Tán nem annyira közismert, de már-már közhely, hogy a Hochschwab nem csak a Hochschwabra (2277m) szorítkozik. A legmagasabb csúcs megmászásán kívül egy seregnyi más cél és látnivaló is akad (lásd pl. Aflenzer Staritzen), miközben ez utóbbiak, esetenként akár többet is kínálnak és adnak, mint azt feltételeznénk.
 |
 |
 A megtett táv (Bodenbauer, Häuselalm, Sakwiesenalm, Sonnschienalm, Großer Ebenstein, Kleiner Ebenstein, Sonnschienhütte, Sackwisensee, Häuselalm, Bodenbauer) 23 km, 1610 m szintemelkedés bruttó 8:30 óra alatt
|
Példának jó okáért itt van az Eisenerzi-Alpok felé terjeszkedő szeglet, ahol a magas, nagy kiterjedésű, de lényegében szelíd Hochschwab-plató, tagolt és vad hegyi kulisszába megy át (Schaufelwand, Brandstein, etc.). E rész legmagasabb hegye a Großer Ebenstein, alig valamivel marad csak el Hochschwab 2277 méteres kiemelkedésétől.
Panoráma teljes felbontásban, balról jobbra Sonnschienhütte, Kleiner Ebenstein, Großer Ebenstein
A Großer Ebenstein megmászásához, hossza miatt tartósan stabil időjárás szükséges (mint az egyébként is az egész Hochschwab vidékére is érvényes). Tulajdonképpen Jassing felől valamivel rövidebb lenne, de a Grüner See és környéke az utóbbi időben annyira felkapott lett (minden kínai és japán turista látni akarja), hogy aki csendesebben szereti, az inkább Bodenbauertól indul, mint azt teszem jómagam is.
Indulás reggel hétkor, még zimankós köd dominál
Nem mintha Bodenbauer egy elhagyatott szeglet lenne, mert az itt található parkoló méretéből és látogatottságából ítélve inkább túra-csúcsforgalmi. A Hochschwabcsúcsra vezető via G’hackte is innen indul, de Jassinghoz viszonyítva szinte “kihaltnak” tekinthető (mondják a rossz nyelvek).
Tehát nem sokkal 7 óra után indulok. Első köztes célom a Häuselalm, (fenti kép) aminek cirka másfél órás kaptatás az ára. Ezzel felérek egy cirka 1400 és 1500 méter tengerszint körüli fennsíkra. Elhaladok a Sakcwisenalm mellett majd a Sackwiesen-See mellet (visszafelé gondoltam majd megkerülni).
A Sackwiesensee alig látható az útról amin haladok (majd a visszaúton körbejárom)
Beúszik a képbe a célom, a kép közepén az Ebenstein
A Häuselalmnál kitett útjelző tábla szerint 45 percnyi út a második köztes célom, a Sonnschienalm és a Sonnschienhütte. Mivel általában gyorsabb vagyok, mint az efféle sárga táblák adatai szokták sejtetik, az itt megadott időtartamot most tévesnek kell megítélnem. Inkább egy órányi a járás. Végül is tehát indulástól számítva cirka 2:30 óra alatt érkezem a Sonnschienhüttehez.
Az Ebenstein 2123 és mellette jobbról a nagyobb tömegü de jóval alacsonyabb Polster 1994 m
A Sonnschienhütte után egy kifejezetten, girbe-gurba bokaficamító útszakasz következik. Ingoványos csúszós sáros, nagy sziklákkal gazdagon áldott egyenetlen terep, mely egy szikla szorosban, keresgéli a továbbjutást. Lenge vászoncipősök, tornapapucsosok, figyelmeztetve voltatok. Zárt, sziklás hegyi terepre való lábbeli, itt, kifejezetten előnyös.
A Sonnschienalm házikói
A bokaficamítóban
A Kleiner Ebenstein sziklái
A végső kaptatók sorozata csak később, a Sonnschienbründelnél található leágazás után kezdődik. Az út itt derékszögben északnak fordul, és alaposan felfelé kunkorodik. A végső cél még sokáig takarásban marad. Elsőként az 1943 méter magas Kleiner Ebenstein bukkan elő. A csúcsa hétköznapi ember számára visszautasítónak és főleg megmászhatatlannak tűnik. Csak amikor már elhaladok mellette, visszapillantásban veszem észre, hogy az ellenkező oldalról simán fel lehet rá gyalogolni. Nos, ezt is majd a visszaútra halasztom.
És végre a Großer Ebenstein is a látótérbe kerül
Egy drótkötéllel biztosított szakasz a vége felé
A Kleiner Ebenstein vállán áthaladva előbukkan végre őméltósága a Nagy Ebenstein. Elég félelmetes látvány, de jól kivehető a turistaút szerpentinje, ami, második pillantásra mindjárt elveszi a dolog élét. Még tehát 200 m szintemelkedés következik. Majdnem végig lehet használni a túrabotokat, csak csúcs közelben jön egy rövid, drótköteles, kissé kitett, de nem igazán nehéz traverz (fenti kép). És íme, lőn csúcs!
Pillantás a csúcsról a Sonnschienalmra
11:17-kor, azaz bruttó 4:15 óra leteltével érkezem a csúcskereszthez, ami tudvalevő nem a hegy legmagasabb pontján helyezkedik el. Csak ide tették, hogy a lenti almokról jól látszódjon. Ez sikerült is, de nekem még a valódi csúcsot is meg kell keresnem. Először tévesen egy a kereszttel szemközti csúcsra hágok, majd onnan látom, hogy még tán 10-15 méterrel feljebb kőhalom jelzi a Großer Ebenstein igazi csúcsát. Felkeresem tehát azt is.
Az Ebenstein tulajdonképpeni legmagasabb pontja
Köhalom jelzi a csúcsot, pillantás a kereszt felé (a kép közepén halványan látszik)
Pillantás a Hochschwab platója felé
A Brandstein és az elötérben a Schaufelwand
11:30-kor kezdem meg a jó tempójú ereszkedést. Azért jó tempójú, mert a terep viszontagságai megengedik a sebesebb lefelé tartó közlekedést. Szándékom szerint útközben megejtem a Kleiner Ebensteint is. Gond nélkül átverekszem magam a bokatördelő-ficamítón és összességében cirka egy óra elteltével már 12:30-kor a Sonnschienhütte csodás teraszán csillapíthatom szomjam és éhem.
Panoráma a Kleiner Ebenstein tetejéröl, jól látszik az út szalagja
Sonnschienlam
Sonnschienhütte
A Häuselalm felé vezető úton, reggel megfogant elhatározásom szerint, körbejárom még a zöld színű Sackwisenseet, (lenti képek) majd teli gyomorral meredek kaptatón felfelé fújtatva érkezem 14:30-kor a Häuselalmhoz. A házikó teraszán olyan sokan vannak, hogy inkább eltekintek a betervezett kávézásról, és mivel még elég innivaló van a tömlőmben, megkezdem a végső ereszkedést. 15:30-ra szerencsésen leérkezem. Nagyon hosszú, de összességben véve legszebb túráim egyikeként vonul be emlékezetembe.
