Talán ez az utolsó alkalom, hogy az idei forró nyár kínálta stabil légköri képződményt még kihasználva, megejtsek egy jó kis túrát a felsőbb régiókban. Mindazonáltal, riasztó hőség tapasztalataimból kiindulva, most nem szeretném sem elnyújtani, sem túllihegni és egy szolidabb variánsban gondolkodom.
A Schneealpen már régen jártam, célnak remekül megteszi. A Bettelkammsteig vagy másnéven Pöttelkammsteig egy jelöletlen, de jól követhető ösvény, mely a Schauerwand egyik délkeleti taréján (ti. „Kamm”) éri el a hegy gerincét, mégpedig az 1724 m magas Lohmstein szirt-szerűség tövében.
Az ösvényhez volt már párszor szerencsém, de mindeddig kihagytam az alsó részét (kékkel keretezve fenti képen), és egy széles erdészeti úton értem el valamivel feljebb (piros vonal), a középső szakasz alatt. Tudniillik a megtekintett beszámolók alapján. A térképen viszont jól látható, az ösvény alsó, bekezdő része is. Ma szeretném meglelni.
![]()
Utam belátható a Pötelkammsteigről. A kép baloldalán látható erdőségben vezet
![]()
Az átellenes oldal, tudniillik a Lohmgraben másik fele
Szinte rögtön meglelem azt az elágazást, ahol a keskeny, de mégis jól kivehető utacska indít. A továbbiakban nincs is vele semmi gond, a számtalan szerpentinben meredeken felfelé kanyargó utat akarattal sem lehetne elvéteni. Jobban követhető, mint sok más hivatalosan is kijelölt turistaút.
![]()
A Schneealpenhaus a túlsó oldalon
![]()
A képbe lassan beúszik a Rax a Heukuppeval
![]()
A kép közepén felbukkan a Schauerstein szép nagy keresztje
![]()
Kiérek a Lohmsteinre és ez a panoráma fogad
![]()
Most még szelíd emelkedőn arra tovább
Az út az erdőhátáig árnyékos erdőben kanyarog. Ezután a törpefenyők birodalma következik (fenti képek), természetesen immár pirító napnak kitéve, a tulajdonképpeni Pöttelkammon. Sebaj! Ma egészen jól kibírható, szinte már-már kellemes a napsütés, amit némi fel-feltámadó hűvös légáram kísér.
![]()
Pillantás a tulajdonképpeni csúcsról a kereszt irányába. A távolban még a Stuhleck is kivehető
Szinte majdnem pontosan két óra alatt érek fel a Schauerwand csúcsára, ami nem a kereszttel jelölt helyen van, hanem kissé feljebb, tovább. Némi fotózás után teszem tiszteletem Lurgikánál (Lurgbauerhütte), ahol legnagyobb meglepetésemre még csapolt sör is van. Remek!
![]()
A Hangyadomb (oda most lustaságból nem mászom fel) és alatta a Lurgabuerhütte
Ebédem után immár csak az alászállás következik, mégpedig a vad és kifejezetten nyers Lohmgrabenon át. Az árok inkább ősszel mutatja a szebbik arcát. Így nyár derekán, végén, inkább csak forró és egy visszautasító szikla-sivatag.
![]()
És íme a Lohmstein alulról felpilantva. Oda ugye lehetetlen feljutni… hehehe (csak a másik oldaláról)