A Tauplitzalm egy cirka 5 négyzetkilométeres felföld Bad Mitterndorf felett, 1600 és 2000 méter közti magasságban az Ausseerland délkelti csücskében. Különlegessége, hogy 6 tengerszem, mint 6 drágakő van beágyazva a felületébe. Mai célunk bejárni valamennyit. Ennek érdekében a kanyargós Tauplitz-panorámaúton felautózunk a felföldön berendezett terjedelmes parkolóba.

A megtett táv (Krallersee, Großsee, Märchensee, Grazerhütte, Steirersee, Schwarzsee, Steirersee déli partka, Linzer Tauplitz-Haus, Naturfreundehaus) 14.7 km, 540 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra alatt (nettó 4:30 óra)

Túránk a Grimming pazar panorámájával indít

Az első tavunk, a sekély, főrészt olvadó hó táplálta Krallersee. Ezután a jóval nagyobb, nevében is emígyen titulált Großsee van soron. Itt szemfülesnek kell lenni, mert a kicsiny harmadik, a Mesetó (Märchensee) szerényen el van rejtve a terep kidudorodása mögött, és esetenként, egy-egy látogató akár el is vétheti.

A Krallersee és felette a Lawinensteinre vezetö turistaút szalagja (egy más alkalomra)

A sekély Krallersee

Útban a Großsee felé. A háttérben a Traweng

Íme a Großsee teljes szépségében

Ez már a Märchensee

A Traweng (a Gamsblick-ferrata a túlsó, keleti oldalán található)

Vissza a Großsee partjára

Itt elmajszolunk egy-egy almát

Visszapillantásban: a Großesee felett a Schneiderkogel

És íme a negyedik tó, a Tauplitzsee

Tovább a Grazerhütte felé

A negyedik a Tauplitz-tó (Tauplitzsee), a felföld névadója, de meglehet ez fordítva igaz, és a felföld adta neki a nevét. Ez is afféle sekély belvíz, hasonlatos az első Krallerseehez. Amikor 2014-ben megmásztam a Gamsblick ferratát, már-már a teljes kiszáradás fenyegette. Most viszont látszólag jól el van magának a kései tél hozta sok -sok csapadék nyomán. Nos, itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert a maradék két tó megtekintése és bejárása igényei jóval felülmúlják az első négy körbejárásának a körülményeit. Aki tehát nem kívánja az extre terhelést, itt abba is hagyhatja a felederítését.

A háttérben a 2031 m magas Sturzhahn

A Trawengra vezetö Gamsblick ferrata fala (lent közelítésben a hegymászók )

Érkezünk a Steirerseehez

A Stájerország színeiben pompázó Steirersee (a háttérben a Grimming)

Mi Angikával teljes eltökéltséggel folytatjuk az ötödik tó, a legnagyobb, a Steirersee felé. A színe miatt Steirersee, tudniillik Stájerország nemzeti színe a zöld. Napsütésben pont ezt adja vissza a Steirerseere vetett tekintet (fenti képek). Az út a tó északi partja felett traverzál kacifántos fordulatokkal. Hol fel, hol meg lefelé, időnként kezet emelve a sziklákra is. Egy helyen cirka egyes szinten kell lemászni egy sziklalépcsőről. Aki tehát nem szeret ilyesmit, inkább a déli parton próbálkozzon. Az egy kicsit szelídebb, de nem teljesen.

Végre elérjük a Schwarzeet (nem is fekete)

Kis gondom támad, amikor beborul az ég, és a szürke hasú felhőkből elkezd gyengén záporozni. Nem sokat, csak annyit, hogy kiverje nálam a biztosítékot. Mert még rágondolni is rossz, hogy jól eltávolodva a kiinduló (és érkező) ponttól, emilyen terepen ránk szakadhat az áldás. Feldob és bátorít a tény, hogy Angika könnyedén veszi, és egyáltalán nem izgul. Neki van igaza. A gyenge zápor hamarosan eláll és kisüt a nap. A prognózis 10%-ban határozta meg aznap a csapadék valószínűségét.

Lefelé a Steirersee déli partjára

Utunk valóban legfáradtságosabb része a Steirersee feletti terep. Miután végre elérjük az utolsót, a Schwarzeet, (Feketet tó) már csak egy futó pillantásra méltatjuk. Egyébként nem fekete. Még hátra van egy ugyanolyan hosszú visszaút. Ehhez alá kell szállni a Steirersee mély déli partján vezető ösvényre (fenti képek sorozata). Az út itt is fel és alá bukdácsol, gyökereken és sziklalépcsőkön át, majd a Steirersee nyugati csücskében egy meredek kaptatón vissza a felföld szintjére (lásd a profilon a mélyedést).

Kemény kaptatón vissza a platóra

Wernerbankerl-kilátó  a Steirerseere

A piros nyíl a Schwarzsee helyzetét jelöli (látni nem lehet)

Szemben a Lawinenstein

Miután feljutottunk a platóra, már nincs több meglepetés. Elcsigázva, szomjasan és éhesen a Linzer Tauplitz-Hausba térünk be (fenti képek), hogy csillapítsuk szükségleteinket. Innen már csak gyengéd séta a visszaút a parkolóig. Útközben még benézünk a Naturfreundehausba is egy almáspitére.

Visszaúton a Schneiderkogel és alatta a Großsee

A túra felülmúlta elvárásainkat, mind ami az igényeket, mind pedig ami a látványt illeti. Csak megfelelő kondícióval, eltökéltséggel és kitartással rendelkezőknek ajánlott a teljes táv teljesítése.