Ha a csúcson nem cibálna és nem próbálna minket döntögetni a heveskedő déli szél, akkor szinte ideális, melankóliás őszi időről beszélhetnénk. Szerencsére a széllöketek inkább csak az 1800 m szint feletti magasságokban tombolnak, lejjebb, helyenként még szélcsend is honol. Ritka ez a nagy különbség. Attila még nem ismeri a Nagy Rókalyukat, sem az Altenbergsteiget, így ez most annál is inkább természetes választás, mert napsütésben gazdag déli lejtőket vettem számba a mai napra.

A megtett táv (Preiner Gscheid [GPS: 47.676067, 15.723567], Reisstalersteig, Großes Fuchloch, Heukuppe, Altenbergsteig, Karreralm, Almgasthof Moassa, Preiner Gscheid) mintegy 14 km, 1200 m szintemelkedés bruttó 7:30 óra alatt (nettó 5:00 óra)

A Preiner Gscheid hágóról indulunk úgy 9:10 óra körül (új, téli idő szerint). Itt még elkel néhány plusz réteg öltözék, mert ugyancsak hűtöttek a kedélyek. Alig hagyjuk el azonban a huzatos hágót és veselkedünk neki a kaptatóknak, máris jobban érezzük magunkat és hamarosan meg kell válnunk ruházatunk felsőbb rétegéitől. Ezúttal is beigazolódni látszik a réteges öltözködésről szóló elv.

A Reißtalerhüttenél elhagyjuk azt a fő csapásvonalat, mely a népszerű Gretchensteig meg a Reistalersteig felé vezet. Elhaladunk a kunyhó alatt (fenti kép), majd a széles erdészeti útról hamarosan egy jobbra felfelé hajló keskeny ösvényre térünk. Hova tovább egyre jobban leszűkül az afféle “boka tördelő” csapásvonal keresztmetszete. Meglátszik, hogy a Großes Fuchloch (Nagy Rókalyuk) felé már jóval kevesebben vetődnek.

“Előmászás” útközben, mint a Rókalyukhoz való hozzászoktatás formája

Vizsgálgatom a terepet, mert valahol itt kellene lennie a Kicsiny Rókalyuknak is

Bő másfél óra alatt érkezünk a Rókalyuk beszállójához. Mivel a zergék odafenn pajkoskodnak, lökdösik lefelé a kavicsokat, nem árt óvatossági alapon, sisakot tenni a kobakunkra. A túrabotokat meg rendre elrakjuk. Igazi, élvezetes mászás jön 1-es majd a kulcsponton 2-es szinten. Onnan lehet tudni, hogy ez kettes, mert alaposan meg kell gondolni minden egyes fogást. Az egyes szint viszont általában nem szorul különösen körültekintő előkészítésre.

Közvetlenül a kulcspont alatt

Attila éppen most bukkan elö a Rókalyukból

Az egész mászós szakasz nem igazán hosszú, a bevezetéssel és a murvás utánzönge részekkel együtt nem tart tovább 20 percnél. Amint kiérünk a füves hegyhátra (fenti és lenti képeken), egyenesen, úttalanul ráfordulunk a csúcsra. Na, itt már érződik a szél ereje. Ahogy közeledünk a Heukuppe felé, egyre nagyobbakat dob rajtunk, úgyhogy gyengéd kis sziesztázásra nincs esélyünk.

Na, itt már szaggat rendesen a szél

A horpadásban

Szemben a Schneealpe, lent közelítésben a Lurgbauerhütte, mögötte az Ötscher

Ez itt a Hangyadomb (Schneealpe) a Göllerrel a háttérben

A csúcson állított emlékmű mögött van egy horpadás, amolyan gödör szerűség, mely valamelyest megvéd a legnagyobb szélrohamoktól, bár szélcsendről ott sem lehet beszélni. Mindenesetre legalább nyugodtan elő lehet venni valami kis itókát és majszolni a magunkkal hozottakból. Eredetileg a Moassa vendégfogadóban szeretnénk leöblíteni a túra terheit, de nem vagyunk benne biztosak, hogy vajon nyitva lesz-e. Elvileg igen, de miután október 26.-ával a Hüttek bezártak, felkészültünk az ellenkező eshetőségre is. Mindenesetre az Altenbergsteigen lefelé legalább másfél óra az út, amiből aztán kis híján kettő lesz.

Az Altenbergsteigen, fent és lenti képeken

Érkezünk a Karreralmra

Az Almgasthaus szerencsére nyitva és jól látogatott, nincs tehát akadálya egy elnyújtott kései déli pihenőnknek. Nem is sietünk már, mivel a visszafelé vezető út kifejezetten gyengéd, semmi kihívás sincs már benne, hacsak nem vesszük figyelembe azt az otromba plusz 100 méter ellenszint-emelkedést, amit még Preiner Gscheidig mégiscsak, teli gyomorral, valahogy le kell hogy küzdjünk.

Ezzel a nagyszerű őszi kerülővel búcsúzunk az idei közös ősztől, legközelebb, feltehetőleg, már majd csak a télben találkozunk újra.