Aktív lábadozásom, egy nem túlságosan megerőltető kirándulással folytatom, mégpedig egy csodaszép kilátást nyújtó hegyre, az Öhlerre. Az Ascher névre keresztelt nyeregből indulunk volt munkatársammal Olivérrel, akit szintén kicsalogat a vasárnapra beigért szép napos idő és társamul szegődik.

A megtett táv a fenti nyomvonal szerint Ascherból (Sattel; GPS [47.8142, 15.941467]) kiindulva, a Kaisereben mezőn át és az Öhlerschutzhaust érintve 12.6 km, 680 m szintemelkedés bruttó 4:45 óra alatt (nettó 3:50 óra)

Az út első szakaszán hol emelkedik, hol pedig lejt az ösvény. Még téli álmát szunnyadó vegyes erdőkön át visz utunk, első attrakciónk irányába, a Kaisereben mezőre (lenti és fenti képeken). Itt egyenes kilátás, gyönyörű panoráma nyílik a Schneebergre. Fontos tudni, hogy a nap teltével a panoráma lassan-lassan de biztosan veszít értékéből, mert a nap delelőjére hágva pont szembe süt és vakítani kezd. A legjobb tehát a reggeli vagy kora délelőtti órákban ideérkezni és rácsodálkozni a tájra. Íme:

A továbbiakban elérjük az Öhlerschutzhaus vendégházat, ami a honlapjuk szerint a hétvégeken a téli időszakban is nyitva áll. Mi viszont most önellátóak vagyunk és számítunk rá, hogy valahol, majd találunk egy szép, napos kis zugot, ahol nyugalmasan elkölthetjük a magunkkal hozottakat. Természetesen, amennyiben tartós fagy és hófedte bércek fogadtak volna, akkor egy ilyen nyitvatartó vendégház ajánlata a melegedésre nem visszautasítható.

Az időjárással szemben támasztott elvárásaink tökéletesen bejönnek. A szép kilátós csúcson, ami egyszerű gyaloglás árán elérhető, van ugyan egy pad, ahol le lehetett volna huppanni, ám az erősnek egyáltalán nem mondható fuvallatok fagyos éle arra késztet, hogy egy alkalmasabb helyet találjunk magunknak. Ez, sikerül is, mégpedig odafenn a hegygerincen, alig pár lepésnyire csak a csúcstól (lenti képek).

Jó háromnegyed órán át élvezzük a napsütést és a remek hegyvidéki tájat. Többet ér ez most per pillanat, mint befurakodni egy zárt vendégházba. Miután elköltöttük betevőnket és kipihentük magunkat, nem marad más hátra, mint ugyanezen az úton visszacsorogni Ascherbe. Köszönöm Olivérnek, hogy elkisért ezen a szép napon. Reményeink szerint, alkalomadtán majd újra nekivágunk valamerre.