Akadnak még számomra ismeretlen, be nem járt ösvények a Hohe Wandon. Vegyem sorra őket most és majd az elkövetkezőkben. Ma a Leitergraben van porondon, ami nem összekeverendő a Leiterlsteiggel. Ez utóbbi egy rövid szakasz erejéig valódi ferratának számít (A/B). A Leitergrabenben helyenként vannak ugyan drótkötelek kifeszítve, de nem tartanám még „A”-nak sem.
 |
 |
|
|
|
Közben már restellem újfent kiteregetni a jelen motivációmat, mert hetek óta, sőt már az őszi időszaktól kezdve, folyamatosan erről van szó. Hogy tudniillik lássak kék eget és egy kis zavartalan napsütést. Már a meteorológusok is (servus.tv) megjegyezték, hogy az idén a Duna-medencéjét, az átlagosnál is többször és hosszabb ideig borítja be ködpaplan. Odafenn viszont, a legtöbb esetben felhőtlen az ég.
Viszek magammal macskakarmokat, és ez jó ötlet. A hőmérséklet nulla fok körül balanszíroz. Árnyékos helyeken fagy és helyenként kemény, betonszerű jég borítja az utakat. A jócskán meredek és vadromantikus kulisszába ágyazott Leitergraben sem kivétel. Felfelé menetben még sikerül oldalazva itt-ott kimásznom az eljegesedett szakaszokat, de lefelé a csúszásgátlók már nélkülözhetetlenek lesznek.
Zweierdorfból a kirándulóknak szánt parkolóból indulva, cirka bő egy óra alatt érem el a Hohe Wand platóját. Elhaladok az évek óta bezárt Hochkogelhaus mellett (fenti kép), ami eredetileg egy hotel volt. Ki tudja, hogy lesz-e még, pedig remek helyen fekszik, pazar panorámával megáldva.
Csodálkozom a Hohe Wand vendéglátóiparának látványos haldoklása tényén. Vajon mi lehet az oka? Erre az áldatlan sorsra jutott már a Plackles ház, a Herrgottschnitzerhaus és persze a Kleine Kanzel vendégház is, mely következő célom. Így kapásból négy jut eszembe, de talán van több is. Nyilvánvaló, hogy szűkül a forgalom és csak a legjobbak képesek túlélni. Mint mondjuk a remek konyhával rendelkező Waldeggerház, ahol a mai délebédem is szeretném majd elkölteni.
A továbbiakban tehát a Kleine Kanzel felé fordulok. Az odáig vezető erdészeti út különösen durván eljegesedett. Megpróbálok inkább az út szélén, néha a fák közé kitérni, hogy elkerüljem a háklis jégpáncélt. Ma valóban remek az idő és a Kleine Kanzel kilátóból kifejezetten csodás kilátás nyúlik a Schneebergre. Igaz, a látvány bár kissé elcsépelt, de mégis mindannyiszor elragadó. Odafenn, a távoli platón, úgy nézem, még van elég hó. Közben újfent csak csodálkozni tudok azon a felfoghatatlan kérdésen, hogy miért képtelen túlélni egy ilyen páratlan panorámával megáldott vendégház? Mekkora balfácánnak kell lennie annak, aki ezt így parlagon hagyja? Pedig látogató akadna, hisz bezárt porták ellenére is a kíváncsiskodók gépjárműveivel színültig telt a parkoló.
Na, de folytatom a Waldeggerház felé (fenti képek). A jegesedések miatt kénytelen vagyok végig az aszfaltúton maradni, ám itt még alattomosabb a fagy, mert alig-alig látható vékony tükörsima jégréteget képez az út felületén. Vigyázni kell! Órámra pillantva 2:15 alatt érkezem fel a dombra, ahol a vendégház trónol. A kilátás itt sem alábbvaló! Még az Ötscher is jól kivehető.
Jó háromnegyed órás ebédszünetem után ismét megcélzom a Leitergrabent (fenti képen). A csúszásgátlókat előre a hátizsákomra erősítem, hogy kéznél legyenek, mert biztos szükségem lesz rájuk. Úgy is van. Legközelebb majd a Straßenbanerweget fogom becserkészni, ami szintén itt fut valahol a közelben. Zweiersdorf majd jó lesz ismét kiindulópontnak.
Sztefano-Space 