A Lurgbauerhütte honlapja „Lurgikas” néven fut, nos innen a cím. Az idén, ha jól számolom, háromszor is volt szerencsém a Schneealpehoz, de Lurgikáéknál még nem jártam. Gondoltam tehát, most benéznék. Kérdés, hogy vajon melyik úton? Mivel napból, így a tél felé bandukolgatva, egyre kevesebb van, déli fekvésű utat preferálnék. Így jön a képbe a hivatalosan nem jelölt, de mindvégig jól követhető Pöttelkammsteig, mellyel cirka négy éve ismerkedtem meg először.
 |
 |
|
|
|
Most kifejezetten nem sietek, mert a legutóbbi Schneeberg-óriástúra után, egyelőre nem vágyok hasonló volumenű akcióra. Csak felruccanok, megpillantom a Hangyadombot, bekukkantok Lurgikához és az Almgrabenban alászállok. Ennyi a terv. 8:40 lehet amikor elindulok a ködös és friss reggelen.
Széles erdészeti úton haladok mindaddig, amíg az út bele nem vész a vadonba (8:55). Közben feljebb dolgozom magam, minek köszönhetően kibukkanok a ködből, és lőn halleluja: ragyogó őszi napsütés fogad (fenti képek).
Az erdő, a Pöttelkammsteig elsö felét részben leárnyékolja. Hiányoznak a kellemesen nyaldosó langyos sugarak. De napos kilátásokban jiányom nincs (fenti képek).
A Schauerwand keresztje a Heualm felett (közelítésben)
Kellemetlen hómezökön át…
Amikor elérem a törpefenyők birodalmát, fagyos kis szellő kezdi hűtögetni a kedélyeimet. Ehhez társul némi gond, mert ahogy felfelé nyújtogatom a nyakam, látom ám, hogy a Lohmstein tetejét gallérként övez egy nagyobb kiterjedésű hópárkány (10:12; lenti kép).
Szükséges az improvizáció, mert a csúcsra vezető rendes ösvényt felismerhetetlenül fedi a fehér dunna. Jobbra húzódom, mert egy helyen, mintha ez a hó-gallér vékonyabb lenne. Közben egy előttem haladó párosra is felfigyelek (a fenti kép jobb oldalán), akik, látom hasonló elv mentén ugyanazon a helyen bukkannak ki a platóra, ahol én is szándékoztam. A dolog meg is történik, kicsit megküzdök a nedves, mély hóval, aztán már fenn is vagyok (10:20; lenti képek).
Pillantás a Schneealpenhaus felé (lent közelítésben)
Elvileg, ha több a hó, ez itt nyilván egy akut lavinaveszélyes hely. Ajánlatos elkerülni. Persze az efféle párkányok a nap hevétől is megcsusszanhatnak (mint azt majd az Almgrabenban tapasztalni fogom), különösen most, hogy az első idei réteg még nem kötődik jól az alatta lévő fű-takaróhoz.
Folytatom a szép Schauerwand kereszthez (10:30), majd onnan tempósan (hogy ne fázzak) fel a Hangyadombra (10:55, indulástól számítva pontosan 3 óra alatt érek ide).
Közelítésben a Kleine Burgwand és jobbra a Donnerwand
A metsző szél elől gyorsan menekülök lefelé, egyenesen be Lurgikához, ahol megebédelek és elücsörgök egy kávé mellett még úgy 11:40-ig.
Az Almgraben szájában
A lavina, ami balról zúdulhatott alá
A lavina visszapillantásabn
A továbbiakban minden terv szerint történik. Szépen leereszkedem az Almgraben-Lohmgrabenon át. Az árok egyik részén, mint említettem, napokkal korábban lezúdult lavina alkot barikádot (fenti képek). Óvatosságra intő jel, amennyiben valaki télen kívánná ezt az utat használni.
A Lohmstein falai, tulajdonképpen néhány órája ott voltam fenn a tetején
Visszapillantásban a Lohmgraben
Közelítésben a havas fennsík
Egy igazi túracsemege, különösen pedig a fenti tél és a lenti aranyló ősz színeivel kombinálva, egy álomszép élmény.
Sztefano-Space 
…hát igen, két éve kicsit korábban kopogtatott Holle anyó…