A szeretett kis Sony kamerám a Hochstaff-túra közben elromlott. Saját hibám és felelőtlenségem miatt. Arra lettem figyelmes, hogy az irányítógombok a nyomagatásra egyáltalán nem reagálnak. Már a csúcson is rakoncátlankodott, de miután az Ebenwaldhütte melegéből kijöttünk, úgy tűnt, újra működik rajta minden. Íme az akkor közelítésben behozott Hochstaff csúcs.

Otthon azonban, keserűségemre, már semmi sem működött rajta. Joggal volt feltételezhető, hogy a hiba elsődleges okozója a zord idő, a mély mínuszfokok, a befagyás lehetett. Ebben nagyban ludas a fényképezőgép tokja, amit már sajnos, viseletessége miatt, nem lehetett teljesen bezárni és a hó felüliről belehullhatott. Feltételezem, hogy a hiba már ez előző Unterbeg túrán meg lett alapozva. Itt ugyanis, hamu fejemre, nagyobb mennyiségben is hullott a fákról, bokrokról friss pihe hó a tokba.

Nos, szó-mi-szó, találnom kellett egy szervízt, ahol megjavítják. Ez nem is olyan egyszerű feladat. A hivatalosan is vezetett Sony-javító műhelyek egyike sem vette a telefont, mígnem ráakadtam a Schuhmann műhelyre. Egyetlen hét alatt megjavították ezt a kis csodamasinámat. Hálás köszönetem érte. Tudniillik az RX100M7 modell, a sorozat utolsó képviselője. A mobiltelefonok képességeinek a fokozatos javulása miatt a Sony ezen a téren már nem tervez aktualizálást és inkább a felsőbb, drágább szegmensre összpontosít. De amit ebbe a kis csodamasinába belepréseltek, az önmagában is egy szenzáció.  Most majd ismét velem lehet a túráimon.