MTB: Klammhöhe

Öt éve már, hogy 2014-ben kipróbáltam a Klammhöhe hegyi biciklis körutat. Tulajdonképpen egy teljesen normális Wienerwald Strecke lenne, hacsak nem úszna be a képbe a 885 m magas Gföhlberg a teljesen lehetetlen 622-es számú turistaútjával egyetemben. Thomas Rambauske már annak idején is óva intett mindenkit ettől a durva kaptatótól, mert úgymond “csak a naprendszer legjobbjai” képesek vele megbirkózni, mint azt kalauzában megjegyzi.

Klammhöhe_2DKompass Klammhöhe_3D
KlammhöheProfile

A megtett távot S2-re értékelem (Schöpflgitter, Forsthof, Brand-Laaben, Burhof, Kreuzwirt, Gföhlberghütte, Klammhöhe, Schöpflschutzhuas, Schöpflgitter) 37.5 km, 1100 m szintemelkedés bruttó 4:00 óra alatt (nettó 3:25)

Miután elbántam a Herrmanskogellal és vettem a vaskézutcai lapot, arra gondoltam, hogy imígyen fizikailag-lelkileg feltupírozva, tán majd kifogok ezen a szörnyűségen is. A mai napon kulminál a kánikula soros hőhulláma (37 C fok), ezért már reggel 7:30-kor Schöpfelgitterben vagyok, kihasználni a nap még hűvösebb óráit. A stratégia teljes siker. Helyenként még meg is borzongok a hűvös légáramlatokban. A napot minduntalan összefüggő, alig-alig szakadozó szürke felhők palástolgatják. Ez így még jobb.

Aszfaltúton kezdem Schöpfelgitterből, fel a szebb napokat is látott, bezárt Forsthof vendégházig, melynek végében, egy balra kanyarral elhagyom a főutat. Jön az első, a legkönnyebb dombra mászás (tudniillik három van összesen). Ez zökkenő mentesen meg is történik.

Brand-Laabeneon, majd Burhofon át, a már messziről kiabáló Kreutzwirt fogadó mellet elhaladva, lefelé ereszkedem a Gföhlberg tövéig. A széles aszfaltútról egy balos kanyarral be az erdőbe és uff, jöhet a fő próbatétel. Jön is, vegyítve mindenféle gáncsoskodó hozzávalóval. Nem elég, hogy a kaptatón helyenként ágaskodik a paripám, még öklömnyi és gyerekfej nagyságú sziklákkal is fel van szórva az erdészeti út, nehogy már csak úgy egyszerűen nyeregben maradhasson itt bárki is.

A második kaptató csúcsa előtt az erdészeti utat egy sorompó zárja le és az útjelző tábla egy irdatlanul meredek kaptatóra terelget. Mindjárt beugrik az emlékezetembe, hogy ez az a szakasz, amin annak idején tolni kényszerültem a bringám. Közben észreveszem, hogy a sorompót ki lehet cselezni. A GPS-re vetett pillantás elárulja, hogy az erdészeti út folytatása egy nagyobbacska ívű kanyarral szintén a Gföhlberghütte szintjére vezet. Indulok tehát arra.

A választásom szerencsés, mert a legkisebb megtorpanás nélkül, tán két-három perc elteltével máris érkezem a menedékházhoz. Na, ez simán megment. Korai még az idő betérni, bár néhány villanybringás már sörözget a teraszon. Megállás nélkül folytatom tehát utamat és izgatottam várom azt a bizonyos lehetetlen 622-es út ereszkedőjét.

Eleinte ártalmatlan, széles erdészeti úton hagyom hatni a gravitációt és már-már kételyeim támadnak, hogy jól emlékszem-é az öt éve itt elszenvedett szörnyűségekre. Amik aztán atyai pofonok erejével mégis csak beúsznak a képbe.

Képzelj el egy cirka 3-4 méter széles, 2-3 méter mély árkot, amiben az avar és száradó félben levő sár emberfejnyi sziklákat takar. A lejtő dőlés szöge (ahogy azt Thomas Rambauske is konstatálja) gyakorlatilag kizárja azt, hogy itt Tour de Francén nem nevelkedettek labdába rúgjanak. Próbálok azért derekasan helytállni és nyeregben maradni, de az út hepehupái kidobnak az egyensúlyomból és leszállni kényszerülök.

Valószínűnek tartom, hogy ez itt most egy hardware probléma is. Tudniillik, el tudom képzelni, hogy egy 29 colos kerekű fullyval, jó hosszú menetű villával azért képes lennék megbirkózni a tereppel. Ezt csak akkor tudom majd biztosra, ha beszerzek egy ilyet. Addig tehát egy XC hard taillal kár ide jönni. Nem ide való.

Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy Klammhöhe nyerget (618m) elérve magam mögött hagyom a 622-es utat. A továbbiakban egy hosszabb száguldás jön aszfaltúton a harmadik és tehát végső kaptató előtti legmélyebb pontig (518m). A mászás mindvégig jóindulatú emelkedőn történik egészen a Schöpflig, a Wienerwald legmagasabb pontjáig. Azazhogy csak a Schöpflschutzhausig, ami néhány méterrel a csúcs alatt fekszik. Egy korsó elektrolittal és bablevessel jutalmazom aznapi teljesítményemet.

IMG_20190615_105724

IMG_20190615_105706

Ezután már csak lefelé visz az út. Igaz az ereszkedő igényes, de sehol sem éri el a 622-es úton tapasztaltakat. Afféle jó odafigyelést megkívánó hegyi bringás szakasz. Sziklákkal és gyökerekkel bár szépen megszórt, de az én 26 colos kerekeimmel is jól megoldható feladat.

A Klammhöhe-Strecke egyetlen szakasza, a 622-es út kivételével egy tipikusan Bécsi-erdőre jellemző vonalvezetésű bringa-kör. Aki nem átallja próbára tenni képességeit a Gföhlberg délkeleti gerincébe ágyazott árokban, annak melegen ajánlom.

Kategória: Biking, Hobbies | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Krummbachstein via Eng

Az 1602 méter magas Krummbachsteinre elvileg 3 irányból lehet feljutni. Északról a Krummbachsattelon át, délnyugatról a Knofeleben felől és keletről a Bodenwiese/Alpleck irányából. Sanyival a klasszikusnak számító utóbbi változat mentén, az óramutató járásával ellentétes irányban írjuk le körünket. Payerbach vasútállomás parkolójából indulunk és az Eng szurdokon majd a Lackabodegrabenon át érkezünk a Krummbachstein keleti gerince tövébe.

Krummbachstein_2D Krummbachstein_3D

KrummbachsteinProfile

red A megtett táv (Payerbach, Eng/Mariensteig, Lackabodengraben, Lackaboden, Alpleck, Krummbachstein, Knofeleben, Naturfreundehaus, Eng, Payerbach) 17 km, 1150 m szintemelkedés bruttó 7:20 óra alatt (nettó 5:20 óra)

DSC05091

DSC05094

A túra, mintha kifejezetten kánikulai hőség esetére találták volna ki. 8:45-kor indulunk. Szinte mindvégig árnyékos erdőben baktatunk, majd a Mariensteigen, a szurdok mélyén meg-megborzongatnak az itt honos kellemesen hűsítő légáramlatok. Afféle természetes légkondicionálás. Már-már gyanús, hogy jól értettük-e az aznapra előre jelzett 34 C fok körüli hőmérsékletet, mert még a napos helyeken sem érezzük a nap nyomasztó melegét.

DSC05097

Az elmúlt század közepég (1957), a favágók, ilyen csúszdán eresztgették alá a 10-20 méteres fatörzseket. A szorosban, az eredetileg 7 km hosszú csúszda, egy 1980-ban rekonstruált darabja látható.

DSC05101

Az út gyengéden emelkedik, a kaptató sehol sem ejt minket zavarba. 10:00 óra körül érkezünk Alpleckbe, ahol elénk tárul a Schneeberg panorámája. Ez egyben bevezeti az út fűszeresebb részét is, mert a kaptatók meredeksége itt valósággal bevadul. Az utolsó 200 m szintemelkedés, ahogy az mondani szokás, kiveszi az ember spikkjét (a szó német eredetű, spikk == Speck, zsírt jelent, azaz lecsapolja zsírunkat).

DSC05103

DSC05106

10:35-kor érkezünk a nagy kiterjedésű Alplwiesere, ahol, ha emlékezetem nem csal, eleddig még, nyáron, mindig békésen kérődző tehéncsordával találkoztam. Jelen esetben a legelő elhagyatott, nem lehet pontosan tudni, hogy a gazda feladta-e a foglakozását, avagy csak késedelemben van.

DSC05109

DSC05119

DSC05122

IMG_20190612_115602

DSC05129

DSC05142

DSC05144

Szinte pontosan déli 12:00-kor, az előre megtervezett menetrend szerint, érkezünk a csúcsra. Egy seregnyi fotó elkészítése után megkezdjük az eléggé nyaktörő ereszkedést a nyugati gerincen. Elvileg ebből az irányból lenne ajánlatos felmászni a csúcsra és ott lejönni, ahol mi érkeztünk, de akkor még a csúcstámadás elött érintenénk a vendégházat a Knofelebenen. Az nem túl optimális, ugyanis, ha betérünk falatozni, akkor utána már, teli gyomorral, nem igazán élvezetes a csúcsokat ostromolgatni.

DSC05146

DSC05150

Nos, fő dolgunk végeztével, semmi sem akadályoz, hogy annak rendje és módja szerint orvosoljuk az elszenvedett elektrolithiányunkat és finom szarvasgulyással nyugtassuk meg ugyancsak fennhangon követelődző gyomrunkat. Sietségre nincs okunk, mert az idő kedvez, zivatarnak még jele sem mutatkozik, a lefelé vezető út pedig ismét árnyékban vezet majd vissza az Eng szurdokba.

DSC05152

Kellemes ereszkedés nyomán 16:00 órakor érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Alsó- és Felső-Herminensteig

Átlagember szempontjából nézve nagy és megerőltető túrát tervezünk. A jó okból gyakran elkerült és mellőzött Alsó-Herminensteigen kívánjuk elérni a Nördlicher Grafensteiget majd innen folytatva a Felső-Herminensteigen fel a Schneeberg platójára.

Herminensteige_2D Herminensteige_3D
HerminensteigeProfile

black A megtett táv (Schneebergdörfl, Unterer Herminensteig, Nördlicher Grafensteig, Oberer Herminensteig, Waxriegel, Fischerhütte, Klosterwappen, Elisabethkirchlein, Baumgartner, Miesental, Schneebergdörfl) cirka 18 km, 1500 m szintemelkedés, bruttó 8:25 óra (nettó 6:00 óra), 1+/egy pontban 2-es szintü sziklamászással

Mint általában igényesebb kihívások előtt, nyugtalanul alszom és már idejekorán felébredek. Az sem nyugtat meg teljesen, hogy kifogástalan túraidőre van kilátás. Minden, egy ilyen dimenziójú túrához elengedhetetlen és szükséges körülmény teljesül. Kék ég, napfény, gyenge légmozgás, csekély zivatarveszély és még viszonylag elfogadható, mindenképpen 30 fok alatti hőmérséklet. Majdnem pontban 8:00 órakor indulunk.

DSC03162

Egy valóban nyugtalanító pillantás: előbukkan az Alsó-Herminensteig sziklafala

DSC04980

Cirmi az Alsó-Herminensteig sziklalépcsője előtt

DSC04985

Az első mászás 1+ szinten, nem nehéz de kellemetlen (9:05)

DSC03172

Jó odafigyelés szükséges, mert kitett és nagy mélység van alattunk

DSC04990

Cirmi az Alsó-Herminensteig kulcspontjában, ez itt II-es szint. A fogódzókat kétszer is kell ellenőrizni. A sok-sok bakancs nyomán az egykoron még éles sziklák szélei kisimultak, lekerekedtek (9:15).

DSC03176Sikerült, a továbbiakban menetelünk a Nördlicher Grafensteigig. A piros jelzéseket mind most mind pedig a továbbiakban is érdemes és ajánlatos követni.

DSC05001

A Felső-Herminensteig eleinte gyaloglásra invitál, a mászós szakaszok később jönnek

DSC03182

Kifogástalan hegyi panoráma, a háttérben Dürre-Leiten, a Dürre-Wand, a Schober és az Öhler láthatók

DSC05007

Na, itt már a kéznek is akad dolga. 1/1+ szinten, sehol sem nehezebb.

DSC03191

Odalenn kiindulópontunk, Schneebergdörfl látszik

DSC05014

DSC05016

Balra a képben már a Hochschneeberg hegyi állomás, szemben a még megmászandó hegygerinc

DSC03201

Erről a sziklaszirtről egy lemászás jön (11:10), majd a kulcspont következik…

DSC05024

Az egyetlen (szerintem furfangos) 2-es szintü kulcspont, Cirmi éppen sikerrel lép fel és tovább. Előnyben a hosszú karú, magas termetüek.

DSC05032

DSC03202

Akad egy drótkötéllel biztosított rövidke szakasz is

DSC05038

Többnyire ilyen tornyok mentén és át vezet az élvezetes, sehol nem túl nehéz sziklamászás

DSC05046

Pillantás a Fischerhütte irányában

DSC03210

A Waxriegelen 3:30 óra elteltével, 11:30-kor

DSC05060

Vannak még szép, nagykiterjedésü hómezők is

DSC05062

A Fischerhütte alá egy feljebb csákányhoz kötött zsineg biztosítja a kapaszkodást, dugó alakul ki, mert kötél nélkül senki sem vállalja be a csúcszós havas lejtőt.

DSC03215

DSC05064

DSC05071

Visszafelé, szemben a Waxriegel és alatta a Damböckhaus

DSC03220

Baumgertner felett, átkelés a síneken

DSC03223

A Mieseltalból visszapillantásban a Schneeberg. Egy remek, de jó felkészültséget, kifogástalan erőnlétet, tapasztalatot igénylő túra ér véget, ami csak a maihoz hasonló barátságos időjárás esetén javallott.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

Halpecsenyén a Máriához címzett kisvendéglőben

Schneeberg-vidéke legfinomabb édesvízi pisztráng halpecsenyéjét a Rohrbach im Graben-béli Marias Landban szolgálják fel, mint arról már néhányszor beszámoltam. Mióta felfedeztük, egy-egy szezonban Angikával többször is ellátogatunk oda. Idén első alkalommal. A kirándulást természetesen egy túrával kezdjük, hogy alaposan megéhezzünk. Ezúttal az Arbestalon át kaptatunk fel a fogaskerekű szintjére.

HalasRohrbachG_2D HalasRohrbachG_3D

HalasRohrbachGProfile

blue A megtett táv (Rohrbach im Graben, Arbestal, Hengsthütte, Waldwiesen, Himbergerhaus, Rphrbach im Graben) 10 km, 510 m szintemelkedés, bruttó 3:10 (nettó 2:45)

DSCF5746

Aszfaltúton indulunk, majd az újonnan létesített tónál (jobbra a képben) balra fel az Arbestalba

DSCF5753

Rálátások a tóra. Kifejezetten jót tett a vidéknek az új tó (legalábbis optikailag)

DSCF5760

A fogaskerekü sínpárja mentén lassacskán felfelé

DSCF5763

Minduntalan rácsodálkozásra invitál ez a tó

DSCF5766

Elérjük a Hengsthüttet. Éppen aegy mozdoany érkezik lentről.

DSCF5770

Rálátás a Hengsthütte alatti legelőre

DSCF5775

Waldwiesen

DSCF5777

Virágzik az illatos rét a Waldwiesen

DSCF5781

A Himbergerhaus mellett elhaladva

DSCF5791

És a nap fénypontja, a pisztrángsültre várva

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: A Vaskézutca

Hosszú a nap, későn sötétedik, délután még nekivághatok a hétköznapi hegyi biciklisek házi mumusának az Eisernehandgassenak. Egy meredek, aszfaltút, de ohó! Mázlim van kifogni a nehezítő körülményeket. Teljes a szélcsend, az útra tűz a nap. A burkolat fölött vibrál a völgyben megrekkent hőség. A nap legmelegebb órája? Italo-western hangulat. Fegyverem a bringám. Én vagy a kaptató! Sehol egy lélek. Nincs épeszű ember, aki ilyen körülmények között nekivágna. Azaz, egy, mégis?

Aki ezen az úton képes pihenés nélkül felkapaszkodni Josefsdorfig, az egy baromi fizikumú és állóképességű sportoló. Nekem két beiktatott pihenővel már párszor sikerült, de nem mindig. Tavaly egyetlen kísérletem sem jött be. A harmadik szakaszon mindannyiszor kidobott a nyeregböl.

Az Eisernehandgasset három részre lehet osztani (lásd a lenti térképrészletet). Az egyes részeket a két pihenőhely választja szét (pirossal karikázva). A bevezető szakasz meredeksége még elviselhető, de a végén jelentkező légszomj megköveteli az első 2-3 perces pihenő beiktatását (legalábbis én csak így tudom folytatni).

A második, legrövidebb szakasz, becsapós könnyedséggel indít, majd a közepétől bevadul. A meredekség ágaskodó paripává kívánja változtatni a bringát, amit csak a teljes kormányra dőlés gátol meg. Zihálva, maximális fordulatszámon érkezem a második pihenő helyre, de bizakodó vagyok. Nem ártott meg annyira, hogy ne lennék derülátó a harmadik és egyben utolsó, kulcs-szakasz tekintetében.

Éppen csak annyit szusszanok, hogy alábbszálljon a pulzusom és normálisan tudjak lélegezni, aztán nekiveselkedem. Érzem, hogy működni fog a dolog. Magam mögött hagyom azt a kutya részt, ahol tavaly mindannyiszor belebuktam, de még nem nyertem. Emelkedik a pulzus, a légszomj hatványoz, de tekerek, teperek tovább. Lassan, de biztosan haladok és amikor csökken a meredekség, tudom, ezt a játszmát ma, itt, megnyertem. Juhé! Josefsdorfig majd fel a Kahlenberg tetejére, ami jön, már csak suvix !

image

Kategória: Biking, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: Hermannskogel

Az idei rendhagyóan nedves május biztos nem lesz túrakirály. Rövid életű, pontszerű szép időjárás-felvillanások azért akadtak, amiket, figyelmet nem igazán érdemlő, MTB kiruccanásokkal töltögettem ki. Ahogy ma is. Három napos esőzés puhította talajon próbálkozom a házi hegyláncomon, de most úgy döntök, hogy fel is jegyzem a dolgok menetét. Ha sikerül elérnem a magam elé kitűzött célom, akkor kvalifikáltam magam az idényre és bizonyítását nyer a szobabiciklizés haszna.

B-Hermannskogel_2D B-Hermannskogel_3D
B-HermannskogelProfile

A táv 31+ km, 680 m szintemelkedés bruttó 3:00 óra (nettó 2:25 óra) alatt. Az útvonal a cikkben ismertetve.

Az erdei ösvények iszapcsatátkra invitálnak. Nem is tudom, hogy jut eszembe pont ma próbát tennem. Tán, mert szombat és végre kellemes, napsütéses az idő? Vagy mert a viszonyok egy fokkal magasabbra teszik a lécet és ez adja mega kihívás zamatát. Na, hallod!

DSC04911

Valahol a kikötő szintjén kapcsolom be GPS-t, tudniillik ott, ahol a szállodahajók tolonganak libasorban a part mentén. A Duna vize magas, zavaros-barnás, kávéra emlékeztető, nem kifejezetten idilli látvány. Nyugati széllel szemben tekerek a Schmerlbrückeig a jellegzetes oroszlánokkal díszített, zöldre festett hídig (lenti képek). Oly sokszor áthaladtam már rajta, de képet még sohasem készítettem. Átkelek a Duna-kanálison Nußdorfba, ahol megkezdődik a gatyarohasztó kaptatók sorozata.

DSC04914

DSC04918

Először a Sickenbergergassen majd a Kahlenbergerstrassen át emelkedem lassan a város fölé. Következik a Wildgrubgasse. Idilli kisebb-nagyobb borzók és szőlő ültetvények mentén nyomom a kenyérgázt. A szőlőket elhagyva beérek az erdőbe. Nem jó ómen, hogy minden oldalról csurog-csöpög egy-egy ér, patak, áztatják az út szalagját. A napsütötte részek már szerencsére kiszáradtak, de ahol árnyékot vet az erdő lombkoronája, pépes, cuppogó agyagon kell egyensúlyoznom és egyenesben tartanom a bringám.

DSC04919

DSC04921

DSC04926

DSC04927

Elérem a Höhenstraße alatt átvezető alagutat majd a Sulzwiesen kötök ki. Jobbra tartok a hivatalosan jelölt MTB-út felé, mely a Josefinenhütte tövében ér ki az országútra. Sárhányóim ellenére a szó-szoros értelmében nyakig úszom a sárban mire elérem az aszfaltutat. Irány fel Josefsdorfba, majd az Erzsébet-pihenőhöz, ahol szusszanok egyet. Erő gyűjtök a Kahlenberg legtetejére vezető, rövid, de combizomszaggató kaptatóhoz.

DSC04934

DSC04940

A Stefanie Warte tövében készítek néhány fotót, aztán uzsgyi lefelé és vissza a Sulzwiesere(lenti kép). Csak úgy szökik a sár a kerekeimről. Felmérve az esélyeimet, elindulok tehát tulajdonképpeni célom felé, a Hermannskogelra. Lesz, ami lesz! Ha belebukom, ha nem, de legalább megpróbáltam.

DSC04941

DSC04943

Egy cirka 350 Wattos kaptató jön a Sulzwieseröl amit ártalmatlan dimbek-dombok követnek a Jägerwieseig (fenti kép). Bizakodó vagyok. Az utat borító iszap tömörebb állaga jó okot ad az optimizmushoz. Na, de a Hermannskogel nyergéig mégsem számolthatok terülj-terülj asztalkámmal. Kerülgetem a sáros részeket, már amennyire tudom. Amikor jól beletaposok, érzem ahogy a nedves talajon elforog a hátsó kerekem.

DSC04949

DSC04945

A nyeregbe érkezve magam is elcsodálkozom, hogy sikerült felérnem. Jöhet a hab a tortán, a rövid, de sziklalépcsökkel ellehetetlenített felvezető szakasz a Hermannskogel csúcsára (fenti képeken). Elsőre sikerül! Az új pedál-cipő kombináció is remekül vizsgázik. Boldog vagyok, a mutatvány a vártnál könnyebben sikerül. Ezután még jön egy ereszkedés a Rohrerwiesere, majd innen egy utolsó aszfalt-kaptatón vissza a Jägerwiesere.

DSC04956

DSC04961

DSC04962

DSC04969

Kellemes, de a nedves viszonyok miatt, nagy odafigyelést megkövetelő ereszkedés jön Nußdorf szintjére (fenti képek sorozata), majd laza tempóban vissza a Duna mentén.

DSC04974DSC04976

Kategória: Biking, Hobbies, Sport | Megjegyzés hozzáfűzése