Tavaly egy közelgő zivatar hiúsította meg Angika csúcsostromát a Loseron. Az idén a szépítés szinte kötelező motívumként ivódik Angika szöveteibe. Semmi sem tarthatja vissza, még egy más hasonló zivatar sem. Pedig ugyancsak vizslatom a tegnapi Trisselwandról a Loser aktuális viszonyait, ahol még terjedelmes hómezőket látok fehérleni. Majd elválik.

A fenti nyomvonal szerint megtett táv 6.6 km, 510 m szintemelkedés, bruttó 5:30 óra alatt (nettó 2:45 óra), amibe természetes beletartozik a Loserhütteben eltöltött idő is.

A Loser és aktuális hómezői a Trisselwandról vizslatva

Az időjárás most nem lehet akadály. Sem szél, sem csapadék, sem pedig villámok nincsenek a porondon. Semmi és senki sem veheti el Angikától a mai sikerélményt. Ugyanúgy kezdjük, mint egy évvel ezelőtt. A terep tehát már ismerős, és nincs megakadás a kacifántos, fogódzókkal ellátott sziklalépcsőkön sem.

Visszapillantásban a vályú, ahonnan érkeztünk

A déli traverz teljesen száraz, hónak egyelőre nyomait sem látjuk. Nem így a Hochanger és a Loser közti vályúban, ahol bizony hosszú szakaszokon tapossuk a kásás havat. Szintúgy feljebb is, csúcsra egyenesen ráforduló lejtőn is. Helyenként nagy ívben ki lehet kerülni ezeket az alattomos és csúszós szakaszokat, de komolyabb problémát egyáltalán nem okoznak.

Már közel a cél, ezt nem lehet elvenni!

Cirka egy és egynegyed óra alatt érkezünk csúcskereszthez. Már jó régen nem láttam. Akkor ugyanolyan boldog voltam, kilépve a Sissi ferratából mint ma Angika. Gratulálok a sikeres megmászáshoz. Ez a teljes eltökéltség, a céllal való abszolút azonosulás, számomra is újdonságként hatnak. Na tessék, miből lesz a cserebogár! Bravó!

Pillantás az alternatív útvonal, a Loserfenster felé

A fenti kép közelítésben

Pillantás a Sandling felé

A Gosaukamm a Hoher Sarstein mögött

Igen, ez a traverz kitett és nem tartozik a legegyszerűbbek közé

A Hoher Sarstein

Leírhatatlan öröm Angika arcán

Lefelé (fenti képeken) ugyanazon az úton megyünk, mert a Loserfensteren át vezető út, a Hochanger túloldalán még terjedelmes és összefüggő hómezőkön át vezet. Mivel még arra én sem jártam, meghagyjuk a következő szezonra felfedezni magunknak. Mire leérkezünk, meg is éhezünk és betérünk a Loserhüttebe, megünnepelni a sikert.

Útban a Loseralm felé

A háttérben az Atterkogel és az Augstsee

Terjedelmes hómezők még júniusban is

Ebéd után még megtekintjük azokat a fránya hómezőket a túloldalon (fenti képeken). És íme, az Augstsee-tó északkeli partján, ahol a rendes turistaút vezetne, valóban majdnem összefüggő még a hótakaró. A tavat meg még részlegesen jég is fedi. Néhány látogatót azonban ezek a viszonyok látszólag egyáltalán nem zavarnak és rendíthetetlenül folytatják útjukat a hóban tappogva.

A túlsó oldalon a Trisselwand köszönt (tegnapi csúcsom)

A megtett táv és az össz-szintemelkedés természetesen csalókák, mert semmiképpen sem tükrözik aznapi teljesítményünket és a felfokozott elvárásokból fakadó lámpalázat.