Miután újfent megerősítést nyert és bizonyítottam (önmagamnak), hogy leszállás nélkül sikerrel abszolválom a déltiroli monti-pályát, új kihívások után tekintgetek. Nos, itt van a déltiroli mellett, alig egy gondolatnyira csak, a Dornröschen-Trail, (S2, Csipkerózsika-Trail) tegyünk hát próbát. Egyszer már, gyalog, van tán másfél-két éve is, végigmentem rajta, hogy tudjam, miről szól a fáma. De akkor még számomra, tejfölös bajuszú kezdő számára, szinte teljesen lehetetlen vállalkozásnak tűnt. De mostanra, újdonsült tapasztalataimmal felvértezve, nagy elszántsággal, úgy gondolom, nekimehetek minden bizonnyal a dolognak.
Különösen alkalmas a mai szombat, mert tudniillik az erdő alja száraz, gyakorlatilag optimálisak a viszonyok, remek a terep, soha vissza nem térő alkalom. A Trail hossza a déltiroli felső egyharmadának felel meg. A pálya további folytatása viszont egy mélyfekete (S3, Schönstatt-Trail) terep, amire egyenlőre, semmilyen késztetést nem érzek.
A keskeny út-sáv kezdete nem túl igényes, de hamarosan jönnek a technikásabb részek. Egy jó meredek lejtő után, amiről nem hittem volna, hogy elsőre elbánok vele, jönnek a kanyargós, óvatosságra intő szakaszok. Hepehupák, gyökerek, hirtelen fordulók sűrű sorozata, és ami rendkívül kellemetlen, meredek lejtőkbe ágyazott, ívelt kanyarok.
Arról persze nem is álmodtam, hogy megtorpanás nélkül, első nekifeszüléssel sikerre vigyem az útvonal skalpjának a begyűjtését. Egy helyen le kell szállnom, más helyeken (nem számolom) pedig meg-meg állok, hogy felmérjem a továbbhaladásom esélyeit. Nahát! Ezt még majd gyakorolnom kell. Annyiszor, ahányszor csak kell. Remélem legkésőbb a szezon végére azért majd sikerül meghátrálás nélkül is végighajtani rajta.
Az útvonal: Eisernehand-Gasse, Kahlenberg, Südtiroler-Trail, Südtiroler-Tral alsó harmada még egyszer, Dornröschen-Trail, Kahlenberg… (960 m szintemelkedés)