Volt munkatársammal, Olivérrel, egy kiadós szép túrával búcsúztatjuk mind az idei őszt, mind pedig az elmúlt 13 év közös munkahelyi dolgait. Nem is kívánhatnánk szebb napot ahhoz, hogy ilyen méltó módon tegyünk pontot egy korszak végére. Olivér elmondása szerint, már ugyan egyszer, tán egy évtizede járt a Sonnwendsteinen, de már nem nagyon emlékszik rá, így ez neki most, majdnem teljes újdonságnak számít.

A megtett táv (Maria Schutz, Gebirgsjägersteig, Sonnwendstein, Pollereshütte-érintve, de zárva, Erzkogel, Kummerbauerstadl, Maria Schutz) 12 km, 850 m szintemelkedés bruttó 5:20 óra alatt (nettó 4:20 óra)

Zúzmarás az erdő aljzata Maria Schutzban, amikor nekivágunk. A Hegyivadászok-ösvényén (Gebirgsjägersteig) kaptatunk fel a számtalan kacskaringós szerpentines úton a csúcsra, amit szűk két óra alatt érünk el. Amikor kiérünk a hegy szélárnyékából, élénk szél kapaszkodik belénk, de érdekes módon odafenn a csúcson, a kilátóban szinte szélcsend honol. Ezt ki is használjuk az ilyenkor már esedékes uzsonnázásra. Van ott a platformon egy pad, amin kényelmesen el lehet helyezkedni és falatozás közben rácsodálkozni a Semmeringre és Alsó-Ausztria nagy hegyeire.

A továbbiakban szinte kötelező mozzanat a látogatás a hatalmas kereszttel ellátott Erzkogelen, miután ereszkedés következik. Hol napsütésben, hol meg erdők, fenyvesek árnyékában. Ahol csak gyér a napsütés, ott bizony egész napos a fagy, mint egy kép lejjebb is igazolja. A pocsolyán vastag jég még így a délutáni órákban is. Ahol viszont ragyog a nap, ott meg akár egy szál trikóban is lehetne feszíteni.

Elhaladunk a Kummerbauerstadl vendégház mellett, ahová tudniillik még autóút is vezet. Az ilyen helyekre, tapasztalataim szerint, sajnos csak ritkán vagy egyáltalán nem számíthat a fáradt és éhes vándor, mert a völgyből érkező „motorizált vándorok”, különösen a hétvégeken, ostromzár alatt tartják (esküvők, születésnapok és hasonló események miatti zártkörű társaság). Nos a csordultig telt parkolóból ítélve, odabenn, most sem lehet más helyzet, így aztán nem is próbálkozunk.

Mire visszaérkezünk Maria Schutzba, már ugyancsak hosszúra nyúlnak az egyébként sem rövid árnyékok. A nap sugarai ugyan még teljességében beragyogják a Schneeberget, de a völgyben már érzhető a közelgő est hideg lehelete. Köszönöm Olivérnek, hogy elkisért. Jót beszélgettünk mindenféléről. Téma viszont maradt még elég az elkövetkezendő túrákra alkalmas napokra is.