Az Ausseerland, melyhez Altaussee, a Loser, Bad Aussee, a Grundlsee és az Ausseer See tartoznak, szimbóluma a bergfexen is, az a szirt a kereszttel, mely egy cirka 1000 méter magas sziklafal, a Trisselwand, legmagasabb pontján van elhelyezve. Mai túrám eltökélt célja oda feljutni. A körülmények szinte optimálisak. A tegnapi frontnak nyoma sincs, a jelentés stabil, száraz idővel kecsegtet.

A fenti nyomvonal szerint utam hossza a nyeregböl indulva mindössze 7.6 km, 844 m szintemelkedés, bruttó 4:20 óra alatt (nettó 3:30 óra)

A 960 méteren fekvő nyeregből, a Tressensattelból, a valamikori Trisselblick vendégfogadó elől indulok (fenti képen). Egy sárga tábla útmutatására hagyatkozom, mely a célom felé terelget, mégpedig eleinte egy elég gyengén kivehető ösvényen. Később aztán, az út folytatása mindvégig jól követhető nyomon marad.

A Trisselwand a Loserról

Először sötét fenyőerdőben kaptatok. Kissé meg vagyok illetődve, mert már régen jártam teljesen új, még fel nem derített terepen. Egyedül vagyok, eleinte a magányom tökéletes. Később aztán mind fel, mind pedig lefelé menetben több túrázóval is találkozom.

A lvidékre egjellemzöbb és legkönnyebben felismerhetö formájú hegy a Loser

Lassan kitárul a táj, a terep fölé tornászom magam

A Trisselwand, amit Trissenkogelnek is neveznek, a Totes Gebirge hegység egy szegletét határolja. Mögötte nagy kiterjedésű felföld húzódik meg, mely méltán vetekszik a Dachstein platójával is. Utam, első kétharmada-háromnegyede folyamatos meredek kaptatás erre az említett platóra. Az ösvény egy gerincen lavíroz, keresve a legalkalmasabb vonalat a feljutáshoz, és tehát nem direkt a falon tör át, hanem valahogy, valamiként inkább „hátulról” ostromolja (már amennyiben az Ausseer See tükre felől tekintünk a falra).

Az út a szemben lévő hegyháton átlósan jobb-lentről bal-felfelé húz egy párkányon

Közelítésben az út szalagja a korláttal

Elérem a felföldet

Néhány hófolton át

Nagyjából másfél óra alatt érem el a felföldet, ahol még egy fél órát kanyarog az út a kereszt felé. Odafenn boldogságban úszom. Már régen volt, hogy egy új csúcsot fedezhettem fel magamnak, ráadásul ilyen pazar kilátással jutalmazva, mint ez a mostani. Nem sietek alászállni, hanem szokásomtól eltérően hosszasan élvezem a fenntartózkodás csodáit.

Pillantás a csúcsról a Totes Gebirge magja felé

Lefelé, szívet emelö tájjal

Még egy más csúcskereszt, az Ahornkogel, amit csak utólag veszek észre

Az Ahornkogel közelítésben a Dachstein gkeccsereivel

A tótól jobbra a Sandling, balra a Hoher Sarstein hegyvonulata (két majdani cél)

Az elnyújtott Grundlsee

A távolban a Sandling

Lefelé ugyanazon az úton szállok alá. A menet nem nehéz, de fokozott figyelmet követel, különösen a platót elhagyó részek. Közben meg is születik a következő alkalomra kiszemelt célom, az átellenben köszöngető Sandling és a valamelyest nehezebb Hoher Sarstein 1975 m. De erre még tán egy esztendőt várni kell.