Az Ameißbichl, vagy másnéven Ameisenbühel, (sőt Ameisenhügel) egy hatalmas hangyadombra emlékeztető 1828 méteres szelíd csúcs a Schneealpe északkeleti részén, a Rax tőszomszédságában. Mivel Attilának ez még újdonság, ide tervezem soron következő kalandunkat. Közben B.Attila és Ilo is hozzánk csapódnak, így vidám négyesben indulunk a sziklás magaslatok felé.

A megtett táv (Hinternaßwald [GPS: 47.739067, 15.66785], Naßkamm, Kamperl, Amaißbichl, Lurgbauerhütte, Schauerwand, Karlalm, Hinternaßwald) 14.5 km, 1210 m szintemelkedés, bruttó 7:00 óra alatt (nettó 5:00 óra)

Kis gond, hogy a Beaufort-skála szerinti 5-6-os déli szelet ígérnek a felhők járásának állítólagos ismerői, ami már azért elég kellemetlen tud lenni. Ezt valamelyest kompenzálja a ragyogó napsütés, mely előző kilátásokat meghazudtolva, gyakorlatilag végig elkísér. Hinternaßwaldból, ama túrák eldorádójából indulunk, ahonnan legalább egy tucatnyi érdemleges célt lehet megközelíteni. Például a Großer Sonnleitsteint, Heukuppet, a Wildfährtet és a Bärenlochsteiget, a Habsburgházat, a Naßkammot, a Gamsecksteigeket, illetve a Schneealpe magaslatait, hogy csak a leglényegesebbeket említsem.

A Naßkamm (Nedves-taréj) felé vezető széles erdészeti úton még csak-csak védve vagyunk a szelek fuvolázásától, de amint kibukkanunk a nyeregbe vezető kaptatóból, máris világossá válik, hogy a mai napon ki is itt a karmester. Tudniillik, a déli szél (az úgynevezett főn) őnagysága! Mint már azt a korábbi beszámolók során megemlítettem, a Naßkamm különlegessége, hogy egy szép gerinccel köti össze a Raxot és a Schneealpet, illetve Alsó-Ausztria és Stájerország határát is képezi. Legalacsonyabb pontja 1210 méteren fekszik.

A nyereg legmélyebb pontján jobbra vesszük az irányt, mivelhogy balra a Rax lenne. Először egy erdős részen át, majd kiérünk egy szép nagy rétre, ahol nem győzünk betelni a panorámával. Következik egy fokozatosan egyre meredekebbé váló kaptató a Schneealpe platójára. Az út kulcspontja, a Kamperl elnevezésűi sziklaszirt (1526 m) alatti rész, ahol a turistaút áttöri a hegységet bástyaként körbe ölelő sziklafalakat. Ezután fokozatosan szelídül az út vonala.

Körülbelül 2:45 óra alatt érkezünk elsődleges célunkba, a Hangyadomb tetejére, ahol bizony a huzat is a csúcsára hág. Jól neki kell dőlni a szélnek, hogy talpon maradhassunk, de a kötelező csúcsfotók kedvéért ez nyilván nem okoz ilyen körülmény között sem gondot. Ezután viszont futólépésben vesszük az irányt a domb alatti Lurgbauerhüttebe (amit Lurgikának is becéznek). A vendégházban eltöltünk egy jó órácskát. Miután csillapítottuk éhünket, szomjunkat, még elnézünk a Schauerwand legendásan szép csúcskeresztjéhez. Az itteni fotózás után aztán már nem marad más hátra, mint a völgybe való visszatérés.

A neve-nincs, de a Karlalmon át vezető turistautat választjuk, mely a hegy szélárnyékos részén visz. Mindjárt érezhető is, hogy védve vagyunk a szelek virgonckodásától, mert helyenként szinte tökéletes szélcsend honol. Mintegy 2:30 óra alatt érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba. Remek, de megerőltető túra. Csak jó kondiban levőknek ajánlott, illetve azt is tudni érdemes, hogy a Naßkamm kulcspontján, némi elemi mászás is elkelhet. Hálás köszönet Ilonak és Attiláknak a vidám együttlétért, remélem hamarosan majd folytathatjuk.