Utóbb is az 1.7/1.9 elöl/hátul abroncsnyomás nyerte el a tetszésemet az 1.8/2.0 alternatívával összevetve. Közben tesztelném az úgynevezett O`Neal „páncélzatomat” is, akarom mondani a borda- és vállvédő protektoraimat, de furcsamód alakul a helyzet. Tudniillik, végre újra nekivágok kedvenc single-trailomnak, amely egy bombatölcsérrel indít (Südtiroler-Trail). Egy második világháborús gödörről van szó. Majdnem függőlegesen kell lezúgni a tölcsér fenekére, majd lendületből azonnal vissza a túlsó partra. De ez gyakorlatilag megy magától. Nem nagy ügy, megtanultam, immár jó néhányszor meg is csináltam, és tehát „páncélzatban”, úgymond, dupla biztonsággal felvértezve, még lazábban kellene ízlenie. De nem így történik.

Felérek a hegy tetejére, felveszem újdonsült protektor-mellényemet és beveszem az irányt eme bombatölcséres út felé. De csak a gödör széléig, mert ott megtorpanok és percekig tétovázok, mint egy zöldfülű újonc, aki először látja az alját. A végén visszafordulok, levetem a mellényt és szégyenszemre más útra térek. Na, gondolom, ezt nem így képzeltem el. De ha korábban, védőmellény nélkül, simán megment, akkor talán mégis nélküle kéne próbálkoznom?

Ma újra nekimegyek a dolognak, ezúttal „páncélzat” nélkül (jusztból is otthon hagyom) és a dolog simán működik. Na, ezt add össze! Minden a fejben dől el. A „páncélzat” valószínűleg azt sugallja a tudatalattinak, hogy ez valami nagyon veszélyes kihívás, hisz csak emilyen öltözékben lehet abszolválni, és ettől beindulnak a vészharangok. Rémület! Most meg, lazán, egy gatyába-trikóban megmegy, mint a karikacsapás! Egy misztérium!