Számomra egészen különlegesnek ígérkezik az elkövetkezendő esztendő, ugyanis elérem azt a kort, amin túl, úgymond, nyugalomba vonulhatok és nem lesz kötelező többé a mókuskerék hajtása. Ambivalens érzéseket vált ki ez a változás bennem. Egyrészt örömömre szolgál az ezzel járó szabadság elnyerése, másfelől viszont megterhelő tudomásul venni az elodázhatatlan testi hanyatlás és az elmúlás hivatalosan is tudomásomra juttatott egyértelmű kifejezését.

Amennyiben viszont a dolgok pozitív oldalát nézem, és kívánhatok is valamit, akkor szeretnék jóegészségben még legalább egy évtizednyi túraévet lehúzni. Sajnos a bennünket körbeölelő világ dolgai nem úgy alakulnak, ami ennek az óhajomnak kedvezne. Az úgynevezett „bezzeg nyugat” hajója kormányzását az univerzum óceánjában egyre inkább egy szellemileg és erkölcsileg teljesen retardált, kórosan korrumpált, dekadens elit vette át és irányítja egyenesen egy jéghegynek (mint azt Wisnewski könyvében is olvashatjuk).

Bár ez nem teljesen új dolog, a globális negatív folyamatok felgyorsulása ama áldatlan vírus-krízissel vált teljesen egyértelművé, tudniillik azok számára, akik képesek voltak a dolgok mögé pillantani, a realitások mentén helyesen analizálni az eseményeket. Azóta a helyzet csak romlott, bár a dolgok pozitív hozadékaként, sokan, de nem elegen, felébredtek szendergő álmukból.

Számomra egy talány, hogy miféle szellemi-erkölcsi talapzatok mentén zajlottak le ezek a folyamatok. Annyi látszik csak biztosnak, hogy aki egyszer lenyelte ama legendásnak számító piros pirulát, az képtelen a továbbiakban is a korábbi naiv, hiszékeny, rózsaszínű szemüvegen át szemlélni a világot. Pedig néha jó lenne, hisz jómagam is gyakran irigykedve csodálom azon kortársaimat, akik mit sem törődve a birodalmi hegemón hanyatlása kiváltotta korhadásos folyamatokra, kormánybácsiba vetett rendíthetetlen hittel, boldogan élik világukat.

Miért kerestük mi, a megalázott, kirekesztett, kinevetett, töredék, az ok-okozati összefüggéseket? Miért nem elégedünk meg a felülről érkező, jól koordinált propagandával? Miért vesztegetünk időt és energiát arra, hogy ellenszél ellenére is keressünk és óhajtsuk a tisztánlátást, hogy megértsük, mi zajlik és miáltal? Tán mert bízunk a teremtés tökéletességében, a természet gyógyító erejében, az igaz keresztényi erkölcsiségben, hitben? Vagy csak ama egyszerű, de olthatatlan tudásvágy és kíváncsiság hajt, melyet már a szentírás is paradicsomból való kiűzettetés okaként említ?

Mindezek (ún. Cancel-Culture) tükrében a jövőtől aligha várhatunk szépet és jót. Már annak is örülhetünk, ha a nyugati világ hanyatlása okozta káosz nem okoz majd elviselhetetlen szenvedést és a negatív változások viharai közepette is, képesek leszünk, félig meddig, normálisan továbbélni és túlélni. Hát ehhez kívánok a beláthatatlan, fenyegetésekkel teli 2024-es esztendőhöz sok jó erőt, elszántságot, egészséget, szerencsét és boldogságot.

Záróakkordként két idézet (szendergőknek), az egyik egy további Frank Zappa klasszikus, a másik pedig Herbert Frank, a világhírű Dűne írójának a felfogása, ami köré megálmodta nagysikerű művet.

A kormány csupán csak a katonai-ipari komplexum szórakoztató részlege.

Minden kormány egy visszatérő probléma áldozata: a hatalom mágikusan vonzza a beteg (patologikus) személyiségeket. Nem arról van szó tehát [mint az általánosan elfogadott hit], hogy a hatalom korrumpál, hanem az, hogy a hatalom mágnesként vonzza a megvesztegethető (korrumpálható) jellemű egyéniségeket. Az ilyenekben [veleszületett] hajlam van megrészegedni az erőszak alkalmazásától és gyorsan a rabjaivá válnak [függőség alakul ki bennük].