Heukuppe via Gretchensteig

Aki a Rax déli falán át szeretné a hegység legmagasabb pontját elérni (Heukuppe 2007m) az jó egynéhány ösvény közül válogathat. Az időjárás, illetve az évszakok függvényében, különösen pedig télen, jól meg kell gondolni, melyiket is válasszuk. Egy teljesen ártalmatlan A besorolású Klettersteig, mint például a Gretchensteig, is válhat igazi alpinista-ízű vállalkozássá, mely megterhelő lehet mind a pszichének mind pedig a fizikumnak.

 Gretchensteig_2D  Gretchensteig_3D

 GretchensteigProfile

lila A táv (Preiner Gscheid, Reißtalersteig, Gretchensteig, Heukuppe, Karl Ludwig-Haus, Predigstuhl, Waxriegelsteig, Waxriegelhaus, Preiner Gscheid) 12 km, 1100 m szintemelkedés bruttó 6:20 óra alatt

Mint előző posztomban említettem, orkánszerű vihar vonult át az előző napon a Raxon, melyhez némi havazással is társult. A különböző időjárási portálok adatai szerint a lehullott hó mennyisége nem jelentős, cirka 10cm körüli. Úgy határozunk, a Gretchensteig bevállalható a felhőtlen kék eget (és kemény fagyot) ígérő szombati napon.

Nem sokkal múlik 8:30 amikor elindulunk Preiner Gscheid hágó tágas parkolójából. A vidéket vékony, de összefüggő hóréteg fedi. Utunk első szakasza a Reißtalersteigen vezet a Reißtalerhütteig. Hiszünk a meteorológiai jelentéseknek és hótalpakat most nem viszünk. Így bár könnyebb a hátizsák, de amint helyenként máris bokáig gázolunk a porhóban, a gyomrom tájékán kétségek kötögetnek apró és gonosz kis görcsöket. Megtaláljuk-e a helyes utat? Vajon képesek leszünk feljutni a platóra?

Szerencsénkre egy alig fél órával előttünk járó magányos vándor nyomaira lelünk. Ugyanabba az irányba tart, mint jómagunk. Csak aki már próbálta hótakaró idején a vadonban meglelni a turistaút vélhető fonalát, tudja értékelni a vidék szűzies ártatlanságát imígyen megbontó mintát. Helyenként eltűnnek a nyomok, ugyanis a besüppedést elkerülendő, a hóból kitüremkedő sziklákon át veszi az irányt. Jól oda kell figyelnünk, mert néha olyan, mintha a nyomok gazdája egyszerűen elszállt volna, de aztán a törpefenyők mellett, szélhordta buckák mögött újra megleljük.

DSC05978

10:15 van, amikor elérkezünk a Gretchensteig sárga táblával jelzett elágazásához. Előtte egy sziklafal alatt lehet pihizni egy sort. A szél itt ugyancsak erősen tombolhatott, mert a havat teljesen kisöpörte a fal tövéből, és jó egy-két méternyivel arrébb rakta le.

Mászás következik. Az imént még jól kivehető nyomok eltűnnek (hová, merre mehetett a vándor?), így saját belátásunk szerint választjuk meg az útvonalunkat. Nyáron nyilván nem művészet itt felkapaszkodni, de a hóval takart sziklavilágon ugyancsak furfangos a jó támaszok meglelése. Az első meredek felszökés után balra kanyarodik az út, térdig gázolunk a hóban, majd ismét jobbra fel a drótkötelekkel biztosított tulajdonképpeni Gretchensteig következik (10:30).

„A” nehézségű Klettersteigen nem igazán szoktam igénybe venni a drótkötél biztosítást, de itt most anélkül teljes képtelenség lenne feljutni. Helyenként akkorát kell szakítanom a karjaimmal, hogy egy C ferrata is megirigyelhetné. Az érdekes-fűszeres szakasz nem hosszú. Amint kiér a gerincre, meredeksége szelídül és máris a platón találjuk magunkat (10:50).

DSC06007

Innentől számítva 35 percnyi gyalogút a Rax legmagasabb pontja. A hó itt csak gyéren mutatja magát, néhány átfúvásban viszont térdig is lehet süppedni. 11:25-re érjük el a Huekuppe csúcsán elhelyezett jellegzetes emlékművet.

Közben eláll a szél, langymelegen ragyog a nap. Ritka pillanat, hogy nem kell menekülni a csúcsról. Lehet nyugodtan rácsodálkozni a világra, lehet élvezni a szemünk elé tárulkozó látványt. Kilométerekre el lehet látni. A Veitschalpe mintha csak karnyújtásnyira lenne. A mögötte trónoló Hochschwab hófedte csúcsai is élesen tündökölnek. Az ellenkező irányban a Schneeberg koronázza a panorámát.

Lassan, szinte kelletlenül adjuk meg magunkat gyomrunk korgásának és indulunk a Karl Ludwig-Haus felé. 12:15-kor már a kandallóval jól kifűtött vendégházban ülhetünk asztalhoz. A szokásos ebéd-félóra után még felkapaszkodunk a Predigstuhlra, majd pedig a jól behavazatott Waxriegelsteigen ereszkedünk óvatosan a Waxriegelhaus szintjére (14:15).  Egy fél óra könnyű séta még Preiner Gscheid (14:45).

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Orkán Alsó-Ausztriában

Csütörtökről péntekre virradóra éri el az orkán a maximális erejét. Jelenleg máris több mint 100 km/h-val tépdel a Schneebergen. A széllökések ereje várhatóan eléri majd a 150 km/h-t. Nem kifejezetten túraidő… Trauriges Smiley

orkan_A

imageUpdate péntek reggel: A ZAMG feljegyzései szerint mégsem lett 150 km/h, hanem valahol 120 km/h körül tetézett a szél ereje. A definíció szerint ez az “orkánszerű vihar” és a valódi “orkán” határa.

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Séta

Napok óta kerülget valami őszi nyavalya. Ezért most kicsit lazábbra veszem. Csak semmi plusz megterhelés! Egy kis egészségügyi séta sima terepen nem árthat meg. A hétvége időjárása egyébként sem hegyekbe csalogató (szerencsére). Ez valamelyest megnyugtató. Alább néhány benyomás magányos körutamról.

DSC05874

DSC05894

DSC05902

DSC05919

DSC05925

Kategória: Health, Health and wellness | Megjegyzés hozzáfűzése

A jojó effektus tökéletes

Csak a rend és majdani visszakereshetőség kedvéért jegyzem meg, hogy az őszi ősz és az őszi tél után most az őszi tavasz van soron. Reggel, amikor beleszagoltam a levegőbe határozottan tavasz jött ki belőle. Mert minden évszaknak megvan a maga tipikus illata. Ez a mai pont olyan, mint amikor egy hosszú tél után a természet elkezd mocorogni. Becsukom a szemem és tavaszi túráimra emlékeztet.

Egyébként ezen a hétvégén nincs túra. Kicsit sajnálom is meg nem is. Szombaton kiadós eső, tehát vasárnap, az erdőhatár alatt sár, felette meg viharos szél. Legalábbis az előrejelzés szerint. Az aktuális adatok a Raxon 100 km/h széllökésekről tanúskodnak (lásd legalsó kép). Hogy őszinte legyek, kellemes és ellazító érzés úgy lefeküdni, hogy tudom, addig aludhatok, ameddig csak kedvem tartja. Nincs korai botorkálás, nincs esti készülődés. Bár bevallom, van bizonyos hiányérzetem (főként amikor kisüt a nap). 

image

image

Utóirat (hétfő, november 21): Vasárnap valóban olyan szél volt a hegyekben, hogy Robert Rosenkranz (t.i. a legszorgalmasabb osztrák túrázó) is egy ponton visszafordultes ist sehr selten das ich eine Tour abbreche, heute hielt ich es aber für die richtige Entscheidung… ” == ritkán hátrálok meg, de ma ez egy helyes döntésnek bizonyult – írja beszámolójában.

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Az első (novemberi) hótalpas a Reisalpera vezet

Még nincs tél, mégis lehet hótalpakat csatolni. Nahát! Ennyi hóval még az őszben nem találkoztam (kivétel a pár héttel ezelőtti, de már idei Schneeberg-túra)! Pedig odalenn, Hohenbergben, indulás előtt vacillálunk rendesen, hogy kellenek-e a talpak (a környező dombhátak csak gyéren cukrozottak). Nem akarunk nevetség tárgya sem lenni, meg aztán, ha tényleg nincs rájuk szükség, akkor csak felesleges terhet jelentenek. Sokszor eljátszottuk már ezt és általában mindig az jött ki, hogy 1000 méter felett jobb, ha velünk van. Nos, úgy is lett.

 Reisalpe_2D_  Reisalpe_3D

 ReisalpeProfile

lila A táv (Hohenberg, Andersbachtal, Blümelhof, Brennalm, Reisalpe és vissza ugyanazon az úton) 16.5 km, 1100 m szintemelkedés 6:45 óra alatt

Mivel Kleinzell, illetve az Ebenwald-magaslat felől már számtalanszor indultunk a Reisalpera, most egy még be nem cserkészett, új úton, Hohenberg irányából közelítjük meg az egy méter híján 1400m magas hegyet.

HohenbergFurthofInnerfahrafeld (délnyugat) felől mindjárt négy útvonal közül lehet válogatni. Mi a legcélratörőbb és tehát a legrövidebb variánst választjuk, mely oda-vissza irányban így is eléri a majdnem 17 km-t. És persze hóban taposva, egy kilométer, nem ugyanaz, mint száraz terepen. Aki próbálta, tudja.

Egyszóval az Andersbach patak völgyében vezető aszfaltúton araszolgatunk Blümelhofig. Itt balra térünk, majd a gazdaság mellett elhaladva elhagyjuk a lakott terepet és beérünk a fenyvesbe. Komor felhők fedik a hegyek csúcsait. A hőmérséklet nulla fok körüli. Szélcsend honol. A talajt vékony hóréteg fedi, de több helyen is kikandikál a sár meg a lehullott levelek. Úgy tűnik, a hó még a fagy előtt érkezett.

A túra egyik kulcspontja egy nagyon meredek kaptató a Reisalpe tulajdonképpeni előgerincére. Itt már majdnem összefüggő, de még még vékony a hóréteg. Kitaposott ösvény hiányában helyenként keresgélni kell a helyes utat. A kék jelzés eléggé kopottas és gyér, a szokottnál több odafigyelést igényel. A szerpentinekben felfelé kanyargó turistaút is nagy óvatosságra int. A kicsúszás veszélye fokozott.

Napok óta mi lehetünk erre az elsők. A fenyők és az utat szegélyező bokrok ágait nedves, nehéz hó terheli. Sorompóként hajlanak be elénk. Néha aztán valóságos hózápor zúdul a nyakunkba, amikor az ilyeneken megpróbálunk áttörni.

Cirka 1000m szintet elérve aztán hótalpakra váltunk. Nagyban megkönnyíti az előrehaladást. Egy idősebb pár érkezik Brennalm felől, így spontán váltogatjuk egymást a nyomtaposásban (spuren). Később aztán lemaradnak és az utolsó 100-150m szintemelkedést egymagunk gyürjük le.

DSC05768

A Reisalpe déli hegyhátán úgy nyúlik a felfelé haladás, mint a rétestészta. A menedékházat hol a fenyők, hol meg a felhők takarják a szem elől, így nehéz megsaccolni a végső nekifeszüléshez szükséges erőt. Ahogy közeledünk, eszembe jut, hogy nem látok ski-doo (motoros szán) nyomokat. Errefelé kellene pedig feljutnia a gazdának. Ha tehát nincs nyom, akkor meglehet, gazda sincs, és tehát a menedékház zárva?

Kissé megrémülök az elképzeléstől. A kunyhó web-oldala szerint, hétvégén egész télen nyitva tart. A távolból felsejlő és palettával csukott ablakok viszont rosszat sejtetnek. Tulajdonképpen a déli melegedő hiánya lehet bár kellemtelen, mégsem tragikus. Nyugtatgatom magam. Néhány magunkkal hozott tartalék keksszel meg a maradék forró teával simán és gond nélkül leérünk.

Aztán amikor a ház tövébe érünk, megérzem a füst áldásos szagát. Egyébként gyűlölöm – mármint a füstöt, de most mennyei illatnak számít. Van mégis menedék! Tonnányi kőtömb gördül le szivemről. Odabenn idilli a meleg, félhomály honol, a kandallóban vidáman lobog a láng. Egy tál gőzölgő étel ilyenkor csodákra képes. Átizzadt cuccainkat felakasztjuk a kandalló fölé, direkt erre a célra felszerelt fogasokra, majd száraz gúnyát cserélünk.

Fél egy lehet, amikor újra felkerekedünk. Közben a hegyre telepedett felhőknek köszönhetően, –6 C fokra csökken a hőmérséklet. A csúcskereszthez azért még elbaktatunk, majd néhány fotó után ugyanazon az úton, amelyen érkeztünk, szállunk alá a völgybe.

Annyit még megjegyzek, hogy lefelé menetben, nagy hóban a hótalpak egyenesen élvezetesek. Már-már szinte megerőltetés nélkül, pihe könnyedséggel, lehet úszni a porhóban, melynek köszönhetőn, helyenként akár három gyorsabban lehet megtenni ugyanazt a távot. Így történhet, hogy 3:30 óra kaptatást fordított irányban 2:30-ra sikerül leszorítani.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Télies november

Ma reggelre (hétfő) virradóra a Schneeberg így köszönti az ébredőket (Hohe Wand webkamerája). Jobbról a képben a Dürre Wand gerince, egészen balra Schneeberg mellett a Hoher Hengst látható.

kleinekanzel-hi

… és update két nappal később (szerda) még több hó és még hidegebb. Tulajdonképpen egy rossz álom, hogy ma nem lehetek dakünn.

kleinekanzel-hi2

Kategória: Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Scheibwaldhöhe 1943m via Hoyossteig

Nem lehet tudni, miféle indíttatásból építtette 1912-ben gróf Karl Hoyos-Sprizenstein a később róla elnevezett alpesi mászó-ösvényt a Raxon, melyet az ünnepnapon (november 1.) követünk. Célunk a Klobenwandon át elérni az 1943 méter magas Scheibwaldhöhet. Véletlen egybeesés csupán, hogy három évvel ezelőtt, szintén november 1.-én jártam itt először, melyről az akkori beszámolóm tanúskodik.

 HoyossRax_2D  HoyossRax_3D

 HoyossRaxProfile

black A táv (Höllental, Großes Höllental, Hoyossteig, Klobentörl, Scheibwaldhöhe, Neue Seehütte, Preinerwand, Jakobskogel, Ottohaus, Wachthüttelkamm, Höllental) kb. 20  km, 1690 m szintemelkedés 8:30 óra alatt

7:00-kor indulunk 550m szintről a Höllentalból. A Schönbrunnersteig számtalanszor megjárt hosszú vaslétráján jutunk be a Großes Höllentalba. A Hoysossteig beszállójához vezető kaptatón a fakó piros jelzéseket valami jólélek rikító narancsszínü festékkel kijavította, minek köszönhetően eltévedni immár nem lehet (mint történt velem 3 éve). Beülő és kantár nem szükséges, de sisak és kesztyü javallott (bár ez is inkább meggyőződés kérdése).

Emberi lélekkel a remek idő ellenére sem találkozunk. A túrázó népség java valószínűleg a Rax kabinos felvonója környékén tolong. Aki tehát a magányt és  csendes “tüdőköptetést” helyez előtérbe, az itt jó helyen jár. Tekintélyes 1000 m szintemelkedés bekebelezését nyugtázhatunk a Klobenwand tetejére érve (9:40). A táblával jelzett Rudolfsteignél balra kanyarodunk és 40 perc meneteléssel a Klobentörl keleti szegleténél kötünk ki (10:20). Van a Törlnek egy nyugati szeglete is, mely a Habsburghaushoz vezet, amiben nem vagyunk érdekeltek.

Folytatjuk tehát a Scheibwaldhöhe felé. A magassággal fordított arányban csökken a hőmérséklet. A csúcsig vezető út is elég hosszadalmas. Törpefenyők útvesztőin át, véget érni nem akaró kapaszkodás egy kereszt nélküli, kőhalommal jelzett, jellegtelen kiemelkedés tetejére. 11:20-kor, tehát az indulástól számítva 4:20 óra elteltével érjük el célunkat. A zsenge plusz fokok és a mérsékelt, de mégis csontig ható, dermesztő fuvallatok nem igazán bátorítanak elidőzgetni és nézelődni, pedig a látási viszonyok és a panoráma kifejezetten csábító.

Indulunk tehát a Neue Sehütte irányában, hogy ott megpihenjünk és megejtsük elemózsiaszünetünket is. A menedékházhoz közeledve sűrűsödik a forgalom. Tarka társaság, nagy csoportokban ostromolja a Seehütte – Ottohaus – Karl Ludwig-Haus közti “forgalmi sávot”.

A Neue Seehütte (11:50) széltől védett katlanszerűségben foglal helyet, minek köszönhetően a kint felállítot asztaloknál, a bágyadt meleg napon foglalunk helyet. 12:20-kor kerekedünk újra fel. Érintjük a Preinerwandot majd “sár-dagasztással” folytatjuk. Tudniillik a fennsíkon, a törpefenyő-utcákban az elmúl alkalommal lehullott hó nedves maradványai helyenként mély iszappá változtatták a turistaút sávját.

Következő állomásunk a Jakobskogel (13:30). Később alászállunk az Ottohaus szintjére és sietve nekilendülünk a Wachthüttelkammon át tartó végső ereszkedésnek. Bár már vagy egy tucatnyi alkalommal jöttem le a kb. 30 vaslétrával megtűzdelt útvonalon, a mostani alkalommal kifejezetten belefáradtam. Az utolsó két-három létrán már csak vánszorgok és fogadkozom, hogy szép idő lesz, ha én itt egyszer újra leereszkedem. A lényeg, hogy 15:30-ra biztonsággal érünk vissza a kiindulópontba.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

Sztefano’s Hütten-Guide, avagy a legjobb menedékház 2016

Miután a legtöbb menedékház október végével bezár, ideje szemrevételezni és véleményt mondani az évad során meglátogatott kunyhókról. Rangsort lehetetlen felállítani, mert túlnyomó többségükben rendeltetésüket kiválóan ellátják. Néhány kirívó eseten kívül alig akad korholnivaló köztük. Szándékom szerint, mostantól kezdve minden évben szeretném majd kiemelni a legjobbat és a legrosszabbat. Mint kiderül, nem könnyű feladat, mert a legjobb kunyhóra mindjárt több jelöltem is van (a csillaggal gold-star jelöltek ), de sajnos akad a legrosszabbra is 3 esélyesem (pirossal).

  1. Enzianhüttegold-star / Kieneck (3x látogattuk meg)
  2. Zdarskyhütte / Bürgeralpe, Türnitzer Alpen
  3. Anninger Schutzhaus / Anninger
  4. Karl Lechner-Haus / Stuhleck
  5. Reiselpen Schutzhaus / Reisalpe
  6. Waxriegelhausgold-star / Rax
  7. Hocheck Schutzhaus / Hocheck
  8. Schutzhaus Eisernes Tor / Hoher Lindkogel
  9. Fischerhüttegold-star / Schneeberg (3x)
  10. Baumgartner / Schneeberg
  11. Hengsthütte / Schneeberg
  12. Schiestelhausgold-star / Hochschwab
  13. Voisthalerhütte / Hochschwab
  14. Grabneralmhaus / Hallern Mauern (2x)
  15. Oberst Klinke-Hütte / Gesäuse
  16. Michlbauer / Schneealm (2x)
  17. Hesshüttegold-star / Gesäuse
  18. Neue Seehütte / Rax
  19. Welser Hüttegold-star / Totes Gebirge
  20. Almrausch Hütte / Bürgeralm, Hochschwab
  21. Habsburghaus / Rax

Mit veszek figyelembe az értékelésnél?

  • Elsősorban azt, hogy mint fáradt, szomjas és éhes vendéget időben regisztrál-e a gazda, avagy miatta akár el is pusztulhatsz, különös tekintetel a kifejezetten nem önkiszolgálós kunyhókra. Tudniillik tapasztalataim szerint Ausztriában ez egy ugyancsak elterjedt hozzzáállás (szinte céltudatos kitartással ignorálni a betévedt vendéget). Konkrét esetem a Hengsthütte.
  • A második dolog, hogy ha már észrevettek és rendeltél, milyen gyors a kiszolgálás (avagy az önkiszolgálás). Sajnos ezen a téren kirívó negatív teljesítményt nyújtott a Hocheck-Schutzhaus.
  • A harmadik az ételek minősége, és a választék melynél természeten tudni kell, hogy egy nagyon magasan fekvő, csak helikopterrel ellátott menedékház nyilván nem nyújthat annyit, mint az olyan, amely a völgyből, terepjáróval könnyen megközelíthető. Ezen a téren katasztrofális minöséget csak az Anninger Schutzhaus produkált.
  • Negyedszer pedig, a kunyhó egésze a környezetével, a benyomás, és az érzés, amikor betérsz oda.

Nos, az elmondottak értelmében az idei nyerteseim holtversenyben a konstans remekelő Fischerhütte és az Einzianhütte a Kienecken. Finom koszt, gyors kiszolgálás, még akkor is ha, ceprek tömege tartja ostromzár alatt. Mindkettő permanens megbízható menedék minden időben. Jó ide betérni. 

DSC05444

DSC05302

A legrosszabb menedékháznak kijáró arany málna-díjat a Hengsthütte nyerje. Egyszerűen megbocsáthatatlan vétek, ha egy kunyhóban a fáradt, éhes és szomjas betérőket egy negyedórán át képesek ignorálni. Az ilyen gazda zárjon be, menjen el szemetesnek, vagy valami hasonló, de a vendéglátóiparban ne tevékenykedjen tovább. 

DSC02134

Kategória: Hiking-Climbing | Megjegyzés hozzáfűzése

Nincs új a nap alatt

Visszalapozgatok az időben és már meg sem lep, hogy tavaly októberben is hasonlóan sok hó hullott a Schneebergen, mint az idén. Aztán elolvadt rögvest, pont olyan gyorsan, mint most: https://sztefano.com/2015/10/20/korn-jtt/.

Ebből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy aki, a múlt heti hidegfront nyomán netán vérmes reményeket táplálna, és télen síelni vagy szánkázni szeretne, az jobb, ha kibékül a valósággal és inkább fürdőnadrágra tesz a karácsonyi szezonban. Mert szerintem nagyobb esély van egy januári rügyezésre, mint rendes télre (köszönjük a túlfödött globalizáció prófétáinak, a multiknak, az EU-nak, a CETA és egyéb más ebbe a kategóriába tartozó förmedvénynek).

image

2016 október 22, szombat Damböckhaus

image

2016 október 27, csütörtök, Damböckhaus

Megjegyzés: A saalfeldeni Horst Nöbl úr, mint rendesen, ismét elkészítette idei téli prognózisát. Mivel a jóslat nem egyéb szórakoztató kuriózumnál, már inkább nem is bíbelődöm a fordítással (mint korábban). Aki akar, nézzen utána, szerintem ismét túlzóan optimista: http://www.saalfelden.at/Winterprognose_2016_17 

Kategória: Weather | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Hótűznézőben az őszi télben: Klosterwappen

Bármennyire is ismerjük már a Schneeberget, valahányszor ott járunk, szolgál még meglepetésekkel. Mintapéldája egy kiszámíthatatlan kétezresnek, még ha az említett tengerszint feletti magasságot éppen hogy csak érinti is. Elvileg egy szép őszi, túrára alkalmas időre számítottunk, majd pedig farkas ordító télbe kavarodtunk. Szerencsénkre, vagy inkább tapasztalatunkra legyen mondva, a nyakunkba szakadt tél lehetett bár meglepetésszerű, mi jól fel voltunk készülve minden eshetőségre.

 Schneeberg_2D_  Schneeberg_3D

 SchneebergProfile

A táv (Rohrbach im Graben, Ternitzerhütte, Bilekalm, Baumgartner, Hochschneeberg, Fischerhütte, Klosterwappen, Waxriegel, Hochschneeberg, Baumgartner, Bilekalm, Rohrbach im Graben) 20.5 km, 1620 m szintemelkedés bruttó 8:30 óra alatt

Indulás előtti napon ment pedig a vacillálás. Őszi túrára készüljünk némi télies beütéssel, vagy télire piciny őszi vegyülékkel? Aztán győz a pesszimizmus, mely hozzáállás sokadszor bizonyítja, hogy több köze van a realizmushoz, mint a szó-szoros értelmében vett borúlátáshoz. Ennek értelmében elvetjük a Klosterwappent a Weichtalklammon át történő megközelítését is, és inkább a hosszabb, te biztonságosabb utat választjuk Rohrbach im Grabenből (szintemelkedés terén egyenrangú kihívások).

Reggel 8:00-kor zimankós őszi napon kezdjük a kaptatást a Rohrbachgraben ugyancsak meredekre sikeredett szurdokában. A kifejezetten rövid tüdőköptető hamarosan kiér egy széles és jóindulatú erdészeti útra, mely elvezet egészen a Ternitzerhütteig. Útközben, egy legelőt keresztezve felverünk egy csapat még szendergő tehenet, majd igazi színes levelekkel tarkított őszi tájon menetelünk nagyobb megerőltetések nélkül.

Az első hófoltokkal a Bilekalmon találkozunk (9:20), majd felérkezve Baumgartner szintjére (9:45) búcsút intünk az ősznek, mert innentől kezdve télapó birodalma határát is átlépjük. A Hochschneebergig vezető szakasz már a hóval küszködés jegyében telik. A törpefenyők nedves, nehéz hóval terhelt ágai behajlanak a turistaútba. Helyenként szinte áthághatatlan akadályt képeznek. Hol az ágak alatt mászunk, hol meg erőnek erejével nekifelszülünk az ágaknak, úgy nyitunk utat a továbbjutáshoz. 

IMG_5979

Alig érünk az Elisabeth-Kirchlein alá (10:50), épp érkezik egy fogaskerekű. A Damböckhausig vezető út eltakarítva, gondolom, hogy a ceprek hada könnyebben érje el a vendégházakhoz.

Mi is arra ballagunk, tovább, a Schneeberg felsőbb magaslatai felé. Az először még kék égbe ágyazott Klosterwappen kezd bedurvulni. Gyorsjárású sűrű felhők mögé rejtőzködik. A szél élénk, majd ereje, magasságunkkal egyenes arányban fokozódik viharossá. Nem elég a szél, a hó mélysége is ezt a mintát követi. Néhány fogaskerekűvel érkezett, sapka nélküli, félcipős “földönkívüli” vissza is fordul. Aki kitart, túrabotok nélkül négykézláb küzd a Fischerhütte felé. Nos, ez a rövid, de anál betyárosabb szakasz meghazudtolja bármely eddigi téli kalandunkat.

Kimondhatatlan megkönnyebbülés belépni a Fischerhütte jól kifűtött belsejébe (11:50). Sok a vendég, de két hely még akad. Az üvegajtóval ellátott kályhában lobbog a tűz. Előtte a téltől meglepett ceprek vékony tornapapucsai száradnak garmadával. A kiszolgálás gyors, mint mindig, az étel is finom. Valahányszor jó ide betérni.

Ebédszünet után (12:30) folytatjuk utunkat a Klosterwappen felé. Az ösvényt eltakarják a felhők. A szél dudál és meg-megtántorít. Ha nem lettük volna jól felkészülve, gondolni sem merhettünk volna eljutni a csúcskereszthez. Foghíjas a ma idevetődök száma. A vasúttal érkezettek inkább, kilépve a Fischerhütte jóságos méhéből, azonnal ereszkednek, akarom mondani, menekülnek lefelé a Damböckhaus szintjére. Ott bár ugyancsak télies a hangulat, de összehasonlíthatatlanul jobb mint idefenn.

DSC05451

A széltől hajtott fellegek itt-ott szétszakadoznak, olyankor remek panoráma nyílik a környező világra. A levegő tiszta, jól kivehető a távolban fehérlő Ötscher és a Göller is. A felhőablakok amilyen gyorsan nyílnak, ugyanolyan sebesen záródnak is. Helyenként csak köd és a tájékozódást segítő karók látszanak. A csúcskeresztnél (12:40) elidőzünk egy kicsit, várjuk, hogy elkapjunk egy nyitott felhőablakot, de ez most hiú remény.

Indulunk lefelé. A hó megbecsült vastagsága 50-60 cm lehet, helyenként a szél mélyebb rétegeket is képez. Máshol kilátszódnak a sziklák, de az ilyen részek a kivételek. Ennek megfelelően bukdácsolunk lefelé, szigorúan a karókkal jelzett irányban.

Cirmi még okvetlenül meg akarja mászni a Waxriegelt is, ám legyen. Találunk egy nyomot a hóban, mely a csúcskereszthez vezet, de ritka fehér holló aznap az ide fellátogató. A szél úgy tép, hogy nehéz állva maradni. A vaskereszt hangosan zúg a szél ostroma nyomán (13:50). Gyorsan távozunk a hegy túlsó, szélárnyékos északi oldalán át.

A délután támadó főn nyomán a Baumgartnerig vezető turistaút teljesen ellatyakosodott. Egyre lejjebb érve, egyre nagyobb a sár. Az állomás már elvesztette reggeli télies köntösét (14:50). A Bilekalm is teljesen hótól mentes (15:10). Szerencsére nincs sár, a füves hegyoldalt még nem trancsírozták szét a túrázók. A Ternitzerhütte után aztán visszaérkezünk az egyértelmű őszbe. Aranyló napsugarak, színpompás erdő, kellemes bandukolás vissza a kiindulópontba (16:30).

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése