Jobb lenne újra nyergelni és több időt tölteni odakünn a természetben. Bizonyos körülmények, többek között az időjárás is, az utóbbi hetekben inkább gátoltak, semmint segítettek volna ebben. Így aztán, sajnos, több időm marad agyalni, ami az elmúlt napokban közzétett cikkeimhez is elvezetett. Pedig jobban szeretek túrabeszámolókat írni. Sokkal jobban! Legutóbbi bejegyzéseim tükrében, viszont, még idekívánkozik rámutatni, hogy esetenként milyen mélyre le kell leásnia annak, aki áhítja az igazságot.

Nem könnyű a hamis, fősodrú médiák terjesztette propagandából kihámozni a valóságot. Például, amikor azt hazudják nekünk, hogy a széndioxid minden határok feletti folyamatos növekedése lenne az emberi tevékenység okozta felmelegedésnek megdönthetetlen bizonyítéka. Eközben, korabeli, jól dokumentált mérések, melyek metodikája a mai modern szabványok (például a DIN – Deutsche Industrienorm, DIN EN 13779) alapjait képzik, jól mutatják, hogy ez legalábbis, revízióra szoruló hipotézis.

A levegő széndioxid tartalma mérésének szabványosítása a bajor Max von Pettenkofer az 1850-es években végzett munkásságra tekint vissza. Több forrás utal a tényre (pl. Ernst-Georg Beck monumentális kutatása), hogy a 19. század első felében a levegő széndioxid koncentrációja hasonlóan magas volt (> 400 ppm) mint a mai. Ez az érték aztán lecsökkent, majd az 1940-es években újra növekedett, mígnem a 20. század közepén beállt a Keeling/Callendar-féle 300 ppm körüli érték (lásd a Beck-tanulmányból ollózott lenti ábrát).

Kattint a képre a forrásmunkához PDF-formátumban.

Amennyiben tehát a tudomány alapvetően kíváncsi természetű, mint állítják, akkor elsősorban azt kellene kiderítenie, hogy milyen körülmények vezettek el ezekhez a változó értékekhez (Ernst-Georg Beck nem marad adós ilyen tekintetben sem). De mint sajnálattal tapasztaljuk, efféle tudásszomj manapság alig-alig tapasztalható (nincs rá keret) a meglévő eredményeket pedig, melyek nem illenek bele a polotikailag korrekt narratívába, elhallgatják, ignorálják. Csak a propaganda gőzhenger dübörög. Egyébként megértem, mert ha „hivatalosan” is kiderülne, hogy a széndioxid koncentrációja nem monoton növekedett, hanem az elmúlt két évszázadban is gyakran változott, sőt akkor és ott is, amikor még nem léteztek tömegesen gyártott robbanómotorok (az Otto-motor elve 1862-ben lett megalkotva), akkor a mai klíma-hisztéria alapjai azon nyomban rapityára hullanának.