A Türnitzi Alpok a Gutensteini Alpok tőszomszédságában, azaz a Muckenkogeltól és a Reisalpetól valamivel nyugatabbra találhatóak. Ismét hármasban, ezúttal Cirmivel és Philippel indulunk Hohenberg kisvároska temploma előtti parkolóból, fel a szép havas ormokra. Annál is inkább, mert mára bár egésznapos fagy, de pazar napsütéses idő, és gyenge légmozgás van kilátásban.

A megtett táv (Hohenberg [GPS:47.9074, 15.61975], Stadelberkamm, Stadelberg, Linsberg, Paulmauer, Linsberg, Gschwendthütte, Steinparztal, Hohenberg) körülbelül 14 km, 1100 m szintemelkedés bruttó 7:00 óra (nettó 5:00 óra)

Nem sokkal múlhat fél tíz, amikor nekieredünk a Stadelbergkammnak, azaz a Stadelberg gerincén futó turistaútnak. Eleinte csak az elmúlt napok gyenge havazása nyomán megmaradt friss porhó díszíti porcukorként a vidéket (fenti kép). Helyenként, a napos szélcsendes hegyoldalakon, március végi érzetünk támad. Mintha már jönne a kikelet (lenti képeken). Feljebb aztán azért még a jeges fuvallatok helyreigazítanak, már ami az évszakot illeti.

A távolban a céljaink, a kép közepén a Stadelberg, tőle balra a behavazott Hohenberger Gschwendt (lent közelítésben)

Ott ahol a turistaút a hegy északi oldala felé hajlik el, mi nekivágunk a Stadelberg (1226m) csúcsára vezető jelöletlen kaptatónak. Derekas, úgymond tüdőköptető kaptatókon fel a hegy lapos tetejére, mély hóban itt-ott beszakadva.

A távolban  Höger (1372m), ahová most nem megyünk

A Stadelberg lapos tetejére érve (fenti és lenti képek)

A haladást nagyban könnyíti, hogy a több napos hó, melynek tetejét egy 5 cm vastag friss réteg borítja, már jól megült és tömörítődött. Így aztán sem Cirmi sem Philipp nem szorulnak a hótalpak segítségére. Jómagam viszont látok használatukban bizonyos előnyöket, melyek különösen a mélyebben behavazott részeken, javamra, be is jönnek.

Ama fenséges koronás fő.

Ki, mi, más, mint a jól ismert cukorkupolás Schneeberg

Lejjebb, alattunk a Gschwendthütte, ahová majd érkezni szándékozunk.

A Stadelberget a Linsberggel (1238m) egy kitett hegygerinc köti össze, mely így télen, havazások után rendre egy-két méteres hódűnékkel tarkított. Most sincs másként. Indulástól számítva cirka 3:40 óra elteltével érük el második csúcsunkat.

A Linsbergen (fenti képek) azért meghányom-vetem magamban is meg hangosan is, hogy elkísérjem-e a fiatalokat még a Paulmauerra (1248m) is? De aztán Cirmi úgy megindul, hogy már nem is hallaná amit mondok, így számomra sem marad más választás, mint bevállalni a még plusz pontosan egy fél órányira levő harmadik csúcsot is. Ehhez először le egy nyeregbe, majd 100 m szintemelkedés árán fel a Paulmauer csodálatos panorámával megjutalmazó csúcsára (lenti képeken).

A kötelező fényképek elkészítése után máris ereszkedünk vissza a nyeregbe, majd újra fel a Linsbergre (fenti képen), hogy pontosan 14:00 órakor (azaz indulástól számítva kb. 4:30 óra alteltével) betoppanhassunk a Gschwendthütte jóságos, áldott melegébe. Odabenn az elvárásainknak megfelelően, a kályhában lobog a tűz, végre lehuppanhatunk, hogy az asztalnál egy jó órát pihengethessünk, ihassunk és ehessünk.

Nem is nagyon akaródzik felkerekedni, de valahogy mégiscsak vissza kellene érkezni a kiindulópontba. Így aztán nem marad más hátra, mint valóban felszedelődzködni és a lenyugvó nap utolsó sugarait kihasználva, alászállni a Steinparztalban. Remek túra, remek hangulatban, köszönöm nektek gyerekek, hogy elnézőek voltatok a kaptatókon tapasztalható gyengélkedéseimmel szemben.