Amikor Attilával megtervezzük a túránkat, még sok-sok napsütést ígérnek a felhő-jósok, amiből aztán, sajnálatosan, csak a kirándulás második felére, végére marad valamennyi. Párás, ködös idő fogad, gyenge, és még annál is rosszabb láthatósággal, amit élénk, itt-ott viharos lökésekkel tarkított szél kísér. Szerencsére a szél ereje a túra haladtával csillapodik, így csak a Stadelberg fuvallatoknak kitett gerincén okoz némi gondot.

A megtett táv (Hohenberg [GPS: 47.9074, 15.61975], Stadelberg, Türnitzer Sattel, Türnitzer Höger, Türnitzer Sattel, Stadelberg, Gschwendthütte, Steinparztal, Hohenberg) cirka 16 km, 1160 m szintemelkedés bruttó 7:00 óra alatt (nettó 5:00 óra)

Attila még nem járt a Türnitzi Alpokban, így most természetes célpontként kínáltatja magát a hegység legmagasabb csúcsa, a Türnitzer Höger (1372m). A csúcskereszt tövében található a még téli-tavaszi álmát szuszogó Türnitzer Hütte (csak májusban nyit). Hohenberg kisvároska temploma előtti parkolóból indulunk (fenti kép), hogy a Stadelberg gerincén kezdjük meg vonulásunkat aznapi célunk felé. Odalenn szinte teljes a szélcsend és a gerincen is csak akkor kezd el csapdosni, de alaposan, amikor feljebb érve kilépünk a Kiensteinberg takarásából.

A háttérben a Stadelberg csúcsa, de arra most nem mászunk fel

A Stadelberg egy köztes nyergében északi irányba tér el egy harántoló, jelölt ösvény, mely a hegy áldásos takarásában fut (már ami a déli szelet illeti). Később kiérünk egy széles erdészeti útra mely közvetlenül is rákanyarodik a Högerre (lenti képek).

Bevesszük az irányt a Höger felé

Virágzik a fekete hunyor (Schneerose, Helleborus niger)

A széles útról először még fel kell kapaszkodnunk az 1044 méteren fekvő Türnitzer Sattelba (nyereg,lenti képek). A nyereg után jöhet a végső csúcsostrom, fel a kunyhóhoz és a kereszthez.

Előttünk a Höger halma

A sűrű, párás levegő miatt az Ötscher sajnos egyáltalán nem látható és a Schneebergnek is gyakorlatilag csak a sziluettje bukkan elő. A kunyhó melletti padokon, szélcsend és szűrt napsütés honol, letelepszünk hát egy szusszanásra, elfogyasztani megérdemelt elektrolit italainkat.

A Schneeberg a párás levegőben alig-alig látható

A jól megszolgált üdítőital, mohón felhörpintve

A távolban a Muckenkogel és a Hinteralm, illetve jobbra a Reisalpe

A csúcson eltöltött 20 perces pihenő után még egy jó húzós, legalább 200 m szintemelkedést megkövetelő ellenkaptatót kell legyűrnünk ahhoz, hogy elérkezzünk az áhított Gschwendthüttébe.

A jól látogatott kunyhó kínálata bőséges, így nem okoz gondot bő egy órán át elpihengetni az asztalnál. Szó mi szó, majdnem 1200 m szint legyűrése után, megérdemeljük a falatokat. Lefelé a Steinparztalban araszolgatunk. Cirka másfél óra alatt érkezünk vissza Hohenbergbe. Remek kirándulás, szép kihívás volt, máris tervezzük a továbbiakat.