Utószónak még meg kívánom jegyezni, hogy amennyiben az új Artemis próbálkozás, valamikor a jövőben, sikeres lesz, akkor az egészen új fényben fogja feltüntetni a korábbi állítólagos holdraszállásokat. Egy 2016-os interjúban Don Pettit asztronauta sajnálkozva bevallja, hogy az a régi technológia (amit mindössze röpke 7 év alatt fejlesztettek ki) meg lett semmisítve („we destroyed that technology”) és tehát már nem áll rendelkezésre. Tessék?

Jelenleg, 50 év elteltével, egy sokkal érettebb és gazdagabb tapasztalati háttérrel, 14 évbe tellett, hogy hold körüli pályára juttassanak embereket. És akkor hol van még a holdraszállás? Vesd össze, milyen technológia állt a hatvanas években a konstruktőrök rendelkezésére? A majdani lunar module leszállóegység fejlesztésén jelenleg két cég is dolgozik, illetve verseng egymással. Egyfelől a SpaceX (HLS) másfelől pedig a Blue Origin konzorcium (Blue Moon) melynek tagjai közé tartozik a Lockheed Martin és a Boeing.

Mindezeken felül itt van egy más, felettébb zavarba ejtő dolog. Milyen gyorsan tud két műhold, orbitális pályán, egymással összekapcsolódni (az úgynevezett space rendezvous)? Például amikor elindul egy űrhajó, hogy elérje az ISS űrállomást. Tudniillik a Soyuz MS17 2020-ban döntötte meg a világrekordot amikor kilövéstől számítva mindössze 3 óra és 3 perc alatt kapcsolódott az ISS-hez. A korábbi standardeljárás, ami 2012-től volt gyakorlatban, 16 órát vett igénybe (The previous 4-orbit, six-hour-approach scheme meant a 16-hour working day for the crew, including 10 hours inside a spacesuit)! Még korábban, tehát 2012 előtt, ez a fajta űr-manőver ennél is tovább tartott, körülbelül két napig.

Az 1960-as években a Gemini űrhajókkal (6, 7, 8) végzett amerikai űr-randevú-kísérletek nem voltak éppen a legsikeresebbek. Legelőször a szovjetek tudtak két legénységgel ellátott kapszulát (Soyuz 4 és 5) 1969 január 16.-án egymással sikeresen és tartósan összekapcsolni. Érdemes tehát szem előtt tartani ezt a dátumot, különösen akkor, amikor az Apollo program holdra szálló és a hold körül keringő parancsnoki egysége randevújáról beszélünk. Mindebből bárki levonhatja a tanulságokat. Csak a nyomaték kedvéért: a NASA úgy indult 1969-ben a holdra, hogy előtte nem tudott felmutatni egyetlenegy stabilan létrejött sikeres űr-randevút sem.