Schauerwand (1819m) via Pöttelkammsteig

Talán ez az utolsó alkalom, hogy az idei forró nyár kínálta stabil légköri képződményt még kihasználva, megejtsek egy jó kis túrát a felsőbb régiókban. Mindazonáltal, riasztó hőség tapasztalataimból kiindulva, most nem szeretném sem elnyújtani, sem túllihegni és egy szolidabb variánsban gondolkodom.

DSCF2164 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , , Címkézve | 2 hozzászólás

Amikor már megvénül a nyár

A helyzetet nagyban súlyosbítja az aszály. Helyenként inkább szeptember végére jellemző őszi színek vegyülnek a lombozatba. Csak a kórók és egyéb szárazságot jól tűrő dudva nyújtogatja a nyakát. A felhőtlen égről ragyogó napkorong kedves barátból ellenségé vedlett. A múltkori tapasztalatom tükrében a levegő hőmérséklete most, jóval kellemesebb. A völgy árnyékában még didergek is egy kicsit, de a szabad hegyhátra kiérve nyilvánvalóvá válik, hogy továbbra is ki itt az úr.

A síterep gondnokai elkezdték a téli előkészületeket, melynek első fázisa, hogy lekaszálják a mezőt és bálákba rendezik a szénát. Tehát reménykednek, hátha lesz mégis hó. Mosolygok, de vajon mi mást tehetnének? A lejtők fele már emilyen nyírott állapotban szenvedi a meleget, ami még jobban kidomborítja az idei állapotokat. Ahol a kasza még nem járt, a lila virágú bogáncs viszi a prímet. Lépteim nyomán úgy zizeg a kiszáradt haraszt, mintha tavalyi avaron lépkednék.

Valamiféle számomra nem beazonosítható szöcskeféle hangos pirregő hangja kísér. Ehhez hasonlót csak Trentinóban, a Garda tó partján hallottam évekkel ezelőtt, akkor is rettenetesen nagy melegben. Úgy tűnik ez a faj élvezi a szárazságot, és csakis ilyen időjárásban bukkan elő. Esőnek, híre, továbbra sincs. A természet, ezen a héten is, hiába epekedik majd megváltásért. Közben felsejlik bennem az az ősi indián felfogás, miszerint minden mindennel összefügg és az ami kicsiben, úgy nagyban is mintázatot mutat. Jelen esetben, ez a mostani nyári időjárás egészen jól jellemzi és összefüggéseiben modellezi az önpusztító, kollektív pszichózis delíriumában tetszelgő, európai társadalmakat (mint azt a bécsi pszichiáter Raphael Bonelli is találóan kifejti).

Humanity, soul, mind, Weather Kategória | 2 hozzászólás

Hőség

Még a kora délelőtti órákban indulok egy gyors csúcsostromra a házi hegyemen, hogy célom elérése után még a nagy délutáni forróság beállta előtt visszaérkezhessek. Egy nagyrészt árnyékos erdőben vezető ösvényt választok. Rengeteg lepke száll fel lépéseim elől a fűből. Még soha nem találkoztam ennyivel. Van köztük barba, sötétebb, fehér, sárgás, kisebbek meg nagyobbacskák is. Akár a legyek, olyan sűrű a raj. A levegőnek olyan illata van, mintha bükkfát fűrészeltek volna. Vajon mitől? Talán a talajt gazdagon borító avar gyors bomlása nyomán lepheti el az erdőt ez az aroma. Lélek nem jár most erre. Csak személyemben araszolgat egy őrült felfelé a lankákon. Mások inkább vízpartra, fürödni mennek, vagy a szerencsétlenebbek éppenséggel munkába.

Unterberg3D

Elérem a kunyhó szintjét, de ma nem vagyok érdekelt benne. Még cirka 150m szintemelkedés van előttem. Egy pillanatig gondolkodom, hogy merre, melyik úton érjem el a hegy tetejét. Három, sőt négy variáns is kínálkozik. A hosszabb, de kevésbé meredek és árnyékosabb szerpentines ösvények avagy a napsütésnek kitett rövidebb, direkt út. Mint általában ilyenkor, ösztönösen cselekszem. Próbálok nem tudatos döntést hozni, hagyom, hogy a lábaim vigyenek arra, amerre gondolják. Aztán csak azt veszem észre, valóban így ahogy írom, hogy már a napos hegyháton kaptatok felfelé. Ám legyen.

Kicsit visszaveszek a tempóból, nehogy baj legyen belőle. Itt-ott kellemes szél is lendül. Helyenként pihenés gyanánt vissza-vissza pillantok a völgybe, de a lendületem megmarad. Odafenn a kedvenc padom viszont foglalt. Mi a szösz? Egy fiatalúr, kontyba kötött fodraival éppen ott sziesztázik. Hát akkor most már két őrült van a hegyen. Na, mindegy. Úgyis egyel feljebb kívántam bandukolni, a tulajdonképpeni csúcsra, ahol viszont senki sincs. Nagyszerű. Jöhet az ilyenkor szokásos jutalmam és a folyadékháztartás kiegyenlítése. Megiszom az elektrolitom és máris indulok lefelé. Pont delet üt a templom órája, mikor visszaérkezem a parkolóba. Remek időbeosztás!

Health and wellness, Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | 2 hozzászólás

Túlcsordulás

Mióta átadták a Schneeberg alatt a losenheimi monti-parkot, azóta hétvégén, jó időben korán kell érkeznie annak, aki még itt, az egyébként tágas parkolóban szeretne egy szeletnyi helyet megkaparintani magának. Mert tudniillik, ha 10:00 óra után van szerencséd  ideérkezni, akkor kár is ide felhajtani és valami áthidaló megoldáson kell törnöd a fejed. Ez mondjuk nem is csoda, hisz Losenheim, már korábban is, nyári napokon, szünidőben, rendkívül jól látogatott volt, ám egy-egy maradék résnyi hely azért még a későn jövőknek is akadt. Nem úgy, mint most.

DSCF2150
A kép közepén a parkoló, lásd lenti képen kiemelve → olvasásának folytatása

Food and drink, Hiking-Climbing, Nature, Flowers Kategória | Hozzászólás

Kunyhó-dilemma, avagy ritkán jön valami jobb

Bezárt vendégházak sora, szűkülő kínálat, romló minőség. Immár majdnem két évtized tapasztalatával a hátam mögött, szólni kívánnék egy áldatlan trendről, ami a Bécsi-Alpok és a Bécsi-Erdő területén található vendéglátóipari egységeket, az ügynevezett Hütteket, vagy más néven kunyhókat érinti. Mindazonáltal a jelenség általános és az Alpok egészére kiterjedt már. Tudniillik egy kínálatában és minőségében folyamatosan degradálódó tendenciát volt szerencsém megfigyelni, amit még tovább súlyosbít azon tény is, hogy még a nyitva tartó házak száma is csökkenőben van. → olvasásának folytatása

Food and drink, Hiking-Climbing Kategória | Hozzászólás

Reisalpe 1399m

Annak ellenére, hogy már számtalanszor jártam a Reisalpen, mégis találtam még egy olyan utat, Hohenberg városka felől, ami idáig elkerülte a figyelmemet. Cirmivel és Philippel indulunk az úgynevezett Schöntalon és a Schachenwaldon át. Bár maga a csúcs nem tartozik az igényes alpesi célok sorába, mai vonalvezetésünk mégsem alábecsülendő, egyes szakaszok megütik a T3 szintet.

DSCF1987 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | Hozzászólás

Már semmit sem kell tudni…

A technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy az egyébként is már szappanoperai szintre lebutult társadalom még mélyebbre süllyedjen. Mire gondolok? Tulajdonképpen a LOFIC-ra (Lateral Overflow Integration Capacity) de ennek számtalan egyéb más vonzata is van. Hogy mi fán terem a LOFIC? Ez a digitális képalkotásban a kínai DJI által legújabban kifejlesztett szenzor, ami állítólag 17 stoppnyi dinamiktartományt (17 stops of dynamic range) tesz lehetővé. A szenzor a DJI legújabb, Osmo Pocket 4P márkanevű felvevő készülékébe kerül beépítésre.

image1_11e16e-20095_PIC1

Most ne menjünk bele abba, hogy mi a „stopp” meg hogy mi a „dinamiktartomány”, mert pontosan arról van szó, hogy ezeket a dolgokat a mai számítógép által támogatott fényképészetben (computational photography) nem kell tudni. A technika akkor is csodát művel, ha a fényképész éppenséggel botcsinálta. Elég csak okostelefonnal hadonászni és kattintgatni. Az ami elkészül úgyis rövidéletű lesz. A mai digitális kütyükkel elkészített felvételek többsége (nagyjából 95-97%) élettartama alig-alig lépi túl az egytelen másodpercet. Csak néhány apró és gyengéd ujj-mozdulat az okostelefon képernyőjén, és máris a felejtés süllyesztőjében landol szinte valamennyi.

A weboldalakon közölt képek majdnem kivétel nélkül komprimáltak, tehát az eredeti, nagyfelbontású originált, legfeljebb a tulajdonos vagy közvetlen környezete, esetleg üzlettársai láthatják. Akkor meg minek a LOFIC meg ilyesmi? Amit elmondani szeretnék csak annyi, hogy a technológia ismét olyan lehetőségeket nyom az átlagember kezébe, amivel gyakorlatilag semmit sem tud kezdeni. Tudniillik ez a LOFIC-apróság olyan felvételek elkészítését teszi lehetővé, amit jelenleg, többségében csak az úgynevezett full-frame szenzorral ellátott méregdrága profi fényképezőgépek képesek. Na bumm!

Összefoglalom. Tehát a világ filmez és fényképez úgy, hogy semmit (valóban SEMMIT) sem tud már a fényképezés lényegről. A népek autóznak, vándorolnak, túráznak és a GPS segítségével úgy érnek célba, hogy semmit (értsd SEMMIT) sem tudnak a tájékozódásról. És most még mindezeken túl, már egyébként sem kell tudniuk SEMMIT, mert az MI (vagy KI, AI ahogy nevezitek) úgyis felmond mindent. A középkori ember intelligensebb volt a mainál, mert tökéletesen ismerte a csillagok járását, tisztában volt az évszakok változásával, gyalog vagy lóháton, biztosan célba ért és az életről, füvekről, a természet körforgásáról is többet tudott mint mai embertársaink.

HowSociety

Természetesen ezek a riasztó jelenségek csak az úgynevezett lejátszás-technikai felszínt érintik. A valóságban egy sokkal mélyebb természetű változásról, egyfajta társadalmi, szociális-kulturális lejtőről van szó. Ezek okait fejtegeti a Philosophy Coded címen futó YT-kanális. Érdemes be-bekukkantani. Lásd például Decline of intelligence az intelligencia hanyatlása (How Society is quietly lowering human intelligence).

Appliances, Computers and Internet, Humanity, soul, mind Kategória | Hozzászólás

Klosterwappen 2076m

Számomra nem újdonság a Fadensteig/Fadenweg, megtettem már az utat mindenféle kombinációban. Most mégis majdnem alulmaradok. A kánikulának bizonyára van benne némi szerepe. Gondoltam is, hogy ebben a forróságban nem sok olyan őrült találtatik, aki nekimegy a hegynek. Aztán láss csodát, a Fadensteiget még nem láttam ilyen benépesültnek. Kisebb-nagyobb csoportok araszolgatnak libasorban a felfelé kanyargó ösvényen.

DSC04264 → olvasásának folytatása

Health and wellness, Hiking-Climbing Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Még egy utolsó Puflatsch

A Marinzenalmon kezdtük dél-tiroli kirándulásunkat és most ott is fejezzük be. Jómagam még felderítek egy utat, ami a Puflatsch platójára visz. Angika közben ingázik a Marinzenalm és a Schlafschafhütte (akarom mondani Schafstall) között. Feljegyzésem szerint 9:47-kor lendülök neki és 11:18-kor már elérem az Arnikahüttet ahol bedobok egy korsó elektrolitot, majd még egyel feljebb megyek a Gollerspitzre (2100 méteren). Itt 11:40-kor megfordulok és ugyanazon az úton újra alászállok. 13:05-kor már ismét visszaérkezem Marinzenalmra ahol Angikával megejtjük a búcsú ebédünket.

DSC04205 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , , Címkézve | Hozzászólás

Túra a Langkofelhüttehez

A Langkofelhütte fekvése sok mindenben hasonlatos a Lienzi Dolomitokban található Karlsbaderhüttehez. Vad, magas, csipkés hegyek karéjában cirka 2200 méteren trónol egymagában, kitéve az elemek dúlásának és természetesen utóbb is a látogatók hadának. A Langkofelhütte nyers környezeti mivolta, és hegyek közé való beszorítottsága azonban valamivel felülmúlja a Karlsbaderhüttet is.

DSCF1837 → olvasásának folytatása

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Messner Mountain Museum Sigmundskron

Ma kulturálódunk és nem hagyjuk, hogy bikkfává durvuljunk a természet lágy ölén. Bozenba utazunk, hogy megtekintsük Sigmundskron (Zsigmond koronája, középkori elnevezés) Reinhold Messner hozzánk legközelebb fekvő vár-múzeumát, Bozen szélén egy hegyen. A név nem Luxemburgi Zsigmondra utal, hanem egy tiroli hercegre aki ugyanabban a korban élt.

DSC04085 → olvasásának folytatása

Books, Travel Kategória | , Címkézve | Hozzászólás

Kunyhótúra

A tegnapi megerőltető menetű túrám után ma csak lazító gyengédségre vágyom. Keressünk és találjunk kunyhókat (Hütten) a Seiser Almon! Elsőnek a Sattler Schwaigeval kezdjük. Újdonság számba megy az is, hogy a hatüléses Panorámalifttel lendülünk fel a hasonnevű vendégház szintjéig, majd innen követjük azt az utat, ami a Rosszahnscharte felé vezet. Tulajdonképpen kacsingatunk is rá, de ez még függőben van, tudniillik T3 (anspruchsvolle Bergwanderung) szintű vállalkozás és nem alábecsülendő, hogy az árokban ami a hágóra visz, ilyenkor megrekken a hőség.

DSC03945 → olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás