éjjeli fagyokat. Halálfélelem.

Végre, 18:00 óra körül sikerül kapcsolatba lépni a hegyi mentőszolgálattal. Azonnal három, egyenként 5 főből álló csoport indul a keresésükre. A lavinaveszély miatt a mentés életveszélyes, de ez akkor nem számít. Az egyik csoport végül 21:00 órakor megtalálja a németeket. Száraz ruhával, meleg teával látják el őket. Az elveszetteket szerencsésen kivezetik a vadonból. A vége happy-end. Hacsak…

Néhány héttel később a megmentettek egy 2200 Euróról szóló számlát kapnak a hegyi mentőszolgálattól. Ahelyett, hogy az életükért cserébe ezt rögvest köszönettel kifizetnék, egyikük foglalkozása ügyvéd, és feljelenti a tiroli mentőszolgálatot, mondván, hogy túl magas árat szabtak. Szerintük egyetlen, két főből álló mentőcsapat kiküldése is elégséges lett volna. Na, hallottál már ilyet? Ekkora rongy arroganciát! Valami jöttment laikus-köcsögök, akarják megszabni, hogyan, miként kellene egy méltányos alpesi mentésnek lezajlania. Rengeteg csúnya jelző jut hirtelen az eszembe! 15 önkéntes, a szabadidejében az életét kockáztatja, hogy mihamarabb a melegbe legyen a seggük, erre egy bírósági eljárást varrnak a nyakukba.

Ad egy, hármas fokozat esetén az idiótáknak semmi keresnivalójuk nem volt a hegyen. Ad kettő, eleve rosszul (köcösg módon) megtervezett volt a túra (t.i. későn indultak). Ad három, tagság valamely (bármely) német/osztrák alpesi klubban, állja az ilyen mentés borsos árát. Ad négy, így-e avagy úgy, de 2200€ két életért cserébe nem lehet sok. Ad öt, miféle bunkók lehetnek az ilyenek a való életben? Úristen! Rohanj messzire ha találkoznál velük.

clip_image001

Update 2019.05.09: A dolog nemzetközi sajtó visszhangja olyan nagy lett, hogy az érintettek kellemetlenül érezvén magukat, kifizették a hegyi mentő-számlát és elálltak a fejletestől. Mégis egy happy-end.

Kategória: Egypercesek, Hiking-Climbing, News and politics, Story | Megjegyzés hozzáfűzése

Ezres vagyok

Az előbbi posztom feltöltése után hirtelen jelzett a WordPress, hogy mérföldkőhöz érkeztem, mert ez utóbbi volt az ezredik bejegyzésem. Na bumm! Akkor hát így tovább a következő millenniumig. Erről jut eszembe, hogy időközben sok-sok blogot láttam születni és hosszabb rövidebb tündöklés után kihunyni. Amíg marad töltetem, folytatom, ezt megígérhetem. Ha tehát majd egy-két hónapon túl sem frissülnék, akkor gáz van. Erről fogod megtudni.

image

Kategória: News and politics | 1 hozzászólás

MTB: A Szent Amás bukás

A hegyi biciklizés bizonyos válfajai veszélyesek. Erről Palermói Szent Amás (alias Szőke Tamás) aki mostanában San Tommaso di Marettimo profilnéven blogol, mesél. Egyik legutóbbi posztjában elmondja (és mutatja), milyen veszélyekkel jár, ha valaki rosszul beállított bringával kíván endúrózni. A színhely a gyengéd Wienerwald, de mint eme sztori is bizonyítja, itt is rapityára lehet törni magad: Nem fotosopp

Kategória: Biking, Sport, Story | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: A házi hegyláncomon

Még mielőtt újra feltenném a bringám az autóm tetejére és megkezdném tavaszi köreimet valahol a Bécsi-erdőbe, tudni akarom, mennyit bírok, mit adott a rendszeres ergométer-tréning.

Célom a “házi hegyláncom”, a Kahlenberg és a Hermannskogel. Eddig még nem sikerült egyetlen lendülettel végigvinnem a Nußdorf, Windgrube, Kahlenberg, Josefsdorf, Josefinenhütte, Sulzwiese, Jägerwiese, Hermmanskogel trailt. Tudniillik akad ezen az útvonalon legalább négy olyan szaftos tüdőköptető szakasz, ami a komplett kidőlésig dolgoztatja meg a kenyérgázon kerekezőket (már amennyiben közönséges halandókról van szó).

Egy hete tettem már egy sikeres kísérletet, de akkor, a bevezető tesztelés megkönnyítése céljából kihagytam a Kahlenberg/Josefinenhütte hurok mintegy másfél-két kilométeres részét. Ennek köszönhetően kispóroltam a négy kritikus felszökésből egyet. Az edzések nyilvánvaló hozama már akkor is észrevehető volt. Tegnap aztán nekiduráltam magam a teljes szakasznak, ami valahogy imigyen néz ki (lenti ábrán kézzel meghúzott piros vonal, mivelhogy a GPS-t nem vittem).

  1. A szintemelkedésekben mért cirka 350m alapot az első Nußdorf/Kahlenberg rész adja.
  2. Fenn a hegyen tehát az a bizonyos „hurok” következik. Száguldás Josefsdorfon át a Josefinenhütte szintjére, majd a hivatalosan is jelzett MTB-szakaszon tovább az erdőben. Szerintem az egyik legélvezetesebb hegyibiciklis trail. Sziklás, hepehupás, gáncsoskodó gyökerekkel is gazdagon megáldott terep, számtalan vad ereszkedővel és kihívó kaptatóval, de sehol sem rosszindulatú. A legkeményebb (első szakasz) a Sulzwiese szintjére vezető single-trail. A végén muszály egy nagyot szusszannom, hogy a pulzusom valamiként rendeződjék. Normál esetben ennyi elég is lenne, és a Sulzwieseről visszaereszkednék a völgybe. De ma NEM!
  3. Következik a Jägerwieseig tartó rész, mely egy kőkemény tüdőköptetővel indít (második szakasz). Széles erdészeti úton, de laza szikladarabokkal is meghintett felületen pörög fel a pulzusom a maximális szint közelébe. A kaptató tetejére érve, pihenés nélkül is megy a folytatást. A Vogelsangberg alatt jönnek a le/feltartó könnyebb szakaszok.
  4. A Jägerwiesen indít a fő attrakció, a mászás a Hermannskogel északi oldalán. A végső kaptató (harmadik szakasz), elég hosszú ahhoz, hogy egyeseket megtorpanásra és leszállásra késztessen. De engem, ma nem! Igyekezetem győzelem koronázza. Fújtatva és tajtékozva elérem a Hermannskogel platóját, ahol a bringám egy padnak támasztva higgadok le. Kivárom, amíg a pulzusom ismét megnyugszik egy cseppet, mert ez itt, még nem a vég-cél, a csúcs csak most jön.
  5. A Hermannskogel legtetejére egy durva, sziklalépcsők tarkította rövid, de annál meredekebb szakasz visz. A tulajdonképpeni végső, azaz a negyedik és egyben a legtöbb erőt igénylő szakasz. Annyira meredek, hogy hiába dőlök teljesen a kormányra, az első kerék helyenként mégis a levegőbe emelkedik. Ágaskodó paripámon a lehető legnagyobb erőbedobással teperek. Efölött már nincs semmi rezerva, nincs egy csöppnyi tartalék sem, amit még hozzá lehetne adni. Kifacsarom magamból a teljes maximumot. És voilá, csapzottan, levegő után kapkodva, de boldogan érkezem a Habsburger Warte tövébe.

image

Kategória: Biking, Hobbies, Sport | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése