Ama vendégházról van szó, amely a Raxon, a Heukuppe tövében szolgálta a túrázók tömegeit mindaddig, mígnem 2021-ben a haszonbérlője felmondott. Ezekután a Hütte két évig, azaz két szezonon át árválkodott ott fenn egymagában, mert nem volt senki, aki elvállalja dolgai vitelét. Pedig a ház remek helyen van, modern, 2011-ben felújított épület (lenti képen), és ez így azért furcsa állapot. Az idén úgy tűnik mégis beindulhat a vendégfogadás, mert egyes hírek szerint, már májusban megköttetett az új egyesség az ÖTK-val. Itt-ott kiszivárgott hírek szerint a hivatalos nyitás a küszöbön áll.

Nos, a minap, volt szerencsénk fellátogatnunk a plató 1800 méteres magasságába, és megháztűznézni az aktuális helyzetet. Legnagyobb meglepetésünkre a Hüttet nyitva találtuk. A bejáratnál egy táblára rótt írás szerint 11:00 órától 17:00 óráig van meleg konyha és tessék szépen a nyíl irányában továbbállni a kerthelyiségünkbe (lásd a képeket). Hát ez bomba! Jó hír!

Mivel nyitással nem számoltunk, el vagyunk jól látva, nincs hiányunk semmiben, csak a kivácsiság visz be. Csapolt sör van, és ez így rendjén is lenne. Más dolog ama meleg konyha cudar helyzete. Tudniillik, érkeztünkkor, úgy 12:00 óra körül, mint kiderül, a főtt ételek, javarészt, már elfogytak. Érdekelne, hogy miként viselik ezt majd még ama megjelölt 17.00 óráig? Igaz, a táblát könnyű letörölni. Csak kréta. Na bumm!

Ha már itt vagyunk, legalább próba-igyunk valamit. Kár pedig, mert sajnálatos, hogy az ezután elénk tett számla nem fedi a fogyasztott valóságot, és nem mi vagyunk a kedvezettek. Nem tragédia! Meg sem említeném, ha egyébként, itt, minden más rendjén lenne, vagy legalább a nagy átlag szintjén mozogna

Tudniillik, illemhely nincs (azaz bezárva), mint az már az előző haszonbérlő idején is feltűnt (talán emiatt is mondott fel, mert már neki is kínos lehetett a technikailag megoldhatatlan helyzet?). Korábban pedig, úgy a 2018 előtti esztendőkben, még rendesen működött itt minden. De, állítólag, odakünn, valahol a szomszéd épületben lenne egy ilyesmi célt szolgáló “helyettesítmény”, csak éppen nem tudni pontosan, hogy hol. Én kerestem, de nem találtam. Keresgélés helyett viszont az ember szabadon elvégezheti a dolgát valahol a szélárnyékban. Még szerencse!

Összefoglalás: nekem, személy szerint, tök mindegy, hogy ez a vendégház nyitva van-e vagy sem. Az elmúlt két évtizedben, megtanultam magamról gondoskodni a hegyekben. Egyszerűen csak nem értem, hogy az, ami a hasonló helyzetben levő Fischerhütteben (Schneeberg) rendesen működik, miféle akadályokba ütközhet emitten, 200 méter tengerszinttel lejjebb.

Ha még a rendes kis illemhelyet sem tudják a megnyitni, akkor szerintem mindenképpen jobb lett volna, ha zárva maradnak. Az sem szívderítő, ha valaki egy nehéz túrát tervez, melynek végében a Karl Ludwig lenne ama záróakkord, ahol a fáradt vándorra étel-ital vár. Na már most, ha meleg konyhára számítani, a kiállított számlában megbízni nem lehet, akkor mégiscsak jobb lenne, ha hagynák sorsára ezt a házat.

Sajnálom… Remélem a folytatás majd jobban sikerül és égek a vágytól, hogy ezt a kevésbé fényesre sikeredett beszámolót majd dicséretekkel kiegyenlítsem. Szívesen hallanék egyéb más, pozitív tapasztalatról szóló beszámolót, dicsérő, helyreigazító kommentet. Köszönöm.