Szóval az úgy volt, hogy véletlenül, az óramutató járásával ellenkező irányú kört kezdtünk meg, holott eredetileg a fordított irány volt betervezve. Tudniillik abban az estben, a Schwarzauer Gippel gerincére felfelé kellett volna mászni, ami sokkal egyszerűbb mutatvány, mint azon a meredekségen lefelé araszolgatni. Egy szó mint száz, Attila még nem járt a Gippelen, a Göller mostohatestvérén, ami ennyi év Bécsi-Alpok túrázásai után, sürgős orvoslásra szorult.

A Gippel Kernhófból nézve

A megtett táv (Zögernitz [GPS: 47.825933, 15.596867, Treibsteig, Gippeltörl, Gippel, Gippeltörl, Schwarzauer Gippel, Preinecksattel, Zögernitz]) 12.7 km, 1130 m szintemelkedés bruttó 7:15 óra (nettó 5:15 óra)

A túra egy más rejtett célja eme említett ormótlan meredély volt, amit így ártalmatlan nyári szezonban, okvetlen meg kívántunk szemlélni, hogy ezzel is felkészülhessünk a kaptató, esetleges téli hágóvasas ostromára. Valahogy úgy, ahogyan azt mi Cirmivel egyszer már megtettük. Ehhez persze az időjárás boszorkánykonyhájának össze kell hoznia, egy afféle, optimális mixet, ami általában február végére, március elejére szokott összeállni, ha egyáltalán (hó állaga, vastagsága, stabil és napos idő).

Na, de most még egyelőre csak későnyári élmények elé nézünk, amikor Zögernitz tanyáról, majdnem pontban 10:00 órakor nekilendülünk a magaslatoknak. Mivel egy jól látható piros nyíl azonnal útba igazít, gondolkodás nélkül letérünk mindjárt jobbra, az eredetileg visszafelére tervezett ösvényre. Már késő visszafordulni, amikor tudatosítjuk a ziccert, ami nem nagy gond, egyszerűen csak kaptatás helyett majd ereszkedés lesz a Schwarzauer Gippelről.

A hegy északi oldalán keresgéli az út, számtalan hajtűkanyarban, a felfelé jutás legjobb módját. Az előző napok esőzésé nyomán a sziklákat egy sikamlós, nedves, nyálkás réteg borítja. Lehet, hogy valóban jobb erre felfelé menni, mint itt lefelé (fenti képeken)?  Indulástól számítva cirka bő két óra elteltével lépünk át a Gippeltörlön, ki a platóra. Itt mindjárt szembeötlik a sárga postaláda, amit évekkel ezelőtt valaki ide felhozott. Még egy jó fél óra innen a csúcs. Már nem emlékeztem rá, hogy ez a végső táv ilyen hosszú. Legfeljebb egy jó negyedóra volt valamilyen okból az emlékezetemben.

Lásd a sehonnai postaládát a fa tövében

Kilátás a mostohatestvér, a Göller felé (merthogy a jellege nem ilyen sziklás mint a Gippel, de mégis egymás mellett vannak és tehát rokonok)

A csúcson olyan erős a szél, hogy gondolni sem merünk nyugodt letelepedésre és uzsonnázásra. Ráadásnak a szél szinte fagyasztja a teljesen átizzadt hátamat. Néhány gyors fénykép után a törpefenyők birodalmában találunk egy szélcsendes, napos beugrót, éppen megfelelőt arra, hogy pótolhassuk az elektrolitok hiányát és falatozgassunk a magunkkal hozottakból. Tudniillik errefelé sajnos nincs Hütte. Illetve a túloldalon, amíg legelnek a tehenek, ott lenne a Gippelhütte, italokkal szolgál. De sem útban nincs, sem pedig tehéncsordákat nem látunk már, feltehetőleg lehajtották a jószágot (lenti két képen).

Jól megszolgált pihenőnk után jöhet az út kalandosabb része, vissza a Gippeltörlbe, a postaládához, majd onnan tovább végig a Schwarzauer Gippel csodás gerincén. Mármint „csodás” mindaddig, kilátásban, amíg meg nem kezdjük a nyaktörő ereszkedést. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy ez a télben itt, egy kifejezetten hágóvasazásra alkalmas terep. Már szomjasak vagyunk, amikor végre leérünk a Preinecksattelbe (nyereg), ahol lehuppanunk egy szép fatörzsre és a nehézségeket, sürgősen, némi további magunkkal hozott elektrolittal öblögetjük.

Ez a Gippeltörl (kapucska)

Közelítésben a Gippel a csúcskereszttel

Ez itt egy újdonsült kis fakereszt, még nem látta, a Schwarzauer Gippel legmagasabb pontját lenne hivatott jelezni

Az út kacifántjai ezzel még nem érnek véget, mert a nyeregből is egy inkább igényesebb harántoló, keskeny ösvény húzódik hosszasan, mint a rétestészta, anélkül, hogy kimutatná azon szándékát, hogy ereszkedjen. Tudniillik inkább hajlamos újra felfelé vinni, semmint a völgy felé. Na, de ennek is egyszer vége szakad és folyamatosan enyhülnek az út nehézségei, egészen vissza a kiindulópontig.

Na, most kezdődik a most kezdődik a tánc…

A háttérben a Schwarzauer Gippel, kép a nyeregből készült

Ezen a szép sziklás gerincen masíroztunk végig (jobbról – balra)

Nem árt tehát megjegyezni és odafigyelni, hogy a túrát inkább érdemes az óramutató járásával megegyező kör szerint megtenni. Időben is lényeges különbség adódik, mert az óvatos, lefelé szöszmötölés miatt, legalább fél órával hosszabb lehet ez a fordított irány.