Tavaly, Angikával becserkésztük a Lienzi Dolomitok szívének számító, Karlsbaderhütte környezetét, és mint akkor írtam, kinéztem magamnak a 2614 méteres Laserzwandot, mely gyakorlatilag a vendégházat és a tavat körülvevő csúcsok közül a legkönnyebben elérhetőnek számít. Nos idén, sor kerülhetett a tervezet megvalósítására, mégpedig legnagyobb örömömre nem szálegyedül, hanem Attilával egyetemben.
 |
 |
|
|
|
A Dolomitenhütte alatti tágas parkolóból indulunk negyedmagunkkal, Olgival és Angikával. A lányok célja a Karlsbaderhütte elérése, ahol majd, ha minden jól megy, néhány órán belül találkozunk.
A festői Weißsteinalm, a háttérben balról a Laserzwand
Attila ereszkedik a Weißsteinalmra
Mi Attilával viszont már a széles erdészeti út kezdetén, közvetlenül a parkoló után, elhagyjuk a fő csapásvonalat, és balra leágazunk egy keskeny ösvényre. Ez a Rudl Ellerről, a Lienzi Dolomitok egyik korai úttörőjéről elnevezett út (Rudl a Rudolf becézett formája). Ténykedését a Hohe Wand tekintetében Alois Wildenauerrel lehetne összehasonlítani.
Egyenesen neki a Laserzwand szikláinak
Hexenlacke 2030 méteren (egy ingoványos mező)
Megcsodáljuk az alpesi rózsákat (egyébként mérgezőek)
Hamarosan jó meredeken kaptatunk át egy hegygerincen, mely mögött a gyönyörű szép, de elhagyatottnak tűnő Weißsteinalm terül el. Leereszkedünk a hegyi legelő szintjére, majd enyhe mezei emelkedőn, később egy fenyvesen át visz az út a Laserzwand lábához (lenti képen).
A Zillinköpfe és a Ferrata Piccola a kép közepén látható gerincen fut.
A ferrata kezdete, itt a bevágásban betyárosan fel
E függőleges falaknak van egy extra „csipkés” karimája, a Zillinköpfe, melyen át a B/C szintű Ferrata Piccola vezet (fenti képeken). Aki nem kíván drótkötelek mentén mászni, az alternatív útvonalon, a Laserzwand és a Zillinköpfe közti murvás, kellemetlen bevágáson át is feljuthat 2180 méteren fekvő Hohes Törlhöz (lenti képek).
Hohes Törl 2233 méteren
Mi Attilával a megtervezettek szerint, beöltözünk és mászunk. Mint kiderül, a ferrata nem is annyira „piccola”, mint a neve sejtetni engedné. Technikai nehézségekkel nem kell megküzdeni, és extra erőkifejtés sem szükséges. Csupán csak a ferrata végén a lemászás, a rendes út szintjére, mely pontot tesz a kaland végére, sikeredik furfangosra. Itt eltesszük a beülőt, kantárt sisakot és folytatjuk a Laserzwandot körbefutó vad ösvényen, mely tartogat még egynéhány meglepetést.
Summa-summarum, a Rudl Eller út lényegesen érdekesebb és vadregényesebb mint a közönséges normál feljáró. Cirka 3:15 óra alatt érjük el a Karlsbaderhütte előtti teret, de a kunyhó érintése nélkül azonnal rávetjük magunkat az imént megkerült sziklaszirt tetejére vezető ösvényre.
Nekimegyünk a Laserzwand lejtőinek, visszapillantásban a Karlsbaderhütte
… feljebbről
A Lienzi Dolomitok “csipkéi”
Majdnem pontosan egy óra alatt érjük el a Laserzwand tetején épített kőhalmot (lenti képek), amibe egy egyszerű fakeresztet szúrt be valaki. Azt persze tudni lehetett, hogy nagy csodára ilyen tekintetben nem számíthatunk.
Körös-körben a csipkés hegyek ormain viszont szebbnél-szebb csúcskeresztek hívogatnak háztűz-nézelődni. Ezt, ígérem, amíg még az erőm megengedi, be is fogom váltani, mert a csúcsok lehetnek bár zordak és vadak, elérésük többnyire csak kellő kondíció és B/C-szintű ferraták megfelelő kezelésének a kérdése (pl. Seekofel vagy a Große Sandspitze). Természetesen a stabil időjárás elengedhetetlen alapfeltétel!
Na, proszit! Ezt kétségtelenül megérdemlem!
Attila a Laserz tónál
A lefelé vezető utat csaknem ügetésben tesszük meg, kivéve persze a furfangosnak mondható helyeket, ahol azért ott kell lennie az észnek. Bő 40 perc alatt érkezünk a Karlsbaderhüttebe, ahol megérdemelt jussunk vár ránk. Ezután kényelmesen lecsordogálunk a rendes becsületes turistaúton.
A Hohes Törl és a Zillinköpfe a visszafelé vezetö útról szemlélgetve (a kép közepén)
A Dolomitenhütte a szirten
Sztefano-Space 