Egy számomra még ismeretlen ösvényt, a Straßenbahnerweget kívánom felfedezni és egy más, a rég nem látott Wagnersteiget újra értelmezni. Mivel mindkettő felfelé vezet, lefelé menetre két más, ismert összekötő ösvényt kell a tervezetbe beleszőni. A Leitergraben és a Springlessteig hozzáadásával jön össze a négy ösvény egy túra kompozíció.
 |
 |
|
|
|
Túrám közben sikerül néhány nem nyilvánvaló felismerést is beszereznem. A térképen ugyanis a Leitergraben, amit lefelére szántam, T2 szinten van feltüntetve, míg a zölddel jól jelzett Straßenbahnerweget eggyel feljebbre értékeli a skálán (T3). Innen a logika is, hogy tudniillik felfelé mindig célszerűbb a nehezebbet választani. Lefelére meg általában a könnyebb variáns dukál.
A Wandfußsteig itt egy nehezen kivehető pontban balra felfelé leválik
Aztán nem győzök csodálkozni, amikor már rátérek a Straßenbahnerwegre, hogy mikor jönnek már ezek a T3-al jelzett szakaszok, mert ilyenek nincsenek. Egy remekül járható könnyű ösvényről van szó, ami még a Hohe Wandra jellemző sziklamorzsalékos aljzatot sem hozza. Mi a szösz? Szerintem max. T2, de inkább csak T1 ez az út. Ami a lényeg, hogy a Leitergraben ami a kisokos térképek szerint egy fokozattal könnyebb, a valóságban mégis minden szempontból igényesebb, kellemetlenebb és nagyobb odafigyelést igényel. Na bumm! Ezt add össze!
Egy más felismerést is szeretnék még megosztani, tudniillik mint a térképen is jól látható nyomvonalam mutatja, a Straßenbahnerweg beszállóját délnyugat felől a kékkel jelzett Wandfußsteigen érem el. Igen ám, de egy sziklagörgeteggel kitöltött árkon átvergődve, elvétem a Wandfußsteig folytatását, mert mintha eltűnne és egy széles erdészeti úton találom magam (lásd fenti térképen). Ebadta, akkor most merre, hová? A GPS szerint az előre megtervezett utam a Wandfußsteigen valahol eme széles út felett kell hogy folytatódjon. Na gyerünk vissza, megtalálni!
A Wandfußsteigen, kellemetlen valami
A Staraßenbahnerweg kezdete. Balról látható az út, amin érkeztem
Némi nyomolvasás után sikerül is meglelnem, de inkább ne tettem volna, mert rendkívül vesződséges egy út. Nem ajánlanám senkinek. Inkább érdemes tovább haladni a széles „műúton” és egy kis extra kerülővel a túlsó oldalról (piros vonal) megközelíteni Straßenbahnerweget. Egyébként a Wandfußsteigen sisak viselése melegen ajánlott. Kisebb nagyobb kövek itt-ott hullanak alá. Nem tudni zergék avagy csak figyelmetlen hegymászók rugdossák le a köveket?
A zölddel jelzett Straßenbahnerwegen, fenti lenti képeken
A mély bevágás a Hohe Wand húsába Leitergraben
Na, szóval a Luf vendégház tövében bukkanok ki a platóra. Jöhet a már ismert alászállás a Leitergrabenben. Aztán kiérek egy erdészeti útra (lenti képen), ami elvisz a sárgával jól jelzett Wannersteigig. Itt sisak, szerintem, egyébként is kötelező. Ajánlatos továbbá egy ferratás kesztyű, ami lefelé a Springlessteigen is aranyat ér majd. Kantár és beülő nem szükségesek.
Létrák és még több létra a Wagnersteigen
Drótköteles ferrata következik A (max A/B) szinten
Egy A max. A/B vasalt útról van szó. Az ösvény eleje meredek járóka, majd később jönnek csak a vaslétrák illetve a drótkötéllel biztosított szakaszok. Nem nehéz és a vasalt részek érdekesebbé teszik az egyhangú bevezető kaptatást.
Érkezem a Wagnersteig végére. A Große Kanzel keresztje látszik
A Wagnersteig, a Straßenbahnerweghez annyiban hasonlatos, hogy szintén egy vendégház közvetlen tövében, az Eicherthüttenél bukkan ki a platóra. Nosza, eléggé el vagyok csigázva, ki is használom ebédszünetre. Déli pihenőm után további utam a Hubertushütte mellett visz (lenti képen), nem hagyhatom ki, egy almáspite még belefér.
Ezután jöhet a Springlessteig lefelé. Nem szeretem. Mindig eszembe jut egy évekkel ezelőtti rettenetesen szomorú baleset, amikor egy apuka két kisgyermekével zuhant le itt ezen az ösvényen. Az egyedül haladó nagyobb gyerek kicsúszott, az apuka utána ugrott, hátán a babával. Szóval jobb ha ilyen felállásban senki sem vállalja a Springlessteiget. A Straßenbahnerweg erre százszor alkalmasabb. Nem érdemes reszkírozni.
Sztefano-Space 