MTB: A Szent Amás bukás

A hegyi biciklizés bizonyos válfajai veszélyesek. Erről Palermói Szent Amás (alias Szőke Tamás) aki mostanában San Tommaso di Marettimo profilnéven blogol, mesél. Egyik legutóbbi posztjában elmondja (és mutatja), milyen veszélyekkel jár, ha valaki rosszul beállított bringával kíván endúrózni. A színhely a gyengéd Wienerwald, de mint eme sztori is bizonyítja, itt is rapityára lehet törni magad: Nem fotosopp

Kategória: Biking, Sport, Story | Megjegyzés hozzáfűzése

MTB: A házi hegyláncomon

Még mielőtt újra feltenném a bringám az autóm tetejére és megkezdném tavaszi köreimet valahol a Bécsi-erdőbe, tudni akarom, mennyit bírok, mit adott a rendszeres ergométer-tréning.

Célom a “házi hegyláncom”, a Kahlenberg és a Hermannskogel. Eddig még nem sikerült egyetlen lendülettel végigvinnem a Nußdorf, Windgrube, Kahlenberg, Josefsdorf, Josefinenhütte, Sulzwiese, Jägerwiese, Hermmanskogel trailt. Tudniillik akad ezen az útvonalon legalább négy olyan szaftos tüdőköptető szakasz, ami a komplett kidőlésig dolgoztatja meg a kenyérgázon kerekezőket (már amennyiben közönséges halandókról van szó).

Egy hete tettem már egy sikeres kísérletet, de akkor, a bevezető tesztelés megkönnyítése céljából kihagytam a Kahlenberg/Josefinenhütte hurok mintegy másfél-két kilométeres részét. Ennek köszönhetően kispóroltam a négy kritikus felszökésből egyet. Az edzések nyilvánvaló hozama már akkor is észrevehető volt. Tegnap aztán nekiduráltam magam a teljes szakasznak, ami valahogy imigyen néz ki (lenti ábrán kézzel meghúzott piros vonal, mivelhogy a GPS-t nem vittem).

  1. A szintemelkedésekben mért cirka 350m alapot az első Nußdorf/Kahlenberg rész adja.
  2. Fenn a hegyen tehát az a bizonyos „hurok” következik. Száguldás Josefsdorfon át a Josefinenhütte szintjére, majd a hivatalosan is jelzett MTB-szakaszon tovább az erdőben. Szerintem az egyik legélvezetesebb hegyibiciklis trail. Sziklás, hepehupás, gáncsoskodó gyökerekkel is gazdagon megáldott terep, számtalan vad ereszkedővel és kihívó kaptatóval, de sehol sem rosszindulatú. A legkeményebb (első szakasz) a Sulzwiese szintjére vezető single-trail. A végén muszály egy nagyot szusszannom, hogy a pulzusom valamiként rendeződjék. Normál esetben ennyi elég is lenne, és a Sulzwieseről visszaereszkednék a völgybe. De ma NEM!
  3. Következik a Jägerwieseig tartó rész, mely egy kőkemény tüdőköptetővel indít (második szakasz). Széles erdészeti úton, de laza szikladarabokkal is meghintett felületen pörög fel a pulzusom a maximális szint közelébe. A kaptató tetejére érve, pihenés nélkül is megy a folytatást. A Vogelsangberg alatt jönnek a le/feltartó könnyebb szakaszok.
  4. A Jägerwiesen indít a fő attrakció, a mászás a Hermannskogel északi oldalán. A végső kaptató (harmadik szakasz), elég hosszú ahhoz, hogy egyeseket megtorpanásra és leszállásra késztessen. De engem, ma nem! Igyekezetem győzelem koronázza. Fújtatva és tajtékozva elérem a Hermannskogel platóját, ahol a bringám egy padnak támasztva higgadok le. Kivárom, amíg a pulzusom ismét megnyugszik egy cseppet, mert ez itt, még nem a vég-cél, a csúcs csak most jön.
  5. A Hermannskogel legtetejére egy durva, sziklalépcsők tarkította rövid, de annál meredekebb szakasz visz. A tulajdonképpeni végső, azaz a negyedik és egyben a legtöbb erőt igénylő szakasz. Annyira meredek, hogy hiába dőlök teljesen a kormányra, az első kerék helyenként mégis a levegőbe emelkedik. Ágaskodó paripámon a lehető legnagyobb erőbedobással teperek. Efölött már nincs semmi rezerva, nincs egy csöppnyi tartalék sem, amit még hozzá lehetne adni. Kifacsarom magamból a teljes maximumot. És voilá, csapzottan, levegő után kapkodva, de boldogan érkezem a Habsburger Warte tövébe.

image

Kategória: Biking, Hobbies, Sport | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Flatzer Wand via Gösing

A Flatzer Wand, tudvalevő, a Hohe Wand kicsinyített mása. Merthogy ugyanúgy délnyugatnak néznek a cirka 100-120 m magas és meredek sziklafalai (A Hohe Wand esetében a falmagasság 300-350m) valamint nagyobb testvéréhez hasonlóan számtalan kisebb-nagyobb kalandokat rejtő mászó-ösvény szeli át ezeket a falakat. Mi Angikával egy szelídebb variáns mentén kívánjuk felderíteni a vidéket, és mellőzzük a meredek Klettersteigeket és az ezekhez hasonlóakat.

Flatz_2D Flatz_3D

FlatzProfile

blue A megtett táv (Flatz/Waldbauer, Schönbühel, Gösing, Neunkirchner Naturfreundehaus, Flatzer Wand, Flatz/Waldbauer) 11.2 km, 590 m szintemelkedés bruttó 4:50 óra alatt (nettó 3:40)

Fél tíz lehet, amikor elindulunk a Waldbauer gazdasági udvar mellett fekvő parkolóból. Vigyázat, aki ünnepnap és jó túra idő esetén későn érkezik, nehezen talál majd helyet (ha egyáltalán). Egy hosszúra nyújtott, az óramutató járásával azonos irányú körív mentén kívánjuk elérni déli célpontunkat, a Neunkirchner Naturfreundehaust, majd a tulajdonképpeni Flatzer Wand tetején folytatnánk, hogy a fal végét elérve szelíd lejtőn érkezzünk vissza a kiindulópontunkba.

DSCF5668

DSCF5674

DSCF5677

Waldbauert megkerülve, széles erdészeti úton sétálunk, majd enyhe emelkedőn érkezünk az alig 700 méter magas Schönbühelre (lenti kép). Közben egy padon pihengetünk egy sort, hogy újult erővel folytathassuk sétánkat ezen a minden ízében remek napon.

DSCF5686

DSCF5697

A Schönbühel alatt egy kilátó hívogat rácsodálkozni a távoli Wechselgebietre, a Fischbacher Alpenra illetve a jellegzetes Sonnwendsteinre. Kicsit lejt az út, majd ismét laza kaptató következik aznapui túránk legmagasabb pontjára a domb szerű Gösingre (898m), melyet egy szép vaskereszt is jelez (lenti kép).

DSCF5701

DSCF5715

DSCF5718

Újabb kilátó következik, a behavazott Schneeberg pazar panorámájával. Előterében jóllátható a Hengst gerince, azaz a Csődör. Mutatom Angikának merre jártunk Cirmivel az előző napon (fenti képek).

DSCF5722

A továbbiakban Kranzstättenig (fenti kép) lejt az út, majd egy kis emelkedő árán érjük el a Neunkirchnerhaust. Szerény de remek étellel jutalmazzuk teljesítményünket a napsütötte teraszon. Élvezet az élet az ilyen gyönyörű napon!

DSCF5725

DSCF5729

DSCF5728

Ebédszünet után eredeti tervünknek megfelelően átvágunk a Flatzar Wand legtetején. Az ösvény helyenként szűk, sziklás és kitett, nem árt a fokozott figyelem. Jobbkéz felől folyamatosan jönnek a vadabb kalandokat rejtegető, mélybe bukó ösvények beszállói. Mi maradunk a fal tetején futó turistaúton, ami később egy széles erdészeti útba torkollik. Egy hajtűkanyar után le-fel hullámzó úton érkezünk vissza Waldbauerhoz.

DSCF5736

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Uncategorized | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

A Csődör (1450m) hátán

A Hoher Hengst, azaz a Csődör, így tavasszal szokta kínáltatni magát. Ha beköszönt az április, bekerül a lehetséges célok szűkebb halmazába. Ennek több oka is van. Ez egyik, hogy a még havas Schneebergre kínál pompázatosan közeli rálátásokat. A másik, hogy elég alacsony ahhoz, hogy a hátán, már ne okozzon gondot a hó, de mégis elég magas ahhoz, hogy a vérkeringést mozgásba lendítse és a combizmokat kicsit megtépje. A harmadik ok pedig, hogy már nyitva a Hengsthütte, melynek napsütötte teraszán a túra végeztével pótolni lehet nem csak az elektrolit veszteségeket.

Hengst_2D Hengst_3D

HengstProfile

red A megtett táv (Puchberg/Muthenhof, Kleiner Sattel, Niederer Hengst, Großer Sattel, Hoher Hengst, Adolf Kögler-Haus, Hengsthütte, Puchberg/Muthenhof) 12.7 km, 870 m szintemelkedés bruttó 4:45 (nettó 3:35) óra

A dolog bonyodalmasabb része, hogy a Csődörre jelzett turistaút nem vezet. Némi tájékozódási képesség tehát elkel, na meg a GPS is jól jön. Most közvetlenül a Hengst északi lábánál levő parkolóból indulunk (Muthenhof). Célunk a Hengst észak-déli irányú teljes átvágása.

DSCF5535

Schneebergdörfl felé lépünk ki a széles aszfaltúton (8:20, fenti kép), ám hamarosan egy balra nyíló leágazásban megkezdjük a Hengst gerincének a nyitóostromát. Széles erdészeti úton haladunk felfelé a Kleiner Sattelba (Kis Nyereg). Itt az erdészeti utak kusza halmazából kiválasztjuk az előre megtervezettet (8:45, lenti kép), ami aztán mégis mintha kicsit eltérne a kívánt iránytól, majd pedig hirtelen a semmibe vész. Improvizálunk és tehát toronyiránt kapaszkodunk a fák között az egy emelettel feljebb futó erdészeti útra.

DSC03125

DSC03129

Két szerpentines kanyaron át még maradunk a széles erdészeti úton (lásd a térképen a nyomvonalat), majd egy alkalmas helyen betérünk az erdőbe. Egy jó évtizede nem használt útféleséget követünk, ami semmiféle térképen jelölve nincs (lenti kép), nem is csoda, hogy lassacskán a semmibe foszlik. Ez nem hoz minket zavarba, mert tavaly már jártunk erre. Hamarosan ki is érünk, azaz inkább felmászunk, a lentről felfelé kanyargó erdészeti út egyik hajtű kanyarulatába (9:25, második lenti kép). Pihenés gyanánt bandukolunk egy keveset ismét az úton, majd úgy 1220 m szinten átvágunk az erdőn, egyenesen a Hengst elvékonyodó gerincére.

DSCF5542

DSC03131

Téli viharok csavarta fatörzseket kerülgetve (lenti kép) érkezünk a Niederer Hengst 1314 méteres, kőhalom jeleztre csúcsára (9:55). Innen fenséges látvány nyílik az idén újonnan elkészült “Mária-országa tóra” (harmadik lenti kép).

DSC03135

DSCF5559

DSCF5566

DSCF5574

DSCF5594

DSCF5596

DSCF5603

Folytatjuk a Großer Sattelba, majd kemény kaptatón kerülgetjük az eljegesedett hófoltokat, melyek szórványosan elkísérnek egészen a Hoher Hengstig (10:30, fenti képek), illetve azon is túl. Különösen nagy hótorlasz riogat a Hengst déli gerincén futó erdészeti úton, de ez így volt már tavaly is.

DSCF5610

DSCF5614

Ismét el kell hagynunk a havas erdészeti utat. Tájékozódási pont egy sziklára pingált piros pötty. Az erdő csintalan fái ugyancsak rejtegetik, de aki keresi az megleli. Az ösvény jól ki van taposva, helyenként további pirospöttyök is segítenek a tájékozódásban. Az ereszkedés rövid, de meredek. Az Adolf Kögler-Haus (11:00) felett bukkanunk ki az erdőből. A továbbiakban már jólismert, könnyű terep jön a sínek mentén (lenti kép visszapillantás).

DSCF5623

DSCF5630

DSCF5640

11:40-kor vagyunk a Hengsthüttenél ahol megejtjük bő félórás déli pihenőnket. A folytatás kellemes séta lefelé a Puchbergbe vezető poros úton. 13:10-kor érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba.

DSCF5662

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Tavaszfigyelő: Hoher Lindkogel

Miután egy héttel ezelőtt, a következő szezon kezdetéig, búcsút intettem a télnek, csak hómentes dolgok jöhetnek szóba. Mai célom a kikelet csodálata. A vidék, nem szűkölködik egyéb más látnivalóban sem. Itt vannak mindjárt a romvárak, Rauheneck és Rauhenstein. Ezeken felül itt minden Beethovenról szól, aki 1804 és 1825 között hosszabb-rövidebb időre tizennégyezer látogatott ide. Emlékét a Beethoven turistaút, a Beethoven pihenő, a Beethoven szikla és kegyhely őrzik.

HoherLindkogel_2D HoherLindkogel_3D

HoherLindkogelProfile

red A megtett táv (Baden, Helenental, Rauheneck, Badner Lindkogel, Kalkgraben, Brennersteig, Hoher Lindkogel/Eisernes Tor, Steiniger Weg, Cholerakapelle/Helenental, Baden ) 19 km, 1000 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra alatt (nettó 5:15)

DSCF5399
Jobbra a még távoli Rauhenstein romvára

DSCF5403
Rauheneck háromszög alapú vártornya a Helenentalból nézve

8:20-kor kezdem meg utam Badenből, az MTB túráimról már ismert és jól elérhető parkolóból. Első célom Rauheneck romvára (8:50), amit, tudvalevő, Mátyás királyunk hadai romboltak le 1477-ben. Nesze neked sógor. Felmegyek az 1961-ben szanált vártoronyba, melyben (a monda szerint) a 12. századi építőjének a lelke kísért.

DSCF5407
A Mátyás dúlta vár bejárata

DSCF5422
A vártorony

DSCF5418
Kilátás Rauheneck vártoronyból Rauehenstein romvára felé

DSCF5421
Következő célom a várudvarról nézve, a lapostettejü Badner Lindkogel

DSCF5429

Miután kísértettel nem találkozom, folytatom utam (9:00) második fő célom, a Badner Lindkogel csúcsára. Elhaladok a Königshöle (Királybarlang –fenti kép) mellett (9:11) majd egy árkot keresztezve enyhe kaptatón bandukolok tovább. Mivel a Badner Lindkogelre jelölt turistaút nem, vezet, keresgélem a legalkalmasabb ösvény fonalát.

DSCF5433

Találok is egyet (9:27 – fenti kép). Valamikor az erdészeti fakitermelést szolgálhatta. Most mélyen fedi az avar, süppedek, de a vonalvezetés jól látható. Feljebb aztán eltűnik a semmiben, de így koratavasszal a gyér aljnövényzetnek köszönhetően könnyen megtalálom a lapos hegy legmagasabb pontját. Van egy megtévesztő elő-csúcs is, kőhalom jelzi, de a tulajdonképpeni Badner Lindkogel 582 méteres kiemelkedése egy picivel még odébb van (9:50 – lenti kép).

DSCF5437

DSCF5438

Lefelé egy más, a térképemen bejelölt úton ereszkednék le. Nem látok ilyet, improvizálok. Frissen sarjadt medvehagymarengetegen át (fenti kép), a GPS nyomán később meglelem a lefelé vivő utat, ami a rendes turistaútba torkollik. A továbbiakban folytatódik az enyhe ereszkedés a Kalkgraben szájáig, majd a tulajdonképpeni Kalkrgrabenon át kaptatok felfelé. Kicsit belelépek, hogy jólessen a menet. Később kellemesen meglep a Brennersteig (11:22), mivelhogy ilyen meredek, sziklás, vasalással is biztosított útra itt nem számítottam. De ez a dolog fűszere, élvezem a változatosságot.

DSCF5442
Itt az elágazásban balra a Kalkgrabenbe

DSCF5446
A Kalkgraben

DSCF5451
Itt bukik ki a turistaút a Kalkgrabenból (ez már a hivatalos MTB útvonal)

DSCF5460

DSCF5465
A sziklás Brennersteig (más források szerint Brünnersteig)

11:38-kor érkezem az Eisernes Tor fogadóba (indulástól számítva cirka 3:20 óra elteltével – lenti kép), ahol megejtem déli elemózsiámat. A felszolgált falatok a vártnál is ízletesebbek, így el is határozom, hogyha legközelebb, akárha bringával másznék is fel idáig, az ebédet semmiképpen sem szabad kihagynom.

DSCF5468

Cirka 40 perces ebédszünetem után (12:18), következik túrám „tavaszi rácsodálkozás” elnevezésű, laza része. Nem sietek. Ebben támogat a napocska ereje, mert felfelé még ugyancsak gyakran bújt felhő paplanjai mögé. Most viszont kellemesen, langymeleget árasztva marasztalgatna, de nekem azért lassan-lassan azért mégiscsak ereszkednem kell, lefelé a szép Helenentalba.

DSCF5472

DSCF5481
A Steiniger Weg (a távolban az Anninger)

DSCF5491

DSCF5494
Ez még mindíg a Steiniger Weg, kétoldalt mendvehagymákkal szegélyezve

A következőkében elhaladok a Beethoven szikla mellett (ahol tudniillik a nagy zeneszerző szeretett elüldögélni – lenti kép). Ezután a Schwechat patak túloldalán fekvő, vésztjóslóan hangzó Cholerakapelle (Kolera kápolna; az 1830/31-es bécsi kolerajárvány emlékére) következik, ami mellett jelenleg egy hasonnevű vendégház is áll. Na, bumm. Jómagam teli gyomorral maradok a Schwechat jobb partján.

DSCF5501

DSCF5504

DSCF5507
A Schwechat patak túloldalán a Cholerakapelle

Utamat az átellenes hegyoldalon trónoló Rauhenstein romvára tarkítja (lenti kép), ami, sokáig rablólovagok székhelye volt. Eredetileg a szomszédos Rauhenecket is megalapító Tursen nemesi család építtette (olvasom az interneten). 14:45-kor fejezem be aznapi körömet. Egy kifejezetten remek választás volt.

DSCF5532

DSCF5533

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Télbúcsúztató: Klosterwappen

Lassan már hagyomány, hogy így a tavaszi óra átállítás tájékán egy derekas jeges túrával búcsúzunk a téltől. A mostani különlegessége, hogy honlapom egyik leghűségesebb követője, Attila is elkísér minket a Schneeberg tetejére. Azaz dehogyis, mi kísérjük el Attilát, hisz ő jött az ötlettel, mivelhogy utoljára még 2008-ban tette tiszteletét a bécsiek havas házi hegyén.

Klosterwappen_2D Klosterwappen_3D

KlosterwappenProfile

lila A táv (Losenheim, Fadensattel, Fadensteig, Fischerhütte, Klosterwappen, Schauerstein, Fadenweg, Edelweißhütte, Losenheim) 14 km, 1300 m szintemelkedés bruttó (betéréssel az Edelweißhüttebe) 8:10 óra (nettó 5:10)

DSC04811

Cirka 5 perccel nyolc óra előtt (7:55) indulunk a Szalamandra, ülő lift parkolójából, Losenheimből. Utunk apróbb eltérésekkel, lényegében a 6 héttel ezelőtti megismétlése. A különbség csak a bevezető és a végső levezető szakaszokban van. Tudniillik most a rövidebb változat mentén ostromoljuk a Fadensattelt, így legalább negyed órát megspórolva (8:40), olvadó, puha hómezőket keresztezve érkezünk az Edelweißhütte tövébe (lenti képek). Itt kezdődik a java.

DSC03062

DSC03064

Örömünkre szolgál, hogy az Edelweißhütte feletti fenyőerdő leárnyékolja a nap már kora reggel is jól érezhető hevét. Ennek azonban hátrányai is vannak, tudniillik a hó puha állaga fagyos jéggé mutál. Mi pedig lustaságból, illetve abból a meggondolásból nem vesszük fel a hágóvasakat, hogy az erdős szakaszt követő Alsó Fadensteigen úgysincs jég, elég lesz majd csak a Felső Fadensteig előtt felcsatolni a vasakat.

DSC03067

Az előttünk járók hóba taposott „jég-lépcsői” elég alattomosak, a kicsúszás veszélye velünk jár. Egyre feljebb egyre keményebb a jég állaga, és egy pillanatnyi rémületem mégiscsak arra késztet, hogy a nem éppen optimális meredek terep ellenére is hágóvasra váltsak. Ez óriási megkönnyebbülést és biztonságos haladást eredményez. Attila és Cirmi viszont továbbra is tartják magukat eredeti elképzeléshez, és csak úgy natúr, simán maguk mögött hagyják az erdő jeges ösvényeit.

DSC04814

DSC03071

DSC03075

DSC03081

Jómagam tehát bíbelődhetek a hágóvasak levételével és elcsomagolásával. Az Alsó Fadensteig következik (fenti képek), mely valahányszor páratlan panorámával hálálja az idáig elhullajtott verejtéket. A napos, már-már száraz szakaszokat azonban hamarosan újra árnyékos rész, a kulcspontot jelentő Felső Fadensteig követi. Itt természetesen valamennyien hágóvasra váltunk, mert olyan nincs, hogy itt télen ne legyen jégvilág.

DSC03083

A harántolós részhez félvezető barázdát olyan kemény jégréteg borítja, amivel még eddigi rövid alpinista pályafutásom során nem találkoztam. Gondolom az egymást követő olvadások és éjjeli fagyások sorozata edzették acélhoz hasonlóvá. A hágóvasak előrenyúló karmait nehéz úgy belevágni a felületbe, hogy az biztosan tartson (lenti kép).

DSC03088

DSC03089

DSC04838

DSC03094

A tulajdonképpeni traverz keményre összenyomott, de nem jeges hóból áll (fenti képek). Ezután könnyebb szakaszok jönnek, majd a platóra történő kilepő felszökésen köszönt ránk újfent az előzőekben már megismert jégpáncél. Előttünk egy csapat sítúrázó bóklászik hágóvasak nélkül. Látszik, hogy már régen küzdenek a saját felelőtlenségük okozta nehézséggel. Alig-alig haladnak, ami nem is csoda. Irigykedve nézik amint mi jó tempóban előzzük őket és mászunk felfelé ügyességgel.

DSC03100

DSC04842

A platón (10:22) őszi száraz fű és langymeleg napsütés fogad (fenti kép). Bár feljebb jól láthatóan újra összefüggő a hóréteg, úgy döntünk, a hágóvasakat el lehet csomagolni. És ez így is van rendjén. Cirmi lehagy minket és 10-12 perces előnnyel érkezik a Fischerhüttehez. Mi Attilával útközben, néhány megcsúszás után arra a nézetre jutunk, hogy hótalpakon valószínűleg könnyebb a menetelés, és akkor a hátizsákot sem nem húzzák. Ez valóban be is igazolódik.

DSC04850

DSC04855

11:30-kor érjük utol a Fischerhütte tövében türelmesen várakozó Cirmit. Nincs még dél (11:50), mire a csúcskereszthez érünk, amiről sajnos, a hat hete még oly csodás jégvirágok leolvadtak. Ez azonban egyáltalán nem csorbítja érdemeinket. Remek az idő, kívánni sem lehetne jobbat. A langymelegen ragyogó nap melegét időnként kellemes hűvös fuvallatok ellensúlyozzák.

DSC04859

DSC04869

DSC04883

DSC04885

A kötelező fotózás után a Schauersteinen át kezdjük meg az ereszkedést. Bár a Schauersteinen már sokszor jártunk, az ösvény névadója csúcsán még soha. Nosza, ezt most pótoljuk (12:45) és felmászunk a sziklaszirtre (fenti képek, kilátás a szirtről a megtett útra). A továbbiak, a térdízületeket nem kímélik, vaskarmos hótalpaink ellenére kicsúszásokkal is tarkítottak. Fellélegzünk, amikor végre elérjük a jóval simább terepet kínáló Fadenweget (13:15).

DSC04894

DSC04896

DSC04902

Az Almgatterl tájékán (13:50 – fenti kép) kicsit izgulok a nedves hólavinák miatt. Tudniillik itt kétoldalról meredek lejtők szegélyezik a Fadenweget. Kémlelem a terepet, de valódi veszélyre utaló jeleket szerencsére nem sikerül felfedeznem. Az út jobboldala feletti részek is nagyrészt már hómentesek. A behavazott erdészeti utat viszont egy majd 45 fokos, tömör hóréteg fedi, amin, hótalpakon kifejezetten bokaficamító a menet (lenti kép). Némi küszködés után aztán újra hágóvasakkal próbálkozunk (lenti kép), ami valamelyest segíti a könnyebb haladást, de a boka ízületek így sincsenek kímélve.

DSC04905

Örömmel vesszük tehát, amikor a még mindig félig hóba temetett Sparbacherhüttehez érünk (14:45 – lenti kép), majd betérünk a tőszomszédságban fekvőd Edelweißhüttebe pótolni az elpárologtatott elektrolitjainkat. Az Edelweißhütteben általában „Rote Linsen” egytáléltelt szoktunk enni. Most sincs másként. Ismét csodálkozom, hogy miért hívják „piros lencsének”, amikor az étel zöld színű. Hm. Egy jó félórás pihenő után aztán (15:20) a reggel már jól becserkészett, nagy kiterjedésű hófoltokkal borított úton szállunk alá, vissza Losenheimbe (16:00).

DSC04909

Egy remekre sikeredett túrával lettünk ismét gazdagabbak. Köszönjük Attila társaságát, nagyon élveztük a korábbi hegymászásait ecsetelő elbeszéléseit. Reméljük még majd sikerül a jövőben néhány hasonló kiruccanást összehoznunk.

Kategória: Uncategorized | 1 hozzászólás