Az égiek átka

Gyönyörűen süt a nap, kék ég, stabil túraidő a hegyekben, és én mindezek ellenére csak szemlélője lehetek az odakünn lezajló légköri eseményeknek. Történt ugyanis, hogy isten nyila a minap, a derekamba állt bele, amikor egy rossz mozdulatot tettem. Aztán meglehet, hogy az a bizonyos elátkozott mozdulat nem is volt annyira rossz, hanem inkább csak az égiek rontó szándéka. Így-é, avagy úgy, csak rövidre fogom, mert ülni néhány percig tudok csak, fekve nézegetni a plafont meg a kerítést esik még a legkönnyebben. Egyszóval túra nincs, de ne érezd magad kényelmetlenül, ha ma helyettem is a bércekre hágsz.

DSC05184

Kategória: Health | Címke: | 2 hozzászólás

Fischerhütte

Miután Angika formába lendült Osstirolban, úgy gondoltam, nekivághat személyes mumusának, a Fischerhütte meghódításának. Tudniillik volt már korábban egy hasonló füstbement próbálkozása. Persze nem talpától-tetejéig nyúló akcióról van szó, hanem csak kevésbé jártas hegyi túrázóknak szánt segédeszközzel megvalósított túráról. A zöld-sárga mázú Szalamandra fogaskerekűvel. Számomra kicsit szokatlan a dolog, mivelhogy az eleddigi cirka 30 Schneeberg-mászásomból felettébb ritkán érintkeztem a fogaskerekűvel, bár volt természetesen ilyen alkalom is.

Schneeberg_2D Schneeberg_3D

SchneebergProfile

blue A platóséta Hochschneeberg-állomásból, Waxriegel, Fischerhütte, Kaiserstein, Klosterwappen, Damböckhaus, Hochschneeberg-állomás vonalon cirka 8 km, 430 m szintemelkedés bruttó laza 4:30 óra alatt (nettó 2:30)

Szombaton a 9:30-as járattal indulunk Puchbergből. Menetrendszerűen, 40 perc alatt érkezünk a cirka 1800 m szinten fekvő hegyi állomásba. Első célunk a Waxriegel. Az odavezető út mindössze 10 perc. A hatalmas méretű csúcskereszt tövéből szépen be lehet látni tervezett utunk soron következő állomásait.

DSCF6518

DSCF6524

DSCF6526

A Fischerhütte már hó-kontakt nélkül is elérhető és azonmód célba is vesszük. A Waxriegeltöl számítva bő egy óra kaptatással érjük el. Angika végre eléri, korábban szinte lehetetlennek látszó célját. Nagyszerű!

DSCF6533

DSCF6537

Cirka 40 perces ebédszünet után tesszük tiszteletünk a Schneeberg második legmagasabb csúcsán a Kaisersteinen, ami alig pár méterrel található a Fischerhütte felett illetve mögött. Bekukkantunk még a szörnyűséges mélységeket feltáró Breite Riessbe és aztán elindulunk a Klosterwappen felé.

DSCF6541

DSCF6549

Az út a Kaisersteintől a Klosterwappenig mindössze 20 perc. A kötelező csúcskereszt fotó után még levetjük magunkat a fűbe és csak élvezzük a kellemes időt, a kék eget, a napsütést a tájat.

DSCF6559

A Damböckhaus érintésével érkezünk vissza az állomásra. Közben szürkül és sötétedik az ég alja, valószínüleg vihar készül. Már nem tudjuk meg a végkifejletet, mert a 15:15-ös vonattal alászállunk Puchbergbe.

DSCF6572

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Gorner (2702) és Rotenkogel (2762)

Még soha nem szaladtam fel egy hegyre. Most ez is megtörtént. Tudniillik az időjárás jóvoltából (vagy inkább rosszvoltából) nem tudom mikor szakad a nyakamba az ég áldása. Aznapi csúcsomat, a Rotenkogelt még időben el szeretném érni és ezzel méltó pontot tenni idei osstiroli szabadságunkra.

Rotenkogel_2D Rotenkogel_3D

RotenkogelProfile

black A táv a Goldried hegyi állomásból visz az Adler Lounge érintésével a Rotenkogelre, majd visszafelé menetben felfut még a Gornerre is. Összesen 8.4 km, 690 m szintemelkedés bruttó 3:40 óra alatt (nettó 2:40 óra)

Sajnos a címben eltüntetett két új csúcsot nem vehetem fel a megmászott bércek listájára, mert nem teljesítem az önmagam szabta feltételeket. Csak önerőből, segédlet nélküli megmászás számít. Most viszont a Goldried kabinos felvonó repít fel Matreiből 2146 m szintre.

DSC05941
Pillantás a Granatspitzgruppe hegyei felé

DSC05944

Egészen lentről, Matrei szintjéről, több mint 2000 m szintemelkedéssel járna feljutni a Rotenkogelra. Nem mondom, hogy lehetetlen, de ehhez nagy elszántság és legfőbbként abszolút stabil idő kellene. Nem olyan mint a mai, amikor nem lehet tudni, hogy mikor, mivel ajándékoznak meg az ég szeszélyes szellemei.

Amikor kiszállok a felvonóból, még ragyog a nap, de az ég nagy részén komor, fenyegető felhők gomolyognak. Nagy tempót diktálok, hogy kihasználjam a még rendelkezésemre álló kedvező rést. Tévedésből a Goldriedsee partját is megejtem, de így is cirka 40 perc alatt tornázom fel magam az Adler Lounge szintjére. Egy slukk víz a kulacsomból és máris veszem a kanyarokat fel a Gorner gerincén (lenti kép).

DSC05946

DSC05950
Visszapillantásban a Großglockner

Pár vállalkozó kedvű túrázó somfordál előttem, előzök. Valamennyien a Gornerig mennek csak (ez elbizonytalanít), aztán ott álldogálnak tanácstalanul, mert nem tudják hol van a Gorner csúcsa. Az út ugyanis a Gorner alatt vezet a Rotenkogel felé és csak egy alig látható csapás (amit meg kell találni) mutatja az irányt a kereszt és kőhalom nélküli kopár Gornerre.

Nem érdekel a Gorner! Most még nem! Minden idegszálamat a Rotenkogel foglalja le. Kicsit azért tétovázok, mert látom, hogy az idő nem szab kedvező feltételeket, sőt, egyre csak szürkül és vastagodik a környező csúcsokat is bekebelező felhőréteg. Amikor egy hómezőt keresztezek, már-már arra gondolok, hogy visszafordulok, de az a bizonyos tudatalattim távirányít. Ő szabja meg, mit tegyek. Ez egy nagyon érdekes fenomén, már többször is szóltam róla. Most is megfigyelem, hogy miközben a valós tudatom azt tanácsolja, forduljak meg, és biztonsággal szálljak alá, a lábaim fittyet hánynak minderre és maguktól megindulnak a sötét ég alatt elég ijesztő optikát mutató Rotenkogel felé.

DSC05953

DSC05980
Már jól látszik mindkét Rotenkogel-csúcs

DSC05955

A Gornerig a túrkalauzok pirossal jelölik a nehézségeket, majd ezt követően feketével. Én tehát, láthatatlan erőktől vezérelve, sprintelek tovább. Először lefelé visz az út szalagja egy nyeregbe 2650 méteren. Ezután jönnek a drótkötéllel biztosított A/B szakaszok. Hoztam a ferratás kesztyűimet. Ez jó ötlet.

Sajnos a drótkötél biztosítás elég gyatra. Több helyen kilazult a nittek ragasztása és tehát a drótkötélbe fogódzkodni inkább nem ajánlott. Ahol lehet, inkább sziklát fogok. A nyeregből lassan emelkedik az ösvény. A csúcs alatt egy hatalmas szikladarabokból álló mezőt keresztezek, több helyen is (fenti kép). A kövek egymásba akadva elég stabilan fekszenek, csak itt-ott billeg egyik-másik.

DSC05967

DSC05961
Pillantás a csúcsról a Goldried hegyi állomás felé, balról a Virgental

DSC05964
A Rotenkogel másik csúcsa (magyrázat lejjebb olvasható)

11:10-kor, azaz a Goldried hegyi állomástól számítva cirka másfél óra alatt érem el aznapi célomat. Uff! Két hölgyet érek utol a csúcs előtt, az egyikük van olyan kedves és még lefotóz. Ezután nem sokat teketóriázok, máris szaladok lefelé.

DSC05973
Visszafelé a drótköteles szakaszokon

DSC05981

A Gorner alatt arra gondolok (fenti képen egy halomnak látszik), hogy esetleg még az is elvihetném. A tudatom megint csak azt parancsolja, hogy mars lefelé, a lábaim viszont, felismerve az alig kivehető csapást, visznek felfelé. Mit tehetek hát? Sztefanó, te egy teljes őrült vagy, mondja (ordítja!) a gyáva belsőm! Minden normális ember igyekszik mihamarabb elhagyni a sziklataréjokat, amikor zivatar fenyeget. Nini, már itt csüng a lába! De valami láthatatlan erő még felvisz a Gornerre és képet is csinálok onnan, ni (lenti kép).

DSC05984

Később, amikor dolgozom a fotókon, feltűnik egy más (fa-?) kereszt, melyről eleinte azt hittem, helytelenül, hogy a Gorneren van. Kerestem is és felettébb csodálkoztam, hogy vajon a szemem káprázott-e, mert a Gorneren ilyesmit nem találtam. Mint kiderül, a Rotenkogelnek dupla csúcsa van. Ott, az északkeleti csúcson van egy másik kereszt is elhelyezve. A közismert, modern vaskereszt a délnyugati csúcson áll, ott, ahová a turistaút is torkollik.

DSC05994
A Kalser Höhe a Törlhaussal lefelé menetben

Nos, miután a Gornerrel is végeztem, jöhet a túra kellemesebb, kulináris része. Annak rendje-módja szerint leereszkedem az Adler Loungeba és pótlom mind a folyadékvesztést mind pedig az elégetett kalóriákat. Közben valóban megérkezik az esőfüggöny (lenti kép). Látom amint egyre jobban húz felénk a Virgentalból. Szerencsére csak egy kiadós zápor, villám/dörgés nélkül, de ha elkap, loncsra áztat.

DSC06004

Szép időben, nyugottan araszolgatva, nyilván nem nagy tudomány felmászni a Rotenkogelre. A jelen körülmények között, és egyébként is, az oda felvezető kitett gerincet, nem szabad alábecsülni. Soha, semilyen hegy megmászását sem szabad alábecsülni!

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Johannishütte

A 2121 m magasban lévő Johannishütte, egy DAV (Deutscher Alpenverein) vendégház, a Großevenediger gleccserei tövében fekszik. A faépítménynek egy tökéletes szépségű völgykatlan ad otthont, mely messze benyúlik a zord sziklavadonba. Így szolgál ideális támasz- és kiindulópontként nagyszabású alpesi túrák kivitelezéséhez (be van tervezve).

JohannisHütte_2D JohannisHütte_3D

JohannisHütteProfile

blue A táv a Dorfertalon át, mindvégig a Dorferbach patak mentén 12 km, 680 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra alatt (nettó 3:45)

Aki innen tovább kíván menni, az a legnehezebb alpesi terepre számítson. Mi Angikával csak a menedékházat kívánjuk megszemlélni egy túra keretében. A Virgentalbéli Hinterbichl feletti fizetős parkolóból (1480m szinten) indulunk a Dorfertalban a hasonnevű (Dorferbach) patak (lenti kép) bal partján.

DSCF6350

DSCF6354

Az út eleinte erdőben kanyarog a vad, acélszürke vizű, gleccserek táplálta patak felett, majd kiér egy széles erdészeti útra. A továbbiakban aztán ezen az úton haladunk, kis kivétellel, egészen a végcélig. Az úton nagy forgalom nincs, kizárólag a vendégház két taxija ingázik óránként a parkolóig oda és vissza.

DSCF6361
A kép közepén a Venedigerbrücke mely átvisz a Dorferbch túlsó oldalára

DSCF6364
Zoom oda

DSCF6368

Később egy tábla átterel minket egy 2000-ben épült hídon (Venedigerbrücke) a patak túlsó, jobb oldalára. Az eredeti ösvény továbbra is a bal parton, egy kőbánya mellett és felett fut, de kőomlás veszélye miatt le van zárva. A kőbányában hatalmas lapokat fejtenek le a sziklaalapzatról. Nem tudom, vajon márvány-e avagy valami más. Nem értek hozzá.

DSCF6488

DSCF6490

Ezután érkezünk a hatalmas méretű Resingerkruezhoz, mely néhai Josef Resinger katolikus (vatikáni) tisztviselő emlékére készült, aki 150 alkalommal volt a  Goßvenedigeren. Egy miniatűr Klettersteig visz fel a kereszthez, de aki kényelmesebben szereti, maradhat a széles úton, mert onnan is elérhető (fenti képek).

DSCF6398
Véger előbukkan teljes pompájában őfelsége a Großvenediger is (és nem vagyok benne biztos, hogy a jégből kinyúló sziklák közül vajon melyikük az). A glecserek jeges lehelete viszont jól érezhető.

DSCF6407

Közben sietősre fogjuk, mert komor fellegek gyülekeznek az égen, a hőmérséklet hirtelen nagyot csökken és félő, hogy valami égi haddelhadd is következik. Szerencsér hamarosan elérjük a Johannishüttet (fenti kép), ahol nyugodtan kávézgatva kivárjuk a légköri események kifejletét. Csak ijesztgetés volt. Jó háromnegyed óra elteltével újra kiderül és visszaáll a reggeli kellemes meleg is.

DSCF6427

Angikának jut még egy szép nagy kereszt, a Johannshütte melleti dombon felállított Haza Keresztje. A rajta olvasható üzenet, tekintettel a mai időkre (amikor számomra érthetetlen módon folyik az idegen kultúrák előtti feltétel nélküli hasraesés és a nemzetek önkéntes harakirije), aktuálisabb mint valaha “Bleib deiner Heimat treu”, azaz “Maradj hű a hazádhoz”.

DSCF6424
Visszapillantás a Haza Keresztje tövéből a Johannishüttere (az egyik Hüttentaxi éppen pihenget)

DSCF6440
A Dorferbach patakon átvezető híd, mely többek között pl. a Türmljoch a Defereggenhaus és természetesen a Großvenediger felé vezet

DSCF6450
A virágzó alpesi mező csodái

DSCF6456

DSCF6462

DSCF6463

DSCF6473
Visszafelé

DSCF6482
A gelccserek vizeit levezető Dorferbch eszméletlenül gyönyörű környezetbe ágyazva.

DSCF6484
Utunk lefelémentben. Nem győzünk betelni a csodás kilátásokkal

DSCF6499
A kőbánya, ahol….

DSCF6510
… ilyen (márvány?) lapokat bontanak

DSCF6512
Minden túra véget er egyszer, de ez, a természeti csodáival, egyszerűen teljesen lenyűgözött

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Nussingkogel 2989, a majdnem háromezres keménydió

Kilenc, azazhogy tizenegy csekélyke méter híján a Nussingkogel majdnem egy háromezres, de hivatalosan mégsem az. A térképeken 2989 m magas, viszont odafenn, a csúcskereszten, tanúsíthatom, 2991 m van feltüntetve.

Nussing_2D Nussing_3D

NussingProfile

black A táv (Glanz Parkoló, Köfleralm, Edelweißwiese, Äußere Steiner Alm, Nussingkogel és ugyanígy vissza) 15.5 km, 1610 m szintemelkedés bruttó 9:00 óra alatt (nettó 5:50)

DSCF4817
A balodali hegy a Nussing, jobbra a Bretterwandspitze, szemben kettejük között a Wellachköpfe, alatta az Edelweißwiese látható (tavalyi kép a Zunigalmról)

A lényeg, hogy miután az időjárás-jelentés végre egy teljes napon át stabil és száraz időt igért, nekivághattam eme soron következő tervem megvalósításának. A dolog éle pedig két dologban rejlik.

  • Először is, erre a tekintélyes bércre hivatalosan jelzett turistaút nem vezet. A túra majdnem teljes terjedelmében jelöletlen, sőt úttalan, azt is mondhatnám vadonban vezet, még ha ez a vadon végeláthatatlan meredek alpesi mezőkből is áll. Vannak persze beszámolók, melyek adnak némi támpontot, de itt mindenkinek önállóan kell megtalálnia a helyes utat (amiből persze több variáns is akad, attól függ ki milyen megközelítést választ magának).
  • A második él pedig a csúcs sziklás felépítményében leledzik. Mivelhogy az utolsó 100-150 m szint egy szikla labirintusban vezet, és a megszokott piros jelek hiányában nem mindig lehet tudni, hogy jó csapáson vagyok-e. Közvetlenül a csúcs alatt sikerül is mellé mennem és egy laza sziklagörgeteg szélén találom magam. A görgeteg optikája elég jól néz ki (egy ilyen magashegyi alakulathoz nem szokott zöldfülű számára), de mind állagban mind pedig színében elüt a Schneeberg/Rax/Hochschwabon megszokottaktól. Sötétebb és nagyobb szikladarabokból áll. A csúcs már karnyújtásnyira, csak a görgeteg választ még el. Alig lépek bele, megindul alattam az egész. Ujj! Szerencsére a szélén vagyok és találok fogódzót, amivel némi küszködés után sikerül kijönnöm a sziklafolyóból. Később, lefelé jövet látom, hol vétettem el. Egy ponton egy balról hívogató szokatlanul sík terep vonta el a figyelmem akkor, amikor jobbra fel, egy sziklafolyosón kellet volna feljebb másznom. Tanácsom tehát, a csúcskeresztet inkább jobb oldalról és nem direkt/balról kell megközelíteni!

DSC05802_

A Glanz (csillogás) nevezetű, 1520 m szinten fekvő parkolóból indulnék, ha reggeli érkezésemkor már nem lenne színültig tele (fenti kép). Egy gombostűt leejteni nem lehetne. A dolog kulcsa, hogy vasárnap van, kiválóan jó túra idővel. Mindenki a hegyekbe igyekszik, és sokan ott is éjszakáznak valamely turistaházban. Tanakodok egy darabig, vajon most, mitévő legyek? Ereszkedem lassan visszafelé és lesem az utat alkalmas beszögellések felfedezése céljából, és igen, találok is egy ilyen, pont egyetlen autónak megfelelő Platzerlt.

DSC05807

DSC05814

Miután az első számú feladatot sikerrel megoldottam, jöhet a többi. Meredek erdei kaptatón érkezem a Bretterwandspitzere 2887m (egy majdani cél, fenti képen) vezető leágazáshoz. Hivatalosan oda sem vezet jelölt út, de mint látom tábla és jól kitaposott ösvény mégis van. Folytatom utam még abban a szerény hitben, hogy esetleg a Nussingkogelre is találok majd valamiféle hasonló utalásokat, de ez nem igazolódik be.

Érkezem az Edelweißwiesere, ami a nevét, az itt (állítólag) tömegesen fellelhető havasi gyopárról kapta (lenti kép). Amit persze letépni szigorúan tilos, de motoros kaszával levágni és a jószággal megetetni (mint azt Pauli is megjegyzi) valószínűleg mégiscsak megengedett lehet, mert a mező állagából ítélve, nemrég kaszálhatták. Havasi gyopárt nagyítóval sem találni, meglehet, tán, kaszálás előtt.

DSC05817

Közben felfigyelek három, élénk színű ruhában, előttem siető alakra. Egy fickó, egy hölgy, egy gyerekforma (fenti kép), na meg egy kutyus is velük van. Nos, vajon hová tarhatnak így a nagy korai reggelben? Ha szerencsém van, akkor szintén a Nussingra. Miért is ne lenne!

DSC05820
A szemben látható hegy lába a Nussingé, balra már pontszerüen kivehető a Thiemenhüttl

DSC05823

Nem sokkal később a Steiner Alm alatt lyukadok ki (fenti kép), és folytatom jócskán kisimult utam a Hoanzeralm felé. A kulcspont, amit keresek a egy aprócska kunyhó, a Thiemehütte. Valahol itt, kell jobbra fel letérni az útról (lenti kép), és nekimenni a zöldellő vadonnak. A beszámolók szerint toronyiránt, árkon-bokron át fel a Nussingkogel gerincére, ahol a fáma szerint kellene lennie valamiféle kitaposott nyomnak.

DSC05826
Az úttól balra lenn a Thiemehütte

DSC05828

Mindenféle füvön, alacsony bokron, zöldellő cserjén át, irdatlanul meredeken nekimegyek tehát a hegynek (fenti kép). Eredeti elképzelésem, hogy mihamarább elérjem a hegy gerincét feladom, és próbálom követni a triót, akarom mondani a kutyusos kvartettet. Ők pedig, miután elértek egy bizonyos magasságot, kezdenek balra húzódni. Úgy tűnik, mintha átlósan közelítenék a hegy csúcsát. Amikor megállnak pihenni, utolérem őket és kérdem, vajon ismerik-e az utat? Csalódom, mert ők sem ismerik, improvizálnak, mint jómagam is tenném. A férfi, aki a csapatot vezeti, afféle tradicionális helyi szokás szerinti vadászöltözékben van, kezében túrabot helyett egy hosszú megmívelt faág-bot támaszkodónak. Úgy vélem, megbízhatok az útkereső érzékeiben.

DSC05829
Visszapillantás a Thiemehüttere (a kép közepén)

Egy szögesdróttal körbevett terület tőszomszédságába érkezünk. A fickó a kerítés mentén vezet minket felelé, majd egy helyen, ahol jól látható ösvényre lelünk, annak folyását követve, átmászik a szögesdrót alatt. Az ösvény egy sziklafal alatt traverzol. Lehet, hogy pásztorok használják, ki tudja. Annyi bizonyos, hogy ez nem vezet fel minket a csúcsra, ugyanis a vadászruhás egy helyen kilép jobbra és rézsúton felfelé tart, de továbbra sem a gerinc irányában. Nekem ez nem tetszik, mert szerintem legkésőbb itt eljött az ideje a diretisszimának. Döntenem kell, követem-e tovább vakon az idegeneket, vagy megyek a magam útján. Az utóbit választom. Felhagyok a csapat üldözésével. Egy afféle meredek füves pilléren megindulok egyenesen felfelé.

DSC05831
Elérem a gerincet és találok egy csapást

Döntésem helyesnek bizonyul (vagy legalábbis nem volt rossz), ugyanis elérem a gerincet és juhé, egy jól látható csapás a jutalmam. Csakis és kizárólag a csúcs felé vezethet. Hamarosan sziklásodik a terep, és a csapás jól követhető vonala el-eltűnik, majd újra előbukkan, amire van is nagy szükség, mivel az út optimális vonala sok helyen nem teljesen egyértelmű. Később látom, hogy a kvartett szintén kibukkan a gerincen, de ahogy lekukkantok érkezésük pontján, szerintem, nem a legvígabb alternatívát választották. Az enyém egy picurit szelídebb variáns volt.

DSC05836
A fallusz-kőemberke jelzi a helyes utat

DSC05839
Már látszik a csúcs a kereszttel, de még hosszú az út odáig

DSC05840
Jobbra pillantva a gerincről a Großglocknert látom

DSC05841
Közelítve

Summa-summarum lemaradok, mert a csapat felülmúlja az én kondicionális szintemet. Mennek mint a turbótöltet. A csúcs, lassan-lassan kibontakozó sziklás, vad felépítménye semmiképpen sem nyugtat meg. Nosza lesz itt még nemulass.

DSC05848

DSC05850

DSC05851

Hamarosan jobb eltenni a túrabotokat, mert kézzel, 1-es szinten jobban lehet haladni. Itt-ott újra látni követhető nyomokat, majd amikor sziklák állják utam, a semmibe foszlanak (fenti képsorozat). Csak a tapasztalat és az érzékek vezetnek, mint azt az elején elmondom, nem teljesen megbízhatóan.

DSC05861
A csúcson az előttem haladókkal egyetemben. A harmadik hölgyet kérem meg fotót készíteni

DSC05853

Na, de a végén happy-end, ott vagyok fenn a majdnem háromezresemen. Sajnos nem tudom átadni magam a teljes boldogságnak, mert előttem még a visszafelé vezető út. Ha csak ránézek a sziklataréjos gerincre, menten elmegy minden kedvem a hegymászástól. Még képet is elfelejtek róla készíteni, pedig érdemes lett volna.

DSC05868
A Kendlspitze (3085) és töle jobbra egy “könnyebb” cél a Bretterwandspitze (2887)

Felülről lefelé annyi az előny, hogy az út fonala belátható. Ez segít kijutni a sziklalabirintusból. Nagy kő esik le a szívemről, amikor végre az ismert csapáson vagyok és füves, saras terepre érkezem (lent kép).

DSC05871

DSC05875
Közben a Großglocknerról is fellebent a fátyol

DSC05879
Szemben a Triegenköpfl (2620), alatta vezet az ösvény, de olyan durva, hogy nem mászom fel rá

A nagy kérdés, hogy miként válasszam meg a visszafelé vezető utam, hol hagyjam el a gerincet, mikor kezdjem meg az ereszkedést a hegyháton. Úgy döntök, követem a látható ösvényt, mindaddig, amíg csak lehet (lenti kép). Nem biztos, hogy jó döntés volt. A csapás ugyanis egy helyen a semmibe foszlik, csak zöldellő rét van előttem. Nincs több követhető nyom.

DSC05883

Indulok tehát toronyiránt a fentről is jól látható Thiemehütte felé. A gond, hogy tudom, ez a meredek füves hegyoldal helyenként sziklapárkányokkal tagolt. Rossz rágondolni, hogy akár egy ilyen szakadék szélére is juthatok. Emlékszem, reggel az ösvény amin jöttünk, pont egy ilyen fal alatt haladt el. A mező sajnos olyan meredek, hogy nem mindig lehet belátni a folytatását. Aztán megtörténik amitől tartok. Egy sziklapárkány szélére jutok. Nosza mitévő legyek? A szívem hevesen kalimpál. Elő a GPS-t és keresem a reggeli út fonalát. Jobbkéz irányba kerülöm tehát a párkányt és meglelem a reggeli út fonalát. Leereszkedem a szintjére és most már tudom, el nem véthetem.

DSC05884
Ezt a szögesdrót kerítést követem lefelé menetben is (a kép közepén az orientációspot a Thiemehütte)

Tanácsom tehát, ajánlatos GPS-t vinni és a felfelé vezető utat lefelé menetben követni. Akkor semmi baj nem lehet. Végre lazíthatok. Visszapillantásban jól látható, hogy milyen sok helyen tarkítja a fűtengert szikla. Nem árt tehát erre fentről jövet odafigyelni.

DSC05887
Még egy pillantás a Vendigergruppe felé

DSC05889
Szemben a legmagasabb hegy a tavaly megmászott Ochsenbug (Kristallkopf) 3007m

DSC05891
Az Ochsenbug közelítve

Ezután következik a túra kellemsebb, szorongásoktól mentes része. Beveszem az irányt a Steiner Almra, ahol megejtem mind a szükséges elektrolitok, mind pedig a kalóriák utántöltését. Pihengetek egy teljes órán át a napos teraszon és csak nézek ki a fejemből, gyönyörködöm tudatosan is a környezetben, a hegyekben, a távoli hegycsúcsokban. Látom a Bretterwandspitzet, a Sudentendeutschehüttet és mellette minden bizonnyal a Wellachköpfet, egy betervezett igazi háromezres (tán majd jövőre).

DSC05904
A Breitwandspitze a Steineralmról nézve, balra feljebb a Wellchköpfe

DSC05906
Zoom a Sudetendeutschehütte felé (kép közepén)

DSC05912
Visszapillantásban a Steiner Alm

DSC05924
Visszafelé jobbról az Ochsenbug köszönt

Miután fizettem, komótos tempóban bandukolok tovább. Egyszerűen csak hagyom, hogy a világ eme csodái hassanak az érzékeimre. Elégedett vagyok. Az Edelweißwiesen, ahol tudniillik most nincs havasi gyopár, még belevetem magam a fűbe és pihengélek a melengető napon (lenti kép). Néhány perc után azonban mégis tovább kell állnom. Még egy óra ereszkedés Glanz.

DSC05929

Újra egy olyan túra szerencsés végéhez értem, mely minden bizonnyal még sokáig emlékezetes marad. Így, a tett után, minden rózsaszín, de túra közben bizony elég komoly nyomást éreztem. Minden, csak nem kellemes séta. Ha viszont, úgy hozná a sors, hogy még egyszer jönnék erre a hegyre (miért is ne), már tudnám azokat az apró trükköket, amivel simábban meg lehet oldani a dololog talányait.

DSC05935Szemben a Rotenkogel 2762 és a Gorner 2702, a következő céljaim

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Wassererlebnisweg St. Jakob

A mai szombat (augusztus 3.) az időjárás szempontjából úgymond átmeneti. Holnap, vasárnap, állítólag, már stabil és száraz idő várható. De ma még nem. Egy ilyen esetre betervezett túrára megyünk tehát a Defereggentalba.

Wassererlebnisweg_2D Wassererlebnisweg_3D

WassererlebniswegProfile

blue A táv (Maria Hilf, Stallebach vízesés kilátó, Wassererlebnisweg, St. Jakob, Außerberg, Unterrotte, Maria Hilf) cirka 10 km, 350 m szintemelkedés bruttó 4:10 óra (nettó 2:50 óra)

St. Jakob településtől nyugatra, Maria Hilf alatt, a Schwarzach jobb partján, van egy kis parkoló. Előnye, hogy alig pár percnyire van csak a Stallebach patak látványos, magas vízesése. Egy jó meredek jelölt út visz fel a mintegy 80 méterrel magasabban fekvő kilátóba, ahonnan közelről is meg lehet csodálni a lezúduló áradatot. Visszafelé ugyanazon az úton le, aztán lehet folytatni a Wassererlebnisweget.

DSCF6235
Itt a kápolna tövében kezdjük a barangolást

DSCF6238
Fel a kilátóba

DSCF6241

A felemás időjárás a bolondját járatja velünk. Hol szitál az eső és hideg van, majd pedig szinte meggyulladunk a nap hévétől. Ez a játék aztán végigkísér minket a túra során.

DSCF6260

DSCF6277

DSCF6285

A turistaút eleinte szinte teljesen sima terepen kanyarog a Schwarzach jobb partján. A patak nagyon szelíden csobog a Defereggen-völgy alján. Matrei alatt aztán az Iselbe torkollik. Nem sokkal több mint egy óra alatt végigjárjuk nyugat-keleti irányban. St. Jakob végében egy hídon átkelünk a Schwarzach balpartjára, amivel el is hagyjuk a könnyű terepen kanyargó ösvényt. Pár lépés után már a faluban vagyunk.

DSCF6288

Miután reggel még esett az eső és az ég hírnökei kámpicsorodott képet mutattak, elég későn indultunk (vártuk, hogy legyen már valami). Mire aztán idáig érünk, ránk delelődik. Éhes gyomorral mégse mehetünk neki a még soron következő kaptatónak. Betérünk tehát a legelső ránk köszönő vendéglőbe, a Jägerwirtbe. Ezután nyugodtan nekiveselkedhetünk az ismeretlennek.

DSCF6292

DSCF6295

Elég nagy meglepetésben van részünk, amint keresgéljük a St. Jakobból a Trojeralm felé vezető turistautat, melynek mind a térképek, mind a GPS és mind pedig az útikönyvünk (Rother Wanderführer Osttirol Nord) szerint is, a Trojer Almabch (patak) mentén, egyenesen észak felé kellene tartania. Csakhogy, amikor érkezünk az Almbach szurdok szájába, nem lelünk ilyen utat. Egy jó 12-15 méter magas, frissen épült betongát állja utunkat (fenti kép). Rések ugyan vannak az építményen, de sem nyomokat, sem pedig útbaigazítást nem találunk, illetve hát, egy sárga tábla az aszfaltos úton terelget a Trojeralm felé.

DSCF6298

DSCF6305
Felülről a beton völgyzáró: jól látható, hogy teljesen zárja a völgyet

Improvizálunk és hagyjuk magunkat a szerpentines útra navigálni. Ennek aztán az a következménye, hogy nem érjük el, betervezett utunk legmagasabb és egyben fordulópontját, a muzeális vízimalmot (Trojer Mühlen). Amikor kilyukadunk a felettünk futó országútra, a nap tüze hatására (na meg a csalódás miatt is), felhagyunk a vízimalom keresgélésével és imígyen lerövidítve az utat, visszaindulunk Maria Hilfbe.

DSCF6312
Árnyékos szurdokút helyett aszfaltbetyárságra ítéltetve

Mivel a völgyzárógát dolog piszkálja a csőrömet, a túra végeztével utánanézek, hogy én vagyok-é balga és nem leltem meg az utat, vagy itt valami valós turpisságba botlottunk. És tényleg! Mint kiderült, a völgyzárógát (spéci változata németül Geschiebedosiersperre) idén márciusban készült el, és tehát fuccs a szurdokban vezető ösvénynek. A gát egy helyi árvíz és hordalékvédelmi megoldás része.

DSCF6316

DSCF6336

Imígyen pórul járva legalább egy órával rövidül és 200 m szinttel csökken körutunk terjedelme. A túrakalauzunk olyan eldugott kis ösvényeken vezet vissza Maria Hilfbe, melyek a bergfex térképein nincsenek feltüntetve (fenti kép).

DSCF6349

Summa-summarum, sajnáljuk, hogy a túra tulajdonképpeni fénypontját nem értük el. A szurdokban a patak mentén (Trojer Almbach) vezető vadromantikus utat nem pótolhatja egy unalmas aszfaltút. Előre sajnos nem lehetett tudni.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése