Mivel egy jól ismert és többször is dokumentált túráról van szó, nem kellene róla külön beszámolnom, ha csak nem lenne valami extra adalék a csomagban. Márpedig van két apróság. Először is, most a Gretchensteig A/B-ferratáját elkerülő, áthidaló variánsát akarom megismerni. Másodsoron pedig ezzel a túrával jelzem, hogy végre úgy tűnik, kilábaltam a gyengélkedésből, bár teljes és abszolút tünetmentességről még most sem beszélhetek.

A megtett táv (Preiner Gscheid, Reißtalersteig, Gretchensteig, Heukuppe, Karl-Ludwighaus, Predigstuhl, Waxriegelsteig, Waxriegelhaus, Preiner Gscheid) 10.2 km, 1050 m szintemelkedés bruttó 5:40 óra, nettó 4:00 óra

Hétágra süt a nap, de ez engem cseppet sem zavar, a táj fennséges

Preiner Gscheidben nagy a tolongás a még elcsíphető parkolóhelyekért. Úgy látom, vége a Bécsi-Alpokra nyáron jellemző uborkaszezonnak. Tudniillik július/augusztusban még a vendégházak, kunyhók zöme is bezár egy-egy hónapra, mert oly kevés a vendég. A hazaiak távoli országok strandjain lebzselnek, de mostanra már mind az Adriáról, mind pedig a Maledív és egyéb déltengeri szigetvilágról is szerencsésen hazaérkezhettek. Utószezonnak nekik is jó a hazai termés, akarom mondani a hazai természet. Egy szó mint száz, az ősz, a szeptember-október újra idevonzza a hazai és közeli-távoli látogatókat.

Felbukkannak a Preinerwand sziklái

Utam oda felfelé, a falak irányába vezet

Amerre utam veszem, a Reißtalersteigen, viszont tolongásnak híre-hamva sincs. Találkozom ugyan erre vetődött turistákkal, de összességében az embertömeg szerencsére ritkás. A parkolóba érkezettek legtöbbje csak valami egyszerű célt tűz ki, olyat, mint egy betérő ebéddel a könnyen elérhető Waxriegelhausban, vagy a bátrabbak a Schlangenwegen araszolgatnak fel a Karl Ludwigházba.

Nos, itt egyenesen felfelé menne az A/B ferrata, én viszont balra tartok a kerülőn

A Gretchensteig-kerülőn, először keskeny ösvényen…

Vad sziklatornyok világa

A kanyaron túl emilyen gyengéd terep jön

Pillantás a kerülőútról a ferratára, lejjebb közelítésben épp egy páros a falban

Kilépés a platóra, szemben mindjárt a Karl-Ludwigház

Miután becserkészem az említett kitérő utat, ami meglepetésemre, abszolút szelíd formát mutat, még felkaptatok a Heukuppera. Odafenn, kánikula ide, vagy oda, elég hűvös és huzatos az idő. Elég borzongató loncsra izzadt göncökben tiszteletem tenni az emlékműnél, na de gyors léptekkel alászállok a vendégház napos teraszára. Tudniillik a Karl Ludwig teljes mellbedobással üzemel. A kiszolgálás gyors, az ételek választéka (a korábbihoz viszonyítva) kissé szegényesebb, de mindenképpen elfogadható és jó. Egyszóval erre a támaszpontra lehet majd hagyatkozni.

Először még fel a Heukuppera

Jöhet az “elektrolit italom” a Karl-Ludwigban

Reininghaussal csalogat a Hoida-Alm. Nem is tudtam, hogy ott van vendégvárás

A Predigstuhl lapos teteje

Ebédután még nekiveselkedem a Predigstuhlnak. Szóval a kaptatás így teli gyomorral kissé vesződséges, de a látvány, a panoráma pótol mindenért. Az ugyancsak kacifántos Waxriegelsteigen ereszkedem a hasonnevű vendégházhoz. Ez is azon turistautak közé tartozik, amit jobb, sokkal jobb felfelé menetben letudni. Na, de szerencsésen érkezem a vendégházhoz, ahol még betérek egy délutáni kávéra és elcsodálkozom az újfent felállított medencén. Úgy tudtam, a víz, a hegyi kunyhók esetében felettébb becses és nem szokás pazarlóan bánni vele. Itt úgy látszik ez nem téma és nem izgat senkit. Feltételezem van nekik vízvezeték valahonnan lentről… Na bumm!

A Waxriegelsteigen, jól figyelj oda! Ne becsüld alá!

Összességében egy remek kis, kondíciót, állóképességet jól fejlesztő kerülő, megejthető télen nyáron, csak éppen a megfelelő variáns mentén (mivelhogy akad több is).