Sztefano-Space

Mint előző bejegyzésemben említem, az óra-ügyet (Polar Grit X2 Pro) sikerült mind gyakorlatilag, mind pedig lelkileg lezárnom. Egy ezzel kapcsolatos érdekes dolgot még azonban szeretnék elmondani. Mert tanulságos. Tudniillik miután idén májusban megvettem és elkezdtem használni, majd hitetlenkedve felismertem a hiányosságait, a túráim lassan-lassan kezdtek elfajulni. Úgy értem, egyre kevésbé figyeltem a környezetemre, a tájra, a túrák adta jó érzésre. Helyette egyre inkább lekötött az ebadta óra körüli szöszmötölés.

Állandóan azt figyeltem mit mutat, vajon jól mér-e, miért nem mér jól, mit csinál megint? Kezdtem kifejleszteni egy áldatlan kar-technikát. Tudniillik észrevettem, hogy ha a kezem nem emelem a köldököm szintjénél magasabbra és közben csak gyengéden lóbálom, akkor az óra mintha hajlamos lenne ráállni a pulzusomra. Nem mindig, de egyre inkább. Ezáltal, ha túrabotot is fogtam, a bal kezem csak lógattam. Reméltem, hogy így majd nem csalódok az óra által mért és feljegyzett eredményekben.

Mindez elvezetett odáig, hogy eseteként már-már veszélyes helyzetek is előálltak, mert már nem a biztonságos kaptatás-mászás volt a fontos és nem a túra sikeres kivitelezése állt előtérben, hanem ez a kutya óra. Aztán megtörtént az is, ami az elmúlt 15 év során még soha, hogy az óra miatt kockára tettem a biztonságomat. Egy kritikus helyen majdnem kicsúsztam, mert a bal kezemben levő túrabotot az említettek miatt nem használtam. Szerencsér sikerült gyorsan visszanyernem az egyensúlyomat. Ezen a ponton aztán hirtelen belémhasított a felismerés, megvilágosodott előttem, hogy az óra teljes rabja vagyok. Csak egy végleges szakítás tudja megoldani a helyzetet. Viszlát Polar, viszlát óra, nálam megbuktatok. Nem kelletek.

Utóirat, megjegyzés: a Reisalpe-túrán már szándékosan nem figyeltem, mit mutatnak az óráim. De még adtam neki egy utolsó esélyt. Csak otthon analizáltam a helyzetet.

Végre megérkezett a másodszor is szervizbe küldött Polar Grit X2 Pro órám. A küldeményhez mellékelt cédulában ismét csak megállapítják, hogy az órának semmi baja, a gyártó szerint rendeltetésszerűen működik, úgy ahogy kell. A gondosan előkészített és megfogalmazott bizonyítékaim, hogy ez sajnos nem így van, egyáltalán senkit sem érdekelt. Nos, a minapi Reisalpen újfent leteszteltem. A jobb csuklómon a régebbi Grit X modell a bal csuklómon pedig ez a csodás színekben pompázó méregdrága de haszontalan X2 Pro. Íme az 1000 méter szintemelkedés közben feljegyzett pulzus, mely újfent azt bizonyítja, hogy a Grit X2 Pro egy mégiscsak elfuserált fejlesztés. Az optikai (ledes) pulzusmérés (OHR) egész idő alatt valamiféle véletlenszerű szemetet produkált (és itt keményebb jelzők is helyénvalók lehetnének).

A Polar Grit X2 Pro szerint (fenti ábra) a kaptatásom során a pulzusom 46% részarányban (sic!) volt a legalsó egyes zónában, ami jellemzően a semmittevés zónája. Továbbá 23% a részaránya a sétálás és könnyű testmozgásra jellemző pulzus-tartománynak. Ezek szerint, a mászás kevesebb min egyhatodában (16%) végeztem csak valamiféle gyengéd aktivitást. Nahát!

A régebbi modell (Grit X, fenti ábra) helyesen ismeri fel, hogy a kaptatás során csupán csak az elején, mindössze egyetlen százalékban “hegyeztem zabot” illetve 8% volt a mérsékelt aktivitás részaránya (kék), de 57% a kemény nekigyürkőzés (piros és narancs szín) illetve 35% a (zöld), közepes szintű megerőltetés részaránya. Ez így szegről végről stimmel is (érzés alapján).

Az érvelés, amit gyakran lehet a neten olvasni, hogy “na de az optikai pulzusmérésnek vannak fizikai korlátai, amit tessék szépen elfogadni”, nem állhatja meg a helyét. Ha lennének ilyesfajta korlátok, akkor miért képes egy régebbi modell elfogadható eredményeket produkálni? Teccene nekem ezt valaki elmagyarázni?.

Közben máris levontam a konzekvenciát. Mivel túráim alkalmával nem szívesen viselek mellkasi pántot, nekem a többé-kevésbé pontos, ledes pulzusmérés fontos szempont. Mivel a Grit X2 Pro ezt bizonyítottan nem tudja (6 hónapja küszködöm vele és gyártójával mindhiába), felsült, megszabadultam tőle. Ez nagy megkönnyebbülés számomra. Először hirtelen haragomban arra gondoltam, hogy kalapáccsal szétverem és darabjait elküldöm a Polarnak, de utóbb is találtam valakit, aki a jelen tényállás tudatában is elfogadta. Köszönöm.