Mérlegelnem kellett egy cseppet, hogy egyáltalán szóba hozzam-e eddigi, majdnem egy éves tapasztalataimat. Miután azonban a meghibásodott villanybiciklim javítása már a harmadik hete húzódik, adódott alkalmam újra kenyérgázra járó MTB-re ülnöm, ami arra ösztönöz, hogy megírjam mit gondolok erről az egészről.

Megbízhatóság. Kezdjük tehát az alapvető ténnyel, hogy minél egyszerűbben és minél kevesebb alkatrészből áll egy szerkezet, annál megbízhatóbb, illetve annál megbízhatóbban lehet megépíteni. Úgy hiszem, ezen a téren nem lehet vita. Márpedig ha ez így van, akkor az e-MTB mindig is a rövidebbet fogja húzni egy konvencionális MTB-vel szemben. Lám, jelen állapotom, itt megírtam a részleteket és beszámolok arról is, hogy mi a helyzet ez ügyben, a nagyvilágban. Aki tehát villanybringával jár, számolnia kell 25-50% valószínűséggel egy hirtelen meghibásodással. Ennek a valószínűsége sajnos semmilyen körülmény között nem redukálható a nullára. Ezért kínálnak az autósoknak is tagságot a különféle „sárga angyal” klubok (ÖAMTC, ARBÖ, ADAC, etc.), mert ha a sors úgy akarja, szükségünk lehet útközben a szolgálataikra. Az autó egy még komplikáltabb, nagyon sok alkatrészből álló szerkezet. Aki tehát villanyjószággal nekiered a hegyeknek, jobb ha előre számol ilyen eshetőséggel. Nagy hátrány, különösen, ha még 500m szint áll előttem és 500m szint van utánam. Egy pont jár tehát megbízhatóságban az MTB-nek (1 : 0).

Szállítás. Nos, nyilván, nem lehet vita abban a tekintetben sem, hogy egy átlagban 24-25 kg tömegű járgányt áthelyezgetni jóval nagyobb gond, mint egy legalább 10kg-val karcsúbbat. Egy MTB-t nem gond akár autótetőre sem feltenni, évekig így hordtam. Most szereztem csak be egy vonóhorogra szerelhető bicikli szállítót, és bár a villanybringám,  csak cirka 60 cm magasba kell emelnem, mégsem egyszerű feladat. Minduntalan attól tartok, hogy egyszer megrántom majd a derekam. Különösen pedig emeletről, liftben lehozni, egy kisebb átok, bár nekem speciel, ez szerencsére nem téma. Utóbb is úgy segítettem magamon, hogy szállítás előtt kiveszem a cirka 4+ kg tömegű akkumulátort és csak a helyszínen, földre lehelyezés után teszem vissza. A művelet nem nehéz, de macerás. Kell hozzá egy speciális kulcs, ha elfelejteném, akkor fuccs, indulhatok rögvest haza. Újabb egy pont az MTB-nek (2 : 0).

Irányíthatóság, singel-trail, cross-country (XC), downhill tulajdonságok. Kanyarokban, gyakori irányváltásos terepen is egyértelműen az MTB-nek járnak a babérok. Különösen ott, ahol a féken, kifinomult kéz- (akarom mondani) ujjmozdulatokkal kell megtalálni a jó balanszot. Magasabb akadályok, utat elálló gyökerek, fatörzsek áthidalásánál is előnyben az MTB, hiszen elülső lánckereke jobb pozíciót élvez és tehát az e-MTB hajlamosabb, már a súlyánál fogva is, az elakadásra. Személyes tapasztalatim ezt konkrétan is bizonyítják. Technikásabb terepen tehát előnyösebb a könnyebben kezelhető, fordulékonyabb járgány. Ismét egy plusz pont az MTB-nek (3:0).

Uphill, mászásban viszont verhetetlen az e-MTB. Az automatikus üzemmód, vagy a rásegítés kézi adagolása, gyakorlatilag minden kaptatót megmászhatóvá tesz. Természetesen mindezek rizikóival egyetemben. Tudniillik a leggyakoribb e-MTB balesetek közé tartozik a meredek kaptatón történő kibillenés, ledőlés, egyensúlyvesztés. A motor még bírná, csak az ipse nincs azon a szinten, hogy erre képes legyen. Erre vonatkozólag is vannak tapasztalataim, mert voltam már olyan helyzetben, amikor valóban csak hajszálon múlott, hogy megúsztam. Így-e avagy úgy, itt egy pontot kap az e-MTB (3: 1).

Speciális terepviszonyok (I), sár, víz. Nos, annyi bizonyos, hogy a villanymotor, az elektronika, eleve nem szeretik a vizet. Rengeteg meghibásodás (úgy olvastam) pont e-miatt történik, hogy tudniillik a szigetelt tömítések mögé beszivárog a nedvesség. Ismét egy plusz pont az MTB-nek, mert neki nem számít a víz (4 : 1).

Speciális viszonyok (II), hepehupás, nehezebb, de kevés kanyarral megtűzdelt terep. Itt arról van szó, hogy bizonyos helyeken a nagyobb sebesség és egy megnövelt tehetetlenségi nyomaték, nagyobb stabilitást eredményeznek, az akadályokon könnyebb átjutni. Ismét csak tapasztaltból tudom, hogy itt az e-MTB plusz 10 kilója csodákra képes. Itt tehát egy pont jár az e-MTB-nek (4 : 2).

Karbantartás. Itt az első pontban elmondottak dominálnak. Mivel komplikáltabb szerkezetről van szó, a karbantartást sem lehet teljes egészében házilag megoldani. A hátsó kerék levétele (de inkább a szakszerű visszaszerelése) közönséges fully MTB-bringa esetén sem tartozik az egyszerű műveletek közé. e-MTB esetén, modelltől függően, meg már-már lehetetlen. Ergo, az évek során a karbantartás nyilván többe fog kerülni, ha lelkiismeretesen, jó állapotban kívánjuk tudni a biciklit. Egy plusz pont az MTB-nek (5: 2).

Összegzés. A végeredmény egyértelmű, bár természetesen ez attól is függ, hogy kinek mi a fontos. Akinek elengedhetetlen az „uphill” rásegítés, annak esetenként minden más mellékes. Ám amennyiben valóban csak a sport, és csakis a sport kedvéért használjuk, akkor nincs szükségünk e-MTB-re. Egyáltalán nincs. Felesleges! A kaptatókat meg lehet úgy választani, hogy elbírjunk velük, ha meg mégsem, akkor a könnyebb hegyi bicikliket akár fel is lehet kapni.