Losenstein romvára

A Megkövült Vadász bár minden tekintetben felkavaró és magasztos élményt nyújtott, de a spikkemet még nem vette ki. Menjünk hát le a faluba körülnézni. Először is egy jó kis ebédre a Petermühlehez címzett vendégfogadóba, majd utána tekintsük meg Losenstein romvárát.

DSC04550

Mint kiderítettük, a Losenstein név középkori bárókra utal (Freiherr), akiknek valóban Losenstein és vára volt a központi székhelyük. Később, a 17. században grófi rangra emelkedtek majd megkapták a fejedelmi címet is. Két évvel eme jeles esemény után azonban, 1692-ben a család férfiága kihalt. A történelemírás úgy említi őket, mint a kis Habsburgokat, tudniillik birtokaikat a Habsburgokhoz hasonlóan, jól kifundált házasodási stratégiáikkal gyarapították. Schallaburg (Alsó Ausztria) vára volt az egyik legismertebb, máig épségben fennmaradt birtokuk (1450-től 1601-ig). Hatalom ide, nagybirtokok oda, mára csak híre-hamva és romvára maradt.

DSC04554

DSC04556

DSC04559

DSC04561

DSC04565

DSC04572
Pillantás Schieferstein és a Steinerner Jäger felé

DSC04574

DSC04580

IMG_20260930_155031

DSC04581

DSC04584

DSC04596

DSC04593

DSC04599

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

A Megkövült Vadász és egyéb kalandok, csak haladóknak

A Schieferstein egy éles taréj, melynek egyik jellegzetes mellékága a Steinerner Jäger (Megkövült Vadász) egy szép kereszttel, ami lentről is jól látható. Ma egyedül veszem kezelésbe, miután melegen ajánlották nekem. Tetszeni fog! Nos, miután már visszaérkeztem, tetszett is.

DSCF2525 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Grünburgerhütte és házihegye a Hochbuchberg 1273m

Egy félhomályos, vadregényes árokban, hangosan csörgedező patak mentén kaptatunk fel a Grünburgerhütte szintjére, majd még ráadásnak felmászunk a kunyhó melletti, erdővel benőtt hegycsúcsra, a Hochbuchbergre is.

DSCF2632 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Hohe Dirn 1134m, a szelíd

A Hohe Dirn csúcsát illetve a mellette található Anton-Schosser-Hüttet a legegyszerűbb a cirka 950m szinten fekvő két fizetős parkoló valamelyikéből elérni (az ott felállított automata csak kártyát fogad el, készpénzt nem). Tulajdonképpen túl egyszerű! Ahhoz, hogy egy innen kiinduló túra kitöltsön egy egész napot, a parkolók túl közel illetve túl magasan fekszenek a célhoz. Odalentről, az Enns völgyéből, viszont túl sok lenne. Ezen okokból kifolyólag, egy alternatív körúton, az 1177 méteres Sonnkogel érintésével kívánunk a kunyhóba, majd pedig a csúcsra érkezni.

DSCF2529 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , Címkézve | Hozzászólás

Schoberstein 1285m, a meglepő

A Schoberstein a Kalkalpen Nemzeti Park északi része legmagasabb hegye. A túrakalauz piros, tehát közepesen nehéz túrának tartja. Valóban az is, különös tekintettel arra a nem elhanyagolható tényre, hogy bár gyönyörű magasnyomású stabil időnk van, de a hosszabb éjszakák, az őszi nedvesség, különösen az árnyékos északi lejtőkön alattomos, vékony, sikamlós réteggel vonja be a sziklákat. Ez főleg alászálláskor tud kellemetlenségeket okozni.

DSCF2355 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , , Címkézve | Hozzászólás

A Mészkő-Alpok Nemzeti Parkban

Ránk köszöntött a vénasszonyok nyarát idéző, szeptembervégi remek túra idő. Kifejezett vétek lenne úgy elmúlni hagyni, hogy ne túráznánk egy kiadósat. De most máshol. Utazzunk el néhány napra, de csak ide a szomszédba, Felső Ausztriába. Steyr városától délre fekszik a számunkra még teljesen ismeretlen, kiterjedt Kalkalpen Nationalpark, mely, úgy hírlik, majdnem minden hegyvidékre vágyó igényét ki tudja elégíteni. A Nemzeti Park központi része a magasabb régiókra pályázók paradicsoma, melynek koronázatlan királya az 1963 méter magas Hohe Nock. Nekünk, Angikával, szerényebb magaslatok is megteszik, így az Enns völgyében, Losensteinben ütjük fel főhadiszállásunkat, és innen teszünk kisebb-nagyobb lélegzetvételű kiruccanásokat a Schobersteinre (1285m), a Hohe Dirnre (1134m), a Hochbuchbergre (1273m) és a Schiefersteinre (1206m).

NationalparkKalkalpen

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , Címkézve | Hozzászólás

Peter-Jokel-Steig, a komor

Mai célunkat, bevallom, azok a hírek is motiválták, amik a Habsburgház új haszonbérlőjéről jelentek meg az utóbbi időkben. Mert 2025-ben vette át a kunyhót és állítólag csodás kínálattal áll a túrázók szolgálatában. Nos, mi a szösz? Ezek szerint a második kategóriás vendégház felküzdötte volna magát első kategóriába (lásd a kategóriák leírását)? Na, lássuk a medvét, erre kíváncsi vagyok.

DSC04354 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Hohe Wandon fel és alá

Egy számomra még ismeretlen ösvényt, a Straßenbahnerweget kívánom felfedezni és egy más, a rég nem látott Wagnersteiget újra értelmezni. Mivel mindkettő felfelé vezet, lefelé menetre két más, ismert összekötő ösvényt kell a tervezetbe beleszőni. A Leitergraben és a Springlessteig hozzáadásával jön össze a négy ösvény egy túra kompozíció.

DSC05547 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Utolsókat rúgja?

Az elmúlt napokban végre megtört a varázs, és esett az eső. Két napon is. Bár nem özönvíz formájában, de hullott rendesen. Így is csak arra volt elég, hogy elverje a port. A fű, kicsit kizöldült és túltett önmaga sárgulásán. Viszont nincs pirregés, sem ciripelés. Se kabóca, se szöcske, se tücsök. Jobb szeretik a szárazságot? Szembeötlik egy margarétához hasonló virág, aminek a szirmai mintha ezüstszínű fémlemezkékből lennének. Innen a német neve, Silberdistel azaz ezüstbogáncs. Mintha szára se lenne, szinte teljesen a földhöz simul. Utólag jót mulattam, amikor megtudtam, mi a Carlina acaulis magyar neve. Szártalan bábakalács. Hát nem csodás ez a szép magyar nyelv! Még sokkal jobb, mint a gyapjas aszat. Mert azt is látni a hegyháton, amin araszolgatok felfelé. Egyébként a gyapjas aszat meg nem más, mint a megérett és kifakadt lila bogáncs.

bábakalács

És nini, az őszi kikerics is kidugta már fejét. Helyenként sűrűn borítja a mezőt. Ha mindez még nem lenne elég ómen a nyárnak, a hosszúra nyúlt árnyékok végleg elvetik a kétségeket, hogy itt bizony máris beköszöntőben van az ősz. A hőmérséklet is alkalmazkodik a tényhez, bár én szokásom szerint elég hevesen nyomom a lantot, és így mire célba érek, patakzik is rólam a verejték. Utóbb is ráakadtam Cynthia Monteleonera, aki a 400 méteres síkfutás világbajnoka, és aki szerint sokkal ígéretesebb, jobb tréning a sprintelés, mint az oxidatív radikálisokat tömegével produkáló hosszú kitartást igénylő maratoni futás. A 80+ éves apukája is így tartja magát remek formában. A sprintelés egyik válfaja, például, részleteiben nekimenni a hegynek felfelé, de úgy ám, hogy attól koldulj! Aztán pihenhetsz. Na bumm! Ezt teszem. Mindenkinek szép őszt, szép őszi túrákat kívánok.

cynthia

Nature, Flowers, Weather Kategória | Hozzászólás

Polar Street X, a beismerő vallomás

Az „appliances” (eszközök) kulcsszó alatt találhatóak azok az írásaim, melyekben a legújabb sportórákat, azok közül is a Polar Grit X2 Pro modellt ostorozom. Tulajdonképpen lényegileg így utólag sem változott a véleményem, csak éppen valamelyest módosult. Az alapállás abból adódott, hogy az óra korábbi verziója a vörös színű ledekkel másképp viselkedett mint az új, a zölden világító Elixír fantázianévre hallgató szenzorral ellátott. Tapasztalati tény alapján, immár több mint egy év használat után, megállapítható, hogy a vörösen világító, régebbi egység a sporttevékenységek szélesebb spektrumára volt/van ráhangolva, de ennek köszönhetően a pulzusmérés pontossága hagyott némi kívánnivalót maga után. Különösen a konkurencia (Garmin) tekintetében.

polar-vantage-m3-led polar-vantage-m3-smart-multisport-klokke-s-l-sort-2383925519

Az új zöld színű szenzor (fenti képen) annyiban módosult tehát, hogy egészen pontosan rá lett hangolva a futásra jellemző karlengésre. Eközben a túrabotokat igénylő sportok mérési értékei nagyban csorbultak. A futás-terepfutás profil pontossága viszont felzárkózott a konkurenciához. Az áthidaló megoldás túrabotos sportok szerelmeseinek a Polar Verity Sense karra húzható pántba foglalt optikai szenzor. Megelégedésemre.

polar-strretX-smart polar-strretX-smart-city

Érdekes fejlemény viszont, hog y a Polar legutóbb piacra dobott modellje a Polar Street X újfent a régi vörös szenzorokkal van ellátva (fenti képen). Mi a szösz? Ez lényegében egy régi Grit X újfajta, amoled – kijelzővel feltupírozott változata. Utólag logikus, hisz mint a neve is mondja, csak egy „street”, azaz nem speciell futásra való (arra is), hanem úgy általában sok mindenre. Tehát saját megállapításom helytálló, hogy tudniillik a vörös szenzorok univerzálisabbak, szélesebb körben alkalmazhatóak.

A cég megspórolhatott volna egy csomó felesleges félreértést és irritációt, ha ez ügyben a tényeket őszintén feltárja. Bár a Polar Street X puszta léte felér egy beismerő vallomással, de írásba ez így még nem foglaltatott. Ideje lenne pedig végre.

Appliances Kategória | Hozzászólás

Schauerwand (1819m) via Pöttelkammsteig

Talán ez az utolsó alkalom, hogy az idei forró nyár kínálta stabil légköri képződményt még kihasználva, megejtsek egy jó kis túrát a felsőbb régiókban. Mindazonáltal, riasztó hőség tapasztalataimból kiindulva, most nem szeretném sem elnyújtani, sem túllihegni és egy szolidabb variánsban gondolkodom.

DSCF2164 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , , Címkézve | 2 hozzászólás

Amikor már megvénül a nyár

A helyzetet nagyban súlyosbítja az aszály. Helyenként inkább szeptember végére jellemző őszi színek vegyülnek a lombozatba. Csak a kórók és egyéb szárazságot jól tűrő dudva nyújtogatja a nyakát. A felhőtlen égről ragyogó napkorong kedves barátból ellenségé vedlett. A múltkori tapasztalatom tükrében a levegő hőmérséklete most, jóval kellemesebb. A völgy árnyékában még didergek is egy kicsit, de a szabad hegyhátra kiérve nyilvánvalóvá válik, hogy továbbra is ki itt az úr.

A síterep gondnokai elkezdték a téli előkészületeket, melynek első fázisa, hogy lekaszálják a mezőt és bálákba rendezik a szénát. Tehát reménykednek, hátha lesz mégis hó. Mosolygok, de vajon mi mást tehetnének? A lejtők fele már emilyen nyírott állapotban szenvedi a meleget, ami még jobban kidomborítja az idei állapotokat. Ahol a kasza még nem járt, a lila virágú bogáncs viszi a prímet. Lépteim nyomán úgy zizeg a kiszáradt haraszt, mintha tavalyi avaron lépkednék.

Valamiféle számomra nem beazonosítható szöcskeféle hangos pirregő hangja kísér. Ehhez hasonlót csak Trentinóban, a Garda tó partján hallottam évekkel ezelőtt, akkor is rettenetesen nagy melegben. Úgy tűnik ez a faj élvezi a szárazságot, és csakis ilyen időjárásban bukkan elő. Esőnek, híre, továbbra sincs. A természet, ezen a héten is, hiába epekedik majd megváltásért. Közben felsejlik bennem az az ősi indián felfogás, miszerint minden mindennel összefügg és az ami kicsiben, úgy nagyban is mintázatot mutat. Jelen esetben, ez a mostani nyári időjárás egészen jól jellemzi és összefüggéseiben modellezi az önpusztító, kollektív pszichózis delíriumában tetszelgő, európai társadalmakat (mint azt a bécsi pszichiáter Raphael Bonelli is találóan kifejti).

Humanity, soul, mind, Weather Kategória | 2 hozzászólás