Miközben a tavasz még gyengélkedik, a téli évadot már, megítélésem szerint, komplett le lehet zárni. Elég soványra sikeredett szegény. Miután feljegyzéseim révén akár egy évtizeden túl is vissza lehet pillantani az elmúlt telekre, sajnos meg kell állapítani, hogy az ideihez hasonló rövid rapszódia még nem akadt horogra. Eközben felvetődik a kérdés, hogy ez most ama sokat emlegetett klímaváltozás rovására írható, avagy (más) emberi beavatkozás műve. És most nem a woke/zöld-agenda szerinti széndioxid hipotézisre gondolok, hanem egy sokkal riasztóbb műfajra.

A The Epoch Times számol be terjedelmes cikkében azokról a nagyszabású erőfeszítésekről, melyek a geoengineering égisze alatt vannak máris folyamatban és melyekkel a napot próbálják leárnyékolni, hogy így hűsítsek a bolygót. Ergo, direkt beavatkozás az időjárás azon folyamataiba és ciklusaiba, amit a tudomány még csak hiányosan (ha egyáltalán) képes megérteni.

A cikk beszámol az olyan technológiákról, mint a „stratospheric aerosol injection” amivel például hőlégballonnal juttatnak kéndioxid-permetet a sztratoszférába. Amit ezzel kapcsolatban röviden mondani szeretnék, csupán csak annyi, hogy az ilyen és ehhez hasonló beavatkozások nyomán, már nem lehet tudni, hogy az amit megélünk, valóban a természetes folyamatok mentén történik-e, avagy efféle durva beavatkozások következménye.

Eközben tudományos berkekben sincs egyértelmű támogatottsága az ilyen durva beavatkozásoknak. A cikkben is elhangzik a kritika “Geoengineering the climate is a very scary prospect”, azaz a klíma bolygómérnökséggel (micsoda magyar elnevezés) való befolyásolása egy felettébb félelmetes perspektíva. Én ezt hübrisznek tartom.