Már negyedik napja ragyog egyfolytában a kék égről a nap, olvasztgatja a még itt-ott megmaradt havat. De valószínűleg ma van az utolsó stabil túraidő, aztán majd ismét jöhetnek a frontok. Megpróbálom Angikát is kiugrasztani a csigaházból, jönne velem egy kis köztes-tavaszt szippantani a Hohe Wandon.

A megtett táv ama bizonyos RWW1 (Rundwanderweg) mentén (Gasthof Postl [GPS: 47.831767, 16.045283], Sky-Walk, Engelbertkirche, Saugraben, Kohlmais, Waldeggerhütte, Gasthof Postl) cirka 9 km, 370 m szinemelkedés bruttó 4:30 óra (nettó 2:50 óra)

A Gasthof Postl előtti parkolóból indulunk és a tulajdonképpeni RWW1 (azaz a Rund-Wander-Weg 1) jelzésű körutat követjük. Ott ahol akadálytalanul süt a nap, a kellemes langymeleg behatol a ruhák rétegei mögé, amik a fagyos délelőttöt lennének hivatottak kivédeni. Az erdők alján tudniillik még azért jól érezteti magát a január, helyenként a talaj is jeges, bár hó, vagy hófoltok nincsenek. Csak a Kohlmais (1005m) csúcsa alatt lelünk egy rövid szakaszon jégburkolatú útra és némi megtizedelt fehérségre.

Először kinézünk Sky-Walkra, ami utóbb is fizetős lett. Mivelhogy odalenn már nem szednek vámot az autósoktól, helyette idefenn kérnek némi támogatást a látogatóktól. Hát legyen.

Nosztalgiával nézegetem az ÖTK/HTL-Steig drótköteleit (fenti képen, teljes felbontáshoz képre kattintani). Hét alkalommal karizmoztam végig odalentről a ferratát. Szép volt! Érzek némi vágyat, hogy még azért majd egyszer belemenjek, de a térdem, a vállam meg a derekam másról regélnek (ezt hívják korosodásnak?). Ráadásul a szélesfogású felhúzódzkodásban is lemaradtam, háromnál tartok. Amíg nem lesz meg hét, na meg a 35 fekvőtámasz, addig nem is gondolhatok rá.

Folytatjuk tovább az Engelbertkirche felé, majd le a Saugrabenba, (ami egy árok, fenti képek) hogy aztán ott ahol a Große Kanzel vaslétrái invitálnának lefelé, rátérjünk a felfelé tekergő turistaútra, mely már aztán a Széncinke (Kohlmais/Kohlmeise) csúcson át a Waldeggerhaushoz visz. Indulástól számítva, nem sok híján 2:30 óránkba telik ide felérni.

Kilátás a Kohlmais tetejéröl

A Waldeggerhausban eltöltünk egy derekas órát, majd a ház előterében, szép kilátóban, fényképezkedünk a Schneeberggel (lenti képek), meg a remekül látható Ötscherrel. A visszaút elég rövidre sikeredik. Elvileg a Gasthof Postl és a Waldeggerház közti rövidrezárt legrövidebb összeköttetés.

Visszaérkezve még egyszer kinézünk a napos platóra, ahonnan a siklóernyősök meg a sárkányrepülősök is indulnak. Figyelem, hogy a meleg nyári szezonnal ellentétben, most nem sikerül a már levegőben levőknek, jó, magasba lendítő légáramlatokat találniuk (ún. Termik). Valamennyien süllyednek lassan-lassan körözve, keresgélve. A nap melege még sajnos nem elég ahhoz, hogy felforrósodjon a Hohe Wand déli fala és megfelelő, felhajtóerőt produkáljon.