Már nem újdonság ez a barangolás, mely a Schneeberg északnyugati nyúlványain visz, hisz elég gyakran megfordultunk már itt. Főleg ősszel, de alkalmanként más évszakokban is. Annyit változtatunk a dallamon, hogy nem a losenheimi libegő nagy parkolójából indulunk, hanem a Wasserfallwirt alatti parkolóból. Azért kerültem sokáig ezt a kiindulópontot, mert voltak évek, hogy a parkoló széltében-hosszában le volt zárva, nem tudni mi okból. Úgy látszik, már megszűnhettek az ezzel kapcsolatos gondok. A változat előnye, hogy így valamelyest “szimmetrikusabb” a vonalvezetés, már ami a Dürre Leiten (1249m) legmagasabb pontja viszonylatát illeti (lásd a profilt).

A megtett táv (Wasserfallwirt [GPS: 47.791633, 15.860083], Sebastian-vízesés, Mamau-rét, Dürre-Leiten, Almreserlhaus, Losenheim, Wasserfallwirt) cirka 12 km, 630 m szintemelkedés bruttó 5:30 óra alatt (nettó 3:20 óra)

Feljebb a Sebastianhütte (Wasserfallwirt) mellett is akadna még vagy egy tucatnyi járműnek hely, de csak a vendégházban fogyasztóknak, hirdeti a tábla. Gyorsan elhaladunk a fogadó mellett és máris a Sebastian-vízesésnél vagyunk. Nos, ma érdemes volt idetévedni, mert még soha ilyen bővében és ilyen nagy robajjal nem okádta a hasonnevű patak vizét. Nem is csoda, hisz az elmúlt hetek majdnem kizárólag esőzésekről szóltak.

Itt át a patak hídján

Egy gázlón a Sebastianbachon át

A továbbiakban az út a hangosan zúgó-csobogó Sebastianbach partján visz felfelé a Mamau-rétig. Még a rét előtt elhagyjuk a széles erdészeti utat és a Dürre Leiten gerincére kaptatunk fel. Itt-ott felélénkül a déli szél, de hamarosan már nem téma, mert a Schneeberg teljesen leárnyékolja az efféle áramlatokat. Elég sokan jönnek szembe, mint kiderül, a libegőről, mondja az egyik arra tévedő.

Balról jobbra a Schober, az Öhler és a Dürre Wand

A Dürre Leiten tulajdonképpeni csúcsa (a túra legmagasabb pontja)

A Schneeberget egész nap makacs fogságukban tartják a párafelhők

Már mártonnapi libasültet is kínálnak…

A Kuhschneeberg

Ez pedig a szemben Hoher Hengst, ott is jártunk már

Megint húzzák a csíkokat…

Indulástól számítva cirka 2:25 óra alatt érjük el a déli pihenőnknek kiszemelt Almreserlhaust. A Hütte terasza bár szépen, déli irányba fordul, a legtöbb vendég mégis a belső teret részesíti ma előnyben. Mi sem másként, tudniillik a nap bár ragyogóan süt, de ereje gyengécske, az itt-ott lebbenő, hűvös légmozgást nem nagyon egyenlíti ki. Eltöltünk egy jó órácskát a kunyhóban, mielőtt nekivágnának a majdnem két órás folyamatos ereszkedésnek, vissza a kiindulópontba.