Alsó-Ausztria nincs olyan gazdagon megáldva tavakkal és tengerszemekkel, mint mondjuk Stájerország, vagy Felső-Ausztria. Éppen ezért, nagy becsben áll, az, ami éppen van, mint mondjuk a Lunzer tó, Lunz am See község mellett. Az Erlaufseen, tudniillik, már osztozniuk kell, mármint az alsó-ausztriaiaknak a stájerokkal, mert a határ éppen kettészeli a tavat. Angikával ma a Lunzer tavat kívánjuk körbejárni.

A megtett táv a Steinbauerberg gerincé, majd a Rehberg fogadó érintésével a Seehof felé, 8 km, 320 m szintemelkedés, bruttó 4:45 óra, nettó 2:40 óra.

A tó mellett a látogatóknak fenntartott nagy parkolóból indulunk, mégpedig úgy, hogy először árnyékos erdők alján, de jó meredeken, felkaptatunk a tavat északról keretező Steinbauernbergre. Később kidudorodik előttünk a hegy elég szűkre szabott, fagyökerekkel gazdagon tűzdelt gerince (lenti kép). Kilátás a tóra az erdő fái miatt egyetlen helyen van, ezt ki is aknázzuk (fenti képek).

Hamarosan ereszkedőre fogja az út és elérjük a Rehberg-kunyhót (lenti képen), ahol a tikkasztó időjárással szinkronban, pótoljuk az elvesztett elektrolitokat. Ebéd még azonban korai, és így folytatjuk a megtervezett úton immár lefelé menetben a Seehof-kastélyszálló felé.

A Lunzer-See fölé tornyosuló Maißzinken (1075m) házi-hegy

Utunk továbbra is árnyékos szép erdőkön át visz (lenti képek), így valamelyest vértezve vagyunk a nap heve ellenében. A Seehofot elérve, az ebédünket a vendégház hatalmas fák árnyékában levő teraszán költjük el.

Idilli, képeslapba illő fotók a Lunzer See partjáról (lenn is)

Szemben a távolban a Seetal (völgy)

A Seehof fogadó után (fenti képen), egy jó darabon napsütésben, majd ismét erdőben haladhatunk. Az út gyakorlatilag vagy 20-30 méterrel a tó tükre felett fut, és a meredek lejtőkön szinte lehetetlen leereszkedni a vízhez. Aztán hirtelen elérkezünk egy olyan pontra, ahol az út szalagja érinti a víz szintjét. Nosza bene, neked felfrissülés! Mindjárt belevetem magam a csodás tóba. Ki sem akaródzik jönni onnan, mert olyan fantasztikusan simogat a víz.

A Steinbauernberg, ahonnan lejöttünk

Szemben az említett “házihegy” a Maißzinken

Sajnos előbb vagy utóbb mégis ki kell kászálódnom a tóból, hogy folytathassuk a megkezdett kört. Mint kiderül, ez volt az egyetlen olyan hely, ahol nagyjából szabadon be lehet menni a vízbe. Eltekintve természetesen a nyugati részen berendezett „hivatalos” strandfürdőn kívül. Még elvonulunk egy seregnyi ajéndékbolt és fagyizó mellett (lenti képek), ahol többek között helyes kis hűtőszekrény – mágneseket is kínálnak. Utóbb, sajnálom, hogy nem választottam legalább egyet vásárfiának.

Nagyon kellemes és változatos kis körút. Az út első fele kissé megerőltető, majd ereszkedések jönnek a tó déli partjáig, ahol aztán az út teljesen kisimul.