Ideje volt, hogy végre a Göller nyári arcával is találkozzunk, mivelhogy jobbára csak télen, főleg pedig a hagyományos évzárók miatt szoktunk arra tévedni. A tervezgetés során eszembe jut, hogy Robert Rosenkranznál láttam egy felettébb érdekes variánst, mely részben jelöletlen úton a Schindleralmon és a Gsengeren át visz ki a Göller jól ismert gerincére. És ha Robert Rosenkranz egy-egy túrát többször is bevállal (ha jól számolom már háromszor), akkor bizonyosra vehető, hogy felettébb érdemes vállalkozás.

A megtett táv (Kernhof, Ahornhof, Schindlergraben, Schindleralm, Gsenger, Göller, Kleiner Göller, Göllerhaus, Kernhof) cirka 16 km, 1200 m szintemelkedés bruttó 6:40 óra alatt (nettó 5:10 óra)

Az Ahornhof felé, a bicikliúton araszolgatva

Cirmivel és Philippel indulunk tehát ezen felbuzdulva, Kernhofból, az egykori, üzemen kívüli vasútállomás előtti parkolóból. Először a délelőtti napon pörkölődve, aszfaltúton, Gscheid felé, enyhe emelkedőn. Hirtelen elfogy a járda, minekutána megkeressük a bicikliút fonalát (fenti kép). Elérjük az Ahornhof gazdasági udvart, ahol az út derékszögben vált délnek irányt és nekimegy a hegyeknek.

Turmmauer, csak sziklamászóknak, egyébként bevehetetlen bástya

Egy hídon átkelünk a Keerbach patakon, majd árnyékos erdőben folytatjuk mindaddig, mígnem az ösvény újra visszahajlik a patak bal partjára (fenti képen). Itt elvileg, tovább lehetne menni egy zsákutcába, vízesést csodálni, de ezt meghagyjuk a következő alkalomra.

A Keerbach bal partja felett, meredek sziklafalak alatt, visz a felettébb érdekes és csodálatra méltó kanyargós ösvény (fenti és lenti képek). Alattunk teljesen bemélyed a patak medre, de a vízesések csobogása, odalentről időnként felhallatszik. Később, látunk is egynéhány vízlépcsőt, sőt egyre feljebb dolgozva magunkat, az út egyenesen beleszalad a patak medrébe, és egy jó darabon benne is marad.

Odafentről is apróbb vízesések hullanak alá

Újra a patak jobb oldalára jutunk ki. Kisvártatva egy kunyhó alatt visz az út, mely minden bizonnyal a Schindleralmhoz tartozik. Jelenleg ugyancsak elhagyatott állapotban árválkodik. A kunyhó után elérjük a katlanba zárt tulajdonképpen Almot. A mező éppen frissen van kaszálva, ami arra utal, hogy elhagyatott kunyhó ide, árválkodás oda, a mezőt gondozzák és gazdaságilag hasznosítva van most is.

A csodaszép Schindleralmon (lent is)

Az Almon jobbra hajlik az ösvény fonala (fenti képek), mely gyakorlatilag mindvégig jól követhető, kivéve eme kaszálót, ahol nyilván természetes okok miatt elvész az út fonala. Hamarosan azonban, az erdőben, újra rátalálunk a keskeny, kitaposott sávra (lenti képen), mely már a Gsenger lábánál keresi a felfelé jutás legalkalmasabb pontját.

A magasztos Ötscher odaát

A Göller csúcsa még elég távolinak látszik

Egy halványan látható balraát, ott ahol a hegyoldal dőlés szöge enyhül, jelzi a figyelmes szemeknek, hogy itt megkezdődik az első csúcsostrom a Gsengerre. Elsőnek egy előcsúcsra jutunk fel, majd kicsit ereszkedünk egy köztes nyeregbe. Ezután bekeményít a terep és vadul kunkorodik neki a Gsenger csúcsának. Felérkezve, nem győzünk csodálkozni, hogy valahányszor télen idefenn jártunk, eszünkbe sem jutott, hogy egy más út is vezethet ide fel, ráadásul, hogy pont ott lyukad ki, ahol nem sejtenénk.

A Gsengeren lehuppanunk egy cseppet pihenni. Mielőtt még rávetnénk magunkat az immár ismerős gerincre, elmajszolok nagy nyugodtan egy almát. Újfent érdekes megfigyelni, hogy most másfél-kétméteres törpefenyők utcácskáin visz az út fonala, melyről halvány sejtelme sincs a télen idetévedt vándornak, hisz a hó kitölti ezeket az “árkokat” és az út nagyrésze a törpefenyők többnyire teljesen elfedett tetején halad.

Odafenn, a keresztnél egy nagy csoport delel. Keresünk mi is egy széltől valamelyesest óvott horpadást, ahol szusszanunk egy rövidet. Hamarosan azonban folytatjuk, ereszkedve a Göller túloldali gerincén, át a kitett nyergen, fel a Kleiner Göller csúcsára. Ezután nem marad más hátra mint várakozásokkal eltelve rohamléptekkel megindulni a Göllerschutzhaus felé, amit cirka félóra alatt érünk el.

Visszapillantásban a Göllerhaus

Állandóan szem elött a sziklás Gippel

Pillantás a Schnalzstein felé

Végre lehuppanhatunk a kunyhó árnyékos oldalán és átadhatjuk magunkat a jól megszolgált kulináris örömöknek. Déli eszem-iszom után még jó másfél óra visszaszállingózni a völgybe.