Flatzer Wand via Gösing

A Flatzer Wand, tudvalevő, a Hohe Wand kicsinyített mása. Merthogy ugyanúgy délnyugatnak néznek a cirka 100-120 m magas és meredek sziklafalai (A Hohe Wand esetében a falmagasság 300-350m) valamint nagyobb testvéréhez hasonlóan számtalan kisebb-nagyobb kalandokat rejtő mászó-ösvény szeli át ezeket a falakat. Mi Angikával egy szelídebb variáns mentén kívánjuk felderíteni a vidéket, és mellőzzük a meredek Klettersteigeket és az ezekhez hasonlóakat.

Flatz_2D Flatz_3D

FlatzProfile

blue A megtett táv (Flatz/Waldbauer, Schönbühel, Gösing, Neunkirchner Naturfreundehaus, Flatzer Wand, Flatz/Waldbauer) 11.2 km, 590 m szintemelkedés bruttó 4:50 óra alatt (nettó 3:40)

Fél tíz lehet, amikor elindulunk a Waldbauer gazdasági udvar mellett fekvő parkolóból. Vigyázat, aki ünnepnap és jó túra idő esetén későn érkezik, nehezen talál majd helyet (ha egyáltalán). Egy hosszúra nyújtott, az óramutató járásával azonos irányú körív mentén kívánjuk elérni déli célpontunkat, a Neunkirchner Naturfreundehaust, majd a tulajdonképpeni Flatzer Wand tetején folytatnánk, hogy a fal végét elérve szelíd lejtőn érkezzünk vissza a kiindulópontunkba.

DSCF5668

DSCF5674

DSCF5677

Waldbauert megkerülve, széles erdészeti úton sétálunk, majd enyhe emelkedőn érkezünk az alig 700 méter magas Schönbühelre (lenti kép). Közben egy padon pihengetünk egy sort, hogy újult erővel folytathassuk sétánkat ezen a minden ízében remek napon.

DSCF5686

DSCF5697

A Schönbühel alatt egy kilátó hívogat rácsodálkozni a távoli Wechselgebietre, a Fischbacher Alpenra illetve a jellegzetes Sonnwendsteinre. Kicsit lejt az út, majd ismét laza kaptató következik aznapui túránk legmagasabb pontjára a domb szerű Gösingre (898m), melyet egy szép vaskereszt is jelez (lenti kép).

DSCF5701

DSCF5715

DSCF5718

Újabb kilátó következik, a behavazott Schneeberg pazar panorámájával. Előterében jóllátható a Hengst gerince, azaz a Csődör. Mutatom Angikának merre jártunk Cirmivel az előző napon (fenti képek).

DSCF5722

A továbbiakban Kranzstättenig (fenti kép) lejt az út, majd egy kis emelkedő árán érjük el a Neunkirchnerhaust. Szerény de remek étellel jutalmazzuk teljesítményünket a napsütötte teraszon. Élvezet az élet az ilyen gyönyörű napon!

DSCF5725

DSCF5729

DSCF5728

Ebédszünet után eredeti tervünknek megfelelően átvágunk a Flatzar Wand legtetején. Az ösvény helyenként szűk, sziklás és kitett, nem árt a fokozott figyelem. Jobbkéz felől folyamatosan jönnek a vadabb kalandokat rejtegető, mélybe bukó ösvények beszállói. Mi maradunk a fal tetején futó turistaúton, ami később egy széles erdészeti útba torkollik. Egy hajtűkanyar után le-fel hullámzó úton érkezünk vissza Waldbauerhoz.

DSCF5736

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Uncategorized | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

A Csődör (1450m) hátán

A Hoher Hengst, azaz a Csődör, így tavasszal szokta kínáltatni magát. Ha beköszönt az április, bekerül a lehetséges célok szűkebb halmazába. Ennek több oka is van. Ez egyik, hogy a még havas Schneebergre kínál pompázatosan közeli rálátásokat. A másik, hogy elég alacsony ahhoz, hogy a hátán, már ne okozzon gondot a hó, de mégis elég magas ahhoz, hogy a vérkeringést mozgásba lendítse és a combizmokat kicsit megtépje. A harmadik ok pedig, hogy már nyitva a Hengsthütte, melynek napsütötte teraszán a túra végeztével pótolni lehet nem csak az elektrolit veszteségeket.

Hengst_2D Hengst_3D

HengstProfile

red A megtett táv (Puchberg/Muthenhof, Kleiner Sattel, Niederer Hengst, Großer Sattel, Hoher Hengst, Adolf Kögler-Haus, Hengsthütte, Puchberg/Muthenhof) 12.7 km, 870 m szintemelkedés bruttó 4:45 (nettó 3:35) óra

A dolog bonyodalmasabb része, hogy a Csődörre jelzett turistaút nem vezet. Némi tájékozódási képesség tehát elkel, na meg a GPS is jól jön. Most közvetlenül a Hengst északi lábánál levő parkolóból indulunk (Muthenhof). Célunk a Hengst észak-déli irányú teljes átvágása.

DSCF5535

Schneebergdörfl felé lépünk ki a széles aszfaltúton (8:20, fenti kép), ám hamarosan egy balra nyíló leágazásban megkezdjük a Hengst gerincének a nyitóostromát. Széles erdészeti úton haladunk felfelé a Kleiner Sattelba (Kis Nyereg). Itt az erdészeti utak kusza halmazából kiválasztjuk az előre megtervezettet (8:45, lenti kép), ami aztán mégis mintha kicsit eltérne a kívánt iránytól, majd pedig hirtelen a semmibe vész. Improvizálunk és tehát toronyiránt kapaszkodunk a fák között az egy emelettel feljebb futó erdészeti útra.

DSC03125

DSC03129

Két szerpentines kanyaron át még maradunk a széles erdészeti úton (lásd a térképen a nyomvonalat), majd egy alkalmas helyen betérünk az erdőbe. Egy jó évtizede nem használt útféleséget követünk, ami semmiféle térképen jelölve nincs (lenti kép), nem is csoda, hogy lassacskán a semmibe foszlik. Ez nem hoz minket zavarba, mert tavaly már jártunk erre. Hamarosan ki is érünk, azaz inkább felmászunk, a lentről felfelé kanyargó erdészeti út egyik hajtű kanyarulatába (9:25, második lenti kép). Pihenés gyanánt bandukolunk egy keveset ismét az úton, majd úgy 1220 m szinten átvágunk az erdőn, egyenesen a Hengst elvékonyodó gerincére.

DSCF5542

DSC03131

Téli viharok csavarta fatörzseket kerülgetve (lenti kép) érkezünk a Niederer Hengst 1314 méteres, kőhalom jeleztre csúcsára (9:55). Innen fenséges látvány nyílik az idén újonnan elkészült “Mária-országa tóra” (harmadik lenti kép).

DSC03135

DSCF5559

DSCF5566

DSCF5574

DSCF5594

DSCF5596

DSCF5603

Folytatjuk a Großer Sattelba, majd kemény kaptatón kerülgetjük az eljegesedett hófoltokat, melyek szórványosan elkísérnek egészen a Hoher Hengstig (10:30, fenti képek), illetve azon is túl. Különösen nagy hótorlasz riogat a Hengst déli gerincén futó erdészeti úton, de ez így volt már tavaly is.

DSCF5610

DSCF5614

Ismét el kell hagynunk a havas erdészeti utat. Tájékozódási pont egy sziklára pingált piros pötty. Az erdő csintalan fái ugyancsak rejtegetik, de aki keresi az megleli. Az ösvény jól ki van taposva, helyenként további pirospöttyök is segítenek a tájékozódásban. Az ereszkedés rövid, de meredek. Az Adolf Kögler-Haus (11:00) felett bukkanunk ki az erdőből. A továbbiakban már jólismert, könnyű terep jön a sínek mentén (lenti kép visszapillantás).

DSCF5623

DSCF5630

DSCF5640

11:40-kor vagyunk a Hengsthüttenél ahol megejtjük bő félórás déli pihenőnket. A folytatás kellemes séta lefelé a Puchbergbe vezető poros úton. 13:10-kor érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba.

DSCF5662

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Tavaszfigyelő: Hoher Lindkogel

Miután egy héttel ezelőtt, a következő szezon kezdetéig, búcsút intettem a télnek, csak hómentes dolgok jöhetnek szóba. Mai célom a kikelet csodálata. A vidék, nem szűkölködik egyéb más látnivalóban sem. Itt vannak mindjárt a romvárak, Rauheneck és Rauhenstein. Ezeken felül itt minden Beethovenról szól, aki 1804 és 1825 között hosszabb-rövidebb időre tizennégyezer látogatott ide. Emlékét a Beethoven turistaút, a Beethoven pihenő, a Beethoven szikla és kegyhely őrzik.

HoherLindkogel_2D HoherLindkogel_3D

HoherLindkogelProfile

red A megtett táv (Baden, Helenental, Rauheneck, Badner Lindkogel, Kalkgraben, Brennersteig, Hoher Lindkogel/Eisernes Tor, Steiniger Weg, Cholerakapelle/Helenental, Baden ) 19 km, 1000 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra alatt (nettó 5:15)

DSCF5399
Jobbra a még távoli Rauhenstein romvára

DSCF5403
Rauheneck háromszög alapú vártornya a Helenentalból nézve

8:20-kor kezdem meg utam Badenből, az MTB túráimról már ismert és jól elérhető parkolóból. Első célom Rauheneck romvára (8:50), amit, tudvalevő, Mátyás királyunk hadai romboltak le 1477-ben. Nesze neked sógor. Felmegyek az 1961-ben szanált vártoronyba, melyben (a monda szerint) a 12. századi építőjének a lelke kísért.

DSCF5407
A Mátyás dúlta vár bejárata

DSCF5422
A vártorony

DSCF5418
Kilátás Rauheneck vártoronyból Rauehenstein romvára felé

DSCF5421
Következő célom a várudvarról nézve, a lapostettejü Badner Lindkogel

DSCF5429

Miután kísértettel nem találkozom, folytatom utam (9:00) második fő célom, a Badner Lindkogel csúcsára. Elhaladok a Königshöle (Királybarlang –fenti kép) mellett (9:11) majd egy árkot keresztezve enyhe kaptatón bandukolok tovább. Mivel a Badner Lindkogelre jelölt turistaút nem, vezet, keresgélem a legalkalmasabb ösvény fonalát.

DSCF5433

Találok is egyet (9:27 – fenti kép). Valamikor az erdészeti fakitermelést szolgálhatta. Most mélyen fedi az avar, süppedek, de a vonalvezetés jól látható. Feljebb aztán eltűnik a semmiben, de így koratavasszal a gyér aljnövényzetnek köszönhetően könnyen megtalálom a lapos hegy legmagasabb pontját. Van egy megtévesztő elő-csúcs is, kőhalom jelzi, de a tulajdonképpeni Badner Lindkogel 582 méteres kiemelkedése egy picivel még odébb van (9:50 – lenti kép).

DSCF5437

DSCF5438

Lefelé egy más, a térképemen bejelölt úton ereszkednék le. Nem látok ilyet, improvizálok. Frissen sarjadt medvehagymarengetegen át (fenti kép), a GPS nyomán később meglelem a lefelé vivő utat, ami a rendes turistaútba torkollik. A továbbiakban folytatódik az enyhe ereszkedés a Kalkgraben szájáig, majd a tulajdonképpeni Kalkrgrabenon át kaptatok felfelé. Kicsit belelépek, hogy jólessen a menet. Később kellemesen meglep a Brennersteig (11:22), mivelhogy ilyen meredek, sziklás, vasalással is biztosított útra itt nem számítottam. De ez a dolog fűszere, élvezem a változatosságot.

DSCF5442
Itt az elágazásban balra a Kalkgrabenbe

DSCF5446
A Kalkgraben

DSCF5451
Itt bukik ki a turistaút a Kalkgrabenból (ez már a hivatalos MTB útvonal)

DSCF5460

DSCF5465
A sziklás Brennersteig (más források szerint Brünnersteig)

11:38-kor érkezem az Eisernes Tor fogadóba (indulástól számítva cirka 3:20 óra elteltével – lenti kép), ahol megejtem déli elemózsiámat. A felszolgált falatok a vártnál is ízletesebbek, így el is határozom, hogyha legközelebb, akárha bringával másznék is fel idáig, az ebédet semmiképpen sem szabad kihagynom.

DSCF5468

Cirka 40 perces ebédszünetem után (12:18), következik túrám „tavaszi rácsodálkozás” elnevezésű, laza része. Nem sietek. Ebben támogat a napocska ereje, mert felfelé még ugyancsak gyakran bújt felhő paplanjai mögé. Most viszont kellemesen, langymeleget árasztva marasztalgatna, de nekem azért lassan-lassan azért mégiscsak ereszkednem kell, lefelé a szép Helenentalba.

DSCF5472

DSCF5481
A Steiniger Weg (a távolban az Anninger)

DSCF5491

DSCF5494
Ez még mindíg a Steiniger Weg, kétoldalt mendvehagymákkal szegélyezve

A következőkében elhaladok a Beethoven szikla mellett (ahol tudniillik a nagy zeneszerző szeretett elüldögélni – lenti kép). Ezután a Schwechat patak túloldalán fekvő, vésztjóslóan hangzó Cholerakapelle (Kolera kápolna; az 1830/31-es bécsi kolerajárvány emlékére) következik, ami mellett jelenleg egy hasonnevű vendégház is áll. Na, bumm. Jómagam teli gyomorral maradok a Schwechat jobb partján.

DSCF5501

DSCF5504

DSCF5507
A Schwechat patak túloldalán a Cholerakapelle

Utamat az átellenes hegyoldalon trónoló Rauhenstein romvára tarkítja (lenti kép), ami, sokáig rablólovagok székhelye volt. Eredetileg a szomszédos Rauhenecket is megalapító Tursen nemesi család építtette (olvasom az interneten). 14:45-kor fejezem be aznapi körömet. Egy kifejezetten remek választás volt.

DSCF5532

DSCF5533

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Télbúcsúztató: Klosterwappen

Lassan már hagyomány, hogy így a tavaszi óra átállítás tájékán egy derekas jeges túrával búcsúzunk a téltől. A mostani különlegessége, hogy honlapom egyik leghűségesebb követője, Attila is elkísér minket a Schneeberg tetejére. Azaz dehogyis, mi kísérjük el Attilát, hisz ő jött az ötlettel, mivelhogy utoljára még 2008-ban tette tiszteletét a bécsiek havas házi hegyén.

Klosterwappen_2D Klosterwappen_3D

KlosterwappenProfile

lila A táv (Losenheim, Fadensattel, Fadensteig, Fischerhütte, Klosterwappen, Schauerstein, Fadenweg, Edelweißhütte, Losenheim) 14 km, 1300 m szintemelkedés bruttó (betéréssel az Edelweißhüttebe) 8:10 óra (nettó 5:10)

DSC04811

Cirka 5 perccel nyolc óra előtt (7:55) indulunk a Szalamandra, ülő lift parkolójából, Losenheimből. Utunk apróbb eltérésekkel, lényegében a 6 héttel ezelőtti megismétlése. A különbség csak a bevezető és a végső levezető szakaszokban van. Tudniillik most a rövidebb változat mentén ostromoljuk a Fadensattelt, így legalább negyed órát megspórolva (8:40), olvadó, puha hómezőket keresztezve érkezünk az Edelweißhütte tövébe (lenti képek). Itt kezdődik a java.

DSC03062

DSC03064

Örömünkre szolgál, hogy az Edelweißhütte feletti fenyőerdő leárnyékolja a nap már kora reggel is jól érezhető hevét. Ennek azonban hátrányai is vannak, tudniillik a hó puha állaga fagyos jéggé mutál. Mi pedig lustaságból, illetve abból a meggondolásból nem vesszük fel a hágóvasakat, hogy az erdős szakaszt követő Alsó Fadensteigen úgysincs jég, elég lesz majd csak a Felső Fadensteig előtt felcsatolni a vasakat.

DSC03067

Az előttünk járók hóba taposott „jég-lépcsői” elég alattomosak, a kicsúszás veszélye velünk jár. Egyre feljebb egyre keményebb a jég állaga, és egy pillanatnyi rémületem mégiscsak arra késztet, hogy a nem éppen optimális meredek terep ellenére is hágóvasra váltsak. Ez óriási megkönnyebbülést és biztonságos haladást eredményez. Attila és Cirmi viszont továbbra is tartják magukat eredeti elképzeléshez, és csak úgy natúr, simán maguk mögött hagyják az erdő jeges ösvényeit.

DSC04814

DSC03071

DSC03075

DSC03081

Jómagam tehát bíbelődhetek a hágóvasak levételével és elcsomagolásával. Az Alsó Fadensteig következik (fenti képek), mely valahányszor páratlan panorámával hálálja az idáig elhullajtott verejtéket. A napos, már-már száraz szakaszokat azonban hamarosan újra árnyékos rész, a kulcspontot jelentő Felső Fadensteig követi. Itt természetesen valamennyien hágóvasra váltunk, mert olyan nincs, hogy itt télen ne legyen jégvilág.

DSC03083

A harántolós részhez félvezető barázdát olyan kemény jégréteg borítja, amivel még eddigi rövid alpinista pályafutásom során nem találkoztam. Gondolom az egymást követő olvadások és éjjeli fagyások sorozata edzették acélhoz hasonlóvá. A hágóvasak előrenyúló karmait nehéz úgy belevágni a felületbe, hogy az biztosan tartson (lenti kép).

DSC03088

DSC03089

DSC04838

DSC03094

A tulajdonképpeni traverz keményre összenyomott, de nem jeges hóból áll (fenti képek). Ezután könnyebb szakaszok jönnek, majd a platóra történő kilepő felszökésen köszönt ránk újfent az előzőekben már megismert jégpáncél. Előttünk egy csapat sítúrázó bóklászik hágóvasak nélkül. Látszik, hogy már régen küzdenek a saját felelőtlenségük okozta nehézséggel. Alig-alig haladnak, ami nem is csoda. Irigykedve nézik amint mi jó tempóban előzzük őket és mászunk felfelé ügyességgel.

DSC03100

DSC04842

A platón (10:22) őszi száraz fű és langymeleg napsütés fogad (fenti kép). Bár feljebb jól láthatóan újra összefüggő a hóréteg, úgy döntünk, a hágóvasakat el lehet csomagolni. És ez így is van rendjén. Cirmi lehagy minket és 10-12 perces előnnyel érkezik a Fischerhüttehez. Mi Attilával útközben, néhány megcsúszás után arra a nézetre jutunk, hogy hótalpakon valószínűleg könnyebb a menetelés, és akkor a hátizsákot sem nem húzzák. Ez valóban be is igazolódik.

DSC04850

DSC04855

11:30-kor érjük utol a Fischerhütte tövében türelmesen várakozó Cirmit. Nincs még dél (11:50), mire a csúcskereszthez érünk, amiről sajnos, a hat hete még oly csodás jégvirágok leolvadtak. Ez azonban egyáltalán nem csorbítja érdemeinket. Remek az idő, kívánni sem lehetne jobbat. A langymelegen ragyogó nap melegét időnként kellemes hűvös fuvallatok ellensúlyozzák.

DSC04859

DSC04869

DSC04883

DSC04885

A kötelező fotózás után a Schauersteinen át kezdjük meg az ereszkedést. Bár a Schauersteinen már sokszor jártunk, az ösvény névadója csúcsán még soha. Nosza, ezt most pótoljuk (12:45) és felmászunk a sziklaszirtre (fenti képek, kilátás a szirtről a megtett útra). A továbbiak, a térdízületeket nem kímélik, vaskarmos hótalpaink ellenére kicsúszásokkal is tarkítottak. Fellélegzünk, amikor végre elérjük a jóval simább terepet kínáló Fadenweget (13:15).

DSC04894

DSC04896

DSC04902

Az Almgatterl tájékán (13:50 – fenti kép) kicsit izgulok a nedves hólavinák miatt. Tudniillik itt kétoldalról meredek lejtők szegélyezik a Fadenweget. Kémlelem a terepet, de valódi veszélyre utaló jeleket szerencsére nem sikerül felfedeznem. Az út jobboldala feletti részek is nagyrészt már hómentesek. A behavazott erdészeti utat viszont egy majd 45 fokos, tömör hóréteg fedi, amin, hótalpakon kifejezetten bokaficamító a menet (lenti kép). Némi küszködés után aztán újra hágóvasakkal próbálkozunk (lenti kép), ami valamelyest segíti a könnyebb haladást, de a boka ízületek így sincsenek kímélve.

DSC04905

Örömmel vesszük tehát, amikor a még mindig félig hóba temetett Sparbacherhüttehez érünk (14:45 – lenti kép), majd betérünk a tőszomszédságban fekvőd Edelweißhüttebe pótolni az elpárologtatott elektrolitjainkat. Az Edelweißhütteben általában „Rote Linsen” egytáléltelt szoktunk enni. Most sincs másként. Ismét csodálkozom, hogy miért hívják „piros lencsének”, amikor az étel zöld színű. Hm. Egy jó félórás pihenő után aztán (15:20) a reggel már jól becserkészett, nagy kiterjedésű hófoltokkal borított úton szállunk alá, vissza Losenheimbe (16:00).

DSC04909

Egy remekre sikeredett túrával lettünk ismét gazdagabbak. Köszönjük Attila társaságát, nagyon élveztük a korábbi hegymászásait ecsetelő elbeszéléseit. Reméljük még majd sikerül a jövőben néhány hasonló kiruccanást összehoznunk.

Kategória: Uncategorized | 1 hozzászólás

Scheibwaldhöhe via Großer Kesselgraben

A ragyogó szombati nap alkalmasnak látszik egy télre betervezett kirándulásom megvalósítására, mely a Großer Kesselgrabenon át kíván feljutni a Rax plató legtetejére. A gondot a jelentős felmelegedés okozza, de a http://lawine.at szerint csak egyes, a déli-keleti oldalakon pedig kettes szintű a nedves-hólavinaveszély. Miután szerencsésen hazaértem, a hírekből értesültem az aznap 13:00 órakor, közvetlenül az Ottohaus alatt kioldódott lavináról, melyben egy túrázó meghalt egy pedig súlyosan megsérült. A veszély tehát nem elhanyagolható.

Scheibwaldhöhe_2D Scheibwaldhöhe_3D
ScheibwaldhöheProfile

lila Az út (Höllental, Großer Kesselgraben, Gloggnitzer Hütte, Klobentörl, Schiebwaldhöhe és ugyanígy vissza) 17.5 km, 1400 m szintemelkedés bruttó 6:50 óra (nettó 5:45 óra)

Utam megtervezésekor természetesen figyelembe veszem a meredek hegyoldalak okozta kockázatot. A térképem szerint sehol sem keresztezek majd a kritikus 30 fok dőlésszög feletti lejtőt. A Kesselgraben két meredek oldala a tulajdonképpeni kockázat, de úgy gondolom, hogy miután hó már csak 1400 méter felett van, itt ez most nem okozhat gondot. Na, de a valóság kicsit másként fest.

DSCF5254

A Großer Kesselgraben a Höllentalból nyílik. Az árok szájában lévő parkoló a kiindulópontom. Jól fel vagyok készülve minden eshetőségre, amikor majdnem pontban 8:00 órakor nekivágok egy relatíve mégiscsak hosszú útnak. Van velem könnyű hágóvas és hótalp is. Úgy képzelem, hogy az árok már hómentes és feljebb érve is inkább csak az eljegesedett hórétegen lesz majd a hágóvasra szükségem, a hótalp inkább csak rezerva, hogy ha mégis beüt a mennykő, legyen mihez nyúlnom.

DSCF5259

A valóság átírja az útról alkotott gyengéd elképzeléseimet. Az árok mindjárt eljegesedett havas szakaszokkal kezdi (fenti képek). Tudniillik a korábban kétoldalról lezúdult lavinák maradványairól van szó, melyek rossz ómenként állják az ide betérők útját. Mindjárt jobbnak látom felhúzni a szegecseket a bakancsomra, ami nagyban segíti a biztonságos járást. Egyelőre fagyos hideg van, olvadásnak nyoma sincs.

Későbbd az árkot teljesen kitölti a jeges hó. Érdekes fenomén, tudniillik a fejem feletti lejtök már szárazak, feltételezhető tehát hogy a hótömegek onnan csusszanhattak ide le. Nem kerüli el a figyelmem, hogy a hóréteg teteje helyenként sziklatörmelékkel, sőt nagyobb szikladarabokkal tarkított. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kőomlás veszélye sem elhanyagolható. Alig hagyok el egy ilyen veszélyes szakaszt, furcsa hangokra leszek figyelmes. Még a vér is meghűl bennem amikor visszapillantva látom amint egy kő zuhatag omlik pont oda, ahol az imént elhaladtam. Összeszorul a gyomrom a gondolatra, hogy majd ugyanerre kell visszajönnöm. Általában utánanézek, merre, hová megyek, de ilyesmiről sehol sem olvastam. Bár az is igaz, hogy aki árkok mélyén kalandoz, fokozottan van kitéve a kőomlásnak.

DSCF5264

Az elején még a kelő nap sugarai bevilágítanak az árokba, mely később délnyugatnak fordul, besötétedik és egészen vad arculattal riogat. A pszichének annyira terhes, hogy már-már a visszafordulásra gondolok. Úgy 1200 méter szinten az út szalagja elvékonyodik és egy meredek sziklafalat tör át. Ez egyben az utolsó komolyabb akadály, mert utána halleluja, napfény és egy egészen más, szebb világ köszönt (fenti és lenti képek).

DSCF5266

DSCF5269

DSCF5272

Végre tehát, bő kétórás menetelés után, 10:10-kor kiérek az árokból és erdőben kaptatok tovább. A hó olvad, puha, egyre nehezebb rajta a járás. 10:40-kor érkezem a Gloggnitzer Hütte tövébe. Irdatlan mennyiségű itt még a hó, mint azt a fenti képek is bizonyítják. A hó állaga miatt hótalpakra váltok, ami jelentősen megkönnyíti a tovább haladásom.

DSCF5274

DSCF5283

DSCF5286

Még nincs 11:00 óra, amikor érkezem a felismerhetetlenségig behavazott Klobentörlbe. A sárga jelzőtáblát hiába is keresném valahol a hórétegek alatt lapulhat. A nyári kirándulásaimból ismert másfél-kétméteres törpefenyők téli álmukat alusszák a vastag hó alatt. Nem kell kerülgetni tehát bokrokat, nem kell ösvények után kutatni, hanem egyszerűen csak toronyiránt, illetve hát a GPS útmutatása és a felelhető nyomok szerint haladni. Jó tempóban 11:45-re elérem célom a Scheibwaldhöhe 1943 méteres lapos, száraz füvel borított csúcsát (lenti kép). Négy órával számoltam, a 3:45 órás sportos menetidő, beleértve 1400 méteres szintemelkedést (combgörcs legkisebb jele nélkül), megelégedéssel tölt el.

DSCF5288

DSCF5293

A távolban a Hochschwab köszönt

DSCF5300

DSCF5303

DSCF5317

DSCF5320

A csúcson legelőszöri is átöltözöm, teljesen átizzadt trikómat szárazra cserélem. Olyan erőteljesen süt a nap, hogy még meztelen felsőtesttel is kellemesnek érzem az időt. Imitt-amott lebbenő jeges fuvallatok azonban mégiscsak öltözésre ösztönöznek. A továbbiakban jön a túra legkellemesebb, a laza, nyugodt, a behavazott világra (és a Schneebergre – fenti képek) őszinte örömmel rácsodálkozó része.

DSCF5334

DSCF5338

12:40-kor érkezem vissza a Gloggnitzer Hüttehez, ahol a menedékház gazdasszonyai megérkezésük után, éppen kirakják az asztalt és az Alpenverein zászlóját bontogatják. Tudvalevő ugyanis, a kunyhó minden hétvégén, szombaton 14:00 órától, vasárnap pedig koraestig nyitva van. Jómagam jól ellátva mindennel, nem találom szükségét semminek, így tehát folytatom az ereszkedést.

DSCF5343

DSCF5366

DSCF5373

Elhagyom a napos részeket, majd 13:30-kor haladok át a sziklahasadékon (fenti kép), mely a Kesselgraben vadabb mezsgyéibe vezet. Közben a reggel még árnyékos részeket bevilágítja a pályáján délutáni ereszkedésbe kezdett nap. Így már nem hatnak olyan fenygetően a környezet kulisszái. A másfélórás út eseménytelenül telik el. A sziklával felszórt részeket megpróbálom tudatosan is a lehető leggyorsabban magam mögött hagyni és még véletlenül sem elidőzni a veszélyes falak tövében. 14:50-kor vagyok ismét az árok szájában. Egy remek kalanddal gazdagodott a repertoárom. A kőomlás veszélyét szem előtt kell tartani, különösen így tavasszal, amikor a sziklák lazább részeit még összetartó fagy elcsitul.

DSCF5388

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Mindenféle apróság

Hármas, azaz jelentős szintű a lavinaveszély a magasabb hegyekben. A hirtelen olvadásból származó víz gyengíti a mélyebb hórétegek stabilitását. Nedves hópárkányok lezúdulásával kell számolni. Kettes szint felett semmi keresnivalóm a hegyekben, pedig lettek volna még megvalósítani való terveim. Nincs gond, jöjjön tehát a tavaszra jellemző MTB időszak, már amennyiben a tél nem követeli vissza jogait.

image

Más (hírmorzsa): pénteken, négy magyar sítúrázó viharjelzés ellenére is elindult a Simonyi menedékházba a Dachsteinen, de a 140 km/h-s széllökésekkel kísért hóviharban nem sikerült elérni a céljukat. Miután belátták, hogy a visszafelé vezető utat sem találják, segélyt kértek a hegyi mentőszolgálattól majd utolsó erejükből még beásták magukat a hóba. A mentők végül megtalálták és sikerrel elkalauzolták őket a Wiesberghaushoz, ahol együtt töltötték sz éjszakát. A példásra sikeredett hó-bivak ellenére sem öregbíti az eset a magyarok jóhírét. A kommenteket olvasva igen csak pironkodom jómagam is:

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése