A Kerschbaumer Alm a Kerschbaumertal végében, a Weittalspitze (2539) alatt található, hasonlóan idilli környezetben mint a Karlsbaderhütte. Elhelyezkedésük is hasonló, tudniillik párhuzamos, és egymással szomszédos völgyekről beszélhetünk. Az átjárás e völgyek között kizárólag a Kerschbaumertörl (2285) hágón át lehetséges. Az Almra való feljutás is valamelyest kihívóbb mint a normálút a Karlsbaderhüttehez.

A megtett táv a Kerschbaumertalban 10.2 km, 810 m szintemelkedés bruttó 6:45 óra alatt (nettó 5:00 óra). Figyelmetlenségemben nem kapcsoltam flejegyzésre a GPS kütyümet, így csak az órám memóriájára hagyatkozhatok, ami viszont elégséges adatot szolgáltat

Angikával indulunk lienzi ottlétünk utolsó napján búcsútúránkra. Az idő nem lehetne jobb. Kék ég és magasnyomású légköri viszonyok dominálnak. A parkoló, a tegnapi kalandhoz hasonlóan egy döngölt földút végében található (Klammbrückl), amire ismét érvényes, hogy magasított alvázú járművek előnyben. Bár megjegyzendő, hogy közönséges limuzinok is képesek a mutatványra. A Klammbrückl elnevzés a parkoló közvetlen szomszédságában levő szurdokra utal, amelyben a vad Galitzenbach tör utat magának, és melyen át egy híd (Brücke) vezet.

A Hallebach patak vízesése, ahol majd visszafelé megfürdök

Felfelé egy jó darabon, kellemesen, a hegyek árnyékában haladhatunk

Először árnyékos erdők alján vezet az ösvény, mígnem elérjük a Kerschbaumer Almot ellátó lift völgyi állomását (fenti képen). Tudniillik idáig alternatív erdészeti utakon terepjárók is képesek felhajtani. Innentől aztán leszűkül a turistaút keresztmetszete, és valamelyest be is vadul. Leleményes villany MTB-sek itt leteszik villanybringáikat és folytatják gyalog. Vajon hová?

Angika zokszó nélkül küzd meg a nem várt akadályokkal

A képen középen a Klappffall (vízesés, amelynek a medrében a ferrata vezet)

A kép közepén sárga ruhában a hegymászó (kattint teljes felbontáshoz)

Jól láthatóak a ferrata drótkötelei (kattint teljes felbontáshoz)

A bringáikat hátrahagyók a Galitzenklamm vízesésben vezető ferrata beszállójához, a Klapffallhoz mennek: Klettersteig Verborgene Welt. Mi is megtaláljuk a beszállót és irigykedve nézegetem a C/D besorolású Klettersteigen éppen felfelé araszolgató hegymászókat. A nemjóját, ezt még én is szeretném egyszer megejteni (úgy gondolom még a jelen életemben). Csodás, vad, kihívó és mégsem nagyon nehéz ferrata! Legalábbis a falrajzok alapján semmivel sem nehezebb mint a Haidsteig a Raxon. A Jó Isten engem úgy vezéreljen, hogy ez a vágyam teljesülhessen!

Újabb sziklasivatagon át…

Visszapillantásban a völgy

Az út további szalagja Angika számára bővelkedik egyéb meglepetésekben. Három időszakos patak sziklák hordozta medrén át vezet az ösvény. Kaptatunk meredeken, lépcsökön, szerpentineken, mígnem elérjük az Alm felföldjét, ahol az imént még megzabolázhatatlannak látszó Galitzenbach csendesen csörgedező patakként, jóságos, hűsítő arcát mutatja fel (lenti képeken).

Bérkezünk a hegyes csúcsú hegyekkel szegélyezett völgykatlanba, mely a felföldi mezőnek ad otthont. Még vagy 120 méter szintemelkedés felérni a Hütte szintjére. Végre megérkezünk, majdnem pontosan 2:40 óra alatt. Jöhet a nap lazább része, az elemózsiaszünet. A vendégház kínálata, magassága és elérhetetlensége ellenére is dicséretre méltó, senki sem marad éhen.

A Weittalspitze, mint a vidék koronás fője

Weittalspitze közelítve a csúcskereszttel

Miközben falatozunk, szemben velem mindjárt a Weittalspitze hívogat. Hát bizony, ha addig élek s, ezt a csúcsot is meg kell majd még egyszer hódítanom. Vagy balról a ferratán, (Allmaier Toni Weg) avagy pedig jobbról a közönséges turistaúton. Szó-mi-szó, ezt a túrát most, mint a jövőre néző felderítést kell értékelnem.

Az a bizonýos hágó, a Kerschbaumertörl (átjáró a Karlsbaderhüttehez)

A Weittalspitze visszapillantásban

Itt folyik a fürdőzés (Hallebach) …

Több mint egyórás ebédszünetünk után nehéz szívvel kelünk fel az asztaltól, hogy kényszerűségből alászálljunk ebből a paradicsomból. Lefelé, a hőség adta viszonyokból kifolyólag, még belevetem magam a jéghideg Hallebach patakba, de úgy, hogy még a lélegzetem is elakad.