Szilveszter napján, délben még kiviszem a szemetet a szeméttároló-helyiségbe, ahol a szelektív hulladék gyűjtésére kijelölt kukák is fel vannak állítva. Éppen belebotlom az egyik szomszédba, aki nagy táska palackot szortíroz, fehéreket, sötéteket külön-külön, ahogy az elő van írva. Köszöntöm őt és kívánok boldog újévet, majd a nagy táskájára bökve kérdem:

– Ejha, mondja csak, már meg is ünnepelték az újesztendőt?
– Áh, dehogy, csak helyet csináltunk a szekrényben és likvidáltunk egy csomó régi italt. Borokat, pezsgőket, likőröket meg ilyesmit. Volt olyan, ami már 20, sőt 25 éve ott árválkodott a szekrényben. Csak a helyet foglalták – oldódott meg a nyelve.
– Ne mondja! Mindet kiöntötték?
– Hát igen, majd a halak becsiccsenthetnek. Már évek óta tervezzük, hogy felszabadítjuk a szekrényt, mostanra végre elhatároztuk magunkat. Tudja, ha jöttek hozzánk köszönteni, mindíg kaptunk pár flaskót. Nehezen értik meg, hogy én taxizom és nem iszom, a nejem sem ihat. Néhány drága konyaknak megkegyelmeztünk, ha van kedve, feljöhet válasszon magának.
– Köszönöm, ez kedves, majd még meggondolom – próbálom illendően hárítani
– Tudja, én csak attól tartok, hogy jövőre hasonló sorsa juthatnak mint emezek. Mármint a konyakok … hehe…
– Hm, értem, de a mai szilveszterre sem hagytak maguknak semmit?
– Oh, dehogynem! Van egy kis kétdecis pezsgőnk, az is ki tudja hány éves lehet. Elég lesz nekünk koccintani.
– És mondja, ma nem dolgozik?
– Nem, ma semmiképpen. Az utóbbi években eldurvultak az emberek, és inkább kihagyom ezeket az évvégeket. Összehányják, összepisilik nekem a részegek az autót. Csak gond van utána a tisztogatással. Na, akkor boldog újévet.
– Magának is minden jót, jó egészséget és kevesebb berúgott vendéget
– Az bizony elkelne. Einen guten Rustch!