Sítúrázók korai öröme

A tél keményen kezdi, legalábbis Tirolban. Az Ötztalban két holland sportolót ért utol a végzet. Megjegyzendő, hogy a hírek szerint mindkettőjüknek volt modern életmentő légzsákja. Ennek ellenére is 2-3 méter mélyen temette be őket a fehér lavina-halál. A lenti kép jobb felső részén jól látható a cirka 50 méter széles hópárkány szakadása.

rettenbachferner-2lawinentote

Kategória: News and politics, Skiing | Címke: , | 2 hozzászólás

A zakuszka

Miután hírt adtam az Attilától kapott zakuszkáról, megérkezett válaszként rá a helyesbítés is. Mint ott helyben olvasható, “az asszony nem ember”, “a sör nem ital”, “a leányka nem gyerek” stb. és a zakuszka pedig nem padlizsánkrém. Na bumm! A felsorolt kategóriáknak viszont azért szoros közük van egymáshoz, tudniillik a zakuszka egy padlizsánkrém alapú, szigorúan fokhagymás pirítósra való finom massza, avagy kutyulmány. A padlizsán: Bővebben…

Kategória: Food and drink, Health | 8 hozzászólás

Nandlgrat, avagy búcsút inteni a vénasszonyok nyarának

Legnagyobb örömömre a múltheti túra után, ismét Attilával lendülhetünk neki a jóval pikánsabb Nandlgratnak, mely a Schneeeberg egyik északkelti gerincén visz fel a platóra. A kékkel jól jelzett ösvény (1/1+ szinten) különlegessége, hogy a Schneeberg távolról is jól megfigyelhető természeti jellegzetessége, a Breite Riess (Széles Katlan) mentén halad. Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Uncategorized | 5 hozzászólás

Schober-Öhler és a zakuszka

A sors szeszélye úgy hozta, hogy most Attilával csak egy könnyű kis őszi túrára indulunk a Schneeberg-vidékére. Puchbergben van a találkozó 9:00 óra előtt 5 perccel, de amikor idejekorán 8:40-kor begördülök a parkolóba, Attila már vár. Nicsak! Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | 3 hozzászólás

Manaslu, a film

Ueli Steck halálát az önmaga gerjesztette stressz okozta, mondja a déltiroli Hans Kammerlander a Höhen und Tiefen meines Lebens című, nemrég megjelent életrajzi könyvében. Mivel az ő generációja végérvényesen letarolt mindent, ami még ismeretlen és szűzi kihívás volt a magashegyi alpinizmusban, az újaknak, a fiataloknak, figyelemfelkeltés céljából, nem marad más hátra mint a még többet és a még gyorsabban. Hans Kammerlander neve akkor vált ismertté, amikor Reinhold Messner úgymond felfedezte és több nyolcezres expedíción is a partnere lett.

Hans Kammerlander karrierje viszont csak akkor teljesedett ki, amikor Messner a 14. nyolcezresével befejezte az aktív hegymászást és Hans kiléphetett a minden idők legnagyobb hegymászó sztárja árnyékából. Kammerlander tetteivel átvette Messner megüresedett helyét. Világhírre 1996-ban, a Mount Everestre történő rekordidőjű, 16:40 órás, szóló mászásával tett szert, amit mai napig senki sem tudott megdönteni. Ezen túlmenően felcsatolta a maga után húzott sítalpait, és a világon elsőként leereszkedett az Everestről. Korábban már a Nanga Parbatról is lesíelt, majd pedig a sorozatot 1998-ban a Kangchendzöngaról való leereszkedés követi.

HansKammerlanderEverest

Hans Kammerlander végzetes nyolcezrese a Manaslu, ahol 1991-ben két közeli barátját is elvesztette. Innen a film címe, ami a könyv vászonra vitt változata. Egy hommage, valódi remekmű. Féltem tőle, hogy mint éleztrajzi anyagot feldolgozó munka, majd unalmaskás lesz, de szerencsére nem az. Jól megrendezett, izgalmas filmet sikerült az alkotóknak összeállítani. Aki szereti a hegyeket, gyönyörű felvételekben is örömét lelheti. Sajnos mi kisöregek, későn ébredő “möchte gerne” hegymászók és hegyivándorok csak álmodozhatunk ilyesmiről.

A csattanó, hogy 26 év elteltével Hans Kammerlander tesz egy utolsó kísérletet a Manaslun, melynek tulajdonképpeni célja nem is annyira a hegy megmászása, hanem az ott történt tragédia feldolgozása. A körülmények, a frissen hullott hó mennyisége, végülis megakadályozzák, hogy Kammerlander elérje utolsó, 14. nyolcezrese csúcsát is, de ez nem számít. Tudni kell visszafordulni. Semmi szükség, pont ezen a hegyen, egy újabb tragédiára.

Kategória: Books, Movie and media | Címke: , , | 2 hozzászólás

Ueli Steck és az Eiger

Az Eiger északi falával való konfrontáció nem lenne teljes a jelenlegi rekordok tükrében. Míg az első sikeres (Heckamair 1938) megmászás két éjszaka és három nap alatt valósult meg, addig a bergsteigen.com szerint ma, egy jól felkészült szikla és jégfalmászónak összesen 26 óra alatt, illetve 2 nap és egy éjszaka alatt illene végig mennie rajta. Reinhold Messner és Peter Habeler 1974-ben, az akkori világ ámulatára, 10 óra alatt végeztek a fallal. A rettenthetetlen svájci Ueli Steck honfitársával Dani Arnolddal vívott csatát a Heckmair útvonalon.

Ueli Steck 2007-ben kezdte meg a rekordokat döntögetni 3:54 órával, majd egy évvel később 2:47-ra javított. Dani Arnoldnak ez cseppet volt ínyére és 2011-ben 2:28-ra tette a lécet. Ueli Steck 2015-ben visszavágott és 2:22 alatt futott végig a Heckamair útvonalon.

Amikor egy riporter a felkészüléséről faggatta, Ueli annyit mondott, hogy ez neki alapgáz (képzeld el, alapgázon!). Tudniillik valójában csak most kezdi el az igazi felkészülést a Mount Everest – Lhotse terveztének a megvalósításához. Sajnos, 2017-ben a Lhotseval szomszédos Nuptsen érte őt utol a halál. A legszebb időben, magashegyi akklimatizációs tréning közben zuhant 1000 métert. Senki sem ismeri a részleteket mivelhogy tanú nincs, Ueli egyedül volt útközben. Ez a végtelenül szimpatikus hegymászó mindössze 41 évet élt.

https://youtu.be/NfpYNr7es0Y

Kategória: Hiking-Climbing | 4 hozzászólás

A Joe Simpson “trilógia” és a fehér pók

image image image

Mi köze A fehér póknak a perui Siula Grandehoz (6344m)? Nos, a következő, svájci kis történet (önkényes magyar fordításomban) gyorsan megválaszolja a kérdést. Forrásom a The beckoning silence. Helyszín, dátum: Kleine Scheidegg, 2000 szeptembere (megj. az Eiger északi fala első, sikeres megmászói Harrer, Kasparek, Heckmair, Wörg): Bővebben…

Kategória: Books | Címke: , , | 2 hozzászólás

Hó (csak volt)

Update október 10:

image

Mára kifehéredett a Schneeberg. Üdv néked tél!

image

image

Kategória: Weather | Címke: | 1 hozzászólás

Reinhold Messner a jövőről

Ami az emberiség jövőjét illeti, Reinhold Messner a nemrég 75. születésnapját ünneplő, extrém-hegymászó legenda, nem lát túl sok optimizmusra való okot. Dicséretesnek és figyelmet érdemlőnek tartja mindazt, amit Greta Thunberg tesz, mindazonáltal csak az számít, hogy végső soron mennyi lesz a felvetett megoldásokból megvalósítva. Mert mind Messner mondja, az alapvető gond, hogy egyszerűen túl sokan vagyunk (nocsak, ki merte mondani) és nincs messze az az idő, hogy a Föld még hozzáférhető tartalékai kimerülnek: „Wir sind zu viele, wir werden nicht mehr allzu lange Ressourcen haben, um den Lebensstandard zu halten, den wir haben”.

Teljesen igaza van. Szerintem szép szavakon és különféle díjakon kívül másra nem nagyon futja majd. A bizonyítás pedig pofonegyszerű. Nem lehet egy rendszert olyan változtatásra kényszeríteni, ami ellene megy a rendszer tulajdonképpeni lényegének. A mi kultúránk alapvető tulajdonsága a minden határon túli növekedés, a gyarapodás ösztönzése, a profit maximalizációja és az ezzel járó hatalom kiépítésére való, agresszív, versengő törekvés. Megfigyelted? Minden más harmad vagy negyedrangú! A növekedés elve mentén pedig teljességgel abszurd akár csak elméletileg is, mind a klímaváltozás mind pedig és a természeti környezet pusztítás elleni küzdelem. Maga a küzdelem szó sem helyénvaló. Nem kell itt semmi ellen sem küzdeni, csak úgy élni, olyan ártalmatlanul mint egy oroszlán, vagy mint egy farkas, hangya, vagy bálna. Hogy ne ártsunk a mi életet adó környezetünknek (mint ezt megboldogult Daniel Quinn is oly szépen kifejtette könyveiben)

Ha egy zárt rendszerben az önpusztítás szerű növekedés az egytelen olyan tényező, ami lényegileg számít, akkor sem gyakorlatilag, de még elvileg sincs esély a növekedés okozta gondok orvoslására. Egy ősi indián megfigyelés szerint, a mérgező minta, amire a globalizált világ és életünk minden csücske épül, benne van kicsiben-nagyban. Ha a növekedés a legfontosabb, akkor nem lehet csodálkozni az ilyen elv mentén ölő daganatos betegségek, mint a rák előretörésén sem.

Egyébként pedig, más megközelítésből nézve, a környezetünk, amit az úgynevezett fejlett nyugati kultúra hozott létre magának, az itt élő emberek lelkivilágának a tükörképe. Pont olyan világot alkottunk magunknak, mint amilyenek mi vagyunk. Romlottak. Ha pusztul a még tiszta, érintetlen és ártatlan élővilág, az egyben – sajnos ki kell mondani – embertársaink céltudatos, vagy legalábbis ez iránt közömbös, de mindenképpen cinkos-cinikus magatartásának köszönhető.

Reinhold Messner a lemondásról (milyen idegenül hangzik, ugye), mint elvről vallja, hogy ez lenne az a bizonyos emberi tulajdonság, mely még tán képes lenne változtatni a dolgok menetén. Lemondás a növekedésről például. Ehhez az kellene, hogy a keserű szájízű „lemondás” szó pozitív tartalmat kapjon, hogy sikkes és modern legyen. Miért ne lehetne cool, ha valaki valamiről, felesleges dolgokról lemond, ha olyan örültség, mint a rákot okozó dohányzás, bizonyos körökben, cool lehet.

Erre, az önkéntes lemondásra, semmi esélyt nem látok (egyébként Messner sem). A még több és az annál is több (zaj, forgalom, klímagáz, ember, pénz, hulladék, stb.), nagyobb, gyorsabb, hatalmasabb, a domináns ideológia lényege. Ez csak akkor szűnik meg, akkor oldódik meg, ha saját hibájából a falnak szalad és belepusztul. Mennél hamarabb, annál jobb, mert racionális megoldással sem a közel, sem pedig a távoli jövőben nem számolhatunk. Ez a kultúra még sohasem hallgatott józan érvekre, csak a pusztulás kérlelhetetlen kényszerítő erje tudja jobb belátásra bírni.

Marad tehát az a bizonyos szorongás az emberekben (amiről a magyar sajtóban is egyre gyakrabban lehet olvasni), az anyákban, a lett és mégsem lett szülőkben, akik az ilyen feltételek mentén valóban, nehezen, ha egyáltalán, kívánnak gyermeket a világra hozni. Egy szerencsétlen, kárhozatra ítélt világra, ahol az őrültek húzzák a talp alá valót.

Kategória: Global Warming, Humanity, soul, mind, The Problem of Civilization | Megjegyzés hozzáfűzése

Tamischbachturm 2035m

A Gstatterboden az Enns bal partján, a Planspitze és a Buchstein csoport sziklafalai közé beszorult, keskeny, sík sáv. Itt található egyebek között a Gesäuseberge Nemzeti Park egyik központja, egy nagy parkoló és nem utolsó sorban a Gesäsue-Lodge vendégház. Itt töltöm a szombatról vasárnapra virradó éjszakát. Csendes, felhőtlen éj száll a vidékre és megtapasztalhatom, milyen az a koromsötét. Már régen nem láttam, ennyi sok csillagot ragyogni az égen. Tisztán kivehető a tejút is. Lenyűgöző! Csak ilyenkor érti meg az ember, hogy mit jelent a fényszennyezés. De, van-e olyan természeti érték, amit a mi kultúránk nem szennyez és nem pusztít rutinszerűen? Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , | 2 hozzászólás

Hírmorzsák: ama báranybőrbe bújtatott farkasról

Én már korábban is megírtam, hogy a Mahdlgupf egy „báránybőrbe bújtatott farkas“, de ti, akik olyan sokat tartotok magatokról (akinek nem inge, ne vegye magára) és túlbecsülitek a képességeiteket, nem akarjátok elhinni hogy csak rendszeres, kemény edzéssel, jó kondícióban tartott test képes az ilyen (Mahdlgupf == Attersee Klettersteig) és ehhez hasonló kalandokkal megbirkózni. Bővebben…

Kategória: Egypercesek, Hiking-Climbing, Humanity, soul, mind | Megjegyzés hozzáfűzése

Alpenvereinssteig (B és 1-/1)

A Großes Höllental a „B” kategóriás ferraták paradicsoma. Valamennyi egy-egy ínyencség, már azoknak, akik szeretik a vad sziklavilágot. Az Alpenvereinssteig több szempontból is kitűnik a sorból. Először is azért, mert a leghosszabbak egyike, másodszor, mert megkívánja az ódon, 1912-ből származó biztosításokba vetett feltétlen bizalmat (ebben osztozik a Gaißlochsteiggel) és harmadszor pedig, mert diretisszima stílusban (egyenesen) tör a lehető legrövidebb úton a Höllentalaussicht felé (panorámakilátó). Ennek meg is van ára, mert a kezdettöl a legutolsó centiméterig kompromisszumok nélküli meredek kaptatók, víz vájta csatornák és kitett traverzek sorozatán át visz fel a célba. Bővebben…

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | 2 hozzászólás