Egyeseknek olyan szürke és unalmas lehet az életük, hogy időnként okvetlen szükségét érzik kitörni a béklyóként rájuk telepedett unalomból és legalább egyszer valami nagy tettet végrehajtani. Például hősködésre, teljesen alkalmatlan időben, nekimenni Alsó-Ausztria legmagasabb csúcsának. A Schneeberg, egy nyilvánvaló „semmiség” (szerintük). Kettőt sem pillant az emberfia és máris hipp-hopp, feljuthat. Ne csak a felkészülteknek teremjenek babérok! Hisz ott vannak ők is, szerencsétlenek, akik eleddig csak hallomásból ismerték a hegyek szeszélyeit, ha egyáltalán.

Nem lehet az olyan nagy dolog feljutni a Schneeberg tetejére, gondolták ők hárman, akik szerdán, november 22.-én, kalandokra vágyva, 8:30-kor nekivágtak Losenheimből (írja a tegnapi Kurier). De Uram bocsá! Miért pont azon a szerdán, amikor felhős idő, viharos szél volt odafenn kilátásba helyezve? Miért nem másnap, csütörtökön, amikoris bár szélcsendről nem, de legalább 8 óra napsütésről szólt a fáma? Történt ugyanis, hogy a teljesen felkészületlen trió, még azt sem tudta, hogy a Fischerhütte régen bezárta portáit. Nem, ők ezt nem tudták! 5 (öt) órás küszködés után végre elérték áhított céljukat a 2049 méteren téli álomba szunnyadt Fischerhüttet (fenti képen a viszonyok). De micsoda sokk! Csak a téli helyiséget találták nyitva, na meg odabenn a szükségtelefont, melynek segítségével riadóztathatták a hegyi mentőket. Tudniillik erejük a visszavonulásra már nem maradt. Közben valamelyest csökkent a szél ereje és így a pórul jártakat sikerült helikopterrel lehozni a hegyről.

Utóirat: Erről jut eszembe, hogy ismertem valakit, aki nekem jó pár éve panaszolta, hogy a párjával micsoda ítéletidőbe kerültek a Raxon. Esett is, fújt is, látni sem láttak semmit, de szerencsére őket nem kellett megmenteni. Nyári időszak lévén a kunyhók nyitva voltak és hát sikerült egy ilyenbe bemenekülniük. Csak azért említem az esetet, mert akkor speciell, alkalmam volt megkérdezni, hogy bocsika, de miért? Az időjárás akkori tükrében (előre lehettet tudni), azon a napon normális embernek keresnivalója nem volt a hegyen. Miféle gondolat vitt benneteket oda fel? A válasz pedig annyi volt, hogy a feleség, már hetekkel ezelőtt betervezte, és tehát menni kellett…. ☹ Na bumm!