Valahol odafenn, a hegycsúcsok környékén, még lenne (van is) valamiféle inspekcióra alkalmas téli hangulat, de a Beaufort skála szerinti 8-as szél (ún. Höhenwinde) elveszi a hozzá való kedvemet. Inkább az alacsonyabban fekvő régiók felé orientálódunk. Legutóbb Attila érdeklődését felkeltette a Hohe Wandon tett felfedező túrám, így e tényből szinte automatikusan adódik egy hasonló akció igénye. Két jól ismert ferratát is bekomponálok a képbe, így jön ki egy színes menü, mégpedig hét jellegeikben egészen különböző Steig (azaz mászóka) láncra fűzése és egymás utáni ízlelgetése.

A megtett táv (Dreistetten [GPS:47.855133, 16.09945], Währingersteig, Drobilsteig, Zischkasteig, Ganghofersteig, Brünnlriess, Hanselsteig, Kohlröserlhaus, Leitersteig, Dreistetten) 11.5 km, 780 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra alatt (nettó 3:30 óra)

Rendhagyóan népes kis csapattal, ötödmagammal indulunk Dreistettenből, a focipálya melletti parkolóból, Cirmivel, Philippel és két Attilával, első célunk a tulajdonképpen jól ismert Währingersteig (C) felé. A parkoló, vasárnap és remek napos túraidő lévén, ugyancsak színültig telt a hegy szerelmeseivel. Szerencsére a Währingersteigen magán, nincs torlódás. Csak magunkban vagyunk.

Az útvonalat szépen megvilágítja a délelőtti nap (fenti képek), ami számomra szokatlan perspektíva. Mint árnyékos, kedélyeket nem igazán emelő, sötét sziklafalként élt bennem. A felderülés okai azonban így utólag nyilvánvalóak. A gyér lombozat! Az árnyékért a fák lombkoronája a felelős, és hát, így kora március legelején, ilyen akadályok nincsenek. A mászás maga, papírforma szerint inkább könnyűnek tartott, de azért rövidsége ellenére is van mit tenni és helyenként a karizmokat is be kell vetni (különösen a létrán).

A Währingersteig után a szelídebb természetű Drobilsteigen ((A), vaslétrák egymásutánján) át jutunk fel a sajnálatosan, még téli álmát alvó Jóistenkeházhoz (Herrgottschnitzerhaus), majd azonnali hadművelet keretében, a meredekségében szinte verhetetlen Zischkasteigen ereszkedünk alá (lenti képek), mégpedig egy jobbra tartó leágazásig, ami a Ganghofersteig (C/D) beszállójához vezet. Némi bonyodalom megtalálni a hegyoldalt keresztező keskeny kis csapás helyes vonalát. Itt egy kényszerű ösvényváltás során (mert elvétem) sikerül kicsúsznom, de szerencsére nem történik semmi baj.

A Ganghoferstieg rövid, évszázados vasalt útja sosem tartozott a kedvenceim közé, most sem fog a listámra kerülni. Tudniillik, az alattomosan áthajló sziklafal a nem éppen optimálisan elhelyezett U-vasaival, ugyancsak megkövetel bizonyos furfangok bevetését és legalább két pontban megkíván némi túlhevített erőbedobást is (a nóta C/D íze). Mindazonáltal emeli az ember önbizalmát, már amennyiben sikeresen végzünk vele.

Folytatjuk egy széles erdészeti úton a délnyugati irányban. A jelzőtáblákon már a Kelkáposztaház is fel van tüntetve közeli célként, ám, úgymond, ezt még ki kell érdemelnünk. Mégpedig úgy, hogy leereszkedünk a Brünnlriessen és nekimegyünk a vakító sárgán virító szikláiról ismert Hanselsteignek (A/B-B). A Karnitsch-Stüberl kilátó a paddal most sajnos foglalt, így nem marad más hátra, mint azonnal folytatni tovább a sziklahasadék felé, amibe ama bizonyos ferde magas vaslétra van beállítva. Itt ki-ki a saját technikájával küzdheti fel magát a létra tetejére.

Eme mutatvány végeztével, már csupán csak néhány lépésnyire bukkanunk ki a Kelkáposztaháztól (Kohlröserlhaus). Jöhet  a hőn óhajtott pihenő.  Annál is inkább, mert van már egy óra, és a gyomrunkban is elkongatták a delet. Az elmúlt alkalommal ellentétben, most gyakorlatilag teltház van, de egy utolsó szabad asztalt még éppen sikerül találnunk.

A Leitersteigen lefelé

Bő, egy órán túli delelőnk után még egy utolsó attrakciót vagyunk hivatottak abszolválni, tudniillik leereszkedni a Leitersteigen (A). Ezután már csak egy szelíd séta marad a Hohe Wand falai alatt visszaérkezni Dreistettenbe. Remek kis túra, remek társaságban, duplát ér. Köszönöm kedves mindnyájatoknak, hogy elkísértetek. Remélem akad majd még a jövőben több ehhez hasonló is.