Angika régi vágya teljesül, megtekinteni a híresnevezetes Hallstattot, amit tudniillik a kínaiak egyazegyben lekoppintottak, mégis jönnek továbbra is csodálni az eredetit. Történt ugyanis, hogy salzkammerguti nyaralásunk első napja elég borongósra sikeredik, csüng egész nap az eső lába, így a betervezett túráinknak várniuk kell egy cseppet.

Ez a lift visz fel a sóbányába

A kedd, úgy tűnik, itt Hallstattban a kevésbé frekventált napok közé tartozhat. Ezt abból lehet tudni, hogy érkezésünk idején, valamennyi parkolóban van még rengeteg szabad hely. A tolongás a városka utcáin sem éri el az ingereket jelentősen zavaró, túlzsúfoltsági küszöböt. Nos, nem tudni, hogy a keddi nap itt Hallstattban általában is ilyen, avagy jelen szerencsénk csak a véletlennek köszönhető.

Nos, amennyiben valaki nem kíván hosszasan leragadni egy-egy kávézóban vagy múzeumban, akkor a városkát durván egy-két óra alatt be lehet járni, és tehát nem igazán alkalmas egésznapos kirándulásra. Szerencsére itt van a sóbánya! Nem vicc! Salzkammergut a nevében hordozza a sóhoz kötöttséget. Mivelhogy már 3000 évvel ezelőtt is sót bányásztak a környező hegyek gyomrából. Teszik ezt még most is.

A Knappenhof, ahonnan a túra indul

Túra után Sky-Walk

Visszapillantásban a kép közepén a távolban a Knappenhof

Vissza le a völgybe

Aki tehát szeretne egy kis plusz attrakciót, az jegyet vált a városka feletti sóbányába, Salzwelten. Egyfajta vidámparkról van szó, melynek keretében meg lehet tudni egyet s mást erről a bizonyos Salz-Kammer-Gutról (három szóból összetett megnevezés). A hegy gyomrában vezetett túrára egy fél napot, de legalább cirka 3-4 órát kell szánni.

A városka szintjén, (vagy online) meg lehet vásárolni a jegyeket, minekutána a kabinos lift felrepít mintegy 400 méterrel magasabbra (képek feljebb). A hegyi állomástól még úgy negyedórás gyaloglás, akarom mondani kaptatás árán lehet elérni a Knappenhaust, ahonnan a vezetett „só”-túra indul. Mindenki kap egy fehér gatyát és kabátkát, amit a rendes ruházat fölé kell ölteni, hogy megvédjen az esetleges szakadásoktól. Tudniillik a bánya egyes szintjei között csúszdán lehet lefelé közlekedni, mint valamikor a sóbányászok, ami maga az egyik fő-attrakció. Odabenn, a hegy gyomrában, konstans 7-8 C fok a hőmérséklet, mindegy, hogy tél avagy tomboló nyár van-e odakünn.

Nos, bevallom, sejtelmem sem volt, mire vállalkozunk, de megérte. Meleg nyárban kissé (inkább nagyon) kellemetlen lehet, hogy előre be kell öltözni, mert legalább másfél órán át tart a vonulás, multimédia és csúszdázás a hideg hegy gyomrában. Nekem mondjuk már patakokban csurgott a hátam közepén a verejték és gyöngyözött a homlok, mire egy nagyon hosszú bányafolyosón át végre beértünk hűvösbe. Na, mondom, ha most nem kapok tüdőgyulladást, akkor soha. Megúsztam!

Csak a bányakirándulás után kezdjük meg a lenti sétánkat. Feltűnik, hogy sok vendéglátóipari egység zárva tart, ami nyilvánvaló jele annak, hogy a mai kedd inkább az úgymond „gyengébb” napok közé tartozik. Ajánlott tehát nem a hétvégére vagy ünnepnapra tenni az idelátogatás időpontját, nehogy velenceihez hasonló könyöklős-tolakodásba torkolljon a városnézés.