Ha útra kelek, általában viszek egy B tervet is a tarsolyomban. Arra az esetre, tudniillik, ha valamely nem előrelátható okból kifolyólag az eredeti szándékomat nem tudnám valóra váltani. Ritkaság számba megy, hogy ezen túlmenően végül is egy harmadik, C változat valósul meg. Vasárnap pedig pont ez történt.
 Nyomvonalam, letölthető |
 …és plasztikusan |
Az Obersberg alatti Prein völgyből szándékoztam indulni, hogy keletről nyugati irányban haladva végigmasírozzak a Mistelbacher Höhe névre keresztelt hegygerincen. Hajnalhasadtakor fordultam rá az Eckbauer gazdasági udvarhoz vezető jócskán emelkedő hegyi útra, mely túrám kiindulópontjához vezet. Az elmúlt napok fagyos időjárása jégpáncélt varázsolt a felfelé kanyargó út felületére ami elég hatásosan hárított minden hólánc nélküli közeledési szándékot. Egyszerűen elforogtak a kerekeim. Összkerék meghajtással bizonyára szerencsésebb lettem volna. Így azonban semmi kedvem sem volt a hólánc felszerelésével piszmognom. Váltottam tehát a B tervre és visszatolattam egy olyan pontig, ahol némi gonddal ugyan, de mégis sikerült megfordulnom. Néhány perc múltán aztán begurultam az álmos Schwarzau im Gebirge főterére.
Az eredetileg tervezett útvonala pirossal (az A terv)
Úgy terveztem tehát, hogy felmászom az Obersbergre a februárban megismert turistaúton és ezután egy kört leírva déli irányban ereszkedem le a Preintalba. Az eredeti elképzeléshez képest ez ugyan egy jóval rövidebb variáns, de ezzel is beértem volna. Pedig akkor még fogalmam sem volt róla milyen irdatlan mennyiségű hó van fenn csúcsközelben és a gerincen. Úgy gondoltam, hogy a kevéske fehérség, ami a környéken mutatja magát, nem jelenthet komoly akadályt. Hótalpak nélkül indultam tehát, mivel a használatát nem tartottam szükségesnek.
Felfelé araszolgatva a hó vastagsága egy ideig tartotta is magát az elképzelésimhez. Itt-ott voltak ugyan vastagabb átfúvások, de átlagban bokáig sem ért a hótakaró. Később aztán, egyre többször kényszerültem mélyebben is belesüppedni a finom porhóba. Egy idő után ez az állapot, mármint a mélyresüppedés, tartósodott. Az Obersberg fennsíkján pedig már egyenesen a gamáslim felső pereméig, majd pedig térdig érő porhóval lett dolgom.
Februári itt jártamkor kihagytam a csúcskeresztet, most tehát törlesztettem a mulasztásomat. A kereszt és a menedékház körüli érintetlen hótakaró tanúbizonysága szerint, szálegyedül voltam aznap a hegyen. Csak sejteni lehetett, hogy körülbelül merre lehet a B terv szerinti (hivatalosan jelöletlen), az Obersbergalmra vezető turistaút amelyen le szerettem volna jönni. A gerincen (Mistelbacher Höhe) pedig egyenesen lehetetlennek tűnt a továbbhaladás. A legkisebb ellenállás elve szerint tehát nem maradt más választásom, mint a C terv, azaza, a saját nyomvonalamon visszaereszkedni a völgybe.
Nem igazán zavart, hogy pontosan megsimételtem korábbi kiruccanásomat. Ráadásul hasonló hó és idöjárási viszonyok mellett. Pazar, napsütéses időben sikerült néhány remek téli képet készítenem.
Sztefano-Space 