Schladmingtól délre két egymással párhuzamos, hosszú völgy nyílik a Schladminger Tauern belseje felé. Az egyik az Untertal a másik az Obertal. Az egyik mélyén az Untertalbach, a másik mélyén az Obertalbach patak csörgedez. A Keinprechthütte az Obertal legvégében található, magas hegyek karéjában, egy csodás völgykatlanban. A túra kiindulópontja az Eschachalm előtti nagy parkoló (Eschachboden), mely egyben a völgy, autóval elérhető legmélyebb pontja. Egy poros, döngölt földút vezet idáig.

A megtett táv (Eschachboden [GPS:47.3032,13.704167], Karrenweg nach Keinprechthütte, Neualm, 774-es turistaút, Keinprechthütte, Karrenweg nach Eschachboden, Neualm, Eschachalm, Eschachboden) 12 km, 670 mszintemelkedés bruttó 5:45 óra alatt (nettó 4:10 óra)

A parkolóból gyakorlatilag két különböző cél felé lehet megkezdeni a menetelést, mégpedig a Duisitzkarseet megcélozva, amit már ismerünk, avagy az említett Keinprechthütte felé. Kínálkozik egy út az Obertalbach jobb partján, ami így reggel a hegy teljes árnyékában van, illetve egy másik, párhuzamos út a patak bal partján. Mi ez utóbbit választjuk, mert vacogtatóan hideg a reggel, csak 9 C fokot mutat a hőmérő. A patak bal partját viszont már széltében hosszában megvilágítja a most még kellemesen melengető nap (fenti képen). A két út később, egy csobogó után, egyesül és jóillatú fenyvesek alján, a mindvégig hangosan zúgó patak mentén, enyhe kaptatókon terelget tovább (lenti kép).

A szebb napokat is megélt, elhagyatott Neualm alatt, a turistaút keresztezi a patakot (fenti kép). Itt egy alternatívút is leágazik a Duisitzkarsee felé. Aki tehát esetleg meggondolná magát, most folytathatja arrafelé. Mi maradunk eredeti célunk mellett. Az út innentől kezdve kissé meredekebb, de ez nem zavaró. Hamarosan kiérünk az erdőből és egy hatalmas mezőségen találjuk magunkat. Az út ismét kettéválik. Egyelőre maradunk a jelzett hivatalos ösvényen, majd visszafelé jövünk a másik, a széles kicsiúton.

A turistaút egy ingoványos hegyháton kanyarog tovább. Valakik, valamikor, óriási erőbefektetéssel, nagy, lapos sziklákkal rakták ki az utat (fenti kép), hogy az azon érkezők el ne merüljenek a helyenként bokáig is érő sárban. Ez a kirakósdi olyan jól sikerült, hogy egy gyereksereg direkt is mezítlábasan, nagy élvezettel táncol végig a lapos, sima köveken. Jó két és félóra elteltével érkezünk a Keinprechthüttehez.

Azon a széles úton ott, majd visszafelé jövünk le

A Hütte csak az utólsó pillanatban bukkan fel egy domb tetején (az alpenverein zöld zászló már látszik, a kép közepén)

A vidék optikája és a kunyhó elhelyezkedése óhatatlanul az osttiroli Kerschbaumeralmra emlékeztet. Ugyanúgy egy magas hegyekkel szegélyezett völgykatlan végében, egy hangosan csobogó patakkal, idilli környezetben, ahonnan különféle hágók felé vezetnek további turistautak.

Lehuppanunk egy napernyő alá a Hütte teraszán és elköltjük az ilyenkor szokásos egyszerű étkünket. Most szerencsére kétszer is ellenőriztem, hogy hozom-e a bugyellárisomat. A cirka egyórás pihenőnk után, lassan-lassan, komótosan, a vidék csodáit élvezve, a széles kocsiúton csörgedezünk alá. Felettébb ajánlott, rút meglepetések nélküli kirándulás, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Eschachalm az út legvégében