Egy minden tekintetében igazi, felemelő, gyengéd tavaszi túrára vágytam, és ez,  eme választásommal, teljes egészében sikerült is. Ragyogó kék ég és napsütés van porondon a mai napon, csak a hőmérséklet gyengélkedik még valamelyest. Ám ez, mint kiderül, nem okoz sem problémát, sem pedig nem csorbítja a megélteket. Célom a Plattenstein 1154 méteres csúcsa a hatalmas kereszttel, melyet minden valószínűség szerint az évezred fordulóján emelhették, hisz a 2000 díszeleg rajta nagy számokban (lenti képen).

A megtett táv (Ascher, Ringelwiesen, Schwaighofer, Wurzelsteig, Plattenstein, Katherinenschlag, Blättertal, Ascher) cirka 16 km, 900 m szintemelkedés bruttó 5:10 óra alatt (nettó4:20 óra)

Az Ascher elnevezésű hágóról indulok, ami hamut, vagy hamust jelent (Asche == hamu). Ki tudja, vajon mit takarhat az elnevezés? Utam első szakasza a Dürre Wand napos déli oldalán fut, néhány rendezett, illetve más elhagyatott tanyán és gazdasági udvaron át (lenti képeken).

Először egy gyengéd emelkedőn érkezem arra a helyre, ahol megbabonázó kilátás nyílik őfenségére a Nagy Fehérségre. A jeges hó intenzíven veri vissza a nap sugarait és ily módon képez mesébe illő kontrasztot a táj fakadó zöldje, a még széltében-hosszában meglevő tavalyi barna avar és őfehérsége között. Sajnálatos módon a képek egyáltalán nem adják vissza azt a lélegzetelállító panorámát, amit az ember képes megélni egy-egy ilyen alkalommal.

Az Ungerberg/Schwaighofer-tájékán aztán bekeményít az ösvény (Wurzelsteig), és mint azt a neve is hirdeti, a meredek kaptatón a növényzet gyökerei képezte lépcsőkön durálom neki magam a végső felszökésnek (lenti képeken), egészen a Plattensteinig. Az itt található Gauermannhütte még téli álmát szuszogja (csak májusban nyit), de ez nem zavaró, sőt kifejezetten kívánatos. Ma ugyanis, a magányra vágyom, ami teljességgel meg is valósul. Egy lélek nem sok, de annyi sem jár erre.

Odafenn letelepedek egy sziklára és elköltöm a magammal hozott elemózsiát. Bizonnyal mondom, hogy jobban esik, mint bármely császári eledel. Az időjárás kegyéből még szellő sem lebben, odafenn, így derékig felfedem magam a napnak, hadd induljon be a D-vitamin képződés.

Visszapillantásban a Gauermannhütte

Jó félórás pihenőm után továbbállok a Dürre Wand legmagasabb pontja, a Katherinenschlag (1223m) felé. Azon morfondírozok, hogy miért van egy szép nagy kereszt a jóval alacsonyabb Plattensteinen, míg tudtommal a Katherinenschlagon semmi sincs. Vagy legalábbis nincs róla tudomásom, hogy lenne. A jelölt turistaút 10-20 méterrel elkerüli a valós csúcsot. Spontán elhatározásból, most, elhagyom a csapást és felnézek oda, ahol a GPS útmutatása szerint a hegy legmagasabb pontjának kellene lennie, hátha találok ott mégis valamit. És nini, valóban (lenti képeken)!

A méretek viszonyának a kedvéért a kereszt tövébe helyezem a hátizsákom

Egy süni a kereszt tövében, milyen kedveske!

A tulajdonképpeni csúcson, valóban találok egy kicsinyke keresztet. Ez meglep! Már többször jártam errefelé, de mindig azt hittem, a Katherinenschlag csak egy virtualitás, erdővel benőtt, jelöletlen púp. Nos, íme, megtudhattam, mégiscsak létezik jele a kidudorodásnak (fenti képeken).

Ezen a szép mezőn fordulok balra a völgynek lefelé.

Miután felocsúdok hitetlenkedésemből, folytatom rendre az ereszkedést. Az Öhlerschutzhausig már nem megyek, mert mint már azt megtapasztalhattam, személyes véleményem szerint, nem tartozik a legjobb kunyhók halmazához, úgymond, nincs olyan vonzereje, mint például egy Waldeggerhausnak (Hohe Wandon).

Egy táblákkal jelölt helyen letérek tehát a Blättertal felé (fenti képen) és a legrövidebb úton haladhatok vissza Ascher hágó felé. Egy minden tekintetben érdemes és Alsó-Ausztria tájegységei tekintetében érdekes, különösen elragadó panorámával kecsegtető kirándulás, mely hossza miatti kitartáson kívül, semmiféle különösebb technikai adottságot nem követel meg.