Klosterwappen via Weichtalklamm

A derekamra való tekintettel valami olyan túrát tervezek, ahol a gerinc is jól meg van mozgatva. Tudniillik, a porckorongoknak jót tesz, az ide-oda mozgás. Tehát valami mászós túra legyen, lehetőleg szélárnyékos helyen, mert a meteorológusok szerint élénk déli széllel kell számolni. Így jön a képbe a Weichtalklamm. Már négy éve (2014) nem jártam ott, tehát aktuális lenne ismét.

Weichtalklamm_2D Weichtalklamm_3D
WeichtalklammProfile

black A táv (Weichtalhaus, Weichtalklamm, Kientalerhütte, Witzanikreuz, Klosterwappen, Fischerhütte, Wurzengraben, Krempelhütte, Witzanikreuz, Kientalerhütte, Ferdiand Mayr-Weg, Weichtalhaus) 14.5 km, 1580 m szintemelkedés bruttó 8:10 óra alatt (nettó 6:30)

Nos, mit ad a sors, éppen ráfordulnék a Weichtalhaus tövéből induló útra (7:55), amikor íme (kép), látom ám, hogy a szurdok le van zárva. Nem tájékozódtam idejében, pedig a gipfeltreffen.at oldalon “Wegsperren, Behinderungen, Sanierungen” címszó alatt olvasható (utólag megtaláltam).

DSC03800
A Weichtalklamm még 2018 október 20.-ig lezárva

Nos, tehát mit tegyek? Az alternatív Ferdinand Mayr-Weget lefelére szántam, elég unalmas. Fülelek, hallani-e láncfűrész sikítását, de csendes, nyugodt minden. Közben érdekes dolog történik velem. Amint alternatívák sorozata villan a képzeletembe, (Stadelwandgraben, Rax, Alpenvereinsteig, stb.) a lábaim maguktól átlépik a sárga “Sperre” táblát és már csak azt veszem észre, hogy haladok szépen a szurdokban. Na, most jól kibeszéltem magam.

DSC03802
A lejtőkön, a szurdok két oldalán, mintha frissen vágott fatörzsek hevernének

Fittyet hányok tehát a tiltásra, pedig törvénytisztelő ember vagyok, de már oly sok negatív tapasztalatot gyűjtöttem be az erdőgazdaság túltengő arroganciájával kapcsolatban. Mint a fent említett fórumon is megjegyzik, sok esetben ezek a tiltások csak az útfenntartó felelősségének az elhárítását szolgálják. Biztos, ami biztos. Így lehet ez most is. Erősen figyelek és kutatom a tájat, de amint haladok, minden csendes, lomb nem rezdül, szellő nem libben, csak az itt-ott hulló sárga levelek zizzenek amikor földet érnek.

DSC03804
Az első sziklaszoros kezdete

DSC03805
Már nem emlékszem hanyadik szakasz vége, de még biztos jön egynéhány

DSC03811
Az negyedik szakasz végében

Egyébként pedig tudvalevő, hogy a Weichtalklamm pontosan hat helyen tör át sziklahasadékokon. Minden egyes ilyen szakasz végében azt hihetnénk, hogy vége a dalnak és kiértünk a felszínre, de nem. További hasadékok jönnek rendre egymás után. Az utolsó, a hatodik a legszelídebb, sejteti, hogy lassan tényleg a végéhez érünk.

A szurdokból kilépve (9:33) ismét a tiltásba botlom, azoknak szól, akik fentről próbálkoznának. Szögezzük le tehát, én mindenkinek azt ajánlom, hogy tartsa tiszteletben a tiltásokat. Felelőtlen magatartásom nem lehet példakép.

DSC03815
A Kientalerhütte terasza még árnyékban

DSC03816
A Witzanikreuz

A szurdok végétől még cirka 25 perc kaptatás a Kientalerhütte (10:00). A következő tájékozódási pont a Witzani kereszt további 25 percnyire (10:23). A sárga útjelző itt 1:45-ben szabja meg a Klosterwappenig tartó utat. 11:44-kor érkezem a kereszthez, azaz 1:21 alatt. Nem tudom, hogy vajon jó formában vagyok-e, avagy csak a táblák veszik lazán, útközben ugyanis két virgonc fiatal páros is leelőz.

DSC03818
Kilátás a Schauerstein felé

DSC03820
Előbukkan a Klosterwappen is …

DSC03829

DSC03834

Déli 12:00-kor már a Fischerhütteben sorakozom a pult előtt hosszúra dagadt sorban. Aznap túlcsordulás van minden szinten. A szép őszi nap nagy csapatokba verődött cepreket csalogat a hegyre. A teraszon hideg áramlatok fuvoláznak, így mindenki igyekszik a fűtött beltérbe tódulni. A kiszolgálás tempójában most sem kell csalódnom. Rutinos mozdulatokkal darálják le a sort. Néhány perc elteltével már asztalhoz ülhetek.

DSC03835

DSC03837
Lefelé a Wurzengraben nyaktörőjében

DSC03842
Az elhunyt hegyiementők emlékmüve a Krempelhütte tövében

12:30-kor ismét úton vagyok. A széltől jól védett Wurzengrabenon ereszkedem a Krempelhütteig (13:30), ahol a Südlicher Grafensteigen balra fordulok és alig 10-12 perc elteltével ismét a Witzani-keresztnél vagyok majd pedig 14:05-kor érkezem a Kientalerhüttehez.

DSC03849
A délutáni napsütésben pompázó Kientalerhütte

DSC03855
A Weichtalklamm végében is ott díszeleg a tiltás

DSC03859
Visszapillantásban a Turmsetin (A Kientalerhütte feletti hegy)

DSC03861
Nagyításban…

14:30-kor haladok el a Weichtalkalmm végét lezáró tiltás mellett és megkezdem utam legunalmasabb szakaszát. A Ferdinand Mayr-Weg mindig is az. Ez persze inkább csak egy hosszú túra utáni fáradtság miatt van így, mert elvileg egy nagyon szép út. Különösen így ősszel. Cirka másfél óra az ereszkedés időtartama a Weichtalhaus tövéig.

DSC03869

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Amaißbichl via Baumtal

Folytatom a Schneealpe eleddig számomra még ismeretlen szegleteinek a felderítését. Ezúttal a Baumtalon át, egy jelöletlen vadászösvényen igyekszem feljutni a Hangyadombra (Ameißbühel vagy Amaißbichl 1828m). A Baumtal megközelítése nem igazán könnyű, mert induljak bárhonnan is, hosszú és nem túl izgalmas bevezetővel kell számolni. Az egyik lehetőség Neuwald felől a Kalte Mürz mentén, avagy Naßwald felől a Kaisersteigen át. Hosszas mérlegelés után az utóbbit választom.

Baumtal_2D Baumtal_3D

BaumtalProfile

red A megtett táv (Hinternaßwald, Kreuzsattel, Kaisersteig, Kalte Mürz partja, Baumtal, Baumtalhütte, Amaißbichl, Lurgbauerhütte, Ochsenboden, Karlalam, Hinternaßwald) 22 km, 1500 m szintemelkedés, bruttó 7:40 óra alatt, nettó 6:30

Majdnem pontosan 8:00 órakor indulok Hinternaßwaldból a jól ismert túraeldorádó központjából. Kellemes, napos őszi idő ígérkezik, csak az időnként felélénkülő déli széllel kell számolni. A Sonnleitstein felé vezető út favágás miatt lezárva, de ez szerencsére nem okoz bonyodalmat, mert a megtervezett utam balra kanyarodik még a kordon előtt (lenti kép).

DSC03714

9:30-kor vagyok a Kreuzsattelban, azaz utam első szakasza legmagasabb pontján, tudniillik a Hangyadomb gerincén. Elvileg itt balra fel úttalanul egyenesen a Hangyadomb tetejére lehetne kaptatni, de arra már jártam, így maradok a tervezett variáns mentén.

DSC03719
Pillantás a Hangyadomb felé

DSC03721
Előttem az Amaißbichl gerince. Át kell jutnom a túlsó oldalára (ilyen széles úton)

A Kaisersteig, egy széles erdészeti út, neve alapján mást vártam tőle. Szűk ösvényre számítottam, mivelhogy “Steig”, de nem az. A fakitermelés batárjai düböröghetnek errefelé. Nekem szerencsém van, mert egyetlen járművel sem találkozom. A lejtős út egyik különlegessége, hogy páratlan perspektívával ajándékoz: a Donnerwand, a Taborsattel és a Hohes Waxenegg (egy majdani cél) ritka perspektívából csodálhatóak.

DSC03727
A Kaisersteigen: a háttérben a Taborsattel, tőle balra a Donnerwand, tőle jobbra pedig a Hohes Waxenegg

DSC03734
Egy közelebbi perspetívából a fent említettek.

DSC03735
Pillantás a Kleinbodenbachgrabenba, jobbra a Donnerwand

Cirka 10:30 lehet, amikor elérem a Kalte Mürz partját és délkeletnek fordulva beérek tulajdonképpeni célomba, a Baumtalba. Először ugyanolyan széles erdészeti úton haladok, mint amin idáig értem. Elhaladok a piros nyíllal jelölt útelágazás mellett, mely egy hivatalosan nem jelzett úton a Dirtlschluchtba vezet és a Burgwandok felé visz.

DSC03740
A Baumtalban

DSC03742
Az elágazás a Dirtlschlucht felé

DSC03744
Pillantás a Dirtlschluchtba, a kép közepén a Kleine Mitterbergwand

DSC03747
Itt le az útrol, balra tartok

Az említette elágazásban még egy darabig maradok a széles “főúton” de nem sokkal tovább (11:06) egy kőhalommal és piros nyíllal jelzett helyen (kép) balra letérek. Itt egy kis odafigyelés szükséges, mert eleinte nincsenek követnivaló nyomok. Fontos tehát tudni, hogy a követendő út fonala itt elhagyja a völgyet és a Baumtalt balról határoló hegyhátra visz fel. Fák törzsén piros jelek vezetnek a megfelelő irányba és úgy 30-40 méter után jól kitaposott és tehát jól követhető csapásra lelek. A továbbiakban az ösvény vonalán kívül, fák törzsén látható sárga pöttyök is vezetnek.

DSC03748
A csapás jól kivehető

DSC03749
Ilyen sárga pöttyök is irányítanak

Közben kiújul a derékfájásom és kezdek kételkedni abban, hogy sikerül befejeznem aznapi körömet. Az intermezzo ellenére a letérőtől számítva úgy háromnegyed óra elteltével (11:48) érkezem a Baumtal-vadászkunyhóhoz (Baumtalhütte). A kunyhó melletti mező mögött jól láthatóan rajzolódik ki következő célom a tulajdonképpeni Hangyadomb. Kissé megijeszt (a derekam miatt), hogy még milyen távol van, de ez csak egy optikai csalódás.

DSC03751
A Baumtalhütte és jobbra a Hangyadomb, itt egyenesen tovább

DSC03755
Egy orientációs pont: az út itt a fenyő bal oldalán, a kép szélen vezet tovább

12:10 órakor elérem a Hangyadomb gerincét majd azt követve, keserves kaptatás kezdődik, élénk, helyenként viharossá fokozódó déli szélben. Érdekes, hogy a küzdelemben teljesen megfeledkezem a derekamról. Gyakorlatilag teljesen megszűnnek a fájdalmak. Ki érti ezt?

DSC03758
Visszapillantás a Baumtalhütte felé: a kép kellős közepén a mezőn keresd

A löketek olykor ki-kibillent egyensúlyomból, ami a “viharossá” fokozódás egyértelmű jele. 12:40-kor érem el a csúcsot. Még a fényképezés is nehezemre esik, mert a hátizsákomba kapaszkodó szél kisded játékait űzi velem. Bár nem emlékszem, hogy ezen a számomra már jól ismert csúcson, valaha is szélcsend fogadott volna.

DSC03763
Végre a csúcson, csak egy kőhalom jelzi. A távolban a Heukuppe

DSC03771
A Lurgabeurhütte jobbra a képben

DSC03773

Végre aztán megpillantom a Lurgbauerhüttet is. Alig 6 perc alatt szaladok le odáig. Lejjebb valamelyest gyengül a szél ereje, de még így is jócskán túltesz a kellemesen. Nem is maradok odakünn, hanem behúzódom a menedékházba és odabenn költöm el ebédemet.

DSC03775
Hófoltok, megvolt ez első idei hó-kontaktus is (mert beleléptem). A kép bal felén a Hangyadomb

DSC03780
A visszafelé vezető úton, szemben a Heukuppe

DSC03782

DSC03790
Karlalm

13:16-kor kerekedem ismét fel, hogy az immár sokszor megjárt úton, a Karlamon át érkezzem vissza Hinternaßwaldba (15:42). Elvileg akár 2 órán belül is megjárható, de nem sietek. Tudniillik a Naßkamm északi oldalán a déli szél szinte teljesen erejét veszti. Végül mégiscsak kellem langymeleg és főleg pedig szélcsendes úton poroszkálva fejezhetem be aznapi hosszúra sikeredett kirándulásomat.

DSC03798
Visszaérkezés Hinternaßwaldba

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

Schneeberg-Trail

Szombaton jelenésem volt Puchbergben és később a Szalamandra Hochschneeberg hegyi állomásában, ugyanis szeptember 29.-én volt az immár 7. éve megrendezett Schneeberg-Trail, mely 32 km és 2400 méter szintemelkedés leküzdésével jár. Nos, nem én futok, hanem Cirmi, akivel a nyáron többször is voltunk itt tréningen (beszámoltam) errefelé.

SchneebrgTrail_2D SchneebrgTrail_3D

SchneebrgTrailProfile

red A táv felfelé (Puchberg am Schneeberg, Schneebergdörfl, Mieseltal, Kaltwassersattel, Baumgartner, Emmysteig, Waxriegel, Hochschneeberg majd a Szalamdrával lefelé Puchberg am Schneebergbe) 11.5 km, 1320 m szintemelkedés bruttó 4:15 óra alatt

DSCF4907

A rajt 7:30-kor van Puchbergben (fenti kép). A futók az Öhler, Schober, Mamauwiese, Dürre Leiten, Edelweißhütte, Fadenweg, Wurzengraben, Fischerhütte, Hochschneeberg vonalon próbálják fizikai erőnlétüket. Ezalatt én gyalog serénykedem lentről “célba érni”. Az irány-idő, 5:00 óra bruttó. Így válunk el egymástól, viszlát, 5 óra múlva odafenn.

Jómagam a Schneebergbahn melletti legegyszerűbb út helyett Schneebergdörfl felé veszem az irányt. Tudniillik látom elég sokan haladnak a legkönnyebb úton felfelé, ami a magányosabb és valamivel nehezebb variáns irányába ösztökél.

DSCF4923

Utam első része közönséges baktatással kezdődik Schneebergdörflig, amit 8:30-kor érek el (fenti kép). Az idő hagy némi kívánnivalót, mert az eget vastag és fenyegetően szürke felhőrétegek takarják. Remélem esni nem fog. Egy gyenge hidegfront hírnökei. A hőmérséklet idelenn 10 C fok körüli és helyenként élénk fuvallatok hűtögetnek.

A Mieseltalban aztán verejtéket fakasztó a kaptató, de nekem személyesen jobban smakkol egy ilyen útvonal, mint a mélázó séta sík terepen. 10:10-kor vagyok a Kaltwassersattelban, majd néhány perc elteltével érkezem Baumgartner megállóba. A hegy még mindig durva felhők mögé rejtőzve fogad, de kelet felöl mintha szakadozna (lenti kép).

DSCF4928

Mivel az időjárás jelentés előző nap északi/északnyugati széllel riogatott, a déli irányú Emmysteiget választom további utamul. A másik ok pedig abban rejlik, hogy 10:00 órakor rajtolt odalentről a közönséges Schneeberg-futás, és tehát 11:00 óra körül várható az első érkezők hulláma. Jobbnak látom tehát nem zavarogni a futásra kijelölt egyszerűbb klasszikus útvonalon.

DSCF4934
A jó meredek Emmyn

DSCF4939
A Rax felett még felhődunna-takaró (kilátás az Emmystegről)

Választásom optimális. Alig kezdem meg a kaptatást, máris felderül az ég és ettől a pillanattól kezdve, mintegy varázsütésre, folyamatosan ragyog a nap (fenti képek). 11:30-ra érkezem a Waxriegelre. Eközben tehát a Trail-futók 4 teljes órája vannak már úton. Látom amint az élen lévő elit-futók érkeznek a Fischerhütte irányából. Van még tehát egy egész órám, bár nem zárom ki, hogy Cirmi, optimális esetben akár 5 órán belül is végezhetne.

DSCF4940
Pöfög fefelé a nosztalgia Szalamandra

DSCF4944

DSCF4950

image
Zúzmara jégkristályok (Raureif) a Waxriegelen

Lebandukolok tehát a Waxriegelröl. A célbefutó a Szalamandra hegyi állomása előtt van felállítva és várok. A nap ugyan ragyog a legszebb kék égről, de fagyos hideg van. Először csak a mellényem veszem fel, majd a kabátom, később a kesztyűm is előkerül a batyumból. 5 óra elteltével Cirmi még sehol. Kezdek aggódni. A rajttól számított 5:10 óra elteltével már tudom, hogy valami baj van. Nyugtalanságom percről percre fokozódik. Vajon mi történhetett Cirmivel?

DSCF4956

DSCF4968

Amikor már-már elviselhetetlen magasságokba ér az aggodalmam, Cirmi feltűnik a látóhatáron (fenti kép). Érkezik a Waxriegel alatti ösvényen. Felismerem a rikító sárga térdzokni-trikó kombinációról. Fájdalmas arccal érkezik a célba. A Damböckhaus tövében, cirka egy kilométerrel a cél előtt, megbicsaklott a bokája.

 DSCF4971

Ekkor még nem tudjuk, hogy a lábfeje eltörött. Ilyen cudar állapotban, cirka 10-15 perces késedelemmel, bicegve érkezik. Kész csoda, hogy képes egyedül, segítség nélkül célba érni. Szerencsére lefelé a Szalamandrával utazhatunk. Most amikor e sorokat írom, már gipszben a lába. Gyors felépülést kívánok Cirmi, bár tudjuk, a lábadozás bizony hosszú lesz.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Széljegyzet

Szóval áthuppantunk a csillagászati ősz küszöbén. Ezúttal is, egy óramű pontosságával érkezett, markáns hidegfront kísérte az eseményt. Mostantól rövidebbek a nappalok és még három hónapon keresztül rövidülnek. A jelen 12 órás napi világosság 8 órára fogy majd december 21.-én.

Más. Akut lumbágó áldozata vagyok, így nem sikerült az elmúlt csütörtökön és pénteken kihasználnom a szeptemberi nyár utolsó édes csókjait. Ez jobban fáj, mint a derékzsába, pedig az se semmi. Gondoltam, most a végére járok, mert az idén folyamatosan gyötör, igaz eleddig csak elemi szinten. Egyszóval elhatároztam, megnézetném egy orvossal, hátha mond valami okosat. Először is időpontot kértem az ortopédiai rendelésen (jövö hétre kaptam). Folyt. köv.

Kategória: Health and wellness, Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Muckenkogel és Hinteralm

A Muckenkogel számomra mindeddig téli élménynek számított. A Traisner Hinteralm az emlékezetemben lobogó lángú kályhával élt, kinti falának támasztott sítalpakkal és síbotokkal. Egy áldott, meleg oázis a napfényben csillogó hókristályok birodalmában, tudniillik mint Mesebeli Hinteralm. Most viszont megtört a jég-varázs, mert egy kora őszi napon találunk erre tévedni Angikával.

 Muckenkogel_2DKompass  Muckenkogel_3D

 MuckenkogelProfile

blue A táv (Grünes Tor, Lilienfelderhüte, Klöstertreppe, Muckenkogel, Traisner Hinteralm, Zdarsky-Panoramaweg, Klosteralm, Lilienfelderhütte, Grünes Tor) 11 km, 670 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 3:30)

A “grünes Tor”, ahonnan indulunk, egy zöldre pingált sorompó úgy 720 m szinten, melynek előterében egy parkoló várja a Muckenkogel látogatóit (Kolmstrasse). Ez 300 méterrel magasabban van, mint az alternatíva, az egyszemélyes lift völgyi állomása előtti.

DSC03647

A széles erdészeti út, amin a Lilienfelderhütte felé bandukolunk (9:40 – fenti kép), idén harmadik éve nagy becsben áll a hegyi biciklisek körében. Történt ugyanis, hogy hosszan tartó bírósági huzavona után, melynek során több helybéli kerékpárost pénzbírságra büntettek, végre feloldották a behajtási tilalmat és 2015-ben az utat szabaddá tették a hegyi biciklisek számára. A Traisner Hinteralm, a Klosteralm és maga a Lilienfelderhütte is tehát ezen túl nemcsak gyalog és sítalpon, hanem biciklivel is legálisan elérhetőek.

DSC03656

DSC03659

10:50-kor bukkan elő a Muckenkogelra épült torony (fenti kép), majd 11:00-kor nekilendülünk a Klöstertreppenek, ami egy ugyancsak meredek és keskeny, de viszonylag rövidke ösvény, ami a Muckenkogel tetejére visz. Mindössze 15 perc alatt érkezünk fel a szép kilátással megörvendeztető hegytetőre (Klösterpunkt).

DSC03664

A továbbiakban a túlsó oldalon szelíden visszaereszkedünk az erdészeti útra, hogy nem sokkal később a kanyar után egy jelzett helyen ismét elhagyjuk, balra fel a gerinc irányában. Ezen az úton nem kell a biciklisekre ügyelnünk, száguldhatnak odalenn a kedvükre.

DSC03674

DSC03670

11:40-kor érjük el tulajdonképpeni fő célunkat, a most speciel nem kifejezetten mesebeli Traisner Hinteralmot. Odabenn ugyanis egy hangos és garatra jól felöntött társaság legénybúcsút tart. Húzzák a harmonikát, néhányuk tekintete már megüvegesedett. Örülünk, hogy odakünn a teraszon viszonylagos nyugalomban falatozhatunk. 12:10-kor odébbállunk és a Klosteralmon át érkezünk vissza a valamikori síterepre, majd a Lilienfelderhütte érintésével, nem sietve, élvezve a langy napfényt. 14:30-kor vagyunk újra a grünes Tor parkolóban.

DSC03682
A kép közepén még a távolban a Klosteralm

DSC03683
…közelítve

DSC03693
Kilátás a Zdarsky-Panorámaútról az Ötscher felé

DSC03699
Idill a Klosteralmon

DSC03703
Klosteralm visszapillantásban, felette a Muckenkogel a toronnyal

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Novembergrat

Szeretem a Novembergratot, mert szubjektív véleményem szerint, a Schneeberg platójára vezető utak közül a legélvezetesebb. Jól fogható sziklák, kevés kellemetlen morzsalékos gyalogúttal, miközben a technikai nehézségek sehol sem szárnyalják túl az 1+ szintet.

Novembergrat_2D Novembergrat_3D

NovembergratProfile

black A megtett táv (Schneebergdörfl, Schneidergraben, Nördlicher Grafensteig, Novembergrat, Klosterwappen, Kiaserstein, Fischerhütte, Baumgartner, Mieseltal, Schneebergdörfl) 16 km, 1450 m szintemelkedés bruttó 7:40 óra alatt (nettó 4:50)

Indulástól számítva 4 óra elteltével találkám van Cirmivel odafenn a Fischerhütteben. Ehhez a Novembergrat tűnik a legmegfelelőbb útvonalnak. Cirmit ugyanis 8:30-kor teszem ki Puchbergben az állomáson, hogy 4 óra alatt lefussa az ÖhlerSchoberMamauwiese – Dürre LeitenEdelweißhütteFadenwegSchauerstein útvonalat (20km, 2000m szintemelkedés). Én még Schneebergdörflig hajtok és remélem, hogy a maradék 3:50 óra alatt 12:30-ra nekem is sikerül a megbeszélt helyen lennem.

DSC03557

DSC03559

2015-ben jártam utoljára ezen az útvonalon. Nem várok tehát meglepetéseket, és pedig mégis ér egy, pozitív. Tudniillik a Nördlicher Grafensteigre vezető Schneidergraben (fenti kép) mindezidáig a szenvedéssel telített kellemetlen küszködések megtestesítője volt, melynek végén úgy éreztem, oda minden erőm és energiám. Most meg, zihálok bár rendesen, de amikor kilépek a sárga útjelző táblák alatt az árokból (lenti kép), csak kifújom magam egyszer-kétszer és kész. Semmi több. Frissnek és üdének érzem magam. Sehol a korábban rám telepedő kimerültség. Vajon mi ez most? Lehet, hogy az évek során begyűjtött szintemelkedések folyamatos sorozata végül is kezdi meghozni gyümölcseit? Hát, örülnék neki.

DSC03560

DSC03570
Sitzstatt

DSC03566
Kilátás a Sitzstattból (Schober és az Öhler, Cirmi valahol ott fut most)

DSC03571
Itt indít a Novembergrat

További 10 perc még a Sitzstatt, egy kilátó a Nördlicher Grafensteigen, ami éppen a Schober-Öhler irányában nyit. Itt benyakalom Chia “csodaitalomat” és nekilendülök a kilátóval pontosan átellenes irányban nyíló Novembergratnak.

A túrabotokat már eltettem, és égek a vágytól, hogy ismét úgymond “kezet emelhessek” a sziklákra. Amit nyomban észreveszek, hogy a korábban jól látható piros jelzés mintha jelentősen megfakult volna (lenti képek). Hát, gondolom, 3 év távlatában ez tán nem olyan meglepő. Aztán néhány helyen, miközben keresgélnem kell a régebben nyilvánvaló útvonalat, olyan, mintha a fakón derengő piros sárral lenne bekenve.

DSC03572

DSC03579

DSC03587

DSC03591

Egy további helyen már biztos vagyok benne, hogy valaki tudatosan festette át a jeleket. Jobban megvizsgálom a foltot, és íme, teljes bizonyossággal állíthatom, szürke festékkel vannak átmázolva a piros foltok. Nos, mire gondoljak? Első heves reakcióm “vajon miféle őrült tette ezt” csitul? Aztán az a verzió látszik valószínűnek, hogy a régi sötétpiros fakuló foltokat (maradtak ilyenek is) valaki rikító neonfestékkel felfrissítette. Ez kicsit félresikeredhetett. Elképzelem a kiabáló (inkább ordító) neonfoltokat. Az ilyen fusimunka eredménye zavaró is lehetet. Nos, meglehet ezen kívánt valaki segíteni a szürke mázzal. Így-e avagy úgy, de ködben nem lesz könnyebb a tájékozódás, hisz olyankor még a harsány jeleket is nehéz meglelni.

DSC03608

Eltekintve a ténytől, hogy most kétszer olyan nagy figyelmet kell fordítanom a helyes út követésére, jól haladok. Eltévedni nagyon nem lehet, de vannak villában végződő elágazások, ahol meg kell hányni-vetni, hogy jobbra-e avagy inkább balra. Egy-egy szürke takaróréteg alatti piros folt felfedezése meg-megnyugtat (fenti kép – a szürke fedőréteg is elüt a szikla színétől, egyébként ott jobbra lefelé van a menet és nem a tornyon át).

DSC03613

DSC03621

Nem sokkal 12 óra előtt bukkanok ki a platón (fenti kép). Egyenesen a Kloterwappenra gyalogolok fel, majd percre pontosan 12:30-kor érkezem a Kaisersteinhez. Cirmi alig 2-3 perc elteltével tűnik fel a Schauerstein karói mentén (lenti kép). Küzdi felfelé magát. A randi ismét tökéletes. Egyikünknek sem kell várni, a terv jól bejött.

DSC03631

DSC03639

Ezután ebédidőre kongatnak delet a gyomrunkban. Nem sietünk, már csak a kedélyes és laza ereszkedés következik. Baumgartnernél még megállunk egy-egy kávé és almás pitére, majd a Mieseltalon át érkezünk vissza Schneebergdörflbe.

DSC03643

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Großer Ebenstein 2123m

Tán nem annyira közismert, de már-már közhely, hogy a Hochschwab nem csak a Hochschwabra (2277m) szorítkozik. A legmagasabb csúcs megmászásán kívül egy seregnyi más cél és látnivaló is akad (lásd pl. Aflenzer Staritzen), miközben ez utóbbiak, esetenként akár többet is kínálnak és adnak, mint azt feltételeznénk.

 Ebenstein_2DKompass  Ebenstein_3D
 EbensteinProfile

red A megtett táv (Bodenbauer, Häuselalm, Sakwiesenalm, Sonnschienalm, Großer Ebenstein, Kleiner Ebenstein, Sonnschienhütte, Sackwisensee, Häuselalm, Bodenbauer) 23 km, 1610 m szintemelkedés bruttó 8:30 óra alatt

Példának jó okáért itt van az Eisenerzi-Alpok felé terjeszkedő szeglet, ahol a magas, nagy kiterjedésű, de lényegében szelíd Hochschwab-plató, tagolt és vad hegyi kulisszába megy át (Schaufelwand, Brandstein, etc.). E rész legmagasabb hegye a Großer Ebenstein, alig valamivel marad csak el Hochschwab 2277 méteres kiemelkedésétől.

DSC03420-Pano-168
Panoráma teljes felbontásban, balról jobbra Sonnschienhütte, Kleiner Ebenstein, Großer Ebenstein

A Großer Ebenstein megmászásához, hossza miatt tartósan stabil időjárás szükséges (mint az egyébként is az egész Hochschwab vidékére is érvényes). Tulajdonképpen Jassing felől valamivel rövidebb lenne, de a Grüner See és környéke az utóbbi időben annyira felkapott lett (minden kínai és japán turista látni akarja), hogy aki csendesebben szereti, az inkább Bodenbauertól indul, mint azt teszem jómagam is.

DSC03396-7
Indulás reggel hétkor, még zimankós köd dominál

Nem mintha Bodenbauer egy elhagyatott szeglet lenne, mert az itt található parkoló méretéből és látogatottságából ítélve inkább túra-csúcsforgalmi. A Hochschwabcsúcsra vezető via G’hackte is innen indul, de Jassinghoz viszonyítva szinte “kihaltnak” tekinthető (mondják a rossz nyelvek).

DSC03405-16

Tehát nem sokkal 7 óra után indulok. Első köztes célom a Häuselalm, (fenti kép) aminek cirka másfél órás kaptatás az ára. Ezzel felérek egy cirka 1400 és 1500 méter tengerszint körüli fennsíkra. Elhaladok a Sakcwisenalm mellett majd a Sackwiesen-See mellet (visszafelé gondoltam majd megkerülni).

DSC03416-27
A Sackwiesensee alig látható az útról amin haladok (majd a visszaúton körbejárom)

DSC03417-28
Beúszik a képbe a célom, a kép közepén az Ebenstein

A Häuselalmnál kitett útjelző tábla szerint 45 percnyi út a második köztes célom, a Sonnschienalm és a Sonnschienhütte. Mivel általában gyorsabb vagyok, mint az efféle sárga táblák adatai szokták sejtetik, az itt megadott időtartamot most tévesnek kell megítélnem. Inkább egy órányi a járás. Végül is tehát indulástól számítva cirka 2:30 óra alatt érkezem a Sonnschienhüttehez.

DSC03423-34
Az Ebenstein 2123 és mellette jobbról a nagyobb tömegü de jóval alacsonyabb Polster 1994 m

A Sonnschienhütte után egy kifejezetten, girbe-gurba bokaficamító útszakasz következik. Ingoványos csúszós sáros, nagy sziklákkal gazdagon áldott egyenetlen terep, mely egy szikla szorosban, keresgéli a továbbjutást. Lenge vászoncipősök, tornapapucsosok, figyelmeztetve voltatok. Zárt, sziklás hegyi terepre való lábbeli, itt, kifejezetten előnyös.

DSC03424-35
A Sonnschienalm házikói

DSC03426-37
A bokaficamítóban

DSC03432-43
A Kleiner Ebenstein sziklái

A végső kaptatók sorozata csak később, a Sonnschienbründelnél található leágazás után kezdődik. Az út itt derékszögben északnak fordul, és alaposan felfelé kunkorodik. A végső cél még sokáig takarásban marad. Elsőként az 1943 méter magas Kleiner Ebenstein bukkan elő. A csúcsa hétköznapi ember számára visszautasítónak és főleg megmászhatatlannak tűnik. Csak amikor már elhaladok mellette, visszapillantásban veszem észre, hogy az ellenkező oldalról simán fel lehet rá gyalogolni. Nos, ezt is majd a visszaútra halasztom.

DSC03438-49
És végre a Großer Ebenstein is a látótérbe kerül

DSC03444-55
Egy drótkötéllel biztosított szakasz a vége felé

A Kleiner Ebenstein vállán áthaladva előbukkan végre őméltósága a Nagy Ebenstein. Elég félelmetes látvány, de jól kivehető a turistaút szerpentinje, ami, második pillantásra mindjárt elveszi a dolog élét. Még tehát 200 m szintemelkedés következik. Majdnem végig lehet használni a túrabotokat, csak csúcs közelben jön egy rövid, drótköteles, kissé kitett, de nem igazán nehéz traverz (fenti kép). És íme, lőn csúcs!

DSC03445-56

DSC03450-61
Pillantás a csúcsról a Sonnschienalmra

11:17-kor, azaz bruttó 4:15 óra leteltével érkezem a csúcskereszthez, ami tudvalevő nem a hegy legmagasabb pontján helyezkedik el. Csak ide tették, hogy a lenti almokról jól látszódjon. Ez sikerült is, de nekem még a valódi csúcsot is meg kell keresnem. Először tévesen egy a kereszttel szemközti csúcsra hágok, majd onnan látom, hogy még tán 10-15 méterrel feljebb kőhalom jelzi a Großer Ebenstein igazi csúcsát. Felkeresem tehát azt is.

DSC03459-70
Az Ebenstein  tulajdonképpeni legmagasabb pontja

DSC03461-72
Köhalom jelzi a csúcsot, pillantás a kereszt felé (a kép közepén halványan látszik)

DSC03466-77
Pillantás a Hochschwab platója felé

DSC03472-83
A Brandstein és az elötérben a Schaufelwand

11:30-kor kezdem meg a jó tempójú ereszkedést. Azért jó tempójú, mert a terep viszontagságai megengedik a sebesebb lefelé tartó közlekedést. Szándékom szerint útközben megejtem a Kleiner Ebensteint is. Gond nélkül átverekszem magam a bokatördelő-ficamítón és összességében cirka egy óra elteltével már 12:30-kor a Sonnschienhütte csodás teraszán csillapíthatom szomjam és éhem.

DSC03502-113
Panoráma a Kleiner Ebenstein tetejéröl, jól látszik az út szalagja

DSC03520-131
Sonnschienlam

DSC03522-133
Sonnschienhütte

A Häuselalm felé vezető úton, reggel megfogant elhatározásom szerint, körbejárom még a zöld színű Sackwisenseet, (lenti képek) majd teli gyomorral meredek kaptatón felfelé fújtatva érkezem 14:30-kor a Häuselalmhoz. A házikó teraszán olyan sokan vannak, hogy inkább eltekintek a betervezett kávézásról, és mivel még elég innivaló van a tömlőmben, megkezdem a végső ereszkedést. 15:30-ra szerencsésen leérkezem. Nagyon hosszú, de összességben véve legszebb túráim egyikeként vonul be emlékezetembe.

DSC03540-151

DSC03543-154

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | 2 hozzászólás

Ez meg az

Szinte percre pontosan, heves zivatarok kíséretében érkezett meg a meteorológiai ősz. Az előbb akkorát dördült az ég, hogy rendesen megijedtünk. De ez nem újság, mindenki tudhatja, hogy fronttal jön a változás. Csak a rend kedvéért jegyezem meg. Egy darabig most nem lesz új túra. Már-már szinte terhes volt a sok-sok jó túra-idő végtelennek tűnő láncolata. Vegyült bele egy csipetnyi kényszer is, hogy na, még most lehet menni, használd ki. Ki tudja, mi következik majd! Hát úgy is lett.

A biciklimet pár napja elvittem éves karbantartásra, hogy fit legyen az őszi szezonra. Ma egész nap zuhog az eső, és amikor kicsit alábbhagyott, elmentem érte, mert állítólag elkészült (késéssel, mert eredetileg tegnapra ígérték). Útközben hazafelé észrevettem, hogy kattog valami és mindjárt meg is fordultam, hogy visszaviszem a szakihoz, nézze csak meg mi akar ez lenni. Alig tekertem még kettőt, elszakadt a vadonatúj feltett lánc. Pedig a hátsó fogaskerék koszorút is kicseréltettem, hogy összepasszoljanak. Sajnos rosszak a tapasztalataim, senkiben sem lehet manapság megbízni. Úgy általában se. Ritka, és egyre ritkább, a hozzáértő, lelkiismeretes ember. Csak a felületes gágogás és szemfényvesztés folyik nagy garral. Nyerők a hasbeszélők.

A szokásos tréningadagjaimat mostanában szobabiciklin teljesítem. Ma is. Mivel hogy a kocogástól durván megfájdul a csípőm. Nem merek elmenni orvoshoz, mert hátha valami felcserre akadok, aki csak a pénztárcája vastagságában érdekelt. Persze, ha sokáig nem múlik, akkor kénytelen leszek. Biciklizés közben nincsenek ilyen gondjaim, ezért a tavasszal vettem egy ergométert. Eddig nem bántam meg, nagyon jó hasznát látom. Mintha segítene a hosszú és megerőltető túrák során fellépő belső combizom (adductor) görcsök leküzdésében (beszámolóimban megemlítem). De még ez ügyben korai kimondani a végső verdiktet. Különösen a Wattban mért teljesítményorientált tréningeket szeretem. Alapadagban 50-60 percig tekerek, a teljesítményt átlagban 160-240 W között variálgatom (itt-ott rövid, néhány másodperces 300/340 Wattos csúcsrajáratással tüzdelgetve) , 1100-1300 kcal égetéssel egybekötve. Úgy csöpög rólam a verejték, hogy konyhai papírtörlővel rakom körbe magam, ne legyenek tócsák.

Szép és hosszú vénasszonyok nyarát kívánok mindenkinek. Legyen sok szép kalandotok.

20180817_132737-1

Update hétfő, szeptember 3. Végre hazahoztam a bringám. Az utat a lánc kibírta, ami ugyan biztató, de a puding próbája még odébb van. Majd jelentkezem.

Update csütörtök, szeptember 6. Megvolt a puding-dolog. A bringa, a váltó, a lánc jól viselkedik egyetlen apró és nagyon furcsa szépséghibával. A tízfokozatú hátsó váltó, második legkisebb fogaskerekén itt-ott ugrik egyet a lánc. Tehát csak ezen ez egy fokozaton. Az egyesen, a legkisebben nem, a másodikon igen, a harmadikon és az ezt követő összes további fokozaton nem. Mi az ördög akar ez lenni? A lánc új, a hátsó fogaskerék-koszorú is új, tehát kopás szóba sem jöhet. Csak valami beállítási probléma lehet. Oké, egyelőre mellőzöm második fokozatot. Ha lenne valakinek ötlete, kérem, jelentkezzen.

Update szerda szeptember 19. Sikerült! Útközben a Kahlenbergre eljátszadoztam az úgynevezett bowdenfeszítővel. Van tudniillik egy csavarszerűség a váltókar bowden-csatlakozásánál. Először az óramutató járásával ellenkező irányban tekergettem, amitől már a harmadik fokozat is köhécselni kezdett. Na, erre aztán visszaállítottam az eredeti pozícióba, majd jobbra, az óramutató járásával azonos irányban csavarintottam rajta, egyet, kettőt. A harmadiknál láss csodát, megszűnt a lánc ugrása. Minden fokozat remekül megy.

Kategória: Biking, Humanity, soul, mind, Weather | Megjegyzés hozzáfűzése

Preintalersteig és Gaißlochsteig

Tavaly kérésemre Robert Rosenkranz kalauzolt a Preintalersteigen, most viszont rám hárult a feladat, Cirmit elkísérni erre a nagyon szép, de kihívásokban gazdag mászásra (1+/2-). A beszálló meglelése és következetes elérése gyakorlatilag már fél siker.

Preintaler_2D Preintaler_3D

PreintalerProfile

black A táv (Höllental, Schönbrunnersteig, Großes Höllental, Preintalersteig, Wachthüttelkamm, Jakobskogel, Ottohaus, Gaißlochsteig, Großes Höllental, Schönbrunnersteig, Höllental) 12.7 km, 1240 m szintemelkedés bruttó 7:00 óra alatt (nettó 4:25 óra)

Az első, bevezető szakasz elég nyilvánvaló és nem kíván különösebb felfedezői munkát. A Schönbrunnersteigen, a hosszú és ugyancsak magas vaslétrán át szépen begyalogolunk a Großes Höllentalba. Nos, miután kiérünk a szinte vízszintesen déli irányba futó ösvényre, kezdődnek a dolgok érdekesebb és velősebb részei.

DSC03303
A Wandfußsteigen…

DSC02764
…sziklagörgetegen felfelé

Az ösvény bal oldalán keresem a Loswand tövéhez vezető leágazást. Egy fiatal facsoport tövében halomba hányt sziklatörmelék (Steinmann) jelzi a meredek kaptatók bevezetőjét. Tulajdonképpen nem vagyok teljesen biztos a dolgomban, ezért le sem fotózom. Később majd elválik.

DSC02770
A helyreigazító piros feliratnál

DSC02771
… utána meredeken lefelé

DSC02773
… majd a falba kapaszkodva ismét felfelé

Szerpentinek fordulatain át közelítünk a Wandfußhoz, majd a meredeken az égig törő falak mentén haladunk tovább felfelé. A kaptató legmagasabb pontján egy sziklára pingált piros feliratot kell találnunk. Meg is van, tehát akkor jó helyen vagyunk. A felirat mellett elhaladva ereszkedünk a Wandfußon, majd az út legmélyebb pontját elérve ismét meredeken felfelé.

Érdemes szorosan a Loswand tövében maradni és a falban támaszt keresve vesződni felfelé a sziklagörgetegben. Később ismét egy piros feliratot kell találnunk, mely egyben a követendő irányt is mutatja. Ezután már nincs messze a beszálló, melyhez jól elvezetnek a sűrűsödő piros csíkok.

DSC03307
A facsoport alatti bevágás a miénk

A beszálló előtt kipihenjük az idáig érkezés nem alábecsülendő fáradalmait és felvesszük sisakjainkat. Nem az első széles bevágásban kell az utat megkezdeni, hanem a másodikban, mely egy facsoport alatt található. Egyébként pedig elég a piros jelek konzekvens követése. Ez fokozottan igaz az út további részére is.

DSC02775
A bevágás tetején egy szük résbe bepréselödni

DSC03309
A résben a jobboldoli falon fel

DSC03318
Kellemes és élvezetes mászás jó fogást biztosító tornyok között

DSC03323
Helyenként gyaloglás

DSC02789
…majd újra mászás (itt a Preintaler Turm tövében)…

DSC03330
Nagyon vad terep

A mászás végig nem túl nehéz, nem igazán kitett és éppen ezért nagyon élvezetes. Itt-ott gyaloglós szakaszok is akadnak, de túlnyomórészt legalább 1-es szinten mászunk. A kulcspont mindjárt az elején a szorosban keresendő, míg a kulcsszakasz szerintem a kiszálló fal a Preintaler Turm tövében. Technikailag legfeljebb 2-, de inkább csak 1+.

DSC02794
A kiszálló falon

DSC02796
Az utólsó fogások és kész vagyunk

DSC03340
Na, ez érdekes volt. A háttérben a Preintaler Turm

Indulástól számítva 2 óra elteltével érjük el a tulajdonképpeni Preintalersteig végét. Erdőben haladunk tovább meredeken felfelé a piros jelek mentén mindaddig, míg el nem érjük a Teuflebadstubensteig felöl érkező turistautat. Ahol a két út egymásba torkollik, van egy szép kilátásra csábító szirt. Innen látni lehet a Großes Höllental végében elhelyezkedő Gaißlochsteiget (amin majd szándékaink szerint, lefelé jövünk).

DSC03347
A kilátóban: a kép közepétöl kissé balra a Gaißloch

DSC03349

Közben enyhül a terep meredeksége, de messze még az Ottohaus. Bő egy órás menetelés után érkezünk a Pratersternhez majd még gyorsan felszaladunk a Jakobskogelre (lenti kép) és csak ezután ülünk ebédhez az Ottohaus kellemesen napsütötte teraszán.

DSC03359

A félórás ebédszünet után jön a szó szoros értelemben vett levezetés a Gaißlochon át. Először széles úton mérsékelt emelkedőn, majd letérünk jobbra, egy keskenyebb ösvényre, ami egy nagy mezőn át (lenti kép) vezet a Großer Kesselgraben felé. Mi odáig nem megyünk, hanem egy táblával jól jelzett helyen jobbra letérünk a Gaißloch felé (a második lenti kép).

DSC03363

DSC02808

DSC02814

DSC03375

A Gustav Jahn Steig beszállója környékén újra sisakot öltünk, felvesszük a ferratás kesztyűket és nekivágunk a drótkötéllel biztosított, hosszantartó szárazság után is csuszamlós, síkos, nedves Klettersteignek. Nem nehezebb B-nél, de a nyálka és a folyamatos vízpermet miatt nem árt a fokozott óvatosság (fenti képek). Kánikulában kifejezetten kellemes érzés. Mindössze 20 percig tart a kényes, de sehol sem nehéz ereszkedés. Néhány falba vert, tán évszázados nitt szanálásra szorulna, mert bizony lazán elforognak a falban.

DSC03382
Közvetlenül az örökké sötét és nedves Gaißlochban

A Gaißloch beszállójától jó meredek lejtőn érjük el a Großes Höllental alját, majd a Schönbrunnersteiget a hosszú vaslétrával.

DSC02820

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Uncategorized | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Luckerte Wand és Speckbacherhütte

A Semmering-béli Luckerte Wandról (1128m) szép kilátás nyílik a Schneebergre és a Rax komplett déli falára. A gyorsan növő vörösfenyők (Lerche) viszont már részben most is belelógnak a panorámába, és ha nem tesznek ellene, hamarosan benövik majd a kilátást.

LuckerteWand_2D LuckerteWand_3D

LuckerteWandProfile

blue A táv (Fußballverein Breitenfurt/Adlitzgraben, Luckerte Wand, Orthof, Speckbacherhütte, Breitenstein, Adlitzgraben, Fußballverein Breitenfurt) 11.6 km, 620 m szintemelkedés, bruttó 6:00 óra (nettó 3:50)

A kissé elvarázsolt hangulatú Adlitzgrabenból (9:00) indulunk felfedező utunkra a Semmeringen. A breitensteini focipálya parkolója az aznapi kiindulópont. Mindjárt egy híres építészet-történeti alkotás, az egyik semmeringi viadukt alatt haladunk el. Szeretnénk a vasút tervezőjének és megalkotójának (Carl Ritter von Ghega) szentelt múzeumot is megtekinteni, de az sajnos csak a hétvégén és ünnepnapokon tart nyitva (ezt azért tudtuk előre).

DSC03248

DSC03255

DSC03256

Utunkat tehát a Falkenstein alatt folytatjuk, a lyukacsos szikláiról híres fal mellett (fenti képek). Vannak itt barlangok is, de útmutatás, útjelző stb. hiányában egyszerűen csak elporoszkálunk a falak előtt. Az itt-ott befelé vezető jelöletlen ösvényeket rendre ignoráljuk, gondolván, hogy sziklamászók használják. Mint később kiderül, ez hamis feltevés, valóban beljebb kellett volna bátorkodni. Csak hát nem tudni hol? Sebaj, majd legközelebb.

Első célunkat, a Luckerte Wand tulajdonképpeni csúcsát 10:43-kor, azaz nem egészen két óra alatt érjük el. Angikát az elmúlt héten olyannyira megigézték a tiroli nagy hegyek, hogy hatásuk alatt most bizony némileg csorbul a szegény Rax és a Schneeberg látványa. Hmmm, ez itt Alsó-Ausztria.

DSC03271

DSC03257

DSC03259

A csúcs-szemle után leereszkedünk és a Speckbacherhütte felé vesszük az irányt. Részben aszfalton, részben árva legelőn át, további bő másfél óra alatt, 12:23-kor érkezünk el odáig. A déli elemózsiaszünet után még elég hosszú az ereszkedés. Különösen, hogy ismét egy legelőt kell kereszteznünk, ami viszont be van népesítve. A tehenek meg jusztból is elállják az utat. Jámbor jószágok, de nem mindenki kenyere lazán átvágni az általuk uralt “kritikus zónán”.

DSC03281

DSC03285

14:45-kor érjük el Breitensteint, majd további 20 perces séta árán érkezünk vissza délelőtti kiindulópontunkba, a focipályához. Egyébként, aki a Ghega múzeum iránt érdeklődik, annak is itt javallják a parkolást.

DSC03301
A viadukt egy más szakasza, gyönyörü

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése