Teljes mázlim van az idei ősszel. Valahányszor egy-egy túrával már búcsút intenék az évszaknak, és várom a tél beköszöntét, újra és újra visszatér aranysárga meleg színeivel, hogy újra és újra megörvendeztessen. Tudniillik mégiscsak ritka és rendhagyó dolog, derékra vetkőzve napozni a Jakobskogel tövében és gondtalan boldogsággal eltelve élvezni a nagyszerű hegyi panorámát (lenti képen). Természetesen egy magammal hozott Ottakringerrel locsolva és oldva az út fáradalmait, mivelhogy ugyancsak megsínylette az elektrolit háztartásom az idáig felvezető 1240 m szintemelkedést (2:50 óra alatt, ami durván 430 m szint per órát ad ki).
 |
 |
|
|
|
Pillantások a Mittagstein felé. Déli oldala, tán 2-3 éve, kiterjedt erdőtűz áldozata volt
A túra a Törlwegen, nem új. A repertoáromból azért választottam, mert déli oldal és itt kaptatva mindvégig élvezni lehet az egyre gyengülő nap kellemes erejét. Ilyen meggondolás alapján jövök le ugyanitt, tudniillik lefelé a Gsolhirnsteig kínálkozna alternatívaként, de felső része a hegy árnyékában fut.
A távolban a Heukuppe kissé már “cukrozott” platója
A Lammelbrünnl forrás. Most lassacskán csurog belőle (sokszor ki van száradva)
Mivel a Rax nagykabinos felvonó most november 28.-ig revízió alatt van, eddigi tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy ceper-mentes, teljes magány vár majd rám (tudniilik az Ottoház is zárva). Nos, tévedtem, mert bár a könnyű feljutás lehetősége most valóban szünetel, vállalkozó kedvű hegyi vándorok viszont, jelentős számban ostromolják a magaslatokat. Egészségükre váljon.
Némi friss hó a törpefenyők árnyékában
Egy most kivágott fa különösen sötét évgyűrűi. Ha jól számolom, cirka 80 évvel ezelőttiek, ami a világháborús évekre következtet. Biológusok esetleg megszellőztethetnék a rejtély okait.
A fent említettek tükrében, most akkor még nem búcsúzkodnék az ősztől, hátha lesz még alkalma további ajándékokkal kedveskedni a hegyek szerelmeseinek. Majd elválik.
Sztefano-Space 