… de felettem az ég a legszebb kékjével büszkélkedik. Mai célom, valamiként kibukkanni a, cirka 800-1000 méter magasságig, mindent beborító ködből. Egy elég magas hegyet kell keresnem magamnak, hogy ne csak a kis pötty csúcsa kandikáljon neki a szabad égnek, hanem valami testesebbet, hogy sokáig lehessen élvezni napsütést. És persze a feljutás is lehetőleg a déli oldalon történhessen.
 |
 |
|
|
|
A meredek Rohrbachgrabenba jól besüt a nap
Odaát a túloldalon, a Krummbachstein alatt láncfűrész hangja hallatszik. Feltehetőleg a szeptemberi özönvíz után a turistaútra kidőlt fákat aprítják, hogy ismét járható legyen. Tudniillik a múltkor említettem egy túrázó ezzel kapcsolatos negatív tapasztalatait.
A Bilekalmon át, fel a sínekig
Az Adolf Koglerhaus
Itt az asztalnál balra fel egy jelöletlen de jól kivehető keskeny ösvény visz fel
Egy sziklakapun át majd meredeken de egyszerüen fel
Odafenn idilli körülmények fogadnak. A szél ha lebben is, csak nagy ritkán. Az idei száraz fű, lehuppanásra invitál és az egyre alacsonyabb pályáján gyengélkedő nap langymelege is még képes megérinteni. Előttem pedig egy gyönyörű hegyi panoráma. Az egyszerű, magammal hozott falatok is jobban esnek, mint valamely királyi banketten. Nem is nagyon akaródzik felszedelődzködni, de tudom, a delelőjéről útnak eredő nap ereje gyorsan alábbhagy, a köd kiterjed és odalenn zúzmarásodik a völgy.
A Hengst lapos csúcsa
A Schober és az Öhler jobban kiemelkednek a ködből mint gondoltam volna
A távolban a Rax fennsíkja
Az Erzsébet-kápolna és mellette jobbra a Waxriegel-csúcs keresztje is látható
Ha jó a szemed, kiveheted a Fischerhüttet
Az uzsonnázóhelyem
A fogaskerekű sínpárja a kép közepén, lenn közelítésben
Ama egésznapos köd a völgyben
Hengsthütte, ma zárva
Vissza a ködbe
Sztefano-Space 