A hétvége frontátvonulást hoz, de vasárnapra valamelyest megnyugszik az idő, még ha napsütésből sok jutni nem is fog, mondják mindezt az egek és felhők járásának jósai. Épp alkalmasnak tűnik egy körre a Wachauban. A Jauerlingen (961m), a Wachau legmagasabb púpján még nem jártam, nosza iktassuk be a vasárnapi programba. Philippel indulunk a Duna partjáról, Schwallenbach községből, majdnem pontosan 9:00 órakor.

A megtett táv (Schwallenbach [GPS: 48.3398, 15.40515], Jauerling-Runde, Teufelsmauer, Platzl, Benking, Franz Josef-Höhe, Naturparkhaus-Jauerling, Franz Josef-Höhe, Jauerling-Gipfel, Burgstock/Aussischtwarte-Jauerling, Schwallenbachtal, Schwallenbach) 17.8 km, 900 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra alatt (nettó 4:40 óra)

Először jó meredeken visz a keskeny, nagyobbacska sziklákkal gazdagon tarkított ösvény északi irányba, tudniillik a Duna bal partját alkotó hegy oldalában keresi a maga útját, fel a plató felé. Rengeteg a vihar döntötte fa, helyenként áthatolhatatlan sorompóként állják el a turistautat. Hol nagy ívben kerülgetjük az akadályokat, hol meg alattuk csusszanunk át. Mivel hivatalosan is jelölt útról van szó, jogosnak érzem a felvetést, hogy a helyi alpesi szervezet hogyan látja, hogyan viszonyul ehhez a példátlan elhanyagoltsághoz?

Egy kilátóban a valamikori köbontás/köbánya felett. Balra fenn Aggstein romvára (lent közelítve)

Egy hajtűkanyarban ellenkező irányba, délnyugatnak fordulunk és folytatjuk ezt az oldalazó emelkedést, három helybeli szerény kis csúcs alatt elvonulva. Tudniillik nagy és fényes neveik vannak, olyanok mint Elferkogel (570), Zwölferkogel (641), Hirschenkogel (665). Az Alpokban, ezek gyakori nevek, de általában picivel, egy icurnyi-picurnyival (hahaha, ezer méterrel) magasabb csúcsoknak adnak ilyen zengzetes megnevezéseket.

Eme, tehát, nagy és hatalmas virtuális „kétezreseket” magunk mögött hagyva (fenti képeken), szelídülni látszik az út folytatása. Később még aszfaltúthoz is van szerencsénk. Átgyalogolunk Benking községen, majd vissza be az erdőbe és egy erdészeti úton enyhe emelkedőn fel egészen a csúcskereszthez, ami állítólag a Jauerling 961 méteres tetejét hivatott jelezni. Ám ez tévedés, mert a kereszt helyét a térkép mint Franz Josef-Höhe tartja nyilván, és a Jauerling teteje kicsit odébb található, amit a visszafelé úton fedezünk fel.

Gyakorlatilag mindegy, hogy hol a valós csúcs, mert innen már csak egy ugrás a szerencsére nyitott állapotban található a Naturparkhaus-Jauerling. Körülbelül két és fél óra alatt érünk fel idáig. A Duna völgyére szép kilátással csábítgató terasza most elhagyatott, nem lenne igazán kellemes odakünn ücsörögni. Odabenn még nincsenek sokan, szerencsére, mert belülről bizony, a kunyhó, igazából csak egy kisebb kunyhócska, nem túl sok helyet tud kínálni a megszorultaknak.

Amíg mi ott nyugodtan falatozgatunk, lassacskán megtelik a beltér, hegyibiciklisek is érkeznek csoportokban. A felszolgált fogások finomak, panaszra okunk nem lehet. Majdnem egy egész órát töltünk el a Hütteben pihengetve, iszogatva és falatozgatva. Távozóban, olyan, mintha még a nap is, bár erőtlenül, de kikandikálna a felhők mögül.

Valóban nem nagy ez a Hütte

Vissza a hamis csúcskereszthez, majd egy nem túl harsányan jelölt erdei ösvényen a Jauerling tulajdonképpeni csúcsára, ami semmivel sem magasabb a kereszttel jelöltnél, de a térkép ezt kiáltja ki csúcsnak. Egy furcsa köralakú konstrukció jelzi a helyet. Nem sikerült megfejteni, hogy a művész mit próbált kifejezni, vagy mire akarta felhívni az erre járók figyelmét (lenti képen).

A Friedrich Ludwig Jahn emlékmű a réten

Elmasírozunk a Jauerling-kilátóhoz, ami a kicsiny helyi sípálya hegyi állomása mellett (Iriswiese) található, de nincs nagy kedvünk felmenni a toronyba, kihagyjuk tehát a lépcsőzést. Ezután már csak lefelé menet következik. A Schwallenbach patak völgye igazi Wachau „fílinget” nyújt. Vad sziklavilág alatt halad a kanyargós erdei út vissza a Duna partjára. Egy szép kirándulás a maihoz hasonló napokra, amikor a magasabb, alpesi régiók felé, nem igazán érdemes indulni.